Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-16 / 190. szám, szerda

6] ÚJ SZÓ RIPORT - HIRDETÉS 1995. augusztus 17. Az új kenyér tisztelete IPOLYBALOG A pénz mellé szerencse is kell Ősi múltat őrző település: Ipolyság irányából a falu elején áll a község híres temploma, egy Árpád-kori építmény. Kicsit távolabb, de még mindig a község elején található a fából készült harangláb, amelyben éppen delet harangoztak, amikor Balogh Gábor polgármesterhez bekopogtam. A 852 lakost számláló Ipolybalogot kereken 800 magyar ajkú lakja, 52 polgár vallotta magát más nemzetiségűnek. Arrafelé azt mondják, csendes vidék ez az Ipoly-mente, az emberek munkával és nem lopással, verekedéssel múlatják a napokat. Füstbe ment tervek Balogh Gábor polgármester ilyen minősítésben a második megbízatási időszakot húzza. Mint mondta, 1990 novembere előtt hasonló munkakörben nem dolgozott. - Az első önkormányzati választások előtt megbeszéltük a képviselőjelöltekkel, hogy nagygyűlést hívunk össze, amelyen tájékoztatjuk a lakosságot, mit szeretnénk megvalósítani. Tudtuk, hogy a falunak évtizedes vágya egy kultúrház, amelynek a felépítését a helyi szövetkezet is támogatta, mivel nem volt olyan helyiségük, ahol gyűléskor elfért volna a tagság. Továbbá Ipolybalogon egy forgalmas főút halad keresztül, amelyet egyik oldalról sem szegélyeznek járdák. Központi iskolánk van, a templomunk a falu szélén áll, polgáraink veszélyeztetve vannak. Tulajdonképpen a szerencsén múlott, hogy eddig a községben nem történt halálos közúti baleset. Elhatároztuk, hogy az út egyik oldalán járdát építünk. Tulajdonképpen ezek voltak a legfontosabb tervek, amelyeket a lakossági fórumon a polgárokkal ismertettünk. A célok reálisak voltak, s nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült egyiket sem megvalósítanunk. A változások ugyanis azt eredményezték, hogy a szövetkezetünk lemondott a kultúrház építéséről. Felmértük a járdaépítéssel járó kiadásokat, hozzávetőlegesen 2 millió koronára rúgtak, a számlánkon pedig mindössze 110 ezer korona volt. Mivel az állami kasszából nekünk ezekre az akciókra nem jutott, sajnos választási ígéreteinket sem sikerült teljesítenünk. Mindenki siet A falu elején mindkét irányból tábla figyelmezteti a járművezetőket a veszélyre, de mint tapasztaltuk, csak kevesen „veszik észre" a sebességkorlátozást, még a teherkocsik sem csökkentik a tempót. Öt évvel ezelőtt mégcsak tervdokumentációként szerepelt az 54 családi ház építésére kijelölt üres telek, amelyhez az idők során már megépült az út és az esőcsatorna-rendszer egy szakasza. Ivóvize azonban a mai napig nincs Ipolybalognak. - Az elmúlt választási időszakban kezdeményeztük egy ilyen célú beruházásnak az elindítását, mivel a járási szervekkel végzett közös felmérések során arra a megállapodásra jutottunk, hogy ha több település összefog, megépíthető a vízvezeték. A község alatt hatalmas vízkészletek rejlenek, a mi kutunk 120 méter mély, mégsem felel meg ivásra. Ezért próbálkoztunk Inámmal és Ipolykeszivel összefogva megépíteni a közös vízvezetéket. A vizet Inámból kellene hozzánk vezetni, de csak Inamban, ahol a vízkészletek vannak, 20 millió koronára lenne szükség a munkák elvégzéséhez. Mindez az első választási időszakban történt, Inámban akkor bíztak az állami támogatásban, amelyet a mai napig nem kaptak meg. Sajnos így mi sem tudtunk ezen a téren semmit sem tenni a faluért. „Soron" kívül Annak idején még a távlati tervekben sem szerepelt a község szennyvízcsatornájának a megépítése, mivel anyagi okok miatt lehetetlennek tartották. Nos, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, annak egy szakasza most épül. Az történt ugyanis, hogy az iskola szennyvíztárolója felmondta a szolgálatot, tavaly már kétnaponként kellett elhordani a vezetékben felgyülemlett vizet. Ha ezt nem tették folyamatosan, a szennyvíz elöntötte a kazánházat. - A járási tanügyi hivatal kezdeményezte a megoldást - folytatta a polgármester. - Mivel a tároló mellé kisebb biológiai tisztítót is terveztek, javasoltuk,, hogy építsünk egy olyan csatornahálózatot, amelyre ráköthetők az iskolához közeli lakások is. Terveztünk egy nagyobb tisztítót, s így az önkormányzat is beszáll az akcióba. Tavaly elkészültek a tervek, már „csak" körülbelül egymillió korona hiányzik a munkák befejezéséhez. Mindez rengeteg pénz, de azt hiszem, van rá esély, hogy sikerül befejezni az építkezésnek legalább az iskola melletti szakaszát FARKAS OTTÓ Bolyki évforduló A rendszerváltást követő időszaknak kevés olyan része van, melyet egyértelműen pozitívumként jegyezhetnénk. Az örvendetes jelenségek egyike az, hogy a települések szükségesnek érzik múltjuk feltárását, elődeik munkájának és eredményeinek megismerését. A losonci Járásban is egyre több olyan kiadvány készült el és készül, amelyek egy-egy község történelmét és Jelenét örökítik meg. A Losonc melleti Bolyk község első írásos említése 1325-ből származik. Megnevezését feltehetőleg első lakójáról, Bolyki Tamásról kapta. A község mellett talált cserépmaradványok, pattintott kőből készült munkaeszközök azonban arról tanúskodnak, hogy az Ipoly menti, kedvező földrajzi fekvésű település már a neolit időszakban is lakott volt. Első urai a Kacsics nemzetségből származnak. A XIV. század második felében már létezett a jelenlegi település mintegy 70 %-a. Egy 1714ből származó összeírás alapján a községnek akkor 31 jobbágycsaládja, összesen 79 lakosa volt. Az 1784-87 közötti népszámláláskor 54 házat, 70 családot, összesen 449 lakost számoltak össze. A lakosok számának további alakulása: 1869-503, 1900-512, 1918-464, 1919-431, ebből magyar nemzetiségű 376, szlovák 74, más 1. Nap mint nap erőszak erőszak után. Az újságok címoldalain a háború pusztító embertelenségének a rögzítése tárul elém, a környezetemben meg az élő valóság mindennap testközelben érzett képei. Rettegve őrséget állító cigányok, síró özvegyasszony és tanácstalan városvezetők képe kísért napok óta. Ezúttal nem a szkinhedek rémisztgetnek környezetemben. Egy új, nem régen megjelent réteg szeretnék bízni abban, hogy különc, a többitől elütő-, társaikra szégyent hozó emberei. Arrogáns, nagyképű vállalkozók ijesztgetnek Gömörben. Az egyiknek eltűnt három tyúkja vagy a kiskutyája - persze ahogy látom, nem ez a lényeg -, s ezért dühös. Mindenre és mindenkire. Főleg arra, aki már régen ott él, ahová ő a közelmúltban szuper dácsáját építette. S most olykor lakja 1948. november l-jén az áttelepítési bizottság közreműködésével 5 család búcsúzott el a falutól, akik valamennyi ingóságukat magukkal vitték: Fazekas József, Sebők Károly, Bize Antal, Szeleczky Béla, Ferencz Sándor. Helyükre november elején a Salgótarjánhoz közeli Lucfalváról érkeztek szlovák családok. A faluból kb. 3 km-re lévő telepen már 1946-ban több, főleg Gyetva, Políchno és Szinóbánya környékéről ideköltözött szlovák család lakott, ezek az egykori Szilassy és Sacher család birtokain (losonci földesurak) gazdálkodtak. A település 1952-ben indul gyors fejlődésnek, amikor az addig önállóan gazdálkodó földművesek létrehozták az állami gazdaságot. A legutóbbi, 1991. március 3i népszámlálás szerint a községnek 617 lakosa van. is. Csak már nagyon zavarja a szomszéd lélegzete. Őt meg a vendégeit. Rendet akar. Zavartalan nyugalmat. El a nem csak a nap barnította őslakosA községhez tartozó repülőtéren a SLOVAIR rendszeres repülőjárata 1972 májusában indult meg a Kassa-Losonc-Zólyom, Pozsony—Prága-Karlovy Vary útvonalakon. Ezek a járatok ugyan a későbbiekben megszűntek, de a kedvező klímájú repülőtér világesemények színhelyévé vált. Több ejtőernyős világbajnokságot és moddellező vb-t is rendeztek itt. Az 1867-ben Szentmiklós Klára földesúrnő által a falunak ajándékozott telken épült fel az iskola, melynek 1900-ban 84 tanulója volt. 1954-ben az iskolának egy magyar és egy szlovák osztálya van, 1-5 évfolyamokkal. A diákok évi átlagos száma a szlovák osztályban 40, a magyarban 20. 1963. szeptember l-jén a szlovák iskola, 1-5 évfolyammal és két osztállyal indult. A szlovák osztályoknak 55, a magyarnak 21 tanulója volt. A jelentkezők hiánya miatt 1978/79-ben megszüntették a magyar iskolát. Egy szlovák osztály maradt, három évfolyammal és 23 tanulóval. Az 1981/1982es tanév félévében a szlovák alapiskolát is felszámolják, tanulóinak száma ekkor már csak 17. 1992-ben, 12 év után sikerült elérni, hogy a faluban újra nyílsal! Ürügynek jó lesz a tyúkvagy kutyalopás is. El vele perceken belül, különben égni fog az egész tábor, és kiirtalak innen a szomszédból is! jon magyar tannyelvű iskola, 1-4. évfolyammal. Az 1990 novemberi helyhatósági választásokon Margita Sedliakovát választják meg polgármesternek, majd 1994-ben újraválasztják, a 12 fős önkormányzat tagjainak jelentős részével együtt. A polgármesternő mind a magyar, mind a szlovák lakosok körében közkedvelt. Az ő irányításával fejezték be az új utca felszíni vizei elvezetésének munkálatait, s a jelentős gondok ellenére a vízvezeték-hálózatot is 500 m-rel bővítette. Mivel elegendő gyermek van, a falu mindkét óvodája működik. Fellendült a község kulturális tevékenysége is, egy évvel ezelőtt a falu adott otthont a IV. Ipoly Menti Találkozónak, most pedig - augusztus 19-én - a község első írásos említése 675. évfordulójának megünneplésére készülnek. Ebből az alkalomból adják ki a falu történetét összefoglaló kismonográfiát szlovák és magyar nyelven, amely a fentebb is említett adatokon túl sok más történelmi, gazdasági, kulturális és egyéb érdekességet tartalmaz. Anyagát helybéli és levéltári források alapján Mária Adamová, a losonci járási levéltár vezetője állította össze. PUNTIGÁN JÓZSEF A néni néhány hete egyedül maradt. Milyen jól el tudott beszélgetni öreg napjaira szegény férjével! A szomszéd nemrég jött ide. Illetve csak megvette a házat - nem lakja. A közeli kisvárosokban vállalkozik, így naponta megáll, kő rülnéz. S megeteti a kutyáit. Az egyiket bezárva tartja. A békésebbet. A másik véreb kint szaladgál szabadon az udvaron. Már a ház előtti járdán sem járnak a falubéliek, átmennek a másik oldalra. Félnek. A közvetlen szomszédok még inkább. Hogy éjszaka se felejtsenek, a véreb hajnali három-négy óra tájban kezd el játszani a négy nagy szemeteskukával: dobálja őket, labdázik velük. Olykor átugrik a szomszéd kiskertjébe. Az özvegyasszony már nem alszik otthon. A vállalkozó, harmincon alig túl lévő hetyke fiatalember, a rendőrrel sem gatyázik. Kifizeti neki is a büntetést ha kell - mondja, de nehogy ám baja essék az ő drága kutyájának, mert akkor kő Barton (Érsekújvári járás) a Csemadok alapszervezete és a Sportegyesület régi hagyományokat újított fel. Az új kenyér áldása, a termés betakarításának ünnepe egykor az év jelentős eseményei közé tartozott. Augusztus 13-án a Csemadok vezetőségének szervezésében kedves ünnepségre került sor a helyi futballpályán. Kicsik és nagyok, népviseletbe öltözött lányok és fiúk vonultak végig a falun, vitték az aratási koszorút, az új kenyeret és gyümölcstermést. A sportpályán a polgármester üdvözlő szavai után megszegte az új kenyeret, s a közönség is kapott belőle. Szvetlík Ottó képviselő ünnepi beszédében a kenyér tiszteletét mélkövön nem marad a vidéken! Amúgy már hallotta, hogy a szomszéd szipirtyó meg akarja mérgezni az ő kincsét. De biz ő üzent neki - ott van, mindenki olvashatja drága szomszédnője háza falán -, ha ilyet merészelne, követheti a férjét. A kapuban hallgatom a síró özvegyasszonyt. A fia elvinné sok száz kilométerre, ahol nyugodtan lehetne, de hát neki mégiscsak itt van mindene... A kisváros békés főtere, a nap utolsó sugarai még az őrtoronyra világítanak. Jön a sikertelen, nyilatkozni nem akaró vállalkozó, és neki az újságírónak. Már üti is. Verné tovább, ha az, valamiféle városatyai minőségére is gondolva, odébb nem állna. Az egykori ring közepén bokszmeccset egy habzó szájú, eszét vesztett emberrel? A rendőrségen minden adatot felvesznek e jelenetről, és ígérik: ennek folytatása lesz, hiszen bűncselekmény a fenti támadás meg az azt követő tatta, őseink egykori és mai mindennapi küzdelmét említette, s a magyarság szorgalmát, kitartását ajánlotta a felnövő generációk figyelmébe. A kultúrműsorban aratási szokásokat mutattak be, táncokkal, dalokkal szórakoztatták a közönséget. A látvány, a kenyér tiszteletének bemutatása a fiatalok által - biztató. Talán ők már jobban megbecsülik mindennapi kenyerünket, mint az elmúlt 10-20 év fiatalsága. Csak elismerés és tisztelet azoknak a szervezőknek, akik ezt a szép hagyományt felélesztették, s reméljük, megtartják a jövőben is. A rendezvény utcabállal fejeződött be. DÁNIEL ERZSÉBET fenyegetőzés. Ám semmi sem történik. A rendőrség hetek óta hallgat - nem tesz egy lépést sem. S tanácstalanok a város vezetői is. Ők most mit tehetnek? Pedig biztos, hogy valahol itt, ezekben az apró(?) esetekben van a csírájuk a későbbi égetéseknek, vonatból való kidobáiásnak, majd a fegyveres elszámolásnak s végül a háborúknak, az eszeveszett pusztításnak. Valahol itt kellene a dolgokat felmutatni, elítélni, megakadályozni. Nem sunyi módon elfordulni. Mert az, hogy ma nem én kaptam, nem engem várnak a bokor mögött, és nem engem téphet szét bármely pillanatban a véreb, még nem azt je- 1 lenti, hogy holnap veled, velünk nem történik majd ugyanez. S akkor kire kezdünk majd mutogatni? Csak nem megint valahová fölfelé? Mert jó, ha tudjuk, az egész mindig itt lent kezdődik. AMBRUS FERENC Vállalkozói fenyegetőzés Közöttünk az erőszak Gyöngyösi István és felesége, Szonya hozták létre KeletSzlovákiában az első struccfarmot. Szalánci farmjukon jelenleg tizenhárom „óriásmadarat" tartanak, három felnőtt párt, a többiek még „picinyek". Felvételünkön: Gyöngyösi úr a felnőtt struccok reggeli etetése közben. Egyébként a struccok vágósúlya hozzávetőleg 60 kilogramm, de egy tenyészhímé elérheti a 150 kilogrammot, magassága pedig a 2, 75 métert is. A struccok 3 éves koruk után válnak ivaréretté. (TA SR-fevétel)