Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-31 / 202. szám, csütörtök

1995. augusztus 17. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK új szó ! 24 1 Nyelvek születése A nyelvek születése e világ soksok észrevétlen csodája közé tartozik. Most nem arra az esetre gondolunk, amikor valamely meglévő nyelv nyelvjárásainak egy része önálló nyelvvé szerveződik azáltal, hogy létrejön egy föléjük boltozódó írott nyelvváltozat, amint ez pl. az oroszróHevált ukrán, a csehtől elkülönült szlovák, a hollandról leszakadt afrikansz, a némettől elvált jiddis és luxemburgi esetében történt. De még azzal az esettel sem akarunk most foglalkozni, amikor egy tudós vagy tudósoknak egy csoportja íróasztal mellett kiagyal egy nyelvet: ilyen kísérletből is volt éppen elég, s amint a legismertebb ilyen nyelv, az eszperantó példája mutatja, ezek nem is voltak mindig teljesen sikertelenek. Bár az eddig említett nyelvkeletkezési módokról is sok érdekes dolgot el lehetne mondani, beszéljünk most egy kevésbé közismert, de annál érdekesebb változatról: arról az esetről, amikor szinte a semmiből, pontosabban egy primitív, valódi értelemben nyelvnek szinte nem is nevezhető kommunikációs eszközből jön létre természetes úton egy új nyelv. Előző alkalommal már beszéltünk a népek érintkezését lehetővé tevő közvetítő nyelvekről. Elmondtuk azt is, hogy ezeket a nem elsőnyelvi beszélők többnyire nem beszélik'anyanyelvi szinten, sőt sokszor nagyon jól elboldogulnak meglehetősen hiányos ismeretekkel is. Nos, az ilyen „primitivizálódó" nyelvekkel előfordul, főleg amikor az adott nyelv anyanyelvi beszélőinek lakóterületeitől nagy távolságra használják őket, hogy a különféle bennszülött nyelvekkel keveredve sajátos kommunikációs rendszerekké, ún. pidzsin nyelvekké alakulnak át. Pl. a tizenhetedik századtól intenzíven folyó gyarmatosítások számos angol, francia, portugál és holland alapú pidzsin nyelv létrejöttét eredményezték. Az angol nyelven alapuló pidzsin nyelvek száma például eléri a hatvanat. Ezek közül az egyik legismertebb a Melanéziában használt tok pisin, amelynek szókincse alig 1500 szóból áll, s ezeknek mintegy 80 százaléka az angolból való. Ha ezt a számadatot összevetjük a természetes nyelveknek több százezerre, sőt millióra rúgó szómennyiségével, képet alkothatunk magunknak e „nyelvek" jellegéről, főleg, ha hozzávesszük, hogy ezek nyelvtanában többnyire nincsen ragozás, hiányoznak belőle az igeidők és igemódok, fonémaállományuk meglehetősen szegényes. De térjünk vissza az elején említett csodához! Képzeljük el, hogy egy más-más törzsből származó s így más-más nyelvet beszélő ifjú pár nemcsak az egymás közti kommunikációban használja jobb híján a helyi pidzsin nyelvet, hanem gyermekeihez szólva is. Ekkor jön a csoda: a szánalmasan primitív pidzsin a kisgyermekek ajkán árnyalt szókincsű, kellően bonyolult nyelvtani rendszerű valódi nyelvvé teljesedik ki! A tudósok ezt a folyamatot a pidzsin nyelv kreolizálódásának nevezik, az így létrejövő nyelveket pedig kreol nyelveknek. Az egyik ilyen kreol nyelvet, az afrikai Sierra Leonéban használt krio nyelvet például már kétszázezer ember beszéli anyanyelvként Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy van olyan elmélet, amely szerint a magyar nyelv is így, kreolizálódással jött létre több ezer évvel ezelőtt egy olyan pidzsin nyelvből, amely különféle, később finnugorrá vált törzsek között szolgált összekötő nyelvként. Ez a hipotézis megérdemelné, hogy a nyelvtudósok komolyabban foglalkozzanak vele. Végül egy megjegyzés: ha elgondoljuk, hogy egy teljes értékű nyelv létrejöhet egy primitív kommunikációs rendszerből, aligha fogjuk a jövőben komolyan venni az olyan jellegű vészharangkongatást, amely szerint a magyar nyelv még Magyarországon is veszélyben van, romlásnak indult, mivel a környező idegen nyelvek hatnak rá. Persze Szlovákiában anyanyelvünk valóban veszélyben van. De nem elsősorban az idegen hatás miatt, hanem azért, mert a hivatalos politika - a többségi közvélemény nagy részének egyetértésével - a magyar nyelv visszaszorítására törekszik. LANSTYÁK ISTVÁN KET KÖNYVECSKE IPOLYSAGROL A múlttisztelet és a derűlátás városa A Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. gondozásában indult a hasznos sorozat, mely Honismereti Kiskönyvtár címmel lát napvilágot dr. Szénássy Árpád felelős kiadó irányításával. E sorozat tájainkat, városainkat bemutató fűzött könyvecskékből áll. Az ipolyságiak örömére a közelmúltban két, városukkal kapcsolatos feldolgozással gyarapodott a honismereti kiadványuk. Az egyik „Ipolyság - Látnivalók", a másik „Ipolyság - Az Egyházi Alapiskola és Gimnázium" címmel jutott el az érdeklődőkhöz. Mindkét könyvecske szerzője az egyházi iskola igazgatója, dr. Csáky Károly, ismert helytörténészünk és néprajzkutatónk. Az Ipolyságról szóló publikáció érdeme, hogy - címének megfelelően - nem csupán Ipolyság látnivalóit, nevezetességeit mutatja be, hanem végigvezeti az olvasót a város múltján is, mely hű vetülete a nemzet, az ország sorsának, történelmének is. Hiszen a nemzetünket ért nagy tragédiák, mint például a tatárjárás pusztításai, a török hódoltság nehéz évtizedei osztályrészül jutottak ennek az Ipoly két partján elterülő kedves kis mezővárosnak is. Ám a városka máig áll a szlovákiai magyarság egyik bástyájaként, mert ezt a helységet neves támogatóin kívül élteti mindenkori lakosainak derűlátása, tenniakarása. E támogatók közt ott volt többek között a Hontpázmány nemzetségből származó Márton bán, a város alapítója, valamint IV. Béla, I. Lajos, majd Zsigmond király. Ipolyság 1806-ban vált Hont vármegye székhelyévé, de még 1822-ben is csupán alig másfél ezer lakosa volt a ma nyolcezer lakosú városnak. A kommunista rendszer idején 11 évig (1949-1960) a város járási székhely volt, utána azonban fejlődésében érezhetően megtorpant. Számos üzeme s ezzel sok munkalehetőség szűnt meg, bár a jelenlegi vezetőség mindent megtesz a város fejlesztése érdekében annak ellenére, hogy anyagi lehetőségei erősen korlátozottak. Dr. Csáky Károly tömören, ám mégis érdekfeszítő módon vázolja fel a kisváros történetét, melyre a ságiak igen büszkék. Bizonyítja ezt például Széchenyi István és Bartók Béla emléktáblája vagy a városi önkormányzat épületének falán elhelyezett, mellszoborral kombinált Janko Kráľ emléktábla, mely egyben az Ipolyságon élő magyarok és szlovákok zavartalan, békés együttélésének is jelképe. A másik kiadvány, a Fegyverneki Ferenc prépostról 1992. szeptember elsején elnevezett ipolysági egyházi alapiskoláról és gimnáziumról szóló könyvecske bemutatja azt a két épületet, amelyben a szóban forgó iskolák otthonra leltek. A gimnázium 1913ban létesült, az egykori Honti Kaszinó, majd később városháza ma szépen restaurált - épületében. Külön fejezetet szentel a szerző a gimnázium egykori jeles tanárainak és növendékeinek. A volt polgári iskola, vagyis a mai egyházi iskola egyik épületének keletkezéstörténetéből kiderül, hogy az ipolysági polgári iskola 120 évvel ezelőtt nyílt meg. Dicséretet érdemlő tény, hogy erről az évfordulóról az egyázi iskola a múlt tanévben kiállítással és a még élő egykori diákok találkozójának megszervezésével emlékezett meg. Fényképes illusztrációk, Csáky Károly és Bíróczi István felvételei és színes címlapfotói egészítik ki a két könyvecske szövegét. Mindkét kiadvány megjelenése egyaránt elismerést érdemlően tanúskodik a szerző, valamint a kiadást támogató városi önkormányzat, illetve Ipolyi Arnold Alapítvány hagyományápoló szerepvállalásáról. A Honismereti Kiskönyvtár könyveit a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. árusítja, de az ismertetett két publikációt az ipolyságiak megvásárolhatják az egyházi iskolában is. SÁGI TÓTH TIBOR FELHÍVÁS A nyitrai VERTIGO ART STUDIO értesíti az érdeklődőket, hogy 1995. évi ifjúsági művészeti alkotótáborát a Komárom melletti Patfürdőn rendezi meg a Vario üdülőközpontban szeptember 11-17. között. A táborban mód lesz alkotni, a művészetek különböző ágazataiban tapasztalt alkotók szakmai vezetése mellett, személyi kapcsolatokat kiépíteni neves és kezdő művészeinkkel; művészeti közéletet teremteni, melynek oly nagy hiányát érezzük. A tábor szakmai vezetői a festészet, szobrászat, fotóművészet, grafika, irodalom és művészettörténet ágazataiban tevékenykednek. Két fiatal zenei vendégegyüttes is fellép, a WORSE és a KEEP ON ICE, valamint performance-t Mészáros Ottó, Szombathy Bálint (Délvidék) és Szűcs Enikő mutat be. A táborban született művészeti alkotásokból kiállítást szervezünk, és lehetőségeink szerint utólag egy bemutatkozó füzétet is kiadunk. Jelentkezni az alábbi címen lehet: Molnár Gábor, Radničné nám. 379/17, 929 01 Dunajská Streda. Tel.: 0709/527276. A helyszínen fizetendő részvételi díj egy napra 50,- Sk, mely magába foglalja a szállásköltségeket és a szakmai irányítást. Igény esetén külön befizetéssel az étkezés is megoldható. Az alkotók saját felszerelést és alapanyagot hozzanak! Üresedés esetén a helyszínen is lehet jelentkezni, de javasoljuk az előzetes helyfoglalást! Sok szeretettel várunk minden fiatai alkotó művészt! (fs) Bízom a szülők helytállásában Nem derített jókedvre Bodzsár Gyula Packázik velünk a hatalom c. írása (Új Szó, augusztus 18.), amely arról tudósít, hogy a nagykürtösi tanügyi igazgatóság összehívta a járás magyar nyelvű óvodáinak igazgatóit, és közölte velük, szeptemberben be akarja vezetni az általuk vezetett óvodákban az ún. alternatív oktatást. A megjelenteknek tudomására hozták, hogy a Losonci és a Rimaszombati járás magyar óvodáiban is bevezetik ezt az új oktatási formát, melynek lényege, hogy a magyar nyelvű óvónők mellé szlovák ajkú kolléganőt osztanak be, aki majd a délelőtti foglalkozásokat végzi a gyerekekkel. Az egyik, nevét közreadni nem kívánó igazgatónő az újságírónak elmondta, aláírattak velük egy nyilatkozatot, miszerint beleegyeznek abba, hogy szlovák óvónő tanítson óvodájukban. Ezt valamennyien aláírták. Az igazgatónő elmondása szerint az adott hely- \ zetben, a tanügyi igazgatóság dolgozóinak jelenlétében inukba szállt a bátorság, mivel, úgymond, váratlanul jött ez az egész, nem voltak rá felkészülve. Kellemetlenül nyilallt tudatomba, hogy valamennyien aláírták. Nem akadt egyetlen igazgatónő sem, aki nemet mondott volna. Ez a magatartás még akkor is lesújtó, ha a teljes behódolásban döntő szerepet játszott az óvónők egzisztenciális félelme. Ki legyen elsősorban felkészülve egy ilyen „váratlan helyzetre", ha nem a pedagógus? Különösképpen azok után, hogy szlovákiai magyar viszonylatban az ún. alternatív oktatással minden más témánál jóval bővebben foglalkozott a sajtó és a rádió. A szakmabelieknek az előzmények után valóban módjukban állt felkészülni minden eshetőségre. Arról nem is szólva, hogy az oktatásügyben jól tájékozott pedagógust - az oktatási tárca magyarellenes praktikáinak ismerőjét - aligha érhet bármilyen helyzet is váratlanul ezen a területen. Mindent egybevetve: a Nagykürtösi járás magyar óvódaigazgatóinak „kiállása" nem sok jóval biztat a dolgok későbbi alakulását illetően. Ebben a konkrét ügyben most már minden kizárólag a szülőkön múlik. Igaz ugyan, hogy amint Vojtek Katalin írja, az igazgatók által aláírt nyilatkozat nem tekinthető hivatkozási alapnak, mivel az oktatási minisztérium hivatalos állásfoglalása szerint az ún. alternatív oktatás bevezetése csakis a szülők önkéntes, szabad választásán alapulhat, de akkor vajon miért volt rá szükség? Nehezen hihető, hogy mindenfajta ok és cél nélkül íratták volna alá a fogalmazványt. Az olyan elképzelés, hogy az oktatási szervek azt esetleg a mi javunkra szándékoznak felhasználni, megmosolyogtatóan naiv. Teljesen nyilvánvaló, hogy milyen szándékkal hívta össze a tanügyi hivatal a járás óvodáinak igazgatóit. Hivatkozási alaphoz jutott közreműködésükkel, amelyet - bármilyen hamis és jogtalan - fel is használ majd ellenünk. Az egész esetben az a legmegdöbbentőbb, hogy az igazgatók szinte meg sem próbálták elutasítani a nyilatkozat aláírását. Ha tehet még valaki valamit ebben az ügyben, az csak a szülő lehet, aki kijelenti, hogy nem kér az alternatív oktatásból. Azt mindenesetre le kell szögeznem, hogy hosszabb távon csakis a pedagógus és a szülő együttmunkálkodásával van esélyünk oktatási hálózatunk megóvására. Ehhez azonban gyakorló pedagógusaink részéről bátrabb szerepvállalásra van szükség az óvodáink, iskoláink megvédéséért folytatott küzdelemben. EGYÜD LÁSZLÓ Tisztelt pedagógusok, tisztelt olvasók! A Katedra című, szeptembertől havonta megjelenő, 28 oldalas folyóirat a szlovákiai magyar oktatásügy szakmai fórumává kíván válni. Szeretné betölteni a pedagógiai lapjaink megszűnésével keletkezett űrt, sőt a jelen kihívásainak megfelelő, szakszerű, aktuális lappá akar formálódni. Olyan lappá, amely segíti magyar iskoláinkat az éles szakmai versenyben, s amely támogatja őket magyarságunkat megtartó oktató és nevelő munkájukban. A Katedrának tekintélyes lappá kell válnia. Olyanná, amelynek hasábjain megtisztelő a megjelenés, s amelynek álláspontjai, értékítéletei hazai oktatásügyünk szellemi vezérfonalává válnak. Erre pedig nemcsak a szlovákiai magyar oktatásügynek, hanem az egész szlovákiai magyarságnak nagy szüksége van. Megrendelésükkel a Katedra Társaság és a Katedra c. lap által felvállalt szlovákiai magyar iskolaügy fejlődését, iskoláink fennmaradását és jövőjét támogatják. Megrendelésüket kérjük, küldjék a következő címre: Katedra, Lilium Aurum kft., nám. 1. mája 6, 929 01 Dunajská Streda Telefon és fax: 0709/529 028 ERTELMISEG 95 Nyári egyetem - Szegeden Noha meglehetősen Budapest központúvá sikeredett Magyarország, örvendetes jelenségnek tekinthető, hogy az utóbbi időben saját szellemi értékeikre alapozva egyes nagy múltú városok újra önmagukra találtak, és olyan rendezvények megszervezésére is képesek, amelyek kisugárzása országos szintű, sőt annak határain is túl hat. Szeged városa e tekintetben kétségtelenül az elsők között említhető, s ezt a legutóbbi rendezvényével, az Értelmiség 95 nyári egyetem megszervezésével is bizonyította. Az egyhetes akción Magyarország, Szlovákia, Erdély és Kárpátalja számos ismert személyisége találkozott, mégpedig azért, hogy megvitassák, a jelenlegi gazdasági viszonyok között milyen helyzetbe került a kultúra, milyen káros és milyen kívánatos folyamatok beindulása várható. A kérdéskört Besenyi Sándornak, a nyári egyetem igazgatójának bevezetője után szélesebb hatósugárban Lengyel László szociológus elemezte a Gazdaság és kultúra Keiet- és Közép-Európában c. előadásában, amelyhez jól kapcsolódott Ágh Attilának, illetve Pomogáts Bélának a kultúra és a politika viszonyát vizsgáló eszmefuttatása. Érdi Sándor a televízió, Körmendi Ferenc pedig a rádió kultúraközvetítő szerepéről szólt, míg a pozsonyi Koncsol László a könyvkiadás problematikáját taglalta változó világunkban. Sok egyéb mellett szó volt továbbá a kultúraváltás konfliktusairól, a kultúrák kereszttüzéről, a humán erőforrásról és a nonprofit szféráról. A kolozsvári Kötő József vezetésével külön kerekasztal-beszélgetésen vitattuk meg a kisebbség) magyar kultúra helyzetét. A rendezők hozzáértését dicséri, hogy a civil kultúráról, illetve a tömegkultúráról, továbbá a kulturális turizmusról, az értelmiségképzésről, valamint az önkormányzatok és a kultúra egymásrautaltságáról szekcióüléseken cserélhettek véleményt a résztvevők. Szeretném kiemelni, hogy a legutóbbi szekció munkájába Süli János, Kassa óvárosának polgármestere is aktívan bekapcsolódott. A Szegedi Nyári Egyetem szervezői számos értékes kísérőprogramot is biztosítottak számunkra. Felejthetetlen élmény volt a szegedi Dóm tér szabadtéri színpadán előadott Verdi-opera, a Trubadúr, olyan kiemelkedő művészek közreműködésével, mint Tokody Ilona és Gregor József. Hasonlóan mély benyomást tett ránk az ópusztaszeri kirándulás, ahol megtekintettük a magyarok bejövetelét ábrázoló, nagy áldozatok árán restaurált, híres Feszty-körképet. Fenntartások nélkül elmondható, hogy érdemes volt elmenni Szegedre. Fölöttébb szükségesek az ilyen találkozók, hiszen, ahogy egyik kortárs költőnk megfogalmazta: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallani, hogy hallhatók." L. Sch. Klára, Kassa