Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-19 / 166. szám, szerda

1628] Ú J SZÓ SPORT 1995. július 26. Százvai István csapata Olaszországban KOMÁROMBAN IS HIÁNYOZNAK A GRUNDOK Futballcsemeték a Feminában Nagy hűhó nélkül, csendben, ám annál nagyobb lelkesedés­sel és szívósággal foglalkozik a komáromi kölyökfocisták­kal Százvai István, a Béke Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola testnevelője. A tizenkét éves labdarúgókat tömö­rítő csapat tavaly óta a Femina sportegyesülethez tartozik, támogatói a városi hivatal, a Kovimex és Komstef cégek, és persze az iskola vezetősége, tanári kara és a szülők. A komáromi diákfocisták edzője tizenegy éve foglalkozik a srá­cokkal; a kölykök tudását nemzetközi korosztályos tornákon is mér­legre teszi Százvai István: Ma már természetesnek veszik a gyere­kek is meg a pedagógustársak, hogy felkerekedünk, és elutazunk egy-egy nagy nemzetközi tornára. Júniusban például Olaszország­ban szerepeltünk: ötödször fordultunk meg Szicília és Szardínia .városaiban, s ugyancsak ötször képviseltük a várost a Plomenil Quimper-i nem hivatalos korosztályos világbajnokságon. Ez a nagy torna hetven együttest vonultat fel, nyolc kisvárosban mérik össze tudásukat a gyerekek a világ minden részéből, a leghíresebb fut­ballklubok résztvételével. Eddigi legnagyobb sikerünket is itt énük el, két éve a tizenkettedik helyen végeztünk! Hogyan történik a csapatépítés? Miként kerülnek a csapatba a legtehetségesebb játékosok? - Már az alapiskola harmadikos-negyedikes tanulóit is figyeljük, s a legügyesebbeket beépítjük. A gyerekeket nemcsak a játék szép­sége vonzza; ösztönzi őket a nemzetközi tornákon való részvétel le­hetősége is. A szlovákiai labdarúgás sem élhet meg tehetségek nélkül. Milyen az utánpótlás helyzete Komáromban és környékén? - Tehetségek mindig voltak és lesznek; itt, Komáromban is, de rengetegen elkallódnak! Az alapiskolák alsó tagozatán gyakran mellékvágányra kerül a testnevelési órákon a mozgáskészség okta­tása, a tanulók nem részesülnek a megfelelő képzésben. Sajnos, itt is eltűntek a grundok, már csak pályák vannak, azokat meg inkább bezárják, nehogy kárt tegyenek bennük a gyerekek. Nagyon kelle­nének a játszóterek, a parkok városunkba! Az igazi tehetségek nem a pályákon, hanem a grundokon, a játszótereken ugranak ki! Szá­momra nyilvánvaló, hogy a helyi labdarúgás felemelkedése csakis akkor következhet be, ha az itteni tehetségekre, s nem az idei szerződtetett profikra építik csapataikat a mindenkori szakembe­rek. Hogyan viszonyulnak az ifjúsági focihoz Olaszországban és Fran­ciaországban? - Ott egy-egy kőlyökmeccsre kivonul mindegyik szülő, ott ül a klub­elnök és a vezetők. Nagyon komolyan veszik hivatásukat a bírók is. A pályákat rendben tartják, a közönség pedig egyszerűen: fan­tasztikus! Ott csakugyan élnek-halnak a fociért! Ellenfeleink minde­nekelőtt magabiztosságban nőnek fölénk, ami azzal magyarázható, hogy megszerezték a nemzetközi tapasztalatokat, többet játszanak jó külföldi ellenfelekkel. Az olasz srác a szívét is otthagyja a pályán, alig várja, hogy bizonyíthasson. Lassanként mi is felnőhetünk erre a szintre, de ehhez nemcsak edzeni és itthon mérkőzni kell - el kell jutni minél több külföldi tornára! (batta) OLVASOKOZELBEN: KURUCSAI ISTVÁN, MAGYARORSZAG EGYETLEN VÁNDOR SAKKPEDAGOGUSA Hol érzi jól magát a vezér? O rák hosszat mesél a hatvan­négy kockás sakktáblán zajló ütközetről. Magyarázata nyomán életre kelnek a két tá­bor figurái. Megpróbálja elhitet­ni hallgatóival, ha elsajátítják egyedi összehasonlító módsze­rét, akarva-akaratlanul nagy­mesteri szemléletet visznek a játékukba. Kurucsai István Magyaror­szág egyetlen vándor sakkpe­dagógusa. Egy