Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-08 / 132. szám, csütörtök

1995. június 7. MŰVELODES ÚJ SZ

Ó 1291 I KONFERENCIA A DUNA ÖKOLÓGIÁJÁRÓL Félresikerült árvíz Három évvel a Duna elrekesztése után majdnem sikerült árvizet biztosítani a Duna csallóközi mellékágai számára - derült ki tegnap a Duna ökológiája című stomfai konferencián. Az ebben az ügyben két éve vitatkozó szakértői csoport az idén végre megegyezett, így úgy tűnt, hogy tavasszal a Doborgaz és Bős közti ágrendszer természete végre megkapja az évek óta hiányzó árvizet. Végül mégsem érkezett meg a víz. A fakitermelésben érdekelt állami erdészet ugyanis 5,5 millió korona kártérítést helyezett kilátásba, így az akciót az utolsó pillanatban lefújták. A hírek szerint a bizottság most egy nyári árvíz előkészítésével foglalkozik. (tuba) GYILKOSSÁGI KISERLET NEMESÓCSÁN A sátán sugallatára? Az elmúlt héten, a csütörtökről péntekre virradó éjszaka Sz. S. nemesócsai családi házukban egy konyhakéssel 10 centiméter hosszú vágást ejtett nyolcéves fiúgyermeke nyakán. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően az alvó gyermek túlélte az édesanyjától származó sérüléseket. A nem mindennapi eset elkövetője, a 27 éves édesanya, tettét azzal magyarázza, hogy az éjszaka folyamán sátáni sugallatra ragadta meg a 30 centiméter pengehosszúságú konyhakést, és támadt a hitvesi ágyban mellette alvó fiára. Az éjszakai órákban feltűnő furcsa zajokra felébredt a szomszéd szobában tartózkodó idősebb családtag, aki a közelben lakó községi rendőrért sietett. így a gyilkossági kísérlet elkövetője és szenvedő alanya is hamarosan orvosi felügyelet alá került. Az anyát kezelőorvosa a lekéri elmegyógyintézetbe utalta. Kihallgatását az ügyben nyomozó rendőröknek egyelőre nem engedélyezték. Az eset részletesebb feltárására lapunk egy későbbi számában még visszatérünk. (kosár) Születőben a Meciar-kötvény Különféle hivatalos és nem hivatalos információk alapján az utóbbi hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Nemzeti Vagyonalap a sokszoros halasztás ellenére sem tudott 35 milliárdnál több vagyont előteremteni a vagyonjegyes privatizációba. A privatizációs minisztérium felhígult szakembergárdája hetek óta kizárólag a víz- és csatornaművek privatizációs tervezetének feldolgozásával foglalkozik, de nem is maradt más teendőjük, hiszen a valamit érő cégeket már régen elígérték a „trafikosoknak". Ebben a helyzetben - tekintettel a 3,3 millió, egyre feszültebben várakozó vagyonjegykönyv-tulajdonosra - a kormánynak lépnie kellett. Kedd este óta tudjuk, hogy a kormány elveti a cseh modellt, és a tőlünk keletre fekvő országok példáját készül követni. Véget vet annak a gyakorlatnak, amikor a polgár szabadon dönthet arról, milyen vállalatban szerez részesedést, illetve a sok kínálkozó közül kit bíz meg ezzel a feladattal. Ehelyett a teljes gazdasági befolyást egy központi, jól kézben tartott szervezet kezében hagyja. A kedden bejelentett új megoldás lényege, hogy minden vagyonjegykönyv-tulajdonos, tehát az is, aki a könyvét előzetesen már átadta valamely befektetési alapnak, egy 10 ezer korona névértékű kötvényt kapna. Ezeket a Nemzeti Vagyonalap bocsájtaná ki, és fedezetül a cég 220 milliárd korona névértékű vagyona szolgálna. A kötvény ugyebár olyan értékpapír, amely után tulajdonosa évente előre meghatározott kamatot kap, majd pedig a futamidő letelte után kifizetik számára az egész névértéket. Egyelőre nem tudjuk, hogy ilyen szempontból milyen lesz a Meciar-kötvény. Az viszont biztos, hogy a Nemzeti Vagyonalap - fizetésképtelen lévén - jelenleg még korábbi kötelezettségeit sem tudja idejében teljesíteni. így nem marad más hátra, mint meggyőzni a polgárokat arról, hogy érdemes türelmesen, hosszú távon befektetni a kötvényeket. A Pressclubban elhangzottak alapján a következő lehetőségek közül választhatnánk. Először is eladhatjuk a kötvényeket, bár a miniszterelnök jó előre figyelmeztette népét, hogy árfolyamuk a nagy kínálat miatt várhatóan alacsony lesz. A következő lehetőség az osztalékokra, illetve az ötéves futamidő letelte után a teljes összegre való várakozás lenne, bár a részletekről egyelőre nem tudtunk meg semmit. Ezenkívül lehetőség kínálkozna a hosszú távú befektetésre is, vagyis a kötvényeket átválthatnánk életbiztosításra, kifizethetnénk vele egykori állami lakásunkat, beadhatnánk valamilyen befektetési alapba, illetve részvényt vásárolhatnánk rajta saját vállaltunkban. Egyszóval a Meciar-kötvény vidám dolog lesz, és aki nem fog kötelezően mosolyogni, azt várhatóan idegen érdekek képviselőjének bélyegzik. Valamilyen, a magyarországi kárpótlási jegyhez hasonló akció körvonalazódik. Az viszont a felkínált vagyon alacsony értéke miatt jutott a botrányos összeomlás szélére. Ebben a tekintetben a Nemzeti Vagyonalappal kapcsolatban sem aludhatunk nyugodtan. De ez már egy másik történet lesz. TUBA LAJOS TEGNAP OLVASTUK Mire számítanak a befektetési alapok? A Národná obroda munkatársa három befektetési alapot kérdezett meg arról, hogy várhatóan milyen hatást gyakorol az alapokra a „kuponos" új koncepciója. (A megkérdezetteket azt megelőzően keresték fel, hogy Mečiar az e heti Pressclubban ismertette az új elképzeléseket - a szerk. megjegyzése.) Mikuláš Sedlák, a VUB Invest igazgatótanácsának alelnöke: - Az új koncepcióról sokat még nem tudunk, tehát csak abból következtethetünk, ami az előkészítésével kapcsolatban eddig kiszivárgott. Ez viszont rengeteg változást jelent, és nehéz bármit is mondani. Megvárjuk a végső döntést, és ezután fejtjük ki állásfoglalásunkat. Igor Ďurič, az Első Szlovák Befektetési Társaság vezérigazgatója: - Nehéz egyelőre megfogalmazni, hogy az új helyzet miképpen csapódik le befektetési társaságunknál, mivel még nem ismerem a koncepciót. Reméljük, hogy pozitívan. Ha viszont realistaként közelítem meg ezt a kérdést, félek, inkább balsejtelmeim igazolódnak majd be. Hivatalosan még nem véleményezhettük az új koncepciót, de abban az esetben, ha az alapok kezelési illetékét két százalékról egy százalékra csökkentik, akkor egyértelműen kedvezőtlenül érintenek majd bennünket a változások. Már csak azért is, mert teljesen felborítja " kalkulációnkat és vállalkozói tervünket. Ugyancsak kedvezőtlen hatással lenne az a tény is, ha az eredeti 80 milliárd helyett csak 40 milliárdnyi vagyont sorolnának be a vagyonjegyes pirvatizáció 2. hullámába, mivel meghoszabbodna a befektetési eszközök megtérülési ideje. Egy már megkezdett folyamatba történő minden beavatkozásnak általában beláthatatlanok a következményei. Marián Košiček, a SLOVNAFT FOND vezérigazgatója: - A vagyonjegyes privatizáció 2. hulláma kezdetének a szüntelen halogatása is kedvezőtlen hatással van alapunkra. Tevékenységünk hitelforrásokon alapszik, és miközben a pénzt nem tudjuk forgatni, . kamatterheink növekednek. Márpedig ezt végül is a vagyonjegy-tulajdonosok fizetik majd meg. Ami azt jelenti, hogy kevesebbet nyernek, mint ha az eredeti koncepció valósulna meg. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Apasági kereset N. G.: A lányomra kiskorától kezdve hem fizet az apja, mivel nem vállalta az apaságot. Ezért szeretném tudni azt, hogy a 15 éves diák lányomra kitől vagy honnan kérhetnék anyasági segélyt. Anyasági segély inkább csak a csecsemőkre jár, úgy megközelítőleg féléves korukig (azon túl pedig gyermekgondozási segély, illetve az újabb szóhasználat szerint szülői hozzájárulás jár). Az ön lánya azonban már tizenöt éves. Amennyiben az eltartásához akar valamiféle hozzájárulást kapni, akkor elsősorban az apa jön számításba - még akkor is, ha a gyermek születése után „nem vállalta az apaságot". Attól nem kell tartania, hogy az apasági kereset beadásának határidejéből már kicsúszott volna, avagy attól, hogy az apaság megállapítása iránti jog elévült volna. Ez a jog egyszerűen elévülhetetlen (tudomásunk van például olyan hazai esetről is, hogy egy 55 éves nő érvényesítette sikerrel ezt a jogot a korábban elhunyt apjával szemben). Amennyiben pedig az ön vagya lánya indítványára az illetékes bíróság ítéletében megállapítja, hogy ki a gyermek apja, akkor alighanem azt is megállapítja, milyen összegű tartásdíjat köteles fizetni a diákként tanuló lányára. Ezzel kapcsolatban még annyit mondhatunk el, hogy a tartásdíjat visszamenőlegesen is követelheti, mégpedig a bírósági kereset beadását megelőző három évre. (fekete) KOMMENTÁRUNK Ragályos állhatatlanság Enyhén szólva is ostobaság lenne Max van der Sióéiról, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosáról azt feltételezni, azért lálogatott el Szlovákiába, mert nem ismerte azokat - a nemzetközi sajtóban is megjelentetett - magyarázgatásokat, hogy milyen aggályai vannak Mečiarnak és a hazai szlovák pártoknak a kormányfő által aláírt szlovák-magyar alapszerződés ratifikálásával kacsolatban akkor, amikor a magyar Országgyűlés már az alapszerződés ratifikálását tárgyalja, s amikor Mečiar és vele együtt szinte az összes szlovák polilikus megkérdőjelezi azt, hogy kötelezi-e őket, azaz a Szlovák Köztársaságot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az az 1201es számú ajánlása, amely megtartása mellett Szlovákia legfelsőbb képviselői már kétszer elkötelezték magukat (a Szlovák Köztársaság ET-be történő felvételekor, illetve a szlovák-magyar alapszerződés aláírásakor). A kisebbségi főbiztos ugyanis, a hivatalára vonatkozó alapszabály szerint, az alapvető információt többek között a sajtóból szerzi meg. Alighanem fölösleges tehát megismételni neki azokat az állásfoglalásokat, amelyek a sajtóban már megjelentek. Max van der Stoelt szlovákiai látogatása során - a hírek szerint - főkén! három téma érdekelte: a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálása a hazai parlamentben, az előkészületben levő nyelvtörvény (amelynek alapelveit s indoklását teljes terjedelemben ismertettük alig egy hónappal ezelőtt), valamint az alternatív oktatás, amellyel kapcsolatban az. EBESZ kisebbségi főbiztosa egy hónapokig elhallgatott, eltitkolt levelében már meglehetősen elmarasztaló véleményt nyilvánílott. Ezt a levelet tavaly, az akkori látoga tása után fogalmazta meg, hiszen ő a tevékenységére vonatkozó szabályok értelmében „menet közben" nem foglalhat állást, nemigen nyilváníthat véleményt azt megelőzően, hogy az összes érintett lelet meg ne hallgatná. A szlovák hírközlő eszközök, egyes szlovák politikusok, illetve szóvivőik most a kisebbségi főbiztost valahogy mégis abba a gyanúba keverték, hogy a hivatalára és tevékenységére vonatkozó alapelveket megszegte. Így például a köztársasági elnök szóvivője szerint Max van der Stoel megállapította, hogy a szlovákiai magyarok képviselőinek egyes figyelmeztetései, aggályai túlzottak és túldramatizáltak, Mečiar pedig a rá jellemző igazmondással éppen csak annyi! állítolt, hogy az alternatív iskolák bevezetésével Max van der Stoel ihletésére kezdtek el foglalkozni. Hitelesnek tekinthető értesülések szerint a kisebbségi főbiztos legalább ezekkel a híresztelésekkel kapcsolatban állást foglalt: elnevette magát, amikor tudomást szerzett róluk. Más kérdés az, hogy a szlovák-magyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalások szerint szinte semmi sem igaz abból, amit eddig annak tekintettünk. Eddig például úgy tudtuk, hogy a Demokratikus Unió nem támogatja a szlovák-magyar alapszerződést (legalábbis így nyilatkozott Eduard Kukán exkiilügyminiszter, a DU parlamenti képviselője). Jozef Moravčík, a DU elnöke viszont a kisebbségi főbiztosnak azt mondta, hogy egyértelműen támogatják az alapszerződés ratifikálását. A Lupták-féle Munkásszövetség eddig azt hangoztatta, hogy egyértelműen támogatja a ratifikálást. Ľupták viszont Max van der Stoel kérdésére válaszolva azt mondta, nem tud egyértelmű választ adni, mivel a/, alapszerződést még nem elemezték. Állandónak tűnik a Szlovák Nemzeti Párt elutasító magatartása (az SZNP egyébként még találkozni sem volt hajlandó a kisebbségi főbiztossal), de ezt is megkérdőjelezi Mečiarnak az. a kijelentése, hogy a kormánykoalícó elegendő szavazattal rendelkezik az alapszerződés ratifikálásához (márpedig ehhez egy-két nemzeti párti képviselő szavazatára is szükség lenne). Mečiar állhatatlan szellemisége, úgy tűnik, ragályosan terjed a szlovák pártok között. ' FEKETE MARIAN KÖZLEMÉNY A zselizi Solaris Étterem 1995. június 9-én, 20 órai kezdettel, a zselizi szabadtéri színpad éttermében, kellemes zene mellett első alkalommal rendezi meg a magányosok találkozóját. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. K-96 AHOGY ÉN LÁTOM Szlovákiától az elmúlt több mint fél évszázad alatt háromszor kérdezte meg a történelem: a demokráciát részesíti-e előnyben vagy az államépítést? Mind 1939-ben, mind 1968-ban hamis volt a kérdésfeltevés, megválaszolása pedigtragédiáktól terhes. A Hitler jóvoltából létrejött állam önállósága illúzió volt, demokráciája pedig még illúzióként sem állta meg a helyét. Harminc esztendővel később ismét felmerült a kérdés, és a választ ezúttal Brezsnyev sugallatára fogalmazta meg a Gustáv Husák irányította nemzeti elit; a föderatív államjogi elrendezés évtizedei alatt végül sem államot, sem demokráciát nem építhettek a Tátra és a Duna közötti térségben. Három évvel az 1989-es fordulat után végre alkalom nyílt arra, hogy így tegyék fel a kérdést az önálló szlovák állam igézetében élő politikusok: Vajon felépíthető az önálló és demokratikus köztársaság? Hrnko adekvát válasza A pozsonyi várban azonban a szónoki, tehát az igenlő választ is magában foglaló kérdés helyett parancsoló mondat hangzott el ama nevezetes napon. Három felkiáltójellel: Nekünk az államépítésre kell minden erőnxet összpontosítanunk! Még az alkotmányjogászok közül is csak kevesen vették akkor észre, hogy az új állam alaptörvényéből eleve kispóroltak néhány olyan biztosítékot, amely szavatolhatta volna, hogy az önálló köztársaságban a formálisan egyébként deklarált demokrácia ne maradjon írott malaszt. Az önállóság harmadik esztendejében sorra-rendre tapasztalhatjuk, hogy a végrehajtó hatalom naponta kiaknázza az alkotmány „hézagaiban" rejlő lehetőségeket. Támadásokat intéz a köztársasági elnök ellen, szabályosan megválasztott parlamenti képviselők kizárására törekszik, olyan gazdaságpolitikai lépésekre vetemedik, amelyek eredménye gyanúsan hasonlít az államosításra, törvényhozási bizottságokat működtet képviselők felelősségre vonására parlamenti magatartások miatt stb. A hírhedt Macuška-bizottság ténykedése már hónapok óta borzolja az ország közvéleményét. Azért hozták létre, hogy kivizsgálja, úgymond ki szervezte meg 1994 márciusában a második Mečiar-kormány megbuktatását. Már több mint fél éve nem titok, hogy a boszorkányüldözés fő célja: Michal Kováč köztársasági elnök ellehetetlenítése, lemondatása. Tény, hogy azon a kora tavaszi napon, az államfő parlamenti beszédének elhangzása után kovácsolódott össze az ellenzék, majd vonta meg bizalmát a kormánytól. Csakhogy a köztársaság elnöke az ország állapotáról előterjesztett jelentésével csak azt követte el, amit időről időre a földkerekség összes államfője elkövet. Csupán alkotmányos jogával élt. Az alaptörvény a jelentés tartalmát illetően semmiképpen nem korlátozza az elnököt. A Macuška-bizottság most sorra beidézi a Mečiar-kormányra annak idején „nem"-et mondó képviselőket. Teszi ezt azzal a nyilvánvaló céllal, hogy bebizonyítsa, Michal Kováč szervezte meg az úgymond puccsot. Az egész akció alig titkolt célja a honatyák megfélemlítése. Mint ahogy a DU-aláírások rendőrség általi ellenőrzésének is ez a célja. Azzal a különbséggel, hogy az utóbbi esetben a lakosság terrorizálására törekszik a hatalom. Lehet, hogy az állami „grafológusoknak" az egyszerű emberek jelentős részét majd valóban sikerül megfélemlíteniük, Mečiaréknak pedig „bebizonyítaniuk", hogy a Demokratikus Unió nem gyűjtött össze 10 ezer aláírást. Viszont a Macuška-bizottság elé citált képviselők dicséretes civilkurázsiról tesznek tanúbizonyságot. A legtöbben - szellemi fölényükkel élve és igazukat tudatosítva ha meg is jelennek és vésztörvényszékre emlékeztető testület előtt, egy pillanatra sem hagynak kétséget az iránt, hogy komédiának tekintik az egész ügyet. Persze figyelembe véve a bizottság összetételét, e fórumon nem túlságosan nehéz feladat a szellemi fölény bizonyítása. Macuškáék még az „alkotmányos válság" fogalmának definiálására sem képesek, pedig ennek okait vannak hivatva vizsgálni. Egészen sajátságos, parlamentben merőben szokatlan volt például Anton Hrnko reagálása a bizottság előtt. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a tavaly márciusi alkotmányos válságról, így válaszolt: „Tehettek nekem egy szívességet. Kinyalhatjátok a ... Pont, pont, pont... Csakhogy ő nem „pontozta" ki mondanivalóját, hanem a pontok helyébe kívánkozó tősgyökeres szlovák kifejezést alkalmazta. Mit mondjak erről? Durva zsákra vastag folt illik. Még akkor is, ha olyan magasztos dolgokról van szó, mint az államépítés. Egyébként egykor Anton Hrnko is azok közé tartozott, akik ma tűzzel-vassal keresik az ellenséget. Ő - úgy tűnik - már kijózanodott. TÓTH MIHÁLY