Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-19 / 193. szám, szombat

1896 ] ÚJ szó RIPORT - HIRDETÉS 1995. augusztus 17. „25 éves V.O." - 25 éves va­gyok és 2 hónapja gyomor­görcsökkel küszködöm. Vé­geztek rajtam különféle vizsgálatokat, vért is vet­tek. Végül megállapították, hogy valami HELIKOBAK­TER PYLORI van a gyomrom­ban. Kaptam antibiotikumo­kat és egy DENOL nevű gyógyszert. Azt mondták, hogy fél év múlva menjek el­lenőrző vizsgálatra. Azóta a görcsök csillapodtak, job­ban érzem magam. Az a kér­désem, honnan származik ez a baktérium, hogyan ter­jed és ml terjedésének az oka, és hogyan segíthetném elő gyógyulásomat? . - Az orvostudományban már több „szenzációs" felfedezés született, melyet aztán idővel helyre kellett tenni. Valószínűleg így lesz ez a Helikobakterrel is, melyet hozzávetőlegesen 10 éve ismerünk. Az a tény, hogy a gyo­morfekéllyel küszködők 90 szá­zalékánál jelen van, arról győzte meg a gasztroenterológusok egy jelentős csoportját, hogy a Heli­kobakter okozza a gyomorfe­kélyt. Mások viszont rámutatnak, hogy sok, gyomorfekéllyel nem küszködő betegnél is jelen van ez a bacilus, sőt az újabb ered­mények azt mutatják, nagyon šok egészséges embernél is ki­mutatható. Szinte az életkorral egyenes arányban növekszik előfordulásának a gyakorisága. A bacilus epidemiológiájáról, tehát terjedésének feltételeiről, életkö­rülményeiről, tulajdonságairól szintesemmit, helyesebben szin­te semmi olyat nem tudunk, amit felhasználhatnánk terjedésének a megakadályozására. Azoknak, akik jelenlétének következmé­nyei miatt szenvednek, az általá­nosan érvényes higiéniai szabá­lyok betartását, sőt szigorú érvé­nyesítését ajáljuk. Tehát csak alaposan megmosott, megtisztí­tott élelmiszert fogyasszunk. A szakemberek újságírói kacsának minősítik az utóbbi hetekben na­pilapjainkban is felröppent hírt, hogy a szalmonellával fertőzött baromfihúson Helikobaktert is találtak. Viszont már csak a szal­monellafertőzés lehetősége mi­att is ajánlatos a hús előkészíté­sénél, tárolásánál és mindenfaj­ta vele való manipulációnál foko­zottan betartani a higiéniai sza­bályokat. A már jelen levő bacilus leghatásosabb ellenszere egy hármas kombináció, melybe be­letartozik a levélírónk által emlí­tett DENOL, továbbá az ENTIZOL, és valamelyik antibiotikum, leggyakrabban a TETRACYKLÍN. Nem lehetünk sikeresek azon­ban az életmód és az étrend he­lyes megválasztása, a környezet negatív hatásainak táplálékkie­gészítőkkel való egyensúlyozása és a pozitív gondolkodás gyakor­lása nélkül. Platónnak ugyanis már 2500 évvel ezelőtt igaza volt abban, hogy a fekélybetegségek pszichoszomatikus eredetűek. „Kellemetlen" jeligére - 51 éves férjezett asszony va­gyok. A problémám a böfö­gés. Gondolom 2-3 böffen­tést normálisnak lehet ven­ni, de én minden esetben 40-50-szer teszem, és úgy érzem, ez már a férjemet is undorítja. Ez mindig megtör­ténik, amikor többet eszem - úgy látszik, a gyomrom jobban tudja, mi a mérce de nemcsak akkor. Ha nem engednék ennek a készte­tésnek, tán még meg is ful­ladnék. Minden böffentés­sel olyasmi jön föl a gyom­romból, mint a levegő, de néha ezt keserű