Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-16 / 190. szám, szerda

1995. augusztus 16. Kézenfekvő takarékosság A környezetvédők ipolysági táborának egyik célja, hogy a környékbeli falvakat járva ismeretterjesztő előadásokat tartsanak az energiatakarékosság lehetőségeiről. Ennek részeként egy kiállítás is lesz, amely szintén ezzel kapcsolatban ad tanácsokat, és bemutatja többek között a biomassza kihasználási lehetőségeit, a napkollektorokat, illetve a szélerőműveket. Igor Polakovičtól, A Földanyáért nevű szervezet tagjától afelől érdeklődtünk, hogy milyen konkrét, az átlagember által is hasznosítható tanácsokat tudnak adni. Szerinte az átlagember már a szemlélete megváltoztatásával is komoly megtakarítást érhet el. Az alacsonyabb energiaszükségletű termékek egy kissé drágábbak ugyan, de hosszabb távon kevesebbe kerül működtetésük. Komoly megtakarítások érhetők el az új házakba beépített új fűtési megoldásokkal is. Ilyen például a padlófűtés, amelynél a felfelé szálló melegnek köszönhetően kevesebb energiával is elérhető ugyanaz a hőérzet. Az utóbbi időben elterjedőben a napkollektorok használata. Napjainkban már nálunk is több cég foglalkozik gyártásukkal és szerelésükkel. Egy nyolc négyzetméteres felületű rendszer, amely biztosítja egy átlagos család melegvíz-szükségletét, a szükséges berendezésekkel együtt ötven-hatvanezer koronába kerül. A garamszentkereszti Thermosolar cég például ingyen felméri a helyzetet, és javaslatot dolgoz ki az optimális megoldásra. Sajnos, az is igaz, hogy nálunk még mindig nem támogatják az alternatív energiaforrások kihasználását. Nem így a szomszédos Ausztriában, ahol az állam több területen téríti a bankkamatok nagy részét. A környezetvédők szerint nálunk a legnagyobb gond az, hogy a Szlovák Villamos Művek még mindig monopolhelyzetben van, így semmi sem kényszeríti a takarékossági programok támogatására. Sőt ha valaki beindít egy áramfejlesztő telepet, rendkívül olcsón vásárolják meg tőle az áramot. Hasonló a helyzet a kompakt égőkkel, amelyek a hagyományoshoz képest csak ötödannyi energiát fogyasztanak. Ezeket azonban a magas áraik miatt szintén kevesen használják. Adókedvezmény esetén viszont a helyzet megváltozhatna, ami szintén komoly energiatakarékossággaljárna. A különböző környezetvédelmi szervezetek napjainkra egy sor tájékoztató füzetet adtak ki, amelyekben közérthető módon összefoglalták a legkézenfekvőbb tanácsokat. Az Ipolyság környéki falvakat járó fiatalok is szívesen adnak ilyen füzeteket, sőt adott esetben később is elküldik a friss kiadványokat. (tuba) HODOS: Földtulajdonosok szövetkezete alakul? A Hodosi Mezőgazdasági Szövetkezet némi segítséggel talán valahogy kiheverné a természeti csapás okozta károkat, de az itteni privatizáció megkérdőjelezi a nagyüzemi gazdálkodás további létjogosultságát. A tulajdonosok és a jogutódok eddig 800 hektár szántót igényeltek vissza, így a szövetkezet területe mindössze 650 hektárra zsugorodott. Ebből az ősz folyamán további 60-70 hektárt mérnek ki a tulajdonosoknak, sőt az előjelek szerint az egyház is 100 hektár földterületre tart igényt, így az 500 hektárnál kisebb földterületen bizonytalanná válik a szövetkezeti gazdálkodás. A súlyos problémákat még az égiek is tetőzték. A háromszori jégverés szertefoszlatta reményeiket. Július 14-én, az aratás előtt, nem egész egy óra alatt 60 milliméter csapadék zúdult a földekre, és fél órán át dió nagyságú jég esett, ami totális kárt okozott. Mintegy másfél millió koronás káruk keletkezett - tudtam meg Miklós Tibor szövetkezeti elnöktől -, a jégverés szinte az utolsó pillanatban vámolta meg a termést. A kenyérgabona sikértartalma kilúgozódott, meg sem közelíti az előirányzott 25 százalékot. A szövetkezet elnöke jelenlegi formájában nem nagy jövőt jósol a szövetkezeti gazdálkodásnak, főleg ha az egyház visszakéri az őt megillető földeket. Bizonyos jelekből Hodoson arra lehet következtetni, hogy a magángazdák egy új szövetkezet létrehozását fontolgatják, és újra egyesíteni kívánják földjeiket, eszközeiket. Az új közösségi formában a bevitt vagyon alapján részesednének a dolgozó tagok. Ehhez persze ők saját maguk kívánják megfogalmazni a számukra legmegfelelőbb alapszabályzatot, amely jelentősen eltérne az eddigi szövetkezetekétől. KRASCSENICS GÉZA 8 | ÚJSZ

Ó GAZDASÁG AZ ÓGYALLAI FIATALOK ÖRÖME Enyhülnek a lakásgondok Megtekintve a fiatal ógyallai családok részére épülő új bérházat, úgy tűnik, az ez év novemberére meghirdetett átadás nagyon is reális. Igaz, a hétemeletes épület hátsó részén és a lakásokban is bőven akad még tennivaló, de ha a kivitelező, a Magasépítő Vállalat tartja az eddigi ütemet, a lakások jövőbeni tulajdonosai - 47 fiatal család és egy idősebb - minden bivégzettségű polgármestere, aki a körzeti hivatalvezetői állását cserélte fel a város első emberének kijáró bársonyszékkel. - A panelház építése ugyanis még jóval a '89-es változások előtt kezdődött el az állam által meghirdetett komplex lakásépítési program keretében. A politikai változások után azonban csakúgy, mint az ország legtöbb városában, nálunk is leálltak a laMargita Zemková, Ógyalla polgármestere A szerző felvételei zonnyal még az idén elfoglalhatja új otthonát. Azt a kis családi fészket, amelynek bizonyos belsőépítészeti munkálatait az építtető a leendő tulajdonosok igényei szerint végzi el. A leendő lakások leginkább a 80-as évek végén felépült panellakásokhoz hasonlítanak - egyvagy háromszobásak, ugyanakkor a háromszobásak között van kisebb és nagyobb alapterületű is. Valójában tehát csak abban különböznek a múlt rendszerben felépült, majd néhány ezer koronáért bérbe adott lakásoktól, hogy a lakások kifizetése után az ott lakók tulajdonába kerülnek. Persze az sem mellékes, hogy a kivitelezők a szociális helyiségek leválasztását is betonelemekből oldották meg, nem pedig az egykoron előszeretettel használt - sok panellakást ma is csúfító - műanyag elemekkel. Végigjárva néhány készülő lakást, már most látszanak a jövőbeni lakók igénybeli és ízlésbeli különbözőségei. Van, aki megelégszik a legolcsóbb csempével és csappal, míg más boltívesre csináltatta a belső átjárókat, és jóval drágább csempével boríttatta be a fürdőszoba falát. - Valójában a választási programom tartalmazta annak a panelháznak a befejezését, amelyet a közeljövőben fiatal családok foglalnak majd el - avat be a házépítés rejtelmeibe Margita Zemková, Ógyalla jogász kásépítések. Igaz, a változások előtt a szóban forgó panelház nem kimondottan a fiatal házaspárok részére épült. Mivel azonban az állam ma már gyakorlatilag semmivel sem támogatja a fiatal családokat, a takarékpénztár is megszüntette az ifjúházas kölcsönök folyósítását, arra gondoltam, hogy legalább a városi hivatal ne forduljon el a fiatal családoktól. Hiszen a város jövőbeni formálói éppen ők lesznek, és csak akkor fognak a városhoz pozitív módon viszonyulni, ha mi is megértően, őket segítve közelítünk hozzájuk. A legutóbbi helyhatósági választásokon beiktatott polgármester elhatározását hamarosan tettek követték, és összehívta mindazokat a fiatalokat, akik lakást igényeltek. Felvázolta a félkész állapotban levő panelépület befejezésének a lehetséges módját, aminek lényege, hogy a befejezés csakis a leendő lakástulajdonosok aktív anyagi támogatásával lehetséges. A találkozón megjelent mintegy 150 fiatalban az mindenképpen közös volt, hogy lakáshoz szeretett volna jutni. Abban viszont már nem mindenki értett egyet, hogy a találkozón komolyan felmerült 100-200 ezer koronás összeggel járuljon hozzá a lakások befejezéséhez. Valójában tehát az anyagi korlátok szűkítették a lakást igénylők mintegy 150 fős csoportját 48 tagúra. Ők viszont lassan már a költözködésen is gondolkodhatnak. Az említett 48-as létszám eleinte kissé nehézkesen állt össze, sokan kételkedtek az építkezés befejezésében, de amikor látták, hogy a kivitelező komolyan végzi a vállalt munkát, még többen is jelentkeztek, mint ahány család elfér az épületben. Akik vállalták az anyagi áldozatot, azoknak a városi hivatal közbenjárására sikerült 12,5 százalékos kamatra hitelt kapniuk. Vannak családok, amelyek éltek a felkínált lehetőséggel, mások viszont az Első Építkezési Takarékpénztárban megtakaA fiatal családok részére épülő panelház homlokzati része rított pénzükből fedezik az építkezés költségeit. A leendő lakástulajdonosokkal az Ógyallai Városi Hivatal egy előszerződésben rögzítette a fizetési feltételeket. Ennek értelmében a leendő lakóknak bejelentkezésük pillanatában készpénzben kellett kifizetniük a lakás árának az egyharmadát, a fennmaradó összeget pedig a szerződésben meghatározott ciklusokban törlesztik - az utolsó tételt közvetlenül a hivatalos lakásátadás után fizetik ki. A 46,254 négyzetméter alapterületű egyszobás lakás 170 ezer koronába kerül, akik 59,27 négyzetméteres kis háromszobás lakást választottak, azok 225 ezer koronát fizetnek, a 76,47 négyzetméteres nagy háromszobás lakásért pedig 290 ezer koronát. A műszaki vezetékek kiépítését az állam 3,8 millió koronával támogatta. A fiatal családokat felkaroló, agilis polgármester elárulta, hogy Ógyallán mindig is jóval több volt a lakásigénylő, mint a készülő lakás. A közel nyolcezer lakost számláló városban jelenleg 172 azok száma, akik lakást kérvényeztek. Figyelembe véve a tényt, hogy a városi lakások épp most kerülnek lakóik tulajdonába, és azokat a lakásokat az adásvételi szerződés értelmében tíz évig nem adhatják el, a lakásra várók bizony nagyon nehezen juthatnak önálló otthonhoz. Esetleg építkezhetnek, ha van merszük belevágni egy nehezen behatárolható, milliókat felemésztő kiadásba. KOSÁR DEZSŐ KL VAGY ML VÁLTOZTATJA MEG TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAINKAT? Kényszer vagy felismerés Statisztikai adatok bizonyítják, hogy nálunk 1990 óta fokozatosan csökken az élelmiszerek fogyasztása, sőt egyes termékekből, főleg a húsból és a tejből az egészségügyi ajánlásoknak is alatta marad a lakossági fogyasztás. A kormány legutóbbi ülésén megtárgyalt dokumentum alapján például tavaly 1990-hez viszonyítva 84 kg helyett már csupán 64 kg hús jutott egy-egy fogyasztó asztalára, miközben az elfogyasztott hús minőségében is megváltozott az ízlésünk. Kétségtelen azonban, hogy az egészségügyi szempontból kevésbé ajánlott sertéshús fogyasztása alig csökkent, sőt annak egyes olcsóbb, zsírosabb részeiből még több is fogyott, viszont például a hal évek óta legtöbbször csupán a karácsonyi ünnepek idején kerül a fogyasztók asztalára. Évente átlagosan 4 kg jut egy lakosra belőle. Ennél is komolyabb mértékű a tej és tejtermékek fogyasztásában bekövetkezett visszaesés. Az utóbbi 4-5 évben ugyanis több mint 60 kilogrammal csökkent a fogyasztás, s a 160-170 kilogrammos szint messze elmarad az egészségügyi ajánlások alapján javasolt 200 kilogrammtól. Táplálkozási szokásaink között további sajátosság a tojás- és cukorfogyasztás. Ebben ugyan túlteszünk az európai átlagon, de amint az közismert, a tojás- és a cukorfelhasználás növekedése egyértelműen nem az egészséges életmódra utaló adat. A hazai átlagfogyasztó ugyanis az ünnepnapokat kivéve naponta megeszik egy tojást, nem csoda, ha a koleszterinszint növekedése okozta egészségügyi problémák tekintetében magasan verjük a környező országokat, sőt az európai élvonalba tartozunk. Ugyanakkor a cukor is kedvenceink közé tartozik, noha ennek fogyasztása az árviszonyok alakulása miatt visszaesett, de még mindig 26 kg helyett átlagosan 32 kilogrammal édesítjük évente életünket. A figyelmeztető adatok is rákényszerítették a kormányt arra, hogy a lakosság egészségének alakulásával és javításával komolyan foglalkozni kezdjen. Az illetékesek szerint a kedvezőtlen egészségügyi helyzet javítására az élelmezési és táplálkozási szokások módosításával van lehetőség. A kormány által kidolgozott program számol azzal, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági feltételek között okos tájékoztatással és megfelelő irányítással a táplálkozási szokások is megváltoztathatók, egyúttal az egészségügyi ajánlások is módosíthatók. Ehhez tárcaközi együttműködés keretében kidolgozzák az említett táplálkozási szokások megváltoztatását célzó feltételeket. Többek között szükség lesz arra, hogy a tejes bébiételek előállításának programját a hazai gyártók is bevezessék, ezeket a termékeket ugyanis eddig külföldről hoztuk be az országba. A tárca továbbra is támogatni fogja a hazai tejtermelés szintjének felfuttatását, kérdéses viszont, hogy a fogyasztói piac mennyiben reagál majd a megnövekedett kínálatra, illetve a szorító jövedelmi viszonyok között mennyit lesz hajlandó áldozni erre a fogyasztó. Ezt tudatosítva szakmai berkekben nemhiába suttognak a tej és egyes tejtermékek fogyasztói árának szabályozásáról, hiszen hiába támogatja a tárca a tejtermelést, ha a fogyasztói piacon nem lesz iránta megfelelő kereslet. A táplálkozási szokások változását célzó programban jövőre nagyobb szerepet szánnak az ésszerű táplálkozási alapanyagok költségvetési támogatásának is, amelynek vonzatai vélhetően az iskolai étkeztetés koncepciójában is lecsapódnak majd. A kérdés csak az, hogy az ésszerű táplálkozás követelményeinek megfelelő ételeket a felső tízezerhez tartozókon kívül a bérből és fizetésből élők is képesek lesznek-e megfizetni. tszl Megyeri szálloda hazai kézben Az egykoron a Javorina állami vállalathoz tartozó létesítmények szomorú karrierje nagyban megingatta sok nagymegyeri bizalmát a privatizációban. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a Termál étterem elárverezése óta szinte egyáltalán nem nyitott ki, sőt valószínű, hogy erre egyhamar nem is kerül sor. Sokáig bizonytalan volta mellette álló egyemeletes, kilencven férőhelyes szálloda sorsa is, mert ez ugyan működött, de sokak véleménye szerint a bérlők csak vittek belőle, ahelyett, hogy törődtek volna vele. Néhány nappal ezelőtt azonban örvendetes változásnak lehettek tanúi a fürdő látogatói. Az épület a helybeli Vikotherm cég tulajdonába került, amely a nagymegyeri Kosár Erzsébet és a lakszakállasi Virágh Zoltán vállalkozása. Virágh Zoltántól megtudtuk, hogy július elsejétől rendelkeznek a szállodával, amelybe az átlagfizetésű embereket várják. Egyelőre viszont gondot okoz számukra a fűtés, mert a szomszédos, bezárt étterem kazánházát nem használhatják. Azt tervezik, hogy ezt a problémát a termálvízzel oldják meg. A nagymegyeri fürdő körüli vitával kapcsolatban Virágh Zoltán fontosnak tartja, hogy a létesítményt ne zárják be. Emellett fontos a fejlesztése is, hiszen csak így tarthatók meg a fürdővendégek. (tuba)