Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-24 / 170. szám, hétfő

1995. július 24. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ

Ó [Š] LECKE A SZAKSZERVEZETEKNEK Áremelés után és előtt Nem kevés embernek okoz bosszúságot a tömegközlekedésben bevezetett viteldíjemelés. Persze azok bosszankodnak a leginkább, akik naponta busszal, vonattal járnak munkába. De már azoknak az „illetékes uraknak" is főfájást okoz, akik luxuskocsin szállíttatják magukat. Ugyanis ha el akarják kerülni a szociális indíttatású lázongásokat, kénytelenek lesznek a megemelt kiadások ellensúlyozásaképpen valamilyen kompenzációs intézkedéseket foganatosítani. Mert az igencsak olcsó kifogás, hogy „Prágában már régóta 10 korona a villamosjegy, mégis utaznak az emberek." Ha egy ingázónak havonta 1700 koronát kell költenie csak utazásra, könnyen kiszámíthatja, hogy jobban megéri neki elveszítenie állását, és otthon a hűs szobában várni a postást a munkanélküli-segéllyel. A szakszervezetek erre már az áremelés előtt figyelmeztettek, és úgy tűnik, hogy a másik két szociális partner, a munkáltatók szövetsége és a kormány is kezdi komolyan venni a dolgot. Olyannyira, hogy a jegyáremelés kiváltotta elégedetlenség miatt egy másik fontos kérdés-, a-szintén régóta „aktuális" energiaár-emelés megvitatását is levették a háromoldalú egyeztető tanács legutóbbi ülésének napirendjéről, mondván: előbb a jegyáremelés okozta többletkiadásokat kell valahogy kompenzálni, hogy az állampolgár egy kis lélegzethez jusson, azután zúdítják majd az újabb terhet a nyakába. Az energiaárak emelésének szükségességére is megvan a magyarázat: egyetlen fejlett ország sem engedi meg magának azt, amit Szlovákia, vagyis hogy lassan már mindenféle energiának magasabb az előállítási költsége, mint amennyiért azt a fogyasztó megkapja. „Ha Európába akarunk integrálódni, az enrgiaárakkal is igazodnunk kell" mondják' az okosok. „Akkor viszont a bérekkel is igazodjunk Európához" - mondják a másik oldal képviselői. A harmadik fél meg azzal áll elő, hogy a világbanki hitelnyújtásnak is egyik feltétele az energia-áremelés. (Azt persze bölcsen elhallgatják, hogy ugyanennek egy másik feltétele a privatizálandó vagyon növelése. Ez utóbbi ugyanis sokkal inkább nehezére esne a kormánynak, mint egy kicsit felpöckölni az árakat.) És itt be is zárul az ördögi kör: ahhoz, hogy emelhessék az energiaárakat, előbb a béreket kellene emelni. Ahhoz, hogy a béreket emelhessék, a szlovákiai gazdaság helyzetén kellene javítani. Ahhoz, hogy a gazdaságot fellendítsék, jelentős hitelre lenne szükség. Ahhoz pedig, hogy hitelt kapjunk, az energiaárakat kellene emelni. (gaál) MATOL: VII. NÉPRAJZI SZEMINÁRIUM Komáromban a Dunáról Ú] Szó-tudósítás Andrásfalvy Bertatan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, Pásztor István, Komárom város polgármestere, valamint Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója és több neves néprajzkutató közreműködésével Komáromban ma délelőtt ünnepi megnyitóval veszi kezdetét a kisebbségi néprajzosok egyhetes találkozója, sorrendben a VII. Néprajzi Szeminárium. A folyamatos szakmai eszmecserére és a baráti szálak szorosabbra fűzésére egyaránt lehetőséget nyújtó találkozón a vendéglátó szlovákiai kutatókon kívül magyarországi, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, szlovéniai és burgenlandi szakmabeliek is részt vesznek. Ugyanakkor a találkozó előadásainak döntő többsége nyilvános lesz, ezért a néprajz iránt fogékony laikusok számára is lehetőség nyílik az előadók véleményének megismerésére. Talán említést érdemel a tény, hogy a néprajzosok komáromi találkozójára Szlovákiában egy olyan tásadalmi és politikai légkörben kerül sor, amikor is a kisebbségi kultúrát alig támogatják. Ennek ellenére a néprajzi szeminárium honi társszervezője, a Liszka József vezette Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság vállalta a szükséges anyagiak megszerzését. És amit vállalt, teljesített. Köszönhetően az Illyés Gyula Alapítvány, a Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány, a Gyurcsó István Alapítvány és több Duna menti község önkormányzata példás, szellemi épülésünk érdekében tett összefogásának. (kosár) EGY ROPOGOS BANKÓ TÖRTENETE Előlegért feleséget Véletlenül vetődtem abba a társaságba, amelyben egy serkenő bajuszú srác éppen viccet mesélt, amely valahogy úgy szólt, hogy egy csinos nő kalapot vásárolt Pozsony egyik áruházában. Ezerkoronással fizetett, a pénztárnál ülő hölgy elvette a pénzt, hosszasan nézegette, majd visszaadta, mondván: „Asszonyom, ez a bankó hamis." Mire a vevő ingerülten válaszolt: „Akkor engem megerőszakoltak. " Előrebocsájtom, én nem jegyzem meg a vicceket, meghallom, és azon nyomban elfelejtem. Hogy ez mién ragadt meg emlékezetemben? Talán azért, mert kísértetiesen hasonlít ahhoz a történethez, amely egy nógrádi kis faluban lejátszódott. Előleget fizettek a vasútnál, ahol két egy falubeli fiatalember (is) dolgozott Nem egy műszakban, az egyik este hatkor végzett, a másik akkor lépett munkába. így volt ez azon a napon is, amikor a történet lejátszódott. Mindketten felvették az előleget - Hazaviszed a pénzemet? kérdezte a munkába lépő vasutas, és egy ropogós ötszázast adott át a társának. - Tudod, hogyan van, ennyi pénzért leütik az embert éjszaka - mondta viccesen, és megveregette a barátja vállát. - Teszek egy kis kerülőt hazafelé, és mindjárt odaadom a feleségednek - nyugtatta meg a haza igyekvő vasutas a munkában maradt társát. Úgy is történt minden, ahogy a barát megígérte. Az asszony éppen a kertben foglalatoskodott, az uborkát öntözte. Napbarnított testén jól mutatott a világos színű forrónadrág és a szűk fehér trikó. A férfi láttán bűvös mosoly jelent meg az arcán, a szeme csillogott. Bizonnyal megbűvülte a nőtlen fiatalembert. A kert sarkában már nem az a barát álldogált, aki a vasútállomásról a pénzzel elindult. Egy mindenre elszánt Casanovává változott, aki azon törte a fejéi, hogyan szerezhetné mega nőt. Udvarolni kezdett: kezdetben csak szép szavakat mondott, később nyíltan ajánlatot is tett. - Honnan lenne neked arra pénzed? - gúnyolódott az asszony, aki „belement" a pikánssá fajult szópárbajba. A fiú benyúlt a zsebébe, és a pénztárcájából kiemelte azt az ötszázast, amelyet az asszony férje bízott rá. - Tessék! - nyújtotta át a ropogós bankót a nőnek. Másnap reggelizés közben érdeklődött a férj, átadta-e a barátja az ötszázast: az előleget, amelyet munkából küldött haza, és a feleségének is elmondta, hogy éjszaka kellemetlenül érzi magát sok pénzzel a zsebében. A felesége megnyugtatta, igen, megkapta a pénzt, de arról nem tett említést, hogyan jutott hozzá. A történet nem tudódott volna kí, ha a fiatalember italozás közben el nem meséli egy asztaltársaságnak. Azok persze nem hittek a gyakran lódító barátjuknak, és elhatározták, hogy felkeresik az asszonyt. A fiú csak ezután tudatosította, milyen rosszul cselekedett, amikor elkotyogta a történetet, de ivótársait már nem tudta visszatartani. A fiatalasszony a társasággal nem állt szóba, ám az eset fölöttébb érdekelte az éppen otthon tartózkodó férjet is. Az asszony végül beismerte, hogy valóban „megtörtént", majd kérte az urát, hogy ha egyedül hagyja éjszakára, ne küldözzön férfiakat a házhoz. Szerencsére a házaspár egyik tagja sem nyújtott be válókeresetet társa ellen. FARKAS OTTÓ ITTHON TÖRTÉNT I NAP ALATT Egy kis felüdülés Prikler László felvétele A PERIFERIA PERIFERIAJAN. Az elmúlt csaknem 6 év alatt bebizonyították a szlovákiai magyar politikai vezetők, hogy hazai viszonylatban képesek elpolitizálgatni. Csehszlovákia, majd a „válás" után Szlovákia keretei között az itthoni nagypolitikában éreztetni tudták 600 ezres közösségünk jelenlétét. Közben azonban az elfogulatlan közírók kezdettől fogva figyelmeztették a magyar pártok vezetőit, hogy működésüknek van egy gyenge pontja: a szövetségi politika. Ennek színvonalasabbá tétele érdekében akár még kompromisszumokat is érdemes lenne kötni, hiszen az ország konkrét viszonyai között végső soron arról van szó, hogy az antidemokratikus erők maradnak-e hatalmon, vagy a mérsékelt erők ezeket képesek lesznek demokratikus eszközökkel legyőzni. A múlt héten kínos közjátékra került sor a szlovákiai belpolitikában, és ez intermezzónak a Magyar Koalíció három pártelnöke volt a főszereplője. Az Egyesült Államokban jártak, fontos személyiségekkel folytattak tárgyalásokat, vendéglátóik előtt kifejtették véleményüket a szlovákiai belpolitikai helyzetről és ezen belül a magyar kisebbség helyzetéről, majd hazatértek, sajtótájékoztatót tartottak, és olyan kijelentéseket tettek, amelyek megtételére csak az Egyesült Államok adminisztrációja lett volna jogosult. Ugyanis a nemzetközi politikában az a szokás, hogy külföldi politikusok vendéglátói meghallgatják a más országból érkezett partnerek véleményét, tájékoztatását, esetleg véleményt is nyilvánítanak az elmondottak alapján, a döntés, a reagálás jogát azonban fenntartja magának az adott vendéglátó ország kormánya. A magyar pártelnökök elsiették a dolgot, így az Egyesült Államok pozsonyi nagykövetsége nyilatkozatban volt kénytelen cáfolni mindazt, amit a magyar pártelnökök a sajtóértekezleten állítottak. Több mint kínos következményei lettek a melléfogásnak. A szélsőségesen nacionalista sajtó élt, és - mérget vehetünk rá - az elkövetkezőkben is élni fog a lehetőségekkel, és nemzeti pellengérre állította és állítja nemcsak a pártelnököket, hanem velük együtt a szlovákiai magyarságot is. Ezúttal valóban saját csapdánkba estünk, pedig csak egy hajszál választott el bennünket attól, hogy ügyünk nagyot profitáljon a pártelnökök amerikai tárgyalásaiból. Hiszen az amerikai értékrendet követők számára rendkívül rokonszenves mindez, amit a Magyar Koalíció szorgalmaz: a polgárosodás, az államosított vagyon privatizálása, a nyílt társadalom építése, az állam szerepének csökkentése és az önkormányzatok beleszólásának fokozása. Kimondottan ellentétes viszont a nyugati értékrenddel mindaz, ami most Szlovákiában a jelenlegi kormány vezetésével történik: a nemzeti alapon való politizálás, a privatizálás leállítása, az állami intézmények szerepének növelése és a hatalom egy centrumba való összpontosítása. Az amerikai politikusokkal folytatott véleménycsere után illő lett volna megvárni, hogy a washingtoni adminisztráció közölje Pozsonnyal, miként értékeli a szlovákiai helyzetet. Bármit is tudtak meg magyarjaink Amerikában, meg kellett volna várniuk, míg döntéseit Washington maga közli a világgal. A pártelnökök elsiették a dolgot, és ebből egyértelműen a kormányon levő nacionalista pártok profitálnak. Azt a benyomást keltik, hogy a magyarok esküdt ellenségei a szlovák államiságnak. Ez pedig a szlovákiai magyar politikai erők szövetségi politikája lehetőségeinek csökkenésében üt vissza. Hasonló a helyzet, mint 1994 nyarán, amikor egyik pártelnökünk a választási agitáció során Szlovákia etnikai térképével a háta mögött jelent meg a televízió képernyőjén, nagy mértékben hozzájárulva ezzel Slotáék Szlovák Nemzeti Pártjának parlamentbe való bejutásához. A mindennapi itthoni politizálásban, a vicinális agitálásban bocsánatos bűn a porbafingó színvonalú érvelés. A kisebbségi lét itt Bécstől keletre és délre azt is jelenti, hogy a periféria perifériáján vagyunk. Az ebből következő elkényelmesedést és hátrányokat csak úgy tudjuk leküzdeni, ha megpróbáljuk túlhaladni az évek alatt megszokott rutint. Legalább akkor, ha Nyugat felé, külföldre utazunk. TÓTH MIHÁLY Öregdiákok, figyelem! 1995. júli- runk születésének 100. évforus 29-én az dulójára emlékezünk. Gánóczy érsekújvári Mihály (1895. 7. 25. - 1976. 8. temetőben 20.) generációk által megbeMiska bácsi cáült, emberséges és nagy tudásírjánál talál- sú pedagógus volt. Emlékét őrizkozunk. Sze- zük meg. 15 órakor jöjjetek el a retett taná- sírjához! Bocsánat - mások nevében Az egész ügy negyedik buta síkjának minősítette tegnapelőtt Robert Kotian azt, ahogy Duray Miklós koalíciós partnerei nevében bocsánatot kért azért, amit A. Nagy László mondott közös amerikai útjuk kapcsán. A Sme kommentátora nem túlzott, hiszen a politikában, enyhén fogalmazva is, szokatlan dolog mások nevében bocsánatot kérni, különösen úgy, hogy ilyesmivel meg sem bízták az illetőt. Márpedig sem A. Nagy László, sem Bugár Béla nem kérte meg ilyen gesztusra az Együttélés elnökét. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a Népszava szerdai számában Duray Miklós szinte ugyanezt nyilatkozta, amit a Magyar Polgári Párt elnöke egy nappal korábban, Pozsonyban... Ebből is nyilvánvaló, hogy Duray Miklós bocsánatkérését egyértelműen politikai motívumok vezérelték. A kérdés az, hogy milyenek. Képviselőtársaihoz hasonlóan az újságíró is találgatásokra van utalva. Jómagam három lehetséges szempontot tartok valószínűnek. Az egyik ok az lehet, hogy Duray Miklós ezzel a gesztussal igyekezett tompítani a kormánypártiak egyre élesedő támadását, valamint a három hazai magyar párttal nem ellenséges viszonyban lévő szlovák politikusok és kommentátorok kritikáját. Nem biztos, hogy ez sikerül, hiszen Slotáék és mások akár ki is használhatják ezt a bocsánatkérést, mondván: lám, még a magyarok is beismerték, mekkorát hibáztak! A tárgyilagos újságírók minősítését pedig pontosan kifejezte a Sme kommentátora. A másik ok az lehet, ami eléggé gyakran visszatérő viselkedésforma és motívum Duray Miklós cselekedeteiben. Ő szemmel láthatóan nem mindig érzi jól magát a Magyar Koalícióban, ahol a szerződés értelmében mégiscsak ildomos egyeztetni, konzultálni minden lényeges kérdésről. Az Együttélés elnöke a jelek és a tények szerint nem mindig hajlandó erre, esetenként a vezető hazai magyar politikus szerepét hangsúlyozva, teljesen önállóan, olykor pedig önfejűen cselekszik. Nagy a valószínűsége annak, hogy most is így lépett, miközben politikai értelemben kiskorúsította és lejáratta két koalíciós partnerét. Ez a fajta politizálás motiválhatja a bocsánatkérés harmadik lehetséges okát. Tudjuk, Duray Miklós kénytelen volt nyilvánosságra hozni azt a tényt, hogy titokban találkozott Vladimír Mečiarral. Mára az is nyilvánvaló, hogy az Együttélés elnöke akkor nem Számolt be teljes egészében arról, hogy mi mindenről tárgyalt a kormányfővel. Nem tudhatjuk azt sem, miben egyeztek meg, vagy egyáltalán megegyeztek-e valamiben. Annyi viszont bizonyos, hogy az ominózus találkozó óta nagyobbak a feszültségek és az ellentétek a három pártelnök között. Mečiar tehát minimum annyit ismét elért, hogy bizalmatlanságot gerjesztett, ezúttal a hazai magyar pártvezetők között. Félreértés ne essék: nagyon fontos volt, hogy a Magyar Koalíció vezetői végre találkoztak, s remélhetőleg ezután gyakrabban tárgyalnak a miniszterelnökkel. Abban sincs semmi kivetnivaló, ha titkos megbeszélésekre, konzultációkra is sor kerül. A megegyezés érdekében nyilván engedményekre, gesztusokra is szükség van. Ám nem lehet alku tárgya például a köztársasági elnök tisztsége és jogköre, hiszen itt nem elsősorban Michal Kováé személyéről, hanem alkotmányos jogrendünk megőrzéséről van szó. Nem tértem el a tárgytól, amikor ezt írom. Ugyanis valahányszor Vladimír Mečiar az elmúlt hónapokban ellenzéki politikusokkal tárgyalt, ígérgetésekkel és zsarolásokkal igyekezett őket rászedni arra, hogy támogassák őt a köztársasági elnök megbuktatásában. Ma nemcsak a közvéleményünk, hanem azt hiszem, még A. Nagy László és Bugár Béla sem tudja, valójában mi mindenről tárgyalt Duray Miklós a kormányfővel, szóba kerülte a köztársasági elnök problémaköre, most pedig miért kért előzetes egyeztetés nélkül a nevükben bocsánatot. Csak az tűnik bizonyosnak, hogy legutóbbi politikai sakkhúzásaival Duray Miklós nem erősítette a Magyar Koalíció egységét és pozícióját. SZILVÁSSY JÓZSEF Nemcsak sörivóknak való... TA SR-hír Vladimír Jankura, a helyi művelődési központ munkatársa lett annak a sörivó versenynek a győztese, amelyet a Roland lovag tiszteletére szervezett III. városi történelmi játékok keretében rendeztek Bártfán. Jana Božová, a bártfai Šariš Múzeum munkatársának tájékoztatása szerint a győztes 17 másodperc alatt három félliteres korsó sört húzott le. A bártfai játékokon egyébként 15 férfi mérkőzött meg egy több tucatnyi kiló súlyú kőtömbbel, amelyet 10 méterrel kellett arrébb cipelniük. Teljesítményükkel tagjai lettek az erős férfiak céhének. Az ostorpattogtatók céhe 6 új taggal bővült, ugyancsak sikeres teljesítményük jutalmaként. A bártfai kulturális nyár rendezvényeit amint arról lapunkban is több ízben tudósítottunk - július 19étől 21-éig élvezhették a város lakói és fürdővendégei.