Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-20 / 167. szám, csütörtök

U] ÚJ szó OLVASÓINK OLDALA 1995. július 20. Akinek nem inge... x A parlament pályatévesztett emberei Tisztelt szerkesztőség! Június utolsó hétvégéjén a brünni CSMMSZ (Cseh- és Morvaországi Magyarok Szervezete) néhány vezetőségi tagia kedves, bensőséges kis ünnepségen vett részt Bécsben, az ottani hétvégi iskola tanévzáróján. Három lelkes tanárnő Deák úr igazgatása alatt •csodálatra méltó erdményt ért el: a heti egyszeri, szombatonkénti összejöveteleken három csoportban foglalkoztak a gyerekekkel, s a záróünnepségen az egész évi munka gyümölcsét ízlelgettük mindnyájan. A kisebbek bájos verses, énekes, mondókás összeállítást mutattak be. A nagyobbak Arany János Toldijára vállalkoztak. A gyerekek boldogan vették át a bizonyítványt, munkájuk jutalmát. Számunkra pedig a pedagógusokkal folytatott eszmecsere volt értékes. Legalább sikerült ellesnünk egyet s mást, hogy nálunk, Brünnben is kamatoztathassuk a tapasztalataikat. OLGYAINÉ PONGRÁCZ IBOLYA Brünn Június legvégén a szőgyéni akácosban újra megrendezték az Érsekújvári Járási Dal- és Táncünnepélyt. Az ünnepély a szőgyéni utcákon közönségcsalogatóval kezdődött. A zsúfolásig megtelt nézőtér közönsége gazdag és színvonalas műsornak tapsolhatott. Fölléptek a környék néptáncosai, énekesei és zenészei, nagykéri, besenyői, muzslai, barti, udvardi, tardoskeddi, kéméndi, kicsindi és természetesen a helyi csoportok. A rendezvény nemzetközi jellegét a magyar vendégegyüttesek, a salgótarjáni Koszorúcska ifjúsági tánccsoport és a veresegyházi asszonykórus adták. A műsor után az Akácos csárdában a mulatni vágyókat a kürti Pepes Sándor és népi zenekara várta. Az emlékezetes kulturális rendezvény nem valósulhatott volna meg, ha nincsenek áldozatkész szponzorok, és ha nem segítenek a községi hivatalok. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat Mióta az eszemet tudom, mindig kedveltem a nagy gondolkodók és az egyszerű nép bölcs mondásait, és nem utolsósorban a humort is, mivel a humorban is nagyon sok bölcsesség van. Minekutána figyelmesen elolvastam a Soros György előadását tartalmazó cikket (Új Szó, 1995. júl. 11.), - a humor kisöccse - a „fricska" jutott eszembe, s vele egyetemben ma már közhelynek számító közmondás: Akinek nem inge, ne vegye magára! Nos, nem tartom indokoltnak és szükségesnek Soros György méltatását, de annyira jogom van, hogy személyes véleményem röviden kifejtsem. „Az átalakításért díj" méltán megilleti Soros Györgyöt, akit a modern idők „internacionalista" Széchenyi Istvánja jelzője is illethetné, mivel nem profitot hajszol magának azáltal, hogy jövedelmének felét az arra rászorult országokban alapítványokba fekteti, A médiáknak köszönhetően ritkán előforduló, de annál csúnyább és erkölcstelenebb színjátéknak lehetünk tanúi, konkrétan a köztársasági elnök elleni alantas támadásnak a kormányon lévő pártok részéről. E jelenség akaratlanul is a közelmúltat, ill. a történelmet idézi fel bennünk. Az idősebb korosztály bizonyára még emlékszik rá, mi, fiatalabb nemzedék pedig a történelemkönyvekből olvashattunk róla, hogy a 30-as években Hitler és talp nyalói hasonló praktikákat folytattak, mint a mostani itteni kormányzó erők. Ha kellett, erőszakkal, ha a helyzet úgy kívánta meg, akkor pedig fondorlatokat alkalmazva, de megszerezték a teljhatalmat. Hitler is ugyanúgy ígért fűt-fát, eljövendő Kánaánt, mint a mostani Július első vasárnapján hallgatom a Cserkészhíradót, s befejezésül, meleg gyerekhangon elköszön(t) - az egyébként jól szerkesztett műsor „moderátora": Kákarov Anita. Az angol nyelvterületen az anglikán egyház igehirdetőjét nevezik moderátornak, a szlovák nyelvű elektronikus sajtóban igen nagy előszeretettel a műsorvezetőt és a bemondót. Persze ha nőnemű lényről van szó, akkor moderátorkát mondanak. Nos, a mi egyetlen magyar nyelvű rádiónkban, a mi kis Aniill. adományozza. Teszi mindezt az emberiség békéjéért és jobb boldogulásáért: a nyílt társadalom eszméjéért. Mindebből kitűnik, hogy Soros György nem csupán nagy humanista, de messzemenően intelligens, tisztán látó közgazdász és egyben becsületes politikus is. - Mindezek ellenére a hatalomtól elvakult (és elvadult...) kormányunk persona non gratának szeretné kikiáltani ezt a nemes lelkű embert. Ennek oka meglehetősen egyértelmű. Crans Montanában elmondott beszéde nagy visszhangot, szlovák kormánykörökben pedig felháborodást váltott ki. Lám, lám, eljutottunk az inghez... Nem is akármilyen ingről vagyon szó, és a nemzetiek nem most vették magukra. Lassan egy éve lesz, hogy ez a képletes ing egyre sárgább és sárgább... (s miként a falevél - elrothadása előtt megbarnulhat!). Valami ilyesfélére gondolhatott Soros is, amikor ezeket a szavakat mondta: kormánypártok. A kormányfő és csatlósai (matrózai, kalózai) ugyanúgy lázadást kezdeményeznek, mint az már a történelemben sokszor előfordult, hogy így a nagy szakértelemmel, tudással és tapasztalattal rendelkező kapitányt eltávolíthassák a kapitányi hídról, hogy azután az önjelölt kapitány vehesse át a hatalmat, akár tapasztalat és tudás híján is! Hogy aztán esetleg hajótörést szenvednek, avagy egy lakatlan szigetre vetődnek majd, mit érdekli az a fellázadt kalózokat? Nekik az a leglényegesebb, hogy ők állnak a kormányrúdnál! Akaratlanul is Róbert Merle egyik könyve jut az eszembe, amelyben leírja a kalózok fellázadását a nagy tapasztalatú, higgadt kapitány ellen. A kormányrúdhoz, ill. a hatalomhoz tánkat is moderátorrá léptette elő a mindentudó szerkesztő Néni. Hogy ez a (ma még) önszorgalomból alkalmazott a It e r n a t í v szóhasználat kinek tetszett (?), és kinek nem (!) azt nem tudom. Persze minderről a kis Anita nem tehet, s meglehet, ő is azok közé tartozik, akik - a közismert okokból eredően - nem vették át az évvégi bizonyítványukat. Mondom hát újfent: Anitánk ebben az ügyben teljesen ártatlan. Elétették az írógéppel írt papírt, ő beolvasta és kész. Meg hát ő azért „... a kibontakozó mintát azonban már jól látni. Ez nem más, mint nacionalista ideológiák és magas üzleti érdekek keveréke - klasszikus recept a fasizmus és a nemzetinacionalizmus számára." Kérdem, kell ehhez kommentár? - Esetleg annyi, hogy: A király meztelen?? - Nagyon okosan tette az Új Szó szerkesztősége, hogy leközölte S. Gy. teljes beszédét. Ebből az olvasó megállapíthatja, mi az, ami a kormányköröket „felháborította". Szó ami szó, az emberek általában az igazság kimondásáért haragszanak a legjobban, s vajon ki az, aki saját hazugságát ne igyekezne tagadni, mi több: először eljátssza a sértődöttet. Végül is arról van szó, hogy a kormánykörök felszívták a vizet, holott Soros György egyetlen konkrét országot sem nevezett meg... Akkor pedig miért a felháborodás? SONKOLY TIBOR Szőgyén nem értő kalózoknak köszönhetően egy távoli lakatlan szigeten kötöttek ki. Mivel kevés élelemmel rendelkeztek, kénytelenek voltak saját maguk megtermelni az élet fenntartásához szükséges javakat. Bírták egykét évig a kemény munkát, de végül is észbe kaptak, és körüludvarolták az eltávolított kapitányt, hogy bármi módon, de juttassa el őket erről a szigetről. Azt képzelték magukról ugyanis, hogy tejjel-mézzel folyó kánaánt teremtenek, ám hiú ábrándjuk rideg valósággá vált. És ekkor már bezzeg jól jött a nagy tudású, higgadt kapitány is. Félő, a jelenlegi kormánykoalíció nem ismeri be hibáját, és görcsösen fog kapaszkodni a kapitányi hídba. NAGY ANDRÁS Szimő szeret a rádióban (is) lenni, abban a rádióban, ahol őt tudtán kívül és akarata ellenére „alternatívul" (is) beszéltetik! Apropó: minderről jut eszembe, hogy a minap egyik könyvtárunk szakdolgozója bizalmasan magyarázta nekem volt, hogy egy újonnan kinevezett munkatárssal szaporodtak (gyarapodtak), akinek pontos munkaköri megnevezése - nyelvőr-cenzor. Hát ehhez sem kell kommentár, talán mindössze ennyi: Őrizzük és műveljük hát nyelvünket Ml is - ott, ahol - és amíg lehet. VÖRÖS PÉTER Kamocsa Elég szomorúak a tapasztalataim a parlamenti közvetítésekről - igaz, nem kell más cirkuszba menni és fizetni. Szerintem nagyon sok ott a pályatévesztett ember. Az az érzésem, hogy a koalíció és az ellenzék nem ellenfélként, hanem ellenségként kezelik egymást, pedig egyik a másik nélkül a demokrácia felé vezető úton nem létezhet. Minden játékban legalább kettőre van szükség, hogy nemesen s a megengedett, szabályozott eszközökkel versenyezzenek, a mérkőzés végén egymásttisztelve és becsülve kezet fogjanak. Nagy gondot okoz számomra, hogy egyes képviselők tehetsége, tudása, alkalmatossága, képessége nem nőtt fel, nincs a képviselői tisztet megkövetelő szinten. Lehet valaki ennek vagy amannak a pártnak, mozgalomnak, tömörülésnek jó, odaadó (vakon követő) és hűséges tagja, ám nem minden esetben érett a képviselői poszt betöltésére a legmagasabb hatalmi szervben, az ebből eredő feladatok elvégzésére. Jó labdarúgóból nem biztos, hogy jó játékvezető is lesz és~ fordítva. Van egy mondás, hogy kis szekeret ne kényszerítsd autóval versenyt menni! Lefordítva ez azt jelenti, hogy a parlamenti ülések - például - levezetésével csak az arra alkalmas embereket bízzuk meg. Persze ez vonatkozik a miniszteri vagy a közös előadók posztjaira is, akik közül, sajnos, egyesek ezekre nem alkalmasak, és kín hallgatni felszólalásaikat, zárószavaikat. Június 23-án pár percig figyeltem hazánk legfelsőbb törvényhozási testületének, a parlamentnek munkáját a tv egyenes adásában. Szomorkodtam és derültem, nagyon megdöbbentett az a valóság, amit e percek alatt láttam és hallottam. Hát ez volna a színe-java országunknak, államunknak, hazánknak, egyes politikai pártoknak és mozgalmaknak? Akkor ez óriási szegénységi bizonyítványul szolgál nemcsak nekünk, de a külföldi nézők, figyelők számára is. Minden elismerésem és tiszteletem azoknak, akik tisztségükhöz és beosztásukhoz méltóan tudnak viselkedni, fogalmazni, szólni és cselekedni. Már többször is esett sző arról, hogy a legmagasabb hatalmi szerv képviselői nagyon gyéren töltik meg a padokat, inkább „kellemesebb" helyeken töltik el a munkaidejüket, mint a munkahelyükön. Sokszor a 150-nek ä fele sincsen a teremben, a testület így nem képes szavazni. Vajon hiányoznak akkor is, amikor a kevés munkáért a nagy fizetéseket fizetik ki nekik? Az országgyűlés egyik alelnökének az ülés levezetése, irányítása komoly kívánnivalókat hagy maga után, szerintem a legkisebb községek helyi szervei ülésének a vezetése is határozottan magasabb szinten van. Elképzelhető e testület ilyen irányítása s az ülésezés ilyen levezetése? Negyvenöt évig dolgoztam e szakmában, de ilyesmivel nem találkoztam. Van egy magyar közmondás: „Akinek nem inge, nem gatyája, ne vegye magára. "Erre kérem a képviselők java részét is. Ám akire - akikre - ez vonatkozik - az ülés levezetőjére is -, próbálja magára venni s a dologból valahogyan kikecmeregni. Saját magunk és mindannyiuk érdekében és javára. Hogy minél kevesebb legyen a parlamentben a pályatévesztett ember. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk. amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket EGY PAP, AKI FIÚKAT SZERETETT ÚJ SZÓ, 1995. VII. 10. Szembenézés a tényekkel Helyeslem, hogy ez a tanulságos cikk megjelent az Új Szóban. Véleményem szerint minden embernek felelnie kell a tettéért, még akkor is, ha az illető pap. A két idős néni, akik mégis a lelkészt sajnálják, jobb, ha arra gondolnak: mit szólnának akkor, ha velük vagy az unokáikkal történne hasonló eset? A cikk megjelenése szerintem nem használható fel a magyarok lejáratására. Éppen fordítva, nyíltan szembe kell nézni a valósággal, akár ilyen esetben is. Az már más kérdés, hogy mi történt volna akkor, ha ez egy magyar pap vétke lett volna szlovák anyanyelvű közegben: bizonyára minden szlovák lap ezzel lett volna tele. A lelkész súlyos bűne még akkor is megbocsáthatatlan, ha a magyar hívők miatt tanult meg magyarul. SZOMOLAY ISTVÁNNÉ Vereknye Ez már alternatív Matrózok lázadása Megengedett legnagyobb sebesség? Előzni tilos? Vagy valami egészen más? Vajon miről informál az útjelző tábla? Egy időben divat volt az út menti táblák leszerelése, bemázolása. Ám ez a „dicsőség" csupán a magyar feliratú helységnévtábláknak jutott osztályrészül. A valóban újramázolásra szoruló táblák - mint ez a telefonoszlopra szögelt, rozsdamarta is - senkinek sem bántják a szemét. Pedig az ilyen és ehhez hasonló táblák tudják csak igazán veszélyeztetni a közlekedés biztonságát. Kép és szöveg: KOVÁCS SÁNDOR Mad Vajon okulunk belőle? Az Olvasóink oldala egyik számában megjelent olvasói vélemények közül kettőre szeretnék dióhéjban reflektálni. A „Nyelvtörvény és az alternatív oktatás" című cikk szerzője azzal zárja kétségtelenül hasznos eszmefuttatását, hogy „Tudomásom szerint a szlovák nyelv érettségi tantárgy. így nem fordulhat elő, hogy egy érettségi vizsgával rendelkező fiatal ne bírja tökéletesen a hivatalos nyelvet." Ebben a megállapításban a tisztelt olvasónak, sajnos, nincs teljesen igaza. Ne ámítsuk magunkat, mert tény, hogy a magyar tannyelvű középiskolákban a régebben vagy a most érettségizett diákok nem elhanyagolható része nem beszéli jól a szlovák nyelvet. Ellenkező esetben nem merült volna fel ilyen erővel az alternatív oktatás bevezetésének szükségessége, úgymond, önkéntes alapon. Az más lapra tartozik, hogy ennek a torzszüleménynek nem elsődleges célja a szlovák nyelv hibátlan elsajátítása. Hogy mire megy ki a játék, mindannyian jól tudjuk. És azzal is tisztában vagyunk, hogy a szlovák nyelv oktatásának módszerén kellene változtatni, és akkor sutba dobhatnánk az alternatív oktatást. A gyermeküket szlovák óvodába vagy iskolába íratni szándékozó magyar szülők figyelmébe különösképpen ajánlanám a „Kiközösítették, mert magyar" címmel közölt, nyilvános önkritikát gyakorló édesanya mondandójának lényegét, vagyis: „Végül kivettem őt az óvodából (természetesen szlovák nyelvűről van szó - a szerk. megj.), de már későn, mivel idegileg kimerült gyereket hoztam haza, ami sokáig érezhető volt, és kezelésre szorult. Persze magyar iskolába adtam őt is és a húgát is, hogy soha többé ilyesmi ne fordulhasson elő... Ezt azért írtam le, hogy a szülők tanuljanak az én hibámból." Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy okulnak-e belőle a szlovák tannyelvű iskolát (ne adj' Isten az alternatív oktatást) előnyben részesítő vagy a még ingadozó magyar szülők? Mivel attól tartok, hogy az Új Szó nagyon sok magyar családhoz nem jut el, mert vagy közömbösek általában a sajtó iránt, vagy mert anyagi okok miatt nem tudják megvásárolni a lapot, támadt az az ötletem, hogy legyünk segítségükre ezeknek a családoknak. Vagy úgy, hogy az általunk előfizetett vagy megvásárolt újságot elolvasása után valamilyen úton-módon eljuttatjuk hozzájuk, pl. bedobjuk a postaládájukba, a munkahelyükön átpasszoljuk a munkatársunknak. Vagy úgy, hogy egy-egy tanulságos cikk, írás fénymásolatával „megszórjuk" a közömböseket. Tudom, hogy ötletem kivitelezésének lehetnek objektív és szubjektív akadályai, de mindenképpen fel kell ráznunk a közömböseket, saját oldalunkra állítani az ingadozókat, és segíteni azokon, akik önhibájukon kívül kénytelenek nélkülözni az írott sajtót. BODZSÁR GYULA Nagykürtös