Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-22 / 195. szám, kedd

1995. augusztus 1911. VELEMENY - TALLÓZÓ új sz

ó 5 | Adóhátralékok behajtása Dr. Jarmila Smetanová, a Központi Adóigazgatóság jogi főosztályvezetője az adóhátralékok behajtásáról nyilatkozott: • Az adóhátralékok összege már meghaladta a 19 milliárd koronát. Mely adóalanyok az állam legnagyobb adósai, és sikerül-e behajtani rajtuk tartozásaikat? - Az első helyen a kft.-k állnak, adóhátralékuk több mint 5 milliárd korona. Őket követik a részvénytársaságok, majd az állami vállalatok. Ami az egyes adófajtákat illeti, a hozáadottérték-adó „vezet" mintegy 6 milliárddal. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a valóságban a tartozások nem érik el a 19 milliárdot, mivel az adóhivatalok esetenként engedélyezték a részletekben való törlesztést vagy haladékot adtak az adósnak. Az első félévben megközelítőleg 3 milliárd koronát sikerült behajtanunk. • Mit várnak a bírósági végrehajtókról szóló törvénytől, amelyet az igazságügy-minisztérium dolgozott ki? - Bízunk abban, hogy az állammal szembeni adóhátralékokra is gondoltak, és a jogszabály szavatolja, hogy behajtásuk előjogokat élvezzen. MÁRIA TOLNAYOVÁ, Národná obroda Vélemények az egészségbiztosításról A kormány által múlt kedden módosított egészségbiztosítási törvény az eddiginél szigorúbb feltételek megtartásához köti az egészségügyi biztosítók működtetését. A jóváhagyott tervezetről eltérnek a vélemények. Eduard Hostýn, az Általános Egészségbiztosító igazgatója szerint pozitív lépésről van szó. „A mindenható piaci mechanizmus, amely állítólag gyógyír mindenre, Szlovákiában is lehetővé tette, hogy több tucat egészségbiztosító jöhessen létre, bár egy ilyen kis ország esetében ez elég sok." A kabinet Vladimír Mečiar javaslatára az érintettek tudta nélkül fogadta el azt az indítványt, mely szerint összevonják a belügyi, a katonai és a vasúti egészségbiztosítót. „Mindenekelőtt abban a kérdésben kell világosan látnunk, hogy mit nyújthatunk az alapbiztosítás fejében. Mindeddig senki sem mondta meg, hogy mi az átlag és mi az átlagon felüli. Vajon a megelőzés már meghaladja a standardot? Szerintem nem, mert alapozni a megelőzésre kell" - hangsúlyoza Vladimír Balogh, az Apollo biztosító vezérigazgatója. ZUZANA KOLLÁROVÁ, Práca Befellegzett a vagyoni egyenlősdinek Slavomir Hatina, a pozsonyi Slovnaft vezérigazgatója a vállalati gazdaságirányításban végbement változásokról és más Időszerű kérdésekről beszélt. • A monopolhelyzetben levő Slovriaftnak valóban szüksége volt arra, hogy megszerezze a legnagyobb szlovákiai kőolajtermék-forgalmazót, a Benzinolt? - Minden olajfinomítónak töltőállomásokkal is kell rendelkeznie. Nyugaton ezt természetes, és nem látom okát, miért éppen a Slovnaft legyen kivétel. Annál is inkább, mivel néhány év múlva már szó sem lesz monopóliumról. Szlovákia EU-tagságával megszűnnek a vámakadályok, és fel kell vennünk a versenyt a nagy európai kőolajtársaságokkal. Benzinkutak nélkül pedig nagy problémák adódhatnak. • ... a Slovnaft-részvények 39 százalékát a Slóvintegra kívánja megvásárolni. - A vagyon 39 százalékát valóban az alkalmazotti részvénytársaság szeretné megvenni. Csakhogy még nem társtulajdonos... Csupán azt állapíthatom meg, hogy a Slovnaft alkalmazottai menedzserek, technikusok, munkások, összesen 5200 ember. Szerintem semmi nem indokolja, hogy ne ilyen felépítésű legyen az alkalmazotti rt. is. Felmerül azonban a kérdés, milyen mértékben tartható tiszteletben a vagyonegyenlőség elve. 1989 novemberében befellegzett az ilyen egyenlősdinek. PAVOL VITKO, Pravda 300 cseh halott 1968 augusztusában A prágai rádióért 1968 augusztusában vívott harcok során megközelítőleg 300 cseh polgár vesztette életét - nyilatkozta a Moszkvában megjelenő Obscsaja gazeta című hetilapnak Sarip Minyigulov ezredes. Augusztus 21-én ő vette őrizetbe Alexander Dubčeket. „Prágát nem lehet összehasonlítani Budapesttel, de a prágai rádiónál is súlyos harcok folytak - a mieink közül mintegy tizenöten estek el. Ilyen körülmények között nem tudtam megtiltani, hogy ne lőjenek. A csehek közül ott mintegy háromszázan haltak meg. Ez azonban nem szerepel semmilyen hivatalos dokumentumban. Mi csupán a sajátjainkat jelentettük, az idegen áldozatokat meg sem számoltuk" - mondta. (A TA SR alapján) EVADKEZDES A KASSAI THALIA SZ1NHAZBAN Műsoron a Bánk bán U) Szó-tudósítás A kassai Tháliában tegnap óta már a múlté az idei nyári szünet. Folytatja munkáját a társulat, készül 27. évadjának bemutatóira. Négy nagyszínpadi mű és három stúdiójáték betanulását tervezi. Ugyanakkor legalább három vendégegyüttes fellépésével is számol. Az első bemutató előadását szeptember 21-én tartja: Katona József Bánk bán című drámáját viszi színre. Vagyis azt a sokszereplős, jelentős művet, amelynek az ősbemutatója is Kassán volt - 1833-ban. Kolár Péter színházigazgatótól megtudtuk, hogy a társulattól egyetlen színművész sem vált meg. Gombos Ilona ugyan nyugdíjba vonult, ám továbbra is a színház rendelkezésére áll, s számolnak is vele, csakúgy, mint a többi nyugdíjassal. Az új évadban Boldoghy Olivér lesz a művészeti vezető. A színészek között új tag B. Kovács Ildikó, valamint a tehetségvizsgákon nyújtott teljesítményük alapján felvételt nyert Kiss Szilvia, Abaházi Lívia és Molnár Xénia. Tóth Tibor és Petrik Szilárd befejezték főiskolai tanulmányaikat, a Bánk bánban pedig ismét bemutatkozik László Géza és Bander Éva. A színházban folytatódik a májusban elkezdett minisztériumi gazdasági ellenőrzés is... (gazdag) SOKOL ERSEK A BLACK SABAT

H ELLEN Olaj a tűzre TA SR-hír Ján S okol pozsonyi-nagyszombati érsek tiltakozott a Black Sabath együttes szlovákiai meghívása ellen. Az együttes koncertje szeptember 14-én lenne Pozsonyban. Az érseki indoklásban szerepel többek között, hogy az elmúlt időszak az erkölcsi romlás nyomait hagyta bennünk, amely többek között a bűnözés növekedésében is megnyilvánul. Szerinte olaj a tűzre egy ilyen helyzetben, ha olyan csoportnak adunk szereplési lehetőséget, amely a sátánizmust tűzte zászlajára, s amelynek jelképei között szerepel a fordított kereszt és a 666-os szám. A Black Sabath erőszakra szólít fel az olyan szövegeivel, mint például az ...ölj meg valakit, ... nevem Lucifer, ragadd meg, kérlek, a kezem stb. Sokol érsek aggályát fejezte ki, hogy az együttes a fiatalok újabb csoportjaira lehet rossz hatással, és ezt szerinte meg kell akadályozni. Az érseki tiltakozást megküldték Ivan Hudec kulturális miniszternek is. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Lakásvásárlási kedvezmény? M. K.: Olvastuk az Új Szóban közölt lakástörvényt, mivel ml Is meg szeretnénk vásárolni a lakásunkat. Van azonban egy olyan problémánk, hogy árengedményt szeretnénk kérni, mivel a szennyvízcsatorna éppen a házunk előtt szokott (kéthavonta legalább egyszer) eltömődni és klömlenl, és olyankor a lakásunk megtelik az egész utca minden bűzével, mivel a földszinten lakunk. A lakóház másik oldalán garázsok vannak; az erre nyíló ablakokat pedig a kipufogógázok miatt nem lehet nyitva tartani. A bűz persze mindenhonnan beszivárog. Ezért Is szeretnénk tudni, jogosultak vagyunk-e valamilyen árkedvezményre. A lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonáról szóló (nemrégiben módosított) törvény maximális lakásárakat állapít meg. Az említett törvény 17. §-ának (3) bekezdése szögezi le, hogy a lakás vételára még kölcsönös megállapodás alapján sem haladhatja meg a törvény által megállapított vételárat. Ennek keretén belül pedig utalnánk még a már említett paragrafus (1) bekezdésére is, amely tételesen kimondja, hogy: „A házban lévő lakás ..., a tartozékok árát, a házzal beépített telek és a hozzá tartozó telek árát (a továbbiakban csak „vételár") az eladó és a vásárló megállapodása határozza meg." A fent említett törvény tételesen egyetlen egy olyan helyi, konkrét tényezővel sem számol, amely indokán ez a maximalizált vételár csökkenthető lehetne. Következésképpen az már tényleg csak a felek kölcsönös megállapodásán múlik, hogy mondjuk a levelében említett indokok miatt mennyire hajlandó a lakások tulajdonosa (a község vagy más jogalany) figyelembe venni az önök kifogásait a lakás minőségével szemben, dr. G. D. iT SZÁLKA ÉS GERENDA Síró gyerek és kiáltó kutya Hangja belehasított a vasárnap délutáni csendbe. Mintha emberi jajkiáltás torzult volna artikulálatlan hanggá, majd hangos gyereksírásba fordult az állati fájdalom hangjele... Két idősödő - nem idős - nő hajolt ijedten a még az úttesten heverő kutya remegő teste fölé. A piros ruhás ledobta az útpadkára a kezében tartott táskákat, s biztos mozdulattal felnyalábolta a fejét segélykérően emelgető állatot. Csak az útpadkán túli füves sávon tette le a fekete szőrű kutyust. Addigra - nem tudni honnan, talán a cserjék közül? - előkerült a kutya hangosan síró gazdája. Most már csak a kisfiút lehetett hallani, mert a kutya a segítségére siető embereket látva, mintha megnyugodott volna. Fejét fel-felemelte, de valószínűleg törött lába és bordái miatt járni nem tudott. A táskás hölgy, mozdulataiból ítélve, elsietett valami elsősegélyt keresni. Barátnője ott maradt a síró gyerekkel együtt. Csak az autós nem volt sehol, pedig valamilyen jármű elütötte a kutyát. Felidézve a percekkel azelőtt történteket, egy panellakás konyhájába beszűrődő utcai hangokat, nyilvánvalóvá lett: autózúgás volt, de fékcsikorgás nem. „Az a vadállat fékezés nélkül átgázolt rajta." Ezt gondolva néhány pillanatra megállok az indulatos gondolatfűzésben: „Mennyire előítéletes is az ember. Vadállat? Hiszen a volánnál ember ült, nem oroszlán, tigris vagy cápa!" Szegény állat még mindig ott fekszik. A kék ruhás nő még simogatja a kutya nyakát, fölöttük meg csak sír a gyerek - a kutya vélhető gazdája. Ä nő láthatóan idegen neki. Talán ettől látom úgy, hogy inkább a kutyát, mintsem a sírdogáló fiút nyugtatgatja. Végeredményben igaza van. Ebben a pillanatban mindenképpen. Miért jön le a kutyájával játszani úgy, hogy a jószág nincs pórázon? Ha mégis, akkor miért nem maradnak a fák alatt, a cserjék, bokrok között, ahol elég nagy a térség a játszadozásra? Lenézve a hatodikról a hétköznapi tragédiára, már csak az foglalkoztat, talál-e valamilyen megoldást a hölgy, aki a táskákkal távozott. Talált. Nagyjából öt perc múlva majd húszesztendős Škoda állt meg mellettük, s a piros ruhás nő szállt ki belőle. Kinyitotta a jobboldali hátsó ajtót, és a még mindig remegő kutyát az ismert erőteljes és magabiztosságot sejtető mozdulattal beemelte a hátsó ülésre tett takaróra. Ezután barátnője és a fiú is beültek, s elhajtottak. Nem tudni hová. Bizonyára állatorvoshoz vagy állatkórházba. Állatorvoshoz valószínűbb, mert van-e egyáltalán állatkórház vagy legalább elsősegélynyújtó hely állatoknak? Talán el is felejtettem volna a történetet, ha hétfőn reggel nem hallom a rádióban, hogy Pozsonyban aznap kezdi el működését valamifajta átmeneti intézmény az állatmenhely és az állatkórház között. Ez a hír ösztökélt arra, hogy kíváncsiságomat kielégítve fellapozzam a telefonkönyvet, amelyben majd egy tucat állatorvosi magánvállalkozást találtam. Most már akár el is könyvelhettem, a hölgyek tudták mit csinálnak. De tudta-e a kisfiú, meg a szülei? Végtelenül szeretem a kutyákat, ha pórázon és szájkosárral ellátva vezetgetik őket - mások. Ismerőseim a megmondhatói, hogy mennyire félek tőlük, házőrző, szobadísz vagy éppen pásztorkutya funkciójukban. Ugyanaz az ellentmondásos viszony, mint a lovakkal. Csodálatosak, ha más ül rajtuk, ha más hajtja őket, ha más veregeti oldalukat, ha más ad nekik kockacukrot. Lélekbúvárok biztosan kitalálnák az erdetét ennek a szeretetből fakadó félelemnek. Egy azonban bizonyos: életemben még egy egeret sem pusztítottam el. Halat is csak egyet fogtam, de mivel az aranyhal volt és emberi nyelven szólt hozzám, leakasztottam a horogról, és visszadobtam a Karcsába. Elképzelem, ahogyan most vadászok és horgászok százai fogják a hasukat a nevetéstől. Véleményem szerint a kutya nem való panellakásba. A kutyát az ember vadászathoz, birtokai őrzéséhez és szánok vontatásához szelídítette meg, s ahogy lovat sem tart dísznek a lakásában, ugyanúgy a kutyákat se kellene bezárnia a betondobozokba. S ha már más módot nem talál magánya enyhítésére vagy gyereke megjutalmazására, ám tegye, de akkor vegye figyelembe a veszélyeket, amelyek az állatokat fenyegetik az emberek között. Mindezt az állatok érdekében. DUSZA ISTVÁN AHOGY EH IÁTOM Baláž püspök nem lesz Mečiar békepapja Attól a perctől kezdve, hogy a Szlovákiai Püspöki Konferencia hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozta nyilatkozatát, amelyben a Michal Kováč és Vladimír Mečiar közötti viszály kérdésében egyértelműen a köztársasági elnök mellé állt, biztosra lehetett venni, hogy az ellenakció nem marad el. Legfeljebb találgatni lehetett, hogy ez konkrétan miben nyilvánul meg. Öt év alatt már sokszor tapasztalhattuk, hogy a miniszterelnök olyan ember, aki nem felejt. Nos, a múlt héten bekövetkezett az ellencsapás. A hatalom nem falusi plébánosokat, nem is szelíd tekintetű apácákat vett célba, sőt még csak nem is az egyházi vagyon visszaszolgáltatásának feltételeit szigorította meg, hanem a besztercebányai püspöki hivatalra, ebben is magára Rudolf Baláž megyés püspökre irányította az össztüzet. Mint tudjuk, monseigneur Baláž a Szlovákiai Püspöki Konferencia elnöke, így valószínűsíthető, hogy főszerepe volt az egyházfők Michal Kováč melletti kiállását dokumentáló nyilatkozat megfogalmazásában. Egy 16. századból származó festmény eladása körül robbantotta ki a hatalom a műbotrányt. Természetesen - mint már annyiszor az utóbbi években - ezúttal is a bűnüldöző szervek bevonásával. Egészében véve hasonló módon, mint a Demokratikus Unió aláírásainak ellenőrzése ügyében. Vagy úgy, ahogy az 1994. márciusi „alkotmányos válság tanulságait" vizsgálják. Már ennek során is igénybe veszik a rendőrséget a tanúk előállításánál. Tehát nem meglepő, hogy a kormánytól eltérő módon helyzetértékelő főpapi testülettel szemben is a bevett módszert alkalmazzák, és fölöttébb sietve teszik, amit tesznek. A hangulatkeltésben egyetlen nap lehetőségét sem hajlandók elmulasztani. Lehetőség van például abban, hogy 200 ezer dollárt emlegetnek. Márpedig egy olyan országban ahol az irigység reális gazdasági, pontosabban gazdaságátalakítás-elleni tényezővé vált, ekkora összeg emlegetésének elmulasztása (a DSZM esetében) nem várható el. A rendszerváltáskor a római katolikus egyháznak is rá kellett döbbenie, hogy éppen olyan válságban van, mint a társadalom összes többi tartománya. Sem a gyakorló, illetve a potenciális hívőket, sem a papságot nem hagyta érintetlenül a több mint négy évtizedig tartó bolsevik uralom. Ráadásul az 1939 és 1945 közötti rezsim is alaposan megtépázta az egyház tekintélyét, és megrendítette a hívőknek a papságba vetett bizalmát. így volt mit helyrehoznia 1989 után a szlovákjai római katolikus egyháznak. Úgy tűnik, a dolgok helyretételének folyamatában a közismertnél sokkal nagyobb szerepe volt a Vatikánnak, amelynek vezető személyiségei - nem utolsósorban a szlovák nemzetiségű Tomko bíboros - elfogulatlanul levonták az 1939 és 1989 közötti időszak tanulságait. Egyebeken kívül Jozef Tiso országlásának tanulságait is. A Csehszlovákia kettéválása körüli politikai küzdelmek időszakában sokan - és indokoltan - tartottunk attól, hogy a szlovákiai római katolikus egyház papjainak, főpapjainak jelentős része figyelmen kívül hagyta a fél évszázad tanulságait, és hagyja magát sodortatni a

snacionalista árral. Nem indokolatlanul tartottunk tőle, hogy kritikátlanul az „államépítők" mellé szegődik, és megismétlődik az, ami egyszer már megtörtént. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom által vezetett erők azonban annyira demonstratívan kimutatták a foguk fehérjét, módszereik annyira emlékeztetnek az 1939 óta már két formában megmutatkozó totalitarizmus módszereire, hogy az egyház főpapjai akarvaakaratlanul kénytelenek voltak eltűnődni a jelenségek fölött. Nagyon valószínű, hogy e folyamat elindításában is fontos szerepe volt a világegyház központjának. így a Szlovákiai Püspöki Konferencia végül is megfogalmazta emlékezetes nyilatkozatát, amelyet Vladimír Mečiar nem tud feledni. A miniszterelnök az önálló vélemény, a különvélemény megnyilvánulásának tekintette a nyilatkozatot, és ez éppen úgy irritálja, mint mondjuk a politikai ellenzék összes ellengesztusa vagy az önkormányzatok különvéleménye. Derék tett volt, amit a Püspöki Konferencia tett. Nem is maradt el a hatalom ellencsapása. Csak erről és nem másról van itt szó. TÓTH MIHÁLY