Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-08 / 157. szám, szombat

RELIU SZÓ TANÁCSADÁS 1995. július 1. „Kislány" jeligére: - A kislá­nyom 4 éves. Gyakran ráül a fotel szélére, és úgy mo­zog rajta, mint egy nő a fér­fin. Vagy lefekszik, és dör­zsöli magát a bugyin ke­resztül. Lehet, hogy nevet­séges, de úgy tűnik, hogy mintha el is érné a csúcsot! Nem tudom, ez normális do­log-e, és hogy miért csinál­ja, tőlünk biztosan nem lát­ta. Van még egy probléma: egyáltalán nem fogad szót. Lehet őt kérni, lehet vele ki­abálni, semmi sem használ. Sokszor úgy kiborít idegi­leg, hogy pofon vágom, ami elég nagyra szokott sikerül­ni, de az sem használ. Re­mélem, nem lesz semmi ba­ja a pofonoktól, de már egy éve hiába várom, hogy meg­változzon. Kérem, adjon va­lami tanácsot. Mit tegyek? - Régen rossz annak a társa­dalomnak, melyben a kisgyer­mekek idegileg „teljesen kiborít­ják" az édesanyjukat! Ez hamis ' értékrendet, éretlenséget, téves hozzáállást, és elég nagyfokú tu­datlanságot takar. A GYES 1 intéz­ményét azért találták ki, hogy a mamáknak legyen idejük szeret­ni és foglalkozni a gyermekük­kel. Az-lenne a jó, ha még az alapiskola első osztálya idején sem volna a mamának különö­sebb gondja, mint a gyermeké­vel törődni! Amelyik gyermekre ugyanis nem az igényeinek meg­felelően figyelnek oda, nem törődnek eleget vele, amelyik nem az igényeinek megfelelően kap a SZERETETBŐL, az unatko­zik, nem találja a helyét. S a leg­többször megtalálja a módját an­nak, hogy felhívja magára a fi­gyelmet. Például azzal, hogy „elvből" nem fogad szót! S unat­kozásai közben, véletlen­szerűen, bizony fel is fedezheti a testét. A felfedezés mindig izgal­makkal jár, s ha kellemesen bi­zsergető érzéséhez váratlanul örömforrás is társul, nincs mit csodálkozni rajta, ha ilyen hely­zetben rendszeresen vissza­visszatér hozzá. Annál is inkább, mert azokat a mama szerint is nagyra sikerült pofonokat vala­hogy ellensúlyozni kell! Akár jel­zésnek, jelbeszédnek is felfog­hatjuk: Figyelj csak, a pofon (FÁJ­DALOM) helyett csinálj jót ne­kem! Azt jól megfigyelte a ma­ma, hogy a gyerekek egy része bizony megtanul a csúcsra is el­jutni, hiszen ez ebben az eset­ben technika kérdése. És az időé, ami szintén arra vall, hogy bizony van ideje a gyereknek ma­gával foglalkoznia. A szófogadat­lan gyermekek egy csoportja esetében az átlagosnál is na­gyobb a központi idegrendszer éretlensége. Ez pszichológiai vizsgálattal felmérhető, és test­reszabottabb tanácsokkal kell javítani a helyzeten. Vannak bi­zonyos gyógyszerek és vitamin­készítmények is, amelyeket be kell vetni a „harcba", de mindez végtelen TÜRELEM, gondos MEGÉRTÉS és határtalan SZE­RETET nélkül fabatkát sem ér! „Erikának sürgős" jeligére: - A kislányom tavaly volt 10 éves, és kórházban kel­lett kezelni, mert vért és gennyet találtak a vizeleté­ben. Decemberben aztán mi találtunk vért a székleté­ben, amit megerősített a pozsonyi kórházi kivizsgá­lás is. A kramárei kórház­ban viszont nem adtak neki sem infúziót, sem injekciót, mondván, hogy ez náluk nem szokás! Én már több mint 20 éve szenvedek CO­LITIS ULCERÓSÁ-ban, ezért is szeretném megkímélni őt a szenvedésektől. Amúgy rossz evő és ideges típus! Mitévők legyünk? Hol tud­nák a gyereket kikezelni? - A vastagbél ilyen típusú gyul­ladása bizony próbára teszi a be­teget. Bizonyítottan örökölhető a hajlam. Viszont bizonyítottan ún. pszichoszomatikus betegség is, amit alátámaszt, hogy a kislány „rossz evő, és nagyon ideges". A gyermekek általában akkor szoktak rossz evővé válni, ha ter­mészetes étkezési igényükbe és ritmusukba a felnőttek erősza­kosan beavatkoznak, és ez foly­tonos idegesség forrásává válik. Megfigyelhető, hogy a kisgyer­mekek elég nagy csoportja ösz­tönösen idegenkedik a húséte­lektől; valahol érzik, hogy nem tesz jót nekik. Egyre több orvos alkalmazza a gyakorlatában tá­jainkon is azt a felismerést, hogy idült - nemcsak reumatikus ­gyulladásos megbetegedések­nél, a „vörös" húsok elhagyása az étrendből feltűnő javulást eredményezhet. Az a nézet, hogy hús nélkül károsodást szenved az ember egészsége, és hogy nélküle nincs egészséges fejlődés, ma már hamis mítosz­nak tűnik, és a modern táplálék­kiegészítők korában egyre in­kább nem helytálló. Külön sze­retném felhívni a figyelmet a ros­tos anyagok fogyasztásának fon­tosságára! „Egyedül?" jeligére: - 9 éve vagyok férjezett, és sajnos eddig még nem sikerült te­herbe esnem. Úgy érzem, ez az állapot egyre jobban be­folyásolja a házasságomat, sokat veszekedünk a fér­jemmel! Mintha már nem tudnánk elviselni egymást! Azt hallottam, hogy ilyen esetben segít, ha egy ideig nem találkozunk. Segít-e, ha a házastársak külön-kü­lön töltik a szabadságukat? - A házassági tanácsadók ta­pasztalatai szerint az esetek egy részében valóban javít a kapcso­lat minőségén egy hosszabb-rö­videbb távollét, de szerintem nem ez a jellemző! Kockázati té­nyezőnek érzem a gyermekte­lenséget, és azt, hogy majd 10 év alatt nem találták meg az utat a házassági tanácsadóba! Amennyiben levélírónk és férje esetében valóban minden szervi vizsgálat negatív volt, próbálja­nak meg inkább egy közös, gondtalan, jól megszervezett, kissé erotikus szabadságra el­menni, ahol majd igyekezzenek egymás kedvében járni, egymás­ra nagyon odafigyelni, kicsit „ud­varolni" egymásnak! A helyszínt és a napi programot mindig kö­zösen beszéljék meg! Több gyer­mektelen házaspárnak sikerült már így „úrrá lennie" meddősé­gén, valószínűleg az újszerűen ható közös élmények pozitív ér­zelmi töltésének hatására. ZS. E., Érsekújvár: - 46 éves, háromgyermekes csa­ládanya vagyok, és május elejétől beteg! Teljesen vá­ratlanul kezdődött, hogy el­kezdett fájni a nyakam, el­hagyott az erőm, és lázas lettem. Először torokgyulla­dás gyanújával kezeltek, kaptam Stopangint, meg lázcsillapítót is. Sajnos egy­re rosszabbul éreztem ma­gam, míg végül, több hét után, eljutottam az endokri­nológushoz is, aki megálla­pította, hogy a betegsé­gem: THYREODITIS. Kap­tam gyógyszereket, de ál­landóan nagyon gyenge va­gyok. Meg szeretném kér­dezni: mit tehetnék a javu­lásom érdekében, és miért olyan magas az FW nevű ki­vizsgálás eredménye? - Mind az eredmények, mind a leírt kórisme arra utal, hogy le­vélírónknak pajzsmirigygyulladá­sa van. Bár nem gyakori beteg­ség, de kezelése annál proble­matikusabb lehet. Kiválthatja fertőzés is, s ekkor az antibioti­kumos kezelésnek is létjogosult­sága van, de gyakoribb, amikor az immunrendszer reagál „fejet­lenül és esztelenül" valamilyen belső vagy külső ingerre. Az ide­gesség és idegeskedés általá­ban csak rontja az állapotot. Ke­zelése hosszadalmas, és rend­szerint visszamarad valamilyen életreszóló kellemetlenség. A magas FW-érték a megnöveke­dett vérsüllyedésre, helyeseb­ben vérsejtsüllyedésre utal, ami mindig azt jelenti, hogy a gyulla­dás folyamata még aktív, nagy mennyiségben termelődnek az ellenanyagok, melyek nyugalmi állapotban (a vér nyugalmi álla­potában, a kémcsőben!) súlyuk­nál fogva gyorsan leülepednek, magukkal ragadva a vérsejteket is. A betegség kezelése nem egy­szerű: az endokrinológiában jár­tas belgyógyász hatáskörébe tar­tozik. A beküldött eredmények alapján ajánlatos lenne az im­munrendszer és a vérben ke­ringő ellenanyagok gyors kivizs­gálása is, és a kezelés kiegészí­tése magas adagú antioxidán­sokkal (C-vitamin, E-vitamin, Be­ta-karoten), mert ezek a szerve­zet védekező reakcióit és folya-. matait erőteljesen