Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-17 / 191. szám, csütörtök

1995. augusztus 1863. VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó [ 7 1 A PROBAKON EGYÜTT A CSALAD „Csákszínház" Mint arról annak idején beszámoltunk, az idei Jókai Napokon remekelt a losonci Kármán József Színkör. Vendégrendezőjük, Vladimír Sadíiek megkapta a legjobb rendezés díját, Csák István, a Kísértetszonáta egyik főszereplője pedig elnyerte a legjobb alakításért járó Jutalmat. A Csák család nem ismeretlen a hazai amatőr színházi berkekben. Ha viccelődnek Losoncon, a Kármán József Színkörre gyakran mondják: Csákszínház. Nem minden ok nélkül. Előfordul ugyanis, hogy olykor egy-egy darabban öt Csák Játszik egyszerre. A Fanni hagyományaival kezdődött j Tizennégy évesen kaptam az első „nagyszerepemet" - emlékezik vissza Csák István, aki „civilben" középiskolai tanár. A társulat a Fanni hagyományait játszotta, hatalmas sikert arattunk a városban. Aztán nem tanultunk be új darabot, a sikert hosszú csend követte. - Nekünk a génjeinkben van a színjátszás - magyarázza Csák Etelka, Pista édesanyja, a Csák család legidősebb színésze. - A fiam már elsős korában gyönyörűen szavalt, pedig senki nem foglalkozott vele. Tudta, hogyan kell a verset, a prózát elmondani. De hasonlóképpen az unokák is: mindkettő színpadra termett. Én közel járok a hetvenhez, de még ma is mindenem a színpad. Pedig szinte gyerekfejjel kezdtem, nem untam meg. Ezt nem lehet megunni. Először egy vegyes karban énekeltem, majd amikor megalakult a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, beálltam táncolni. A férjem készítette az együttes ruháit, ő volt a „Népes" hivatásos szabója. A fiamat már itthon, Losoncon szültem meg, hazaköltöztünk. A férjemet a Csemadok titkárává nevezték ki, már akkor is gazdag kulturális élet folyt a városban. Gazdag, de nem annyira változatos és nem annyira élénk, mint most. Csák Etelka A Fanni hagyományaival folytatódott Amikor 1989-ben, húszéves hallgatás után a losonci színjátszás újraindult, a társulat felvette a Kármán József Színkör nevet. Azt a darabot tűzte műsorára, amellyel a hatvanas években utolsó nagy sikerét aratta: a Fanni hagyományait. - Az első két évben megelégedtünk egy-egy produkcióval folytatja Csák István, aki az alakulás óta a színkör menedzsere. - Később igényesebbek lettünk önmagunkhoz, elhatároztuk, hogy évenként két-három színdarabot betanulunk. Ez persze rengeteg munkával járt, szabadCsák István és lánya, Eva Jelenet a Kísértetszonátából időnk nagy részét a színkör munkája foglalta le. Alig tartózkodtam otthon, ha azt akartuk, hogy együtt legyen a család, mindenkinek jönni kellett a próbákra. A gyerekek szinte a kezdetek óta jártak, a feleségem néhány évvel ezelőtt kezdett járni. Azóta rendszeresen játszik a darabokban. Sőt a két gyerek is: a lányom a Kísértetszonátában játszott, a fiam nem, rá az igényes hangtechnikát bíztuk. - Mint édesapám, én is tizenegy éves koromban kaptam az első szerepet - mondja szerényen Éva. - A nagy sikert aratott Salto mortáléban játszottam a kis kötéltáncoslányt. Nagyon örültem, amikor Komáromban nagydíjas lett a csoportunk. Boldog voltam, de azt hiszem, eddigi legmaradandóbb élményem a Kiséretszonátához fűződik. Olyan szerepet kaptam, amelyet nagyon szívesen játszottam. A szakmai szempontoknak megfelelni A Kármán József Színkör mintegy három évvel ezelőtt kezdett zenés vígjátékokat játszani, az úgynevezett könnyű műfajjal foglalkozni. A régi szokáshoz híven ilyen darabokkal járják a környéket, a városokat, falvakat. - Részben azért, mert szeretnénk oda elvinni a kultúrát, ahol azt igénylik - folytatja Csák István másrészt azért, mert ez számunkra anyagi haszonnal jár. Ez pénzkérdés. Komolyabb darabokat nem vár tőlünk a közönségünk, mégis műsorra tűzünk néhányat, mert szakmai szempontból is szeretnénk megfelelni. Másrészt azért, mert amint a beszélgetésből később kiderült, a színkör igazi arculatát keresi. Egyre több fiatal kap kedvet Losoncon a színjátszáshoz, ami jó jel. Olyannyira, hogy a Csákdinasztia „egyeduralma" a színházon belül veszélybe került. Amíg a Csák család öt, addig az Erdélyiek legújabban már hat taggal erősítik a Kármán Színkört. FARKAS OTTÓ Kis NYELVŐR „Szakadár" nyelvek i Az Új Szó július 27-i számában azt a kérdést vetettem föl rovatunkban, valóban kis nyelvnek kell-e tartanunk a magyart, vagy pedig árnyaltabb megközelítésre van szükség. írásom végén röviden kitértem nyelvünk ősiségnek kérdésére is, s többek között megjegyeztem, hogy a magyar a maga háromezer éves múltjával a környező nyelveknél összehasonlíthatatlanul régibb. Egyik párkányi olvasóm ellentmondást lát abban, hogy a magyar nyelv önálló életének megkezdését az ugor nyelvközösség megszűntéhez kötöm (nem pedig az irodalmi nyelv létrejöttéhez), ugyanakkor a szlovák nyelvet abból kiindulva, hogy ma használt standard változata a múlt század derekán jött létre, mindössze százötven évesnek tekintem. Magyar irodalmi nyelvről úgy a 16. századtól lehet beszélni, vagyis négy-ötszáz éve; hogy lehet az, hogy nyelvünket mégis háromezer évesnek tartjuk? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell ismerkednünk az ún. Ausbau- és Abstand-nyelvek fogalmával. E műszavakat egy kitűnő német kutató, Heinz Kloss alkotta, s németes formában terjedtek el a nemzetközi irodalomban is. Az elsőnek említett kifejezés, az Ausbau a németben ,kiépüiés'-t jelent. Arra utal, hogy az ilyen nyelvek önáló nyelvvé épülnek ki, miután leszakadtak egy másik nyelvről (ezért nevezhetők tréfásan „szakadár" nyelveknek). Az Ausbau-nyelvek szókincse és nyelvi rendszere többnyire nagyon közel áll azokéhoz a nagyobb, tekintélyesebb nyelvekéhez, amelyekből kiszakadtak: önálló nyelvként való kezelésüket inkább csak nyelven kívüli tényezők indokolják. Ilyen „szakadár" például a hollandról levált afrikansz (a dél-afrikai búr telepesek nyelve), az orosztól elkülönült ukrán vagy a némettől elvált jiddis. Frissebb „eseteket" is említhetünk, például a moldovánét, melyet Moldávia tavaly elfogadott alkotmánya az ország hivatalos nyelvévé tett, ám a Romániával való egyesülés hívei továbbra is román nyelvváltozatnak tekintik. Egészen fiatal, mondhatni csecsemő Ausbau-nyelv a ruszin, melynek irodalmi nyelvi változatát ez év januárjában kodifikálták Pozsonyban, önálló nyelv rangjára emelve ezzel a nyugat-ukrán nyelvjárások egy részét. Az Ausbau-nyelvek önállóságának kérdését sosem nyelvészek döntik el, hanem a beszélők maguk (vagy valamely befolyásos csoportjuk); döntésükben persze jelentős szerepet játszanak az adott térség politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyai. A szlovák nyelv például a mai napig köztudomásúan rendkívül közel áll a csehhez; a kölcsönös érthetőség e két önálló nyelv között jóval nagyobb, mint mondjuk az olasz nyelvterület déli és északi nyelvjárásai közt. A szlovákot tehát nem szorosan vett nyelvi alapon tekintjük önálló nyelvnek, hanem mindenekelőtt azért, mert saját, a csehtől némileg eltérő irodalmi nyelvvel rendelkezik, és a szlovák beszélők ezt, nem pedig a csehet érzik magukénak s beszélik. Igaz, a mai Szlovákia területére eső szláv nyelvjárásokban már a középkor folyamán megjelentek olyan vonások, amelyek hiányoznak a szomszédos morva, lengyel és ruszin nyelvjárásokból, ezek száma azonban meglehetősen csekély. Ezek alapján még nem beszélhetnénk önálló nyelvről, hiszen - amint utaltunk is rá - számos nyelvnek vannak ennél jóval nagyobb mértékben elkülönült táji változatai. A szlovák nyelvhatár hiánya különösen nyugati irányban szembetűnő: a Morva folyó két partján gyakorlatilag ugyanazt a nyelvjárást beszélik. Mindenesetre a nyugat-szlovák és keletmorva tájnyelvek közt jóval kevesebb az eltérés, mint mondjuk a nyugat- és a kelet-szlovák nyelvjárások között. Ezt a jelenséget a szakirodalom nyelvjárási kontinuumnak nevezi. Ilyen észrevétlen, fokozatos átmenetet találunk az újlatin nyelvterületen is. Ha valaki elindulna Dél-Olaszországból, eljuthatna Észak-Franciaországba úgy, hogy nem találna két olyan szomszéd községet, melynek nyelvjárása ne volna gyakorlatilag azonos. Hasonlóképpen folyamatos nyelvjárási szinten az átmenet a német és a holland, a svéd és a norvég, a bolgár és a macedón stb. nyelvterület között. Egészen más helyzetben van a magyar nyelv, melynek táji változatai természetesen nem alkothatnak a szomszédos nyelvek tájnyelveivel nyelvjárási kontinuumot, még ha az évezredes együttélés nyelvi nyomai a nyelvhatár mindkét oldalán nagyon is jól felismerhetők. A magyar nyelv - az előzőektől eltérően - ún. Abstandnyelv, amely nyelvi alapon is feltűnően különbözik mind a környező nyelvektől, mind pedig az Észak- és Kelet-Európában, valamint NyugatSzibériában beszélt rokon nyelvektől (az Abstand szó németül annyi, mint .távolság', .különbség'). Éppen ezért önálló nyelv volta akkor sem volt kétségbe vonható, amikor még nem létezett irodalmi nyelvi változata. (Senki sem mondhatta, hogy a magyar - mondjuk - a román nyelv nyelvjárása.) S ez az, amiért bátran beszélhetünk róla mint háromezer éve önálló nyelvről. Ez persze nem érdem, csak tény. Ezzel szemben az, amit az államnyelvvé magasztosított szlovákról a legújabb nyelvtörvénytervezet első változatához csatolt „történelmi áttekintés"-ben olvashattunk, hogy ti. ez a nyelv „a legősibb európai kulturált nyelvek" egyike, nem tény, hanem fikció. Mivel a szlovák tipikus Ausbau-nyelv (Kloss is ilyenként tartja számon), csak azóta tekinthető önállónak, amióta saját irodalmi nyelve van, és ezt a beszélők ténylegesen használják is. Vagyis mintegy százötven éve. A szlovák irodalmi nyelv egyébként - a magyartól eltérően - nem természetes integrálódási folyamatok során kristályosodott ki, hanem mesterségesen hozták létre a szlovák nemzetébresztők közép-szlovák nyelvjárási alapon. (Egyébként ezért van benne oly kevés magyar jövevényszó, szemben a magyar irodalmi nyelvvel, amely bővelkedik szláv elemekben.) Az irodalmi nyelv mesterséges eredete nem szokatlan jelenség a nyelvek történetében; sok más nyelv is ily módon tett szert standard változatra. Sőt a mi nyelvünk - gazdag és régi irodalma ellenére - sem lenne az, ami, ha a 18. század végén és a 19. század elején nyelvújítóink mesterségesen be nem avatkoznak a fejlődésébe. A szlovák nemzetébresztők kitűnő munkát végeztek: sikerült egy életképes, rugalmas és folytonosan gazdagodó nyelvváltozatot létrehozniuk, amely képes ellátni minden funkciót, amit egy modern nyelvvel szemben a beszélők közössége támaszthat. Összekötő nyelvként is ragyogóan funkcionál például Dél-Szlovákiában. Igazán semmi szükség rá, hogy államnyelvvédelmi és más törvényekkel dúcolják alá, mintha százötven éves sikeres működése után hirtelen végelgyengülésben akarna jobblétre szenderülni. LANSTYÁK ISTVÁN HÍRVIRÁGOK Jjj A hirosimai Atom Dóm cseh atyja. Az eimúit napok ban a vezető világlapok hasábjain sűrűn szerepeltek felvételek annak a hirosimai épületnek a maradványairól, mely alighanem a leggyakrabban fényképezett háborús romemlék. A betonoszlopokon átívelő Atom Dómnak elnevezett acélváz a hirosimai Iparcsarnokból maradt meg, amely pár perccel a bomba ledobása előtt még a mai prágai Moldva-parti épületekre emlékeztetett. A háromemeletes, kiterjedt Iparcsarnok ugyanis Jan Letzel cseh mérnök műveként, az első európai stílusú építményként vált Hirosima városképének büszkeségévé. A náchodi születésű Jan Letzel tanulmányai végeztével a századfordulón, a célszerűséget követő építészeti programot vallva próbált szerencsét a nagyvilágban. Egyiptomban az alkirály építészeti tanácsadójává fogadta, majd egy német cégtől kapott Japánba szóló ajánlatot, s ott rövidesen saját vállalkozásba kezdett. Az első világháború után megélte a százezres áldozatokat követelő tokiói földrengést, s ez nyomot hagyhatott lelkiállapotán, mert hazat én/e Prágába állítólag elmebajban halt meg. Simako Murai japán rendezőnő, aki saját szerzeményeit állítja színpadra, a japán színpadi hagyományok által