Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-19 / 166. szám, szerda

1628] Ú

J SZÓ SPORT 1995. július 26. Százvai István csapata Olaszországban KOMÁROMBAN IS HIÁNYOZNAK A GRUNDOK Futballcsemeték a Feminában Nagy hűhó nélkül, csendben, ám annál nagyobb lelkesedéssel és szívósággal foglalkozik a komáromi kölyökfocistákkal Százvai István, a Béke Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola testnevelője. A tizenkét éves labdarúgókat tömörítő csapat tavaly óta a Femina sportegyesülethez tartozik, támogatói a városi hivatal, a Kovimex és Komstef cégek, és persze az iskola vezetősége, tanári kara és a szülők. A komáromi diákfocisták edzője tizenegy éve foglalkozik a srácokkal; a kölykök tudását nemzetközi korosztályos tornákon is mérlegre teszi Százvai István: Ma már természetesnek veszik a gyerekek is meg a pedagógustársak, hogy felkerekedünk, és elutazunk egy-egy nagy nemzetközi tornára. Júniusban például Olaszországban szerepeltünk: ötödször fordultunk meg Szicília és Szardínia .városaiban, s ugyancsak ötször képviseltük a várost a Plomenil Quimper-i nem hivatalos korosztályos világbajnokságon. Ez a nagy torna hetven együttest vonultat fel, nyolc kisvárosban mérik össze tudásukat a gyerekek a világ minden részéből, a leghíresebb futballklubok résztvételével. Eddigi legnagyobb sikerünket is itt énük el, két éve a tizenkettedik helyen végeztünk! Hogyan történik a csapatépítés? Miként kerülnek a csapatba a legtehetségesebb játékosok? - Már az alapiskola harmadikos-negyedikes tanulóit is figyeljük, s a legügyesebbeket beépítjük. A gyerekeket nemcsak a játék szépsége vonzza; ösztönzi őket a nemzetközi tornákon való részvétel lehetősége is. A szlovákiai labdarúgás sem élhet meg tehetségek nélkül. Milyen az utánpótlás helyzete Komáromban és környékén? - Tehetségek mindig voltak és lesznek; itt, Komáromban is, de rengetegen elkallódnak! Az alapiskolák alsó tagozatán gyakran mellékvágányra kerül a testnevelési órákon a mozgáskészség oktatása, a tanulók nem részesülnek a megfelelő képzésben. Sajnos, itt is eltűntek a grundok, már csak pályák vannak, azokat meg inkább bezárják, nehogy kárt tegyenek bennük a gyerekek. Nagyon kellenének a játszóterek, a parkok városunkba! Az igazi tehetségek nem a pályákon, hanem a grundokon, a játszótereken ugranak ki! Számomra nyilvánvaló, hogy a helyi labdarúgás felemelkedése csakis akkor következhet be, ha az itteni tehetségekre, s nem az idei szerződtetett profikra építik csapataikat a mindenkori szakemberek. Hogyan viszonyulnak az ifjúsági focihoz Olaszországban és Franciaországban? - Ott egy-egy kőlyökmeccsre kivonul mindegyik szülő, ott ül a klubelnök és a vezetők. Nagyon komolyan veszik hivatásukat a bírók is. A pályákat rendben tartják, a közönség pedig egyszerűen: fantasztikus! Ott csakugyan élnek-halnak a fociért! Ellenfeleink mindenekelőtt magabiztosságban nőnek fölénk, ami azzal magyarázható, hogy megszerezték a nemzetközi tapasztalatokat, többet játszanak jó külföldi ellenfelekkel. Az olasz srác a szívét is otthagyja a pályán, alig várja, hogy bizonyíthasson. Lassanként mi is felnőhetünk erre a szintre, de ehhez nemcsak edzeni és itthon mérkőzni kell - el kell jutni minél több külföldi tornára! (batta) OLVASOKOZELBEN: KURUCSAI ISTVÁN, MAGYARORSZAG EGYETLEN VÁNDOR SAKKPEDAGOGUSA Hol érzi jól magát a vezér? O

rák hosszat mesél a hatvannégy kockás sakktáblán zajló ütközetről. Magyarázata nyomán életre kelnek a két tábor figurái. Megpróbálja elhitetni hallgatóival, ha elsajátítják egyedi összehasonlító módszerét, akarva-akaratlanul nagymesteri szemléletet visznek a játékukba. Kurucsai István Magyarország egyetlen vándor sakkpedagógusa. Egy láthatatlan, ám déli szomszédunknál e sportág berkeiben nagyon is nyomon követhető láncszem ama jéghegy belsejében, amelynek csúcsán pillanatnyilag Lékó Péter, a világ legfiatalabb nemzetközi nagymestere áll. Amikor a tizenöt éves sakkzseni feltörésével teli a szaksajtó, létezik hazájában egy pedagógus, aki évtizedek óta járja az országot, neveli és menedzseli a fiatalokat, hogy szüntelenül emelkedhessenek felfelé. Előre végiggondolt és apró részletekig kidolgozott elképzelések szerint vezeti be tanítványait a sakk világába. T

öbb óráját volt alkalmam végighallgatni egyik magyarországi táborában. Érdekfeszítően mesélt a királyokról, a vezérekről s a többi tisztről meg a gyalogokról. Miközben egyfajta gólszámolási hadrendelemzés elsajátítására oktatta hallgatóit. Módszerének lényege, hogy minden lépéspár után össze kell hasonlítani a két hadsereg tisztjeit. Helyzetükből adódóan aztán az egyik vagy másik versenyző javára billen a mérleg nyelve, azaz l:0-ra vagy akár 5:0-ra is vezethet bármelyik. Mint a futballban. Az állás felismerésének különösen nagy jelentősége van ebben a játékban, mert a végső siker elindítója lehet. - Hat megyében, lényegében az ország egyharmad részén háromszáz tanítványom van tárja fel előttem hatalmas moz gásterét, amikor leülünk beszélgetni. - Tanévrendszerűen, vagyis szeptembertől júniusig oktatok a sakkiskolákban, vagy magántanárként lakásukon látogatom növendékeimet. Ugyanakkor sakkedző vagyok. Korábban több NB l-es csapatot vezettem, jelenleg az I. ligába került Balatonalmádi KHSE szakvezetőjeként tevékenykedem. Egyéb elfoglaltságaim mellett. Egy piramisszerű építmény van a kezemben. Alapját a már említett háromszáz gyerek és a sakkiskolák növendékei alkotják. Az ötletet az Ajax és az AC Milan focisulijának felépítményéből vettem át, nem beszélve az angolokéról, melyből szintén merítettem. Tanítom, edzem, menedzselem valamennyi növendékemet. Ők különböző klubokban vannak, de versenyeztetésüket - a szülők közreműködésével - én végzem. S

akkiskolái egyedülállóak Magyarországon: Csopakon, Balatonalmádiban, Vörösberényben, Cegléden, Kúnszentmiklóson... - Pétfürdőröi rajzok ki naponta. Tevékenységem nagyon széles skálán mozog: van ahol kötelező tantárgyként oktatom a sakkot, van ahol délután választhatóként, különböző korosztályoknak Kúnszentmiklós

on két év alatt elértük, hogy az általános iskolások négy létező alsó és felső tagozatos korosztályából háromban országos csapatbajnokok lettek. Ilyen még előtte 'nem fordult elő a magyar sakktörténelemben, hogy egy iskolába ennyi elsőség vándoroljon. Ami páratlan Magyarországon: külső óraadó tanárként a balatonalmádi nemzetközi hírű gimnáziumban tanítok sakkot, kötelező tantárgyként. Kétszer harmincöt diáknak. Növendékei közül a legjobbakat sakkörökbe, egyesületekbe küldi. És még jó darabig edzőjük marad, sőt néhányukat világbajnokságra készíti fel. Nyolcvanhattól - egyetlen év kivételével - rendre utazik a vb-re valamelyik országos címet szerzett tanítványával. - Ötvenkettőben kezdtem tanítani. Először hályogkovács módjára. Ötvenötben megvettem Bán Jenő „Végjátékok taktikája" című könyvét, amelyet egy éven át bújtam, szinte bevágtam az egészet, s állítom, ma is merítek belőle, pedig azóta FIDE Élő-pontszámmal rendelkezem, s a sakktáblán több nagyszerű játékost megvertem. E könyv kapcsán döbbentem rá, hogy elsősorban a típusállásokat érdemes megjegyezni. Én képeknek nevezem őket, hogy érthetőbb legyen a gyereknek. Hogy lássa, mire kell lebonyolítania, vagyis a bonyolult állásból lecserélnie, letisztítania a figurákat. És akkor már csak a végjátékokat kell oktatni. Én ezt is teszem, a megnyitásra alig fordítok időt, csak az elveit említem. Ha látja az ember a játszma végét, akkor a szobrászművészhez hasonlóan „lehántja" a tábláról a fölösleges figurákat, és megmarad neki az a bizonyos zárókép. Előtte azt kell megtalálnia. T

alán az egyedüli sakkedző Magyarországon, aki bárkit beenged az óráira. Tévékamerával, diktafonnal, bármivel. Nem félti, hogy ellesik, amit oktat. Sőt kimondottan célja: ismeretanyagának minél szélesebb körű elterjedése. - Hosszú évekig saját káromon kellett tanulnom. Utólag tettem le az edzői vizsgákat is. Hetventől tanítok módszeresen. Azóta oda nyúlok, ahova kell. Ha meglátok egy tehetséget, lélektanilag felmérem, s azonnal azt kezdem neki adni, amire éppen szüksége van. Ez már nem hályogkovácsmunka. Aztán példaként felhozza Lékó Péter esetét (mellesleg ő is a táboraiban kezdett, s elsőként vele utazott külföldre, éppen Vágsellyére. Csak azért nem lett az edzője, mert az édesapja kikötötte, csak Péterrel szabadna foglalkoznia. Ezt így nem vállalta, képtelen volt lemondani többi tanítványáról. Tavaly a szegedi vb-n Lékó váratlanul kikapott a másik magyartól, Gallyastól. Petit letörte a vereség, mindenki azt hitte, nem lesz már világbajnok. Azon az estén náluk vacsorázott Kurucsai tanár úr. Utána lejátszották a partit, s kiderült, hogy a sakkzseni egy újítást akart kipróbálni, miközben elnézett valamit. Akkor ennyit beszéltek a játszmáról. A többi már lélektan volt. A tapasztalt pedagógus elhitette Lékóval, hogy ő az egyedüli nagymester a mezőnyben, tőle mindenki fél, s neki ezért elsősorban magára kell adnia, ennek megfelelően kell cselekednie. A szegedi fiú a lelkizés után másnap könnyen nyert, majd a világbajnoki címet is megszerezte. És nem felejtette el: sikerét Pista bácsinak is köszönheti. - Tizenegyedik éve létezik egyedülálló nyári sakktáborrendszerem. Idén négy helyen hatszázhatvanan vesznek részt a különböző foglalkozásokon. Rendeznek már mások is táborokat, de összesen nem lesznek annyian bennük, mint az enyéimben. Én azért tartom őket, hogy vidékről évente legalább egyszer eljussanak hozzám a fiatalok, és lássák, másként is lehet sakkozni. Tudom, hogy módszeremmel tényleges tudásukat nem növelem, játékerejüket azonban meghatványozhatják vele. Táboraimban jónevű nagymesterek tanítanak kezdő, középhaladó és haladó csoportokban. E

s mesél, mintha órákig a gyerekek előtt magyarázna. Rengeteg ismeretanyagot ad ki magából az est folyamán. Nem lexikális dolgokat, el sem hangzik a sakkberkekben oly megszokott: e4 e5 ...Ő arról beszél, hol érzi magét jól a vezér, a huszár meg a többi figura, annyira elfoglalt, hogy arra sincs ideje: bőséges tárházát - akár segítséggel is - könyvbe foglalja. Módszerét másfél oldalra gépelt leírás tartalmazza. Ameddig nem készül egy átfogó, hosszabb áttekintés Kurucsai István sakkmindenes életéről, tevékenységéről, addig mindig úgy végződnek majd róla az írások, mint a mostani: valami kimarad belőle. Mert sakkoktatói gyakorlata naponta szüli a megörökítendő sorokat. J. MÉSZÁROS KÁROLY LABDARUGÓ EUROPA-BAJNOKSAG - 2004 Csehország és Ausztria együtt (?) Két évvel ezelőtt František Chvalovský, a Cseh-Morva Labdarúgó Szövetség elnöke sokkolta a szakembereket, amikor kijelentette: azt szeretné, ha 2004-ben Csehország rendezné a labdarúgó Európa-bajnokságot. Sokan csak tréfának vették ezt, ám ő teljesen komolyan gondolta, s azóta is mindent megtesz, hogy elképzelése valóra váljon. Állítólag már az Európai Labdarúgó Szövetségben (UEFA) is vannak támogatói, s nem is kevesen. „Az Eb-rendezés nemcsak a cseh futball érdeke, hanem az egész államé. Annál is inkább, mivel nem kis bevételről van szó: zsúfolt repülőgépek, szállodák és vendéglők. Természetesen az itt-tartózkodó turisták a seregszemle alatt elköltenének egy-két koronát..." - mondta František Chvalovský. A cseh futball több neves képviselője és szponzora is támogatja a szövetség elnökét, többek között Vratislav Čekan (Viktória Žižkov), Petr Mach (Sparta Praha), Ľubomír Hŕstka (Boby Brno), Jan Pavliska (Ostrava), Jan Gottwald (Petra Drnovice) és mások. Valamennyien azt mondták: minden igazi üzletembernek hasonló nézetet kell vallania... „A kontinensviadal fellendíthetné a cseh labdarúgást, s nem egy egyesület ennek köszönhetően felújíthatná omladozó stadionját" - jegyezte meg a brünniek szakosztályelnöke, aki többek között abban reménykedik, a morvaországi városban is lebonyolítanának egykét Európa-bajnoki találkozót... Chvalovský tagja annak a bizottságnak, amely az 1996-os angliai Európa-bajnokság rendezését készíti elő; így pontosan tudja, milyen előnyökkel járhat egy ilyen seregszemle lebonyolítása. Mindent összevetve: semmiképp sem lehet ráfizetéses a kontinensviadal, a házigazda az összköltségvetés 20-30 százalékát kapja! A bevételek természetesen 2004ben jóval nagyobbak lesznek, s ezzel - minden bizonnyal - a rendezők is számolnak. Ha már a pénznél tartunk, feltétlenül említést érdemel: 2000-ben a tévéközvetítési és a reklámjogdíjak meghaladják a 208 millió svájci frankot. Angliában jövőre „csak" 119 millióval számolnak. A csehek Csehszlovákia szétesését követően vetették fel,az Eb-rendezés tervét. Már 1993-ban, egy cseh-osztrák-magyar-szlovák focicsúcson beszéltek erről. Később arról is szó volt, Csehország Szlovákiával és Ausztriával közösen rendezne labdarúgó Európa-bajnokságot - 2004-ben. Négy hónappal ezelőtt azonban Beppo Manharth, az Osztrák Labdarúgó Szövetség elnöke - gazdasági okokra hivatkozva - Szlovákiát kizárta a közös „buliból". Chvalovský viszont a NOVA magántelevízióban kijelentette: „Jó lenne, ha legalább egy meccset - szimbolikusan - a pozsonyi téglamezei Slovan-stadionban játszanának!" Korábban az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) azt a nézetet vallotta, csak egy országban bonyolíthatják le az Európa-bajnokság találkozóit. A kelet- és közép-európai miniállamok megalakulása után 49-re nőtt az öreg kontinens nemzeti labdarúgó-szövetségeinek a száma. Ezek kétharmada kis ország. Egyedül képtelenek lennének zökkenőmentesen megrendezni egy ilyen nagy sporteseményt. Éppen ezért az UEFA hosszas tanácskozást és huzavonát követően módosította a „játékszabályokat": 2000-ben a belgák és a hollandok adnak otthont az Európa-bajnokságnak! Amikor öt nappal ezelőtt napvilágot látott ez a döntés, fellélegezhettek a csehek és az osztrákok. František Chvalovský: „Biztos voltam abban, hogy az UEFA megváltoztatja korábbi döntését. Ha a belgák és a hollandok közösen rendezhetnek labdarúgó Európa-bajnokságot, akkor szinte biztos, hogy négy évvel később, 2004-ben az osztrákokkal együtt mi is házigazdái lehetünk kontinensünk legjobb futballistái seregszemléjének." A cseh-osztrák közös nevezésen kívül még a spanyolok és a svájciak pályáznak. Mivel posztkommunista országban még nem bonyolítottak le futball Európa-bajnokságot, éppen ezért szinte biztos, hogy a Prága-Bécs duó lesz a befutó. Egy dolog viszont aggasztja a cseh labdarúgó-rajongókat, mégpedig az, hogy az állam szinte egy fillérrel sem támogatja a legnépszerűbb sportágat. „Évente legalább 10 millió koronára lenne szükség. De vajon kitől várhatjuk ezt az összeget?" - kesergett Chvalovský, aki abban reménykedik, a jövő évi választásokat követően valamelyest változik a helyzet... (zsigárdi) Naponta a sakktábla előtt (A szerző felvétele)