Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-11 / 159. szám, kedd

r 1995. július 11. VELEMENY ÚJSZ

Ó [Ä] Kisebbségi törvény helyett nyelvi, faji imperializmus? A Kassára tartó éjjeli gyorsbusz pihenőt tart a Rimaszombat előtti autóscsárdában. Lenyűgöző a nyári éjszaka; az erdő frissességet lehel, valahol bent a fák közt tinóruk, csirkegombák moccannak, nyúl vackol a bokor tövén. A láthatár peremén, az erdő fölött a pirkadat vékony, sápadt csíkja dereng. Csupa élet minden. Újabb autóbusz érkezik, beröffen a nagy, álmos kamionok közé. Egy csapat gyerek ömlik ki belőle. Frissek, elevenek ők is, akár ez a zaklatott nyári éjszaka. (zes keleti szlováksággal rikkantgatnak, amúgy „východnyárul". Elnézem őket, s mint az időérzékét vesztett ember, találgatom, hány évesek lehetnek. Bimbózó lányok, esetlen kamaszok; talán végzős alapiskolások, akik év végi kirándulásra indulnak valahová. E hajnal előtti órán a szlovák kormány tagjai valószínűleg az igazak álmát alusszák, mint akik jól végezték dolgukat. Megalkották művüket (sokuknak lehet, hogy ez élete főműve): a szlovák nyelv védelméről szóló törvényt, amellyel, vélik ők, megmenthetik ezt a kis országot a végromlástól, a bábeli zűrzavartól. Éteri tisztaságú lesz az ország, egynyelvű, egyszokású, uniformizált minibirodalom, gondolják, miközben a másik oldalukra fordulnak, kéjesen csemcsegve, hogy milyen egyszerű a dolgok rendje ezen a világon. Az ember, fülében a keleti gyerkőcök irodalmi szlováknak nemigen nevezhető csacsogásával, elmélázik (mi mást tehetne egy éjszakai autóbuszban?), mi mindent vonhat maga után egy ilyen törvény. Egyáltalán lehet-e törvénnyel szabályozni a nyelvhasználatot? Hogyan lehet jogi kategóriaként értelmezni egy nyelvet? Kérdések özöne merül fel, amelyek végén ott a legutolsó: mire jó ez az egész? Kinek, kiknek jó ez, és miért? * * * Ha ragozatlánul rakom egymás mellé egy nyelv szavait, már azon a nyelven beszélek? Ha východnyárul, „záhorákul" mondom a szlovák szavakat, már irodalmi szlovákot beszélek? Az ukrajnai hucul ukránul beszél? A gömöri palóc irodalmi-magyarul értekezik? A východnyár gyerek szlovák iskolába jár vagy východnyárba? A záhorák két alternatíva között választhat: a záhorák vagy a közép-szlovákiai nyelvjárásból kodifikált irodalmi szlovák között? A szülő alternatívája, hogy anyanyelvi, köznyelvi, irodalmi nyelvi, tájnyelvi oktatást biztosít a gyermekének? Bölcs kormányunk tudja ezekre a kérdésekre a pontos választ? A törvény be tudja-e határolni, hol kezdődik egy nyelv tökéletes ismerete? Tökéletes nyelvismeretet követel vagy bizonyos százalékút? A konyhanyelvben szabja meg a tudás alsó határát vagy ötezer-tízezer szóban a kötelező ismeretek mennyiségét? Ki mennél több szlovák szót bír, annál szlovákabb? Aki cseh szót kever a beszédbe, vétkezik? Vagy csak a magyar szavak esetében? A Szlovák Köztársaság szlovák helységeinek szlovák hivatalaiba lépve az amerikai, német, francia, indonéz, kínai, tanganyíkai, bolíviai embertársunk szintén a bírság kegyelmében részesül, ha nem bírja „területünkön" a mindenható szlovák nyelvet? Vagy igazolnia kell magát, s ha kiderül, hogy nem Szlovákia lakosa, felmentést kap a büntetés alól? Ezek szerint mindenki zaklatható és igazoltatható, ha belföldi, ha külföldi? (A szlovák hatóságok emberjogi szempontból is készülnek erre?) Tolmácsot a külföldi fizet, hogy megértesse magát? Ha egy húsz éve a tengeren túl élő szlovák eredetű emberről lerí, hogy töri a szlovákot, bűnözik? E banálisnak, röhejesnek vagy éppen kínosnak tűnhető kérdések nagyon is gyakorlatiak, s ellentmondanak minden ráerőltető logikának. Még gyakorlatiasabb kérdés: mit-kezdenek azokkal a „renitensekkel", akik életük nagy részét a többségi etnikumon kívül, kisebbségi nyelvi környezetben élték le, s nem volt módjuk elsajátítani a szlovák nyelvet? Az ilyen (zömében idős) emberekkel nem állnak szóba a hivatalokban? Vagy: mi történik azokkal, akik ne adj' Isten indecibilisek, s legjobb akaratuk ellenére sem képesek megtanulni egy számukra idegen nyelvet? Büntethető-e bárhol a világon a csökkent szellemi képesség? A nyelvtörvény kapcsán kuriózumok is eszébe jutnak az embernek. Például annak a két gyereknek az esete (ha jól emlékszem, testvérek voltak), akik „saját nyelvet" találtak ki, hogy a felnőttek ne értsék őket. Csak ők ismer-ték és használták ezt a „műnyelvet", gyermeki eszperantót, metanyelvet, s boldogan vihogtak, hogy túljárnak a felnőttek eszén. A szlovák kormány zseniális nyelvtörvénye alapján ezek a gyerekek vétenek valaki ellen? Kinek vagy minek a törvénye ellen? Az állam bácsi, a természet, a lingvisztika vagy a felnőttek törvényei ellen? Betiltandó, amit csinálnak? Ha betiltandó, hogyan? Megverik őket? Szüleiket bírságolják? Áristomot kap a nagyapjuk? Tovább is van, mondjam még? * * * Lehet, hogy a szlovák parlament (mely a mindenható kormány végrehajtó szerve - holott ugye, normálisan működő demokráciákban e szerepkör fordított) szavazógépe rábólint a törvénytervezetre. Meglehet, az ország elnöke visszaadja újratárgyalásra. Talán alkotmánybíróság elé kerül a dolog, esetleg végtelen huzavona kezdődik, amelynek a végén egyetlen cél lebeg: húzni, halasztani az időt a magyarszlovák alapszerződés ratifikálása előtt. -Talán a Szlovák Nemzeti Párt lejáratása is benne van a pakliban (a minap Vladimír Mečiar már tett egy sejtelmes kijelentést az oktatásügyi miniszter asszony címére), talán más, a kívülálló számára ismeretlen hatalmi manőverek zajlanak. Nem tudok azonban szabadulni a gondolattól, hogy ez a törvénytervezet (melynek inspirálója - a franciaországi - is megbukott) csupán a „legjobb védekezés a támadás"-féle stratégia része (hasonlóképpen az alternatív oktatáshoz). Elfogadása és életbe lépése visszaállítaná az 1945-1948 közötti Csehszlovákia jogfosztottsággyakorlatát, amikor Szlovákia déli részén pofon, kopaszra borotválás, egyéb retorziók jártak azért, ha valaki az utcán megszólalt magyarul. A különbség csupán annyi, hogy most a pénzbírság rémképe lebegne az emberek feje fölött. S valószínűleg ez a kulcsszó: a rémkép. A megfélemlítés, a pszichológiai nyomás szándéka, az idegek bozótháborúja, amely a természetes jogait követelő kisebbséget igyekszik a sarokba szorítani. Mert normális körülmények között, ekkora számarányú kisebbség esetében (amely ráadásul kompakt egységet alkot földrajzi értelemben is) egészen más témáról kellene értekezni: jelesül kisebbségi törvényről és kétnyelvűségről, amely törvény és hivatal előtt egyenrangúvá tenné a magyar nyelvet a magyarok által lakott területen (amiként ez az első köztársaság idején volt). Kétnyelvűség helyett tehát az egynyelvűséget kell erőltetni, mert ha az nem is érhető el, legalább konzerválható a jelenlegi állapot. S míg a szlovákiai magyarság védekezésre kényszerül, legalább meglevő jogai megtartásához igyekszik ragaszkodni, erői és energiái, szándékai tévútra tereltetnek - nincs módja a kétnyelvűséget, a kulturális és oktatási autonómia elnyerését szorgalmazni. Ez az offenzív, nyelvi és faji imperializmust képviselő kormányzati politika a maximalizálás taktikájával él, számolva a visszalépés mértékével. Több mint valószínű, hogy a mečiari köztársaság törvényhozói és törvény-végrehajtói intézményeit ez a szándék motiválja, ezért erőltetik a huszadik század vége felé tartó Európában kuriózumnak számító törvénytervezetet. Mert ugye már az maga kuriózum, hogy egy országban nem a kisebbséget védik, hanem a többséget az „erőszakos" kisebbséggel szemben, nem arra törekszenek, hogy a kisebbség jól érezze magát kényszerű hazájában, hanem éjjelnappal az otthontalanság foglalkoztassa. Ami számunkra legszomorúbb ebben a dicstelen közjátékban, hogy a szlovák politikai ellenzék nem nyilatkozza ki egyértelmű elhatárolódását az effajta törekvésektől. Az pedig már a dolog történelmi és ontológiai pikantériájához tartozik, hogy a jelenlegi szlovák kormánynak ezek a törekvései „véletlenül" egybeesnek a román tervekkel. KÖVESDI KÁROLY SZÁLKA ÉS GERENDA Csalamádészezon Belátom, nem kellene minden nyári ötletemet közreadnom. Még akkor sem, ha Pozsonyban a kormánypalota közvetlen közelében emberhúsból dinamittal csinálják a társadalmi fóbia lelki vagdalthúsát. Mellé meg részeg pincérek tálalják fel a politikai csalamádét. Ez a kétfajta morbiditás jutott eszembe, valahol a Szoroskőn átvezető országúton. Mégis, írás helyett mi mást csinálhatnék, ha a múlt péhteki lapok egészséges emberi gyomrot is irritáló aprólékossággal írtak a csütörtöki gengsztermerényletről? Talán fogjam be a szememet, a fülemet és a számat akkor is, amikor xenofóbiás szlovák politikusok valahol a svájci Alpokban elfeledkeznek arról, amit maguk dobtak oda a parlamentben melletük szavazó Szlovák Nemzeti Pártnak? Ne írjam le, hogy a magyarszlovák alapszerződés után kellett egy magyar, akire ismét lődözhetik mérgezett nyilaikat? Ráadásul: pártideológiáktól függetlenül egységesülhetnek ellene Szlovákia védelmében. Soros György, akiből a szlovák elektronikus sajtóban a hírolvasó bemondók gyötrelmére valamelyik információs gengszter újra Söröst csinált, mint célpont megfelel a soviniszta gyűlölködőknek, mert magyar. Megfelel az antiszemitáknak és a neofasisztáknak, mert zsidó. Megfelel a baloldaliaknak, mert tőzsdéző nagytőkés. Megfelel a klerikálisoknak, mert alapítványai útján állítólag liberális szellemiségű kulturális és karitatív tervezeteket, szervezeteket, valamint művészeket pénzel. Ráadásul, mind a szlovák szellemi ellenzéket, mind a magyarokat, mind a nemzetközi nagytőkét, mind a liberalizmust egy személybe koncentrálva, Szlovákia ádáz ellenségévé kiálthatták ki. Ki is kiáltották. Olyannyira, hogy már régesrég nem az a fontos, mit mondott, és milyen tények alapján mondta Soros György Svájcban, hanem az ultimátum utáni kitiltása Szlovákiából. így talán megfélemlíthető a politikai, szellemi, művészeti és sajtóbeli ellenzék is. Eközben a kormány urai „csak" arról feledkeztek el, hogy Soros György zsebből megvehetné a privatizálás előtt álló szlovákiai gazdaságot. Nem teszi, meri nem bolondult meg, hogy olyanba fektesse dollármilliárdjait, amit a nemzeti beállítottságú koalíciós kormány a saját köreiből kialakítandó nemzeti burzsoáziának ingyen osztogat, természetesen kormánypárti hűség alapján. Márpedig ez az egyetlen tény is .elegendő ahhoz, hogy valaki e politizálás veszélyeire figyelmeztessen. Ezt a figyelmeztetést nyomatékosítja az egzisztenciális terrorral bevezetendő alternatív oktatás, a felállítandó nyelvrendőrség, a gyászos emlékű arizálást és a numerus clausust idéző állami nyelvvizsga. Nem Soros György volt az első, csak hát a szlovákiai sajtó az nem svájci gazdasági fórum, meg a hazai ellenzéki történészek, írók és publicisták sem mérhetők Soros Györggyel. Rá oda kell figyelni. Őt ki is lehet tiltani. Az itthoniakat kínos lenne lecsukatni, megfosztani állampolgárságuktól, majd kiutasítani az országból. Idegengyűlöletben szenvedő politikusok talán azt gondolják, hogyha Sorost megdádázzák, alapítványait pénzügyviteli ellenőrzések alá vetik, s a beígért módon politikai indítékból állítólagos „államellenes" tevékenységükért betiltják, akkor az alapítványaiból támogatott ellenzéki értelmiség, a szlovákiai magyar kultúra és művelődés, valamint a szociális támogatásokat igénylő szervezetek feldobják a talpukat. Joggal gondolhatják ezt, hiszen tőlük a létezéshez már alig kapnak támogatást. Akkor meg mi van? Ugyanaz, ami most. Soros Györgynek igaza van és lesz. Mert ha nem lenne, akkor nem az ő pénzéért kellene sorba állni, s a kormánypolitikusok sem rá vadásznának a svájci Alpokban. Ez. a szlovák kormánypolitika „másnak ásta" verme, amibe nem Soros György esett bele. Attól tartok, sokáig nem is a kormány, hanem valaki más. Ha Soros György megsértődik, és viszi a pénzét, akkor a liberális politikai ellenzék, a független művészek és a szlovákiai magyarok. Jó buli lesz ott a gödör fenekén. Mindaddig, míg nem kezdik ránk szórni a földet. Ahhoz a temetéshez sem szeretnék vegyessavanyúságként asszisztálni. DUSZA ISTVÁN Hátra arc! Sohasem voltam túl jó véleménnyel a szlovák alkotmány azon cikkéről, amely a szuverén, önálló és független Szlovák Köztársaság létrejöttét megelőzően kijelentette, hogy a még nem is létező állam már jogállam. Időközben óhatatlanul észre kellett vennünk, hogy éppen a kormány, esetenként pedig a parlament az, amely a legtömegesebb mértékű jogsértéseket követi el, és ezzel szinte teljesen megbénítja annak az alkotmánybíróságnak a munkáját, amelyet egyébként is a szlovák demokrácia beteg láncszemének tekint. Persze nem az alkotmánybíróság a beteg, hanem az a többségi demokrácia, amely egyes képviselők szókimondó álláspontja szerint úgy vélekedik, hogy a demokrácia a többség terrorja a kisebbség fölött. Az alkotmánybíróság ilyen helyzetben inkább csak az orvos szerepét tölti be, amikor az alkotmánynak ellentmon1 úó jogi rendelkezéseket, törvényeket kivágja 3 jogrend egészéből. Remélhetőleg ez lesz a sorsa az álamnyelvről szóló törvénynek is te a jelenlegi megfogalmazásában hagynák I jóvá. Jogállamban azonban egy olyan törvénytervezetet nem volna szabad jóváhagyni, mint amilyet az elmúlt héten (július 7-én) közöltünk fordításban. Ez ugyanis nem törvény. Egy jogállamban a törvény olyan magatartási szabályokat állapít meg, amelyek megtartása az alkotmány, illetve az emberi jogokra és szabadságokra vonatkozó egyezmények által megszabott kereteken belül valóban számon kérhető. Jogállamra ugyanis a számon kérhető törvények a jellemzőek. A fasiszta és a kommunista totalitárius államokban hagytak jóvá (központi utasításra) olyan törvényeket, amelyek deklaráltak, nyilatkoztak a törvény erejével. Ilyen törvény volt például Németországban az, amely szerint a Vezér (Fúhrer) akarata, szándéka,

i a bíróságokat tekintve is kötelező érvényű. Ilyen jogszabály szerepelt a csehszlovák alkotmányban is 1989 decemberéig (az alkotmány értelmében az állam és a társadalom vezető ereje Csehszlovákia Kommunista Pártja lett volna). Ilyen jogi rendelkezés az előkészületben levő nyelvtörvényben az is, hogy a szlovák államnyelv a Szlovák Köztársaság területén minden nyelvvel szemben előnyt élvez (ugyanakkor ez kísértetiesen emlékeztet a kommunista pártnak az alkotmányban is rögzített vezető szerepére). Egy jogász azonban igazán nem tud mit kezdeni az olyan paragrafusokkal, amelyek nacionalista avagy az MPP szóhasználatával élve „fasisztoid" ideológiát fogalmaznak meg. Mit kezdjen a törvényolvasó ember olyan kijelentésekkel, hogy: „a szlovák nyelv alatt az irodalmi szlovák nyelv kodifikált normája értendő", vagy „a szlovák nyelv a szlovák nemzet egyediségének legfontosabb jele, és a szlovák nemzet kulturális hagyatékának legbecsesebb értéke, és a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezője". Mit kezdjen a jogász - az ügyész, a bíró, az ügyvéd vagy jogtanácsos egy olyan kijelentéssel, amely paragrafusba foglalva szögezi le, hogy a szlovák „államnyelv tölti be azt a pótolhatatlan funkciót, hogy a Szlovák Köztársaság minden polgára egységesítő, kölcsönös megértésének eszköze legyen". Egyezzen bele abba, hogy a szülő megbírságolható azért, mert nem a kölcsönös, egységesítő nyelvként használja gyermekével szemben a szlovák nyelvet? Vannak gonoszabb kitételei is ennek a törvénytervezetnek: „Az államnyelv ismerete ... előfeltétele a megállapodás szerinti munka végzésé-_ nek". Ez most már azt jelenti, hogy Szlovákiában angolt sem taníthat egy alighanem csak angolul beszélő külföldi nyelvtanár? Mesélhetnek a maticások bármit is, ilyen törvényt eddig még soha és sehol sem hagytak jóvá. FEKETE MARIAN AZ ALLIANZ ALTERNATIVAJA Gépkocsik baleset-biztosítása Uj Szó-tudósitás Minden ember addig tartja drágának a baleset-biztosítást, amíg baleset nem éri - hangzott el a német Allianz biztosítótársaság tegnapi sajtóértekezletén, amely 1994 elejétől Szlovákiában is képviselteti magát. Állításuknak bizonyára van valóságtartalma, hiszen Európa legnagyobb, a világon pedig a második legjelentősebb biztosítóról van szó. Az Allianz általános biztosító, tehát élet-, vagyon- és balesetbiztosítással is foglalkozik, szolgáltatásai mind a közületek, mind a magánszemélyek rendelkezésére állnak. Tegnapi bemutatkozásukat az tette indokolttá, hogy a napokban már a gépjárművek baleset-biztosítását is vállalják, megtörve ezzel a Szlovák Biztosító szinte, monopolhelyzetét. Az Allianz valamennyi gépjármű, így a motorkerékpárok biztosításával is foglalkozik, függetlenül a közlekedési eszköz típusától és korától. A részletek taglalása helyett egyetlen példa: egy Škoda Felicia LXi éves minimális biztosítási díja 3,038 korona, teljes körű biztosítása (5 százalékos kárviselés mellett) pedig 15.067 korona.. Mivel a német óriásbiztosító 54 országban van jelen, és éppen tegnap kötött együttműködésről szóló szerződést a Szlovák Autóklubbal, ezért semmi akadálya sincs a külföldre is kiterjedő biztosítás megkötésének, legyen sző 1 éves időtartamról vagy akár egyetlen hónapról. (só)