Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-07 / 182. szám, hétfő

1995. augusztus 3. VELEMENY ÚJ SZ

Ó 1783 I NAHÁT Olcsó kifogás Hazánkban idestova hat éve döcög a "demokrácia szekere. Rúdja azóta fordult már jobbra iš, balra is. Volt időszak, amikor kátyúba csúszott, de kiemelték... Szóval: formálódó új társadalmunkban mindig a kor(mány)hoz igazodik a demokrácia szekere. Nincs ebben számunkra semmi meglepő, semmi új, hiszen negyven évig mindig megmondta valaki, hogy mi a demokratikus, és mi nem az. Az sem meglepő, hogy amikor mai demokráciánkban valamilyen irányba elfordul az említett szekérnek a rúdja, kicserélődnek a szekértolók. Példának okáért most sem azok, akik tavaly ilyenkor voltak. Mindez csupán annak a bizonyítéka, hogy időnként, mondjuk inkább, olykor, az évekig lenézett kisember is, ha kisfőnök lesz, fel tud nőni beosztásához, és a maga boldogulására hamar megtanulja a demokrácia éppen „ügyeletes" alapszabályát: „Ne oszd meg, hanem uralkodj". Meg lehet tenni, ha minden körülmény demokrátikusnak látszik. Mint az alábbi esetben. Az egyik község demokratikusan" megválasztott polgármestere a törvény idevágó paragrafusának az értelmében összehívta a képviselőket, megválasztották az alpolgármestert: sőt még havi ezer korona jutalmat is megszavaztak neki. Teltek a napok, hónapok, az alpolgármester kezdte kellemetlenül érezni magát, amiért semmit nem tett. A polgárok pedig gyakran méltatlankodtak, mert a falu első emberének a távollétében nem működött a hivatal. - Adj kulcsot az irodához az alpolgármesternek! - követelték a polgárok erélyesen, hiszen meggyőződésük, hogy a helyettes legalább annyira ért a papírmunkához, mint a polgármester. Tudja ezt a polgármester is, éppen ez a probléma. Véletlenül tanúja voltam annak a jelenetnek, amikor az a beszélgetés a polgárok és a polgármester között lezajlott. - Emberek, értsétek meg, nem adhatok neki kulcsot mondta kétségbeesetten a polgármester. - Adnék én szívesen, de higgyétek el, nekem az irodához nincs másik kulcsom, a magamét meg nem adhatom mégse oda. (farkas) IPOLYSÁG Megnyílt az ökotábor ui Szó-hír A Greenpeace, A Földanyáért, az Ipoly Unió és egyéb szervezetek nyitottak szombaton környezetvédelmi tábort az ipolysági autókempingben. Juraj Rizmantól, a szóvivőjüktől, megtudtuk, hogy ott-tartózkodásuk közel két hete alatt szakmai előadásokat hallgatnak pl. az atomenergiatermelés káros hatásairól, az alternatív energiaforrások kihasználásáról és a hulladékok szeparálásáról. Ezenkívül 13 környékbeli községben terveznek kiállítást és ismeretterjesztő előadást a mohi atomerőmű befejezésének kockázatairól, illetve az ott tervezett villamosenergia-termelés helyettesítésének reális lehetőségeiről. A környékbeliek ezenkívül más helyeken is találkozhatnak a táborlakókkal, hiszen tervezett akcióik között szerepel halivadékmentés, az Ipoly partjának tisztogatása és a város közterületeinek ápolása is. Ipolyságon ezenkívül információs sátrat állítanak fel, és gyertyás felvonulással emlékeznek meg a Hirosimát és Nagaszakit ért atomtámadásról, illetve tiltakoznak a közeljövőre tervezett francia atomrobbantások ellen. (tuba) Kivetkőztetnek magamból Júniusban még bírták a meleget A nők kezdetben mintha nem vették volna tudomásul, hogy itt a nyár. Aztán egyik napról a másikra fen... bocsánat, combtőig rövidültek a szoknyák. Némely rövidnadrágokból már akkor kilátszott a hőmérséklet lassú, de biztos emelkedésének reménye. Júliusban aztán hirtelen lecsökkent a ruhadarabok egy nőre eső száma. Olykor csak kettőre, és senki ne gondoljon