Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-08 / 183. szám, kedd

1 1756 I ÚJ szó B E LF O LD - K ÜLFÖLD 1995. augusztus 5. NAGYKÜRTÖS Kerekasztal négy székkel A Nagykürtös i Járásban a legutolsó népszámlálási adatok szerint közel 15 ezren vallják magukat magyar nemzeti­ségűnek, ami a Járás összlakosságának körülbelül a 30 szá­zaléka. A parlamenti választások során Járási méretben a legtöbb szavazatot a Magyar Koalíció kapta: számszerint 7 és fél ezret, tehát majdnem 800 szavazattal előzte meg a második helyen végzett Demokratikus Szlovákiáért Moz­galmat. Mint az alábbi beszélgetésből kiderül, az eredmé­nyek a választások után azonnal feledésbe merültek: sem a Magyar Koalíció, sem a többi ellenzéki párt véleményére nem kíváncsi senki. Még regionális szinten sem. - Akár a parlamenti, akár az önkormányzati választásokat nézzük, a Magyar Koalíció párt­jai kapták a legtöbb szavazatot a járásban - mondta Villant Jó­zsef, az MKDM járási titkára. ­Ezek után jogosan elvárnánk, hogy bizonyos döntéseknél ki­kérjék a véleményünket. Ez ed­dig egyetlen esetben sem tör­tént meg, sőt tudtommal egyet­len ellenzéki párt véleményét sem kérték ki. A napokban ké­szült el az az egyezmény, ame­lyet a DU, a KDM, a DP és mi ír­tunk alá. Megállapodtunk, hogy a járás területén összehangol­juk tevékenységünket. Ebbe be­letartoznak a rendszeres meg­beszélések: havonta egyszer, il­letve amennyiben a helyzet megkívánja, szükség szerint ta­lálkozunk. - Regionális szinten hogyan vélekednek az ellenzéki pártok azokról a kényes témákról, ame­lyek a nemzetiségi kérdésekkel függnek össze? - Az alternatív iskolákkal és más hasonló témákkal kapcso­latos beszélgetések során nem mindig egyezik a véleményünk. Más témakörben viszont igen, sőt nyilatkozatokat fogalma­zunk, amelyeket megküldünk az illetékeseknek. - Milyen eredménnyel? - Sok váddal illettek bennün­ket eddig az érintettek válasza­ikban, ami azt bizonyítja, hogy minden esetben megtaláltuk a legilletékesebbet. Vehetjük úgy is, hogy mégis sikerült bizonyos dolgokban véleményt nyilváníta­nunk. Központi titkárunk, Hóka László szerint Szlovákiában olyan szoros együttműködés re­gionális szinten az ellenzéki pár­tok között nincs sehol, mint a mi járásunkban. Talán a Lévai já­rásban van valami hasonló kia­lakulóban. Mi a „kerekasztalt" mindjárt a választások után lét­rehoztuk, függetlenül attól, hogy az egyezmény szövegét csak most írtuk alá. Ezzel a megálla­podással „csupán" hivatalos formát adtunk kapcsolatunk­nak. - Voltak, illetve várhatók he­ves viták az ellenzéki kerekasz­talon belül? - Egy alkalommal került sor hevesebb vitára, de abban mi nem voltunk érdekeltek. Utólag értékelve a nézeteltérést kiváltó okot: inkább személyes jellegű volt, mi pedig főképpen a járást érintő kérdésekkel foglalko­zunk. Ezekben pedig nézeteink többnyire azonosak. - Milyen előnyük származik ebből a pártoknak, köztük az MKDM-nek? - A jövőre nézve mindenkép­pen. Megismertük egymást, is­merjük egymás véleményét és egy esetleges újabb választások során ezek a pártok esetleg kor­mányra kerülhetnek, s akkor be­folyással lehetünk a járás életé­re. (farkas) KOMÁROM: Módosított szeméttörvény A komáromi képviselő-testület legutóbbi ülésén többek között egy nagyon sokak által kifogá­solt problémával foglalkozott. A lakossági hulladék elszállítása az elmúlt időszakban ugyanis akkora terhet rótt a város lako­saira, elsősorban a családi há­zak tulajdonosaira, hogy sokak számára meglehetősen bizony­talanná vált a szemételhordá­sért és a szeméttárolásért kisza­bot^díj befizetése. Az 1995. júni­us 30-ig érvényben levő városi rendelet értelmében a családi házak tulajdonosainak egy sze­méttároló edény (kuka) után évente közel ezer koronát kellett fizetniük. A városháza területi fejlesztés­sel foglalkozó osztálya Bolyo Ró­bert vezetésével új javaslatot terjesztett a képviselő-testület elé: a szemételhordásért és sze­méttárolásért fizetendő díj nem a családi házak számához, ha­nem a bejelentett állandó lako­sok, illetve a családtagok számá­hoz kötődik. Ezt az önkormány­zati tagok, majd a járási hivatal illetékesei elfogadták, és ennek értelmében július 1-től Komá­romban egy lakos a szemétel­hordásért évente 176 koronát köteles fizetni. Bolyo Róberttől azt is megtudtuk, hogy az Izsa melletti, pontosabban a bokros­pusztai új, szigetelt szeméttáro­lónál, ahová a komáromi szeme­tet is szállítják, regisztrálják az odavitt szemét mennyiségét. így az év végén pontos mérleget ké­szíthetnek. Amennyiben a sze­méttárolóba vitt hulladék mennyisége több lenne, mint a statisztikailag előre kiszámított mennyiség, abban az esetben a város állja a többletköltségeket. Ha viszont kevesebb szemét ke­rül a tárolóba, mint amennyivel számoltak, a lakosok visszakap­ják a megmaradt pénzt. Szlovákia déli részein a ház­tartási hulladék jelentős részét a szerves, illetve a mezőgazdasági termelésből keletkezett hulladé­kok teszik ki. Komáromban már vizsgálják egy szemétosztályozó üzembe helyezésének a gazda­ságosságát. Amennyiben sike­rülne üzembe helyezni egy meg­felelő kapacitású osztályozót, jó­val kevesebb szemetet kellene az Izsa mellé vinni. A lakosságra háruló terhek csökkennének, a város pedig még profitálhatna is, ha feldolgozná és értékesítené a szerves hulladékot. A díjszabás módosítása ha­tással lesz-e a Komárom bel- és külvárosát egyaránt csúfító ille­gális szemétlerakatok csökke­nésére? Bolyo Róbert szerint elsősorban az emberek szemlé­letének kell megváltoznia. Ugyanakkor a városi rendőrök­nek is jobban oda kellene figyel­niük az illegálisán szeme­telőkre, szigorúan bírságolniuk, s akiket többször tetten érnek, azokat fel kell jelenteniük a járá­si hivatal illetékes osztályán, ahol akár 100 ezres nagyság­rendű bírságot is kiszabhatnak rájuk. (kosár) IPOLYSÁG: Partra vetett ivadékok Ipolyság mellett a néhány év­tizeddel ezelőtti művelési forma alapján Rizsföldeknek r\evezett rész manapság az Ipoly halai számára szolgál ívóhelyül. Ko­rábban, két éven keresztül a fo­lyó nem öntötte el a területet, az idén viszont a helyzet szinte ide­ális volt, hiszen az ivás idején hat hétig állt a sekély víz ezen a részen. Később azonban kide­rült, hogy a Rizsföldeket az Ipollyal összekötő csatornák ál­lapota miatt a halivadékok nagy része nem képes visszajutni a folyóba. Ilyen helyzetben elvár­ható lett volna, hogy a horgász­szövetség gondoskodjon az iva­dékok átjuttatásáról, hiszen ily módon kis munkával jelentősen javulhatnak a folyón épült duz­zasztók miatt különben is meg­tépázott kapási esélyek. Nos, amikor az elmúlt hét vé­gén Ipolyságon jártunk, Wollent József, aki nemcsak jónevű kör­nyezetvédő, hanem szenvedé­lyes horgász is, felháborodot­tan panaszolta, hogy az ivadék­mentő brigádra a szövetség öt­száz tagja közül mindössze 14­en mentek el. Azt sem érti, hogy a szövetség által a tagoktól be­szedett évi 120 koronás „bri­gádpénzből", amit a közmunká­ra jelentkezők kapnak csak vissza, miért