Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-19 / 166. szám, szerda

1995. július 1623. VELEMENY Ú J SZ Ó 24 I Ne kíméljétek a sérvemet! Heuréka! Láttam egy embert, aki látott egy embert, aki látott egy embert fényképen, aki látott öte­zer koronást! Milyen volt? A haja vörösesbarna, - a szeme zöld, ti­zenhét évesre saccoltam és újsá­got árul az'egyik nagyközségünk­ben. Az az ember, aki mint mon­dám, látott egy embed, aki látott egy embert, aki látott egy embert fényképen, aki látott ötezrest. Ja, hogy az ötezres milyen volt? Azt meg nekem honnan kéne tud­nom? A félretájékoztatási médiák­ban nagyon illetékes urielvtárs már az elején megmondta, ezt a nagycímletű bankót nem azért nyomtatták, hogy honi halandók naponta találkozzanak vele, ha­nem azért, hogy meggyorsítsa és megkönnyítse a nagybani kész­pénzforgalmat. És mindjárt vála­szolt a fel sem tett kérdésre, t. i. hogy ennek a nagycímletű bank­jegynek a forgalomba hozatala semmiféle összefüggésben nincs az inflációval... Na ná, hogy nincs. Kishírben olvastam, egy ameri­kai úriember ezelőtt húsz éwel úgy döntött, hogy minden nap fél­retesz annyi tízcentest, amennyi aznap épp összegyűlt a zsebé­ben. A húsz év elteltével több tu­catszor fordult a lakása és a köze­li bank között, kannákban, vöd­rökben hordta vissza a tízcentese­ket, és jó pár ezer dollárt kapott értük. Kérdem én: ha most a nyá­ri kánikula vagy az álprivatizációs törvény, következtében teljesen meghülyülnék, és elkezdenék la­zán tízfillérest gyűjteni, húsz év múlva ugyan mit kapnék értük? Megmondjam? Könyökben haj­lik... De persze inflációról nálunk szó sincs. Tudom én persze, hogy mint mindenről, ami új, illik a lehető legjobbat mondani, kell a reklám még az ötezresnek is. Volna mind­járt ez ügyben egy idevágó javas­latom: Minden épeszű kereskedő, míg áruja fel nem fut, kedvezmé­nyeket kínál, vagyis reklámáron adja portékáját. Nos, valahol a pénz is árucikk, adja nekem a ma­gasságos pénzügyi kormányzat az ötezrest reklámáron, mondjuk égy koronáért darabját. Mindenki jól járnék... Félretéve a viccet, komolyan meghatódtam, amikor a félretájé­koztatási médiában nagyon illeté­kes uriélvtárs az ötezerkoronás pozitívumait dicsérve szemléltetni is kívánta, hogy mennyire előnyös az új bankó: bemutatta, milyen kevéske kell ötezresből ahhoz, hogy tízmillióm legyen (elfért egy asztalkán), míg százasokból ugyanaz a tízmillió már egy hatal­mas kupac, több mázsányi, meg­mozdítani sem lehet. Hát tudjátok mit? Adjátok ide a tízmilliót száza­sokban. Valahogy megoldom. Elvi­szem. Ne kíméljétek a sérvemet... KERTÉSZ GÁBOR TEGNAP OLVASTUK Madárvér folyt az asszonyból A Jedľové Kostoľany-i Srdiečko szállóban berendezett „ope­rációs helyiség" előtt nagy a forgalom. Gyermekek előnyben - kiáltja Roman Spišiak, a fülöp-szigeti gyógyító hazai működését szervező ügynökség tulajdonosa. Placido Palitayantól éppen egy anya távozik kilencéves Tomáš fiá­val. Zsebkendővel törölgeti könnyeit, nem hisz a saját sze­mének. A fiú a lépcsőkhöz fut. - Április óta magatehetetlenül feküdt az ágyban - mondja az anya. - Tegnap voltunk először a gyó­gyásznál, aki a testéből metasztá­zokat távolított el. Tomáš egészsé­gi állapota gyorsan javult, tegnap már kiszökött a barátaihoz - teszi hozzá reszkető kézzel az édesap­ja. Kora délután Palitayan úr bele­egyezik, hogy részt vegyünk az egyik "operációján". Az 58 éves Anna asszony a beavatkozásért 36 ezer koronát fizetett. Egy héttel ezelőtt egy szívoperációról mon­dott le, hogy először kipróbálhassa a fülöp-szigeteki gyógyász tudását. - 14 évvel ezelőtt az orvosok gennygócot állapítottak meg a testemben, de a helyét nem ta­lálták meg. Csak a fülöp-szigeteki gyógyító találta meg a gyomrom­ban, és ma kiveszi belőle ­mondja. Bent a helyiségben Anna asszony felfekszik az asztalra. A gyógyász fehér folyadékba mártja mindkét kezét, ráhelyezi azokat a gyennygóc helyére. Néhány má­sodperc múlva cuppogás hallat­szik Anna asszony belsőjéből, a gyógyász keze alatti hely pedig vé­ressé válik. A vér a sebtől az alsó­nadrág felé folyik. Az egész operá­ció alig tart egy percnél hosszabb ideig. Ezalatt a gyógyász a gyomor­ból puszta kézzel véres cafatokat távolít, el és egy pohárba dobálja azokat. Ezután Anna asszony fel­kel, hálából megcsókolja a gyó­gyászt, és botjára támaszkodva lassan elbotorkál. - Éreztem, amint behatolt a gyomromba és forgatta ott az ujja­it. Előszörre nem sikerült kihúznia, amit keresett, így újra megpróbál­Kábítószer a hadseregben Új Szó-tudósitás Idén 56 sorkatonát kezeltek Szlovákiában kábítószer-függőség miatt. A hadseregben a heroin a legelterjedtebb (49 katona), ezt követi a marihuana (6), majd a ko­kain (1 esetről tudnak) - hangzott el a védelmi minisztérium tegnapi sajtóértekezletén. Bár a fejlett nyugati országok­hoz képest e téren is gyerek­cipőben járunk, azaz még nem kell „rendkívüli állapotot" kihirdet­ni, a hadseregben már a kezdet kezdetén fel kívánják venni a har­cot a kábítószer-fogyasztás ellen. Amint azt dr. Ľubomír Vražda ezre­des, a pozsonyi honvédkórház pszichiátriai osztályának főorvosa elmondta, elsősorban a kormány­zat által kidolgozott nemzeti drog­ellenes programból szeretnének kiindulni, illetve részt vesznek a kabinet azon tanácsának a mun­kájában, amely a társadalomelle­nes tevékenység megelőzése cél­jából alakult. Szavai szerint a lét­rejött szakértőcsoportok egyik leg­fontosabb feladata a törvényi ke­retek megteremtése, ugyanis a korábban jóváhagyott jogszabá­lyok, előírások például nem ren­delkeznek a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények ügyében. Az ezredes egyúttal megjegyezte: komolyabb eset még nem történt, csupán néhány függelemsértésről tud; előfordult, hogy a sorkatona csak azért szö­kött meg, hogy narkóhoz jusson. Ami a hivatásos állományt illeti, még egyetlenegy esetben sem észlelték, hogy katonatiszt a kábí­tószer rabjává vált volna. A gondokról nyilatkozva minde­nekelőtt a szakemberhiányra mu­tatott rá. Közlése szerint a pozso­nyi katonakórházban 4 (közülük 2 „civil"), a rózsahegyiben 2, a kassaiban pedig 1 pszichiáter foglalkozik a betegekkel. Ezért nagy súlyt kell helyezni a me­gelőzésre, amiben a katonai rendőrség főszerepet játszhatna, ugyanis a helyőrségeden kívül en­nek a testületnek a tagjai el­lenőrzik leggyakrabban a sorkato­nákat. (madi) MAR MA KAPHATÓ A Vasárnap A tartalomból: • Törvény az államnyelvről Szlovák-francia párhuzamok • A dél-tiroli gyakorlat Beszélgetés dr. Oskar Peterli­nivel, az olaszországi Trenti­no/Dél-Tirol autonóm régió Regi­onális Tanácsának alelnökével • A magyar nyelv helyzete Szlo­vákiában Szabó József írása • Egy pohár víz Képzelt és valóságos világok Dusza István tárcasorozatának következő része • Százévesen! Péterfi Szonya riportja a száz­éves Anna néniről • Svájci pillanatképek Holló Anna útijegyzete • Ipolysági impressziók Sági Tóth Tibor írása • Gyógyfilmek Szabó G. László karlsbadí fesztiválnaplója • Emberi sorsok rovatukban: A féltékenység betegség? • Magazinunk sok érdekesség­gel, részletes TV- és rádi­óműsor-melléklettel A BONGESZO nyertese Játékunkra e héten is ren­geteg megfejtés érkezett. A helyes választ beküldők közül tegnap Mislay Edit, a VASÁR­NAP szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a sze­rencsés nyertes nevét. E hé­ten az 1500 koronát Lábadi László padányi olvasónknak küldjük. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Csukás László. I KOMMENTÁRUNK ta és az ekkor engedett. Az „ope­rált" rész körül forróságot éreztem - számolt be később élményeirőL Gyomrán nincs sebhely, mind­össze az alsónadrágján maradt egy vérfolt, amelyet kivágva elem­zésre küldünk. Néhány nap múlva S. Valkótól, a Dérer Kórház Bírósági Orvosszak­értői Intézetének igazgatójától megtudjuk a vizsgálat eredmé­nyét. Eszerint a mikroszkóp alatt az emberi vörös vérsejteknél na­gyobb, deformált sejteket láttak, amelyek erősen emlékeztettek a madárvérből kivont vörös vérsej­tekre. A szerológiai vizsgálat kizár­ta az emberi fehérje jelenlétét. Ta­láltak viszont madárfehérjét, amely valószínűleg baromfitól származik. Spišiak úr meglepődik, amikor közöljük vele az eredményt. Meg­tiltja viszont, hogy egy újabb operá­ción ismételjük mega mintavételt, és közli velünk: visszaéltünk a bi­zalmával. P. s. Állítólag Palitayan legköze­lebb Görögországban fog „operál­ni", szeptember elején pedig vala­hol a szlovák-magyar határ köze­lében. JOZEF KOLLÁR, Nový čas, rövidítve J Amerikából jöttek Mindössze egy zavaró elemet találtam a három szlovákiai magyar pártvezető egyhetes amerikai tárgyalásaiban, az is Pozsonyhoz, kötődik. Ném értem ugyanis, hogy az egyéni ambíciókon kívül mi indokolta még az. Együttélés elnökének külön sajtóértekezletét, ami­kor már jóelőre közös tájékoztatót hirdettek tegnapra, vagyis miután már mindenki hazaérkezett. Duray Miklós beszámolója már csak azért sem lehetett teljes, mert Bugár Bcla és A. Nagy László csütör­tökön és pénteken még fontos megbeszéléseket tartott. A látogatás mérlege egyébként egyértelműen pozitív, habár hatá­sát, jelentőségét csak a következő hetek, hónapok amerikai lépései minősítik majd. Mégis elismeréssel kell szólnunk arról, hogy hazai magyarságunk képviselői valóban profi politikusként - érvekkel és angol nyelvű dokumentumokkal felvértezve - tárgyaltak fontos amerikai közéleti személyiségekkel. Nyilvánvalóan nemzeti közös­ségünk helyzetét, a létünkre törő veszélyek tényszerű ismertetését tartották legfontosabbnak az eszmecsere során, ugyanakkor sorskér­déseinket nem valamiféle falumként, hanem a szlovákiai és a közép­európai összefüggésekbe ágyazva elemezték. Nincs igazuk azoknak a borúlátó szemlélőknek, akik legyintenek egy-egy ilyen politikai vizit alkalmából, mondván: a Nyugat és az Egyesült Államok csak tárgyalgat, békítget, de nem cselekszik, s tra­gikus példaként Boszniát emlegetik. A délszláv válság kapcsán való­ban sok valóságtartalmuk van az ilyesfajta szemrehányásoknak, ha­bár senki sem tudja kiszámítani, hogy a nyugati fegyveres beavatko­zás nem vezetne-e még szörnyűbb háborúhoz. Térjünk vissza azonban eredeti témánkhoz, annál is inkább, mert a tárgyalópartnerek egyetértettek abban, hogy Szlovákia politikai ér­telemben sem Balkán, ill még mindig jelentős az esélye annak, hogy a társadalmi, s ezen belül a nemzetiségi gondokat politikai eszközök­kel fokozatosan megoldják. Az Egyesül Államok és a nyugati orszá­gok is érdekeltek ebben, s ezzel együtt a közép-európai stabilitás megőrzésében, hiszen Szlovákia geopolitikai értelemben is jóval kö­zelebb van Nyugathoz, és senkinek sem érdeke, hogy a Balkán vagy Kelet felé sodródjék. Politikusaink felkészült, és tágabb összefüggéseket is jól érzékel­tető érvelése révén az amerikai politikacsinálók árnyaltabb képet kaptak Szlovákiáról, a szlovákiai magyarságról. Megbizonyosodhat­tak arról, hogy valóban nem jogokat sértünk, hanem jogainkat véd­jük, az európai értékrendnek megfelelően kívánunk magyarként, Szlovákia egyenrangú állampolgáraként otthon lenni szülőföldün­kön. A látogatás eredményeként még világosabbá váll minden ameri­kai tárgyalópartner számára, hogy a magyarság elleni nacionalista össztűz, a köztársasági elnököt szinte naponta megalázó támadások, a privatizáció leállítása, a Demokratikus Unióval kapcsolatos ár­mánykodások, külön-külön is, de együttesen még inkább végzetes veszélyt jelentenek a szlovákiai demokráciára és a polgári elvek alapján formálódó társadalmunkra. Ezért kell cselekedni, megfelelő politikai megoldásokat keresni idehaza, de nyugati és amerikai part­nereinknek is. Politikusaink tárgyalásainak éppen az volt a legnagyobb je­lentősége, hogy újabb ösztönzést cs bátorítást nyújtottak azoknak a felelős amerikai politikusoknak, akik ugyanígy gondolkodnak, és át­gondolt, határozott eszközökkel kívánják támogatni a szlovákiai de­mokráciát. SZILVÁSSY JÓZSEF KÖZLEMÉNY A Dunaszerdahelyi Városi Hiva­tal mellett működő oktatási köz­pont (PERFECTS) és a PANNON Ag­rártudományi Egyetem Mosonma­gyaróvári Mezőgazdaságtudomá­nyi Kara, Mosonmagyaróvár, felsőfokú oktatást indít az 1995/96 iskolai évben Dunaszer­dahelyen. A megszerezhető oklevél: mezőgazdasági mérnök. Képzési idő: 4 év/ 8 szemesz­ter. A képzés formája: levelező (sze­meszterenként 2 hetes kötelező konzultációval). A felvételi vizsga tárgyai: 1. Biológia (mindenkinek) 2. Kémia vagy matematika, vagy valamelyik szakmai tárgy (vá­lasztás szerint) A tanulmányok szakdolgozat készítésével, annak megvédésé­vel, valamint záróvizsgával (állam­vizsgával) fejeződnek be. Jelentkezési határidő: 1995. augusztus 10. Bővebb tájékoztatás és jelent­kezési nyomtatványok a Duna­szerdahelyi Városi Hivatal ve­zetőjénél kaphatók. Tel.: 0709/52 48 02 K-115 AHOGY ÉN LÁTOM Már az uborkaszezon sem a régi Ősi szokásuk az újságírók­nak, még az egyébként epével író politikai kommentátorok­nak is, hogy júliusban-augusz­tusban takaréklángra teszik politikai elkötelezettségüket, és az olvasók nagy meg­könnyebbülésére vagy nyaralni mennek, vagy - ha már koráb­ban eltékozolták évi rendes szabadságukat - kedvükre va­ló, könnyebb fajsúlyú témákat „zenésítenek" meg. Elmennek az állatkertbe és megírják, ho­gyan izzad plusz 35 fok hőmérsékletnél a jegesmedve. A strandról írnak kis színes tör­téneteket, a helyszínre utaz­nak, ha tudomásukra jutott, hogy valahol a nagy Duna men­ti rónán kétfejű borjú jött a vi­lágra, vagy pihenésként megin­terjúvolják a horgászt, aki kapi­tális harcsát fogott volna a Du­nán, de elszalasztotta. Rendes körülmények között az újságíró számára is az ártat­lan idétlenkedések időszaka a legrekkenőbb két hónap. Ezért is nevezték el ezt az évszakot uborkaszezonnak. Már hónapok óta arra ké­szültem, hogy amikor a legme­legebb lesz, elutazom Brünn­be, és színes riportot írok arról a klinikáról, ahol a kigyógyítha­tatlan merevedési zavarokkal küzdő férfiakból állítólag szex­bajnokot faragnak a morva professzorok. Elvégre nem le­het mindig csak politikáról írni. Arról, hogy például mit mon­dott a parlamentben Vít'azos­lav Móric, és mit válaszolt rá Anton Hrnko. Már az is lerágott csont, hogy a parlamenti ülés vezénylése közben milyen ki­szólásokkal keltett derűt Ján Ľupták, a T. Ház alelnöke. Nem biztos, hogy a nyári rekkenet­ben feltétlenül érdekli az olva­sót, miként privatizálják az ál­lami vagyont a miniszterek só­gorai és keresztapjai. Nem a nagy leleplezések évadja a nyár. Egy jól működő demokráciában nem lenne szabad, hogy az legyen. Csak­hogy azzá teszik a politikusok. Kis kaliberű, de a korunkra jellemző például az a botrány, amely a kelet-szlovákiai parla­menti képviselők utaztatása körül robbant ki. Speciális kor­mánygéppel ingáznak a fővá­ros és a kelet-szlovákiai metro­polis között. Az történt, hogy a kormánykoalíció tizenhét kép­viselője már órákkal a pénteki ülés berekesztése előtt ott­hagyta a törvényhozás épüle­tét, kiment a reptérre, és várta, hogy majd az ellenzéki keletiek is követik példájukat. Nem kö­vették. Megvárták az ülés be­rekesztését, majd négy órányi „késéssel" kiutaztak a re­pülőtérre, ahol a kormánypárti tizenhetek a dühtől padlizsán­színű arccal fogadták őket. A kormánypártiak nyomban petí­ciót fogalmaztak meg, amely­ben tiltakoznak a képviselők hazaszállításának rossz meg­szervezése ellen. Az ellenzéki­ek viszont azzal érvelnek, hogy úgymond meg akarták szolgál­ni a képviselői tiszteletdíjukat. A honatyák parázs veszeke­déséről az egyik bulvárlap munkatársa is tudomást szer­zett, és úgy csinált az esetről „kisszínest", nyáron is emészt­hető olvasmányt, hogy kiszá­mította, mennyibe kerül az ál­lamnak a képviselők re­pülőgéppel utaztatása. Egy Pozsony és Kassa közötti fu­var a JAK 40-sel, (ha csak az üzemanyagot számítjuk bele a költségekbe, és figyelmen kí­vül hagyjuk a gép amortizáció­ját meg a pilóta fizetését) 27 200 korona. A visszaút is ugyanennyi. A végösszeg tehát 54 400 korona. Kíváncsian várja az ország lakossága, hogy Ivan Gašparovič házel­nök ezúttal a kormánypártiak­nak ad-e igazat, vagy az ellen­zékieknek. Nálunk már az uborkasze­zon sem a régi. Ahelyett, hogy a sajtó tűzrőlpattant prima­donnák botrányairól írna így nyáron, arról tudósít, hogy az egykori, már harminc eszten­deje is öregecskének számító primadonna hogyan gyújtotta meg a minap a szuverenitás 3. évfordulójának örömtüzét. Va­jon ettől vált tűzrőlpattanttá? Majdnem olyan rossz a hely­zet az újságírói uborkaszezon szempontjából, mint az átkos ötvenes években, amikor így július közepén arról kellett ér­dekfeszítő beszámolókat írni, hogy miként folyik a tarlóhán­tás. A régóta tervezett brúnni ri­portot mindazonáltal előbb­utóbb megírom. Vagy még az idei furcsa uborkaszezon alatt, vagy a jövő nyáron, vagy később. A szexuális ínségben szenvedő férfiak reményének éltetésére. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents