Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-28 / 174. szám, péntek

[D ÚJ szó PUBLICISZTIKA - HIRDETÉS 1995. július 28. AZ ANYA-FI U KONFLIKTUSNAK NINCS VALLASI HATTERE A szeretet nevében? Amikor megírtam a Jehova Tanúit érintő riportot, feltételeztem, lesznek, akik kifogást emelnek írásom ellen. Nem tévedtem, ha­bár több volt az a levél, amely egyértelműen kimondta: semmi kifogásuk a Jehova Tanúi ellen, míg nem zavarják nyugalmukat, családjukat. Jelentkezett írásom valódi főszereplője is, aki állí­totta: illett volna meghallgatnom őt is. Megmagyarázta, hogy édesanyjával való viszonya már azelőtt rossz volt, mielőtt val­lást változtatott volna. Egyben meghívott családja körébe. Megérkezéskor meglepődve vettem tudomásul, hogy a beszél­getésnél a fiatalemberen és fe­leségén kívül, jelen kíván lenni az apósa, az anyósa, sőt, a só­gornője is. A huszonéves fiatalember sze­rint félremagyaráztam édesanyja szavait, aki viszonyuk megromlá­sát nem hozta kapcsolatba vá­lasztott vallásával. Az írásomban a következő szerepel: hiszen az anya sem tudja „közvetve vagy közvetlenül" tettek-e gyermekei­vel valamit a Jehova Tanúi, sőt, azt vallotta, elfogadja és szereti őket olyanoknak, amilyenek, no­ha irtózik a szélsőségektől. Ponto­sítani szerettem volna kifogásait, miközben nem tagadtam, az anya, s nem a másik fél szemszö­géből láttattam a problémát. Még mielőtt válaszolni tudott volna, a szót apósa ragadta magához. - Sértőnek tartom, hogy sokan jehovistaként emlegetnek ben­nünket. Mi nem mondjuk a katoli­kusokról, hogy pápisták, ezért illő lenne használni a hivatalos Jeho­va Tanúi megnevezést - közölte bevezetésképpen. Elmondta, a múlt rendszerben hite miatt bör­tönbe vetették, megromlott az egészségi állapota, és meghurcol­ták családtagjait is. Rengeteg új­ságkivágást tett elém mondván, vannak, akik legszívesebben betil­tatnák a rendszerváltás után elis­mert vallást. Kifejtette, hogy bi­zony a gonosz emberiségnek el kell tűnnie, s ennek elérésén fára­doznak a Jehova Tanúi. Amikor a vehemensen támadó családfőt a felesége lecsillapítot­ta, a tárgyra tértünk. A fiatalember hosszasan ecse­telte szülei rossz házasságát, a szócsatákat, a veszekedéseket, majd a válásukat, miközben ne­hezményezte, hogy nősülése után anyagi támogatás nélkül kellett el­hagynia a szülői házat, ám a test­vére nagykorúsága betöltésekor takarékbetétkönyvet kapott. Kifej­tette, szó sincs arról, hogy elzár­kóztak volna a mamától, csak nem látogatták és nem látogatják. Főleg azért, mert megszületett az egyik, majd néhány hónapja a má­sik gyermekük. Az anya sem láto­gatta meg a fiatalokat, mert ami­kor bejelentkezett, nem felelt meg nekik látogatásának időpontja. Ezt követően a megsértődött édes­Egy állásfoglalás margójára APRÓHIRDETÉS Megdöbbenéssel és mélységes felháborodással olvastam az Új Szó július 21-i számában megje­lent, a hatalmi arrogancia, pöf­feszkedés és demagógia „díszpél­dányát", mely a következő címet viseli: „A Szlovák Köztársaság kul­turális minisztériumának állásfog­lalása a magyar sajtóban megje­lenő demagógiával kapcsolat­ban". Mint az Új Szó állandó előfi­zetője, olvasója és külső munka­társa, a lehető leghatározottab­ban tiltakozom a demokráciát, a kultúrát, a sajtószabadságot és a nemzetiségi sajtóhoz való hozzá­állást megcsúfoló ostoba és vég­telenül lehangoló „szövegecske" ellen. Mi, szlovákiai