nem biztosították ezt a fontos munkát. Az egészet a halivadékok sem értik, már csak azért sem, mert a seké­lyebb részeken már be is fejez­ték rövidnek bizonyult földi pá­lyafutásukat. Ennek ellenére a rizsföldi hali­vadékok egy része az idén még megmenekül. A helybeli autó­kempingben összegyűlt környe­zetvédők ugyanis elhatározták, hogy kivonulnak a Rizsföldekre, és addig nem is távoznak, amíg a legfontosabb részeken el nem végzik a munkát. Jövőre azon­ban nem lesz ökotábor, így újra csak a horgászokra vár a fel­adat, hogy a peca lógatásán kí­vül mást is tegyenek a fogás biz­tosításáért. (tuba) Kírályhelmec Komárom KIRALYHELMEC Bodrogközi képzőművészeti tábor Az elmúlt hét végén zárta kapuit Királyhelmecen a bodrog­közi képzőművészek Tice Klubjának nyári alkotótábora. A 20. jubileumi találkozón résztvevő képzőművészek kéthetes táborozásuk alatt önmaguk tehetségét, tudását, a látotta­kat és hozott élményképeiket vitték vászonra, öntötték for­mába. Ezekből az alkotásokból nyílt kiállítás a táborozás utolsó napján. A t eddigiekhez hasonlóan a mostani tábort is a művelődési központ szervezte. A tábor ve­zetője pedig Czibák Mária király­helmeci képzőművész volt. - Hogyan értékeli a jubileumi összejövetelt? - Gazdag, alkotószellemet fel­szabadító, kellemes baráti talál­kozónak. Igazolja ezt az itt szüle­tett csaknem másfélszáz alkotás is. Természetesen mindehez hoz­zájárult a szervezők figyelmessé­ge, készsége. - Kik és hányan jöttek el az al­kotótáborba? - Meghívtunk magyarországi, erdélyi és kárpátaljai képzőművé­szeket is. Magyarországról tíz, Ko­lozsvárról egy barátunk érkezett. Sajnos a kárpátaljaiak nem tud­tak eljönni. így csak huszonné­gyen táboroztunk. - Voltak segítőik, esetleg anya­gi támogatóik? - Csak a művelődési központ és a városi önkormányzat. A művésztelep egyik kedves vendége volt Juhász Erika, közis­mert budapesti festőművész, a Magyar Alkotóművészek Egyesü­letének és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja, aki a világ számos országá­banjárt már tanulmányúton, s aki a bodrogközi meghívásnak is szí­vesen tett eleget. - Örömmel vettem részt a nyá­ri alkotótábor munkájában, már azért is, mert itt még sok, szá­munkra érintetlen forrásra buk­kantam. Ha tehetem, jövőre újra itt leszek. A város és környékének oly sok ihletet adó, egyedi hangu­lata visszahív - mondta búcsúzó­ul a festőművész. Voltaképpen az a tény, hogy ezekben a pénzínséges időkben •a város vállalta a művésztelepet (elszállásolás, helyiségek stb.), nemes cselekedetre vall. És az is, hogy a két hetet itt töltött képzőművészek mindezt egy-egy alkotásukkal viszonozták, ezzel is gazdagítva a majdani városi galé­riát. (katócs) ÉIll J ^ • % 1 ' > - ™ JH Nemrégiben kerékpárutakat alakítottak ki a Csallóközben, pontosabban a méltóságteljesen hömpölygő Duna mentén. Az utakat, ahogy illik, táblákkal látták el. Bodak közelében is elhelyeztek egyet, de úgy látszik, valakinek útjában volt, és a feliratokat befújta. Prikler László felvétele Veszélyes nyaralás A forró kánikulában az ember hol másutt találhat némi enyhülést, ha nem a víz mellett. Ezért tudhat ma­gáénak jókora vendégsereget a ko­máromi termálfürdő. A medencék nyüzsgő testektől hemzsegnek. Egy elszánt fiatalember csukafejessel készül elkápráztatni a barátnőjét. Nekifut, elrugaszkodik, de váratlanul megbillen - elmozdult a talpa alatt a kilazult csempe, és... Nem, hála For­tuna istenasszony jóságának, nem történt baj. A mutavány kissé górcső­re sikeredett, a helyét tévesztett kőlap pedig titokzatos némasággal várakozik, míg valaki végre valahára vissza nem igazítja hasonló sorsban osztozó társai közé. S marad minden a régiben. A kánikulát elviselhetőbbé tévő komáromi fürdő jótékony kikapcso­lódást nyújt valamennyiünknek. Biz­tosítja a pihenést, a szórakozást, a sportot. De vajon elmondhatjuk-e ugyanezt a biztonságról is? SALÁTH RICHÁRD JÓLÉSZ Épül a templom A humanista jogász, az or­szág első - váci - siketnéma intézetének a megalapítója Cházár András jólészi szülőhá­zának a készülő átépítéséről már tudósítottunk lapunkban. Az akkor még csak tervezett felújítási munkálatok a nyár elején megkezdődtek. Most azt kérdeztem Gebe Szilvesz­ter mérnöktől, a Cházár And­rás Alapítvány elnökétől, a jó­lészi templomépítés főszer­vezőjétől, hogy hol tart ez a fo­lyamat ma, a nyár közepén. - Községünk jeles szülötté­nek, Cházár Andrásnak a szülőházában - a tavaly elké­szített terveink alapján - a Jó­lészről eddig hiányzó, a katoli­kus hívőknek otthont adó templomot építjük. Több he­lyen bontanunk kellett és erősíteni a falakat. Természe­tesen teljesen új födémszer­kezet is kell. A napokban kezdjük el a tetőszerkezet, majd a torony állítását. Szep­tember 20-22-re tervezzük ­hazai és magyarországi köz­reműködőkkel, vendégekkel ­a Cházár András ünnepségso­rozatot. Szeretnénk, ha addig az épület kívülről teljesen rendben lenne. Addig persze még nagyon sokat kell dolgoz­nunk, és bizony támogatókra is szükségünk lenne. - Kaptak-e segítséget az el­múlt hónapokban? - Elsősorban a rozsnyói ka­tolikus püspök, Eduard Koj­nok volt az, aki főként építőanyaggal támogatta az építkezést, és ígérete szerint erre a továbbiakban is számít­hatunk. Szívesen vesszük minden olyan jószándékú em­ber segítségét, aki hozzá sze­retne járulni ahhoz, hogy a jó­lészieknek is legyen templo­muk. - Úgy tudom, a felújított épületben Cházár András em­lékszoba kialakítását is terve­zik. - Merész álom - bár lenne hozzá erőnk és pénzünk hogy az imént említett őszi ün­nepségsorozatra ezzel is elké­szüljünk. Meg szívesen elhe­lyeznénk a ház falán egy kis emléktáblát is Cházár András születésének idei, kerek 250. évfordulója alkalmából. AMBRUS FERENC A RÉTE-BÁSTYA ÉS MENEDÉK CÍMŰ HELYTÖRTÉNETI FÜZET KAPCSÁN Megjegyzés Korábbi foglalkozásom folytán két évtizeden keresz­tül végigjártam Dél-Szlovákia magyarlakta településeit és mindig öröm volt számomra, ha az ott lakók tudták, merre van Réte. Hasonló örömöt jelentett, amikor kéz­hez vettem a fentiekben említett füzetet. Példaér­tékűnek tartom a szerzők munkáját, ahogy megtalálták a lehetőség kapuit a kiadvány megjelenése érdekében. Ugyancsak dicséret illeti a szerző, Cséplő Ferenc mun­káját. A füzet olvasása közben ugyanakkor egy mulasztás­ra lettem figyelmes. A füzet egyik oldala felsorolja a mai napig Rétén szol­gáló lelkipásztorok teljes névsorát, működésük pontos idejét. Egy kivétellel: Kovács Lehel neve mellett nem szerepel évszám, pedig a mostani idősebb generáció és a középkorúak is egyaránt jól ismerték. Kovács Le­hel 1945-1971 között, több mint negyed évszázadon át szolgálta a rétéi református egyházgyülekezetet, később a lévai járásban működött. 1983-ban halt meg, s földi maradványait Rétén helyezték örök nyugalomra. Észrevételem indítéka az iránta érzett tisztelet, amely mind református, mind katolikus részről megille­ti őt, ennyi év távlatából is. GYENGE JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents