Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-06 / 130. szám, kedd

1995. június 6. KULTURA ÚJSZ

Ó 7) PILLANATKÉPEK AZ ÜNNEPI KONYVHETRQL Magyar walesi bárdok Kis NYELVŐR Van-e, lehet-e'még a könyvnek, az írott szónák ünnepe Magyarországon? Elfogadható-e az az állapot, amelyben az állam a kiadókat és az írótársadalmat, az alkotó embert a gazdasági perifériára szorítja, s ugyanakkor, akár egy jól tejelő tehén esetében, igényt tart a szellemi javak által megtermelt anyagiakra? És ki érti, értheti azt a tébolyító paradoxont, hogy a legnagyobb recesszió idején egy tízmilliós kis országban többezer kiadó ontja a könyveket? Mintha átalakult volna a szállóige: a költők nemzetéből a kiadók országa lett, ahol kalózok, kultúrbetyárok, seftelők és a nívós könyvszakma fej fej mellett küzd az olvasó kegyeiért. Nem nehéz elképzelni, hogy az utóbbi van a legnehezebb helyzetben. Míg az íróknak nyolc, a kiadóknak négy százalék haszon jut a piaci elosztásból, addig az állam zsebel, és elvisz harminckét százalékot. S még ez sem elég; a közelmúltban a parlament által megszavazott 44 százalékos társadalombiztosítási járulék beláthatatlan következményekkel fenyeget. Mondják, amit Aczél Györgyéknek nem sikerült elérni, azt a jelenlegi honatyák maradéktalanul elvégezték. Utánuk a vízözön. Talán soha ilyen ünneprontó, kemény szavakat nem hallott a közönség, mint csütörtök délután, a 66. ünnepi könyvhetet megnyitó Konrád György szájából, aki elmondta: Magyarországon az irodalom semmit nem kap, sőt különadókkal sújtják. Ilyen helyzet, ahol nem az állam támogatja az irodalmat, de az irodalom az államot, sehol a világon nincs. Hogy egyáltalán van még könyvhét, az pár „nemes bolondnak" köszönhető. » « * A „nemes bolondokból" pedig jókora csapat összegyűlt már szerda este Szlovákia Kulturális Intézetében (annak dacára, hogy ugyanekkor zajlott a Jelenkor-est is), a szokásos Kalligram-esten, ahol a kiadó nyolc új kötetét mutatták be: Zalabai Zsigmond Verstörténés című tanulmánykötetét, a Csallóközi Kiskönyvtár legújabb darabját, Engel Alfréd A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyvét, Ivan Lovrenovic A régi Bosznia, Thomas Strauss A modern művészetről - utólag, a sikerkönyvnek számító történelmi tanulmányt, Szarka László Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika című kötetét, Szirák Péternek Grendel Lajosról, Thomka Beátának Mészöly Miklósról írt monográfiáját, valamint Mészöly Miklós Családáradás című kisregényét, melyet a szerző kifejezetten a Kalligram számára írt. A Kalligram jelenléte már olyan konstanssá vált Budapesten, hogy az ember meg sem lepődik a „bölények" láttán. Itt van Esterházy Péter, Csaplár Vilmos, Mészöly Miklós, és sokan mások. A terem, mint mindig, zsúfolásig megtelt ezúttal is. Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója szinte meglepődik kérdésemen, hogy miért éppen a Kalligrammal szerepelnek egy sátorban. Mert mi adjuk ki a legtöbb, s talán nem hangzik szerénytelenül, a legnívósabb eredeti irodalmat, mondja. Egyébként ez a kapcsolat nem újkeletű, már két éve „egy gyékényen" árul a két kiadó. Szavai valahol azt igazolják, amit már mindenki nyíltan hangoztat, hogy a magyar irodalom műhelyei megszűntek Budapest-centrikusak lenni. (A Jelenkor Kiadó székhelye Pécs.) A Jelenkor könyvheti kínálata valóban jelentős: Mészöly Miklós (Hamisregény), Nádas Péter (esszék), Baka István (November angyalához), Pani Nagy Lajos (Esti kréta), Garaczi László (Mintha élnél), Kukorelly Endre (Mintha már túl sokáig állna) egy-egy kötete mellett kiadták Heinrich von Kleist elbeszéléseit, vagy például Nedjeljko Fabrio horvát író Város az Adrián című kitűnő regényét. 0 « O Az idei év „slágerei" közül feltétlenül említést érdemelnek Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei, Milan Kundéra Halhatatlansága, Pilinszky János Naplótöredékei, Kormos István új kiadása, Faludy György 100 könnyű szonettje, a Máraí-életműsorozat új kötete, a Szent Gennaro vére, Nagy László naplója, Határ Győző három filozófiai tanulmánya vagy Heller Ágnes Leibniz metafizikáját taglaló kötete, de régi hiányt pótol a Witgenste/n-válogatás (Észrevételek), vagy az Örkény-emlékkönyv, amelyben pályatársak vallanak a magyar klasszikusról. A meglepetések közé sorolható Juhász Ferenc Pupillák című kötete, melyben a költő hatvan szonettel adózik Radnóti emlékének. Hazai kiadóink a már említett Kalligram mellett szerényebb kínálattal szerepelnek, de biztos sikerre számíthat a Nap Kiadó által megjelentetett Karol Wlachovskýválogatás (Belső világosság), amely a politika-dúlásos időben a magyar és a szlovák kultúra, irodalom kapcsolatáról szól, vagy a B. Kovács István által összeállított Baracai népköltészet, amely a néprajzos szakma érdeklődésére számíthat, csakúgy, mint Géczi Lajos Ondava menti népmesék és mondák című kötete. Mindkettő a Madách-Posonium gondozásában jelent meg. A Madách könyvárusa szerint sikere van a két gyermek-kötetnek is (Dénes György: Sétálni ment három kalap, Zs. Nagy Lajos: Hamu Laci és az Eretnek). Ä * « Csupa fiatalból álló szimfonikus zenekar hangol a Vörösmarty téren, majd felcsendülnek Smetana Hazámjának csodálatos hangjai. A tér megtelik közép-európai hangulattal. A felemelő érzés mellett azonban egyre több a disszonáns hang: az egyik sátor eladója egy idős nénit leckéztet nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. Valami tartozás körül zajlik az egyoldalú vita, százezres tételek röpködnek a levegőben, keveredve a szimfóniával. Lelki béke és ünneprontó bárdolatlanság, riasztó könyvárak és az ennek dacára megtelt szatyrok. Egy bácsi a Dominó-könyvek három kötetét gyűjti be éppen. Szépirodalom és zsebvadász sarlatánok. Csicsás limonádé- és lektűrhegyek közt szerényen meghúzódó verskötetek. Nostradamus és Ottlik. Bibó és Júlia-füzetek. Tanácstalanul tébláboló, vásárolni nem, csak szemlélődni tudó emberek, pesszimista író-arcok, egyre ordasabbá váló tülekedés. Tőkehiány és rogyadozó pultok. Összezsugorodott egykori nagy kiadók mellett gombamód szaporodó új nevek. Mondják úton-útfélen, a terjesztést kellene megoldani, hiszen (monopolellenes törvény ide vagy oda) a könyvkiadásból származó haszon nagy része külföldre vándorol. A könyvszakma átaludta a kedvező pillanatot, most már csak összefogással lehet valamit megmenteni, hogy az eladás hasznából több forogjon vissza a kultúrába. Persze, ehhez is milliók kellenének. Más vélemények szerint inkább a könyvtárakat kellene támogatni, tt « « A megnyitó napján a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a Szép magyar könyv idei díjait adták át, megjelent a kormányfő is. Megígérte, hogy a pótköltségvetés igyekszik bővíteni a kultúrának nyújtott támogatást. Valami olyasmit is mondott, hogy a kormány nem értelmiségellenes. Talán hihető, mint ahogy az is, hogy a „nemes bolondok" nem bolondok, csak egyszerűen megszállottak. Nem tudnak leszámolni egy illúzióval. Pedig kemény pofonok előszele lóg a levegőben, a Vörösmarty tér fölött is. A tegnapig tartó ünnepi könyvhét azért, reméljük, nem volt az utolsó. KÖVESDI KÁROLY Mennyire telik? Méry Gábor felvétele -Ba/-be vagy -ban/-ben? A helyhatározóragok használata nyelvhelyességi szempontbői aránylag kevés problémát vet fel, kivételt talán a -ba/-be és -ban/-ben ragok jelentenek, ugyanis a nyelvjárások nagy részében és a közvetlenebb hangú élőbeszédben a hol? kérdésre felelő -ban/-ben rag utolsó mássalhangzóját, az -n-t nem ejtik/ejtjük ki, pl. A gyerekek a konyhába játszanak; Mostanába kevés az időm. Ez azt jelenti, hogy az ún. inessivusi funkciójú -ban/-ben az élőbeszédben gyakran egybeesik az ún. illativusi -ba/-be raggal. A szóvégi -n elhagyása rendszerint nem zavarja a megértést, ugyanis a szövegkörnyezet egyértelműen jelzi, milyen jelentésről van szó, a nyelvművelő szakirodalom ennek ellenére a két rag megkülönböztetését tartja követendőnek - főleg az igényesebb köznyelvben, írásban pedig mindenképp. Azt mondhatjuk tehát, hogy a hol? kérdésre felelő ragunk két változatban él: -ban/-ben és -ba/-be. A ragforma ingadozása nem újkeletű, ugyanis már a XVI. századi szövegekben megfigyelhető volt. Első nyelvtaníróink - Sylvester János és Dévai Bíró Mátyás - foglalták először szabályba a hova? és a hol? kérdésre felelő belviszonyragok használatának különbségeit. Ennek ellenére még múlt századi nagy költőinknél is gyakori volt a -ba/-be forma a -ban/-ben helyett. A János vitézben például ezt olvashatjuk: Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva, / mivelhogy ruhákat mos a friss patakba. Vagy más helyütt: Mikor őket Jancsi közeledni látta, / Alig fén meg szíve a baloldalába'. Ez utóbbi esetben hiányjel mutatja, hogy az írásban a -ba/-be és a -ban/-ben megkülönböztetése akkor szinte már kötelező volt. Manapság a hol? kérdésre felelő ragunk két változata között stílusbeli különbség érzékelhető: a -ban/-ben változat az igényesebb, a -ba/-be a kevésbé igényes, melyhez olykor talán még a műveltség érzete is kapcsolódik. Ezért aztán nemegyszer előfordul, hogy a hibázástól félve egyesek olyankor is a -ban/-ben ragot erőltetik, amikor hova? kérdésre felelő határozó szerepel a mondatban. Egy tanácskozáson gyűjtöttem össze ezeket a példákat: „...kérvényeztük felvételünket a Magyarok Világszövetségében"; „XY mint póttag került az országos választmányban"; mi nem kívánunk beleszólni ebben a vitában"; „az alapszervezetek javaslatait bedolgoztuk a határozati javaslatban". A Magyar Rádióban nyilatkozta egy tisztségviselő: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megválasztottak ebben a funkcióban". A példákat tovább sorolhatnánk, hiszen formális beszédhelyzetekben nem ritkák az ilyen, ún. hiperkorrekciós alakok, különösen az olyanok beszédében, akik nem bizonyosak abban, mikor melyik ragot kell használni. Magyarországon néhány éve kezdtek el egy olyan kutatást, melynek célja a mai élő nyelvhasználat megismerése és leírása. Ennek során a -ba/-be és a -ban/-ben ragok használatát is vizsgálták, a feldolgozás néhány eredményéről Horváth Veronika számolt be az 1989-es újvidéki élőnyelvi konferencián. Előadásának lényegét fontosnak tartom ismertetni, mert többek között sok mindent elárul a nyelvművelés jelentőségéről és hatásáról. Az említett vizsgálatban az adatközlőknek különböző mondatok helyességét kellett megítélniük; a mondatokban -ba/-be, illetve -ban/-ben ragos főnevek szerepeltek - olykor helyes, máskor helytelen raggal. A kapott adatok elemzése azt mutatja, hogy a hibás alakokat felismerők csoportja nem, kor, iskolázottság és munkaköri beosztás tekintetében nem különbözött a másik csoporttól, melynek tagjai nem ismerték fel a helytelenül használt ragokat. Különbség mutatkozott viszont abban, hogy a vizsgálatba bevont személyek hallgatnak-e nyelvi műsorokat a rádióban. Az eredmények arra utalnak, hogy a nyelvművelő műsorokat nem hallgatók nagy valószínűséggel nem ismerik fel a nyelvhelyességi szempontból hibás formákat. A nagyközönséget megcélzó nyelvművelő tevékenységnek tehát fontos szerepe van a köznyelvi, normatív formák megismertetésében. Másrészt az elemzésből az is kitűnt, hogy a nyelvművelő műsorok hallgatói közül sem mindenki ismeri fel a hibás formákat, vagyis a nyelvművelő műsorok hallgatása, nyelvművelő cikkek olvasása önmagában nem elég; a köznyelvi norma elsajátításához állandó önművelésre is szükség van. SZABÓMIHÁLY GIZELLA HÍRVIRÁGOK Történelemsújtotta karmester. A közvetlen demokráciának nemcsak előnyei vannak, írta nemrégen a Cseh Filharmóniával kapcsolatban a svájci Neue Züricher Zeitung. Az egész oldalas cikk a német Gerd Albrecht helyzetére utalt, akit a cseh filharmonikusok 1991 őszén Japánban, az ottani vendégszereplés kellős közepén komoly szavazattöbbséggel megválasztottak társulatuk vezető karmesterévé. Egyesek viszont a választást puccsnak nevezték, és a hamburgi dirigens szerint személye azóta támadások kereszttüzébe került. Ő maga csúcspontnak az ún. vatikáni ügyet tartja, amikor Izrael és a pápai állam közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel alkalmával a cseh filharmonikusoknak kellett volna díszhangversenyt adniuk, de nem Albrecht vezényletével, hanem - a Václav Havelnak írt levele szerint - „egy olyan karmesternek engedelmeskedve, akit Prágában a pódiumra sem engedett volna". Albrecht azt állítja, hogy „neki kell bűnhődnie a háromszáz éves Habsburg fennhatóság, Csehország náci megszállása és az Ulbricht-rezsimnek az 1968-as bevonulásban való részvétele miatt". Lebukott hírszerzők, felvarrott ráncok. Raisza Gorbacsova, az egykori Szovjetunió egykori elnökének felesége 1991-ben kozmetikai műtétnek vetette alá magát; felvarratta arcbőrét, hogy a ráncok eltűnjenek. A hír a közelmúltban, immár három év elteltével került nyilvánosságra. A műtétet Vlagyimir Visszárionov sebész végezte, aki előzőleg a KGB megbízásából külföldre készülő szovjet kémek arcának átváltoztatásával foglalkozott. Az egyszer már leleplezett, lebukott hírszerzők így új arccal kísérelhették meg újra a tevékenységet valamely idegen országban. Mit olvasnak a repülőn? A nemzetközi légiutakon végzett felmérés szerint a kép igencsak élethű. Az első osztályon utazó férfiak, jól szituált vállalkozók és diplomáták, leggyakrabban gazdasági és politikai könyveket vesznek elő, a detektívregények a második helyen szerepelnek. Egyharmaduk nem is könyveket lapoz, hanem a kereskedelmi és egyéb tanácskozásokra szóló anyagokat tanulmányozza. A nők, valamennyi korcsoportot beleértve, a hosszú távolsági vonalakon az időt leginkább romantikus regények társaságában és divatlapokat forgatva töltik. A fiatalok és az ún. turista részlegek utasai számára képregények és a számítógépes játékok jelentik azt a szórakozást, amellyel agyoncsapják az időt. A Hradzsin öregebb, mint eddig hitték. Több mint hetven éve szakadatlanul folynak a régészeti kutatások a prágai vár térségében. A legutóbbi eredmények arról tanúskodnak, hogy nem a Pfemysl-házból származó Borivoj fejedelem volt az első, aki lerekta a prágai vár alapjait. Az északi szárny közelében ugyanis a régészek olyan árkok nyotnaira bukkantak, amelyek minden bizonnyal facölöp-erődítmény meglétére utalnak. A legújabb kutatások szerint a váremelés első jelei már a kilencedik század elejére, tehát az eddiginél 50-70 évvel korábbra tehetők. Thatcher újabb visszaemlékezés-kötettel jelentkezik. Nemsokára folytatása lesz a volt brit miniszterelnök asszony két évvel ezelőtt oly nagy feltűnést keltő emlékiratainak. Az út a hatalomhoz címmel megjelenő újabb kötet végigpásztázza annak a politikus asszonynak az egész életét, aki tizenegy évig állt a Konzervatív Párt élén. Felelevenednek a könyvben a gyermekkor, az esküvő, az anyaság és a miniszterelnökségig nyúló politikai pályaív eseményei. Egy bennfentes szerint Thatcher asszony ezúttal sem állta meg, hogy néhány csípős megjegyzéssel ne illesse politikus utódait. Cigány Biblia. Most első ízben cigány nyelvre is lefordították a Bibliát, méghozzá Magyarországon. Erről számolt be nemrégen a La Croix ľ evenement című, a katolikus körökhöz közel álló francia lap. Az újság szerint nyolc év alatt született meg a mű Daróczi Choli József fordító, költő, tanár munkájaként. A férfi a magyarországi cigányságnak ahhoz az elitjéhez tartozik, amely népe helyzetének javításán fáradozik - írja a cikk szerzője. Kitüntetés visszavonása - a fasiszta múlt miatt. Roman Herzog német szövetségi elnök visszavonta az aacheni egyetem nyugalmazott rektorának kitüntetését, mert a közelmúltban kiderült róla, hogy egykor az SS tisztje volt, és a világháború után eltitkolta múltját. Hans Ernst Schneider több éven át Herman Göring személyes referense volt. A világháború végén Hans Schwerte néven „új életet kezdett", irodalomtörténetet tanított, és rektor lett az aacheni egyetemen. Kiemelkedő munkásságáért kapta meg 1983-ban a Szövetségi Érdemkeresztet. Az ügy kipattanása után egyébként kiderült, hogy az egyetem több professzora is tudott Schneider - Schwerte sötét múltjáról, ám senki sem tett feljelentést ellene. (Külföldi hírügynökségek alapján)