Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-27 / 173. szám, csütörtök

RÉGIÓK Lénártfalva 750 éves B

ő/szó A képen látható óriásgyík nem egy őskövület, hanem a Vág folyó által partra vetett uszadék fa, „gazdája" pedig Szépvölgyi Ferenc, a nemeskajali nyugdíjasotthon gondnoka. Az ő hobbija ugyanis a természet alkotta szobrok gyűjtése. Ami más ember szemében csak egy alaktalan fadarab, abból Feri bácsi néhány fúrással-faragással mesebeli állatot alkot. Mint ezt, a kajali nyugdíjasotthon kertjét őrző „háziszörnyet". (Kép és szöveg: gl) Falunap - hagyományőrző szándékkal 1995. július 27. VELKENYE Ahol rosszkor jött a rendszerváltás Lapunk egyik korábbi számában rövid tudósítás jelent meg arról, hogy Csáb községben első alkalommal rendeznek Falunapot. E sorok íróját az a megtisztelő feladat érte, hogy a rendezvény egész vasárnap délutánt betöltő és valóban sokszínű kultúrműsorát vezethette. A csábi önkormányzat hagyományőrző szándékkal szervezte meg a Falunapot, amely jó alkalom a község múltjának alaposabb megismerésére, az elődök által teremtett szellemi értékek "felmutatására, a népi hagyományok felelevenítésére. A szándék jól körvonalazódott a rendezvény egyes programjaiban. Ime, a Falunap műsora dióhéjban. A község híres szülöttének, Szeder Fábián paptanárnak, tudós férfiúnak, a palócok első kutatójának a délelőtti szentmise után megkoszorúzták a templom falán elhelyezett emléktábláját. Ebéd után ünnepi ülést tartott a képviselő-testület. Kora délután a helyi sportpályán az iskola tanulói ügyességi játékokon vetélkedtek, miközben a sportpálya közvetlen közelében található szabadtéri színpadon a Főnix zenekar közönségcsalogató számokat játszott. A kultúrműsor első felében a csábi alapiskola magyar és szlovák tagozatának tanulói szerepeltek színvonalas összeállításokkal, amelyekben a népi és vallási műsorszámok mellett szavalatok és modern táncok is helyet kaptak. Az idén érettségizett jó hangú Pásztor Ilonka táncdalokat adott elő a Főnix kíséretében, a Zatyko Mária és Ivett testvérpár, mindketten tizenéves fiatalok, népdalokkal lopta magát a közönség szívébe. A Csábi Férfi Dalárda Balga László vezetésével palóc népdalokat adott elő Ág Tibor gyűjtéséből. Nagy közönségsikert aratott az immár negyedszázada működő Sugár zenekar. A műsort a magyarországi Herencsény községből érkezett hagyományőrző népdalkör tagjainak szereplése zárta. A kultúrműsor ideje alatt a szabadtéri színpad tőszomszéd ságában található ifjúsági klubban kóstolóval egybekötött borverseny zajlott, a focipályán pedig a csábi és a herencsényi öregfiúk mérték össze erejüket. A Falunap táncmulatsággal, amolyan batyubállal fejeződött be. Mintegy négyszáz ember nézte végig a közel négyórás kultúrműsort, amely lényegében helyi anyagból állt össze, helybeli tehetséges szereplőkkel. Ennek a mostani, első ízben megrendezett Falunapnak a sikere többek közt azt is bizonyítja, hogy aránylag szerény anyagi ráfordítással és „nagyágyúk", azaz ismert hazai vagy magyarországi művészek nélkül is lehet vonzó programot készíteni. És nemcsak a múlt, hanem a jelen jobb megismerésére, a helyi tehetségek felfedezésére, bemutatkozására is kiváló alkalom egy ilyen Falunap, amely az összetartozást és az egymásrautaltságot is kifejezésre juttatja a másság tisztelete mellett. A csábi önkormányzat a mostani rendezvény sikerétől függetlenül már korábban úgy döntött, hogy évről évre megrendezi a Falunapot. Érdemes lesz hagyományőrzésből hagyományt teremteni. BODZSÁR GYULA A feljegyzések először 1245ben említik a települést; kezdetben Kishanva, Kisabafalva, majd Miklósfalva néven. Az 1300-as évek második felétől, amikor a területet Lénárt család kapta meg, nevezik Lénártfalvának. A török hódoltság Lénártfalvára sem hozott semmi jót. Az addig békésen élő szorgalmasan dolgozó embereket a török egyre nagyobb adóterhekkel sújtotta. Ha nem fizették, elhajtották az állataikat, elvitték a terményeiket, s amellett, hogy a török az éhhalálba kergette a népet, a falu felégetésével fenyegetőzött. A török végül - huszonkét településsel együtt - porig égette Lénártfalvát. Az 1599-es összeírások már 14 házat említenek Lénártfalván. A 18. század közepén még a Putnoki járás legkisebb települései közé tartozott. A falu gazdaságilag csak a század vége felé kezdett megerősödni. A kiváló minőségű termőföldön a sűrűn vetett gabonaféléken kívül leginkább lent, kendert és káposztát termesztettek. Mindezekről Rái ' I íme, a budapesti mintára épített felújított templom A szerző felvétele kosi János, a község polgármestere tájékoztatott, majd elmondta, hogy Lénártfalvát most 520 lélek lakja, amelyből a legutolsó kimutatások szerint 86 személy nem talált méfgának munkát. Közhasznú tevékenységre eddig nyolc, munkanélkülit vettek fel, ezek többnyire a temető környékét csinosítják, festik a kerítést. - A falu korábbi vezetői nem hanyagolták el a települést - jegyezte meg bevezetőjében a polgármester ennek köszönhetően az elmúlt évtizedekben megépült a központi vízvezeték, bevezették a lakásokba a gázt, van orvosi rendelőnk, amelyben három szakorvos rendel, óvoda, alsó tagozatos magyar tannyelvű iskola működik a faluban... Az óvodát éppen most festetjük, ha végeznek a mesterek, folytatják a munkát az iskolában. Mi is tudjuk, hogy ez a tanügyi hivatal kompetenciájába tartozik, nekik viszont nincs pénzük ilyesmire. Ezeket az intézményeket pedig a mi gyermekeink látogatják és nekünk sem mindegy, milyen környezetben töltik el a napokat. Azt sem nézhettük tétlenül, hogy az iskola éttermében, ahol naponta 30-40 gyerek étkezik, elromlott a vízmelegítő. A tanügyi hivatal ígéretet tett, hogy kicserélteti, viszont nem volt rá pénze. Vásároltunk egy újat, hiszen hideg vízben nem lehet tökéletesen elmosogatni. Tavaly tatarozták a helyi református templomot, az önkormányzat 20 ezer koronával járult hozzá a költségek térítéséhez. Molnár Zoltán kurátort éppen otthon értük. Nyugdíjas, de 10 hektár földterületen gazdálkodik, s azon a reggelen malacokat adott el a szövetkezetnek, utána kaszálni készült. - A templomunk két évig épült, 1907-ben készült el. Az építkezés megkezdése előtt a faluból felutaztak néhányan Budapestre és szemrevételezték az ottani templomokat. Kiválasztottak egyet, az szerint építették meg templomunk tornyát, amely 42 méter magas. Amikor az építkezéssel elkészültek, ismét felutaztak a magyar fővárosba, jól megnézték belülről is. Azért díszíti hasonló festmény az egyik budapesti és a mi templomunk mennyezetét. A templomunkat 1965-ben tataroztuk, azóta sajnos, a fala egy kicsit megkopott. Bizony már ráfért a felújítás. Tudja, az idegen arról ítéli meg a gyülekezetet, hogyan tartja rendbe a templomát. Mi tagadás, mi magunk is jobban érezzük így benne magunkat mondta a kurátor. Lénártfalván mondhatni évszázados hagyományra tekint vissza a káposztatermesztés. Mihály László mérnök, a helyi szövetkezet elnöke szerint nem véletlenül, hiszen a Sajó és a Rima összefolyásánál gyakran párás a levegő és az jó hatással van a káposzta fejlődésére. - Elődeink csakhamar rájöttek, hogy másutt nem terem olyan szép káposzta, mint nálunk - mondta az elnök -, és ráálltak a káposztatermesztésre. Természetesen a káposzta ma is az egyik legattraktívabb termékünk. A káposztán kívül termesztünk paprikát, paradicsomot, uborkát, zellert, karfiolt, stb. A káposztánál maradva, savanyító részleget hoztunk létre, amelyben az őszi káposzta nagy részét besavanyítjuk és úgy adjuk el. A feldolgozást nem gépesítettük, a káposztát hagyományos módon, asszonyok tapossák fahordókban és „ősi" recept szerint ízesítjük. Tagadhatatlan, óriási érdeklődés mutatkozik minden évben iránta. Nagy részét a rimaszombati konzervgyárba szállítják, a káposz

: tát pedig savanyítva értékesítik. FARKAS OTTÓ A 320 lelket számláló Velkenyén mondhatni minden megtalálható, ami egy hasonló körülmények között lévő településen létezik. Megépült a központi vízvezeték, korszerűsítették a villanyhálózatot, átépítették a tűzoltószertárt, az egyori egyházi lóistállót, a későbbi szövetkezeti raktárt kultúrházzá alakították, a templomot kitatarozták, a ravatalozó megépült... Sőt, talán sokkal jobban áll infrastruktúra terén, mint más hasonló település a környéken. Azonban, ha két hónapot késik a rendszerváltás, akkor most Tuza Lász/ďpolgármester mással is dicsekedhetne. - Közigazgatásilag 1990-ig LéJézus kútja A szerző f elv. nártfalához tartoztunk - kezdte a polgármester -, de meg kell mondani, hogy úgy törődtek velünk, mint a saját községükkel. Amit lehetett, megépítettek, beszereltették, bevezettették... Ami kimaradt, nem az ő lelkúkön szárad. Éppen a gáz bevezetése volt soron, a tervek elkészültek, sajnos nem maradt idő a kivitelezésre. Minden munkálatot leállítottak a faluban és gondolom, másutt is. Emlékszem rá, éppen az utcák portalanítását végezték. A prágai tüntetés másnapján jött a parancs Rimaszombatból, hogy hagyják abba a munkálatokat, és a gépeket vigyék vissza az állomáshelyre. Egyetlen utcácskánk maradt úgy, azt az idén szeretnénk portalanítani. A templom alatti útszakaszhoz, mint jellemezte, keskeny híd vezetett, a közhasznú munkára felvett munkanélküliekkel előbb a hidat szélesítteti meg. A központi vízvezeték évtizedekkel ezelőtt megépült, a lakók nagy része mégis a Jézus kútja vizét issza. A kertek alatt elfolyó vízre hajtották valamikor a falu csordáját, a „betonteknő" ma is látszik. Bővizű forrás az, jut abból embernek, állatnak egyaránt. Sőt, aki teheti, más faluból is eljön a vízért. - Gyermekkoromban legalább 15 forrást ismertem Velkenye határában, mára csak ez az egy maradt meg belőlük - folytatta a polgármester. - A többi kiszáradt, elfelejtődött. Ebből ma is olyan vastagsugárban ömlik a víz, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor szalonnát sütni jártunk ide mellé. Azt hiszem, nincs gyógyító ereje, tulajdonképpen ez a víz még meg sincs vizsgálva. Az idén szeretnénk kipucoltatni a kutat, a környékét egy kicsit rendbe tenni. Ha mindezekkel megleszünk, akkor veszek belőle mintát és kivizsgáltatom. A polgármester hosszasan sorolta az apróbb akciókat, amire természetesen pénzt kell előteremteni. Mindezek tetejébe még legalább 2 millió koronát, ugyanis ennyibe kerülne a gáz bevezetése. A falutól 300 méterre halad a főgázvezeték Magyarországra, a regulációs állomáson már a levezetés is elkészült. Ennyi pénzt megtakarítani képtelenségnek látszik. Ha 1989 őszén legalább 2 hónapot késik a rendszerváltás, a polgármester szerint most gázvezeték is lenne Velkenyén. (kas) Egy híres komáromi zenészdinasztia jubilál Komáromban több olyan népi cigányzenész család él, akik évtizedeken keresztül a kultúra támogatói közé tartoztak. Nemcsak városunkban, de az országban és külföldön is Komárom hírnevét öregbítették. Ilyen famíliák közé tartozik a Rigó család is, akik sok elismerést vívtak ki maguknak kultivált és magas színvonalon művelt muzsikájukkal. Közülük ketten, a prímás Pál és ikertestvére, a bőgős Péter ezekben a napokban 60 éves életjubileumukat ünneplik. Évtizedeken keresztül ismerem a Rigó testvéreket és híres zenekarukat, mindig ott voltak, ha bármilyen nagy kulturális rendezvény vagy jelentős évforduló volt városunkban, s zenéjükkel örömet szereztek mindenkinek. Néhány nappal ezelőtt is díjmentesen kísérték városunk amatőr énekeseit nagy sikerrel a Tiszti Pavilon dísztermében. Beszélgetőpartnerem Rigó Pál prímás volt. - Zenész családból származunk - kezdte vallomását Rigó Pál - családunk a magyarországi Környéről származik. Már az öregszülök részéről is híres zenészek voltak az elődeink, így a század elején Rigó Ferenc és Döme Béla neves prímások voltak. Apánk, Rigó János katonaként került Komáromba, szabadidejében eljárt az akkori komáromi „Pihegőbe", ahol a cigányzenészek találkoztak, ő is velük zenélt és sokat segítette a cigányzenészek fejlődését. Négyéves koromban kaptam az első hegedűt. Egyre aktívabban apámmal és testvéremmel bekapcsolódtunk a város kulturális és társadalmi életébe. Sokat szerepeltünk az akkori litoveli kultúrrendezvényeken, sosem felejtem el, amikor 14 évesen a prímás szerepében nagy sikert arattam a Pacsirta című szerzeménnyel. Sok szép fellépést és sikert értünk el itt meg Szlovákia magyarlakta vidékein. A profi zenészek rögös pályáját választottuk, de sosem feledkeztünk meg, honnan indultunk s mindig, bárhol is muzsikáltunk, öregbítettük Komárom hírnevét. Zenénkkel örömet szereztünk sok neves államférfinak és híres embernek, pl. még Gagarin űrpilótának is játszottunk. Mindenhol nagyra értékelték tudásunkat és a szép muzsikánkat. Éveken keresztül szerepeltünk Olaszországban, Finnországban, Svájcban, többször Kelet- és Nyugat-Németországban, Magyarországon, Ausztriában és másutt. Szép évek voltak ezek, tele sikerrel és alkotókedvvel. Legtöbbet a Bécsi Hilton Szállóban játszottunk, ahol sok híres színész, művész és államférfi mellett olyan híres énekesek, mint Placido Domingo és Pavarotti is lelkesen tapsoltak szerepléseinknek. • Most, hogy lassan nyugdíjasok lesznek, hogyan fog alakulni további életük? - Amíg a kezünket mozdítani tudjuk, a vonót és a hegedűt nem tesszük félre. Ha a város és az itteni kultúrintézmények jó feltételeket teremtenek számunkra, máris jövünk és muzsikálunk. Szívesen bekapcsolódunk a Lehárnapokba, a Jókai Színház munkájába és az új hagyományok, például a Komáromi Prímásfesztivál megszervezésébe. Úgy gondoljuk, hogy a mai modern kor embere, amikor vidám vagy éppen bánata van, igényli a cigányzenét. Örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy gyerekeink, és lassan már az unokáink is nyomdokainkba lépnek, s tovább fogják majd vinni a komáromi cigányzene hagyományait. BENDE ISTVÁN