íz is kíséri. Ez az állapot 6 éve tart, or­vosnál még nem voltam vele. Mit ajánl? - Ebben a rovatban nemrég ír­tam az AEROFÁGIA jelenségéről. Az ott leírtak teljes mértékben vo­natkoznak Önre is, kérem olvas­sa el. A tünetei alapján ajánlom még, hogy - főleg a keserű íz mi­att - vizsgáltassa ki a máját és az epehólyagját, mert az epekő és az idült epehólyaggyulladás is ki­válthatja ezt. A májtesztek vizs­gálata a vérkép-meghatározás­sal együtt ma már szerves része a laboratóriumi tükör rutinel­lenőrzésének, és mindenképpen ajánlott ott, ahol a tünetek már hat éve tartanak. Kérem, ne ha­logassa, mert a közmondás is azt mondja, hogy jobb félni, mint meg­ijedni! Az emésztőrendszer rosszindulatú betegségeinek gyakorisága terén országunk és „fajtánk" a világelsők közé tarto­zik. Adjunk magunknak több esélyt! „Jesenského 70" Jeligére ­Az édesanyám évek óta láb­szárfekélyben szenved. Többször volt már kórházi kezelésen, a sebet szépen kikezelték. Sajnos, mikor hazajön és „lábra áll", neki­lát az otthoni teendők vég­zésének, a seb mindig ki­újul. Nagyon ajánlották neki a GOLDEN YACCÁT, de mi­vel én ezt nem Ismerem, szeretném megkérdezni, hogy ilyen esetekben Is ajánlott-e és ha igen, ho­gyan? - A lábszárfekély esetében legalább annyi tisztázatlan kér­désttartunk számon, mint a gyo­morfekély esetében. Egyér­telműen szerepet játszik a helyi vérkeringés elégtelensége, a kötőszövet fejletlensége és ki­sebb tűrőképessége, de kialaku­lását befolyásolják a fertőzések, allergiás reakciók, nyomelemek hiánya, az elégtelen vitaminszint, és még sok más tényező. A levél­írónk által ismertetett eset a ki­sebb tűrőképességre, a terhe­lés-pihenés aránytalanságára hívja fel a figyelmet. Sajnos, el kell fogadnia a családnak, hogy a mama csak ülőmunkát végezhet, felpolcolt lábbal. Ezt az ülőmun­kát is rendszeresen félbe kell szakítani olyan gyakorlatokkal, melyek a vérkeringést javítják. De ezt biztosan elmondták a kór­házban is, esetleg a mama volt rehabilitációs és fizikális kezelé­sen is. Az értágítók szedése rend­szeresen és hosszú távon tör­vényszerű. A kérdésre visszatér­ve, a válaszom igen! Az idült fertőzések visszaszorítása érde­kében ajánlatos fokozatosan a GOLDEN YACCA szedését stabili­zálni napi 3 kapszulával, hogy el­érje a testnedvekben azt a szin­tet, ami a bacilusok megtapadá­sának kiküszöbölésére ele­gendő. A hatásmechanizmus a sejtek felületi feszültségének megváltoztatásával magyarázha­tó. Amennyiben levélírónknak van módja a GOLDEN YACCA sze­dését helyi kezeléssel is kombi­nálni - a kapszulákban levő port kitűnően fel lehet oldani forralt vízben, de kenőcsökbe is kever­hető - akkor a hatása fokozot­tabb, legalábbis erről számolnak be a lábszárfekélyben szenvedő fogyasztók. „Hadiözvegyek" jeligére ­Óriási igazságtalanságok kísértek egész életemen át. A fronton eltűnt a férjem, egyedül neveltem egyszem gyermekünket. Sajnos a tör­vény olyan, hogy ml Itt Szlo­vákiában - biztosan többen vagyunk - nem kapunk semmilyen segélyt, hadiöz­vegyI Járadékot, csak azok, akiknek legalább 2 gyerme­kük volt. Mintha az egygyer­mekes apák nem ugyanúgy szenvedtek volna a fronton, mintha nem ugyanúgy fagy­tak volna meg mint a két­gyermekesek! Sokat bán­kódtam az évek során, de mintha ez az utóbbi Időben egyre jobban fájna, sokat sí­rok. Kaptak már kárpótlást a papok, a földbirtokosok, az elhurcoltak különféle csoportjai, volt tiszteleta­dás a Hősök emlékének is, csak arról feledkeznek meg, hogy a hősöknek csa­ládtagjaik Is voltak, akikről gondoskodni kellene. Azok éljenek meg, ahogy tudnak? Pedig ők Is az emberi go­noszság szerencsétlen áldo­zatai. Kérem adjon valami használható tanácsot! - Azt hiszem, egyetérthetünk olvasónkkal, hogy az emberi go­noszságnak sokféle arca van. Ek­ként értelmezhetjük a határok to­logatását is az ártatlan emberek feje felett, annak minden követ­kezményével, jogfosztottsággal, vagyonelkobzással, rablással, gyilkolással. Az is természetes és érthető, hogy ezek mély nyomot hagynak az ember lelkében. A sé­rüléseket néha élete végéig sem tudja kiheverni. Ezen a táptala­jon - az életkörülmények további romlása, az újabb társadalmi fe­szültségek, bizonytalanság - na­gyon valószínű, hogy lábra kap a depresszió. A depressziós ember sötét szemüveget hord. Mindent csúnyábbnak lát, csak a rosszat veszi észre, és kialakul egy ördö­gi kör, melyben minden fáj, sőt minden jobban fáj, minden re­ménytelen, minden az értelmét veszti. Levélírónk még nincsen ebben az állapotban, de megtör­ténhet, ha szisztematikusan csak a múlt sérelmein fog rágód­ni, és környezetében csak az „igazságtalanságokat" fogja ész­revenni, a nehéz batyu elviselhe­tetlenné válik! A depressziót ke­zelni kell, s ezt szakembernek kell felügyelnie. Viszont a valós vagy vélt igazságtalanságo(ka)t is orvosolni kell, a lehetőségek­hez mérten. Levélírónk levelét ezért átadtam jogi szak­értőnknek is! „Blanka" jeligére - azt hal­lottam, hogy a bojtorján tea a nyílt sebeket begyógyítja, akármilyen régi a seb. Ad­dig kell kezelni, amíg rend­bejön! Mi a véleménye? - Meg kell különböztetni a boj­torjánt (ARCTIUM LAPPA), közis­mert nevén a bogáncsot, az apró­bojtorjántól (AGRIMONIA EUPA­TORIA), melyet párlófűnek is hív­nak. A bogáncsot nem kell bemu­tatni, a gyökerei hasznosak, me­lyeket ősszel kell gyűjteni. Csak az egészséges darabokat szárít suk. A fás, üreges, esetleg pené­szes darabokat kíméletlenül dob­juk el! A gyógyfűkereskedők RA­DIX BARDANAE néven ismerik, és a hashajtószerek egyik alap­anyagaként vásárolják. Az apró­bojtorján, más források szerint apróbojtorjánfű felhasználása sokrétűbb. A növény szárának vi­rágos (maximálisan 50 cm hosszú!) részét, valamint a szár alsó részéről szedett leveleket kell gyűjteni. A teája kitűnő ízű, üdítő ital, hasznos a légzőszervi, továbbá a gyomor,-, epe-, máj-, bél- és vesebántalmaknál. Külsőleg lehet használni toroköb­lítésre, és kelések, gyulladások, sebek borogatására is. „Felfedeztem a testem" jeli­gére - 15 éves lány vagyok és nagyon tanácstalan. Nincs senki, akivel meg tud­nám osztani a titkomat. Vé­letlenül fedeztem fel, mi­képpen kell önkielégitést végezni, erről nem tud sen­ki. Tudom, hogy az orvosok egy része ezt nem ítéli el, de mégsem merek orvoshoz menni. Az történt, hogy most késik a tisztulásom, és nem tudom, hogy mit csi­náljak. Csupán fehér vála­dék jelentkezett, de ez nem bűzös. Szeretném, ha minél gyorsabban olvashatnám a tanácsát! - Először is nyugodjon meg: az orvostudomány, és azon belül a szexológia mai álláspontja sze­rint az önkielégítésre úgy kell te­kinteni, minta szexuális érés nor­mális, szerves részére. Sőt, in­kább az a gyanús, ha valaki az adott helyzetben, időben és kor­ban önkielégitést nem végzett. Ezen nem változtat sem az álsze­mérem, sem az esetleges bigott­ság, vagy a téma egyszerű elhall­gatása, elkendőzése. Inkább az a probléma - mint jelen esetünk­ben is -, hogy a kérdéseire vá­laszt kereső fiatal nem érzi azt a légkört maga körül, amelyikben bátran kérdezhet. Persze, ha sokszor a szülők és a tanítók sin­csenek tisztában, még az alapfo­galmakkal sem! így aztán történ­het, nem is ritkán, hogy pszichés problémák alakulnak ki a bűntu­dat talaján, de az idő előtt elkez­dett szexuális élet következmé­nyeiként is. Megnyugtathatom le­vélírónkat, hogy az egyedül vég­zett önkielégítés következtében még senki nem esett teherbe. Vi­szont ha volt egy partner is, aki „besegített", a terhesség veszé­lye fennállhat, még akkor is, ha nem történt közösülés! Ezt vi­szont csak orvosi vizsgálattal le­het teljes biztonsággal megál­lapítani, mint ahogy azt is, hogy az a bizonyos folyás milyen jel­legű. Az még nem jelent semmit, hogy nem bűzös, bár való igaz, hogy a fertőzések következmé­nyei az illatukkal sem nagyon im­ponálnak. Most megint nem kell megijedni, nem a klasszikus ne­mi betegségekre gondolok, gya­korlatilag ehhez is partner kell, hanem inkább a gyakoribb, „ba­nális" gombás vagy bakteriális, esetleg vírusos fertőzésekre, ami bejuthatott a hüvelybe a nem gondosan megmosott kézről, vagy az ágyneműről. Azt is tisz­tázni kellene, erre a célra mindig a saját ágyneműjét használja-e levélírónk, vagy nem ennyire kö­vetkezetes és elővigyázatos. A problémának van még egy lehet­séges magyarázata. Érett nők is tapasztalják sokszor, hogy a tisz­tulás rendszeressége, lefolyása, időtartama nagyban függ az ideg­állapotuktól. Stresszhelyzetben a menzesz rendszertelenné válhat, vagy akár el is maradhat még felnőtt korban is, nem még ilyen fiatal korban, amikor inkább a rendszertelenség a jellemző. Re­mélem, sikerült levélírónkat meg­nyugtatnom, de elsősorban eloszlatnom az önkielégítés miat­ti bűntudatát, és a lehetséges terhesség miatti félelmeit. Ha így van, a tisztulása rendszeresedni fog. Amennyiben nem - tetszik vagy nem - fel kell majd keresnie a szakorvost, hiszen amennyiben a jövőben egyszer majd gyerme­ket szeretne szülni, érdeke, hogy ezek a kérdések tisztázódjanak, mint ahogy a folyás elleni küzde­lemben is első lépésként törlétet keli venni! * * * Várom és megválaszolom tisz­telt olvasóinknak az Új Szó szer­kesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. \JUÜ T JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Hatvan százalék K. L: Áprilisban kézbesítették a felmondásomat, amelyet lét­számcsökkentéssel Indokoltak meg. Három hónapig a saját hibámon kívül csak a fizetésem hatvan százalékát kaptam meg. Július végével megszűnt a munkaviszonyom, és a kollek­tív szerződésünk alapján nekem Járó négyhavi végkielégítést annak a legutóbbi három hónapnak átlagából számították ki, amikor én az átlagkeresetemnek csak a hatvan százalékát kereshettem meg - önhibámon kívül. Jogos az Ilyen eljárás? Itt elsősorban azzal kellene fog­lalkozni, hogy miért kereshette meg ön a legutóbbi három hónap­ban csak a korábbi átlagkereseté­nek hatvan százalékát. Az ilyen és hasonló esetekben követendő ál­talános szabály ugyanis az, hogy ha a munkavállaló az önhibáján kí­vül nem végezheti a munkáját, ak­kor a munkáltató oldalán felmerült munkaakadályról beszélhetünk, és az ilyen munkaakadály idejére a munkáltató az alkalmazott, a mun­kavállaló átlagkeresete összegé­ben köteles valamilyen módon kár­pótolni, illetve ilyen összegben kö­teles neki munkabér-megtérítést fi­zetni (lásd a Munka Törvénykönyve 130. §-ának első bekezdését). Az ilyen esetekre vonatkozó munkabér-megtérítéseknél a mun­káltató akkor mehet le hatvan szá­zalékra, akkor nyújthatja az átlagos kereset helyett annak csupán hat­van százalékát, ha erről a szakszer­vezettel megállapodott. Egészen pontosan arról van szó, hogy „ha a munkáltató az illetékes szakszer­vezeti szervvel megkötött írásbeli megállapodásban kikötötte azokat a komoly üzemeltetési okokat, amelyek miatt a munkáltató nem tud az alkalmazottnak munkát ad­ni, akkor a munkáltató oldalán fel­merült egyéb olyan munkaaka­dályról van szó, amely fennállása esetében az alkalmazottnak az át­lagkeresete 60 százaléka összegé­ben jár a munkabérmegtérítés. A fenti mondat szerinti megállapo­dást nem helyettesítheti a munkál­tató szervezet határozata." Egyszerűen szólva ez a rendel­kezés azt jelenti, hogy ha az ön munkahelyén nem volt egy konkrét Tanácstalanul megállapodás a munkáltató és a szakszervezet között, akkor telje­sen jogtalanul csökkentették az ön munkabérét az átlagkeresete hat­van százalékára. Ennek azonban nemcsak a végkielégítés összegé­re van kihatása, hanem mondjuk a munkanélküli segély összegére is. Ha ilyen megállapodás nem léte­zett a munkáltató és a szakszerve­zet között, akkor önnek a teljes munkabér-megtérítés jár, és nem csupán annak hatvan százaléka. Van itt azonban egy további probléma is: az egyszerűség ked­véért induljunk ki abból a feltétele­zésből, hogy a munkáltató és a szakszervezet között valóban létre­jött egy olyan megállapodás, amely lehetővé teszi (tette) azt, hogy ön­nek csupán a havi átlagkereseté­nek hatvan százalékát fizessék ki. A munkabérről szóló 1992. évi 1. számú törvény 17. §-ának máso­dik bekezdése szerint az átlagkere­setet a megelőző naptári negyed­évben elért jövedelemből számít­ják ki. Az ön esetében a második naptári negyedévben (az április­ban, májusban és júniusban) elért keresetből kellene kiindulni az át­lagkeresete kiszámításakor, és nem a munkaviszonya befejezését megelőző három hónapból. Az így kiszámított átlag pedig még akkor is más eredményhez vezet, ha má­jusban és júniusban jogosan mér­sékelték a keresetét az átlagfizeté­sének hatvan százalékára. Mindezzel kapcsolatban azon­ban mindenképpen ajánlatos lenne ügyvédhez, jogtanácsadóhoz vagy a szakszervezethez fordulnia, hogy segítsenek önnek egy esetleges bí­rósági perben. H. E.: 1992-ben váltam el a férjemtől. A járásbíróságon már háromszor is volt vagyonmegosztási tárgyalás. Mivel a vá­lás után csak három évig van jogom a vagyon elosztására, illetve arra, hogy a vagyon felét megkapjam, azt szeretném, ha eljönnének, felülvizsgálnák az ügyemet, és tennének va­lamit az érdekemben. Én sajnos nem vagyok annyira vagyo­nos, hogy ügyvédhez fordulhassak, teljesen tanácstalan va­gyok ebben a helyzetben. Kezdjük ott, hogy az ön informá­ciói nem egészen felelnek meg a valóságnak. Tény az, hogy ön a há­zasság megszűnésétől számított három éven belül kérheti, hogy a bí­róság ossza meg a közös vagyonu­kat, ha ezt a férjével megkötött kö­zös megállapodással nem tudják megosztani. A leveléből azonban az is kiderül, hogy a vagyonmeg­osztási perrel már foglalkozik az il­letékes járásbíróság. Éppen ezért, amíg ön a bírósági tárgyalásokon rendesen megjelenik, nem akadá­lyozza a bírósági per lefolyását, nem lehet szó arról, hogy ki­csússzon az említett három éves határidőből. Az adott esetben ugyanis egy olyan határidőről van szó, hogy ebben, a házasság megszűnésétől számított három évben kell érvényesítenie a jogait a bíróság előtt. Amennyiben ezt meg­tette, a továbbiak igazán csak a bí­róságon múlnak és öntől legfeljebb azt várják el, hogy a bírósági eljá­rást ne gátolja, ne akadályozza. Az ilyen jogok érvényesítéséhez nem igazán szükséges ügyvédet, jogtanácsost fogadni. A bíróság az ilyen ügyekben meglehetősen kö­rültekintőenjár el, hiszen kötelezi őt többek között az a polgári perrend­tartási rendelkezés is, amely szerint a bíróság saját maga is köteles töre­kedni a valós tényállás kiderítésére. Ugyanakkor persze azt is el kell mondanunk, hogy nem igazán tart­juk célravezetőnek azt, hogy kiutaz­zunk, kivizsgáljuk az ügyet és a bíró­ságon tegyünk valamit az ön érde­kében. A bíróságok és a bírák füg­getlenségét nekünk is tiszteletben kell tartanunk, és mindig is arra tö­rekedtünk, hogy ezt az alapvető jog­állami elvet kövessük. Radikálisab­ban fogalmazva, nekünk nincs is le­hetőségünk arra, hogy bíróság előtt folyó perekbe beavatkozzunk, ki­vizsgáljuk azokat, eljárjunk valame­lyik peres fél érdekében stb. Mi újságíróként, szerkesztőség­ként csak egy napilap kiadásával foglalkozhatunk, ennek keretén belül válaszolhatunk az olvasók ál­tal felvetett kérdésekre, de a hatás­körünkbe semmiképpen nem tar­tozhat bele az, hogy a szlovákiai független bíróságok tevékenységé­vel kapcsolatban vizsgálatot végez­zünk vagy felülbíráljuk a bíróságok tevékenységét! Az egyes kérdések megválaszolásával kapcsolatban pedig természetesen el kell mon­danunk azt is, hogy mindig létezik valamiféle fontossági sorrend, min­dig vannak olyan témák, amelye­ket előnyben részesítünk, ha ép­pen azok tekinthetőek időszerűnek, és alighanem mindig lesznek olyan levelek is, amelyekre egyszerűen nem tudunk válaszol­ni, mert egyszerűen lehetetlen, hogy több tízezernyi jogszabályt is­merjünk - méghozzá jogalkalma­zási szinten.

Next

/
Thumbnails
Contents