Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-15 / 189. szám, kedd

1995. augusztus 10. VELEMENY ÚJ SZ Ó M Szeberényi Zoltán 65 éves BETLER SZELLEMI KINCSEI Emlékezetemben álomszerű képek élnek egykori irodalmi gyűléseinkről és vitáinkról. Buz­gó költők, fontoskodó újságíró­gyakornokok és lelkes egyete­misták, elhivatottságuk tudatával eltelve boncolják az irodalmat, akár az orvostanhallgatók, jö­vendő sebészek a békát. A ha­sonlat talán profánnak tűnhet fel, de hiteles és pontos, az iro­dalom a vitákban embrionális ál­lapotában, kísérletként van je­len. A fiatal irodalmárok ugyan­csak a tanulás és kísérletezés színvonalán leiedzenek, de ta­risznyájukban vélik hordozni a marsallbotot. Az újságírók a szép­irodalom felé törekesznek-sod­ródnak, míg a pedagógusok in­kább az elméleti műfajok, a műbírálat, majd később az iroda­lomtudományok felé vesznek irányt. Ilyen bonyolultan „nagyvona­lú" indulást követ egy bő ember­öltő. S a morcos kedvű idő elvégzi rajtunk formáló és érlelő hatá­sát. Ma pedig ámuldozva és hu­nyorogva nézünk önmagunk és egymás szemébe, és vizsgáljuk a múltat s benne magunkat, hová értünk?, mit tettünk? A marsall­botra bizony már alig emléke­zünk. Szeberényi Zoltán akkor ré­gen a tanári pályát választotta. Mondottuk már, hogy a pedagó­gusokra általában az irodalom­tudományok szűzföldjeit, a műbírálat gyomos rónáit és az irodalomtörténet ugarját és par­lagjait osztotta ki megművelés céljából a kisebbségi sors. Szán­tották, vetették, boronálták és hengereíték is derekasan. A rá­osztott munkák végzése közben Szeberényi sajátos látású és egyéni értékrendű teoretikusunk lett. Elmélet és gyakorlat egysé­ge jellemzi. Sokrétű, mégsem bonyolult egyéniség. Egységes és érthető. Tanító-nevelő munká­ja a pedagógiai célszerűséget és megértést ötvözte benne az új dolgok (fiatalság) felkarolásának képességével és hagyo­mányőrző szenvedéllyel. Filozófi­ája pedagógiai indítékú, de nem didaktikus. Nála az esztétikum nem önmagának való minőség, hanem továbbadandó érték, ajándék, melyet közvetíteni kell. Gazdagabb, mint hinnénk az ilyen irodalomtudat! Birtokolja az élet realizmusát. Mély és ár­nyalt nyitottságot eredményez. A gyakorló író értékrendjét a saját esztétikai elvei szűkítik és korri­gálják, a tanár-írót pedig pedagó­giai indítékai tehetik kizárólagos­sá. Szeberényiben a lehetősé­gek jótékonyan és oly módon egyesülnek, hogy sem didakti­kai, sem esztétikai gátlásai nem lesznek belőle. Széleskörűen megértő és befogadó! Érzi az időfolyam hatalmát és erejét. Számára a művészi érték nem a pillanat műve, s nem is abszt­rakt mítosz, netán elvont minőség, hanem bonyolult és gazdag sokrétűség, élő anyag és fejlődő szervezet, mely más érté­kekkel való kölcsönhatásban és folyamatos mozgásában létezik. Úgy fogalmazhatnánk ezt meg irodalomtörténeti és kritikusi krédóként, hogy a művészet az értékek legtökéletesebb demok­ráciája, amelyben mindennek­mindenkinek helye lehet - a ma­ga helyén! Kizárólagosságra hajlamos korban megbecsülhetetlen szemlélet! Meglehetősen türelmetlen időben, 1972-ben kiadta A vox humána költője című Győry Dezső-monográfiát és néhány fontos értéket felvállalt vele: a magyarság- és nemzetélményt, a polgári eszményeket és a min­denkori fiatalos költőszenve­délyt! Az első köztársaság ki­sebbségi líraeszményét oly mó­don elemezte, hogy közben Fábry Zoltánra (is) utalt vele (Vox humána). Ennek a sajátos és számunkra nagyon lényeges kérdéskörnek a tanulmányozá­sával még adósok vagyunk. Mé­lyebben átélt vizsgálatát mind­máig nem végeztük el. Érzésem szerint néhány avatott „mélyfú­rás" e területen a filozófiai és irodalmi „közép-európaiság" magyar lehetőségeit kutatná. Tudom, Szeberényi is érzi ezt. Irodalomtörténeti és kritikusi munkássága bizonyítja. Nem vé­letlen, hogy ő válogatta a Mű és érték (1977) című gyűjteményt. Aztán irodalmunk gondolati szintézisére törekedve a Szlová­kiai Magyar frók sorozatban megjelent válogatásokkal (Szlo­venszkói küldetés, 1984; Ha­gyomány és megújulás 1. 2., 1988, 1990.) mérte fel tanul­mány- és esszéirodalmunkat. A jubileumi értékelések egyik - lehetséges - értelme, hogy né­mi tanulságokkal (is) járjanak. Visszatekintve hogyan látjuk ön­magunkat? Számtalan részfel­adatot vállaltunk négy évtizeden át, sok ballasztot görgettünk ma­gunkkal, időnként széthullot­tunk. De azért nem volt ez ha­szontalan, sem felesleges időveszteség. Szükségszerűen történt! Mindenesetre a számve­tés lényeges felismerésre tanít: ma nem az a fontos számunkra, ami mögöttünk van, hanem ami még előttünk lehet! Kisebbségi sorsunk nemzedékélmény szá­munkra és a világ általunk látott képe közös ügyünk. A múlt arra tanít, hogy meglássuk fő te­endőnket, végleges érvénnyel le­tisztázni mondanivalónkat és hi­telesen megfogalmazni önma­gunkat. Erőt, egészséget hozzá, Zol­tán! DUBA GYULA Árnyak és fények a könyvtárban Erdélyi Géza, a könyvritkaságok ismerője. (A szerző felvétele) Ha valaki mostanság órákra be szeretné vetni magát a Betléri Kastélymúzeum húszezer köte­testörténelmi könyvtárába, hogy kutasson, tanulmányozza a mint­egy tíz éve leltá rba vett á Horná nyt, igencsak nagy gond elé állítaná Lázár Évát, az intézmény igazga­tóját: - A könyvtárat akkor Erdélyi Géza református lelkész tárta fel, de a feltáró munka befejezése után nem tudtuk elkezdeni a könyvek szakrendbe sorolását. Ennek legfőbb oka az egy eszten­deje befejeződött rekonstrukció volt, aminek időtartama alatt vé­denünk kellett a könyveket. Utá­na minden kötetet leporoltunk, s mindegyiket a maga leltári szám­mal ellátott helyére tettünk vissza. Eddig nem észleltünk ká­rosító baktériumok vagy atkák je­lenlétét, de mihamarabb el kell kezdenünk az állomány ilyen jel­legű óvását is. Erre azonban az országos könyvtári központnak, ami a Matica slovenská égisze alatt tevékenykedik, kell megta­lálnia, a kulturális minisztérium­mal együtt, a költségvetési kere­teket. Ezt az állományt itt kell megóvni, hiszen ezek a könyvek elválaszthatatlanul hozzátartoz­nak a kastély egykori tulajdonosa­inak, az Andrássyaknak a szelle­mi és tárgyi világához. Talán job­ban is, mint a gyűjtemény más darabjai, hiszen a könyvek na­gyobbik része régi szakkönyvritka­ság és szépirodalom. Ezenfelül azonban számos egyedi darab is található a polcokon, amit bizton­ságtechnikával védünk. Mielőtt még valakinek eszébe jutnának alantas szándékot szülő gondolatok az igazgatónő szavait olvasva, elmesélt egy esetet, ami a biztonsági rendszer működését bizonyítja: - Még a nyár elején beállított hozzánk a rendőrparancsnok úr, s nagy ijedtségemre utasított, hogy sértsem meg a zárt bizonsá­gi láncot. Eleinte nem akartam hinni a fülemnek, s csak amikor az egyes képeket, tárgyakat, a tel­jes könyvtárt láthatatlan sugarak­kal védett terébe léptem, értet­tem meg a szándékát. Négy perc alatt megérkeztek a rohamkocsis rendőrök. Ebből is látni, hogy az esetleges tolvajok még fel sem ocsúdnának, s már lefülelnék őket. Mindez azonban igencsak új­keletű állapot a betléri kastély­ban. Két évtizeddel ezelőtt soro­zatos képlopásokról értesülhetett a nagyközönség. Sajnos, néhány kép azóta sem került elő, s a rendőrség feltételezi, hogy azokat kicsempészték az országból. Az ellopott képek közül egy feltűnt Bécsben és egy Franciaország­ban, de az Interpolnak is nagy munkájába fog kerülni a vissza­szerzésük. A franciák ugyanis nem szívesen szolgáltatnak vissza lopott értéket. Több mint valószínű, a rekonst­rukció utáni állapotában az ilyen bűneset elkövetése szinte kizárt a betléri kastélyban. A minimális lehetőség is ad valamennyi esélyt, de ahhoz a biztonsági rendszert kell megsérteni, ami többszörösen zárt. Sok látogató fejében megfor­dulhatott mára gondolat, hogy ta­lán könnyebb volt a történelmi könyvtárat megvédeni a tolvajok­tól, a papírroncsoló baktériumok­tól és élősködőktől, mint a kom­munista rendszer központosító törekvéseitől. Nem véletlen, hogy a Betléri Kastélymúzeumból is kerültek tárgyak a politikai repre­zentáció épületeibe és speciális gyűjteményekbe. Csupán huszon­négy pisztoly van Vöröskőn, s a krasznahorkai vár kápolnájának eredeti oltárképe sem került oda vissza a Pozsonyi Városi Múze­umból. *** Amikor a hetvenes és a nyolc­vanas években Erdélyi Géza han­vai, akkor még rozsnyói reformá­tus lelkész a történelmi könyvtár állományának feldolgozását vé­gezte, volt egy időszak, hogy a Matica slovenská szakemberei igencsak szerették volna elszállí­tani a könyvek javát. Erre Erdélyi Géza így emlékezik - Tizennégy esztendőt dolgoz­tam a könyvtár feltárásán, s az­alatt az idő alatt többször is szíve­sen lefölözték volna az értéke­sebb példányokat. Akkor a regio­nalitás elvére hivatkozva az igaz­gatásnak sikerült ezt a törekvést elhárítania. Jellegét tekintve az ál­lomány vegyes, tükrözi egy főúri család szellemi szükségleteit és gyűjtőszenvedélyét. A teljes feltá­rásig leltári jegyzék sem volt a bir­tokunkban, bár a bejegyzések, a számozások és a regálok jelölése mutatta, hogy létezhetett ilyesmi. Sok minden akadályozta a mun­kámat, hiszen az minisztériumi utasítás ellenére, nem nagyon tetszett a politika helyi képvi­selőinek az én éhbérért végzett munkám eredményessége. Csak­hát egy soknyelvű könyvtárba nemigen találtak a munka elvég­zésére más alkalmas személyt. Tizenöt nyelven írt könyveket ta­láltam az állományban: legtöbb a német, a latin, a magyar, az an­gol, a francia. Érdekes a svéd nyelvű műszaki irodalom jelenlé­te, hiszen az Andrássy családnak több vasércbányája és acélkohó­ja is üzemelt. Igyekeztek a legfris­sebb szakirodalmat beszerezni. Ezek a nyelvek az állomány közel kilencven százalékát képezik. Ki­sebb számban van görög és hé­ber nyelvű könyv. Például egy nagyszerű héber leírása a sakkjá­téknak. Találtam litván és finn könyveket is. Felfigyeltető, hogy milyen nagy mennyiségű a kora­beli modern szakirodalom. Akkor sem volt véletlen, hogy az akkori Magyarország területén az ő bir­tokukban működtek a legkor­szerűbb bányák és kohók. Jel­lemző a szépirodalom és a törté­nelem tematikai gazdagsága, és rendkívülien bőséges az orvosi irodalom. Ennek oka a gyűjtőszenvedély volt, hiszen a családban senki sem foglalkozott orvoslással. Egy hatszáznegyven kötetes orvosi gyűjteményt vásá­roltak meg a kassai Fucker orvos­családtól, amelyben igen sok XVII. századi kötet volt. Ezt pontosan nyomon lehet követni. Erdélyi Géza talán már méltat­lannak érzi, hogy a könyvtár egyik legértékesebb kötetéről, a Wes­selényi-féle összeesküvés per­anyagának kortársi leírásáról, s annak magyar nyelvű közreadá­sáról beszéljen. Háromszáz évig nem volt ismert az anyag, s a mai történészi értékelésekhez is szá­mos adalékkal szolgálhatna az A 4-es méretű 180 sűrűn teleírt lap­ból álló dokumentum. Ha ezt egy udvari történész írta, bizonyára pontos adatok birtokában volt, ezért is vélte úgy Erdélyi Géza, hogy publikálni kellene a szöve­get. Mivel azonban az akkori poli­tikai szorítások alapján tiltották, hogy egy pap publikáljon, Püspöki Nagy Péternek ajánlotta fel a per­anyag sajtó alá való rendezését: - Egy konkrét megegyezés alapján ő elvállalta, de azóta el­telt tizenhat év és egy szolid rend­szerváltozás. Gyakorlatilag évek óta hírt sem kapok felőle, mert el sem tudom őt érni. Úgy tudom dolgozott rajta, kiegészítette csak meg kellene jelentetni. Most ami­kor egyes kiváló kiadók minden nehézség ellenére szép dolgok ki­adására vállalkoznak, érthetetlen ennek az elfektetése. Remélem, hogy erről értesülve kerül majd ki­adó, amely bejelenti igényét a ki­adásra nálam vagy Püspöki Nagy Péternél. Számos ősnyomtatvány, ere­deti fametszet, könyvritkaság­ként számon tartott szakiroda­lom, kéziratos könyvek... Leírha­tatlan hangulata van a betléri tör­ténelmi könyvtárnak, s ott járva reménykedik az ember, hogy a ma is érdeklődésre számot tartó könyvek, kéziratok egyszer újra eljutnak az olvasókhoz. DUSZA ISTVÁN HÍRVIRÁGOK Magyar aranyérem a gyorsíró világbajnoksá­gon. Sokadik virágzását éli világszerte a gyorsírás. Létjogosultságá­nak elvesztését legutóbb akkor kezdték emlegetni, amikor megjelen­tek a hangrögzítésben új fejezetet nyitó magnók, majd a tévékame­rák. Az elektronika azonban minden csúcsteljesítménye ellenére sem nyújt különösebb segítséget az élőbeszéd, a gondolatok reprodukálá­sában. Gondot okoz a mondatvégi elválasztás is, kiváltképp pedig a szónoki beszédficam kiküszöbölése. A parlamenti jegyzőkönyvek ezért puha grafittal, vagy gépi ceruzával, azaz gyorsírási jelekkel ellá­tott írógépeken készülnek. A tekintélyes szakma mesterei kétéven­ként növekvő nemzetközi érdeklődéssel kísért világversenyen mérik össze az élőszó áttételében szerzett készségüket. Az idén megtör­tént az, amire a magyar sztenográfia történetében még nem volt pél­da. A gyors- és gépírás, szövegszerkesztés legjobbjainak hollandiai vi­lágtalálkozóján R. Lestár Éva személyében magyar világbajnokot avattak. A bronzérmet is magyarországi versenyző, Jakab Andrásné szerezte meg. R. Lestár Éva a tízperces diktátum minimális hibaszá­zalékkal véghezvitt lejegyzésével szinte lekörözte a rangos mezőnyt. Embertelen rubel. „Elembertelenedett" a rubel - figyel­meztet a Le Soir című belga napilap. A cikk szerzője arra utalt, hogy az új orosz bankjegyekről hiányoznak a történelmi személyiségek port­réi. Pedig - írja a lap - az orosz múltban vannak olyan egyéniségek, akiknek nevét bár nem aranyba, de rubelba lehetne foglalni. Régeb­ben nem volt olyan orosz érme vagy bankjegy, amelyről Lenin képe hi­ányzott volna. Aztán a sarlóval és kalapáccsal együtt a rendkívül mu­tatós profilú forradalmár is eltűnt a pénzekről. Az új bankjegyek ké­szítői az épületek mellett tették le a voksot, de a lap szerint csöbörből vödörbe estek: most megjóformán minden pénzen a Kreml szerepel. A Le Soir cikkírója kiderítette, hogy a nemsokára forgalomba kerülő százezer rubeles bankón feltűnik majd a talán leghíresebb orosz szín­ház, a moszkvai Bolsoj. Egyébként úgy véli, hogy az első szerencsés a gazdag orosz történelemből, akinek portréja rákerülhet egy újabb ru­belcímletre: a költő Alexander Puskin. Dokumentumfilm készül Szaharovról. szűnni iát szik a nagy orosz emberjogi harcos halála után, a személye körül kia­lakult légüres tér. Szergej Kovaljov személyében végre ismét tekinté­lyes és harcos szószólója van az emberi jogok ügyének Oroszország­ban. Kovaljov azzal a kéréssel fordult a Nyizsnij Novgorod-i kormány­zóhoz, hogy nyújtson anyagi támogatást az Andrej Szaharov akadémi­kusról 75. születésnapja alkalmából készülő kétrészes dokumentum­film elkészítéséhez. A film a szentpétervári filmesek és az állami film­vállalat közös munkája lesz. A bemutatót 1996. május 21-re tervezik. A kormányzó ígéretet tett, hogy hamarosan fogadja a forgatócsopor­tot. Benny Hillnek sírjában sem hagynak nyugtot Ismeretlen vandálok nemrégen feldúlták és megpróbálták kirabolni a híres brit komikus színész Southamtonban levő sírját. A rablókat főként az a briliánsgyűrű érdekelte, amelyet annak idején Liz Taylor kapott Richard Burtontól. A színésznő a gyűrűt válásuk után eladta egy ékszerésznek. Nála fedezte fel azt Phoebe King, a komikus sze­relme, hogy aztán titokban tartott eljegyzésük hatodik évfordulóján odaajándékozza párjának. Ezentúl a fosztogatók egyéb zsákmány­ban is reménykedtek. Felültek annak a szóbeszédnek, hogy a művész millióival együtt temettette el magát. A rablókat valaki feltehetően megzavarta, így a már feltört koporsóban a tetemet borító műanyag burkolat sértetlen maradt. Václav Havel hasonmást is igényelhet. Híres sze­mélyiségek hasonmását kölcsönző ügynökség alakult a csehországi Hradec Královéban. A tulajdonos, Vladimír Volk szerint az alteregókat különféle reklám, kommersz és egyéb ügyletek lebonyolításánál al­kalmazhatják. Egyébként az ügynökség örömmel részt venne a Dél­időben című egykori nagy sikerű westernfilm felújításában, amit az amerikaiak a jövő évben terveznek, amennyiben sikerül egy másik Garry Coopert találniuk. Az ügynökség hasonmás-állományánakjegy­zékén 35 személy szerepel. A legnagyobb választék a teniszezőkből van. Állítólag sikerült olyan alteregókat találni, akik a megtévesztésig hasonlítanak Ivan Lendlre, Pavel Složilra vagy akár Martina Navratilo­vára. Az ügynökség szolgálatába állt Václav Havel, John Kennedy és Elvis Presley hasonmása is. Honecker nyugaton vásárolt videofilmeket, A berlini államügyész újabb, sorrendben immár ötödízben emelt vádat Alexander Schalck-Golodkowski, az egykori kelet-német kormánybiz­tos ellen, aki a Honecker-rezsim számára devizáról gondoskodott. A vád ezúttal, hogy a kelet-német pártvezér, valamint Günter Mittag gazdaságirányító főmindenes megrendelésére 1,3 millió nyugatné­met márka értékben szerzett be számukra 186 „szórakoztató jel­legű" videofilmet. Az 1986 és 1S89 között megvásárolt filmekről bővebb tájékoztatással nem szolgáltak. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján)

Next

/
Thumbnails
Contents