Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-30 / 201. szám, szerda

1995. augusztus 24. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Óljp A személygépkocsik ledöntik a vámuniót? Vladimír Dlouhý cseh kereskedelmi és ipari miniszter nyugtalanságát fejezte ki azokkal a hírekkel kapcsolatban, melyek szerint a szlovák kormány a Szlovákiába behozott, 1500 köbcentiméternél kisebb hengerűrtartalmú személygépkocsik esetében meg akarja szüntetni a 17,5 százalékos vámot és a 10 százalékos behozatali vámpótlékot. Dlouhý szerint ezzel a lépéssel jelentősen csökkenne a Skodák versenyképessége, amelyeket eddig vámmentesen szállítanak Szlovákiába. Ez nemcsak a gyárat, hanem a cseh ipar számottevő részét is nagyon érzékenyen érintené. A miniszter a továbbiakban kifejtette, hogy a szlovák kormánya vámunió fennállása óta először kíván előzetes konzultációk nélkül dönteni olyan kérdésről, amelynek Csehország számára nemzetgazdasági jelentősége van. Ha ez bekövetkezik, akkor el kell gondolkodnunk a vámunió további működőképességéről - mondta Dlouhý. Nyilatkozott az ügyben Václav Klaus is, aki ugyan nem kommentálta a miniszter „pártos kijelentéseit", ám hangsúlyozta,hogy a cseh kormány nem kívánja kétségbe vonni a vámunió létét. Jozef Mach, a szlovák pénzügyminisztérium szóvivője elmondta: - Mi a Szlovák Köztársaság polgárainak érdekeit helyezzük előtérbe, a vámunió kérdését tegyük a második helyre. A cseh félnek nincs mire reagálnia, hiszen a szlovák kormány még semmit sem fogadott el. (Práca) A roma közösségek részére induló pedagógusképzésről A Nyitrai Pedagógiai Kar Konzultációs Központja októbertől Iglón speciális szakot nyit, ahol négy esztendő alatt magiszteri minősítéssel olyan alapiskolai tanítókat szeretnének képezni, akik elsősorban a roma közösségekben oktatnának. A klasszikus tantárgyakon kívül ezért a roma nyelvből, irodalomból és kulturális hagyományokból is hallgatnak előadásokat, továbbá megismerkednek a roma fiatalokkal való szociális munka módszertanával. A speciális szakra a legtöbb jelentkező az Iglói (136), a Poprádi (63) és a Rozsnyói (54) járásból került ki, tehát onnan; ahol a legnagyobb a roma lakosság száma. (SME) Mennyit fizetnek az internátusért az egyetemisták? A szülők között elterjedt a hír, hogy az idei tanévtől jóval többe kerülnek majd a diákotthonok és az egyetemisták étkezési jegyei. Nos, helyzetfelmérő körképünk jó eredménnyel zárult, ugyanis a diákotthonok többsége nem készül áremelésre. Ott, ahol korszerűbbek lettek a szolgáltatások, többnyire 20 koronával emelték a havi díjat, amely átlagosan 150 korona fejenként, és 210 korona személyenként kétágyas szoba esetében. A kassai Állatorvosi Egyetem diákszállójában a 24,30 korona értékű ebédért a hallgatók 18,60-at fizetnek, annyit, mint tavaly. Napi három fogásból - húsétel, tésztaféle, vegetáriánus ebéd választhatnak. Az internátus igazgatója elmondta, hogy a menzai reggeli és vacsora iránt nincs érdeklődés, ebédjegyeket is csupán a hallgatók fele vásárol. (Národná obroda) A Slovnaft benzinkutat nyitott Kárpát-Ukrajnában „Nincs benzin". Ez a felirat fogadott bennünket az Ungvár és IvanoFrankovszk közötti 320 kilométeres úton mind a két benzinkútnál, amely szombaton elvben üzemelt. A negyedmilliós Ivano-Frankovszkban most új töltőállomás nyílt: a Slovnaft első külföldi benzinkútja. Az állomást építő kassai Stavbyt igazgatója elmondta, az ukránok kezdetben aggodalmaskodtak, hiszen a töltőállomás alig néhány tucat méterre van a Bisztrica folyótól. - Nem csodálkozom ezen - mondja az igazgató, és a közeli rozsdás bódéra mutat, amely ukrán benzinkút. Itt sincs benzin, de a kicsapódó benzingőz egyértelművé teszi, hogy a talaj nagyon szennyezett. A Slovnaft töltőállomásához a skót Wirgo-T

rade szállította a töltőállványokat, három hónapot késtek, mert alkalmazkodniuk kellett az itteni szokásokhoz. Itt ugyanis először kell fizetni, és csak azután lehet tankolni. A Slovnaft egymillió dolláros beruházással hozta létre a Slovnaft Ukrajna részvénytársaságot, amelyben 85 százalékos tulajdonnal rendelkezik, 5 százalék az itteni városé, 10 százalék pedig a Wirgo-Trade tulajdona. Itt mindig lesz benzin, ígérik, hiszen a Slovnaft anyafinomítójából szállítják majd rendszeresen. Az európai mértékkel is korszerűen fölszerelt Slovnaft-töltőállomás olyan az ukrán sivár valóságban, mint gyöngyszem a homokban. (Pravda) HAZAJÖTTEK A KATÓNAK Fizetett ellenséggel harcoltak UJ Szó-tudósítás Nem kéjutazáson voltak Amerikában a Cooperative Nugget 1995 nevű nemzetközi hadgyakorlat szlovák résztvevői. Ez volt leolvasható a liptószentmiklósi katonai akadémia végzős hallgatóinak arcáról, amikor szombaton délután a pozsonyivánkai repülőtéren előbújtak az amerikai katonai óriásgép gyomrából. Az augusztus 5. és 28. között a Louisiana állambeli Fort Polk támaszponton megrendezett gyakorlat résztvevőit katonai pompával, zenekarral fogadták itthon. Üdvözlésükre többek között Jozef Gajdoš védelmi államtitkár, Emil Vestenický vezérőrnagy, a szárazföldi alakulatok vezérkari főnöke, Miroslav Iák ezredes, a liptószentmiklósi katonai akadémia rektora és James Spiers, az USA pozsonyi katonai attaséja is kijött a reptérre. Vestenický tábornok tudta, miért dicséri őket, hiszen a negyvenfokos hőség, a magas páratartalmú levegő ellenére is helytálltak. A sajtóértekezleten Jozef Marguš alezredes, a szlovák kontingens parancsnoka, valamint néhány tiszt és hallgató számolt be tengerentúli tapasztalatairól. A szlovákok amerikai, angol és észt szakasszal közösen alkotott században gyakorlatoztak, angol vezénylési nyelvre. Az „éles" gyakorlat lényege az volt, hogy a soknemzetiségű ENSZ-alakulatokat egy kétnemzetiségű országba helyezték, ahol a nemzetiségi konfliktushelyzetben kellett békefenntartó feladatokat ellátniuk. A rendezők 260 fizetett „játékost" béreltekfel - többnyire helybeli lakosokat és diákokat -, akik a fiktív országbeli lakhelyükről elüldözött menekülteket, terrorista csoportokat, orvlövészeket „játszották", rendkívül élethűen. Előfordult, hogy egy faluban, ahol éppen kirakodóvásár volt, egy „bandita" gránátot dobott a járőröző ENSZ-katonákra, több civil és katona megsebesült, és feladatuk a merénylő ártalmatlanná tétele, a sebesültek ellátása volt. Tapasztalatait értékelve az egyik résztvevő elmondta, hogy az amerikai példa szerint a hazai kiképző- és gyakorlótereket is sokkal jobban fel kellene szerelni, de azt is hozzátette, hogy az USA-ban is a Fort Polk támaszpont az egyetlen, ahol a kiképzéshez „fizetett ellenséget" alkalmaznak. (gaál) Díszszemléből sosem elég (A szerző felvételei) Bezúzták a Reformot egy Kordax-cikk miatt Nem jelent meg a Reform című hetilap, amelyet csütörtökön - a megjelenés előtt egy nappal - egy cikk miatt bezúztak. A szóban forgó cikk a Kordax Rt. ellen hónapok óta folytatott vizsgálatról szólt, s megjelenése ellen az olajcég tiltakozott. A Reform említett cikke szerint a Vám- és Pénzügyőrség ellenőrzési hivatala befejezte a Kordaxnál elrendelt hatósági ellenőrzést. Az írás ennek a vizsgálatnak az előzményeivel, a Kordaxszal szemben felmerült gyanúval és az ügyhöz kapcsolódó politikai feltételezésekkel foglalkozott. Egyebek között teret adtak annak a híresztelésnek is, hogy a magyar cég pénzzel támogatta volna Vladimír Mečiar szlovák kormányfő megválasztását. A tavalyi választásokon a Kordax által támogatott politikusok közbenjárásáról is közölt feltételezéseket a Reform cikke. MN SZÁLKA ÉS GERENDA si Nem tudok igazságot tenni Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk olyanok, akiknek külföldi utazásaik alkalmával a határátkelőhelyeken voltak már kisebb-nagyobb kalandjaik. A szlovákiai magyarokat elsősorban a szlovák-magyar s hazafelé a magyar-szlovák határ átlépésekor átélt kellemetlen meglepetések bosszantják leginkább. Ilyen esetről ír egy bolyi olvasónk (név és cím a szerkesztőségben), aki augusztus 19-én az ideiglenesen megnyitott Perbenyik-Lácacséke határátkelőhelyen történt esetet, illetve a közvetlenül velük szemben Magyarországon alkalmazott rendőrségi eljárást teszi szóvá. Egyik ismerőse Csehországban élő rokonának a kislányát nem engedték ál a határon. Egy ilyen, ideiglenesen nyitva tartott átkelőhelyen a két adott ország közötti határegyezményeken túl alkalomhoz kötött szerződések is szabályozzák, hogy csupán az érintett két ország állampolgárai kelhetnek át érvényes okmányokkal. Hogy ez útlevél vagy csupán személyi igazolvány lehet-e, ezt mindig az alkalom szerint határozzák meg. Sajnos, a határőrizeti szerveknek a helyszínen nincs módjukban felülbírálni a szerződésekben kikötött korlátozásokat. Sokkal összetettebb kérdést vet fel az a tény, hogy az akkor és ott átkelő autósok mindegyikét megbüntette a magyar rendőrség, mert állítólag a Szlovákiából érkezőknél nem volt ott a külföldre érvényes biztosítás megkötését igazoló szelvény. Külföldi utaimon elegendő tapasztalatot szerzett autósként kétféle országot és kétféle biztosítást különböztetek meg. Az első a kötelező, amit minden autósnak az esztendő első két hónapjában a jármű motorűrtartalma szerinti összegben be kell fizetnie. Erről egy két részből álló szelvény képezi a bizonylatot, s ebből az egyiket kötelezően magunknál kell tartanunk, mert különben Szlovákiában is kiróják ránk a bírságot. Ha ez a szelvény nálam volt Magyarországon, még egyszer sem követelték tőlem az ún. zöld kártyát. Amit azonban egy-egy olaszországi vagy romániai utamra a nemzetközi vezetői jogosítvánnyal együtt feltétlenül kiváltok. Egyetlen okból: az olasz és a román rendőrség, ha nem kötöm meg ott borsos áron, valutáért, képes kitoloncolni az országból. Tudomásom szerint a nem kötelező, de igencsak hasznos, balesetre és egyéb károkra (kórházi kezelés, autószállítás, hazautazási költség stb.) köthető biztosítást nincs joguk kérni. Mindenki a maga kockázatára megy anélkül külföldre. Hacsak nem korszerűbb