magyarok büsz­kék vagyunk arra, hogy a megúj­hodott Új Szó valóban független és mindennemű befolyások nél­kül, naprakészen tájékoztat ben­nünket, kiáll érdekeink, jogaink védelmében, melyeket - a de­mokratikus országokban szokat­lan és otromba módon egyre gyakrabban nyirbálnak meg, por­celánboltba beengedett elefánt­hoz hasonlóan zúzzák össze alap­vető emberi és kisebbségi jogain­kat, törik össze nyelvünket, kultú­ránkat, iskoláinkat. Ilyen körülmé­nyek között magától értetődő, hogy a lap belső és külső munka­társai és gyakran olvasói is, jogo­san tiltakoznak alapvető jogaink sárba tiprása, a megaláztatások és packázások ellen. Július 18-án a Sme című napilap közölte az „Aggodalom" című dokumentu­mot, melyet a szlovák kultúra több mint ezer jeles képviselője írt alá, tiltakozásul a kulturális minisztéri­um praktikái és pártpolitikai elvek­nek alávetett, s azokat kiszolgáló áldatlan tevékenysége ellen. A kulturális minisztérium ezt a doku­mentumot is „nagyvonalúan" a hazugságok és a demagógia töm­kelegének nevezi, aláíróit pedig olyan egyéneknek, akik „gyűlöl­nek mindent, ami szlovák". Mind­ez a minisztérium újabb „állás­foglalásában" olvasható, melyet július 22-én tett közzé a szlovák sajtó. A nyilatkozat aláíróinak egyi­ke, a pozsonyi Komenský Egye­tem bölcsészkarának tanára így anyát a fiatalok nem hívták ma­gukhoz. Ezek után furcsa volt hal­lani a fiatalasszony kertelés nélkü­li megjegyzését: a két pici gyer­mek mellett nem tudná még az anyósát is kiszolgálni. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nem túl jó anya-fiú kapcsolat gyökereit aligha fogjuk tisztázni, a vallási kérdések boncolgatására tértünk át. Szerettem volna, ha a hitükben erős, szemmel látható­an szépen élő családtagok többek között megmagyarázták volna, mi­ért kopogtatnak vadidegen embe­rek ajtaján, miért utasítják vissza a vérátömlesztést? - Ha az ember jó hírt kap, miért baj, ha örömét mással is meg akarja osztani? - kérdezett vissza a fiatalember. Szerinte, akik nem akarják meghallgatni hírnökeiket, írják ki lakásuk ajtajára: a Jehova Tanúi ne zavarjanak. A vérátömlesztés kérdésének elemzésére a nagy család feje vál­lalkozott. Teljes komolysággal, amerikai szakemberek tanulmá­nyait emlegetve, illetve egy főor­vos ismerősére hivatkozva bizony­gatta: a vér minden esetben he­lyettesíthető, a vérveszteségnél fellépő nyomáscsökkenés pedig sóoldattal s gyógyszerrel emel­hető. Nem akart hallani a leuké­miás betegekről, a véradás nélkül megvalósíthatatlan műtétekről, a transzplantációkról és még sorol­hatnám. Meg akart győzni arról, hogy az orvosok a vért pótló és he­lyettesítő szerek adagolását azért nyilatkozott az egyik szlovák napi­lapnak a minisztériumi „állásfog­lalással" kapcsolatban: „A kultu­rális minisztériumnak mindannyi­unk minisztériumává kellene len­nie. Helytelen a választások ered­ményeire hivatkozni, mivel a győztes pártnak is, amely átvette a hatalmat, gondoskodnia kell mindenről". Nos, a minisztérium valóban pártfeladatokat lát el, s bizonyára ezért uszít a független napilapok ellen, tekintet nélkül arra, milyen nyelven jelennek meg, ezért bo­csájt a párt akaratát hűségesen kiszolgáló lapnak a rendelkezésé­re több millió koronát a nemzeti­ségi sajtó támogatására szánt pénzből, s ezért tekinti bizonyára egyik fő feladatának a hazugsá­gokkal, demagógiával, arroganci­ával, kulturálatlansággal és intole­ranciával teli „állásfoglalások" so­rozatgyártását. Ezért nem átallja azt hazudni, hogy az Új Szó „na­ponta árasztja el gyűlölettel a nyil­vánosságot minden ellen, ami a mi fiatal Szlovák Köztársaságunk­ban történik". utasítják vissza, mert a véradás egyszerűbb. Beszélt arról is, hogy az egészségügyi intézetekben a Jehova Tanúi felügyelik, nehogy testvérük vért kapjon. Nem fogadta tetszéssel, hogy elveit és érvelését visszautasítot­tam, ezért inkább kivonult a nap­paliból. A frontot a felesége tartot­ta, s veje édesanyjára terelte a szót. Ismét arra, hogy a fiát sze­rető mamának nem szabadna megsértődnie, idegenek előtt pa­naszkodnia, inkább lássa be saját hibáit. A fiatalok, a vendéget megillető tisztelettel, a távolabb várakozó gépkocsiig kísértek. Megbeszél­tük, hogy a cikket megjelenés előtt - a félreértések elkerülése miatt -, a nyilatkozni óhajtó be­szélgetőpartnerem elolvashatja. Én álltam a szavamat, az írást megküldtem neki. S erre mit tett ő? Nemcsak elolvasta, hanem be­szélgetésünket átírta. Az volt a be­nyomásom, nem is önmagát akar­ja védeni - hiszen kifejtette, ő sem tökéletes, hibázott azzal, hogy nem hívta meg magához az édesanyját hanem testvéreit, a Jehova Tanúkat. Amikor közöltem vele, hogy a valóságnak nem meg­felelő, átírt változatát nem közöl­jük, gyűlölködve, bírósággal fenye­getett. A Jehova Tanúi bibliai idézetek­re támaszkodva állítják, az ő vallá­suk a szeretetből indul ki, s arra épül. A leírt eset egy a sok közül. Az utóbbi hónapokban több Jeho­va Tanúval beszélgettem, és mi­helyt nem értettem egyet tanaik­kal, vallásukkal, támadásba len­dültek. Feltételezem, hogy min­dezt a szeretet nevében?! PÉTERFI SZONYA Magától értetődő, hogy az Új Szó ezt nem teszi, csupán azért sem, mert a „mi fiatal Szlovák Köztársaságunk" a miénk is, a mi hazánk és szülőföldünk is! Jó len­ne, ha ezt már végre e hazában mindenki - többek közt a kulturá­lis minisztérium is - tudomásul venné. Uszítással ér fel, ahogyan az állásfoglalás megkísérli elhitet­ni velünk, hogy az Új Szó „egyre in­kább a nyugtalanságot és gyűlöle­tet gerjesztők szócsövévé válik". Ez nem csak az Új Szót sérti rend­kívül primitív és ostoba módon, hanem minket, az Új Szó olvasóit is, pedig a lap csupán egyetlen nemes ügyet kíván szolgálni: köl­csönös megértéssel és megbéké­léssel, jogaink kölcsönös tisztelet­ben tartásával felvirágoztatni a Szlovák Köztársaságot, mely az al­kotmány szerint is a szlovákok és az itt élő kisebbségek közös hazá­ja. Kár, hogy ennek a nemes ügy­nek nagyon rossz szolgálatot tesz­nek a tárca által ellenünk és a szlovák értelmiség független kép­viselői ellen immár „futószalagon" gyártott, sértő és Szlovákia jó hírét a külföld előtt is károsan befolyá­soló primitív „állásfoglalások"... SÁGI TÓTH TIBOR • Vállalkozásra üzlettársat kere­sek, Tel.: 0709/92 83 25 V-2240 • Eladó Babetta kitűnő állapot­ban, 7500 koronáért. Tel.: 0707/98 350. V-2307 • Eladó vagy bérbe vehető na­gyobb teljesítményű John Deer 975-ös kombájn, gyártási év 1984, továbbá középteljesít­ményű Class mercator. Ár meg­egyezés szerint. Tel.: 0706/ 962 223. V-2380 • SEGA. MINŐSÉG - MEGBÍZHA­TÓSÁG! Autó- és épületriasztók szerelése. 0707/52 73 VS-338 • Külföldi utak lebonyolítására autóbusszal rendelkező vállala­tok vagy magánvállalkozók je­lentkezését várjuk az egész or­szág területéről. CK IMPRO-TO­UR, Elektrárenská 3, 945 01 Ko­márno. Tel.: 0819/34 86, fax: 0819/35 30. VS-766 EPITOANYAGOK SEJTESÍTETT KÖNNYÜBETON - formaképzők, válaszfalak, SIPO­REX-Hebel nedvességszigetelők, hőszigetelők, faablakok, ajtók, fa­licsempék és talajburkolók, ragasztók, HIROKLEBEL, tömítőanya­gok, fehér tégla, hasítékburkolatok, kerítéselemek, samottok. TETŐFEDŐ ANYAGOK - űarateljes választék GYÁRTOTT TERMÉKEK betétes fedélszer­kezetek (kézi sze­relés), kéményido­mok háromcellás építőelemekhez, előregyártott kerá­miai és beton ge­rendatartók és ge­rendarács alapok. SZÍNES JCP ZSINDELYEK: piros, barna, zöld, fekete, szürkészöld, rozsdabarna, barnászöld, fekete-barna FORMÁK: téglalap, hódfarkú, hexagonális ÁRA: MÁR 140 KORONÁTÓL (HÉA nálkül) PRESPOR, spol. s r.o. Turbínová 1, 831 04 Bratislava, tel.: 07/29 37 44 VAJNORSKÁ Az árak 1995. július 24-től érvényesek Kristálycukor (1 kg) 21,90 koronától Kristálycukor (50 kg) 20,50 koronától porcukor(l kg) 24,50 koronától kockacukor (1 kg) 24,50 koronától mokkacsomagolás (5 g) 30,60 koronától Az árakhoz 6% hozzáadottérték-adót számolunk. PARADISO SLOVAKIA s.r.o., 929 01 D. STREDA, NOVÁ OSADA 2 Tel.: 0709/520 760, 525 783 Tel./fax: 0709/522 197 VK-768 Battyán községnek van vezeté­kes ivóvize, gázvezetéke, kultúr­háza, kocsmája... Nincs is ebben semmi kivetnivaló, mert minde­zek életvitelünk természetes vele­járói. A szomorú csupán az, hogy nincs iskolája. A mintegy kétszáz éves iskola „kiszolgált". Így látta ezt a járási higiénikus és az egész­ségügyi intézet képviselője is, ami­kor a tanév végével elrendelték annak azonnali bezárását. Hol kezdik majd az új tanévet az alap­iskolások, szeptember l-jén mer­re indul szüleivel a kis elsős, talán valamelyik szomszéd község isko­lájába? Erre egyelőre nincs pon­tos válasz, az azonban bizonyos, szeptemberig már biztosan nem épül új iskola. Tény, hogy a négyosztályos alapiskola épületének állaga az utóbbi időben annyira megrom­lott, hogy sem higiéniai, sem pe­dig statikai szempontból nem felel meg egy iskola céljainak. - Már a nagyapám is ide járt, meg jóma­gam is. Csoda, hogy egyáltalán áll még ez az épület. Évtizedeken ke­resztül csak toldozgatták, foltoz­gatták. Nézze, a tető is mihamar beroskad. Lassan eldől az egész BEZÁRTÁK A BATTYANI ALAPISKOLAT Keresik a megfelelő megoldást - jegyezte meg egy arra haladó idős bácsi, amint éppen az iskola épületét szemlélgette, majd le­gyintve egyet tovább ment. Úgy tűnik, itt az alma mater év­tizedeken át senkinek sem volt igazán a szívügye. Hallom, akad­tak ugyan kezdeményezők új isko­la építését illetően, de olyan, aki igazán kezébe vette volna az ügyet, már nem volt. Áprilisban egészségügyiekből, higiénikusok­ból, a hatóságot képviselő körzeti hivatal képviselőiből álló bizottság bejelentés alapján szemlét tartott az iskola épületének megvizsgálá­sa céljából. A bizottsági tagok által aláírt jegyzőkönyvben egyebek kö­zött ez áll: „Az épület jelenlegi álla­ga iskolai célokra nem megfelelő. Roskadozik a tető, nedvesek a fa­lak, rossz a világítás, az egyik osz­tályban elhelyezett kiskazánból történő fűtés nem biztonságos; az osztályok belső elrendezése nem kielégítő, az illemhely (udvarvégi fatákolmány, az ötvenes évek ele­jén készült) rozzant állapotú, nincs öltöző, mosdó... Vagyis okta­tási célokra tovább nem alkal­mas" - áll a jegyzőkönyv záróje­lentésében. Ennek alapján a higi­énikus és az egészségügyi intézet a tanévzáráskor elrendelte az épület végleges bezárását. - Ezek után én egy új iskola­épület mielőbbi felépítését java­soltam, addig, átmeneti időre, va­lamelyik községi tulajdonban lévő épületben kialakítanánk ideigle­nes tantermeket - tájékoztatott Szakács Ferenc, a község új pol­gármestere. A község tulajdonába viszont csak a három épületrészből álló iskola és a kultúrházzal egybe­épült községháza tartozik. Az isko­lai épületrészek egyike pedig óvo­daként szolgál. A két épületrész Mránt - azon felül, hogy oktatási célokra alkalmatlanná váltak - egy­kori tulajdonosuk, az egyház is ér­deklődik, tehát nem érdemes ta­tarozni. Ezért a községi tanács úgy döntött, hogy a csupán néhány éve épült üzletházat, amely üre­sen áll, iskolává alakítják. - A tanügynek nincs anyagi le­hetősége új iskolát építeni, sőt bármilyen más megoldás (épület­átalakítás stb.) támogatására sem képes - mondta Matyi Ilona igaz­gatónő, s közben átnyújtotta a tan­ügyi igazgatóság erről szóló leve­lét hogy magam is meggyőződhessek róla. - Az üzlet­ház kis átalakítással éppen megfe­lelne céljainknak. Négy osztály szépen elférne benne. Megoldód­na az illemhely, mosdó, öltöző, rak­tárak kérdése is az épületen belül. További beszélgetésünk során az is kiderült, miért következett be ez az áldatlan állapot: évekkel ezelőtt, a korlátlan lehetőségek és pazarlások időszakában minden­re volt pénz, csak éppen iskolára nem. Az „illetékesek" minden ki­szállás alkalmával megígérték az új iskolát, de ez csak ígéret ma­radt. (Feltehetően nem volt, aki szavukon fogja az ígérgetőket.) Most pedig a vékony pénztárcájú tanügy és önkormányzat csupán tehetetlenül vergődik. - Az üzletház átalakítására még akadna néhány korona, ezt elbír­nánk, de újat építeni saját erőből már nem futja. Ehhez szponzorok­ra lenne szükség, de azt nem talá­lunk, sem itt, sem pedig a környé­ken. És amint azt már tudjuk, a tanügynek sincs pénze. De vala­hogy azért megpróbáljuk gyerme­keink érdekében helyretenni a dolgokat, hogy méltó körülmények között kezdhessék az új tanévet. Bár már kevés az időnk, mégis ál­landóan keressük a megoldás le­hetőségét - mondta kissé biza­kodva a polgármester. Időközben megtudom: a közsé­gi hivatal mellett, a park szélén üresen álló üzletház, amelyet egy­koron Z akció keretében a lako­sok építettek, már nem a község tulajdona. Gazdája a fogyasztási szövetkezet. A polgármester azonban megnyugtatott, hogy a tulajdonjogi viszonyok rendezése már folyamatban van. Szerettem volna meghallgatni a fogyasztási szövetkezet illetékeseinek az üggyel kapcsolatos véleményét is, elvégre ők az épület tulajdono­sai. Ám mint kiderült, az épületet már odaígérték egy magánvállal­kozónak. Az iskola kérdése a községben szinte mindennapi beszédtémává vált. Az emberek is latolgatják, fontolgatják a lehetőségeket. Egyesek azt is szóba hozták, hogy a községháza és a kultúrház pos­tának készült, de üresen, kihasz­nálatlanul álló épületszárnya kis átalakítással éppen megfelelne a négyosztályos kisiskolának. Ott már minden a helyén van, amire egy iskolának szüksége van (víz­vezeték, mosdó stb.). A munkála­toknál a szülők is segítenének, csakúgy, mint a községháza építé­sénél. Ennek eldöntése viszont már az önkormányzaton múlik. KATÓCS GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents