Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-19 / 216. szám, kedd

1995. szeptember 13. VELEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 13 I IV. AZ ANYANYELV ES A MÁSODIK NYELV AZ ISKOLAKBAN Boldog Dél-Tirol - Az óvoda legyen az első boldog találkozás a közösségi élettel. Derű, szeretet, szabadság sugározza be - csicsergi dallamos olasz nyelven Carla Cigolla, a boizanól önkormányzat művelődési főosztályvezetője és a tartományi művelődési tanács tagja. Amikor gyermekekről, óvodákról kérdem, teljesen megváltozik. A komoly tőmondatokban válaszoló hivatalnokból derű, szinte kitapintható gyermekszeretet sugárzik. Hosszas monológot trillázik el az óvodáknak a gyermek formálásában betöltött pótolhatatlan szerepéről. - Semmi sem zavarhatja ezeket a nagyon fontos és gyönyörű éveket. Még az idegen nyelv sem. Dél-Tirolban minden óvodában kizárólag a gyermekek anyanyelvén folyik a nevelés. Öt nap alatt meggyőződhettünk szavainak igazáról. Jártunk Eppan (Appiano) községben, ahol a 6 ezer lakos kilencven százaléka német, de van olasz óvoda és általános iskola is. Itt jelenleg összesen tizennégy olasz gyerkőc jár óvodába, két külön osztályba. Őket kettő, az állam által fizetett óvónő neveli, szemre is szép, sok játékkal, segédeázközzel felszerelt - az önkormányzat pénzéből fenntartott két helyiségben. Ugyanilyen jó körülményeket teremtettek a népesebb osztályú német óvodáknak is. Franz Lintner eppani polgármesterrel a német tannyelvű általános iskola felé sétálunk. Útközben arról beszél, hogy oktatásra, az oktatási intézmények fenntartására, szüntelen korszerűsítésükre évente az önkormányzat költségvetésének több mint tíz százalékát költik. Ennek a gondoskodásnak jótékony hatását azonnal észrevesszük, amint belépünk az egyik tanterembe. Írásvetítő, video, mágneses tábla, sokféle segédeszköz segíti a tanulókat minden osztályban. Ezt az iskolát még a Monarchiában építették, Ferenc József császár 60. születésnapjára, ám ez a tény csak az épület stílusán és legfeljebb az ódon lépcsőkön látszódik. Dél-Tirolban német és olasz tanítási nyelvű általános- és középiskolák vannak. A ladin szülők választhatnak, hogy melyik tanítási nyelvet kérik, ők általában a német mellett döntenek. Minden ladin gyermek heti két órában tanulja anyanyelvét, a rétorománok történelmét és a modern kommunikációt ladinul. Az alig húszezres lélekszámú ladinok - erről is meggyőződtünk - megfelelőnek tartják ezt a gyakorlatot. Vegyes oktatási nyelv iskola nincs. Ha német a tanítási nyelv, akkor mindent ezen a nyelven oktatnak, még az egészségügyi és a mezőgazdasági szakközépiskolában is. Naponta egy óra jut az úgynevezett második nyelv oktatására. Mindkét tannyelvű iskolában. Vagyis a német iskolákban napi egy órán át tanulják az olaszt, méghozzá kizárólag olasz nemzetiségű tanár irányításával. Ugyanez a helyzet fordítva is. Az olasz iskolákon az ugyancsak napi egy órában kötelező németet kivétel nélkül német pedagógus oktatja. Dél-Tirolban az olasz és a német is egyenrangú hivatalos nyelv, mégis a legtöbben elég jól beszélik a másik nyelvet is, habár semmiféle propaganda és győzködés sem nógat erre senkit. A második nyelv megtanulása mindenkinek jól felfogott érdeke, hiszen így s<?kkal könnyebben kap munkát. Állami hivatalokban például, ahol feltétel a középfokú az olaszok, hozták a kultúrát, a finomabb életmódot... Ma mindezt árnyaltabban és tényszerűen oktatják, mellőzve a felsőbbrendűségi szemléletet. A tanár dolga, lelkiismerete szerint dönt arról, hogy mit oktat az olasz történelemből és mit a német, a tiroli és a dél-tiroli múltból. - A határ ilyen szempontból is lényegtelen, fiataljaink számára ma is Innsburck a tartományi egyetemi központ - mondja Seigfried Brugger, aki a Dél-Tiroli Néppártot képviseli ötödmagával a római parlamentben. Ez így igaz, habár az én két fiam Bécsben jár orvostudományi egyetemre. A dél-tiroli német egyetemisták kétharmada - mintegy háromezer fő - Innsburckban tanul. Itt végzett etnográfia-történelem szakon a korábbi cikkemben említett Eva Klotz képviselő is. Csaknem ötszázan tanulnak Bécsben, ennél kevesebben Grazban, a műszaki pálya iránt érdeklődők közül pedig egyre többen jelent0 Ä Hí Prüszköl, rángatózik hazafelé a Karosa. Nem erre a kaptatóra, nem ilyen sebességre gyártották. Először a fékek kezdenek füstölögni, aztán valamilyen vezeték dugul el. A kilencőrásra tervezett visszaútból a kényszermegállók miatt - tizennyolc lett. Legalább jut idő a látottak megvitatására. Lassanként kikristályosodik a legfőbb tanulság: a dél-tiroli németek három fő tényezőnek köszönhetik mai jó helyzetüket. Elsősorban önmaguknak, mert volt és ma is van világos politikai programjuk, stratégiájuk és jövőképük, nem látszólagos egységre alapozó politikai erejük és közéleti bátorságuk. Mindig támaszkodhattak Ausztria segítségére. S nem mellékes az sem, hogy programjukat össze tudták egyeztetni az európai folyamatokkal. Ez pedig politikai éleslátást és kellő diplomáciai felkészültséget igényel. És okos szövetségi politikát. Odahaza és külföldön egyaránt. Nem túlzás leírni, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az elmúlt évek legjobb politikai döntését hozta, amikor harminc polgármestere számára Könyvpiac a bozeni sétálóutcán, ahol diákok és egyetemisták árulnak, cserélnek tankönyveket, egyetemi jegyzeteket. (Prikler László felvétele) nyelwizsga olaszból és németből. És sok más hivatalban is. Ugyanis Dél-Tirolban törvény rendelkezik arról, hogy a polgár bármilyen hivatalos levelet, határozatot visszaküldhet a feladónak, ha az nem az anyanyelvén fordult hozzá. Az iskolákban az úgynevezett országos alaptanterv jelenti a keretet, a többit a pedagógusokra bízzák, beleértve a tankönyvek megválasztását is. Dél-Tirolban éveken át a történelem oktatása okozta a legtöbb feszültséget, ugyanis a korábbi országos tantervben azt a mi tájainkon sem ismeretlen tételt hangsúlyozták, hogy kezdetben a barbár germán törzsek garázdálkodtak itt, aztán jöttek a művelt rómaiak, majd az keznek Münchenbe. A helyi németek az olasz felsőoktatási intézmények közül leggyakrabban a padovai jogtudományi egyetemet választják. A helyi olaszok természetesen már hazai felsőoktatási intézményt is. A déltiroli friss diplomások csaknem nyolcvan százaléka visszatér szülőföldjére, mert talál végzettségének megfelelő munkát. Az oklevelek honosításáról még az 1946-os párizsi egyezmény rendelkezett, most pedig, miután Ausztria is tagja a Közös Piacnak, a fiatalok pályaválasztási lehetősége is jelentősen bővült. A dél-tiroli németek ennek ellenére továbbra is Innsbruckot és más osztrák egyetemeket részesítenek előnyben. lehetővé tette ezt a tanulmányutat. Végre nemcsak politikai lózungok szintjén kaptak némi képet a dél-tiroli területi autonómiáról. Végre személyesen láthatták, milyen ez a működő mechanizmus. És minden bizonnyal sokat okulnak belőle. - Boldog Dél-Tirol! - sóhajtotta egyikük. És nyomban hozzátette, nem valamiféle paradicsomi idillre gondol, hiszen nem is azt látott. - Itt semmi sem hullott, és ma sem hull égi mannaként az ölükbe. Itt megdolgoznak, megküzdenek minden eredményért. Ahogy Madách írja: az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga... SZILVÁSSY JÓZSEF SZÁLKA ÉS GERENDA Magánügy - közügy Ha egy rászoruló nyugdíjast nem támogatnak a gyerekei: magánügy. Ha egy ilyetén kiszolgáltatott nyugdíjas nem tud megélni a nyugdíjából: közügy. Pedig ugyanarról az esetről van szó, ugyanaz a személy a történet szenvedő hőse, mégis megcáfolhatatlan a tény látásának és láttatásának kétféle igazsága. E hétköznapi példát elöljáró beszédként azért választottam, hogy ezzel talán sikerült modellt alkotnom azoknak a dolgoknak a kezeléséhez, amelyekről mostanság naponta gondolkodom. Mindenekelőtt itt van a szlovákiai magyar szülők szolidaritása a kétnyelvű oktatás kikényszeríteni akart bevezetése és a magyar tanítási nyelvű iskolák igazgatóinak leváltása nyomán. Magánügy: ki engedte és ki nem engedte iskolába gyerekét. Közügy, hogy a szolidaritást a politikai hatalom hivatalnoki arcátlansága a tiltakozásul