baleset-biztosítást (cascót) kötött, ami kiterjed a külföldi utazásokra is. Mindenesetre meglepő a magyar közlekedési rendőrök bírságolása, és ismereteim szerint a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti egyezményt vették semmibe, ha valóban a zöld kártyát követelték az innen érkező gépkocsivezetőktől. Ismerve a állapotokat, az sem lepne meg, ha nem adtak volna mindenkinek a bírság átvételét igazoló szelvényt, mert egyszerűen saját zsebre dolgoztak a rendőr urak. Az mindenesetre elgondolkodtató, és erős visszatetszést kelt bennem, hogy éppen a magyar nemzeti ünnep idején ideiglenesen megnyitott határátkelőhely autós turistáira specializálta magát a magyar rendőrség. Személyes tapasztalataim szerint ez a „húzatás" az elmúlt egy évben igencsak gyakori. Idén május végén magam is Kisvárdára igyekeztem, s a Nagykövesd-Pácin határátkelőhely után, egy Cigánd felé jócskán rövidítő, harmadosztályú út leágazása előtt sokadmagammal együtt „lemeszeltek" a rendőrök. Meg is bírságoltak mindenkit, mert elfelejtettük bekapcsolni a kötelező tompított fényt. Persze az igazsághoz tartozik, bogy Komáromnál, Vámosszabadinál és Rajkánál még soha nem felejtettem el bekapcsolni, pedig nem büntettek meg egyszer sem. Attól tartok, a dolgokat hovatovább, annál inkább mindannyiunknak értelmi és nem érzelmi síkon kell felfognunk, majd kezelnünk. Más a londoni hobby, más az olasz carabinieri, más a német vagy az osztrák polizist, más a magyar rendőr, és egészen más a szlovák policajt. Mert más törvények, szabályok szerint dolgoznak. Ezt előre tudatosítanunk kell, máskülönben sok bosszúságnak, fölösleges idegeskedésnek tesszük ki magunkat. Határátkelőhelyeken, külföldön vagy belföldön, jobban tesszük, ha igyekszünk a szabályokat, a törvényeket betartani. Meggyőződésem: ettől leszünk igazán egyformák és egyenjogúak Európában. Mindennek ellenére a rendőröket nem szeretem. Mindig akkor van rájuk szükségem, amikor bajban vagyok, ők meg akkor szeretnek jönni, ha autósként velem van bajuk. Ezért is kerülöm a bajt s a rendőrt. DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Még a kánikula kellős közepén történt, hogy kikapcsolódásra, könnyű nyári olvasmányra vágyva megvettem a súlyos politikai témákkal mindig csak érintőlegesen foglalkozó bulvárlapot, amely a The Sunday Times adataira hivatkozva közölte Nagy-Britannia legesleggazdagabb embereinek névsorát. Lévén, hogy mi nem bulvárlap vagyunk, lévén, hogy Nagy-Britannia viszonylag messze esik Szlovákiától, és lévén, hogy nem akarom összehasonlítani az összehasonlíthatatlant, ezúttal teljesen mellőzöm a szigetország pénzügyi arisztokráciájára vonatkozó számszerű adatokat. Ellenben van egy ötletem. Mi történne, ha nálunk is meghonosodna az angliai gyakorlat, és időről időre közzétennék a legsikeresebb magánvállalkozók mondjuk 500 nevet tartalmazó toplistáját? Esetleg úgy, hogy külön-külön listát dolgoznának ki minden kategóriáról. Az egészen kis egzisztenciáktól kezdve a nagyprivatizátorokig. Felbecsülhetetlen értékű szolgálatot jelentene ez a jövő gazdaságtörténészei Szemérmes újgazdagjaink számára, hiszen a listák, illetve az egyes időszakokban bekövetkezett változások alapján nyomon lehetne követni, milyen volt nálunk 1990 és mondjuk 2000 között a vagyonosodás mechanizmusa. Egyáltalán nem fumigáló értelemben íronj le azt a szót, hogy „vagyonosodás", noha a mi társadalmi viszonyaink között ném jelentéktelen ennek a politikai kockázata, hiszen mindannyian ismerjük a társadalmi valóságot, az indulatokat, amelyek végül is koncentráltan kifejezésre jutnak egy-egy párt választási eredményeiben. Magyarán szólva: tudjuk, hogy az irigység nálunk manapság gazdaságkorszerűsítést gátló tényezővé vált. Es ami a legrosszabb: hogy azzá vált, ezt a jelenleg hatalmon levő kormánykoalíció pártjainak vezetői is felismerték. A választások óta legalább fél tucat olyan gazdasági intézkedést hozott a kormány, amelynek az a célja, hogy „megnyugtassák" a hirtelen meggazdagodottak láttán iriggyé váltakat. Ilyen intézkedés a befektetési alapok megregulázása, ilyen a vagyonjegyes privatizáció megtorpedózása, ezek közé tartozik az alkalmazotti részvények eleve kudarcra ítélt (tehát a hatékony magánosítást gátló) bevezetése, vagy akár az előre kijelölt személynek történő államvagyon-átadás is, hiszen az állam a teljes vételár törlesztéséig bármikor olyan feltételeket teremthet, amelyek között ellehetetlenül a vállalkozó, így ismét állami tulajdonba kerül a vagyon. Úgyszólván már el is felejtettük azt az 1990 körül megfogalmazott és Csehországban eredményesen érvényesített alaptételt, amely szerint „a gyors privatizáció sikeres privatizáció". Ugyanis az a klausi tétel sem dőlt meg mindmáig, hogy minden tulajdonos közül az állam a legpazarlóbb, tehát minél zárosabb határidőn belül magánkézbe kell adni a vagyonát. Még akár jelképes áron is. Az állam mindenhatósága igézetében működő kormány háza táján ma ismét felbukkant az „akár jelképes áron is" jelszó. Azzal a különbséggel, hogy a jelképes áron vagyonhoz juttatottak csak gondolják, hogy övék a vagyon. Vagy nem is gondolják komolyan, csak úgy tesznek, mintha komolyan gondolnák. A kliensi lét legalább 10 esztendőre vazallussá teszi őket. Ami azt jelenti, hogy nem működhetnek igazi tulajdonosként, hanem ki vannak szolgáltatva a minisztériumi bürokraták kényénekkedvének, akik ellenérdekeltek a privatizáció teljes végrehajtásában, a (ronda szó, de térjünk fölötte napirendre) a normális kapitalista viszonyok megteremtésében, egy számottevő független tulajdonosréteg kialakításában. A fennmaradásában a szélsőbaloldali Lupták-párttól, illetve a politológiai fogalmakkal nem definiálható Slotapárttól függő Mečiar-adminisztráció még nem deklarálta, hogy ugyanúgy a harmadik útra kíván lépni, mint például Románia vagy más balkáni országok vezető garnitúrái is teszik. Még nem nyilatkoztatta ki, hogy minden lényegeset az állam által kíván szabályozni. A gyakorlatban azonban már azt teszi. Ezzel magyarázható, hogy Szlovákiában fölöttébb nagy nehézségekbe ütközne a legsikeresebb, a legnagyobb magánvagyonnal rendelkező személyek listájának kidolgozása. Egyikük sem tudja, hányadán áll. Másrészt pedig „szemérmesek", mert szemérmetlen módszerekkel, „törzsi", értsd rajta: párthovatartozás szerint folyik az „előre meghatározott privatizátorok" kiválasztása. Persze azért ebben az országban is vannak olyan vállalkozók, akik rátermettségüknek, szorgalmuknak, kockázatvállalásuknak köszönhetően tettek szert vagyonra. Csakhogy ők sem tudják, merre vezet a harmadik út, és mit hoz a holnap. TÓTH MIHÁLY