Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-18 / 165. szám, kedd

6 j ÚJ SZÓ REGIOK 1995. július 18. Ipoly túra A napokban fejeződött be az a hatnapos vízi túra, melyet az Ipoly Unió Környezetvédelmi és 'Kulturális Egyesület szlovákiai és magyarországi szervezete rendezett meg fiatalok és szak­emberek számára egyaránt. A részletekről Kiszely Vilmos ba­lassagyarmati .társelnököt kér­deztük. - Tavaly ősszel fogalma­zódott meg a túra gondolata az Ipoly Szabadegyetem keretén belül azzal az elhatározással, hogy könnyen, szórakozva vé­gezzük a természetvédelmi te­endőinket. Bíztunk benne, hogy ilyen módszerrel be tudjuk kap­csolni munkánkba a lakosságot is, mint később kiderült, nem alaptalanul. Sokan jelentkeztek, bekapcsolódtak. Az érdeklődők amellett, hogy hasznos munkát végeztek, megismerhették a tér­ség értékeit is. • Mely területeket érintették a gyakorlati munka során? - A Burda-hegység és az Ipoly-dombság déli részét. Mint­egy 7 kilométeres szakaszon vé­geztek szakembereink százmé­terenként méréseket, hogy majd összeállhasson számunk­ra egy részletes adatcsokor, amiből aztán további munkánk _ka£csán meríthetünk. • Ki finanszírozza mindezt? - Mi, saját magunk Balassa­gyarmat önkormányzatának és a magyar vízügyi intézet segítsé­gével. Mintegy százezer forintos befektetést jelent ez számunk­ra. De önerőből olcsóbb, hiszen ha egy geodéziai hivatallal vé­geztettük volna a méréseket, sokkal többe került volna. m A Magyar Országgyűlés ha­tározata alapján létre fogják hozni a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot az év végéig. Szlováki­ában viszont nem mennek az ügyek előre. Milyen lépéshez fognak folyamodni, hogy sür­gessék a szlovák felet? - Nem gondolkodtunk ilyes­min, hiszen ez éppúgy érdeke Szlovákiának, mint Magyaror­szágnak. A természet létezik, mindenféle politikai irányvonal nélkül is. Jóhiszeműen viszonyu­lunk Szlovákiához, s bízunk ab­ban, minél előbb beindítják te­vékenységüket. Úgy gondolom, adnak majd szavunkra a szlovák természetvédők. • Milyen a kapcsolat a ma­gyarországi természetvédő szervezetek között? Magyarországon mintegy 3000 természetvédelmi egyesü­let van bejegyezve, s ebből 300 aktívan dolgozik. Ezek rendsze­resen találkoznak, tapasztalatot cserélnek, segítik egymást. Min­dig összefogunk, ha kell, nem­csak az anyaországiak, hanem a környező államok szervezeteivel is. Élő példa erre az Ipoly Unió. (turczi) TEMPLOM EPULT BOGELL ON Új célok kellenek Az április utolsó napján fel­szentelt református templommal nagyban gazdagodott Szlovákia egyetlen homogén magyar tele­pülése, a csallóközi Bögellő. A 360 lelket számláló települé­sen sosem állt templom, iskolája is csupán 1905-ben lett. A refor­mátus gyülekezet társegyházi vi­szonyban áll a másfél kilométer­re fekvő Padány gyülekezetével, így a bögellőiek az istentisztelete­ket (és 1905-ig az iskolát is) ott látogatták. Amikor Peres Imre személyében 1984-ben új lelki­pásztor került Padányba, meg­mozdult a gyülekezet. Az elha­nyagolt állapotban, használaton kívül álló templomot rövid időn belül megjavították, majd 1988­ban a bögellői harangláb felújítá­sára is sort kerítettek. Ekkor vetődött fel - először titokban ­a templomépítés gondolata. A templomépítésről Peres Imre pa­dány-bögellői lelkipásztorral, Fe­hér László bögellői és Bartaio s Jenő padányi gondnokkal beszél­gettünk. - Miért kell ma templomot épí­teni? - kérdezem a templomter­vező és -építő lelkipásztort. - Ha röviden válaszolnék a kérdésre, annyit mondanék, hogy azért, amiért 500 vagy 900 évvel ezelőtt. Viszont a kérdés hosszabb feleletet igényel. A templomépítés egyfajta közössé­gi mozgósítást jelent. Míg a múlt ban természetesebb volt az összefogás, manapság már nem az. Az