támogatják. Elsősorban természetes eredetű és alapanyagú készítményekre orientálódjunk, kerüljük a szinte­tikus szereket! A kérdezett gyógyteák mindig hasznosak le­hetnek! „60-as" jeligére: - Kérem, írja meg, hogy milyen gyógyszer van nálunk forga­lomban a potencia megőrzésére, milyen árban, és hol lehet megszerezni. - 60 éven felül bizony már je­lentkezhetnek ilyen problémák, de nem kell, hogy törvényszerű legyen. Valószínűleg az érrend­szer állapotával függ össze, ezért minden szer hasznos le­het, amely az ereket tisztítja, és befolyásolja a nemi szervek vér­ellátását. A betegek egy része dicséri a YOHIMBE cserje kér­géből készült kivonatokat, újab­ban jó hírek jönnek a KUDZU gyökér és a páfrányfenyő kivona­tait tartalmazó szerekről. A kore­ai ginszenggyökér megfelelő ké­szítményei is „csodákra" képe­sek. A kezeléshez azonban hoz­zátartozik a párkapcsolatok „karbantartása" és az életmód rendezése is. Aki szereti a cigit, a töményét, a sört, és persze a ha­sát, annak egy idő után való­színűleg választania kell, mely élvezetekről tud inkább lemon­dani. Egy ismert cseh közmon­dás szerint, a hasát szerető férfi emlékművet emel az elesett hős fölött! Az elmondottakból, gon­dolom, érthető, hogy olyan „cso­daszer" nincs, amit az ember a zsebében hordva, alkalom­szerűen használni tudna. Elv­szerű életmódváltoztatással, és nem egy esetben a partner bevo­násával, türelmével jó eredmé­nyeket lehet elérni, s ebben a fo­lyamatban a modern készítmé­nyeknek is helyük van. Az áruk 500 korona körül mozog; több­ségük csak pénzért vásárolható meg. „Varga A. Érsekújvár" jeli­gére: - 21 éves lány va­gyok, nemrégen kórházba kerültem, ahol kalciumin­jekciókat és különféle tab­lettákat kaptam. Az injek­ciók beadása közben majd­nem mindig elpattantak az ereim, s végül már nem volt hová szúrni. Nem kaptam erre semmiféle gyógyszert, semmiféle kenőcsöt, azt mondták, hogy majd el fog múlni! Szeretném megtud­ni, hogy az erek elpattaná­sa után mi történik? Az ér eltűnik arról a helyről, vagy újból a régi lesz? írjon, ké­rem, erről pár sort! - A szervezet felépítésében óriási individuális eltérések van­nak, és ez vonatkozik a kötőszö­vet minőségére, feszességére, rugalmasságára is. Hasonlóan, mint a lufi, elpattanhat a szúrás hatására. Semmi különös nem történik, az éredényen kívülre került vér nagyon gyorsan meg­alvad, megakadályozva ezzel, hogy a megsérült éren keresztül a beteg elvérezzen. A szervezet­nek megvannak a maga nagyon hatékony regenerációs folyama­tai, melyek a sérülések helyén hegeket képeznek, a kiömlött és megalvadt vért fokozatosan el­takarítják. Az ér tehát ugyanott marad, csak heges lesz. Sok esetben ez még növeli a töré­kenységét. Az ilyen erek nagyon meg tudják keseríteni a beteg, de a kezelőszemélyzet életét is. Gyakorlatilag nincs ellenszere, de a sok C-vitamint és rutint tar­talmazó szerek bizonyos mér­tékben segíthetnek. Türelmes hozzáállással általában minden­kinél meg lehet találni az „ő erét", amely a legjobban viseli el az injekciókat. Nagyon sok függ persze a szúrás technikájától is. „Három hónap" jeligére: ­56 éves vagyok, gyakran szenvedek a hólyaggyulla­dástól. Van azonban a kis­medence tájékán egy kita­pinthatatlan időszakos fáj­dalmam. Az ultrahangos vizsgálat kimutatta, hogy a méhem, vagy a petefész­kem környékén van egy 45x21-e s képződmény. Az orvos azt mondta, jelent­kezzek 3 hónap múlva, ak­kor majd eldönti, kell-e műteni vagy nem. S nekem álmatlan éjszakáim van­nak, miért kell olyan sokat várni, ha már egy babszem­nyi daganatot is kioperál­nak! Minél előbb, annál jobb. Vagy nem? - Kár, hogy az orvosa nem magyarázta el a stratégiáját, és ezzel nem nyugtatta meg Önt! Valószínűleg meggyőződött róla, hogy Önnek miómája van, ami a hölgyek nagy részénél 50 éves korra kialakul. A miómákat kü­lönféle módon lehet kezelni, van olyan álláspont, hogy addig nem szabad megbolygatni, amíg elvi­selhetetlen problémákat nem okoz, hiszen minden műtét koc­kázattal jár. A rosszindulatú da­ganatoknak megvan a maguk tünete a laboratóriumi tükörben is, ettől valószínűleg nem kell tartania. Viszont nem elhanya­golható szempont a lelki nyuga­lom sem, ennek érdekében min­digszükséges egy ellenőrző vizs­gálat. Szívesen küldök ezért egy beutalót erre a vizsgálatra, nőgyógyászati klinikánkra. * * * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leve­leit. A nevet és a lakcímet ezút­tal sem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Védett férfiak H. G.: A feleségem halála óta egyedül gondoskodok egy ötéves és egy majd kétéves gyermekről. A vállalatunkban már január óta folynak az elbocsátások, mivel egyes részlegeket felszá­molnak. Június 20-án én is átvettem a felmondásomat. Én ezt igazságtalanságnak tartom, mert nálunk a nőknek még akkor sem mondanak fel, ha a férjükkel együtt gondoskodnak olyan korú gyermekekről, mint akikkel én egyedül törődök. Miért nem védi a törvény a kiskorú gyermekekről gondoskodó férfia­kat is? iJÜU! "-"-y Elsősorban azt kell elmonda­nunk, hogy a törvény védi azokat a férfiakat, akik egyedül gondos­kodnak gyermekükről. Ebből a szempontból pedig egyedülálló­nak tekintendő „a nőtlen, özvegy vagy elvált férfi vagy nő és az egyéb okokból egyedülálló férfiak is, ha nincs élettársuk, esetleg élettársnőjük"(lásd a Munka Tör­vénykönyve 274. §-ának első be­kezdését). Az ellátatlan gyermekről gon­doskodó magányos férfiakat elsősorban a Munka Törvény­könyve 270. §-ának első bekezdé­se védi. Az említett rendelkezés állapítja meg, hogy: „Az egy éves­nél fiatalabb gyermekről állandó jelleggel gondoskodó alkalmazot­takat nem szabad a munkahelyük vagya lakóhelyük községének ha­tárain túlra szolgálati útra küldeni, nem szabad őket éjszakai munká­val vagy túlmunkával (közismer­tebb kifejezéssel élve: túlórában) foglalkoztatni, és áthelyezni őket csak a saját kérésükre szabad". Az említett paragrafus második bekezdése szerint viszont „a gyer­mekükről állandó jelleggel gon­doskodó magányos (férfi) alkal­mazottakra is vonatkozik a Mun­ka Törvénykönyve 154. §-ának harmadik bekezdése, továbbá a 155. §-a és a 156. §-ának máso­dik bekezdése!". Miről is van szó? A Munka Tör­vénykönyve szerint a 15 évesnél fiatalabb gyermekről gondoskodó magányos nőt nem szabad szol­gálati útra küldeni a munkahelye vagy a lakóhelye határain túlra; át­helyezni őt csak a saját kérésére szabad (vagyis vonatkozik ez a gyermekükről gondoskodó magá­nyos férfiakra is). A Munka Tör­vénykönyve 155. §-a a munkálta­tó részéről történő felmondásokat korlátozza; éppen ezért a váran­dós nőknek, a három évesnél fia­talabb gyermekről gondoskodó nőknek, illetve a három évesnél fi­atalabb gyermekről gondoskodó egyedülálló férfiaknak is csak a rendelkezésben említett néhány indok alapján mondhat fel a mun­káltatója. A rendelkezés konkré­tan a Munka Törvénykönyve 46. §-a első bekezdésének a/ és b/ pontjában, illetve az 53. §-ban említett felmondási okokat nevezi meg. Tehát a fenti rendelkezés által védett személyeknek akkor mond­hat fel a munkáltatójuk, ha a mun­káltató szervezetet (vállalat) vagy annak egy részét megszüntetik vagy áthelyezik; ha a munkáltató szervezet megszűnik, esetleg ha a szervezet egy részét más szerve­zethez csatolják, és az átvevő szer­vezetnek nincs lehetősége arra, hogy az érintett alkalmazottat a munkaszerződése szerinti beosz­tásban (munkakörben) foglalkoz­tassa, és végül akkor, ha a Munka Törvénykönyvében említett