Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-09 / 184. szám, szerda

1995. augusztus 10. VELEMENY Ú J SZ Ó M Vinceerdő - száraz medencével (Folytatás az 1. oldalról) a község tulajdonát képező léte­sítményeket az Interalfa tulajdo­nában lévő faházaktól, hiszen amíg nem tisztázódnak a viszo­nyok, meg kell akadályoznunk, hogy elszállítsanak valamit a fürdő területéről. A polgármester elismeri, eleinte ő is dicsérően szólt a bérlőről a fürdőben kifej­tett igyekezete miatt. De vala­hogy semmi sem akart neki úgy sikerülni, ahogyan eltervezte. Az újonnan épített nádfedeles sö­rözőről idővel- kiderült, hogy ab­ban meleg a sör, az egykori ka­vicsgödörből kialakult tó vize főié emelt, mozivászonnal is ellátott színpad sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nemcsak a filmek voltak gyönge minőségűek, hanem még a nem­rég megrendezett Miss monokini szépségverseny is állítólag ráfize­téses volt. A tó mögötti fák közül kilátszik egy épület piros cserépteteje. An­nak idején azt az épületet is az Interalfának adták bérbe, de ez már 93-ban visszakerült a város­hoz, és most egy másik bérlő ero­tikus szalont üzemeltet benne. Az üdülők jönnének Éppen kifelé jöttünk a fürdőből, amikor a fekete seriff egy Nový Jičín-i rendszámú kocsi vezetőjét tanácsolta el. - Vág­seilyei származású vagyok, most a jiöíni járásban lakom, de minden évben a szüleimnél nya­ralunk - válaszolta kérdésemre Ján Rybánsky, aki két gyereké­vel ült vissza csalódottan a ko­csiba - Ilyenkor naponta járunk a Vinceerdőre, szeretjük ezt a helyet, és most nagyon megle­pett, hogy zárva találtuk. Hiány­zik. Egy középkorú nő is hiába jött, de ő nem fürödni akart, ha­nem a tulajdonost kereste. A fürdőben volt alkalmazva, és most a körzeti szociális hivatal részére lenne szüksége az iga­zolásra a munkaadójától. Mire visszaérünk Diőszegre, a városi hivatal előtt már ketten is vár­nak a polgármesterre. Egyikük valamiféle engedélyt szeretne, amivel a fekete seriffek been­gedik a fürdő területére, hogy elhozhassa az ottmaradt személyes dolgait. A másik pat­togatott kukaricát árult a stran­don, és az iránt jött érdeklődni, hogy mikort „nyithatja ki újra a boltot". Egyszercsak két biciklis áll meg a kukoricaárus mellett, s már az üdvözletükből kiderül, hogy mindketten a fürdő alkal­mazottai. - Hát a bezárás az nagyon hirtelen jött - emlék­szik vissza Somogyi Lajos, aki az idény elejétől gépészként dolgozott a fürdőben. - Éppen éjszakai műszakos voltam és reggel jöttek a városházáról, hogy állítsam le az összes gé­pet, mert bezárják a fürdőt. Kollégája, Molnár Alfréd kar­bantartóként dolgozott ugyan­ott: - Reggel szokás szerint mentünk munkába de le volt zárva a sorompó, nem is en­gedtek be. Mindkettőjüknek rendes munkaszerződése van, de hogy mi lesz a fizetésükkel, azt nem tudják. Már többször Somogyi Kornél: A bérlő ittmaradt tulajdona semmiség ahhoz képest, amivel a városnak tartozik. Prikler László felvételei TEGNAP OLVASTUK Stanislav Črep, a vasúti rendőrség igazgatója megerősí­tette, hogy a színesfémek lopá­sa egyre nagyobb problémát je­lent a vasút számára. Az év első felében 358 ilyen eset történt. Az okozott 7 millió koronás kár első hallásra nem tűnik nagy­nak, a legnagyobb kockázat vi­szont az így tönkretett berende­zések miatt fenyegető balese­tekben rejlik. A légvezetékeken és a vagonok fűtővezetékein kí­vül a tolvajok a jelzőberendezé­sekből is kilopják a színesféme­ket, főként a rezet. Ez az ország egész területén dívik, de az utóbbi időben leggyakrabban Közép-Szlovákia déli részén for­dul elő. Nem csökken a vagyon elleni bűncselekmények száma sem, az első félévben 156 ilyen eset történt. Felderítésüket nehezíti, hogy az elkövetők általában kül­földre távoznak. A lopásokat gyakran mozgó vonatban köve­tik el, így^ nehéz megállapítani, hogy tulajdonképpen hol történt az eset. A rendőrség több bűnbandát tart nyilván, melyek a