Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-03 / 153. szám, hétfő

1995. július 3. HÍREK - VELEMENYEK ÚJSZ Ó 5 I Elutasították az alternatív oktatást A Demokratikus Baloldal Párt­jának Nemzetiségileg Vegyes Já­rások Országos Tanácsa 1995. július, l-jén Rimaszombatban ülésezett. A tanácskozáson je­len volt Pavol Kanis, a DBP alel­nöke. A résztvevők elutasították az alternatív oktatás erőszakos bevezetését és politikai célokra való kihasználását. A tanács tagjai támogatják a DBP-n belüli magyar baloldali ta­gozat megalakulását. P P. Tiltakozás A Demokratikus Baloldal Párt­ja Dunaszerdahelyi Járási Bizott­sága 1995. június 29-én meg­tartott tanácskozásán határo­zottan tiltakozott-az. alternatív oktatás erőszakos bevezetése és az indokolatlan igazgató le vál­tások ellen. cky AUGUSZTUS VEGE N I S SZÍNPADI ÜNNEP Ballada születik Még jóformán be sem fejeződött a Bástya Színház idei előadássorozata, Komáromban már elkezdték egy, a nyár vé­gén bemutatandó táncszínházi produkció előkészítését Élete­ink címmel, aminek alcímében szerepel: Ballada az emberről. Az alapötlet Keszegh István­tói, a komáromi Hajós Néptánc­együttes vezetőjétől származik, aki a forgatókönyv első változa­tának elkészítése után a feltéte­lezett összefogás eszméjétől hajtva el is kezdte a megvalósí­tók toborzását. Ennek nyomán azonban nem mindenki lelkesedett a gondola­tért, néhányan magát a tánc­színház műfaját is kifogásokkal illették. Végül Novák Ferenc, Kossuth-díjas koreográfus ren­dezésében Keszeg /stván(Ha­jós), Szilágyi Zso/t(Nyírség Tánc­együttes), Kraus Ágota (Istiglinc) és Hégli Dusán (Szőttes) vállal­ták az egyes táncok megalkotá­sát. A négytételes kompozíció a Felvidék magyar folklórjának a metszetét adja, egy viszonylag szabad gondolatfűzés mentén táncban elbeszélhető emberi életutat követve. Az első előadásra augusztus 25-én a komáromi Hatos Bástyában ke­rül sor, amit a tervek szerint még kettő követ, de nincs kizár­va további előadások tartása sem, ha elegendő lesz az ér­deklődés. Bár errefelé az egyik legfejlet­tebb színpadi műfajnak a nép­tánc számít, talán éppen ezért, a koreográfusok felfogása is el­tér a színpadra vitt néptánccal kapcsolatosan. Néhányan eleve elutasítóan viszonyulnak a gon­dolatiságában, érzelmi tisztasá­gában már az ötlet szintjén is lenyűgöző elgondoláshoz. En­nek ellenére már a kezdetekkor biztosak lehetünk benne, hogy Novák Ferenc táncszínházi ta­pasztalata, koreográfusi ereje, a színpadi műfajokból szintetikus alkotásokat létrehozó tudása nagy tisztelettel felerősíti a kore­ográfusok autentikus tánc- és zenei anyagból alkotott műveit. Ha technikai akadály nem gá­tolja meg, előreláthatólag ismét egy csodában lehet részünk, ami elsősorban a spirituálisán mosta­nában eléggé zilált magyarságtu­datunkat erősítheti majd. A Ghýmes zenakar játszotta zene feltehetőleg egy általánosabb lel­ki töltetű tánckompozíció megal­kotására ihleti a köz­reműködőket. A már most is fo­lyó próbákon, gyakorlásokon szü­lető táncszínházi összeállítás Qu­ittner János Szőttes-beli korsza­ka óta az első lesz a tiszta forrás­ból merítő nagyszínpadi kompozí­ciók sorában. (dusza) KARLOVY VARY KITETT MAGAERT Besson durrantása Nagy durranással kezdődött Karlovy Vary 30. filmfesztiválja. Luc Besson, a Metró, a Kék mélység és a Nikita rendezője, a francia mozi harminchat éves neoromantikusa, kemény leckét adott Hollywood akciófilmesei­nek. Legújabb remeke, a Léon ugyanis igazi mestermunka, amelyben minden snitt, minden mozzanat a feszültség fokozá­sát szolgálja. Mathilda, a törté­net tizenkét éves hőse, Nikita fi­atalkori alteregója, házi felada­tok helyett fegyverhasználatot tanul érző szívű, jó barátjától, egy apjánál is idősebb bérgyil­kostól. Bátor, belevaló, elké­pesztően fogékony a gyerek. Nyomoz, besurran, kihallgat, szemrebbenés nélkül félreve­zet. Még a legforróbb helyzete­ket is ép bőrrel ússza meg. Na­talie Ponman a kislány neve. Az Amerikai Filmakadémia már az idén Oscar-díjra jelölte. Ha így folytatja, nem kell sokáig várnia, hogy meg is kapja. Ugyanebből a műfajból egy gyengébb darab: Ted Kotcheff Prágában forgatott amerikai vérfürdője, A mesterlövész. Két sztárja is van a filmnek. Dolph Lundgren, a szálfatermetű svéd szecskavágó és Maruschka Detmers, a holland kirakati szépség. Nagy alakításra egyi­küknek sincs lehetősége. A ha­talmas, nemegyszer mesébe illő csihipuhik közepette mind­ketten inkább arra figyelnek, nehogy kezüket vagy lábukat törjék. Három nap után a másik nagy élmény Léa Pool kanadai train movie-ja, a Ha megmozdul a vágy. Észak-Amerikát Keletről Nyugatra átszelve suhan egy gyorsvonat; utasai közt egy jó­képű, harmincas férfi és egy gyerekét egyedül nevelő fiatal nő. Csalódásaik, vágyaik, remé­nyeik is utaznak velük, mígnem a kölcsönös vonzalom egyszer­csak szerelembe fordul. A végál­lomásig minden megtörténhet, és meg is történik, hogy az elvá­lás annál fájdalmasabb legyen. A vonat ritkárrlassít, a történet sajnos „leül" néha, ezzel együtt mégis azt mondom: jó a film, igaz és őszinte, nincsenek ben­ne hamis felhangok. Karlovy Vary egyébként na­gyon kitett magáért. A fesztivál szervezői és anyagi támogatói mindent bevetettek, hogy hát­térbe szorítsák az Arany Góle­met. Ehhez jött kapóra Milos Formán levele is, amelyet Wo­ody Allan exneje, Mia Farrow „kézbesített". A fanyar mosolyá­val is vonzó, tizenkét gyereket nevelő „postáskisasszony" bol­dogan olvasta a pár soros iro­mányt. „Ha Moszkva sorozatos támadását ki tudta védeni a fesztivál, akkor a prágai Gólem sem foghat ki rajta." Mia, az el­hagyott Farrow ehhez már csak annyit fűzött, hogy „én nem aka­rok politizálni, de Karlovy Vary csodálatos város. Nekem itt na­gyon jó..." Láthatóan jól érzi magát a fesztivál másik két sztárja: Britt Ekland és Maruschka Detmers is. Napközben elbújnak, mint a szentjánosbogarak, esténként azonban valósággal ragyognak. (sz. g. I.) ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT MINDENRŐL SLAVKOVSKA TEHET? Meglepő bejelentést tett nemrég Szlovákia miniszterelnöke: nem tud róla, milyen intézkedé­seket tett az oktatásügyi minisztérium az alternatív iskolák terve­zett létrehozásával kapcsolatban. A látszólag csak mellékes kor­mányfői megjegyzésen érdemes elgondolkodni. Vagy arról van sző, hogy Mečiar a magyar nyelvű oktatás területén teljesen szabad ke­zet adott a Szlovák Nemzeti Pártnak, és valóban tájékozatlan eb­ben az ügyben, vagy arról, hogy nagyon is tájékozott, és felismerte, az ország stabilitására és a szlovák-magyar alapszerződés szelle­mének és betűjének megtartására nézve nem minden veszély nél­küli mindaz, ami az elmúlt hetekben Dél-Szlovákiában történt. Való­színűleg az utóbbiról van szó. Nincs kizárva, azt a benyomást igyek­szik kelteni, hogy félretájékoztatták. Ezzel a taktikával egyébként gyakran élnek más vezető politikusok is, valahányszor kényes kér­dések megoldásáról van szó. Egy-egy koncepció kudarca esetén így lehetővé válik a melléfogás korrigálása, mégpedig anélkül, hogy a „nagyfőnök" elveszítené az arculatát. Csak nem arról van sző, hogy küszöbön áll Slavkovská menesztése? Tény, hogy az alternatív osz­tályokba eddig kevesebb mint 50 gyermek jelentkezett. Az oktatási miniszter asszony leváltása esetén majd minden azon múlik, hogy ki jönne a helyére. A megoldást, a kedélyek megnyugtatását csak az jelentené, ha a kormány teljesen ad acta tenné az alternatív ok­tatás koncepcióját. Beláthatná Mečiar, hogy akarata ellenére senkit sem lehet boldoggá tenni. DRÁGÁBB LETT AZ UTAZÁS. Szlovákia gazdaságának egyik jel­lemző vonása, hogy a munkaerő jelentős hányada nem ott lakik, ahol dolgozik. Több százezer ember vagy naponta, vagy hetenként ingázik. Az utazási kedvezmények leépítésével a kormány alaposan „belenyúlt" ezeknek az alkalmazottaknak a zsebébe. Az intézkedés­nek minden bizonnyal lesz egy olyan mellékhatása is, ami enyhén szólva nem járul hozzá a munkanélküliség csökkenéséhez. Ugyanis ha a munkabérből a dolgozó leszámítja az utazási költséget, a meg­maradt összeg alig lesz nagyobb a munkanélküli segély, illetve a szociális támogatás összegénél. Várhatóan sok lesz az olyan mun­kavállaló, akit semmi sem motivál a lakhelyétől távolibb állás kere­sésére. Ennek egyelőre még nem mérték fel az anyagi következmé­nyeit, az erkölcsi és lélektani következményekről már nem is be­szélve. Félő, hogy amit az állam a kedvezmények megvonásával nyert a réven, annak többszörösét majd elveszti a vámon. KORSZERŰ PÉNZTÁRGÉPEK - KORSZERŰTLEN SORBANÁLLÁS. Július l-jén a szlovákiai kereskedelem a korai szocializmus éveire emlékeztetett. A boltok előtt hosszú tömött sorok kígyóztak, és mind a vásárlók, mint a kereskedők egy emberként átkozták, aki ki­találta a pénztárgépeket. Amelyek korszerűek, elektronikusak, és mindent tudnak. Ennek ellenére lomhábbá tették a kiszolgálást. Az ország nem készült fel erre a modernizációra. Voltak kiskeres­kedők, akik egyszerűen pénzhiány miatt nem tudták beszerezni az előírásos berendezést, az utolsó napig arra számítottak, hogy a pénzügyminisztérium visszavonja a rendelkezést. Nem vonta vissza, így várható, hogy sokan visszaadják a működési engedélyü­ket. A pénztárgépek bevezetéséről szóló rendelkezés klasszikus példája annak, hogyan lehet elrontani a végrehajtás során egy egyébként ésszerű intézkedést. Egyelőre csak találgathatjuk, vajon van-e még egy ország a világon, ahol a napilap, a fagylalt és a ciga­retta megvásárlója is számlát kap a néhány krajcárt érő termék mellé. TÓTH MIHÁLY Ki a legmegbízhatóbb? UJ Szó-hit A FOCUS közvéleményku­tató ügynökség június deré­kén felmérést végzett arról, hogy a jelenlegi politikai és közéleti tényezők közül kik­ben bízik a szlovákiai lakos­ság. A felmérők 995 sze­mélyt kérdeztek meg. Vála­szaik alapján - százalékban kifejezve — a következőkép­pen alakult politikusaink népszerűsége: 2,5 2,3 ÜZEMANYAGPIAC A terep a Slovnafté TA SR-hír A pozsonyi Benzinol Részvénytársaság alapszabályából kitűnik, hogy a részvé­nyeinek 51 százalékát birtokló Slvofnaft Rt.-nek döntő szerepe van a két szubjek­tum tevékenységében. Az SZK Monopóli­um-ellenes hivatala megállapította, hogy a koncentrálódó vállalatok forgalma a hi­vatal ellenőrzése alá esik majd. A két vállalat közös piaca az olajipari ter­mékek - a gépkocsi- és egyéb benzinek, a petróleumok, a gázolaj, a fűtőolajok és kenőanyagok - terítése. Az üzemanyag­töltő-állomások piacán jelenleg 203 a Ben­zinol tulajdonában levők száma, 89 a Slov­nafté, 10 az OMV-é, 6 az ÖMV-Benzinolé, 3 a Tamiolé, 3 a Shellé is, 5 kútja van az Avantinak, és ezeken kívül Szlovákia szer­te 34 magán töltőállomás működik. A fenti adatok is bizonyítják, hogy a Benzinol és a Slovnaft uralja az üzem­anyag-elosztó piac több mint 80 százalé­kát. A koncentráció káros hatásainak korlátozására a minomóliumellenes hi­vatal feltételeket szabott, melyek teljesí­tésével körülbelül 2000-ig egészséges gazdasági verseny alakulhat ki. Addig a Slovnaftnak meghatározó szerepe lesz, amelynek intenzitása azonban az új töltőállomások gyarapodásával fokoza­tosan csökken majd. Nincs és nem is lesz politikai uborkaszezon Szlovákiában. Szünet nélkül sorjáznak a hí­rek. Mégsem lenne helyénvaló, ha unottan vagy dühösen be sem kapcsolnánk a rádiót vagy a tévét, kezünkbe sem ven­nénk az újságot, mondván: ez most a kikapcsolódás idősza­ka. Sőt, manapság aztán iga­zán érdemes vízparton, hűvös szobában nemcsak informáci­ókhozjutni, hanem elemezni is azokat. Ugyanis fontos tanulsá­gok hámozhatok ki a hírekből. Szerdán a román parlament két háza jóváhagyta az oktatá­si törvényt, amely már szente­síti a kétnyelvű oktatást, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szakértőinek véle­ménye szerint három éven be­lül elsorvasztja az anyanyelvi oktatást, elsősorban a legna­gyobb hagyományokkal rendel­kező és legkiterjedtebb ma­gyar tannyelvű oktatási rend­szert. Amit a románok naciona­lista nekibuzdulásukban ke­resztülhajszoltak a parlament­Társkereső politikusok ben, azt nálunk óvatosabban és körmönfontabban kísérlik meg, hiszen Szlovákia nem­csak földrajzilag, hanem a még létező demokratikus médiák és talán egy-két parlamenti párt révén is közelebb van Nyu­gat-Európához. Az eszközök nálunk tehát valamivel óvato­sabbak, de a cél Romániában is, Szlovákiában is ugyanaz: a magyar anyanyelvi oktatás, művelődés, a magyarság elsor­vasztása. Véletlen-e, hogy éppen most, néhány nappal ezelőtt járt Bu­karestben Ivan Gašparovič? Aligha, sőt egyértelmű, hogy a közös megbeszélések egyik na­pirendi pontja a nemzetiségi politika, és ezen belül a tanügyi intézkedések egyeztetése volt. A szlovák parlament elnöke nemzeti hevületében ki­buggyantotta, hogy Szlovákia számára Románia azért a leg­fontosabb partner a Balkánon, mert a két országnak közös szomszédja van. Amit ő elhall­gatott, azt kiharsogták a nacio­nalista román napilapok, ame­lyek egymással versengve buz­dították a román és a szlovák politikusokat, hogy végre tanít­sák móresre a magyarokat. Akadt olyan román újság, ahol öles betűkkel dicsérték Szlová­kiát, mert példát mutat a ma­gyar tannyelvű oktatás megol­dásában. Magyarán: lerombo­lásában. Manapság úgy tűnik föl, minden politikus keresi a ma­ga társát. Még Mečiarék is, akik lázasan keresik a külföldi partnereiket és most szócsö­veik révén nagy csinnadrattá­val fogadták a jelentéktelen Thürmer-párt még jelentékte­lenebb képviselőjét. Néhány nap múlva pedig annak a ma­gyar csoportosulásnak a ve-l zetőivel ültek egy asztalhoz, akiknek a legitimitását még az alakuló kongresszus sem adta meg, hiszen erre még sor sem került. De a legerősebb kor­mánypárt már manipulál ve­lük. Ők pedig - karriervágyból vagy naivitásból - hagyják magukat politikai táncba vin­ni... Világ nacionalistái, egyesül­jetek! - harsogja Ján Slota, aki nem kevesebbre, mint az euró­pai „nemzeti érzelmű" pártok nagy összeborulásának a meg­szervezésére vállalkozik. Kíván­csian várom, hív-e vendéget Magyarországról, s ha igen, ak­kor kit, vagy a nacionalista szlo­vák lózungra gondolva az lesz a fontosabb számára, hogy leg­alább már a magyarországi ma­gyarok a Duna túlsó partján vannak. S jobb, ha ott marad­nak... Sokféle tragédia és konflik­tus lehetőségét magukban hor­dozó hírek ezek. Ezért nincs jo­gunk tétlenül szemlélni az ese­ményeket. Nem teljesen reménytelen a helyzet. Romániában az RMDSZ talált román szövetsé­geseket a Liberális Pártban és a Polgári Szövetség Pártjában, s így sikerült összegyűjteni annyi aláírást, amennyi szüksé­ges ahhoz, hogy a nacionalista román tanügyi törvény felülvizs­gálását kérje az alkotmánybíró­ságtól. Szlovákiában a kor­mánypártiak nagy megrökönyö­désére a nemzetiségi tanács rendkívüli ülésén a hazai ma­gyarok által delegált szakértők között három neves szlovák személyiség is helyet foglalt és érvelt. Miroslav Kusý pro­fesszor a semmilyen eredmény­re sem vezető többórás mono­lógok végén kertelés nélkül ki­jelentette, hogy ennek a nem­zetiségi tanácsnak nincs kom­petenciája, és összetétele ré­vén szavazati arányaival Mečiar kormányának kiszolgá­lója. Ma még nem tudni, milyen döntést hoz a román alkot­mánybíróság. Az viszont saj­nos, tény, hogy a szlovák sza­kértők érvelése is süket fülekre talált a kormánypártiak ré­széről. Mégis a két esemény, a román és a szlovák demokra­ták kiállása példaértékű. A szlo­vákiai magyar pártok számára is. Mert amit már több mint egy évszázadon át ezerszer fölis­mertünk, és ennek ellenére leg­alább ennyiszer elbuktunk, most újra világosan kirajzoló­dik: hogy csak egy esélyünk van a nacionalista szennyáradat megfékezésére. Ha magyar, szlovák, román és más demok­raták végre szót értenek itt, a Kárpát-medencében. És nem­csak kinyilatkoztatásokban, ha­nem tetteikben is. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents