Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-08 / 132. szám, csütörtök

ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. június 8. Testi örömök helyett kegyetlen halál A véres tett helyszínén az agyonszurkált és szétroncsolt koponyájú nyugdíjas hulláján kívül égy csomó ujjlenyomatot és egy, az áldozat vérétől átitatott férfiruhát találtak a nyomozók. A helyszínelést követően csaknem biztosra vették, hogy a gúnya tulajdonosa azonos a gyilkossal. Tizenegy nappal a brutális tett elkövetése után egy, nyaralókat sorozatban feltörő fiatalember személyében horogra akadt a tettes. Eleinte ugyan csak a víkendházak kirámolását vállalta, ám a terhelő jaik. Betértek egy étterembe. Peter, munkanélküli lévén, időmilliomos volt, így örömmel vette újdonsült ismerőse meghívását és áz időtöltésnek ezt a kellemes formáját. A reggeli kávét néhány rum követte. „Harapni is kéne valamit I" - javasolta Miroslav, majd hozzátette: felesleges itt költekezni, mikor odahaza teli a jégszekrény. „Gyerünk hozzám, legalább megmutatom páratlan agancsgyűjteményemet" - javasolta ifjú barátjának, aki örömmel mondott igent. Persze nem az agancsok látványa mibizonyítékok hatására beismerő vallomást tett. Elismerte, hogy megölte vendéglátóját, akivel véletlenül, alig 24 órával -brutális tette előtt ismerkedett meg. Védelmére mindössze azt tudta felhozni, hogy képtelen volt elviselni a homoszexuális férfi tolakodó viselkedését. „Ha nem molesztál, semmi baj sem történik" - ismételte a kihallgatás során és a bíróság előtt is a négyszeresen büntetett 21 esztendős Peter K. Vallomása alapján fokozatosan kirajzolódott a véres dráma, illetve előzményei. A 62 éves Miroslav D.-t egy közép-szlovákiai vasútállomáson hoztg össze a balsors az unokájának is beillő Peter Kval. Az idős férfi megkérte az ismeretlen fiatalembert, vigyázzon poggyászára, amíg jegyet vásárol. Aztán viszonzásképpen meghívta egy sörre. Beszélgetés közben kiderült, egy irányba utaznak. Az éjszakai út kettesben kellemesebben telt, főleg, hogy Miroslav bőröndjéből a lélekmelegítő sem hiányzott. Az éjszakát átdumálták, megitták a pertut, kiszállás után sem váltak el útatt, hanem a várható eszemiszom reményében. A szépen berendezett lakás azonnal megnyerte Peter tetszését. Otthonosan helyet foglalt, és jóízűen elfogyasztotta az előző napi bablevest és fasírozottat. Látva a gazdag alkoholkészletet, eszébe sem jutott továbbállni. A házigazda javaslatára kártyázni kezdtek. Este hétig zsugáztak. Közben - Peter elmondása szerint - öt liter bort eresztettek le torkukon. Alaposan eláztak, ám nem annyira, hogy ne szottyant volna kedvük még egy-két korsó sörre is. Az árpalevet a közeli kocsmában fogyasztották. (A személyzet és néhány vendég a későbbi kihallgatás során pontos szémélyleírást adott törzsvendégük ifjú ismerőséről.) Peter az ivóból hazatérve azonnal levetkőzött, és ágyba bújt. Alighogy lefeküdt, mellette termett a háziúr, és bizalmasan simogatni kezdte. A huszonéves vendég ugyan részeg volt, de azért felfogta, mi is történik a 'paplan alatt. Rákiáltott Miroslavra, hogy azonnal hagyja abba a disznólkodást, és ha melegre vágyik, ott a radiátor. Áz idős férfi sértődötten és csalódottan a szomszéd helyiségbe vonult. Másnap reggel mindketten úgy viselkedtek, mintha az éjszakai incidens meg sem történt volna. Megittak egy-egy sört, majd a házigazda elment bevásárolni. Előzőleg azonban megkérte vendégét, szeletelje fel a gulyásnak való mócsingot. Ebéd után ismét borozgattak, ám Petert hamarosan elnyomta az álom. Alighogy lehunyta a szemét, társa tapintására riadt fel. Ezúttal is elküldte a fenébe, csakhogy a felajzott öregúr most nem adta fel olyan könnyen, és egyre szenvedélyesebben simogatta fiatal vendégét. Azt annyira felbőszítette a lihegő, magáról megfeledkező öregúr, hogy felkapta az asztalon fekvő konyhakést, amellyel nemrég még a kenyeret szelte, és vadul szurkálni kezdte a testi örömökre áhítozó koros férfit. Az látva, hogy már nem babra megy a játék, könyörgésre fogta a dolgot, majd segítségért kiáltott. Petert azonban már nem lehetett megállítani. A kést a következő pillanatban egy balta váltotta fel. Addig ütötte Miroslav fejét, amíg csak élet volt benne. A féktelen vérengzést csak azután hagyta abba, amikor látta, hogy a házigazda élettelenül fekszik a szőnyegen. Ekkor, rádöbbenve tettének következményeire, a menekülést választotta. Előzőleg azonban levetette véres ruháját, és áldozata vadásznadrágjába, flanelingébe és mellényébe bújt, majd az est beálltával kiosont a lakásból. A gyilkosság utáni napokban víkendházakat tört fel, erőszakkal behatolt egy italboltba és egy irodaházba. Akkor tartóztatták le, amikor egy újabb nyaralót készült kirámolni. A betöréseket egytől egyig beismerte, ám a gyilkosság tényét tagadta. A lakásban talált ujjlenyomatok, az ott felejtett véres ruha, valamint a szemtanúk állítása viszont egyértelművé tették a tettes személyét. A terhelő bizonyítékok súlya alatt Peter K. beismerő vallomást tett. A boncolás során megállapították, hogy Miroslav a késszúrásokat túlélhette volna, ám a fejszecsapásokkal szemben nem maradt esélye. A gyilkost tizenhárom évi fegyházbüntetésre ítélték. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS A halálház asszonya A berlini rendőrség egy 77 éves asszony sérelmére elkövetett gyilkosság ügyében nyomoz. A bűntény elkövetéséről egymástól függetlenül két ember tett részletes beismerő vallomást. Egy halott - két gyilkos?! A rejtély megoldásra vár. A Der Spiegel német magazin érdekfeszítő tudósítást közöl a maga nemében páratlan esetről. Az ódon, szürke épületet a berlini Silbersteinstrassén a környékbeliek csak halálházként emlegetik. A falak nyirkosak, az évszázados falépcső nyikorog, a földszinti lámpa fénye másodpercenként kialszik, majd újra villan. Az utca túlsó oldalán hangulatos kis borozó várja a szomjas érkezőt. Agatha Christie sem találhatna ideálisabb színhelyet valamelyik történetéhez. Az ismerős gyilkos A harmadik emelet 2-es számú lakásában a háztulajdonos, egy bogaras öregasszony élt. A lakók mindig a hónap első felében fizették a házbért. Ünnep volt ez a 77 éves Melánie Scharlow számára, nemcsak azért, mert szerette a pénzt, de ilyenkor alkalma nyílt egy kis csevegésre. Ám egy napon hiába kopogtattak az ajtaján, senki nem válaszolt. Melánie Scharlowot 1983. október 13-án lakásában megölték. Amikor rátörték az ajtót, már hat napja feküdt holtan. A rendőrség biztos volt abban, hogy az asszony ismerte a gyilkosát, a bizalmatlan háztulajdonosnő ugyanis, mielőtt bárkit beengedett volna, kinézett bejárati ajtajának kis ablakán. Mivel a magányos nőnek nem voltak barátai, ismerősei, azt is teljesen biztosra vették, hogy a gyilkos a házbeliek között keresendő. A széles körű nyomozás azonnal megindult. Vallatóra fogtak minden lakót, és még ugyanaz év novemberében letartóztatták a gyilkosság elkövetésével alaposan gyanúsítható, 20 éves Michael Mangert. A fiatalember szabadkozás nélkül hagyta, hogy megbilincseljék, és a bíróság előtt a gyilkosság minden részletére kiterjedő beismerő vallomást tett. A mohóság ára A szörnyű nap emlékeit így idézte fel: - Azon a reggelen, amikor beléptem Melánie Scharlowhoz, rosszkedvűen fogadott, kialvatlanságról és fejfájásról panaszkodott. Kéthavi .házbérrel tartoztam, és szerettem volna haladékot kérni, amíg munkát találok. Scharlow asszony azt mondta, fogytán van a türelme, ha nem fizetek úgy, ahogy a többi lakó, kiteszi a szűrömet. Egy pillanatra megtántorodott, és az ajtófélfának támaszkodott. Láttam, hogy rossz bőrben van, nem sok kellene ahhoz, hogy végezzek vele. A torkának estem, fojtogatni kezdtem, majd a földre löktem. A konyhaajtó nyitva volt, észrevettem, hogy a tűzhely előtt a földön egý fatuskó hever. Felkaptam, és ütni kezdtem, ahol csak értem. Amikor már nem jött ki hang a torkán, felemeltem, a szobájába vittem, és az ágyra dobtam. Mozdulatlanul feküdt/félig nyitott szájjal, műfogsora nem volt a helyén. A bűntény elkövetése után a halottszemlén az igazságügyi orvosszakértő az alábbiakat állapította meg: a nyakon fojtogatás nyomai, a jobb halántékon vérömlenyek, a bal arccsonton repedés, mindkét oldalon bordatörés. A bántalmazások egyértelműen megfeleltek a halált okozó súlyos testi sértés kritériumainak. Michael Manger bíróságon előadott története teljesen elfogadható volt és hihetően hangzott. A Kripo (Bűnügyi rendőrség) helyszínelői találtak egy fatuskót az előszobában, amiről a fiatalember beismerő vallomásában mint a bűnelkövetés eszközéről beszélt. S az idős asszony fogsora csakugyan nem volt a szájában. A védőügyvéd javaslatára még egy revíziót tartottak, újra ellenőrizték a Manger által elmesélt forgatókönyv minden részletét. A bíróság 8 év börtönben letöltendő büntetésre ítélte, az ítélet 1984 májusában jogerőre emelkedett. 1989 decemberében feltételesen szabadult. Meglepő fordulat Ám a történet ezzel még nem ért véget. Ez év februárjában a bűnügyi rendőrség hatszoros gyilkosság vádjával letartóztatta Thomas Rung 34 éves szobafestőt. Az elvetemült ember mostohatestvérét vízbe fojtotta, élettársa barátnőjét megerőszakolta és megfojtotta. Egy 62 éves takarítónőt több késszúrással küldött a halálba, egy 22 éves egyetemi hallgatót a külvárosban ölt meg, majd holttestét feldarabolta. Egy 85 éves nyugdíjas férfit és egy 59 éves asszonyt a fürdőkádban vízbe fojtott. És ha Thomas Rungnak hinni lehet, a hátborzongató gyilkosságsorozat egy hetedik bűnténnyel - sorrendben az elsővel - kiegészül. A rendőrök nem kis ámulatára beismerte, hogy 1983 októberében ő ölte meg Melánie Scharlowot. Elmondása szerint ezért a gyilkosságért már nagyon megbűnhődött, soha nem tudta megbocsátani magának, hogy helyette ártatlan embert zártak rács mögé. Ámulatba ejtő pontossággal rekonstruálta a 12 évvel azelőtti eseményeket. „Azért mentem be Melánie Scharlowhoz a Silbersteinstrasséra, hogy a közeljövőben elvégzendő lakásfelújítás részleteit megbeszéljük. Amikor ajtót nyitott, csak egy fűző és nejlonharisnya volt rajta. Már az előszobában fojtogatni kezdtem, gyengének látszott, csak kevés ellenállást tanúsított. Amikor már alig volt benne élet, a szobába vonszoltam, a szőnyegre löktem, és addig fojtogattam, amíg teljesen mozdulatlanná vált. A halott asszonyt felemeltem, és az ágyra hajítottam. "A szakértők véleménye szerint mindkét vallomás elfogadhatónak és hitelesnek tűnik. Michael Manger szabadulása után alkalmi munkából élt, egy idő óta pedig a charlottenburgi hajléktalanszállás lakója. Thomas Rung története óta hallani sem akar eredeti beismerő vallomásáról, azt állítja, hogy ártatlanul ült öt évig. Az életéből elrabolt évekért 100 ezer márka kártérítést követel. Barátainak azt meséli, mihelyt megkapja a pénzt, Mallorcára utazik. A rendőrfőnök íróasztalán egy rejtélyes gyilkosság két elkövetőjének beismerő vallomása fekszik. De vajon melyik az igazi? A Kripo nyomozói még csak suttogva merik kimondani legújabb hátborzongató verziójukat, mely így szól: lehet, hogy egymás után mindkét férfi meglátogatta Melánie Scharlowot. Zsaru MALAJZIA: Öngól Az ország egyik focicsapatában szerződéssel játszó nigériai futballista, Olubujemi Adigun váratlanul öngólt rúgott saját magának. A futballtehetség ellen egy 20 éves rajongója feljelentést tett a rendőrségen sérelmére elkövetett nemi erőszak vádjával. Különösebb bizonyítékok hiányában a rendőrök nem akartak nagy ügyet csinálni belőle, ezért azt ajánlották a fiatalembernek, intézzék el egymás között a dolgot közös megegyezéssel. A síró áldozat viszont állítja, hogy teherbe esett. A feldühödött lányos apa legalább 20 ezer dollár kártérítést követel, arról már nem is beszélve, hogy a futballsztár felesége is óriási botrányt csapott. A végén azonban, hála allahnak, megtalálták a mindenki számára kedvező megoldást. Az iszlám vallás minden igazhitűnek négy feleséget engedélyez, Olubujemi pedig szérencsére éppen muzulmán. A feleséggel elhúzódó, nehéz csatározások után megszületett a beleegyezés „a második házasságba. Azt még nem lehettudni, valójában kijárt jól, a heves vérmérsékletű focista számára a döntés azonban végleges: bírósági ítélet helyett két feleséggel áldotta (büntette?) meg a sors. Police Press EGYESÜLT ALLAMOK: Masszívan, erőből Linda Thomson fegyverrel akarta bevenni a Fehér Házat Az oklahomai robbantásos merénylet nemcsak megrázta, de úgy látszik, fel is rázta közönyéből az amerikai közvéleményt. A terrorakció előtt az országosan „fű alatt" tenyésző agresszív milíciák létezéséről is kevesen tudtak, még kevesebben arról, mit akarnak elérni ezek a csoportok. A tragédia óta viszont mással sem foglalkozik az amerikai sajtó, mint velük. Az április 19-i robbantás első számú gyanúsítottjáról, Timothy McVighről immár köztudott, hogy szoros szálak fűzték a Michigan Milicia nevű szélsőséges csoporthoz. Ez a társaság - amely, mint kiderült, csak egy a számos hasonszőrű alakulat közül tavaly áprilisban jött létre azzal a céllal, hogy fellépjen a polgárok fegyverviselését korlátozó törvények ellen. A Harbor Springs-i központtal működő milicisták vezére néhány héttel ezelőttig egy Norman Olson nevű baptista lelkipásztor, egyben fegyverbolttulajdonos volt. A szervezet ideológiájának vezérfonala az a gondolat, hogy az ENSZ titokban baloldali hatalomátvételt készít elő az Egyesült Államokban. Ez ellen természetesen a „jó amerikaiaknak" fel kell lépniük, ha kell, fegyverrel és erőszakkal is. A konspirációs teória majd mindegyik szélsőjobb szervezet eszméi között szerepel. A milíciák tagjai szerint az ENSZ meg akarja hódítani az Egyesült Államokat a Nemzeti Gárda és a Los Angeles-i bandák segítségével, amelyek a polgárok lefegyverzésére készülnek. A szélsőségesek úgy vélik, hogy a kormány mesterségesen előidézett katasztrófák révén otthonaik elhagyására fogja kényszeríteni a polgárokat, hogy aztán az ENSZ erői benyomuljanak a családi házakba, és lefoglalják az emberek fegyvereit. Eme lidérces elképzelések között szerepel az is, hogy a Szövetségi Válságiroda (FEMA) ideiglenes kormányt hoz majd létre, melynek egyik első intézkedése a politikailag nemkívánatos személyek likvidálása lesz. Az igaz polgárok egy Indianapolisban felállítandó hatalmas krematóriumban végzik. Riasztó, hogy több ezren, talán több tízezren vannak Amerika-szerte olyanok, akik mindezt véresen komolyan gondolják. Közéjük tartozik egy mostanában egyre szélesebb ismertségre szert tevő hölgy, Linda Thompson is. Az elvakultságban nehezen felülmúlható asszonyság nem kevesebbre tör, mint hogy egymaga „legyőzze" az államot. Ő a vezetője az Amerikai Igazság Szövetségének, amely kormányellenes könyvek, videokazetták és rádióműsorok készítéséről hírhedt. Thompson asszony egyébként a polgári jogokkal foglalkozó ügyvéd szerepét cserélte fel a hadvezetésre, még szerencse, hogy legütőképesebb nehézfegyvere egyelőre csak (?) egy rövidhullámú rádióadó. Ő volt az, aki a wacói események után először vádolta meg a kormányt azzal, hogy lángszórók felhasználásával tervszerűen irtotta ki a dávidista szekta tagjait. (Mint emlékezetes, az FBI 1993. április 19-én körbevette Wacóban a szekta főhadiszállását, s az épület porrá égése következtében 70 ember vesztette életét.) Lirída Thompson azóta könyveket adott ki Waco, a nagy hazugság, illetve Waco, a nagy hazugság folytatódik címmel. Legutóbbi tervezett akcióját még a különféle milíciák tagjai is túl merésznek találták: fegyveres támadást próbált szervezni a Fehér Ház ellen tavaly szeptember 19-én. Ez a terv nem valósulhatott meg, Oklahoma igen. A robbanás hangja megremegtette az országot, és bizonyította, hogy még egy évszázados hagyományokon alapuló demokrácia is sebezhető. Az amerikaiak azt kérdezik: mi jöhet még? Zsaru