Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-18 / 215. szám, hétfő

1995. szeptember 18. VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó 5 I Dél-Tirol Hl. HÁROM LÁBON Boldog - Ez a tartomány mindig szép, de szeptemberben a leggyönyörűbb. Nézze, ott fenn a hegycsúcson már hó csillog, alattunk a völgyekben meg almák piroslanak, dús szőlőfürtök várják a szüretet - mondja Luigi Spagnolli mérnök, a bozeni drótkötélpálya igazgatója. Ezt az ezeregynéhány méteres magasságba szállító libegőt egyébként elsőként az egész világon, még 1909-ben építették. Nemcsak lenyűgöző, jelképes is a panoráma: odalenn céljaik felé igyekvő emberekkel. Négyszázezren lakják Dél-Tirolt, amelynek nagy része hegy. Szorgalmas és kreatív emberek kellenek ahhoz, hogy a hegyoldalban, völgyekben meghúzódó földekből és a természet adottságaiból megéljenek. - Dél-Tirolban három lábon állunk. Egyik erős pillérünk a mezőgazdaság, a másik a kereskedelem, a harmadik pedig a turizmus. Bozent kivéve, a lakosok zöme hegyi és hegyaljai falvakban, községekben él, kevés kivételtől eltekintve mindhárom megélhetési forrásból. Egy-egy családnak egy-, legfeljebb kéthektáros birtoka van, csak ebből nem lehet elegendő pénzt keresni, ezért a lakásuk fölé vagy mellé panziókat építenek, egész évben turistákat fogadnak, és szinte mindannyian tagjai olyan szövetkezetnek, amely a gyümölcsöt és a bort értékesíti. Hans Zegler, a Dél-Tiroli Falvak Szövetségének elnöke tájékoztat minderről, akivel első nap találkoztunk. Az ámulat ezután következett. Néhány adat hallatán többször is visszakérdeztünk: jól értjüke útikalauzaink ismertetését. A két fő termék az alma és a szőlő. Bármennyire is hihetetlen, tény: itt 5-8 ezer almafát ültetnek ki egy hektárra, félméteres tóközzel és 2 méteres sorközzel. A nagy testű japán Muxu és az Ella Startról meg a Star Kingből van a legtöbb. Ennyi fa nem nő magasba, így könnyebb a gondozása. Kerti traktorokkal a sorközökben járva, alulról permetezik, méghozzá egy idényben 15-20szor, jórészt peszticidekkel, a termék mégis megfelel a Közös Piac szigorú előírásaínak. Ez sem tévedés: 60-80 tonnás errefelé a termés. Dél-Tirol adja a közöspiaci országok almatermésének több mint tíz százalékát. Minden nagyobb településen hatalmas hűtőházak jelzik, hogy az alma hasznosítása vagy feldolgozása is átgondolt. Háromezer éves e vidék szőlőkultúrája, s ahogy korszerűsödött a technika, és gyarapodtak a tudományos ismeretek, úgy szaporodnak errefelé a 800 méter tengerszint feletti magasságba is felkúszó szőlőligetek. Vízszintes kordonokban telepítik a szőlőt, a helybeliek szerint így könnyebb a gondozása, s a napsugár csak a fürtöket éri, és nem szívja el a vizet a talajból. Nem mindennapi élményt jelentett fűszeres traminit kóstolgatni Tramin faluban, ahol 1214ből őrzik az első írásos feljegyzést arról, hogy már akkor termesztették ezt a mára már európai hírű szőlőfajtát. A tartományi kormányzó a sziklapincébe invitál borkóstolóra. Ötven személyt befogadó terem, hangulatvilágítással, a belső sziklafalak előtt apró, mesterséges szökőkutak, a hőmérséklet minden helyiségben külön szabályozható. Egy ajtó választ el a 80 ezer palackot őrző, évről évre gyarapodó bormúzeumtól, s ugyancsak egy ajtó a hatalmas fahordókat tároló pincerésztől. Mindenhol optimális a hőmérséklet mérik és szabályozzák a páratartalmat is. Fölöttünk ötvenméteres magasságban szikla ágaskodik. A találékonyság és a technika apró csodája ez a sziklapince, amely most már aranyérmes nedűt is őriz. A világhírű velencei borvásáron, ahol minden kategóriában szigorúan csak egy aranyérmet osztanak ki, a helyi termesztésű caberner első dijat nyert, és a kereskedők az egész tavalyi évjáratot és az idei termést is lekötötték ebből a fajtából. A jólétnek itt két alapvető tényezője van: az egyéni kezdeményezés, az egyén ambíciói, valamint a minden téren kiváló szervezettség. Egyéni és közösségi érdek minden földterület maximális kihasználása. Ezt egyébként az adórendszer is ösztözi. Óriási adót kell fizetnie annak az egyénnek vagy önkormányzatnak, aki vagy amely megművelhető vagy beépíthető területet parlagon hagy. Ilyen eset már csak ezért sem fordulhat elő. Kiszámítható árak, ez is kulcsszó errefelé. A gazda minden évben szerződést köt valamelyik szövetkezettel vagy pincegazdasággal, előre kiszámíthatja hát, hogy mennyi bevétele lesz almából, szőlőből. És idegenforgalomból. Amerre jártunk ugyanis, már jövő húsvétra és a nyári főidényre hatvan-hetven százalékban foglaltak a panziók és a szállodák. Senki sem árul és vesz zsákbamacskát. Ezernyi idegenforgalmi füzeten fényképek, piktogramok jelzik, mennyiért, milyen szolgáltatásra számítson az érdeklődő. A kétcsillagos szálláshelyek naponta, személyenként harminc márkába kerülnek, reggelivel, zuhanyozófülkével, a szobában színes tévével. A négycsillagos szállodákban medence, szolárium, kondícióterem és sok egyéb szolgáltatás, például teniszpálya is található, napi száz márkáért, ami csak nekünk nagy pénz. A tisztességes munkából származó jólét és gazdagodás fontos láncszemei az önkormányzatok, amelyek a települések szuverén és okos gazdái. Szigorú kritériumok alapján döntenek építkezési engedélyek kiadásáról. Szempont a pályázó nemzetisége is, mert sem a lakásépítéssel, sem pedig új vállalkozások létesítésével nem engedik megváltoztatni a település mára kialakult etnikai arányszámát Adóból, saját vállalkozásból és állami támogatásból származó bevételeikjóval nagyobbak, mint nálunk. Hazai magyar polgármestereink felsóhajtottak, amikor meghallották: az alig 1600 lélekszámú Sancta Christina önkormányzatának tavalyi tiszta bevétele 10 millió szlovák koronának megfelelő összeg volt... Ebből a pénzből újabb munkahelyeket is teremtenek. Idén adták át az önkormányzat pénzéből épült, faszénnel fűtött kemencével működő hangulatos, százszemélyes pizzériát Pályázat útján választották ki az üzemeltetőket akik csak adót fizetnek az önkormányzatnak, azt viszont tisztességesen. Újabb sífelvonókat is építettek. A tíz kilométernyi hosszúságú, három falut kitevő Gröden hegyvidéki tájegységben mára - nem tévedés! - télen-nyáron 450 felvonó működik, méghozzá a szlovákiai árakat és szolgáltatásokat figyelembe véve, nem drágán és összehasonlíthatatlanul jobb színvonalon. Még egy fontos erő élteti és ellenőrzi ezt a szinte hibátlanul működő mechanizmust a zöldek, akik itt sem nemzeti alapon szerveződnek. Virágzó mezőgazdaságot, de környezetszennyezés nélkül. Turizmust igen, szemetet zsúfoltságot nem - hirdetik egyre erőteljesebben, és nem eredménytelenül. Most átgondolt harcra indultak a szemétégetők mielőbbi felszámolásáért Környezetbarát újra hasznosítható és szerény csomagolás népszerűsítői, akik rövidesen törvénytervezetet nyújtanak be, hogy különadót fizessenek azok a gyártók, akik fölöslegesen sok csomagolóanyagot használnak. Még a lélekrombolásra is odafigyelnek. Alesandra Zendron, a tartományi parlament alelnöke mesélte, aki a Zöld Alternatíva Mozgalom vezetőségi tagja, hogy évekkel ezelőtt a hegyaljai ladin falvakat egyre több németországi és osztrák turista kereste föl. Emiatt a helybeli szülők otthon is németül kezdtek beszélni gyermekeikkel, hogy azok minél jobban szót értsenek a panzióikban megszállt turistákkal. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a szülők és a gyermekek lassanként elfelejtették az anyanyelvüket A zöldek felvilágosító munkába kezdtek, az ő érdemük is - és természetesen a kedvező társadalmi klíma jótékony hatása is -, hogy ma a fiatal szülők és gyermekeik már az anyanyelvüket is egyre jobban beszélik - a németen és az olaszon kívül. Utunk vége felé egyre nyilvánvalóbbá vált a régi igazság: a három egészséges lábon álló jólétnek fundamentuma itt is az iskolarendszer. A kiművelt emberfők. Erről majd holnap. SZILVÁSSY JÓZSEF Borkóstoló a sziklapincében. Jobbról a második a tartományi kormányzó. Prikler László felvétele ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT KISAJÁTÍTÁS - KOMMUNISTA STÍLUSBAN. A Csallóközben még sokan emlékeznek azokra az évekre, amikor a 70-es években a közérdekre hivatkozva négyzetméterenként nem kevesebb, mint 40 fillérért folyt a Duna menti földek kisajátítása. Hogy megépülhessen a Bősi Erőmű. Ez azt jelentette, hogy hektáronként 4000 koronát fizetett az állam a volt tulajdonosoknak. Mivel ez még „mélyen" a szocializmusban történt, az árképzés e furcsa módja miatt legfeljebb úgy tiltakoztak némely kárvallottak, hogy nem voltak hajlandók felvenni a nevetséges összeget. Összedőlt a rendszer, és törvénybe iktatták az állami, a községi és a magántulajdon egyenjogúsítását. Az alkotmány is deklarálja a magántulajdon védelmét, és kimondja: közérdekből csak a törvény által meghatározott módon és áron lehet kisajátítani. Nos, a parlament a múlt héten eldöntötte, mennyiért lehet az államnak kisajátítania. A maximum (négyzetméterenként) 20, a minimum pedig 6 korona. Ha figyelembe vesszük az 1989 óta bekövetkezett árdrágulást, nem nehéz kiszámítani, hogy a föld kisajátítások által érintettek kártalanítása alig nagyvonalúbb, mint a letűnt rezsimben. így fest ma Szlovákiában a tulajdonformák egyenrangúsága. Tény, hogy a földkerekség minden országában ismerik a közérdekből való kisajátítás intézményét. A különbség Szlovákia és a működő, magántulajdont tiszteletben tartó államok között „mindössze" annyi, hogy amíg nálunk központilag határozzák meg a kisajátított vagyon árát, tehát az államnak az egyénnel szembeni elsőbbségét juttatják kifejezésre, a fejlett demokráciákban az éppen időszerű forgalmi árat veszik alapul. Törvényeink - formálisan - szavatolják a szektorsemlegességet. A gyakorlatban a parlament az állam prioritását szavatoló törvényt fogadott el. Tehát: nálunk mindenki egyenlő, az állam azonban egyenlőbb, így megy végbe nálunk a magántulajdonon alapuló polgári társadalom építése. PUSZTÁBA KIÁLTOTT JAVASLAT. Ivan Simko kereszténydemokrata alelnök eleve kudarcra ítélt javaslatot tett a parlamentben: ellenzékiekkel is egészítsék ki a törvényhozás titkosszolgálatokat ellenőrző szervét, az OKO-t. Mindössze 57 honatya szavazott „igen"-nel a javaslatra. A maga szempontjából igaza van a kormánykoalíciónak, és magatartása a bűnügyi filmek forgatókönyvíróinak viszonylag gyakran alkatmazott dramaturgiai fogására emlékeztet; amíg nem kerül elő a hulla, addig nem lehet vádat emelni. Tekintve, hogy egy titkosszolgálatnak (már csak azért is, mert titkos) ezernyi módja van a „hullák" elrejtésére, tovább, mert az egyszínű titkosszolgálat és az ellenőrzésére hivatott (szintén egyszínű és ugyanolyan színárnyalatú) 0K0 érdeke teljesen egybeesik, pillanatnyilag még minimális lehetőségünk sincs arra, hogy a „hullák" előkerülnek. Azonban - ahogy rendszerint a krimikben is - a Lexa-féle cég működésében is szerepet játszhatnak dramaturgiai véletlenek, hiszen ebben a testületben is emberek dolgoznak. És az idő meg a politikai helyzet alakulása is fontos tényező. Kiderülhet, hogy nem egészen van igaza Igor Urbannak, az 0K0 elnökének, akinek egészen jó véleménye van az ellenőrző szerv működéséről, hiszen kijelentette: „Az OKO működése tárgyilagos és törvényes". Az egyszínűséghez ragaszkodása minimum kételyeket ébreszt. ELLENZÉKBEN A SZAKSZERVEZETEK? E hét végén kiderül, hogy a szakszervezeti konföderáció hány munkavállalót tud megmozgatni a kormány életszínvonal-csökkentő intézkedéseinek nyilvános elítélésére. A szakszervezeti központ tisztségviselői az elmúlt hetekben országjárással múlatták idejüket, a központi nagygyűlés előkészületeit szervezték, és - úgy tűnik nem marad el az eredmény. A kormányfő ellenérve az, hogy Englisék úgymond politizálni akarják a szakszervezeteket. Bizonyítékul azt hozzák fel, hogy lám, a Moravéík-kormány ellen nem léptek fel ilyen határozottan. Arról már kevesebb szó esik a kormány háza táján, hogy mi mindennel függ össze ez a magatartásbeli különbség. Afölött például elsiklanak, hogy Moravcíkék politikájából teljesen hiányzott a rámenősség, tehát nem veszélyeztettek olyan értékeket, mint például a szakszervezetek függetlensége. Arról már nem is beszélve, hogy ez a kormány - Luptákék, tehát a munkásszövetségiek közreműködésével - az érdekegyeztetés kizárásával olyan munkáselnyomorító intézkedéseket hozott, amilyenekre már csak tömegdemonstrációval lehet válaszolni. Ha politizálódnak a szakszervezetek - akkor ez elsősorban Meciarék műve. TÓTH MIHÁLY Erőszak szülte erőszak Az utóbbi hetek Szlovákiájában aggasztó fordulatot vettek az események. Súlyos botránnyá fajult a miniszterelnök és az államfő közti ellentét, a kormány kisebbségpolitikája az etnikai feszültség elmélyülését eredményezte, a szakszervezetek sztrájkokkal fenyegetőznek, mivel a kabinet mást ígért, és mást tesz. A nyugati közvélemény aggódva figyeli, miként kívánja kezelni Meciar kormányfő országa társadalmi válságát. Az eddigi tapasztalatok nem sok jóra utalnak. A szlovák kormány elnöke egyes nyugati elemzők szerint pont úgy viselkedik, mint egy elbizakodott lódoktor a szívműtét alatt. Gyászos eredménnyel improvizál. A fenti ítélet kegyetlenül őszinte. Akárcsak a londoni Independent on Sunday következtetése, hogy a kedvezőtlen Szlovákia-kép Meciar reformellenes és kisebbségellenes politikájának következménye. Mivel a politikusok ritkán fogalmaznak ilyen egyértelműen, jelzésértékű, hogy a cseh belügyminiszter ifjabb Michal Kovác elrablását a Szlovákiában uralkodó politikai válság következményének tekintette, és kifejtette, hogy országunk folyamatosan távolodik a nyugat-európai struktúráktól. Meciar megsértődött, majdnem lemondta a cseh miniszterelnökkel tervezett találkozóját. Klaus, hogy a helyzetet mentse, nyilvánosan elhatárolódott minisztere kijelentéseitől. A nagy szemfényvesztés folytatódhatott, s folytatódik ma is. Továbbra sem akad külföldi politikus, aki a diplomáciai virágnyelvet elhagyva félreérthetetlenül kinyilvánítaná: Szlovákia azért nem remélhet korai bebocsátást az Európai Házba, mivel fokozatosan leépítik demokratikus intézményrendszerét, centralizálják az államigazgatását, akadályozzák a szabad verseny kialakulását, durván megsértik benne a magántulajdont, korlátozzák a sajtószabadságot szűkíteni kívánják a kisebbségben élők anyanyelvének használatát, és tudatosan elősegítik az erőszak térnyerését. Az erőszak térnyeréséről tanúskodik ifjabb Michal Kovác brutális elrablása mellett a kereszténydemokrata mozgalom közismert parlamenti képviselője elleni támadás is. Sokan kérdezhetik: mi az oka annak, hogy két héten belül ez már a második politikai színezetű bűncselekmény. Annak, aki részt vesz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagygyűlésein, aki elolvassa a Slovenská Republika írásait, aki figyelemmel követi a miniszterelnök pénteki rádiónyilatkozatait, aki meghallgatja a kormánykoalíció politikusainak eszmefuttatásait nem kell kérdeznie. A látottak és hallottak önmagukért beszélnek. A DSZM legutóbbi mítingje példaértékű volt abban a tekintetben, hogy a mesterségesen szított gyűlölködés miként csaphat át tömeghisztériába. A kormány tagjainak ellenzék, államfő és magyar kisebbség rovására történt megjegyzéseit mind radikálisabb kijelentések követték, amire a közönség - ovációval, füttykoncerttel, „Felakasztani!" .Kitelepíteni!' .Bezárni!" kiáltásokkal reagált. A kabinet tagjai megígérték, hogy rendet teremtenek: a galántai magyar gimnáziumot bezáratják, a magyarokat megtanítják szlovákul, az államfőt leváltják, a minisztériumokból kisöprik a KDM maradék szimpatizánsait is. Az ötezres tömeg viharosan helyeselt. A kemény kéz politikáját és a közellenséggel szembeni harc szükségességét az állami médiák természetesen jóval szelídebb formában népszerűsítik, ám a kitűzött cél elérésére korlátlan idő áll a rendelkezésükre. _ A tömegmanipuláció kettős célt szolgál: amellett, hogy eltereli a figyelmet a kezeletlenül hagyott társadalmi és gazdasági problémákról, táplálja a személyi kultusz erősödését is. Mindez jól beleillik egy olyan kormányfő tervébe, aki kommunista módszerekkel akar kapitalizmust építeni, s meggyőződése, hogy „ő képes erre". Szlovákia Vladimír Meciar vezetésével mind veszélyesebb ösvényekre téved. Hívei vakon követik, és nem is sejtik, hogy a vezérük által megfogalmazott rózsaszín víziók kezdettől fogva irreálisak. A közelmúltig reménykedhettünk: a fanatizmus nem csap át erőszakba. Jelenleg már csak abban reménykedhetünk, hogy az erőszakpolitika nem szül további erőszakot. HORVÁTH GABRIELLA