Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-20 / 167. szám, csütörtök

U] ÚJ szó OLVASÓINK OLDALA 1995. július 20. Akinek nem inge... x A parlament pályatévesztett emberei Tisztelt szerkesztőség! Június utolsó hétvégéjén a brünni CSMMSZ (Cseh- és Morva­országi Magyarok Szervezete) né­hány vezetőségi tagia kedves, bensőséges kis ünnepségen vett részt Bécsben, az ottani hétvégi iskola tanévzáróján. Három lelkes tanárnő Deák úr igazgatása alatt •csodálatra méltó erdményt ért el: a heti egyszeri, szombatonkénti összejöveteleken három csoport­ban foglalkoztak a gyerekekkel, s a záróünnepségen az egész évi munka gyümölcsét ízlelgettük mindnyájan. A kisebbek bájos ver­ses, énekes, mondókás összeállí­tást mutattak be. A nagyobbak Arany János Toldijára vállalkoztak. A gyerekek boldogan vették át a bizonyítványt, munkájuk jutalmát. Számunkra pedig a pedagógusok­kal folytatott eszmecsere volt érté­kes. Legalább sikerült ellesnünk egyet s mást, hogy nálunk, Brünn­ben is kamatoztathassuk a ta­pasztalataikat. OLGYAINÉ PONGRÁCZ IBOLYA Brünn Június legvégén a szőgyéni aká­cosban újra megrendezték az Ér­sekújvári Járási Dal- és Táncünne­pélyt. Az ünnepély a szőgyéni ut­cákon közönségcsalogatóval kezdődött. A zsúfolásig megtelt nézőtér közönsége gazdag és színvonalas műsornak tapsolha­tott. Fölléptek a környék néptán­cosai, énekesei és zenészei, nagy­kéri, besenyői, muzslai, barti, ud­vardi, tardoskeddi, kéméndi, ki­csindi és természetesen a helyi csoportok. A rendezvény nemzet­közi jellegét a magyar vendége­gyüttesek, a salgótarjáni Koszo­rúcska ifjúsági tánccsoport és a veresegyházi asszonykórus adták. A műsor után az Akácos csárdá­ban a mulatni vágyókat a kürti Pe­pes Sándor és népi zenekara vár­ta. Az emlékezetes kulturális ren­dezvény nem valósulhatott volna meg, ha nincsenek áldozatkész szponzorok, és ha nem segítenek a községi hivatalok. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat Mióta az eszemet tudom, mindig kedveltem a nagy gon­dolkodók és az egyszerű nép bölcs mondásait, és nem utolsó­sorban a humort is, mivel a hu­morban is nagyon sok bölcses­ség van. Minekutána figyelmesen elol­vastam a Soros György előadá­sát tartalmazó cikket (Új Szó, 1995. júl. 11.), - a humor kis­öccse - a „fricska" jutott eszembe, s vele egyetemben ma már közhelynek számító közmondás: Akinek nem inge, ne vegye magára! Nos, nem tartom indokoltnak és szükségesnek Soros György méltatását, de annyira jogom van, hogy személyes vélemé­nyem röviden kifejtsem. „Az át­alakításért díj" méltán megilleti Soros Györgyöt, akit a modern idők „internacionalista" Széche­nyi Istvánja jelzője is illethetné, mivel nem profitot hajszol ma­gának azáltal, hogy jövedelmé­nek felét az arra rászorult orszá­gokban alapítványokba fekteti, A médiáknak köszönhetően ritkán előforduló, de annál csú­nyább és erkölcstelenebb szín­játéknak lehetünk tanúi, konk­rétan a köztársasági elnök elleni alantas támadásnak a kormá­nyon lévő pártok részéről. E jelenség akaratlanul is a közelmúltat, ill. a történelmet idézi fel bennünk. Az idősebb korosztály bizonyára még em­lékszik rá, mi, fiatalabb nemze­dék pedig a történelemköny­vekből olvashattunk róla, hogy a 30-as években Hitler és talp nyalói hasonló praktikákat foly­tattak, mint a mostani itteni kor­mányzó erők. Ha kellett, erőszakkal, ha a helyzet úgy kí­vánta meg, akkor pedig fondor­latokat alkalmazva, de megsze­rezték a teljhatalmat. Hitler is ugyanúgy ígért fűt-fát, eljö­vendő Kánaánt, mint a mostani Július első vasárnapján hall­gatom a Cserkészhíradót, s be­fejezésül, meleg gyerekhangon elköszön(t) - az egyébként jól szerkesztett műsor „moderáto­ra": Kákarov Anita. Az angol nyelvterületen az anglikán egy­ház igehirdetőjét nevezik mo­derátornak, a szlovák nyelvű elektronikus sajtóban igen nagy előszeretettel a műsorve­zetőt és a bemondót. Persze ha nőnemű lényről van szó, ak­kor moderátorkát mondanak. Nos, a mi egyetlen magyar nyelvű rádiónkban, a mi kis Ani­ill. adományozza. Teszi mindezt az emberiség békéjéért és jobb boldogulásáért: a nyílt társada­lom eszméjéért. Mindebből kitűnik, hogy Soros György nem csupán nagy humanista, de messzemenően intelligens, tisz­tán látó közgazdász és egyben becsületes politikus is. - Minde­zek ellenére a hatalomtól elva­kult (és elvadult...) kormányunk persona non gratának szeretné kikiáltani ezt a nemes lelkű em­bert. Ennek oka meglehetősen egyértelmű. Crans Montanában elmondott beszéde nagy visszhangot, szlo­vák kormánykörökben pedig fel­háborodást váltott ki. Lám, lám, eljutottunk az inghez... Nem is akármilyen ingről vagyon szó, és a nemzetiek nem most vették magukra. Lassan egy éve lesz, hogy ez a képletes ing egyre sár­gább és sárgább... (s miként a falevél - elrothadása előtt meg­barnulhat!). Valami ilyesfélére gondolhatott Soros is, amikor ezeket a szavakat mondta: kormánypártok. A kormányfő és csatlósai (matrózai, kalózai) ugyanúgy lázadást kezdemé­nyeznek, mint az már a történe­lemben sokszor előfordult, hogy így a nagy szakértelemmel, tu­dással és tapasztalattal rendel­kező kapitányt eltávolíthassák a kapitányi hídról, hogy azután az önjelölt kapitány vehesse át a hatalmat, akár tapasztalat és tudás híján is! Hogy aztán eset­leg hajótörést szenvednek, avagy egy lakatlan szigetre vetődnek majd, mit érdekli az a fellázadt kalózokat? Nekik az a leglényegesebb, hogy ők áll­nak a kormányrúdnál! Akaratlanul is Róbert Merle egyik könyve jut az eszembe, amelyben leírja a kalózok fellá­zadását a nagy tapasztalatú, higgadt kapitány ellen. A kor­mányrúdhoz, ill. a hatalomhoz tánkat is moderátorrá léptette elő a mindentudó szerkesztő Néni. Hogy ez a (ma még) ön­szorgalomból alkalmazott a I­t e r n a t í v szóhasználat kinek tetszett (?), és kinek nem (!) ­azt nem tudom. Persze mind­erről a kis Anita nem tehet, s meglehet, ő is azok közé tarto­zik, akik - a közismert okokból eredően - nem vették át az év­végi bizonyítványukat. Mondom hát újfent: Anitánk ebben az ügyben teljesen ártatlan. Elétet­ték az írógéppel írt papírt, ő be­olvasta és kész. Meg hát ő azért „... a kibontakozó mintát azonban már jól látni. Ez nem más, mint nacionalista ideológi­ák és magas üzleti érdekek ke­veréke - klasszikus recept a fa­sizmus és a nemzetinacionaliz­mus számára." Kérdem, kell ehhez kommentár? - Esetleg annyi, hogy: A király mezte­len?? - Nagyon okosan tette az Új Szó szerkesztősége, hogy le­közölte S. Gy. teljes beszédét. Ebből az olvasó megállapíthat­ja, mi az, ami a kormánykörö­ket „felháborította". Szó ami szó, az emberek általában az igazság kimondásáért harag­szanak a legjobban, s vajon ki az, aki saját hazugságát ne igyekezne tagadni, mi több: először eljátssza a sértődöttet. Végül is arról van szó, hogy a kormánykörök felszívták a vi­zet, holott Soros György egyet­len konkrét országot sem neve­zett meg... Akkor pedig miért a felháborodás? SONKOLY TIBOR Szőgyén nem értő kalózoknak köszön­hetően egy távoli lakatlan szige­ten kötöttek ki. Mivel kevés éle­lemmel rendelkeztek, kénytele­nek voltak saját maguk megter­melni az élet fenntartásához szükséges javakat. Bírták egy­két évig a kemény munkát, de végül is észbe kaptak, és körül­udvarolták az eltávolított kapi­tányt, hogy bármi módon, de jut­tassa el őket erről a szigetről. Azt képzelték magukról ugyanis, hogy tejjel-mézzel folyó kánaánt teremtenek, ám hiú ábrándjuk rideg valósággá vált. És ekkor már bezzeg jól jött a nagy tudá­sú, higgadt kapitány is. Félő, a jelenlegi kormánykoalíció nem ismeri be hibáját, és görcsösen fog kapaszkodni a kapitányi híd­ba. NAGY ANDRÁS Szimő szeret a rádióban (is) lenni, ab­ban a rádióban, ahol őt tudtán kívül és akarata ellenére „alter­natívul" (is) beszéltetik! Apropó: minderről jut eszem­be, hogy a minap egyik könyvtá­runk szakdolgozója bizalmasan magyarázta nekem volt, hogy egy újonnan kinevezett munka­társsal szaporodtak (gyarapod­tak), akinek pontos munkaköri megnevezése - nyelvőr-cenzor. Hát ehhez sem kell kommen­tár, talán mindössze ennyi: Őrizzük és műveljük hát nyel­vünket Ml is - ott, ahol - és amíg lehet. VÖRÖS PÉTER Kamocsa Elég szomorúak a tapasztala­taim a parlamenti közvetíté­sekről - igaz, nem kell más cir­kuszba menni és fizetni. Szerin­tem nagyon sok ott a pályaté­vesztett ember. Az az érzésem, hogy a koalíció és az ellenzék nem ellenfélként, hanem ellen­ségként kezelik egymást, pedig egyik a másik nélkül a demokrá­cia felé vezető úton nem létez­het. Minden játékban legalább kettőre van szükség, hogy ne­mesen s a megengedett, szabá­lyozott eszközökkel versenyez­zenek, a mérkőzés végén egy­másttisztelve és becsülve kezet fogjanak. Nagy gondot okoz számomra, hogy egyes képviselők tehetsé­ge, tudása, alkalmatossága, ké­pessége nem nőtt fel, nincs a képviselői tisztet megkövetelő szinten. Lehet valaki ennek vagy amannak a pártnak, mozgalom­nak, tömörülésnek jó, odaadó (vakon követő) és hűséges tagja, ám nem minden esetben érett a képviselői poszt betöltésére a legmagasabb hatalmi szervben, az ebből eredő feladatok elvég­zésére. Jó labdarúgóból nem biz­tos, hogy jó játékvezető is lesz ­és~ fordítva. Van egy mondás, hogy kis szekeret ne kénysze­rítsd autóval versenyt menni! Le­fordítva ez azt jelenti, hogy a par­lamenti ülések - például - leve­zetésével csak az arra alkalmas embereket bízzuk meg. Persze ez vonatkozik a miniszteri vagy a közös előadók posztjaira is, akik közül, sajnos, egyesek ezekre nem alkalmasak, és kín hallgatni felszólalásaikat, zárószavaikat. Június 23-án pár percig fi­gyeltem hazánk legfelsőbb tör­vényhozási testületének, a par­lamentnek munkáját a tv egye­nes adásában. Szomorkodtam és derültem, nagyon megdöb­bentett az a valóság, amit e per­cek alatt láttam és hallottam. Hát ez volna a színe-java orszá­gunknak, államunknak, ha­zánknak, egyes politikai pár­toknak és mozgalmaknak? Akkor ez óriási szegénységi bizonyítvá­nyul szolgál nemcsak nekünk, de a külföldi nézők, figyelők szá­mára is. Minden elismerésem és tiszteletem azoknak, akik tiszt­ségükhöz és beosztásukhoz méltóan tudnak viselkedni, fo­galmazni, szólni és cselekedni. Már többször is esett sző ar­ról, hogy a legmagasabb hatal­mi szerv képviselői nagyon gyé­ren töltik meg a padokat, inkább „kellemesebb" helyeken töltik el a munkaidejüket, mint a munka­helyükön. Sokszor a 150-nek ä fele sincsen a teremben, a testület így nem képes szavazni. Vajon hiányoznak akkor is, ami­kor a kevés munkáért a nagy fi­zetéseket fizetik ki nekik? Az or­szággyűlés egyik alelnökének az ülés levezetése, irányítása ko­moly kívánnivalókat hagy maga után, szerintem a legkisebb köz­ségek helyi szervei ülésének a ve­zetése is határozottan magasabb szinten van. Elképzelhető e testü­let ilyen irányítása s az ülésezés ilyen levezetése? Negyvenöt évig dolgoztam e szakmában, de ilyes­mivel nem találkoztam. Van egy magyar közmondás: „Akinek nem inge, nem gatyája, ne vegye magára. "Erre kérem a képviselők java részét is. Ám aki­re - akikre - ez vonatkozik - az ülés levezetőjére is -, próbálja magára venni s a dologból vala­hogyan kikecmeregni. Saját ma­gunk és mindannyiuk érdekében és javára. Hogy minél kevesebb legyen a parlamentben a pálya­tévesztett ember. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tartá­sával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is köz­lünk. amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet. Köszön­jük olvasóink bizalmát, és vár­juk további leveleiket EGY PAP, AKI FIÚKAT SZERETETT ÚJ SZÓ, 1995. VII. 10. Szembenézés a tényekkel Helyeslem, hogy ez a tanulságos cikk megjelent az Új Szó­ban. Véleményem szerint minden embernek felelnie kell a tettéért, még akkor is, ha az illető pap. A két idős néni, akik mégis a lelkészt sajnálják, jobb, ha arra gondolnak: mit szól­nának akkor, ha velük vagy az unokáikkal történne hasonló eset? A cikk megjelenése szerintem nem használható fel a magyarok lejáratására. Éppen fordítva, nyíltan szembe kell nézni a valósággal, akár ilyen esetben is. Az már más kérdés, hogy mi történt volna akkor, ha ez egy magyar pap vétke lett volna szlovák anyanyelvű közegben: bizonyára minden szlo­vák lap ezzel lett volna tele. A lelkész súlyos bűne még akkor is megbocsáthatatlan, ha a magyar hívők miatt tanult meg magyarul. SZOMOLAY ISTVÁNNÉ Vereknye Ez már alternatív Matrózok lázadása Megengedett legnagyobb sebesség? Előzni tilos? Vagy valami egészen más? Vajon miről informál az útjelző tábla? Egy időben divat volt az út menti táblák leszerelése, bemázolása. Ám ez a „dicsőség" csupán a magyar feliratú helységnévtábláknak jutott osztályrészül. A valóban újramázolásra szoruló táblák - mint ez a telefonoszlopra szögelt, rozsdamarta is - senkinek sem bántják a szemét. Pedig az ilyen és ehhez hasonló táblák tudják csak igazán veszélyeztetni a közlekedés biztonságát. Kép és szöveg: KOVÁCS SÁNDOR Mad Vajon okulunk belőle? Az Olvasóink oldala egyik számában megjelent ol­vasói vélemények közül kettőre szeretnék dióhéj­ban reflektálni. A „Nyelvtörvény és az alternatív ok­tatás" című cikk szerzője azzal zárja kétségtelenül hasznos eszmefuttatását, hogy „Tudomásom sze­rint a szlovák nyelv érettségi tantárgy. így nem for­dulhat elő, hogy egy érettségi vizsgával rendelkező fiatal ne bírja tökéletesen a hivatalos nyelvet." Ebben a megállapításban a tisztelt olvasónak, sajnos, nincs teljesen igaza. Ne ámítsuk magun­kat, mert tény, hogy a magyar tannyelvű középisko­lákban a régebben vagy a most érettségizett diákok nem elhanyagolható része nem beszéli jól a szlovák nyelvet. Ellenkező esetben nem merült volna fel ilyen erővel az alternatív oktatás bevezetésének szükségessége, úgymond, önkéntes alapon. Az más lapra tartozik, hogy ennek a torzszüleménynek nem elsődleges célja a szlovák nyelv hibátlan elsajátítá­sa. Hogy mire megy ki a játék, mindannyian jól tud­juk. És azzal is tisztában vagyunk, hogy a szlovák nyelv oktatásának módszerén kellene változtatni, és akkor sutba dobhatnánk az alternatív oktatást. A gyermeküket szlovák óvodába vagy iskolába íratni szándékozó magyar szülők figyelmébe külö­nösképpen ajánlanám a „Kiközösítették, mert ma­gyar" címmel közölt, nyilvános önkritikát gyakorló édesanya mondandójának lényegét, vagyis: „Végül kivettem őt az óvodából (természetesen szlovák nyelvűről van szó - a szerk. megj.), de már későn, mivel idegileg kimerült gyereket hoztam haza, ami sokáig érezhető volt, és kezelésre szorult. Persze magyar iskolába adtam őt is és a húgát is, hogy so­ha többé ilyesmi ne fordulhasson elő... Ezt azért ír­tam le, hogy a szülők tanuljanak az én hibámból." Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy okulnak-e belőle a szlovák tannyelvű iskolát (ne adj' Isten az al­ternatív oktatást) előnyben részesítő vagy a még in­gadozó magyar szülők? Mivel attól tartok, hogy az Új Szó nagyon sok magyar családhoz nem jut el, mert vagy közömbösek általában a sajtó iránt, vagy mert anyagi okok miatt nem tudják megvásárolni a lapot, támadt az az ötletem, hogy legyünk segítségükre ezeknek a családoknak. Vagy úgy, hogy az általunk előfizetett vagy megvásárolt újságot elolvasása után valamilyen úton-módon eljuttatjuk hozzájuk, pl. bedobjuk a postaládájukba, a munkahelyükön átpasszoljuk a munkatársunknak. Vagy úgy, hogy egy-egy tanulságos cikk, írás fénymásolatával „meg­szórjuk" a közömböseket. Tudom, hogy ötletem kivi­telezésének lehetnek objektív és szubjektív akadá­lyai, de mindenképpen fel kell ráznunk a közömbö­seket, saját oldalunkra állítani az ingadozókat, és segíteni azokon, akik önhibájukon kívül kénytelenek nélkülözni az írott sajtót. BODZSÁR GYULA Nagykürtös

Next

/
Thumbnails
Contents