Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-23 / 220. szám, szombat

1995. szeptember 23. ERDEKESSEG ÚJSZ

Ó 1 5 j Az emberiség történetében úgy változnak a szőrös és borotvált időszakok, miként az éghajlat. Hol az arcbozont, hol a simára gyalult orca volt a norma, s aki másmilyen volt, pórul járt. Ma már tudjuk: szakállszabadság nélkül nincs politikai szabadság sem. Szőrmentén A szakáll olyannyira politikai szőr, hogy az ősi Egyiptomban a királynő sem lehetett meg nélküle: Hatsepszut fáraónőt ezért ábrázolták csinos kis műszakállal annak idején. Az ókori Kelet emlékei azt bizonyítják, hogy a férfiak gondosan ápolt, göndörített, sőt festett szakái la kat hordtak. Az ószövetségi próféták szakáll viseletét máig érvényes bibliai előírás szabályozza. Nemcsak, hogy vadon nőni hagyták, hiszen kés nem érinthette orcájukat, de meg kellett hagyniuk halántéktincseiket is. A lelógó fürtöt (héberül pajot, magyarosan pajesz) hordják ma is a törvénytisztelő izraeliták. A mózesi törvényekből tudhatjuk, hogy az emberiség már több ezer éve ismeri a borotválkozást is. Az indiai szikh vallás férfihívei nem borotválkozhatnak, nem is nyírhatják szakállukat, hanem eredeti módon tur bánjuk alá tornyozzák. Nagy Sándor az időszámítás előtti 323. évben rendelte el, hogy katonái sima orcával menjenek a csatába - hogyne lehessenek harc közben szőrön ragadhatok. A rómaiak ekkor már ismerték a szakálltalanság bódító érzését: i. e. 454-ben szicíliai borbélyok özönlötték el az Örök Várost, hogy megismertessék a rómaiakat ezzel a luxussal. Az idősebb Plinius szerint Sc/p/'o Africa n us volt az első római, aki naponta beretváltatta orcáját. A szőrtudományok szerint ezután szakállas és beretvált időszakok váltogatták egymást. Ceasar borotválkozott, Hadrianus császár rövidre nyírt szakállat viselt. A Római Birodalmat szőrös arcú barbárok döntötték meg. Az egyik germán népet hosszúszakállúaknak, azaz longobárdoknak nevezték, Lombardia neve a mai napig emlékeztet erre a szép viseletre. A keresztény papokat eleinte a szakállviselet jellemezte, a keleti egyházaknál ez máig tart, csakúgy, mint néhány katolikus szerzetesrendben. Ám a középGeorge Michael is a borosta híve kor óta a katolikus papok általában simára beretvált arccal járnak. A középkor után az uralkodók teremtettek szakálldivatot. A sokfeleségű VIII. Henrik Angliában tette szalonképessé, majd Franciaországban IV. Henrik csinált divatot. Jól ismert még a Ferenc József szakáll, azaz a bajusszal keveredő dús pofaszakáll, kiberetvált állal. I. vagy Nagy Péter hevesen szakállellenes volt, bojárjait cári kezével beretválta simára. A kupeceknek illetéket kellett fizetniük, ha szakállal kívántak járni, s csak a muzsikoknak volt szabad az ősi ékességgel tündökölniük. A felvilágosodás parókás kora borotválkozott, a XIX. század viszont férfiasan szőrös volt. A most befejeződő évszázad borotváitan kezdte, majd lassan-lassan kiszőrösödött. „A szakálinövesztés szakítás a múlttal. A férfi új arcot ölt, így jelzi, keresi valódi, ősi énjét. A hímtudat mélyrétegeibe, rejtett folyosóira nyit ablakot a borotválkozással való felhagyás heroikus gesztusa." G. Marmorsteintől, a barbológia megalapzójától származik az idézet. A tudományág a szakállviseletet egyfajta szociokulturális jelként kezeli. Az egyes szakállfajták jelzik, hogy viselőjüknél ez a férfitársadalomba lépést demonstrálja, vagy éppenséggel azt jelzi, hogy aggkorára feleslegesnek tartja a rendszeres borotválkozást. Á politikai szőrök álta Iában rövid ideig ékesítik a demonstráló arcokat. A családi és társadalmi státusváltozás is szakállban nyerhet kifejezést, de vannak egészségügyi eredetű arcszőrzetek is. Vannak férfiak, akik nem tudnak dönteni: szakállat viselnek, de arcuk egy foltját