vasúti lopásokra specializálód­va egész Közép-Európát befog­ják. Súlyos jelenség a gazdasági bűnözés is, a központi vámigaz­gatósággal és a rendőrséggel együttműködve már több vissza­élést lepleztek le, amelyek so­rán a gázolajat könnyű fűtőolaj­ként igyekeztek bejelenteni, amivel több tízmillió korona kárt okoztak. Megtörténik az is, hogy a nemzetközi vasúti szállítást ol­csóbb díjszabású belföldiként számolják el, és ily módon tesz­nek szert illegális nyereségre. (JURAJ HANDZO, Pravda) A BÖNGÉSZŐ nyertese Játékunkra e héten is sok megfejtés érkezett. A helyes választ be­küldők közül tegnap Miklósi Péter, a VASÁRNAP szerkesztője köz­jegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Hasak Hermin pozsonyi olvasónknak küldjük. Gra­tulálunk! A helyes megfejtés: Kölcsey Ferenc. VÁLASZ OLVASÓINKNAK A lakás ára T. /.: Első emeleti községi Ii(ii fi.in ótiini sunk olyan szerencsétienűTfekszik, hogy két szobánk alatt egy nyitott átjáró van, ami főleg télen jelent problémát, mert a rossz hőszigetelés miatt olykor 14 fokra csökken a szobák hőmérséklete. A földszinten, éppen alattunk, egy élelmiszer­bolt van, ennek a raktárhelyiségébe a bejárat a szobák alatti átjáróból nyílik. Hajnali ötkor rendszeresen felébredünk, ami­kor a tejet és a kenyeret hozzák, a rakodómunkások nem gondolnak arra, hogy más ilyenkor még alszik. Egy hete kap­tunk egy felszólítást, hogy megvehetjük a lakásunkat. Tar­tunk attól, hogy ha mi nem vesszük meg, akkor majd valaki más veszi meg a fejünk felől. A másik gondunk: e körülmé­nyekre való tekintettel kérhetünk-e valamilyen árkedvez­ményt a lakás megvásárlásakor? Nem igazán tudunk megnyug­tató választ adni. Elvben való­ban megtörténhet, hogy az Önök feje felől eladják a lakást, mondjuk egy vállalkozónak, aki ott irodát rendezne be, de ilyen esetben önnek valamiféle pótla­kást kellene kapnia. Ami a második kérdését illeti, a lakástulajdonról szóló, nem­rég módosított törvény is csak a lakások maximális árát állapítja meg. Ha ön a községtől (meg akarja vásárolni ezt a zajos la­kást, a község ragaszkodhat a törvényben megszabott maxi­KOMMENTÁRUNK keresték emiatt a cég tulajdo­nosát, de nem sikerült megta­lálniuk őt. A polgármester hétfőn tár­gyalt az energetikai vállalat du­naszerdahelyi igazgatóságával, méghozzá sikeresen: még az­nap újra bekapcsolták a vil­lanyt. Az önkormányzat úgy ter­vezi, hogy még e hét végén a város igazgatásában újra meg­nyitják a termálfürdőt. (gaál) mális árhoz. Az említett „zajos" szempontokkal a lakások árai­ról is szóló törvény egyáltalán nem számol, mint ahogy azzal sem, hogy ez vagy az a lakás mennyire van közel mondjuk a buszok és villamosok megállói­hoz stb. Ugyanakkor valahol a maxi­mális ár azt jelenti, hogy „legfel­jebb ennyi követelhető". Az el­adó és a vevő között a maximális árral megszabott határon „alul" más ár is kiköthető. Ehhez azon­ban ismét két fél, és talán egy kis megértés is kell. DR. G. D. Hangok Amerikából Amerikai útjuk után tett nyilatkozataik miatt már annyiszor elverték a pori a három magyar pártelnökön, ahányszor csak le­hetett. Természetesen a kormánykoalíció politikusai bírálták őket a legvehemensebben, hiszen nekik nagyon jól jött az újabb „magyar affér", de megkapták a magukét a szlovák el­lenzékiektől is. Addig rendben lelt volna a dolog, amíg a párt­elnökök arról beszélnek, hogy tárgyalópartnereik - nem kor­mánytisztviselők! - aggódnak a szlovákiai demokrácia további alakulása, a Mečiar-kormány egyes lépései miatt. Hogy aztán mondták-e még az amerikai politika bennfentesei, hogy nyo­mást fognak gyakorolni a szlovák kabinetre vagy sem, azt min­denképpen meg kellett volna tartaniuk maguknak. Magyarán: a politika nemcsak a lehetőségek művészete, nemcsak a bom­basztikus nyilatkozatoké, hanem a(z) (el)hallgatásé is. Az egész löbb szempontból is károkat okozott nekünk. Nem elsősorban azzal, hogy magyarellenes kampány kerekedett belőle, meri meggyőződésem: Slota és társai ha nem ezt, akkor más indokot talállak volna a támadásaikhoz. Három más do­logra gondolok. 1. Szerencsétlen elszólásukkal tiltakozásra kényszerítették az USA pozsonyi nagykövetségét: Washington hangsúlyozta, hogy nem avatkozik be Szlovákia belügyeibe. 2. Félő> hogy ezentúl Amerikában (és más nyugati országokban) az itteni magyar politikusokat nem fogják megbízhalónak tartani, és legközelebb csak a hivatalosan is felvállahatő álláspontokat fogják velük közölni, az igazán lényeges, a kulisszák mögötti dolgokról nem fogják őket tájékoztatni, nehogy kifecsegjék azokat. 3. Nemcsak taktikából és politikai profizmusból vizs­gáztak rosszul, hanem az ügy tovább mélyítette a Magyar Ko­alíción belüli ellentétekel is. Szerintem ezek a főbb tanulságok, és nem azért melegítet­tem fel ismét az ügyet, hogy beálljak a pocskondiázok sorába. Ugyanis az ominózus sajtótájékoztatókon elhangzottak lénye­gével egyetértek, csupán a nyilatkozók taktikájával nem. Ak­kor csak kevés szlovák lapkommentár próbálta menteni azzal a magyar pártelnököket, hogy a hivatalos szlovák külpolitika na­pirenden elkövet sokkal nagyobb bakugrásokat, amelyek összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okoznak Szlovákiá­nak. De voltak ilyen kommentárok, ha elvétve is. Azért nyúltam ismét a témához, mert tegnap hallgattam a je­lenleg szintén Ameri kában tartózkodó _—pii 'illfiíiföt" juíott'alc eszembe. Mert Kováč szinte ugyanazt mondta, mint ők. A szlovák elnök szintén jeles személyiségek­kel, szenátorokkal, tanácsadókkal, miniszterhelyettessel is tár­gyalt, és mint mondta, ezek a tengerentúli politikusok is aggód­nak több szlovákiai jelenség miatt. Nagyon érdekelte őket pél­dául a médiák szabadsága hazánkban, felhozták a kormány pri­vatizációs gyakorlatát, a DU petíciós íveivel folytatott mester­kedésekel, a roma fiatalember halálát stb. De magyar politiku­sokkal ellentélben Kováč csak ennyit mondott, nem többet. Vagyis csak a tényekre szorítkozott. Lehet, hogy neki mást nem is mondott senki, de ha mondott is volna, az elnök azt bi­zonyára megtartja magának. Aki ismeri a diplomáciai virág­nyelvel, az tudja: az olyan megfogalmazások, mint „nagy fi­gyelemmel kísérik", meg „aggódnak" - a politkában nagyon sokat jelentenek, komoly figyelmeztetésként kell őket értékel­ni. És ez az, ami igazán lényeges abból, amit az államfő és előtte a magyar pártelnökök is mondtak. Ez az, ami komoly elemzéseket igényel, amit a Mečiar-kormánynak meg kellene szívlelnie bel- és külpolitikájának alakílása során, különben Szlovákia soha sem lesz nemhogy a már „bejáratott" polgári demokráciák partnere, hanem még Közép-Európából is kigo­lyózza magát. És akkor a szekerünk tényleg csak arra fog gu­rulni, amerre Slotéák lökődik: Románia, Szerbia meg Oroszor­szág-leié. Persze ez még nem ad felmentést a hazai magyar politizálás­ban elköveteti baklövések alól. Nem vagyunk abban a helyzet­ben, hogy a mi hibáinkkal segítsünk nekik elterelni a figyelmet a lényegről, ne mi adjunk okol a „magyar afférokra", kreálnak ők maguktól is eleget. MALINÁK ISTVÁN Kölcsönszelekció az aratásban Úgy tűnik, szövetkezeti elnök is­merősömnek lett igaza, aki az aratás előtti esélylatolgatások idején elvből nem volt hajlandó megjósolni, milyen hozamokra számítanak az idén. Először túlzott szakmai óvatoskodás­nak tartottam, hogy még hozzávetőle­gesen sem akarta megsaccolni a vár­ható hozamokat. Bár magamban egyet­értettem vele, hiszen élénken emléke­zetünkben él a tavalyi példa, amikor ­vélhetően a kedvezőnek mutatkozó ter­méshozamokról szóló előzetes cikkek alapján - a tárca vezérkara ügyes piaci fogással megváltoztatta a felvásárlás minőségi követelményeit, s ezáltal a kereslet-kínálati viszonyokat is. E ta­pasztalatok alapján érthető volt, hogy nem akarta, az újságírók újra kiénekel­jék szájukból a sajtot. Nos, miközben a gabona vetésterüle­tének több mint nyolcvan százalékáról már betakarították a termést, az ered­mények arra utalnak, hogy az elnök óvatossága és visszafogottsága nem­csak a fenti eset miatt volt indokolt. Ő ugyanis minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy az utóbbi években a föld művelésében országos viszonylat­ban folytatott kényszerű rablógazdálko­dásnak nem lesz jó vége. Agrárszakem­berek ugyanis régóta figyelmeztetnek: a talaj tápanyag-utánpótlásának elha­nyagolása hosszú távon egyszer vissza­üt majd. S noha nyilvánvaló, hogy a ga­bona terméshozamának alakulásába az időjárás is komolyan beleszólhat, jö­het aszály, jégverés és minden ami az égi áldáshoz hozzátartozik, a tápanyag­ellátás és a növényvédelem szintje ugyancsak meghatározó a terméshoza­mokban. Ha erre nincs elegendő pénz, akkor valóban csak az égiekhez fohász­kodhatnak a termelők. Mert nehezen hihető, hogy az ország éléskamrájának tartott Csallóközben, vagy a többi déli járásban, ahol egy év­tizeddel ezelőtt a tíztonnás hozamokat ostromolták, az agronómusok elfelej­tették volna, hogyan kell búzát termel­ni. Sokkal prózaibb okai vannak annak, hogy már második éve az északabbra fekvő járások viszik a prímet az átlag­hozamokban. Nevezetesen az ágazat katasztrofális pénzügyi helyzete, ami a termelők zöme számára többek között megfizethetetlenné teszi a műtrágyák és a növényvédő szerek alkalmazását. Ahol juttatnak némi tápanyagot a föl­dekre, ott is csupán a lehetőségeik szűk határán belül. így már nem is olyan meglepő, hogy tavaly a túróc­szentmártoniak(!), az idén a nagyszom­batiak hagyták maguk mögött a mezőnyt. Tartok tőle, hogy nem az emlí­tett járások javultak annyit, hanem a déliek eredménye csökkent radikálisan. Félreértés ne essék, nem a régi rendszer propagandacélokra felhasz­nált, esetenként feljavított termése­redményeit sírom vissza. Abban is csak egyet lehet érteni az agrárszak­emberekkel, hogy nem sok gabonát kell termelni, hanem hatékonyan, hogy megfelelő ára legyen, s a ráfordítások lehetőleg optimálisan tükrözzék az ér­te kapott árat. De ha az ország legpro­duktívabb körzeteiben a terméshoza­mok, amelyek valamilyen formában mégiscsak tükrözik az objektív ráfordí­tások mértékét, radikálisan csökken­nek, ez figyelmeztető jel kell hogy le­gyen a nemzetgazdászok számára is. Addig ugyanis hiába állítják az ágazati jelentések és kimutatások, hogy sike­rült megállítani a lejtőn való lecsú­szást, amíg a legkedvezőbb termeszté­si körzetekben azért alacsonyak a ho­zamok, mert a termelőknek nem telik a szükséges vegyszerekre és műtrá­gyákra. Tagadhatatlan, hogy az idén már jóval kedvezőbb ezen a téren is a helyzet. Amíg azonban a terméshoza­mok nagysága attól függ, vajon a gaz­daságok vezetése mennyi kölcsönt tud kikönyörögni a legszükségesebb alap­anyagokra, addig nem a piac és nem a termelés hatékonysága szelektál, ha­nem valami más... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ONTOZES A helyzet kritikus Lassan már második hónapja tart a meleg és száraz idő, a múlt héten például említésre méltó csapadékot csak Losonc (33 milli­méter) és Priyigye (17 milliméter) környékén mértek. Ezzel szem­ben a növények vízigénye 34-42 milliméter között mozgott, így a nem öntözött területeken a vízhi­ány már alapjaiban veszélyezteti a termést, sőt a könnyű talajokon helyenként már megkezdődött a kiszáradás. Tekintettel a helyzet komolyságára, továbbra is min­den körzetben öntözni kell az összes növényt. A legnagyobb fi­gyelmet a zöldség, kukorica, nap­raforgó és a cukorrépa igényli, de hasonló a helyzet a szőlővel és a gyümölcsösökkel is. Tekintettel az öntözés előtt álló komoly felada­tokra, először érdemes a teljes, gyommentes növényzetű és ko­rábban is öntözött parcellákkal kezdeni, mert a kijuttatott víz eze­ken hasznosul a legjobban. Öntözési Kutatóintézet, Pozsony Egyre több színesfémet lopnak

Next

/
Thumbnails
Contents