egy napra üresen hagyott iskolák bezárására akarja felhasználni. Fenyegetőzés fenyegetőzés után érkezik az állami hivatalnokok részéről. Nemzeti elfogultságú parlamenti képviselőnő soviniszta kijelentéseket tesz, s törvényt ígér a magyar iskolák teljes körű bejárásához. Magánügy, hogy ez a tanárnő évekig tanított magyar diákokat szlovák nyelvre, s a rendszerváltás után mégis a leghangosabban hirdeti, hogy a magyar iskolák diákjai nem tanulják meg jól a szlovák nyelvet. Pedig ő aztán, tősgyökeres szlovák lévén, sokat tehetett volna saját magánjellegű állítása ellen. Magánügy: leváltottak egy magyar iskolaigazgatót. Közügy, hogy ezt bármikor megtehetik, s ráadásul két szóval meg is bélyegezhetik szakmai alkalmatlanság miatt. Magánügy: legfeljebb tanár lesz. Viszont közügy, hogy azok, akik négy-öt éve megválasztották és elismerték tudását, ma ugyanolyan szolgalelkűen idomulnak a hatalom emberéhez, mint még hat-hét évvel ezelőtt. Mert ez a magatartás nem csak a veszélyeztetett magyar iskolákban divatozik, hanem állami vállalatoknál és privatizált magáncégeknél. Manapság magánügy olyan munkahelyen dolgozni, ahol az, ember nem ért egyet a vezetés módszereivel, a cég gazdasági sratégiájával és beleszólása sincs - még a szabad véleménymondás szintjén sem - a dolgok alakításába. Ezzel szemben messzemenőkig közügy, hogy egy egész ország kezd újra „fegyelmezettségből" hallgatni, lapulni, s a várt csekélyke konc reményében együttműködni, ha gazemberséget lát. Magánügy, ha egy köz,bűntényt elkövetett személyt a rendőrségi nyomozás bizonyítékai alapján letartóztatnak, de közügy, ha bírói döntés nyomán órákon belül szabadlábra helyeznek. Közügy, mivel a társadalom nem képes olyan törvényeket alkotni a maga számára, amelyek, miközben védik az. állampolgár szabadságjogait, ne vennék oltalmukba ugyanezen törvények alapján a bizonyítottan gyanúsított bűnelkövetőket. Ha bonyolult kérdések más-más oldalról való megközelítéséről van is szó, igazából egy ország, egy társadalom beteg jogszerkezeti, politikai és erkölcsi állapotát bizonyítják. Nem igazol mást az sem, ha a kormányhoz hű politikusok, újságírók hazugsággal, nemzetárulással, hazafiallansággal és - magyarokra gondolva - irredentizmussal vádolnak mindenkit, ki közügynek látja a magánügyel. Pedig nem tekinthető magánügynek, ha kormánypárti politikusok elleni furcsa támadások, robbantások kivizsgálásáról hónapok elteltével sincs nyilvános tájékoztatás. így aztán ugyanilyen látszólagos nagyvonalúsággal kezelik az ellenzéki parlamenti képviselők ellen elkövetett támadásokat, megvádolva a sajtót, hogy bezzeg az előbbi esetekben nem csapott ekkora botrányt. Itt a demokrácia és a jogállamiság gyakorlatáról vitatkoznak a felek. Márpedig a sajtó közölte tények ellen nehéz érveket találni abban az országban, ahol valakit fényes nappal úgy rabolhatnak el külföldre, hogy azt még a határőrizeti szervek és a vámosok sem fedezik fel. Politikai semlegességet színlelve sorozatban jelentik ki: magánbűnökről van szó. És ha nem? És ha vérszemel kapnak fasiszta suhancok, hogy cigányokat, feketéket, vietnamiakat, kínaiakat és ígéreteik szerint magyarokat rakjanak csomagtartóba, s vigyenek ál a határon? Egyáltalán, lehet-e a hallottakhoz hasonlóan nyilatkozni úgy az emberrablásról - tehát a terrorizmus egyik legveszélyesebb formájáról -, mini azt a kormány elnöke és két tagja a tévé nyilvánossága előtt tették. Bíróság döntse el, hogy az elrabolt személy követett-e el bűnt és milyet, viszont ettől függetlenül a társadalom választ vár a kérdésre: Kik követték el az emberrablást? Magánügy: bebizonyosodik-e a gyanúsított bűnössége, és közügy: milyen ítélettel sújtják, ha vétkezett? De az is közügy, hogy senkit ne lehessen személyi szabadságában korlátozni másnak, mint a bizonyítékok és alapos gyanú alapján eljáró bűnüldöző szerveknek. DUSZA ISTVÁN A DÉLSZLÁV VÁLSÁG VAJDASÁGI VONATKOZÁSAI Mégis autonómia? A Magyarország határain kívül élő magyar kisebbségek legitim érdekszervezetei közül elsőként a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége fogalmazta meg autonómiakoncepcióját. Világosan és egyértelműen. Az elképzelés az akkori általános délszláv rendezési tervre alapozódott, amely a Horvátországban élő szerbség számára széles körű önrendelkezési jogokat helyezett kilátásba. Sokan úgy vélték, hathatós nemzetközi támogatással, és bizonyos szerencsés összefüggések esetén helyzetazonosság illetné meg a Szerbiában levő kisebbségeket, azaz autonómiához jutnának a koszovói albánok, a szandzsáki muzulmánok és a vajdasági magyarok. Az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság konok és magabiztos vezetői azonban más lapra tettek: a fegyverek erejében bíztak inkább, továbbá mindvégig hitték, hogy adott pillanatban KisJugoszlávia belép a háborúba. Krajina egyetlen puskalövés nélkül elesett, vele együtt a nemzetközi összekötő csoport által felajánlott úgynevezett Z-4es terv is (a horvátországi szerbeknek többek között önálló rendőrségük és hadseregük lett volna). A vereséget és a menekülést követően a szerbek számaránya Horvátországban alaposan megcsappant, visszaköltözésüket a horvát hatóságok most már rendkívül komoly, szinte teljesíthetetlen feltételekhez kötik, különösebb kiváltságokra tehát nem számíthatnak. A szerbek azonban egyelőre - továbbra is kézben tartják Baranya és Kelet-Szlavónia egy részét, e terület státusa még bizonytalan, de a születendő megoldás valószínűsíthetően mérvadó mintaként szolgálhat majdan a vajdasági magyarság számára is. A VMDK időközben elállt a területi autonómia követelésétől, a perszonális autonómiában lát esélyt (a kultúra és az oktatás területe). A Vajdasági Magyar Szövetség inkább a magyar önkormányzatok összefüggő láncolatával szeretne egységes területet létrehozni. A kettő kombinációja egyarántfelölelné a tömb-és a szórványmagyarságot is - e képlet áll legközelebb a magyar kormányhoz, amely ez úgyben minden eddigit meghaladó támogatásáról biztosította a níF nap Budapestre látogató vajdasági magyar polgármestereket. Nehéz megítélni, a magyar autonómia követelése rendelkezik-e ezúttal kellő valóságfedezettel, vagy ismét csalóka ábrándok ködében vész el a megújuló kezdeményezés. Tény, hogy az egyre szorultabb helyzetbe sodródó Szerbia egyes felelős tisztségviselői kijelentéseikben immáron nem zárkóznak el az autonómia témájának megvitatásától. Tény azonban az is, hogy az egymással hadilábon álló VMDK és VMSZ álláspontokat nem egyeztetett, közös fellépésük nélkül pedig vajmi kevés a remény a komolyabb előrelépésre. Pedig a maradék háromszázezres vajdasági magyarság helyzete - a beözönlő menekültek áradata miatt - napról napra romlik: ilyen vonatkozásban az autonómia természetszerűleg bizonyos ellensúlyozó eszközzé (is) válhatna. A kérdést minden valószínűség szerint a fronthelyzet alakulása dönti el. Jelen pillanatban a szerbek vesztésre állnak mind Horvátországban, mind Boszniában, ami önmagában véve is nagyobb engedékenységet feltételez. Az ország belső jogrendjéhez igazodó vajdasági magyar autonómia azonban - úgy tűnik - továbbra is egyszerűen alku tárgya. A szerbek számára harmadlagos. A külföldnek szintúgy. De ezúttal mégsem teljesen elképzelhetetlen. SINKOVITS PÉTER Külföldi újságírók agrárszemlén Új Szó tudósítás Négy kontinens 23 országából 118 külföldi mezőgazdasági újságíró részvételével a jövő hét elején Szlovákiában és Csehországban tartják a mezőgazdasági újságírók nemzetközi konferenciáját. A nemzetközi szövetség szeptember 24-e és 27-e között Szlovákiában tartózkodó szakíróinak közgyűlésén lehetőségük nyílik arra, hogy közvetlenül a helyszíneken ismerkedjenek meg az ágazat jelenlegi helyzetével. A négy tematikus útvonal közül az egyik a dél-szlovákiai mezőgazdasági termelés jellegzetességeinek bemutatására vállalkozik. Az ezen résztvevők többek között megismerkedhetnek a bősi vízi erőművel, a légi mezőgazdasági kombinát, egy kosúti magángazdálkodó, az udvardi mezőgazdasági szövetkezet, valamint a lévai Koopera agrártársulás és a garamkálnai szövetkezet eredményeivel és gondjaival. tszl