emberek elszigetelődtek egymástól, ezt fájdalommal kell látnunk az egyházban is. Új moti­vációk, célok kellenek, amelye­kért érdemes élni és dolgozni, ami annyit jelent, hogy elkezdjük keresni egymást, összefogunk. Erre a templomépítés kifejezet­ten nagyszerű alkalom. Amíg pro­fánul veszem az ügyet, addig óri­ási gond, teher, hogy azt ne mondjam: nyűg. Ha népünk, jövőnk és Isten oldaláról nézem: óriási előjog, amely csak ritkán adódik egy közösség, még ritkáb­ban egy lelkipásztor életében. A népnek szüksége van lelki forrás­ra, nyughelyre, ahol örömmel jö­het össze, ahol Igét hallgathat, vagy az istentisztelet után a kö­zös ügyekről hitéhez és korához illően társalogva akár kávézhat is. Hiszen más az, ha közösen já­runk a kútra: úgy nem csak a víz, a másik ember is felüdíthet. Ezál­tal észrevétlenül is közeledünk Istenhez és egymáshoz. Ezekért a célokért érdemes templomot építeni. - Nálunk nem „divat", hogy egy templomnak nevet adjanak. A bögellőit mégis BÉTEL-nek hív­ják... - Igen, viszont külföldön, akár Magyarországon is, elterjedt ez a jó szokás, hiszen a névbe bele le­het foglalni a hely jellegzetessé­gét, építőinek törekvését. A bö­gellői templomot „Isten Házá­nak" nevezte el a gyülekezet, mégpedig az Isten hajléka iránti tiszteletből, hite és reménysége szerint, hogy ott valóban Istennel találkozik. A név fokozatosan forrt ki, visszamenőleg éreztük meg, hogy ez lesz a legméltóbb név. - A templom állami támogatás nélkül épült. Induláskor csupán annyi pénzük volt, hogy a falu főutcája mellett kiszemelt tágas területet a községtől megvegyék. Miként sikerült az anyagiakat előteremteniük? - A mű értéke mintegy hatmil­lió korona, amiből a társadalmi munka kétmilliót ér. A pénz és az anyag pedig adakozásból, külföl­di egyházi támogatásból, egy hol­land testvérgyülekezet nagy­mérvű segítségéből jött össze. Bi­zonyos anyagi - de annál na­gyobb erkölcsi - támogatást az önkormányzat is tudott nyújtani. - Befejeződött valami, vagy csak most kezdődött el igazán? Fehér Lászjó: - Talán alább­hagy kissé a feszültség, hiszen az elmúlt években a munkák so­rán gyakran rákerült a sor az em­berekre, mert kevesen vagyunk. Az eddigi összefogás reménység­gel tölt el, hogy megváltozik a val­láshoz való viszony is. Rajtunk is múlik, miképpen tudjuk a min­denkin látható lelkesedést megőrizni, s ha sikerül, akkor a jelenből reményteli jövő fakad­hat. Bartalos Jenő: - Hálát adunk Istennek, hogy sikerült a templo­mot befejeznünk. Mi, padányiak is segítettünk, amennyire tud­tunk. Szakembereket adtunk, de odaadtuk a pénzünket is, hiszen a bögellőiek évszázadokon át ide fizették az egyházadót, meg egy évtizeddel ezelőtt segítettek templomunk renoválásában is. Fontos, hogy elkészült a temp­lom, és még fontosabb lenne, hogy szaporodjon a gyülekezet. No és meg kell köszönnünk a tiszteletes úrnak, ha szavakkal egyáltalán lehet, azt a sok fárad­ságos munkát, amit végzett: haj­totta az anyagot és az anyagia­kat, a jó szakembereket, de ha kellett, munkaruhában is serény kedett. Hogy a lelkész és a gondnokok közt a bizalom légköre uralkodott a hosszú építkezés folyamán, lát­ni az azonnali reakcióból: - Megértő munkatársakra ta­láltam a gondnokokban. A templomban pedig mindannyi­unk munkája, egészsége benne van. Közös hitünk adta az erőt, hogy felszínre tudjuk hozni a gyü­lekezetben elrejtett értéket, pni­közben senki sem szegényedett el vagy pusztult bele, a falu pedig gazdagodott. A mintegy 260 lelket számláló gyülekezet már túl van a renge­teg környékbelit is vonzó fel­szentelési ünnepségen. Az első „közönséges" istentiszteleten a templomban lévő száz szék mel­lé be kellett állítani a harminc pótszéket is, néhányan mégis áll­ni kényszerültek. - Motivációt jelenthet a temp­lom mint jelenség. Azáltal, hogy szinte az emberek tenyerén van, segítheti a mindenkibe beépített istenvágy kitörését, a megcsö­mörlötteket, a bátortalanokat ki­mozdíthatja helyükből, hogy lép­jenek Isten felé - tekint kicsit a jövőbe a lelkipásztor is. Összefogásból jelesre vizsgá zott ez a kis közösség, amelynek a más felekezetű lakosok is be­segítettek a munkálatokba. Bizo­nyította, hogy amennyiben meg­bízható, cselekvő lelki vezetőre talál, képes talpra állni. A. KIS BÉLA KASSA Pápaemléktábla a repülőtéren Kassán és környékén jó a visszhangja II. János Pál pápa minapi ittjártának. Részben azért, mert a katolikus egyházfő objektíven foglalt állást a szűkebb és tágabb régiót érintő egyházi, valamint világi kérdé­sekben. Részben pedig azért, mert ebből az alkalomból a bel­várost az illetékesek rendbe­szedték. A kassaiak úgy döntöttek, hogy azon a helyen, ahol a pápa a repülőtéri szentmisét celebrál­ta, illetve szentté avatta a három vértanút,, emléktáblát helyeznek el a közeljövőben. Állást foglalt a kérdésben a repülőtér igazgató­ja is. Szerinte ennek semmi aka­dálya, csak a táblát nem oszlo­pon kell elhelyezni, hanem a ta­lajjal egy szinttel, hogy ne akadá­lyozza az ott közlekedő, illetve dolgozó gépeket. (gazdag) Kassa í • ) Hodruša-Hámre • j l Bögellő \ • Pat Komárom Patfürdői pillanatkép Perzsel a nyár a Duna partján is; Komáromtól tizenhét kilomé­terre, Patfürdőn meg különöskép­pen - a térség az ország legdélibb részét alkotja, itt süt a legtöbbet a nap, itt van a legmelegebb. - Telt ház van nálunk! - újságol­ja Szalai László (felvételünkön), a PATREX (Pati rekreációs központ) igazgatója, aki negyedik éve irá­nyítja az intézményt. Pályázat út­ján nyerte el a tisztséget ­előzőleg a komáromi hajógyár egyik technológusa vot. • Mit jelent Önöknél a telt ház? - kérdezem az igazgatót. - Azt, hogy a kétezer ágy csak­nem mindegyike foglalt, hogy a huszonhét hektáros üdülőköz­pont medencéi - külön az úszni nem tudók és a gyerekek részére -, a mesterséges és a római tó hemzseg a vendégektől. Reg­geltől estig fogad a hárorn nagy ét­terem, forgalmas a piac, árulják portékáikata bódék tulajdonosai. Naponta csaknem hétezer em­bert fogadunk, ezért tizenkilenc állandó alkalmazottunk mellett most hatvan alkalmi munkatárs segédkezik. • Mennyibe kerül a szállás és a medencék használata egy hétre, egy személyre? - Körülbelül háromezer koro­nába. Az étkezést ki-ki saját pénz­tárcájának vastagsága szerint oldhatja meg - főzhet maga is a faházikókban, vagy eljár valame­lyik vendéglőnkbe. • Milyenek a vendégek szóra­kozási lehetőségei? - Van egy amfiteátrumunk; a filmvetítéseken kívül minden más előadásra ingyen mehet­nek az üdülők. • Honnan érkeztek a vendé­geik? - Az idényt mi már május kö­zepén megkezdtük; ekkor futot­tak be a magyarországi AVANT­GARDE utazási iroda iskolásai, akik nálunk tanulnak meg úszni. A Baumstark Tibor vezette uta­zási iroda a legnagyobb partne­rünk, folyamatosan szállítja Ma­gyarország minden részéből az iskolai csoportokat. Egyre több a hazai magyar vendég is, mert so­kan rádöbbentek már, hogy pi­henni itthon is lehet, méghozzá olcsóbban, mivel megtakarítha­tó az útiköltség. Érkeznek azon­ban a pihenni vágyók Észak­meg Kelet-Szlovákiából is - pél­dául Kassáról. Némi megtorpa­nás után ismét Patfürdőn lazíta­nak egyes berlini, drezdai és jé­nai családok, és jöttek lengyelek is. • A rendszerváltás óta meg­változott a fürdő jogállása... - Az üdülőközpont jogilag a Komáromi járás idegenforgalmi hivatalához tartozik, a huszon­hét hektáros terület Pat község tulajdona, a vendéglők magán­kézben vannak, a nyaralók kü­lönféle vállalatoké és közülete­ké. A létesítmény jövője azon múlik, vajon sikerül-e az eddigi három-négy havi üzemeltetést egész évire változtatni. Négy hó­nap alatt ugyanis nem képződhet annyi haszon, hogy nagyvonalúan és korszerűen fej­leszthessünk. Ha részvénytársa­ságot alakítanánk, s ebben részt vennének a fürdő területén álló vendégházak tulajdonosai, ha Pat község megkapná az ide­genforgalmi hivataltól a fürdő vagyonrészét, ha netalán tőke­erős részvényest találnánk ­szép jövő előtt állna a PATREX. Akkor egy ötvenméteres fedett uszoda is működhetne itt, hogy . a környék polgárai egészsége­sebben élhessenek. Az igazgató úr csupa ötlet, mert jól tudja, egy kis szerencsé­vel és sok munkával óriási válto­záson mehetne át intézménye. (batta) Rendhagyó eseményre került sor a hét végén Hodruša-Hámreban. A Selmecbánya és Ga­ramszentkereszt közelében fekvő Garam-parti faluban aranymosó versenyt rendeztek. Persze, szó sem volt aranylázról, inkább a romantikus dolgokra, az érdekes rendezvények­re fogékony emberek jöttek össze. A lelkes amatőrök mellett néhány profi aranymosó is felbukkant, többek között Ludék Dolanský (a felvételen jobbra), aki 1994-ben világbajnoki második helyezést ért el ebben a kategóriában. Hogy elszálljon a félelem Valahányszor csak arra szorulok, hogy egy egészségügyi intézmény váró­jában múlassam az időt, megfogalmazó­dik bennem a kérdés: vajon miért kell minden egyes hazai rendelő várótermé­nek azt sugallnia, hogy odabenn valami szörnyűséges dolgok fognak történni? Mert a várók salétromos, omladozó, sár­gásfehér falai, minden belsőépítészeti leleményességet nélkülöző, kényelmet­len fapadjai még az egyébként jó ke­délyű pácienseknek is a kedvét szegik. Az elhanyagolt várók letargiába ejtik a felnőtteket, ingerültté, kezelhetetlenné teszik a gyermekeket. Tudják ezt persze az orvosok is, csak hát amikor a legszükségesebb orvosi műszerekre és a gyógyszerekre is csak éppen vagy egyáltalán nem jut pénz, ak­kor aligha kérhető valakitől is számon: a várótermek felújítására vajon miért nem fordítanak nagyobb figyelmet? Megelé­gelve ezt a nem éppen lélekemelő állapo­tot, a komáromi vállalkozók egy csoport­ja, a Klub Pavilon tagjai úgy döntöttek, hogy önerőből átalakítják, vagy ha úgy tetszik, emberségesebbé varázsolják a komáromi kórház gyermekosztályának váróját. A februárban megtartott farsan­gi mulatságon a magánvállalatok képvi­selői és a kisiparosok összesen 20 ezer korona készpénzt ajánlottak fel a váró átalakítására. Az átépítési tervek vázlatát Szilva Jó­zsef képzőművész készítette el, ugyan­akkor a munkák koordinálása is az ő szakmai hozzáértését dicsérik. A felújí­tott, küllemében teljesen megváltozott, a gyermeki fantáziát szabadjára engedő, vidám színekkel kipingált váróterem át­adására ünnepélyes keretek között júli­us 3-án került sor, ahol a kórház igazga­tóján és a gyermekosztály főorvosán kí­vül jelen volt a Klub Pavilon képviselője, valamint Szilva József képzőművész is. Varga Ferenc, a komáromi DecArt Kft. társtulajdonosa lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy Szilva Józseffel már a múltban is több munkán dolgoztak együtt. Egy jótékonysági akció kereté­ben például ugyancsak a jó nevű képzőművész tervei alapján a DecArt Kft. mintegy 30 ezer koronás hozzájáru­lásával alakították át a komáromi gim­názium egyik tantermét. Egyébként amint a Klub Pavilon tagjainak anyagi le­Marcsa Gábor felvétele hetőségei engedik, tovább folytatják a kórház gyermekosztályának átalakítását. A vállalkozók és nyilván a gyermekosz­tályt látogató anyukák és gyermekeik is azt szeretnék, ha az odaérkezőketa szak. orvosok simogató szavain túl a gyer­mekosztály minden helyiségében kelle­mes, a bajokat feledtető légkör fogadná. KOSÁR DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents