Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-05 / 205. szám, kedd

1995. szeptember 5. BELFOLD ÚJ SZ Ó 3 I Öt kérdés a három pártelnöknek Holnap kezdődik, a szlovák parlament őszi ülésszaka. A viharosnak ígérkező tanács­kozások előtt az alábbi öt kérdést tettük föl az elmúlt héten - tehát az ifj. Michal Ko­váé-ügy kirobbanása előtt - a Magyar Koa­líció három pártelnökének: 1. Az idei nyár politikai értelemben is forró volt, elmaradt az uborkaszezon. Milyen ta­nulságokat vonhat le a történtekből a Ma­gyar Koalíció, amely esetenként fősze­replője, máskor pedig céltáblája volt a bel­politikának? 2. Nem fenyegetik-e a kirobbant viták a Ma­gyar Koalíció létét? 3. A koalíciós szerződés arra az elvre épült, hogy a három párt sorskérdéseinkben egy­ségesen politizál, ugyanakkor megőrzik sa­ját értékrendjüket, viszonylagos önállósá­gukat. Nincs-e olyan érzés, hogy azóta elhal­ványult, sőt összemosódott a három politi­kai szubjektum arculata? 4. Milyenek, s az utóbbi időben hogyan ala­kultak az ön pártjának kapcsolatai a szlo­vák politikai erőkkel? 5. Az őszi parlamenti ülésszakon várhatóan olyan törvénytervezeteket is előterjeszte­nek, amelyek súlyos veszélyt jelentenek a szlovákiai magyarság és a szlovákiai demok­rácia számára. Lát-e esélyt arra, hogy a demokratikus szlovák pártokkal együtt­működve megakadályozzák ezeket a törek­véseket? BUGÁR BÉLA, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke: 1. A hírközlő szervek bőven ír­tak a nyárj eseményekről, ezért már nem részletezem ezeket. Kü­lönösen Duray Miklós - amikor mások nevében kért bocsánatot - lépése igazolta, hogy a Magyar Koalíción belül vannak különutas elképzelések. Szerződésünk ér­telmében ugyanis minden lénye­ges kérdésről meg kell próbálkoz­ni a konszenzus megteremtésé­vel, ha ez nem jön létre, akkor mindenki csak önmaga, illetve pártja nevében cselekedhet. Nos, ezt az elvet a bocsánatkéréssel megszegték. Ugyanígy a különu­tas politika jelei mutatkoztak meg akkor, amikor a Magyar Koalíció egyik pártelnöke találkozott Mečiar kormányfővel, ráadásul úgy, hogy erről nem tájékoztatta koalíciós partnereit. Különböző helyeken elhangoztak olyan kije­lentések is, amelyeket nem egyeztettek sem a másik két párt­elnökkel, sem a Koalíciós Ta­náccsal, ezért ezek feszültségfor­rássá váltak. Emiatt a választók nem kis része aggódik a koalíció sorsa iránt. Másrészt beindult olyan kormánykoalíciós igyeke­zet, amely megosztásunkra töre­kedett. A tanulság tehát egyér­telmű: a három pártelnök és min­den más illetékes lehetőleg tart­sa magát a szerződés betűjéhez és szelleméhez, jobban gondolja meg, mivel használ, és mivel árt a szlovákiai magyarság ügyének. 2. Egy éve jött létre a Magyar Koalíció, s azóta érezhető olyan igyekezet és feszültség, amely túl­lépi az egészséges rivalizálás ha­tárait. Például akkor, amikor vala­ki azt igyekszik bizonygatni, hogy a másik két partner még politikai értelemben véve kiskorú. A leg­jobb házasságban is akadnak gondok, nézeteltérések, ám eze­ket a házasságon belül, esetünk­ben a koalíció keretei között, egyenrangú partnerként kell meg­oldanunk. Erre a szerződésben vannak pontos szabályzók, meg­felelő fórumot jelent a Koalíciós Tanács. A természetszerűen föl­merülő viták, nézeteltérések ren­dezéséhez tehát őszinte szándék és politikai akarat szükséges. Ha ez meglesz, akkor életképes lesz a Magyar Koalíció. Ez a választó­polgárok óhaja is, hiszen ők elsősorban a Magyar Koalícióra voksoltak, s csak másodsorban valamelyik pártra. 3. Meggyőződésem, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az elmúlt esztendőben úgy igyekezett valóra váltani saját politikai elképzeléseit és prog­ramját, hogy mindez összhang­ban legyen a Magyar Koalíció cél­jaival és politizálásával. Mozgal­munk növekvő népszerűségi in­dexe, támogatottsága egyik fon­tos visszajelzése törekvéseink he­lyességének. Úgy vélem azonban, hogy éppen arculatunk, politikai értékrendünk megóvása érdeké­ben ezután nem hallgathatunk olyan esetekben, amikor valame­lyik koalíciós partnerünk olyan ki­jelentéseket tesz, amivel a szlo­vákiai magyarok érdekeit sérti. Nem érdemes „keménykedni" akkor, amikor ez külföldi segítsé­get nem hoz, ugyanakkor azon­ban a kijelentés sérti és elriasztja a lehetséges szlovák szövetsége­seket. Világossá kell tenni min­denki számára, hogy ez nem a Magyar Koalíció véleménye. 4. Kapcsolataink belföldön sokrétűek, habár őszintén meg kell mondanunk, hogy jelenleg a szlovák ellenzéki partnereink ré­széről nagyobb a bizalmatlanság és az óvatosság, mint nyár előtt, amikor számos kétoldalú találko­zó után gazdasági kérdéseket elemző ellenzéki kerekasztal­megbeszélésre is sor került. Az említett titkos találkozó óta több szlovák ellenzéki politikus jóval visszafogottabb. Attól tartanak, hogy újra megismétlődhet ilyen eset, s ilyen körülmények között szerintük nincs értelme az őszin­te eszmecserének. Persze a szlo­vák ellenzékiek nem csak nyár óta aggályoskodnak. Azelőtt és máig is túlzottan tartanak attól, hogy rájuk sütik a magyarbarát bélyeget, s emiatt még ma is jó­részt csak általánosságban, sza­vakban hajlandók az együttműkö­désre. Mi a bizalmat úgy is igyek­szünk erősíteni, hogy különböző nemzetközi alapítványok segítsé­gével kerekasztal-beszélgetése­ken találkozunk szlovák értelmi­ségiekkel, akiknek kellő politikai súlya van egy-egy pártban. Szeret­nénk jobban megismerni és meg­érteni egymást. 5. Ugyan 17 magyar képviselő van a parlamentben, de nyilván­való, hogy egyedül nem tudjuk va­lóra váltani elképzeléseinket, eh­hez mindig kellenek partnerek. A jelenlegi helyzetben nem vagyok túlságosan derűlátó, mégis mi­előbb le kell ülnünk tárgyalni a szlovák ellenzékkel, hiszen nem­csak a sorsunk, hanem a fe­lelősségünk is közös mindazért, ami ezután történik és megtör­ténhet Szlovákiában. DURAY MIKLÓS, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke: 1. Uborkaszezon valóban nem volt, s ha mindenképpen jelzőt akarunk használni, akkor ezt a politikai nyarat esetleg tökszezon­nak is jellemezhetnénk, hiszen gyakran úgy néz ki, mintha itt a politikát tökkelütöttek csinálnák. Egyébként ez a nyár is pontosan visszatükrözi a szlovákiai helyze­tet, azt a bizonytalanságot és fe­szültséget, amit a szlovák kor­mány politikája kivált az embe­rekből. Ezt többé-kevésbé min­denki lereagálja, a politikusok ter­mészetesen ezt saját eszközeik­kel teszik. A Magyar Koalíció egyébként máskor is céltáblája volt a honi politikának, most azonban mégis csak kevesebb té­ma akadt, s ezért mindez a nyá­ron jobban látszódott. Olyasmiből is szalagcím, első oldalas hír lett, ami máskor minden bizonnyal nem került volna ide. 2. Erre a kérdésre is vonatko­zik a fenti válaszom. Ha ugyanis valamire jobban odafigyelnek, az rögtön más fénybe kerül. Megíté­lésem szerint a Magyar Koalíció­ban az elmúlt hetekben is olyan volt a kapcsolat, mint korábban, nézeteltérés, egyazon dolog kü­lönböző megítélése a nyár előtt is előfordult, a mostaninál nem ke­vesebbszer. A koalíciós szer­ződésnek van egy fejezete, amely a közös politikai célokat rögzíti, ez teljes újdonság az elmúlt öt év ha­zai magyar politizálásában. En­nek a célnak a beépülése a napi politizálásba nem megy simán és bizonyos problémák nélkül. Ugyanígy a sorskérdések megíté­lése sem r.iindig azonos a koalíci­ón belül. Ez súrlódásokra ad okot, ám mindez a politikai fejlődésnek egyik része. Ezek tudatában is nyilvánvaló, hogy a Magyar Koalr­ciónak két összetartó ereje van. Az egyik a választópolgárok elvá­rása az egységes magyar politizá­lás iránt. A másik az, hogy ha ezek a pártok egymással szem­ben indulnának a választásokon, akkor kettő minden bizonnyal ki­szorulna a parlamentből, ami le­het, hogy letisztulást hozna, de végeredményben a választópol­gár lenne a vesztes. Ez a két összetartó erő érdekkapcsolatot teremt a koalíciós pártok között. Ha lenne olyan szlovák politikai erő, amelyik a magyar koalíció va­lamelyik pártját biztosan bevinné a parlamentbe, akkor lehetséges, hogy az említett érdekkapcsolat megszűnne. 3. A három párt még a koalíci­ós szerződés megkötése előtt kia­lakította a saját kapcsolatrend­szerét, ezt a dokumentum nem befolyásolta és nem is befolyásol­ja. 4. Azokban a kérdésekben ta­lálunk szlovák partnereket, ame­lyek Szlovákia külföldi megítélése szempontjából lényegesek, és ká­ros következményekkel járnának. Abban a pillanatban, amikor a kérdéseknek ez a vetülete megszűnik, már csak az egyéni erkölcstől függ, hogy miben és mennyiben támogatnak bennün­ket. Fontos tehát, hogy a hazai magyar választópolgár világosan lássa: valóban szükség van a szö­vetségi politika építésére a lehet­séges szövetségesek megkeresé­sére belföldön és külföldön, ugyanakkor mindennek nagyon éles korlátai vannak, s ezért nem szabad illúziókat táplálni. 5. Tavasszal több megbeszé­lésre került sor a szlovák ellenzé­ki pártokkal, és a Vladimír Mečiar­ral létrejött, sokat vitatott magán­találkozóm után a kormányfő ta­lálkozott a Magyar Koalíció ve­zetőivel is. Az Együttélés kezde­ményezésére került sor június­ban az ellenzéki kerekasztalra. Ez önmagában véve pozitív mérleg, ám ezek csak protokolltalálkozók voltak, nem hoztak jótékony vál­tozást a politikai életben. Tovább­ra is kitapintható az a jelenség, hogy a szlovák politikai erők csak addig mernek elmenni, ameddig nem érzik azt, hogy a szlovák vá­lasztóik megvádolnák őket, hogy túlságosan magyarbarát politikát folytatnak. A szlovák politikai erők még nem jutottak el addig a kriti­kus pontig, hogy ezen a félelmen túl tudnának lendülni, és valódi érdekek mentén keresnének és találnának szövetségeseket. Ez a közelmúltban is megnyilvánult. Azt az ellenzéki politikusok is tud­ták, hogy kollégáim kijelentései az amerikai utunk után diplomá­ciai és politikai szempontból sem voltak helyesek, ám ebből ők hasznot húztak. Másféle kijelen­tésekből viszont ilyen hasznot nem tudtak húzni, s akkor azon­nal sokkal kritikusabbak. A. NAGY LÁSZLÓ, a Magyar Polgári Párt elnöke: (Prikler László felvételei) 1. A koalíciónak és a hazai magyar közvéleménynek is meg kell szoknia, hogy a három hazai magyar párt együttműködése nem valamiféle diadalmenet. A kitűzött célok felé haladva aka­dályokat kell leküzdenünk nem­csak rajtunk kívül, hanem önma­gunkban is. Ha türelmesek le­szünk egymáshoz, akkor a vá­lasztók elégedettebbek lehetnek majd politizálásunkkal. Talán el­követtük azt a hibát, hogy tavaly őszt követően, amikor a két ma­gyar parlamenti klub létrejötte körül kisebbfajta perpatvar kelet­kezett, elhitettük a közvéle­ménnyel, hogy felhőtlen a kap­csolatunk. Nagy eredménynek tartom, hogy fél évtized egész­ségtelen rivalizálása után egy éve végre együttműködik a há­rom magyar párt, s ennek az ön­kormányzatok szintjén is nagy a jelentősége. Nincs abban semmi különös, sőt természetes, ha bi­zonyos kérdésekben nem egyfor­ma a véleményünk és a helyzete­lemzésünk. 2. Ez a nyári vita eléggé sze­rencsétlen volt, de ebben sincs semmi különös. Ekkor nem ke­rült semmiféle válságba a Ma­gyar Koalíció. Sokkal kritikusabb volt az a helyzet akkor, amikor az egyik pártelnök titkos tárgyalást folytatott. Azt az akadályt is nor­mális emberi módon leküzdöt­tük. Gondjaink, vitáink ezután is nyilván lesznek, kellő politikai akarattal és kitartással ezeket is megoldhatjuk. Nagyon fontos mindannyiunknak tudatosíta­nunk, hogy a koalíción kívül ma Szlovákiában nincs magyar politi­ka, aki ezt a tényt nem tudja ma­gára vállalni, aki megpróbálja akár kívülről, akár belülről szét­verni a Magyar Koalíciót, annak számolnia kell azzal, hogy a szlo­vákiai magyarság őt vagy őket ki­veti és megveti, politikusként, emberként megbukhat. Mindezt azért is fontos szem előtt tartani, mert sokkal bonyolultabb és drá­maibb lesz a most következő időszak ahhoz képest, amilyen például tavaly ilyenkor volt a hely­zet. 3. Ez nyilván azok számára ve­szély, akiknek vannak ilyen szö­vetségeseik, és volt ilyen arcula­tuk. Mi voltunk az a párt, amelyik a kérdésben említett két alapel­vet bevittük a szerződés szövegé­be, s ezt igyekszünk is megtarta­ni. Kár lenne tagadni, hogy mind­hárman veszítettünk arculatunk éléből és tisztaságából. Főleg azért, mert egyes politikai kijelen­téseket, amelyeket az egyik part­ner tett, általánosítottak, mind a három magyar pártra vonatkoz­tatták. Az is gondot okozott, hogy az egység és az együttműködés érdekében nem határoltuk el magunkat bizonyos negatív kije­lentésektől. Azt hiszem, ezt a jövőben nem szabad megenged­ni. Mindebből azonban nem sza­bad ügyet csinálni, hanem meg­felelő politikai eszközökkel meg kell oldanunk ezeket a kérdése­ket. így őrizhetjük meg arculatun­kat és a koalíció valós egységét is. 4. Azokat a politikai kapcsola­tokat, amelyeket a Magyar Polgá­ri Párt részéről nyolcvankilenc óta kialakítottunk, tovább kell építenünk. Nekünk ma is vannak állandó szlovák partnereink, akikkel eszmei alapon műkö­dünk együtt. Ilyen a Demokrata Unió és a Demokrata Párt, széle­sebb politikai értelemben pedig a mai szlovák ellenzék. Ez az együttműködés zökkenőmente­sebb a Magyar Koalíció kapcso­latrendszerénél, amely egy szub­jektum ugyan, de mégis három párt, és például a szlovák keresz­ténydemokraták azt mondják, hogy külön-külön partnereink vagytok, de együtt nem. Ezért fontos, hogy mindhárom magyar párt kétoldalú kapcsolatokat tart­son fenn szlovák politikai erőkkel. 5. Két kérdéskörben várhatók fontos politikai döntések Szlová­kiában. Az egyik a magyarokat érintő diszkriminatív törvények, a másik a demokratikus intéz­ményrendszer, főleg a köztársa­sági elnök személye. Mindkét ve­szély csak a Magyar Koalíció és szlovák ellenzéki pártok együttműködésével hárítható el. Ezért is fölöttébb időszerű a szo­rosabb együttműködés. Nincse­nek semmilyen illúzióim, ugyanis még az ellenzék sorai között is vannak olyan képviselők, akikkel nagyon nehéz elképzelni az együttműködést a magyar kérdé­sekben, de még a köztársasági elnök problémakörében is. En­nek ellenére nincs más alternatí­vánk, mint keresni, építgetni az együttműködést, mert merőben más a helyzet, és más a társadal­mi hatása, ha nemcsak 17 ma­gyar képviselő emeli föl a szavát az említett törvénytervezetek ellen, hanem a szlovák képvi­selők is tiltakoznak. SZILVÁSSY JÓZSEF Országszerte rendhagyó tanévnyitók (Folytatás az 1. oldalról) Rimaszombat: A Dobšinský Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola szülői munkaközössége a hi­vatalos tanévnyitót követően felhívással fordult a megjelent szülőkhöz, kérve őket, hogy ma ne küldjék gyermekeiket iskolába, és hétfőn este vegyenek részt a néma tüntetésen. A Šrobár utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában nem hangzott el semmilyen felhívás. (farkas) Kassa: Tegnap délelőtt csak néhány szülővel és tanárral találkoztam a közös igazgató­ság alá tartozó Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskolában és Kereskedel­mi Akadémián. A szülők ugyanis vasár­nap úgy döntöttek, hogy a galántaiakat támogatva tiltakozásul ők sem engedik gyermekeiket iskolába. Mivel a szülők az ország különböző régióiból kísérték el ide a tanulókat, hétfőt választották a tiltako­zás napjául. Ebben az oktatási intéz­ményben kedden kezdik tehát az új tan­évet, és kedden köszöntik a két-két osz­tálynyi új elsőst is. A Kassai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium tegnap ugyan megnyitotta kapuját, ám a szülők kérésére az iskolai hangszóró nem közvetítette a miniszter asszony rádióbeszédét. A szülők itt úgy döntöttek, hogy szolidaritást vállalván a galántai szülőkkel, kedden ők sem enge­dik gyermekeiket iskolába. Egyébként az alapiskolában és a gim­náziumban 2-2 új első osztály nyílt. Az alapiskolások bizonyára örülnek majd a régen tervezett, ám mostantól már való­ságnak számító iskolabuszjáratnak. En­nek az iskolának az alsó tagozatos tanu­lóit reggelente külön autóbusz szállítja majd a Furcsa, a Tóhát- és a Kassai Kor­mányprogram lakótelepről. Újdonságnak számít itt az iskolai könyvtár korszerűsí­tése is. (gazdag) Ung-vidék: A nagykaposi alapiskolában Alitza Mik­lós igazgató ünnepi beszédét követően kilencvenegy elsős kezdte a tanévet négy osztályban. Akadt olyan szülő is, aki a be­íratáskor a magyar tanítási nyelvű iskolát választotta, ám tegnap már a szlovák is­kolában hallgatta az igazgató ünnepi be­szédét. Ennél meglepőbb az a tény, hogy a szlovák nyelv oktatására a járási tan­ügyi igazgatóság egy óvónő-képesítéssel rendelkező, magyar nyelvet nem beszélő tanerőt küldött az iskolába. Nagyszelmencen Mórik István igazga­tó elégedett. A járás egyik legkisebb ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolájábán 17 elsős kezdte a tanévet. Az igazgató sze­rint a két kis községből - Nagyszelmenc és Szirénfalva - nem is vártak többet. A felmérések szerint jövőre már több első osztályossal számolnak. Ám itt is gondot okoz az iskola épületének tatarozása. Bodrogköz: Nagytárkányban csakúgy, mint a ko­rábbi években egy osztályban 17 gyerek kezdi az ismerkedést a betűvetéssel, a számok világával. A hatosztályos iskolá­ban összesen 239 diák nyugodt körülmé­nyek között tanulhat, mivelhogy - Kaszás Béla igazgató szerint - a községi hivatal­ra mindig számíthatnak. A battyáni alap­iskolában most a 22 elsőssel együtt 86­an örülnek annak, hogy szüleik és az ön­kormányzat hathatós segítségével az épületet sikerült rendbe hozni, és hely­ben tanulhatnak. katócs

Next

/
Thumbnails
Contents