rendszeresen beretválják. Kompromisszumra hajló típus az ilyen. A nyolcvanas évek borostadivatja az átmeneti kor jellegzetes terméke. Vannak következetesen szabadságelvű szakállasok: nőjjön a szőr, amíg van! Ez a jelszavuk. A tudomány egyébként megállapította: a férfiak a nők miatt növesztenek szakállt, vagy borotválkoznak. A női motivációkat, azonban még senki nem tudta megfejteni. TVM Divatdiktátorok az ügyész előtt A Tiszta Kezek Mozgalma nem kíméli a divat óriásait sem. Úgy tűnik, többségük elkövetett - legalábbis a milánói ügyészség szerint - egy s más pénzügyi „csalafintaságot". Armani, Ferre, Krízia, Versace, Mandelliés Etro sem kerülheti el a kihallgatást, netán a vádemelést. A divatipar nagyjait együttesen kívánják a bírák elé citálni. S a vád ellenük: adócsalás, a pénzügyőrök megvesztegetése. S az összegek sem alacsonyak: Armanit 100 millió, Etrót félmilliárd, Versace-t 280 millió, Krizát társával, Aido Pintóval együttesen 260 ezer dollárral vádolják. Az ügyet még annak idején Antonio di Pietro indította el, ám az államügyész kiválásakor igaz, csak rövid időre - elaludt a dolog. Anna Conforti ügyésznő a közelmúltban határozott. A korrupció vádja fönnáll, s miközben a nagy divatházak már bemutatójukra, a milánói divatfölvonulásra készültek, kénytelenek voltak számontartani: vádlóik várják őket a híres milánói igazságügyi palotába. -mRekordfogás a Trevi kútból A világhírű római Trevi kútnál szokássá vált pénzdobálás ezen a nyáron rekordbevételhez juttatta az örök város kincstárnokait. Júliusban és augusztusban 382 zsáknyi pénzdarabot halásztak ki a barokk márványmedencéből - 150 zsákkal többet, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Az erről beszámoló Corriere delia Sera című milánói lap szerint a szokatlanul gazdag fogást a Rómába látogató turisták száma erőteljes növekedésének köszönhetik a városatyák. Tavaly több mint 360 millió lírát dobtak a turisták a Fontana di Trevibe. Egy régi hagyomány szerint ez biztosítja, hogy visszatérjenek a Tevere-parti városba. A FRANCIA BIZTONSÁGI SZOLGALATOK MEGTESTESÜLT KUDARCA Besurranó vendég Egy francia férfi a nyolcvanas évek eleje óta minden egyes esztendőben részt vesz a nemzeti ünnepen, július 14-én tartott párizsi elnöki fogadásokon, ráadásul az idén Sharon Stone mögött vonult be a cannes-i fesztiválpalotába, sőt: a Tour de France kerékpáros verseny nyári befutóján a díszvendégeknek fenntartott páholyban az egyik spanyol királylánnyal beszélgetett. A dologban nem lenne semmi különös, ha az illető mondjuk politikus, diplomata, vagy éppen milliomos lenne: csakhogy a férfi egyszerű kisnyugdíjas, s ezekre a szigorúan ellenőrzött helyekre mindig meghívó nélkül, a biztonsági szol

: gálatokat kijátszva jutott be. Az idős ember (akit az újságok csak „Claude"-nak neveznek) gyerekkori álmának mondja, hogy a híres emberek közelébe kerülhessen, s ez - mint az előbbi példák is mutatják - igen jól megy neki. Az egyik francia tévétársaság például az idén megbízta, hogy a július 14-í ünnep alkalmából férkőzzön valahogy Jacques Chirac államfő közelébe, s „Claude"-nak ez sem okozott gondot: ráadásul olyan pimasz volt hogy beállt a felsorakozott előkelőségek közé, s így Chirac még kezet is fogott vele. (A tévétársaság mindezt rejtett kamerával rögzítette, de a jelenetet tartalmazó összeállítást melynek bemutatását a jövő hétre tervezték - egyelőre kivették a programból: valószínűleg azért, mert a franciaországi terrorakciók nyomán igen rossz fényt vetne az elnöki biztonsági szolgálat működésére.) „Claude" egy másik „hőstette" az volt, amikor egy korábbi fogadáson Francois Mitterrand akkori államfő közelében álldogált, nagyban beszélgetve a híres francia filmszínésszel, Alain Delonnal; idén májusban, a II. világ háború európai végének évfordulója kapcsán rendezett párizsi megemlékezésen pedig az összegyűlt államfőkkel közösen fényképeztette le magát. Minderről fotók vannak, a párizsi Elysée-palota azonban egyelőre nem hajlandó a szenzációs hír kommentálására... MTI A két Münchausen A német Bodenwerde városkának messze híres múzeuma van, amely egy&erre állít emléket a lódítás, a nagyotmondás halhatatlan irodalmi alakjának, Münchausen bárónak, s annak a valóságos Münchausen bárónak, akit tudtán, akaratán kívül vett szárnyára több mint kétszáz éve a világhír. Ki ne ismerné gyerekkorából az ágyúgolyóbison repülő Münchausen báró rendkívüli alakját? Pedig nem mindennapi élet volt az öv' sem. Tizenhárom éves 1733ban, amikor mint Anton Ulrich herceg apródja, Szentpétervárra került. A herceget Anna Ivanovna cárnő szemelte ki férjül Anna hercegnő számára, s nyomban ki is nevezte a jaroszlavecí dra gonyos ezred parancsnokának. Az ifjú Münchausen is felöltötte a szarvasbőr zubbonyt, a kékkel bélelt vörös köpenyt, a fekete vértet. Tizenhét évesen már lovaszászlós, aki megjárta a török elleni sikeres hadjáratot. Harmincéves koráig maradt Oroszországban, számos csatában vett részt abban a háborúskodó világban. Megbecsült katona volt, kitüntetésekkel teli lovaskapitány, amikor elfogta a honvágy. Nyugalomba vonult, s hazatért a bodenwerdei birtokra gazdálkodni, vadászni - de legfőképpen mesélni. Esténként a kastélyban a szomszédok és ismerősök körülülték Münchausen bárót, aki pipaszó és néhány kancsó bor mellett orosz országi kalandjairól mesélt. Ide vetődött el egy alkalommal bizonyos Rudolf Erich Raspe, a sok német herceg egyikének titkos tanácsosa. Akkor 36 éves, sok oldalú ember: író, archeológus, geológus, művészettörténész, diplomata. Mindaddig sikeres életpályája valamely tisztázatlan pénzügy miatt fordult rosszra, menekülnie kellett a herceg szolgálatából. Meg sem állt Londonig, ahol kis idő múlva ismeretlen szerzőtől anekdoták jelentek meg a hencegő német földesúrról, majd 1785-ben az első könyv. A történetek nem az igazi Münchausen bárótól valók, azokat egytől egyig Raspe találta ki. Ez volt egyébként az egyetlen könyve, amelynek révén nevét megőrizte az utókor. Egy év múlva, 1796-ban a könyv, ugyancsak névtelenül, visszatért Németországba, Göttingenben adták ki. Az igazi Münchausen perelni, párbajozni akart, de nem volt kivel. A szégyent akarta lemosni a nevéről, amely Raspe révén immár halhatatlan lett. DIOL TV-magazin Az oldalt szerkesztette: Görföl Zsuzsa Guggolva harcolnak Manapság divatos a vita a férfiak és nők közötti egyenjogúságról. A felek kifogyhatatlanok az érvekből, és hogy ki ér többet, valójában ki viseli otthon a nadrágot. A szkeptikusok szerint mindez csak üres fecsegés, hiszen az egész ügy már a fürdőszobában eldől. Pontosabban egyesek végső következtetést vonnak le az alapján, hogy az illető pár fürdőszobájában a WC-ülőke föl vagy le van hajtva. Egy élelmes philadelphiai toalettgyártó megtalálta a mindenki megelégedésére szolgáló megoldást: az általuk tervezett toalett csak akkor működik, ha a teteje le van csukva. Se billentyű, se fogantyú, s mivel nem illik az embereknek nyitva hagyni, s a dolgát bevégezetlenül otthagyni, kénytelen lecsattintani a fedelet. Egyesek már azt firtatják, hogy miért nem akkor üzemképes ez a bizonyos dolog, amikor fel van hajtva?! m-p Újfajta mellprotézis Újfajta, növényi olajat tartalmazó mellprotézis vált hozzáférhetővé Nagy-Britanniában. Az új protézist biztonságosnak tartják és szakértők véleménye szerint természetes alternatívája a néha szivárgó szilikonzsákocskáknak, amelyek sok egészségügyi aggodalmat okaztak világszerte. Az új protézis még ebben az évben megjelenik Olaszországban és Németországban, s a svájci gyártó cég szerint 2000-re Amerikába is betörhet. - Ez a protézis három okból a legjobb. Természetes anyagból készült, biztonságos és ártalmatlan. Ha véletlenül kiürülne a szervezetbe, semmiféle egészségügyi problémát nem okoz - mondta Terry Knapp, a LipoMatrix nevű cég vezetője. - Célunk az, hogy a nők megelégedésükre szolgáló külsőt nyerjenek a lehető legbiztonságosabb módon. Knapp szerint a protézis kifejlesztésénél figyelembe vették az Európai Unió szabványait és ez az első eset, hogy egy ilyen eszköz engedélyt kapott az egyesült államok-beli kipróbálásra is. A szilikonos protézisek iránti érdeklődés a kilencvenes évek elején megcsappant és az azokat gyártó vállalatoknak perek ezreivel kell szembenézniük olyan nők részéről, akik szerint a zsákocskák megbetegítették őket. A páciensek szerint a szilikon szivárgása egy sor egészségügyi problémát okozott nekik. A két női radiológus által feltalált új protézisről kedvezően vélekedtek független szakértők, orvosok, plasztikai sebészek, pszichológusok is. A gyártó három nagy előnyt emelt ki. Az első az, hogy ha a protézis kilyukad, a tartalma természetes úton távozik a szerve zetből. A burok erős és tartós, s végül az új protézis jobb a mam mográfiai vizsgálat szempontjából is, mivel régi szilikonos vagy sós vizes zsákocskák a mellszövetek több mint 22 százalékát leárnyékolták a vizsgálat során. Európaunió: Megszámlálva A statisztikai adatok segítségével az Európai Unió tagországainak mindennapjait „leplezi le" az Eurostat első évkönyve. A kiadványból kiderül, hogy a franciák és a luxemburgiak isznak a legtöbbet, a görögök dohányoznak a legsűrűbben míg a nyaralásban a németek az elsők. Az utakon a portugálok vezetnek a legrosszabbul, a finn férfiak viszont EU az öngyilkossági statisztikáit vezetik. A francia és luxemburgi átlagpolgár 14,8 liter alkoholt iszik évente, jóval megelőzve ezzel például a sörivó briteket, akik évente kilenc liter alkoholt gurítanak le torkukon. A görögök az egy főre jutó évi 2919 szál cigarettával vezetik a dohányosok mezőnyét, s ezzel - napi nyolc szállal - messze maguk mögé utasítják a második helyezett olaszokat és dánokat, akik „csupán" 1551 szálat szívnak el évente. Az Eurostat adatai szerint a legtöbbet a németek vannak szabadságon - évente 30,8 napot - a 14 hivatalos, fizetett ünnepen felül. A szabadságrangsorban leghátul az írek kullognak, akiknek csupán nyolc fizetett ünnep, s ezen felül átlag 20 nap szabadság jut. A férfiak öngyilkossági gyakoriságát tekintve az unió országai közül a finnek állnak az élen: itt tízezer férfi közül éven te 4,5 követ el öngyilkosságot. Legboldogabbnak a napfényes Hellász lakói tűnnek, akiknél ez a mutató mindössze 0,56. Ami a görögöket illeti, a nőknél is hasonló a helyzet, míg a nők közül legtöbben Dániában vetnek véget önkezükkel életüknek. A közúti halálozási statisztikák terén a férfiaknál Portugália vezet, ahol százezer lakosra 45 haláleset jut évente. Ugyanez az adat Svédországban csupán tíz. A nők közül legbiztonságosabban a brit, a holland és a svéd nők vezetnek: ezekben az országokban százezer nőre csak 4,5 közúti halálozás jut. Az élen a nőknél is Portugália áll, holtversenyben Luxemburggal: a két országban egyaránt 11 női halálozás esik százezer lakosra. Ami az otthoni neveltetést illeti, a görög gyerekeket főként a jómodorra, míg a németeket az önbizalomra tanítják. A spanyol és olasz gyerekekbe elsősorban felelősségérzetet nevelnek, a brit fiataloknak pedig a toleranciát és mások tiszteletét kell elsajátítaniuk. A hollandok gyer mekeiket arra okítják, hogy szerelmi életüknek adjanak elsőbbséget, a franciák pedig a britekhez hasonlóan - a toleranciát és mások tiszteletét, valamint a nagyvonalúságot és a bátorságot szeretnék gyermekeiknek elsősorban átadni. Panoráma