ihletett drámatrilógiát írt Jan Letzel életsorsáról. A mű bemutatója Hirosimában volt, a tragédia 50. évfordulója alkalmából. Iránban az esküvőket is ellenőrzik. Mostantól kezdve az iráni hatóságok, a rendőrséget is bevonva, szigorúan ellenőrzik az esküvőket és az azt követő ünneplést, hogy betartják-e azokon az iszlám előírásait. A nők és a férfiak az egész szertartás alatt csak elkülönített helyiségben tartózkodhatnak. Szigorúan tilos zenekart alkalmazni, énekesek részt vehetnek az ünneplésen, de előzőleg engedélyt kell kérniük az iszlám kulturális ügyek minisztériumától. A menyasszonynak végig teljesen be kell magát burkolnia. Szigorúan tilos a nőket lefilmezni, de a nők sem készíthetnek felvételeket. Az esküvői menetet is ellenőrzik, és a kocsikat nem szabad túlzottan feldíszíteni. Oscar Peterson 70 éves. „ Addig fogok játszani, ameddig le nem esem a zongoraszékről" - jelentette ki tisztelői előtt Oscar Peterson, a világhírű kanadai születésű, fekete bőrű dzsesszzongorista, aki a napokban tölti be 70. életévét. Szélütése ellenére hallatlan szorgalommal játszik ma is, bár betegsége következtében csak jobb keze teljes értékű. A montreali születésű Peterson 15 évesen már megnyert Kanadában egy tehetségkutató versenyt, s ezután egyre több játéklehetőséghez jutott. Első alkalommal 1949-ben lépett fel az Amerikai Egyesült Államokban, mégpedig a híres New-York-i Carnegie Hallban, ami az áttörés volt számára. A Down Beat című szaklapban 12 éven át az év legjobb dzsesszzongoristája minősítést kapta. Stílusa nem követte a divatokat. Feszület az iskolában, A német sajtó részletesen taglalja a karlsruhei Alkotmánybíróság döntését, amely szerint a feszületek elhelyezése a népiskolák tantermeinek falán alkotmánysértő. Bajorországban eddig rendeleti előírás tette lehetővé a keresztek iskolai kifüggesztését. A Der Tagesspiegel című lap ismertette néhány ország gyakorlatát. A túlnyomórészt katolikus Ausztriában, ugyanúgy mint Bajorországban, kötelező elhelyezni a feszületet azokban az iskolákban, ahol a tanulók többsége keresztény. Franciaországban, ahol már 1882-ben szigorúan elválasztották az egyházat az államtól, az állami iskolákban nemcsak a vallási jelképeket tilos kitenni, hanem a vallásoktatás sincs engedélyezve. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a feszületeket eltűrik az iskolák falán, de a mohamedán lányok fátylával szemben már kevésbé engedékenyek. Lengyelországban a rendszerváltás után a hittannal együtt a feszületek is megjelentek az iskolákban. A jelenlegi baloldali kormány ugyan ebben az állam és az egyház szétválasztása elvének a megsértését látja, de az egyháznak a lengyel társadalomban játszott fontos szerepe miatt nem vállalkozik a megváltoztatásásra. Angliában az iskolákban nemigen látni feszületet, s a vallásoktatás, amelyhez hozzátartozik a nem keresztény vallások ismertetése is, szabad választás kérdése. Végül az Amerikai Egyesült Államokban olyan szigorúan veszik az állam és az egyház szétválasztását, hogy egyszer még egy betlehemi jászol miatt is bíróságra mentek a szülők. A Kreml belső átépítése. Államtitoknak számít, hogy milyen munkálatok folynak az orosz szenátus patinás épületében, amelyet még II. Katalin cárnő építtetett a 18. században. Tilos a belépés az építkezés területére még az olyan fontos intézmény munkatársai számára, mint amilyen a kulturális minisztérium műemlékvédelmi igazgatósága. Legutoljára Alexej Komecs, a Művészetkutató Állami Intézet igazgatója járt az épületben, s amit látott, az a roham utáni Reichstagra emlékeztette. A szenátus épülete az orosz klasszicizmus egyik büszkesége, az UNESCO által nyilvántartott kultúrkincsek között szerepel. Ehhez képest mostanra teljesen eltűnt a nevezetes kétszárnyú lépcsőzet, és a mozaikpadlózatot „modernebb" borítással cserélik fel. Jelcin ideiglenes irodája mellett tornatermet alakítottak ki, ahol az elnök a tanácskozások szüneteiben felfrissülhet. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján)