Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-02 / 178. szám, szerda

Műárvíz, valódi szúnyogokkal ÍB ÚJ SZÓ GAZPASAG B

ELF

OLD - KÜLFÖLD 1995. augusztus 5. Öreg-Dunától is elvágták őket. ígértek ugyan egy hidat, de ezt azóta is hiába várják. Ráadásul a csatorna egy részét fóliával szigetelték, így körülötte száradni kezdtek a fák. - A múltkor, egy vajkai gyűlésen Obložinský úr megígérte, hogy kiküldenek valakit, de nem tudom, jártak-e itt azóta - tette hozzá Hegyi Géza. Ez az ár is veszélyes A mesterséges árvíz hétfőre lejjebb, Bodaknál is éreztette hatását. A E-vonal zárásain már majdnem teljesen átbukott a víz, sőt a töltésről látszott, hogy sok üdülő kertjét is elöntötte. - Kihirdettük a faluban, hogy lehetőleg ne menjenek a veszélyes helyekre - tudtuk meg Lukovics László polgármestertől. - Ha ugyanis a zárásokon öt-hat napig átfolyik a víz, azonnal megtelepednek a moszatok. Márpedig ténik meg, hogy a halak elmenekülnek a barnuló vízből. A halak ugyanis végre újra mutatkozni kezdenek. Csak most éppen a táplizást akarják betiltani, ami szerinte nagy hiba, mert az itteni ember együtt él a hallal, és ha eltiltják a parttól, éjjel megy ki a vízre. Egységnyi vérszívás Ha árvíz van, akkor azzal megjelenik a szúnyogok hada is. Vajkán nemrég tartottak egy nagy sikerű Csemadok-bált. Szerencséjük volt, mert feltámadt a szél, így eltűntek a vérszívók. Lukovics László emlékszik rá, hogy egyszer két cseh professzor kijelentette náluk, miszerint ha az emberekre másodpercenként tizenhat szúnyog száll, akkor az már katasztrófahelyzetnek számít, így támogatást kell kapniuk a felszámolására. - A környezetvédők már a dán törvé(Prikler László felvétele) Szőlőtermelési koncepció a fiókban Magánkezben a zólyomi Agrozet Hétfőn, július utolsó napján Doborgaznál másodpercenként már körülbelül hatvan köbméter vizet engedtek a Duna mellékágrendszerébe. Ennek hatására a víz Vajkánál már befolyt a bányatóba, Bodaknál pedig elöntötte néhány üdülő kertjét. Ezzel egy hét elteltével valóban érzékelhetővé vált a mesterséges árvíz, amelyre két évet kellett várnia a korábban rendszeres elöntéshez szokott természetnek. - Az erdőn nagyon látni, hogy két évig nem volt árvíz. A Zsófi-oldalban teljésen átlátni a fák kőzött, márpedig ha ez nyár közepén így néz ki, akkor ott baj van. Az Öreg-Zsófiban a fák felét már ki kellett vágni, és ha idén sem kap vizet, akkor jövőre már teljesen kopár lesz. De én most sem hiszem el, hogy úgy fel tudják tölteni az ágakat, hogy az erdőt legalább megfussa a víz - mondta a Vajkán az árvízvédelmi töltés mellett lakó Ozsvald László. A régi árvizeket felidézve elmeséli, hogy amikor jött a nyolcszázas-nyolcszázötvenes nagyvíz, az állatok a Zsófi-farkon egy kétszáz méteres kiszögellésre gyűltek össze. Sok a töltéshez is kiúszott, de sokszor annyira kimerülten érkezett, hogy még egy óra múlva is ott állt, ahol partot ért. Ennek ellenére az árvíz mégsem okozott komolyabb vadpusztulásokat. Legalábbis a számlálást tartó vadászok ezt szokták mondani. Manapság viszont sok állat a túloldalról is átjár hozzánk. - Az állatnak a víz olyan, mint embernek a só, nem marad meg ott, ahol nincsen - tette hozzá. - A múltkor is, amikor az Öreg-Dunában horgásztam, láttam, hogy hetven-nyolcvan is átjött egy csordában. A túloldalon a magyarok autóval hajtottak fel és alá, hogy megzavarják őket. Ugyanígy van a halakkal. Annak idején nagyon szidtam Binder urat, mert itt milliószámra pusztultak el a halak. A nép taiicskaszámra hordta a döglött halakat a disznóknak és a baromfinak. Ha már annyira törte magát, hogy elvegye a vizet, legalább a zsilipet megépíthette volna. De ugyanígy jártunk tavaly ősszel is. Ugyanis elég, ha Doborgaznál harminc centit zárnak, itt a víz nyolcvan centit apad. Akkor az alsó zárásnál teljesen lefutott a víz, és nagyon sok kishal elpusztult. Éppen két pozsonyi járt arra, azoknak mutattam, nézzék meg, megint mit működik Binder úr. Kik voltak, nem tudom, de másnap már újra volt víz. A szigetközi oldalról átvándorló szarvasokkal felettébb kellemetlen élménye volt a doborgazi Hegyi Gézának is. A vízpótlórendszer csatornáján átívelő országúti híd után egy kiugró szarvastól megriadva az előtte haladó Avia sofőrje elrántotta a kormányt, és összetörte az ő kocsiját. - Ide kellene egy kerítés, nem Bodakhoz, a szivárgócsatorna mellé. Vagy legalább táblákat raknának ki, mert már több baleset is volt emiatt - igyekezett felhívni az illetékesek figyelmét a környék legfrissebb problémájára. A csatorna miatt különben is fő a doborgaziak feje. Nem elég, hogy így elvesztettek újabb tíz hektár erdőt, még az A folyóvíz Vajkánál a bányatót is felfrissíti ha egy gyerek ezeken elcsúszik, könnyen elkapja a sodrás. Bodakon a négy évvel ezelőtti utolsó nagyvíz nem okozott különösebb gondokat. Tudtak róla, hogy Vajkán egy frissen betemetett árok mentén szivárog a töltés mellett, ezért az idősebbek közül néhányat elszállítottak Bősre. De amikor megjelentek az evakuálásra küldött buszok, a többi faluhoz hasonlóan ők is maradtak. A mostani „műárvízzel" kapcsolatban Lukovics László nem hiszi, hogy a negyven-ötven méter széles doborgazi zsilipen keresztül elönthető a náluk hat kilométer széles ártér. Sőt, neki több vízügyes is beismerte, hogy bár megalkották a zárások rendszerét, az akció számukra is nagy próbatétel. A szigeteken például sok olyan burkolt lapos van, ahol rengeteg víz eltűnik. Az igazi árhullámra ugyan tavasszal lenne szükség, amikor még nem fészkel a vadkacsa, és nincsenek kis állatok, de a nyári nagyvíz sem értelmetlen. Ez ugyanis kitisztítja az ágakat, felfrissíti a vizet, így nem törnyek alapján büntetnek, de ha egyszer esetleg este lesnék a szemétkihordókat, hamar megtapasztalnák,, hogy itt már katasztrófa van. Akkor talán adnának pénzt a szúnyogirtásra - kesergett. A szúnyoginvázió ugyanis mérsékelhető lenne. A vajkai kisüzem az útkarbantartó vállalattól megvette azt a nagynyomású permetezőt, amely a legszükségesebb helyekre eljuttatja a vegyszert. Az angol permet azonban nagyon drága. Négynaponta kellene permetezni, és egy-egy ilyen akció falunként hat-nyolcezer koronába kerül. Erre viszont a faluknak nincsen anyagi fedezetük, így egyelőre marad a vakarózás. Korábban a vízlépcsőépítők adtak erre pénzt, de az idén hiába kértek tőlük. Most még abban reménykednek, hogy katasztrófaelhárítás címén esetleg a környezetvédőktől szerezhető valami. Az ügy intézése sürgős, hiszen már most is sok a szúnyog, de ha lemegy a nagy víz, számuk megsokszorozódik. TUBA LAJOS Köztudott, hogy a hazai szőlő- és gyümölcstermelés az előző rendszerben eléggé magas állami támogatást élvezett, hiszen a gyümölcsösök és szőlőültetvények telepítése igencsak beruházásigényes vállalkozás, ráadásul nem térül meg rögtön az első évben. Az állami támogatások leépítése óta ez az ágazat gyakorlatilag vegetál. A szó szoros értelmében arra vár, hogy valamilyen csoda folytán megnyíljanak azok a csatornák, amelyekből az új ültetvények telepítésének finanszírozását megkezdhetnék azok, akik már bizonyították, tudják, hogyan kell gyümölcsöt, szőlőt termelni. Mert a jelenlegi jövedelmi viszonyok nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy az ültetvények felújítására külön forrásokat különítsenek el. - Ha a jelenlegi támogatási rendszerben nem történik változtatás, nyolc-tíz éven belül az ágazat teljesen tönkremegy - vélekedett Kovács Ferenc, aki nyugdíjba vonulása előtt a szőgyéni szövetkezet elnökeként sokat tett a hazai gyümölcs- és szőlőtermelés honosításáért és fejlődésééit. - Az adatok ugyanis figyelmeztetőek: 1988-ban még 31 282 hektár nagyüzemi művelésű szőlőt tartottak nyilván, 1992-ben ez a terület már csak 28 313 hektár volt, 1994-ben pedig 24 ezer hektárra csökkent. Négy év alatt a szőlő termőterülete csaknem egynegyedével, több mint 7200 hektárral csökkent. Az ágazat anyagi helyzetének ismeretében ez figyelmeztető, de nem meglepő. A rendszerváltás utáni első években a túlkínálati piac miatt ugyanis a szőlő gyakorlatilag eladhatatlanná vált, viszont a műveléshez nélkülözhetetlen vegyszerek és műtrágyák ára négy-ötszörös emelkedést produkált. Ebben az időszakban tehát egyáltalán nem volt jövedelmező a A rozsahegyi, a zsolnai, a losonci es a rimaszombati üzemet egyesítő zólyomi Agrozet á. v. május elsejétől kft.-ként működik tovább. Danyi Lászlóval, a rimaszombati üzem vezetőjével arról beszélgettünk, hogy a vásárlók szempontjából mi változott meg az Agrozet magánosításával. - A tulajdonosok tulajdonképpen teljes jogkörrel ruházták fel az üzemvezetőket, tehát szabadon dönthetünk, szabadon rendelkezhetünk a gazdasági ügyekben. Nos, ezt a szabad kezet kihasználva lebontottuk a specializáció emelte gátat, és visszatértünk a régen nem árusított alkatrészek forgalmazására. Ezentúl az Avia-, a rakodó- és a traktoralkatrészekért nem szükséges a járáson túlra utazni. Továbbá nyitottunk új területek felé: bővítettük a magyarországi kapcsolatainkat. Nyíregyházán két új vállalkozói csoporttal vettük fel a kapcsolatot, de már jelen vagyunk az áruinkkal Balassagyarmaton, sőt a Dunántúlon is. • A magyar cégekkel barter formában kereskednek? - Többnyire nem. Magyarországról szőlőtermelés, sokan abba is hagyták, az enyészetnek engedve át a telepítéseket. Még azok is csupán a meglévő ültetvények fenntartásában gondolkodhatnak, akik bíznak a szőlőtermelés jövedelmezőségében. - Évente átlagosan mintegy kétezer hektár szőlőt kellene felújítani, hogy az előző évtizedekben elért szintet legalább fenntartsuk, a jelenlegi árviszonyok között viszont 1 hektár telepítése megközelítőleg 240 ezer koronába kerül. Emiatt nem is várhatjuk, hogy a termelők új telepítésekhez fogjanak. Ha azonban a borászati adóból évente befolyt több mint 500 millió koronának a felét évente célirányos dotáció formájában a szőlőtelepítésre fordítanák, némileg enyhítenének a szorító gondokon, és a termelők hosszú távú beruházási szándékai is hatékony lökést kapnának - vélekedett Kovács Ferenc, aki részletes tanulmányban dolgozta ki a szőlőtermelés további fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit. Számításai szerint a kidolgozott koncepció alapján évente kétezer hektár szőlő telepítésére hektáronként 120 ezer koronát, a beruházási költségek felét központi forrásokból biztosíthatná az állam. Ezt az összeget fedezné a borászati adó egy része. Az ágazat vezérkarának azonban minden bizonnyal komolyabb gondjai is vannak, mivel ez idáig nem mutatott érdeklődést Kovács Ferenc elképzelése iránt. Legalábbis amint elmondta, jó néhányszor próbálkozott már az ágazati minisztériumban, hogy a döntéshozatalban illetékesek meghallgassák koncepcióját, ám a hivatalnokok irodáinál tovább nem sikerült eljutnia. Az anyagot átvették, megígérték, hogy majd értesítik. Azóta is várja... (tszl) eddig lenyegében csak a permetezőket hoztuk be, és most készülünk bemutatni az ekét és kombinátort. Amennyiben a termelők érdeklődést mutatnak a magyarországi művelőeszközök iránt, úgy természetesen importálunk. Eddig az áru nagy részét pénzben fizették ki a magyar partnerek. Szeretném megemlíteni, hogy augusztus közepén DON típusú kombájnok érkeznek hozzánk Ukrajnából. Az idei aratásban járásunkban is bemutatkozott néhány ilyen típusú kombájn, talán ezért nőtt meg az érdeklődés iránta. A gépekre folyósított 40 százalékos állami támogatás ezekre a betakarító gépekre is vonatkozik. • Készpénzzel fizetnek a hazai vásárlók egy ilyen gépért (is)? - Két évvel ezelőtt valóban bevezettük a készpénzes fizetést, mivel enyhén szólva megromlott a fizetési fegyelem. (Emiatt még most is 5-6 millióra rúgnak az Agrozet kinnlevőségei - a szerző megj.) Mi szeretnénk fokozatosan áttérni a bankon keresztül történő fizetésre. Ahol látjuk az anyagi háttért, ott már most is ezt az üzletelési formát alkalmazzuk. (farkas) Akár erőt is meríthetnénk Vietnam példájából. Térségünk posztkommunista országai igyekeznek ugyan a piacgazdaság követelményeinek megfelelni, némi gazdasági növekedést is produkálnak már, mégis a tényleges felemelkedés, az Európai Unió teljes körű tagsága ma még meglehetősen messze van. Arra, hogy van példa a kitörésre, a gazdasági felemelkedésre, éppen Vietnam szolgáltatja. Hiszen kell-e, lehet-e mélyebbről indulni, mint e távol-keleti ország? A japán, a francia majd az amerikai megszállás és a megszállók ellen folytatott évtizedes véres háborúk ugyancsak visszavetették Vietnamot. S most íme: az ASEAN, azaz a Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása az elmúlt héten teljes körű tagjává fogadta Vietnamot. Éppen azt az országot, amely ellen irányult az ASEAN szinte minden korábbi lépése, amely elleni harc adta a szövetség gyakorlati értelmét. Vietnam a kis tigrisek útján Persze, persze, az ASEAN súlya nem azonos az Európai Unióéval, amelybe mi igyekszünk. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy az ASEAN a világ leggyorsabban fejlődő államait tömöríti magába, vagyis azokat a kis tigriseknek hívott országokat, ahol az évi 8-10 százalékos gazdasági növekedés szinte megszokott. Az 1967-ben életre hívott csoportosulásnak az újonc Vietnam mellett még Indonézia, a Fülöp-szigetek, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és Brunei a tagja. A társulás az 1992-es szingapúri csúcsértekezletén határozott arról, hogy a jövőben erős gazdasági tömbbé formálódik; 2008-ig lebontják az egymás közti vámok döntő többségét. Vajon mivel érdemelte ki Vietnam, hogy e dinamikusan fejlődő klubnak a tagja legyen? Hiszen a távol-keleti országban még mindig a kommunista párté a vezető szerep, még mindig csak a peresztrojkánál, azaz annak vietnami megfelelőjénél, a doi moinál tartanak, és a tiszta magántulajdon még mindig nem elfogadott. Az ok egyszerű: a kommunizmus mumusa elmúlt, s ami még fontosabb, Vietnam a viharos fejlődés útjára lépett, évente 8 százalékkal növekszik a bruttó hazai összterméke. Ez óriási eredmény, hiszen 1987/1988 fordulóján még olyan hírek érkeztek, hogy a távol-keleti ország északi részén éhínség ütötte fel a fejét, a gazdaság pedig összeomlófélben van. A mezőgazdaság privatizációja azonban megoldotta a problémát, azóta Vietnam nettó rizsexportőrré nőtte ki magát. A szorgalmas, jól képzett és még a térségben is olcsónak számító munkaerőnek (a havi minimálbér 30 dollár), a hatalmas árumennyiséget felszívni képes piacnak, valamint Ázsia egyik legliberálisabb befektetési törvényének - amely szinte semmilyen megszorítást nem alkalmaz a külföldiekkel szemben, de megvéd a kisajátítás és az államosítás ellen, lehetővé teszi a teljes profit kivitelét és a 100 százalékos külföldi tulajdont - hatására a külföldi befektetők a 90-es évek elejétől szinte megrohamozták az országot. A listát Tajvan, Hongkong, Japán és Dél-Korea vezeti. Hiába, a több mint 70 milliós piac nagy vonzerő. Ráadásul a munkaerő is rendkívül fiatal, a lakosság 39 százaléka 15 éven aluli. A külföldi működőtőke nagysága impozáns: 1988 óta több mint 10 milliárd dollár értékű külföldi beruházást könyveltek el, igaz, ténylegesen ennek az összegnek egyelőre csak mihtegy egyharmadát fektették be. Kezdetben a kőolaj- és földgázipar, valamint a szállodaépítés lehetőségei vonzották a külhoni beruházókat, azóta a feldolgozóipart is elérte a beruházási hullám. Vietnam a gazdasági eredmények mellett komoly politikai sikereket is felmutathat; tavaly az egykori gyarmattartó Franciaország államfője, Francois Mitterrand látogatott Hanoiba, az Egyesült Államok feloldotta a Vietnamot 20 éve sújtó gazdasági embargót, és néhány napja a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot. Az USA felismerte, ha tovább tart a haragszomrád, akkor cégei egy ígéretes piacról szorulhatnak ki. A felsorolt eredmények betetőzéseként a távol-keleti állam július 28-ától a Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulásának is tagja. - Ez egy újabb lépés abba az irányba, amelyet az ASEAN megalakulásakor kitűzött. A cél pedig az, hogy Délkelet-Ázsia valamennyi államát magába tömörítse a társulás - jelentette ki Bandar Seri Begawanban, Brunei fővárosában, a csúcsértekezlet helyszínén Abdullah Ahmad 6adawi maláj külügyminiszter, miután a vietnami külügyminiszter ünnepélyesen aláírta a belépésről szóló dokumentumot. A közel 400 millió embert tömörítő szervezet vonzerejére jellemző, hogy Kambodzsa, Laosz és Burma is érdeklődik a tagság iránt. Vietnamnak ez már sikerült. Ám ez csak az első lépcsőfok, a következő az lesz, hogy belátható időn belül a közepesen fejlett országok sorába emelkedjen. (sidó)