bűncselekmény vagy valamilyen nagyon súlyos munkafegyelem­sértés miatt a munkáltató egyéb­ként akár azonnali hatállyal szün­tethetné meg a munkaviszonyt. Az Ön esetében alighanem nem vették figyelembe a Munka Tör­vénykönyvének említett rendelke­zéseit, de főként azokat a 270. és 155. §-okat, amelyek a három évesnél fiatalabb gyermekekről gondoskodó nőknek a felmondá­sokkal szembeni védelmét kiter­jeszti azokra az egyedülálló férfiak­ra is, akik három évesnél fiatalabb gyermekről gondoskodnak. Az adott helyzetben azt taná­csolnánk, hogy még a felmondási idő letelte előtt figyelmeztesse a munkáltatóját erre a mulasztásra, és ha nem járna sikerrel, akkor for­duljon a bírósághoz egy olyan ke­resettel, amelyben kéri a munkavi­szonya felmondással történő meg­szüntetésének érvénytelenítését, valamint az ilyen esetekben ese­dékes kártalanítást perelné. A már említett kártalanítással kapcsolatban a Munka Törvény­könyve 61. és 64. §-aira szeret­nénk felhívni a figyelmét. A Munka Törvénykönyve 64. §-a szerint a munkaviszony felmondással tör­ténő megszüntetésének érvényte­lenségét az alkalmazott a bírósá­gon legkésőbb attól a naptól szá­mított két hónapon belül perelheti, amikor a munkaviszonynak ezzel a felmondással meg kellett volna szűnnie. Ha június 20-án kapta meg a felmondást, a felmondási időt július elsejétől számítják, azaz alighanem szeptember végéig tart (ha a Munka Törvénykönyve 46. §­a első bekezdésének a/, b/ vagy c/ pontjában említett felmondási okok valamelyikével, s így például azzal indokolták a felmondást, hogy a vállalat egy része megszűnik). Szeptember végétől számítanák azt a két havi határ­időt, amelyben perelheti a munka­viszony megszüntetésének ér­vénytelenségét. A Munka Törvénykönyve 61. §-a a munkaviszony megszüntetésé­nek érvénytelensége okán kelet­kező igényekről szól (bármi legyen is a munkaviszony megszünteté­se érvénytelenségének jogcíme). Az említett rendelkezés első be­kezdése szerint, az érvénytelen felmondással érintett munkavál­lalónak, „ha ragaszkodik ahhoz, hogy a munkáltatója továbbra is foglalkoztassa őt, továbbra is fennáll a munkaviszonya és a munkáltatója köteles neki munka­bér-megtérítést fizetni. Ez a mun­kabér-megtérítés a munkavállaló­nak az átlagos kereset összegé­ben jár, és attól a naptól kezdve, amikora munkáltatójával közölte, hogy ragaszkodik további foglal­koztatásához; az említett munka­bér-megtérítés addig jár, amíg s munkáltató nem teszi lehetővé neki, hogy a munkáját folytassa vagy amíg nem kerül sor a munka­viszony érvényes megszüntetésé­re". A Munka Törvénykönyve 61. §-ának második bekezdése sze­rint ezt a munkabér-megtérítést azonban rendszerint inkább csak fél évre ítéli meg a bíróság. A mun­káltatók ugyanis rendszerint él­nek az említett rendelkezés által nyújtott azon jogi lehetőséggel, hogy a bíróságtól kérjék, hogy a fél évet meghaladó időre ne ítéljék meg az alkalmazottnak a munka­bér-megtérítést. Az adott körülmények között mindenképpen azt tanácsolnánk, hogy az írásban kézbesített fel­mondásával keressen fel egy ügy­védet vagy jogtanácsost, s adjon neki meghatalmazást arra, hogy az érdekeit képviselje, mondjuk az esetleges bírósági eljárásban is. Itt jegyeznénk meg, hogy ha bí­rósági perre kerülne sor, és ezt a pert megnyerné, akkor a jogi kép­viselője indítványára a bíróság alighanem a munkáltatóját köte­lezné a perköltségek (és így töl> bek között az ügyvédi honorári­um) megtérítésére is. Egyébként pedig a bírósági illetékekről szó­ló 71/1992. Tt. számú törvény 4. §.-ának második bekezdése sze­rint Ön a munkaviszony megszün­tetése érvénytelenségéből eredő igények érvényesítésekor mente­sítve van a bírósági illeték alól.

Next

/
Thumbnails
Contents