a strandra, ahol a topless és egy szalmakalap adta volna ki a matematikai átlagot. Egy tangabugyi meg egy túlméretes férfiing tárta fel a titkokat egy leányzón. Az utcán, és fényes nappal. Sehol a közelben nem voit utcasarok, hogy eltűnhettem volna mögötte. De még csak kirakat sem, hogy szemérmesen az üvegére tapasszam az orromat. Csak járda volt, meg a hosszú és egyetlen szempillantás alatt felforrósodó nyár. Hirtelen nem tudtam, hogy az erotikus masszázsszalonokban tartanak-e ebédszünetet, s a családanyaként is funkcionáló masszőz nagybevásárlásra futott ki, vagy szerelmes bűvöletében egy férfinak, a leányzó elfelejtette, hogy az utcán van, és nem a fürdőszobájában. Nem vagyok szemforgató, éppen ezért nem fordítom el szemérmesen a tekintetemet, ha mutatnak valamit Valamit? Többet mint az unalmas pornólapokban, pornóklipekben, mert azokban nem sokat bíbelődnek a csomagolással. Mutatják telibe, azt is, amit talán csak egy plasztikai sebésznek vagy egy nőgyógyásznak kellene látnia. De ez más, ez a becsomagolt titok, amit néz az ember, meg lát is. Lelki szemeivel. Aztán tovább megy, egészen addig, míg össze nem ütközik egy másik lenge selyemblúz alatt rejtőző párnákkal, s örül, ha bocsánatot kérhet, amiért nem az orra előtt nézi az újabb látnivalót... Ezzel azonban semminek sincs vége. Munkahelyén beszáll a gyorsliftbe. Első pillanatban elégedett, hogy egyedül lesz, s kipihenheti a látványsorozat forróságát, majd megpróbál munkájára koncentrálni. Aztán az utolsó pillanatban a fénycella sugarát megakasztja egy méretes műkörmökkel parádézó női kéz. Visszafelé indul az automata ajtó, megjelenik a tulajdonos is. Első ránézésre nem tudtam megállapítani, hogy valódi-e vagy festett a ruha rajta. Ruha? Mélyen dekoltált, szégyenlős lányoknak akár zuhanyozódressznek is megfelelő, nem testhez, hanem bőrhöz tapadó aprócska topocska. Benne minden a maga ősi formáját mutatja. Semmi nincs elnyomva, de még lejjebb sem, ahol az apró combpihék tartják csak lenn az ugyanabból az anyagból varrt miniszoknyát Esküszöm, olyan lassan már rég nem vánszorgott a nyolcadikra a gyorslift, mint akkor. Kiléptem, kiestem, kizuhantam a liftből, de utolsó erőmből, félfordulattal akkor is visszanéztem. A hölgy már a felvonó nagy tükre felé fordulva, fürdőszobai mozdulatokkal igazgatta magán a topot Biztosan látta, ha még nem vette el szeme világát az öncsodálat, hogy szemérmetlen szemtelenséggel bámulom mindazt, ami a combtő fölött van szoknyában, topban, lányban, életben, halálban, nyárban. Csoda-e hát, ha kivetkőzöm magamból? Gyakorlott szemérmetienséggel megbámulom a kolléganőket, s közben elmélázom: milyen jó is, hogy nem az Egyesült Államokban élünk, így nem jelentenek fel szexuális zaklatásért. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a nézésemmel ezen a nyáron tapizom, vetkőztetek. Gálád eltökéltséggel viszonzom, hogy kivetkőztetnek magamból. DUSZA ISTVÁN HOMONNA A kassai vértanúk temploma Ul Szó-hír A július elején II. János Pál pápa által szentté avatott három kassai vértanú - Körösi Márk, Pongrácz István és Grodecz Menyhért - nevét kapta az az új katolikus templom, amelyet tegnap Alojz Tkáč kassai érsek szentelt fel a homonnai 3-as számú lakótelepen. A város egyik legnagyobb lakótelepének katolikus hívei 1993 márciusában fogtak hozzá az építkezéshez. A kissé elhúzódó építkezés - egy-két belső berendezés és harang híján - ez év július végére végül is elkészült. Modern építészeti stílusával remekműként díszeleg a lakótelepi bérházak jól ismert környezetében. A templomszenteléssel egybekötött szentmisén több ezer hívő gyűlt össze nemcsak a vidékről és Szlovákia más részeiről, hanem külföldről is. Alojz Tkáč érsek egyebek között a három vértanúra emlékezve emberi értékeiket, hitüket, a keresztény egyház iránti elkötelezettségüket hangsúlyozva adta áldását a katolikus hívek új templomára, majd az egybegyűlt hívekkel tartott közös imát követően a szponzorok támogatásával és a hívek adakozásából emelt építményt a három kassai vértanú templomává szentelte. (kat) PÉLIFÖLDSZENTKERESZT Nemzetközi cserkésztalálkozó A Csemadok érsekújvári járási választmányának jóvoltából az Esztergomhoz közeli Bajőtc községtől 2 kilométerre fekvő péliföldszentkereszti cserkésztáborban hat fiatal szlovákiai alapiskolás vehetett részt. A költségeket teljes mértékben a Magyarok Világszövetsége Karitatív Szervezete állta. A tanulók pályázat alapján jutottak ki a 10 napig tartó cserkésztáborba. A zárónapon vendégként a Serény/ Kornélia vezette szőgyéni 32-es számú Szent Mihály Cserkészcsapat énekelt, és a krasznahorkai vár mondatörténetét játszották el rövid jelenetekben, valamint a Csókás Feri bácsi vezette bényi tánccsoport szórakoztatta a tábortűz körül ülőket. Dániel Erzsébet, a Csemadok érsekújvári járási titkára megköszönte a lélekgazdagító napot Vashegyi Lászlónak, a Magyarok Világszövetsége Karitatív Szervezete főtitkárának, illetve azt, hogy lehetővé tették a hat szlovákiai magyar alapiskolás részvételét e rangos táborban. HAJTMAN BÉLA I ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT FE NEMCSAK A MAGYAROK BÍRÁLJÁK SLAVKOVSKÁT. Egészen a közelmúltig ezt a benyomást igyekezett kelteni a kormánykoalíció, hogy csak a magyarok körében van rossz csengése az oktatásügyi miniszter asszony nevének. A múlt hét folyamán a szlovák értelmiség egyik legfontosabb rétegében, a felsőoktatási szférában is közelebbről megismerkedhettek „áldásos" tevékenységével. Már-már úgy volt, hogy hosszas egyeztetés után mindkét érdekelt fél, tehát az egyetemek és a kormány megelégedésére módosítják a feisőoktatási rendszer működését szabályozó törvényt, amikor Slavkovská (igaz, a kormány többi tagjának kezdeményezésére) utasítást adott a jogszabály-módosítás tervezetének átdolgozására. Ma már nyilvánvaló, hogy a miniszter asszony korábban nem gondolta komolyan az egyetemek autonómiájának megtartását. „Aki a pénzt adja, azé a döntésjoga", nagyjából ez a lényege az egyetemi törvény módosítása oktatásügyi minisztérium által is favorizált legújabb koncepciójának. Márpedig az egyértelműen a felsőoktatási intézmények autonómiájának a végét jelenti. Például az egyetemi fakultások létrehozásának, illetve megszüntetésének joga, valamint az egyes szakokon a hallgatók létszámának meghatározása a minisztérium hatáskörébe kerülne. Pontosan úgy, ahogy az a kommunizmus évtizedeiben volt. Nem az egyetemi tisztségviselők döntenének, hanem a minisztériumi bürokraták. Az egyetemi oktatókat különösképpen felháborította, hogy még a felvételi vizsgák eredményeit is ismét befolyásolhatná a minisztérium, így fennáll annak a veszélye, hogy a pártbeli sógorságkomaság dönti majd el újra, hogy melyik fiatalból lesz egyetemet végzett szakember, és melyikből nem. Az Egyetemek Országos Tanácsa és a Lektorok Konferenciája nyilatkozatában ez olvasható: „A javasolt módosítások durván sértik az akadémiai jogokat és az egyetemek önigazgatásának elvét". Másrészt: az 1989 óta ismét meghonosított egyetemi autonómia ellentétes a kormány hatalomkoncentrálási törekvéseivel. Ki BÁTORÍTOTTA A BŐRFEJŰEKET? Eltemették a szlovákiai fajgyűlölők első áldozatát, és amilyen nagy volt a lakosság többségének szkinhedekkel szembeni felháborodása, olyan lassan, csak muszájból reagált a kormány. Csaknem egy hét telt el a tragédia órája és a kormány elítélő nyilatkozatának megjelenése között. Úgy tűnik, a koalíció pártjai nincsenek vele tisztában, milyen veszélyeket rejt magában a faji indítékú, vagy ha úgy tetszik, nemzetiségi torzsalkodások által motivált összecsapások lehetősége. A nemzetiségek iránt toleránsabb sajtó számos cikkben és köntörfalazás nélkül rámutatott arra a körülményre, hogy a garamszentkereszti tragédia Vladimír Mečiar „sasfészkében" következett be, így bizonyára kellemetlenül érintette a miniszterelnököt. Ezzel is magyarázható az üggyel kapcsolatos cselekvési krízise, megkésett reagálása. Virtigii politikusként talán már azt is kiszámította, hogy mennyivel csökkentené szülőföldjén a népszerűségét, ha azonnal és úgy reagálna, ahogy egy demokratikus ország miniszterelnökétől ilyen esetben elvárható. A megkésett reagálásban bizonyára az is közrejátszott, hogy kormánykoalíciós partnere - Ján Slota - korábban kedvezőtlenül és a reá'jeilemző stílusban már kifejtette, hogy miként oldaná meg a kisebbség kérdését: „Ezeknek kis udvar kell és nagy ostor". Ezt csak egyféleképpen, a fajgyűlölő bőrfejűek bátorításaként értelmezhetjük. MILAN ČIČ NYILATKOZATA. Az elmúlt két hét alatt a kormánykoalíció felújította a köztársasági elnök elleni támadásokat, így még gyakrabban és még többen felteszik a kérdést: a maga eszközeivel miként reagál a várható eseményekre az SZK Alkotmánybírósága. Megnyugtatóan hatott, ahogy Milan Čič, az alkotmánybíróság elnöke a Pravda szerkesztője által feltett kérdésekre válaszolt. Szlovákia egykori miniszterelnöke - tisztsége természetéből kifolyólag - a meglehetősen konkrét kérdésekre nem adhatott konkrét választ, mert bizonyára szép számmal akadnának politikusok, akik ezt elfogultságként értelmeznék. Arra a kérdésre viszont, hogy az alkotmánybíróság valóban az „ellenzék mentőövének" tekinthető-e, így válaszolt: „Akik így vélekednek, azok vagy egyáltalán nem tudják, hogy mit értünk jogon, vagy nincsenek tisztában a jog alapelveivel, vagy még az SZK Alkotmányát sem olvasták. Szomorú, ha jogász tesz ilyen kijelentést, és mosolyra ingerlő, ha olyan ember vélekedik így, akinek semmi köze a joghoz, de döntéseinkkel nem ért egyet, mert más a politikai véleménye és az érdeke. Az SZK Alkotmánybírósága független bírói szerv az alkotmányosság védelmére." TÓTH MIHÁLY A csőlátás veszélyei Az elmúlt napok belpolitikai történései megerősítették azt a véleményemet, hogy hazai magyar politikusaink közül elég kevesen és elég ritkán képesek egy-egy szlovákiai eseményt, politikai lépést árnyaltan, a maga többsíkúságában elemezni. Jórészt megrekednek a kisebbségi szempontok hangsúlyozásánál, holott a hazai magyar nemzeti közösség érdekei ennél sokkal szélesebb látószöget igényelnek. Meglehet, hogy mindezt politikusaink is így látják, akkor viszont nem eléggé meggyőzően láttatják. Legyünk igazságosak. Ugyanez elmondható rólunk, itteni magyar újságírókról is. Esetenként akad ugyan logikus magyarázat erre a csőlátásra, hiszen a kisebbségi ember mindenhol a világon érzékenyebb, mert - az ország belső jogrendjének, demokráciájának arányában - sebezhetőbb a többségi nemzethez tartozó polgártársaihoz képest. Olykor pedig kimondottan az ő alkotmányos, állampolgári jogait igyekeznek megnyirbálni, miként Szlovákiában az alternatív oktatás ránkerőszakolásával vagy a nyelvtörvénytervezet némely változataival. Ilyenkor teljesen helyénvaló, ha a fent említett jogaink alapján anyanyelvünk, identitástudatunk megőrzését hangsúlyozzuk, annál is inkább, mert alkotmányunk szavatolja számunkra - miként Szlovákia más kisebbségi polgárai számára is - ezeknek az értékeknek a védelmét. Sok eseménynek azonban nem vagy nemcsak magyarellenes a motívuma. Ilyen szembeötlő példa a Slovenská Republika és a Hlas ľudu nemzetiségi melléklete, amelyet köztudottan közpénzből, a mi adóinkból is finanszíroznak, legalább 15 millió koronával. Mi szinte kivétel nélkül nemzetiségi szempont alapján, kultúránkra, művelődésünkre szánt összeg igaz^ ságtalan elosztása miatt tartottuk alkotmánysértőnek a kulturális minisztérium lépését. Ez igaz is, de tény az is - és erre az elmúlt héten a monopolellenes hivatal főosztályvezetője mutatott rá -, hogy ez a lépés a szlovák napilapok szempontjából is törvénytelen. A tárgyilagos és bátor főosztályvezetőt ellenőrzései során nem pártvagy nemzeti szempont, hanem a törvény betűje és szelleme vezérelte, amikor megállapította, hogy a minisztérium a többi szlovák napilapot is hátrányos helyzetbe hozta a Slovenská Republikával és a Hlas ľuduval szemben. A főosztályvezetőt menesztették, kimondottan politikai okok miatt, miként nagyon sok szlovák iskolaigazgatót is. A tisztogatások tehát nem elsősorban nemzetiségi, hanem politikai, sőt ideológiai alapon mennek végbe. Mindez persze nem adhat felmentést, gyógyírt mindarra, amit a magyar iskolák több igazgatójával tettek, ám a fenti tényről még ezek tudatában sem feledkezhetünk meg. Ugyanígy a köztársaság védelméről szóló törvénytervezet sem csak a hazai magyar politikusok megregulázását vagy elhallgattatását kívánja elérni, habár kétségtelenül ők az első számú céltáblák. A készülő törvénnyel minden szlovákiai másként gondolkodót, a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, vagyis a demokrácia pilléreit veszik célba. Ezt ismerte föl több szlovák ellenzéki politikushoz hasonlóan Peter Weiss is, aki élesen, de reálisan fogalmazott: ez a törvény visszatérést jelentene az ötvenes évekbe. A totális diktatúrához és az egypártrendszerhez. Elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt - sajnos, nem ritkán Vladimír Mečiar is - él azzal a politikai trükkel, hogy romboló politikai terveiket nemzetvédő szólamokkal, a renitens magyarok megrendszabályozásának a szükségességével magyarázzák. Kétségtelen, hogy erre is, de nemcsak erre törekednek. Kell-e mondanunk, hogy még a mostani kormánykoalíciót hatalomra juttató választópolgárok sem ilyen intoleráns kormánypolitikára szavaztak? Ebben a helyzetben életbevágóan fontos politikusaink - és az újságírók - reális helyzetelemzése. Ha ugyanis túlértékeljük a nemzetiségi szempontokat, vagy kizárólag csak ezeket vesszük figyelembe, akkor leginkább Slotáéknak teszünk szolgálatot, hiszen az ő éltető elemük a túlfűtött nacionalista légkör, a nemzeti elfogultság révén gerjesztett társadalmi feszültség. Ha viszont minden lényeges társadalmi jelenségről, gondról pontos diagnózist határozunk meg, akkor felismerjük, milyen fontos érdekek és feladatok kötnek - köthetnének - össze bennünket több szlovák politikai erővel. Persze politikai szövetséget is csak két oldalról, kölcsönös akarattal lehet építeni, tehát nekik ugyanolyan fontos feladatuk és érdekük a nemzeti elfogultságtól mentes helyzetelemzés. És cselekvés. Jól felfogott érdekeinket szolgáljuk, és potenciális szövetségeseink bizalmát erősítjük, ha a csőlátás helyett sokkal szélesebb horizonton szemléljük és értékeljük mindazt, ami napjainkban Szlovákiában történt. SZILVÁSSY JÓZSEF