láthatatlan, ám déli szomszédunknál e sportág berkeiben nagyon is nyomon követhető láncszem ama jég­hegy belsejében, amelynek csú­csán pillanatnyilag Lékó Péter, a világ legfiatalabb nemzetközi nagymestere áll. Amikor a tizen­öt éves sakkzseni feltörésével teli a szaksajtó, létezik hazájá­ban egy pedagógus, aki évtize­dek óta járja az országot, neveli és menedzseli a fiatalokat, hogy szüntelenül emelkedhes­senek felfelé. Előre végiggon­dolt és apró részletekig kidolgo­zott elképzelések szerint vezeti be tanítványait a sakk világába. T öbb óráját volt alkalmam vé­gighallgatni egyik magyar­országi táborában. Érdekfe­szítően mesélt a királyokról, a vezérekről s a többi tisztről meg a gyalogokról. Miközben egyfaj­ta gólszámolási hadrendelem­zés elsajátítására oktatta hall­gatóit. Módszerének lényege, hogy minden lépéspár után össze kell hasonlítani a két had­sereg tisztjeit. Helyzetükből adódóan aztán az egyik vagy másik versenyző javára billen a mérleg nyelve, azaz l:0-ra vagy akár 5:0-ra is vezethet bárme­lyik. Mint a futballban. Az állás felismerésének különösen nagy jelentősége van ebben a játék­ban, mert a végső siker elindító­ja lehet. - Hat megyében, lényegében az ország egyharmad részén háromszáz tanítványom van tárja fel előttem hatalmas moz gásterét, amikor leülünk be­szélgetni. - Tanévrendszerűen, vagyis szeptembertől júniusig oktatok a sakkiskolákban, vagy magántanárként lakásukon lá­togatom növendékeimet. Ugyanakkor sakkedző vagyok. Korábban több NB l-es csapa­tot vezettem, jelenleg az I. ligá­ba került Balatonalmádi KHSE szakvezetőjeként tevékenyke­dem. Egyéb elfoglaltságaim mellett. Egy piramisszerű épít­mény van a kezemben. Alapját a már említett háromszáz gye­rek és a sakkiskolák növendé­kei alkotják. Az ötletet az Ajax és az AC Milan focisulijának fel­építményéből vettem át, nem beszélve az angolokéról, melyből szintén merítettem. Ta­nítom, edzem, menedzselem valamennyi növendékemet. Ők különböző klubokban vannak, de versenyeztetésüket - a szülők közreműködésével - én végzem. S akkiskolái egyedülállóak Magyarországon: Csopa­kon, Balatonalmádiban, Vörös­berényben, Cegléden, Kún­szentmiklóson... - Pétfürdőröi rajzok ki napon­ta. Tevékenységem nagyon szé­les skálán mozog: van ahol kö­telező tantárgyként oktatom a sakkot, van ahol délután vá­laszthatóként, különböző kor­osztályoknak Kúnszentmikló­s on két év alatt elértük, hogy az általános iskolások négy létező alsó és felső tagozatos korosz­tályából háromban országos csapatbajnokok lettek. Ilyen még előtte 'nem fordult elő a magyar sakktörténelemben, hogy egy iskolába ennyi elsőség vándoroljon. Ami páratlan Ma­gyarországon: külső óraadó ta­nárként a balatonalmádi nem­zetközi hírű gimnáziumban taní­tok sakkot, kötelező tantárgy­ként. Kétszer harmincöt diák­nak. Növendékei közül a legjobba­kat sakkörökbe, egyesületekbe küldi. És még jó darabig edzőjük marad, sőt néhányukat világbaj­nokságra készíti fel. Nyolcvan­hattól - egyetlen év kivételével - rendre utazik a vb-re valame­lyik országos címet szerzett ta­nítványával. - Ötvenkettőben kezdtem ta­nítani. Először hályogkovács módjára. Ötvenötben megvet­tem Bán Jenő „Végjátékok takti­kája" című könyvét, amelyet egy éven át bújtam, szinte bevág­tam az egészet, s állítom, ma is merítek belőle, pedig azóta FI­DE Élő-pontszámmal rendelke­zem, s a sakktáblán több nagy­szerű játékost megvertem. E könyv kapcsán döbbentem rá, hogy elsősorban a típusálláso­kat érdemes megjegyezni. Én képeknek nevezem őket, hogy érthetőbb legyen a gyereknek. Hogy lássa, mire kell lebonyolí­tania, vagyis a bonyolult állás­ból lecserélnie, letisztítania a fi­gurákat. És akkor már csak a végjátékokat kell oktatni. Én ezt is teszem, a megnyitásra alig fordítok időt, csak az elveit emlí­tem. Ha látja az ember a játsz­ma végét, akkor a szob­rászművészhez hasonlóan „le­hántja" a tábláról a fölösleges fi­gurákat, és megmarad neki az a bizonyos zárókép. Előtte azt kell megtalálnia. T alán az egyedüli sakkedző Magyarországon, aki bárkit beenged az óráira. Tévékamerá­val, diktafonnal, bármivel. Nem félti, hogy ellesik, amit oktat. Sőt kimondottan célja: ismeret­anyagának minél szélesebb körű elterjedése. - Hosszú évekig saját káro­mon kellett tanulnom. Utólag tettem le az edzői vizsgákat is. Hetventől tanítok módszeresen. Azóta oda nyúlok, ahova kell. Ha meglátok egy tehetséget, lé­lektanilag felmérem, s azonnal azt kezdem neki adni, amire ép­pen szüksége van. Ez már nem hályogkovácsmunka. Aztán példaként felhozza Lé­kó Péter esetét (mellesleg ő is a táboraiban kezdett, s elsőként vele utazott külföldre, éppen Vágsellyére. Csak azért nem lett az edzője, mert az édesapja ki­kötötte, csak Péterrel szabadna foglalkoznia. Ezt így nem vállal­ta, képtelen volt lemondani töb­bi tanítványáról. Tavaly a szege­di vb-n Lékó váratlanul kikapott a másik magyartól, Gallyastól. Petit letörte a vereség, minden­ki azt hitte, nem lesz már világ­bajnok. Azon az estén náluk va­csorázott Kurucsai tanár úr. Utána lejátszották a partit, s ki­derült, hogy a sakkzseni egy újí­tást akart kipróbálni, miközben elnézett valamit. Akkor ennyit beszéltek a játszmáról. A többi már lélektan volt. A tapasztalt pedagógus elhitette Lékóval, hogy ő az egyedüli nagymester a mezőnyben, tőle mindenki fél, s neki ezért elsősorban magára kell adnia, ennek megfelelően kell cselekednie. A szegedi fiú a lelkizés után másnap könnyen nyert, majd a világbajnoki címet is megszerezte. És nem felejtet­te el: sikerét Pista bácsinak is köszönheti. - Tizenegyedik éve létezik egyedülálló nyári sakktábor­rendszerem. Idén négy helyen hatszázhatvanan vesznek részt a különböző foglalkozásokon. Rendeznek már mások is tábo­rokat, de összesen nem lesznek annyian bennük, mint az enyé­imben. Én azért tartom őket, hogy vidékről évente legalább egyszer eljussanak hozzám a fi­atalok, és lássák, másként is le­het sakkozni. Tudom, hogy mód­szeremmel tényleges tudásukat nem növelem, játékerejüket azonban meghatványozhatják vele. Táboraimban jónevű nagy­mesterek tanítanak kezdő, kö­zéphaladó és haladó csoportok­ban. E s mesél, mintha órákig a gyerekek előtt magyaráz­na. Rengeteg ismeretanyagot ad ki magából az est folyamán. Nem lexikális dolgokat, el sem hangzik a sakkberkekben oly megszokott: e4 e5 ...Ő arról be­szél, hol érzi magét jól a vezér, a huszár meg a többi figura, annyira elfoglalt, hogy arra sincs ideje: bőséges tárházát - akár segítséggel is - könyvbe foglal­ja. Módszerét másfél oldalra gé­pelt leírás tartalmazza. Ameddig nem készül egy átfogó, hosszabb áttekintés Kurucsai István sakkmindenes életéről, tevékenységéről, addig mindig úgy végződnek majd róla az írá­sok, mint a mostani: valami ki­marad belőle. Mert sakkoktatói gyakorlata naponta szüli a meg­örökítendő sorokat. J. MÉSZÁROS KÁROLY LABDARUGÓ EUROPA-BAJNOKSAG - 2004 Csehország és Ausztria együtt (?) Két évvel ezelőtt František Chvalovský, a Cseh-Morva Labdarúgó Szövetség elnö­ke sokkolta a szakembereket, amikor ki­jelentette: azt szeretné, ha 2004-ben Csehország rendezné a labdarúgó Euró­pa-bajnokságot. Sokan csak tréfának vették ezt, ám ő teljesen komolyan gon­dolta, s azóta is mindent megtesz, hogy elképzelése valóra váljon. Állítólag már az Európai Labdarúgó Szövetségben (UE­FA) is vannak támogatói, s nem is keve­sen. „Az Eb-rendezés nemcsak a cseh futball ér­deke, hanem az egész államé. Annál is inkább, mivel nem kis bevételről van szó: zsúfolt re­pülőgépek, szállodák és vendéglők. Természe­tesen az itt-tartózkodó turisták a seregszemle alatt elköltenének egy-két koronát..." - mond­ta František Chvalovský. A cseh futball több neves képviselője és szponzora is támogatja a szövetség elnökét, többek között Vratislav Čekan (Viktória Žižkov), Petr Mach (Sparta Praha), Ľubomír Hŕstka (Boby Brno), Jan Pavliska (Ostrava), Jan Gott­wald (Petra Drnovice) és mások. Valamennyien azt mondták: minden igazi üzletembernek ha­sonló nézetet kell vallania... „A kontinensviadal fellendíthetné a cseh labdarúgást, s nem egy egyesület ennek kö­szönhetően felújíthatná omladozó stadionját" - jegyezte meg a brünniek szakosztályelnöke, aki többek között abban reménykedik, a mor­vaországi városban is lebonyolítanának egy­két Európa-bajnoki találkozót... Chvalovský tagja annak a bizottságnak, amely az 1996-os angliai Európa-bajnokság rendezését készíti elő; így pontosan tudja, mi­lyen előnyökkel járhat egy ilyen seregszemle lebonyolítása. Mindent összevetve: semmi­képp sem lehet ráfizetéses a kontinensviadal, a házigazda az összköltségvetés 20-30 száza­lékát kapja! A bevételek természetesen 2004­ben jóval nagyobbak lesznek, s ezzel - minden bizonnyal - a rendezők is számolnak. Ha már a pénznél tartunk, feltétlenül említést érdemel: 2000-ben a tévéközvetítési és a reklámjogdí­jak meghaladják a 208 millió svájci frankot. Angliában jövőre „csak" 119 millióval számol­nak. A csehek Csehszlovákia szétesését kö­vetően vetették fel,az Eb-rendezés tervét. Már 1993-ban, egy cseh-osztrák-magyar-szlovák fo­cicsúcson beszéltek erről. Később arról is szó volt, Csehország Szlovákiával és Ausztriával közösen rendezne labdarúgó Európa-bajnoksá­got - 2004-ben. Négy hónappal ezelőtt azon­ban Beppo Manharth, az Osztrák Labdarúgó Szövetség elnöke - gazdasági okokra hivat­kozva - Szlovákiát kizárta a közös „buliból". Chvalovský viszont a NOVA magántelevízióban kijelentette: „Jó lenne, ha legalább egy meccset - szimbolikusan - a pozsonyi tégla­mezei Slovan-stadionban játszanának!" Korábban az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) azt a nézetet vallotta, csak egy ország­ban bonyolíthatják le az Európa-bajnokság ta­lálkozóit. A kelet- és közép-európai miniálla­mok megalakulása után 49-re nőtt az öreg kontinens nemzeti labdarúgó-szövetségeinek a száma. Ezek kétharmada kis ország. Egyedül képtelenek lennének zökkenőmentesen meg­rendezni egy ilyen nagy sporteseményt. Éppen ezért az UEFA hosszas tanácskozást és huza­vonát követően módosította a „játékszabályo­kat": 2000-ben a belgák és a hollandok adnak otthont az Európa-bajnokságnak! Amikor öt nappal ezelőtt napvilágot látott ez a döntés, fellélegezhettek a csehek és az oszt­rákok. František Chvalovský: „Biztos voltam abban, hogy az UEFA megváltoztatja korábbi döntését. Ha a belgák és a hollandok közösen rendezhetnek labdarúgó Európa-bajnokságot, akkor szinte biztos, hogy négy évvel később, 2004-ben az osztrákokkal együtt mi is házigaz­dái lehetünk kontinensünk legjobb futballistái seregszemléjének." A cseh-osztrák közös nevezésen kívül még a spanyolok és a svájciak pályáznak. Mivel posztkommunista országban még nem bonyolí­tottak le futball Európa-bajnokságot, éppen ezért szinte biztos, hogy a Prága-Bécs duó lesz a befutó. Egy dolog viszont aggasztja a cseh labdarúgó-rajongókat, mégpedig az, hogy az ál­lam szinte egy fillérrel sem támogatja a leg­népszerűbb sportágat. „Évente legalább 10 millió koronára lenne szükség. De vajon kitől várhatjuk ezt az össze­get?" - kesergett Chvalovský, aki abban re­ménykedik, a jövő évi választásokat követően valamelyest változik a helyzet... (zsigárdi) Naponta a sakktábla előtt (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents