Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-21 / 218. szám, csütörtök

1995. szeptember 21. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ S

ZÓ í_9J Nyolc év rablásért Az esti falu nyugalmát semmi sem zavarta. Až emberek egy része már aludt, a kitartóbbak az éjszakai krimit nézték a televízióban. Köztük volt Irena asszony, nyugdíjas postásnő is. Vacsora után szokásához híven kulcsra zárta a bejárati ajtót, aztán elterült kedvenc karosszékében, és nagy élvezettel szemlélte az izgalmas filmet. Dehogyis sejtette, hogy nemsokára ő is részese, szenvedő alanya lesz egy olyan bűnténynek, amelynek nyomait élete végéig viselni fogja. Az idős asszony teljesen egyedül élt családi házacskájában, hacsak nem számítjuk Pandúrt, a koromfekete kandúrt. És pont az említett kedvenc okozta a bajt Tavasz lévén, erősen fűtötte a szerelmi vágy. Udvarlási szándékát egyre hangosabb nyávogással adta gazdasszonya tudtára. Az végül is megszánta, és kitárta előtte az ajtót. Balszerencséjére pont akkor, amikor ott botorkált Roman K. Az ismert börtöntölteléknek röviddel azelőtt tették ki szűrét a kocsmából. A férfi, noha a nap folyamán vagy négy liter bort fogyasztott, részeg fejjel is felismerte a „nagy lehetőséget". Lábát gyorsan a küszöbre helyezte, és ezzel megakadályozta, hogy a megrémült nő becsaphassa orra előtt az ajtót. Még mielőtt Irena asszony segítségért kiálthatott volna, Roman K. leütötte, és a lakásba hatolt. Aztán a félig ájult áldozatát a hajánál fogva felrángatta, és trágár szavak kíséretében követelte pénzét. „Ide a dohánnyal te büdös ká, különben véged! Jól tudom, hogy az évek során hány embert károsítottál, loptál meg. -Most szépen kiadod az összeharácsolt vagyonodat." A sérült asszony hiába próbálta a betolakodó tudtára adni, hogy nincs pénze, az veréssel, fojtogatással, rúgásokkal igyekezett meggyőzni az ellenkezőjéről. „Ha nincs készpénzed, biztosan vannak betétkönyveid, ékszereid. Ide velük, de sürgősen! - mondta erélyesen a betolakodó, aztán a nagyobb nyomaték kedvéért olyan pofont adott a volt postásnőnek, hogy beszakította a dobhártyáját. Roman pénzkeresés közben rábukkant a garázskulcsra. Úgy döntött, autóval megy majd haza. Miután a gépkocsit nem tudta begyújtani, megelégedett egy Babetta márkájú kismotorral is. Kitolta az udvarra, majd visszatért a lakásba, befejezni a házkutatást. A magatehetetlenül fekvő sérült nő már nem érdekelte. Pénzre vágyott. Igyekezetét végül siker koronázta. Igaz, mindössze kétezer koronát talált Azt megtoldotta egy rádiómagnóval, néhány piperecikkel, egy demizson házi borral és húsz liter benzinnel. Irena asszony súlyos fülsérülést, agyrázkódást, orrcsonttörést és számos zúzódást szenvedett. Négy hétig feküdt a kórházban, és csak több hónap után épült fel, ám fél fülére végleg megsüketült. A rendőrségnek nem volt nehéz dolga, hiszen az áldozat egyértelműen felismerte a rablótámadót. Roman letartóztatását követően beismerő vallomást tett, ám a későbbiek során egész más verzióval állt elő. A bírósági tárgyaláson még szemtelenebb mesével állt elő. És hogy miért állított a kihallgatások során egész mást? Csakis azért, mert a vizsgálótisztek nyomást gyakoroltak rá, hogy vállalja magára a gaztettet A bárgyú köntörfalazás Románon nem segített. A könyörtelen rablót nyolcéves szabadságvesztéssel büntették. Az agg agresszor Talán kevesen tudják már, mi az a kényszerbérlet, amely a háború utáni idők lakásínsége miatt alakult ki. A csepeli Vágóhíd utca egyik telkén létezik még az együttlakásnak ez az eltűnőben levő módja. A Vágóhíd utcai ingatlan tulajdonosa, Sz. István maga is szorgalmazta az áldatlan állapotok felszámolását, hiszen a telkén levő házikókban több család is él. A közelmúltban a posta elszomorító tartalmú levelet kézbesített a bérlőknek, amitől egyikük, az 53 éves M. János végképp kijött a béketűrésből. A perzselő forróság is hozzájárult, és talán az elfogyasztott 3 deci muskotályos is, M. baltát ragadott, és Sz. István ajtajához rohant. Sz. úr mit sem sejtve, jó étvággyal' fogyasztotta ebédjét a verandán, mikor észrevette az ajtó előtt üvöltöző, baltát rázó bérlőjét, és egyáltalán nem jött zavarba. Azt tette, amit ebben a helyzetben talán csak kevesen mernének utánacsinálni: kilépett az ajtón, és szembeszegült a baltát rázó dühöngővel. Ezt pedig 72 éves kora ellenére oly ügyesen művelte, hogy még a veszedelmes szerszámot is sikerült kicsavarnia a 20 évvel ifjabb M. János kezéből. Hogy mindez miként történt, azt a felek természetesen másként adták elő. M. úr váltig állítja, hogy a fejszével nem akart kárt tenni a főbérlőben, sőt fenyegetni sem akarta vele. Miután a postán érkezett levél szerint ő és a többi család csak kényszerbérlők, arra akarta biztatni az öreget, irtson ki mindenkit az udvaron a baltával, amit önként át is adott Sz. úrnak. Sz. István szerint ő maga jól kijött a nála lakó családokkal, csakhogy a János egy más eset egyfolytában randalírozik. Nos, akár így történt, akár úgy, annyi bizonyos, hogy a megtámadott főbérlő végül ütésre emelte a fejszét. M. János feje tüstént vérbe borult ájultan terült el a verandán. A feje nem tört be, de sérülése nyolc napon túl gyógyul, és további kára, hogy egy (és éppen az utolsó) fogát otthagyta letaglózása helyszínén. A két haragos sajnálatos módon még mindig egymás szomszédságában, közös telken él, azért még csak remélni sem lehet, hogy nem kerül sor újabb vehemens jelenetekre. ZS Mit akart a pucér férfi? A címben feltett kérdésre hiába keresnénk a választ a Kámaszútrában vagy más ősi erotikus tankönyvben. Z. úr ugyanis minden valószínűség szerint nem szerelmi hevülettől fűtve dobta le ruházatát a csillagokkal pettyezett csepeli éjszakában. Hogy pontosan miért is, arra pillanatnyilag lehetetlen válaszolni, nézzük tehát a száraz tényeket. Július 6-án, éjjel egy órakor, a mozdulatlan kánikulai éjszakában a csepeli kertváros egyik háztulajdonosa félig már elszenderedett, ám valami nem hagyta nyugodtan pihenni. Mintha bizonytalan motozást hallott volna kiskertje irányából, és a zaj egyre csak erősödött. Pár pillanat múltán már egyenesen az egyik szoba ablaka alatt kotorászott valamely titokzatos éjjeli látogató. A dermesztő helyzetben a lakás tulajdonosa tisztán hal lotta, amint kívülről kézzel feltolják a rolóját, és feszegetik a szúnyoghálót is. A házigazda nem késlekedett sokáig, nesztelenül a telefonhoz lépett és hívta a rendőrséget. A zsaruk szerencsére villámgyorsan a helyszínre értek, és még mielőtt bármi jóvátehetetlen történhetett volna, már el is kapták az ádámkosztümben fellépő magánlaksértőt. Az azért hamar kiderült, hogy a pucér Z. úrnak volt egy nadrágja (az alsónadrág viselésétől valamiért tartózkodott), ám ezt a ruhadarabot kettészakítva találták meg a kertben. Újabb meglepő fordulatot jelentett, hogy Z., aki a magánlaksértésnek ezt a minősített (vagy inkább minősíthetetlen) esetét elkövette, nem tudott beszélni. Néma hősünk - mint ezt kézzel-lábbal, majd csupa nagybetűkkel hullámzó sorokban - írva elárulta: hajléktalan. Kisvártatva az is kiderült, hogy nem először került rendőrkézre. Mint Éppel Judittól, a csepeli kapitányság őrnagyától megtudtuk, a gyilkosságtól és kémkedéstől eltekintve mindenért volt már büntetve, eleddig tíznél is többször ült. Újabb gondot okozott, hogy ezek után mi történjék vele. A Delta Mentőszolgálat, amely a hajléktalanokat szokta szükség esetén elszállítani, egyetlen kocsit sem tudott rendelkezésre bocsátani, az Országos Mentőszolgálat emberei viszont, miután kiderült, hogy a szemérmetlen Z. egészséges, elhajtottak a helyszínről. A ruhátlan emberről tehát a zsaruknak kellett gondoskodniuk, ám hogy felelősségre vonható-e pajzán tettéért, az majd csak az elmeszakértői vizsgálat után fog kiderülni. (aru) Állat az emberben A Marcali Kórház gyermekosztályának orvosai nem akartak hinni a szemüknek, amikor alaposabb vizsgálatnak vetették alá az édesanyja által osztályukra vitt 20 hónapos B. Alexandrát A légzési panaszokkal érkezett csecsemő testén, combján, fülei tövében számtalan, bántalmazásra utaló nyomot találtak. Nyomban értesítették is felfedezésükről a Marcali Rendőrkapitányságot. A marcali zsaruk nyomban elrendelték a nyomozást, de mert időközben kiderült, hogy a gyermek állapota életveszélyes, s a Kaposvári Megyei Kórház intenzív osztályára szállították, az ügyet illetékességből átvette a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság. Tarr Attila főhadnagy, fővizsgáló gyanúsítottként hallgatta ki a csecsemő anyjának élettársát, Sárközi Jánost, aki tagadta a bűncselekmény elkövetését, a bántalmazást. Ám a haladéktalanul bevezetett forrónyomos intézkedés során ráakadt olyan tanúkra, akik látták a kisgyermeken a bántalmazás nyomait. Mi több, figyelmeztették az élettársakat: haladéktalanul vigyék orvoshoz a kicsit. Előállították az anyát, B. Krisztinát is, aki ugyancsak tagadta, hogy bántotta volna porontyát, s élettársára sem tett ekkor terhelő vallomást. Később azonban jegyzőkönyvbe mondta, hogy élettársa az udvaron sírdogáló gyermekét a ház bejárata előtt néhányszor pofonütötte. A kicsi elesett, fejét a lépcsőfeljáróba verte. A magából kivetkőzött Sárközinek ez sem volt elég, a sikoltozó apróságot tovább ütötte-verte. Még szerencse, hogy B. Krisztina felkapta a csecsemőt s a lakásba vitte. A pici két napon át (!) rosszul volt, ám nem vitték orvoshoz, csak akkor, amikor többen felszólították az anyát, hogy kicsinyének sürgős orvosi ellátásra van szüksége. Az orvosszakértő agyzúzódást, koponyatörést, agyhártya alatti vérzést s a csecsemő testén több külsérelmi nyomot regisztrált szakvéleményében. A pici beszállításakor életveszélyben volt, szerencsére a gondos orvosi kezelésnek köszönhetően azóta sokat javult állapota. Sárközi Jánost őrizetbe vették, a Kaposvári Bíróság elrendelte előzetes letartóztatását is. Ügyét vádemelési javaslattal adták át a közelmúltban a Somogy Megyei Főügyészségnek a vizsgálók... De milyen élete lesz a gyereknek? (u) SZOFTVERLOPÁS: Évi 2,2 milliárd dollár kár A Lucas cég, amely a világhírű Csillagok háborúján kívül több más népszerű tudományos-fantasztikus filmet készített, komputeres játékprogramjaival is sok pénzt keres. Még többet keresne, ha jól képzett elektronikus tolvajok nem tulajdonítanák el időnként a legnagyobb sikert ígérő újdonságokat... Ez történt akkor is, amikor Lucasék nemrég a legújabb harci játékot készültek piacra dobni. Egy héttel azelőtt, hogy a beharangozott újdonság megjelent volna a boltokban, a szoftvert bárki ingyen és bér mentve lehívhatta számítógépére a nagy, nyilvános komputerhálózatból, s minden gond nélkül betárolhatta a lemezére. A tolvajoknak legújabb „hőstettük" mindössze 300 dollárba került Ennyit fizetett a cég egyik alkalmazottjának, aki a lakat alatt tartott szoftvert a gyártó gépéről telefonos modem segítségével kijátszotta a világba. Az ilyen és hasonló esetek a becslések szerint évi 2,2 milliárd dolláros kárt okoznak a számítógépes szoftvereket gyártó és forgalmazó cégeknek. A vész elhárításáért párhuzamosan fáradoznak az FBI emberei és a cégek által felbérelt magánnyomozók. A becslések szerint csak Amerikában mintegy húsz, erre szakosodott banda lopja a szellemi tulajdont. Tagjaik, a dolog természeténél fogva, jól képzett szakemberek. Sőt mint kitűnt, van köztük pilóta, s az egyik legsikeresebb banda vezetője egy fejlett matematikai érzékkel megáldott nagymama... A társaság egy része lop, a másik része jó pénzért értékesíti a zsákmányt. A Lucas cég esete, hogy mindenki ingyen osztozott a lopott programon, nem igazán jellemző. A rendőröknek és magánnyomozóknak egyébként nehéz dolguk van, mert az elektronikus tolvajok igen rafináltan el tudnak rejtőzni: magas az intelligenciaszintjük. POLICE PRESS Szívrabló Nemcsak a szépsége borzongató, de az is, amit tud. Shaydie Sori, a legújabb New York-i szexfenomén óránként 135 dollárért bármely hölgyet megtanítja arra, hogyan lopjon(!) magának férjet, netán szeretőt A 25 éves olasz-spanyol származású „tanárnő" állítja: a „Lopjon férfit!" című kurzust elvégző lányokasszonyok számára kézzelfogható eredményt tud garantálni. A hónapok óta tartó előadássorozat azokat a hölgyeket is sikerrel bevezeti a csábítás művészetébe, akik korábban a szerelmi rafinériák alkalmazásának terén nem mutattak semmi különös tehetséget. A hetente kétszer megtartott háromórás szemináriumoknak egy New York-i felnőttképzési központ ad helyet, s tegyük hozzá, ez a hely egyre szűkebbnek bizonyul az érdeklődők rohamaival szemben. Már eddig is több ezer álmai lovagja után epekedő hölgy szánta rá magát a részvételre és a borsos tanfolyamdíj leszurkolására. A költségek persze messze eltörpülnek a várható haszon mellett amely egy életre szóló boldogság egy olyan férfiú oldalán, aki eddig mást boldogított A népszerű „szerelmi edzőnő" egyébként szívesen osztogat tanácsokat filmszínésznőknek és tévésztároknak is. Shaydie arra az elvre alapozza tanítását, mely szerint az egyedülálló férfiak mind „Mamlasz Bélák", ezért csak a már foglalt hímnemű egyedekért érdemes küzdeni. Az oktatónő szent meggyőződése, hogy a hölgyek titkos vágyai mindig arra irányulnak, ami „tilos". A vágyakat vr szont rendkívül egészségtelen elfojtani, így ha valaki egy nős férfi iránt vonzódik, leghelyesebb, ha „koncentrált támadást" indít ellene. A Shaydieféle kurzusok az elveket gyakorlati trükkökre váltják: ha már bejutottunk a csodálatos férfi otthonába, mindig beválik például, ha „véletlenül" a franciaágyon felejtjük valamelyik intim ruhadarabunkat különösen, ha azt a hazatérő feleség megtalálja. A csábítás mesterasszonya öt éve foglalkozik szexuális és magánéleti tanácsa^ dással, mindig is szívesen vállalta a „lelki szemeteskuka" szerepét. Elmondása szerint férfiakkal szembeni viselkedését „hatodik érzéke" irányítja. Azokat a praktikákat, amelyeket az előadások, beszélgetések és szerepgyakorlatok során megtanít a jelentkezőknek, maga is számos alkalommal sikerrel vetette be. Ötvenéves barátját Angelo Maselót öt évvel ezelőtt „tulajdonította el" feleségétől, mindössze három hét leforgása alatt. Először is kiderítette, boldogé a férfi házaséletében, majd megkörnyékezte kollégáit, s rábírta őket, hogy kémkedjenek utána. Az információk birtokában rendszeresen felkereste azokat a helyeket, ahol Angelo megjelenésére számíthatott, s három röpke hét múltán nemcsak a férfi szívébe, de luxusrezidenciájába is sikerült belopnia magát. ORDÓDYVHJMOS Rozsdamentes aranyrudak Néhány hete délben egy középkorú férfi telefonált a Budapesti Rendőr-főkapitányság Ügyeletére. „... azonnal menjenek a XI. kerület, Menyecske utcai Don Pepe Pizzériába, mert nemsokára egy jugoszláv és egy magyar banda összecsapása várható. Lövöldözés is lesz, mert egyiküknél Skorpió géppisztoly van. Nagyon sok arany áll a háttérben. Kérem, nagyon siessenek, mert tele van a vendéglő terasza! Ha elkésnek, vérfürdő lesz!..." A férfi egy szuszra hadarta el mondandóját, és mielőtt az ügyelet vezetője bármit is tudott volna kérdezni, a vonalat megszakította. A bejelentést követően még 10 perc sem telt el, a BRFK Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának nyomozói kerületi kollégáikkal kiegészítve, a telefonáló által megadott helyszín irányába robogtak. Az étterem terasza a bejelentésnek megfelelően valóban tömve volt. Az ellenőrzést megkezdő nyomozók nagy körültekintéssel, egy mást biztosítva kezdték meg az intézkedést egy esetleges fegyveres ellenállást is bekalkulálva. Az igazoltatás során kiderült, hogy szerencsére szó sincs semmiféle banda-összecsapásról, egyedül egy vendég nem tudta magát igazolni. B. Renátó, aki olaszos hangzású neve ellenére magyar állampolgár, arra kérte a nyomozókat, hogy kísérjék el közelben parkoló gépkocsijához, ugyanis ott vannak az iratai. A kesztyűtartóban az iratok mellett az egyik éles szemű nyomozó ezüstösen csillogó tárgyra is felfigyelt. Tüzetesebb ellenőrzés során az autóból 11 db sorszámozott, „White Gold" feliratú, egyenként 200 grammos fémtömb kerúlt elő. - Értéktelen vasdarabok - véleményezte a történteket Renátó, de a feliratra ő sem tudott megnyugtató magyarázatot adni. A XI. Kerületi Rendőrkapitányságon folytatódott a kérdezősködés. Az elsődleges szakértői vélemény B. Renátó igazát támasztotta alá, mely szerint az autóban talált fémtömbök anyaga nem más, mint rozsdamentes acél. A sorszámozás és a felirat odakerülésének okát nem nehéz kitalálni. Ennek ellenére a ha tályos jogszabályok szerint bűncselekmény elkövetését megállapítani nem lehetett Ez alkalommal is megerősítést nyert az a közmondás, „nem minden arany, ami fénylik, még akkor sem, ha rá van írva". (urazs)