Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-28 / 149. szám, szerda

1995. június 28. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 1459 I PARTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ! JULIUS ELSEJETOL - UJ SZOCIÁLIS TÖRVENYEK Uj Szó-tudósítás AZ EGYÜTTELES POLITIKAI MOZGALOM tegnapi sajtóértekezletén ismét a négy magyar gimnáziumi igazgató leváltása körüli botrány volt a fő téma. - A jelenlegi helyzetért nemcsak az oktatási minisztérium a felelős, hanem az egész kormánykoalíció, hiszen ők kezdeményezték az igazgatók kinevezéséről rendelkező törvény módosítását, amit várakozásainkkal ellentétben az államfő is aláín, és ezzel támogatta a kormánykoalíciót - jelentette ki Duray Miklós. A Kereszténydemokrata Mozgalommal folytatott hétfői tárgyalásokról az EPM elnöke elmondta: megegyeztek abban, hogy az ellenzéki pártok legalább a parlamentben egyeztetik majd lépéseiket. Ma a Demokrata Párttal, csütörtökön pedig a Demokrata Unióval találkoznak az Együttélés vezetői. Dolník Erzsébet alelnök rámutatott az alternatív oktatás kormány által hangoztatott önkéntes volta és a magyar iskolaigazgatók leváltása közötti ellentétre. Közölte, hogy olyan hírek terjednek, miszerint csupán a Galántai járásban a közeljövőben további 51 állami alkalmazott magyar igazgató leváltásátterveznék. - Igaz, hogy a járásban nincs is ennyi magyar iskola, de már az ilyen hírek is félelmet keltenek - mondta az alelnök. Azt is megtudtuk, hogy csütörtökön Somorján, Galántán, Dunaszerdahelyen, Ipolyságon és más városokban lesznek az alternatív oktatás bevezetése elleni tiltakozó akciók. (gaál) FRICSKA Államnyelvül a kereskedelemben A szlovák parlament tegnap foglalkozott az élelmiszertörvény elfogadásával - immár az újabb maticás nyelvtörvény szellemében -, merthogy a rádió tudósítása szerint nemcsak arról lenne szó, hogy az élelmiszereket szlovákul hívják (illetve, nem hívják, hanem megveszik), de mondjuk arról is, hogy a használati utasításokat is államnyelvül, azaz szlovákul kellene feltüntetni. Az egyik magyar képviselő felvetette, hogy ha már államnyelvül is fel kell tüntetni egyes adatokat, akkor tüntessék fel ezeket a kisebbségek nyelvén is. A törvénytervezetet előterjesztő miniszter válasza valahogy úgy hangzott, hogy „erről majd a termelő kereskedelmi érdeke dönt". Óriási; ha annyira bízunk a termelő és a kereskedő érdekeiben, akkor miért szükséges maticás alapelveket beiktatni az úgynevezett élelmiszertörvénybe, miért nem bízzuk a piacra, hogy megveszi-e a nem szlovák, nem magyar, cigány, bolgár, rutén feliratokkal ellátott árut. Igazából nem értem, miért kell megerőszakolni azt a piacot, amely egyébként is bedől minden ámításnak. Ámbár, az is elképzelhető, hogy ezentúl ámítani, szédíteni is csak államnyelvül szabad. FEKETE MARIAN VÁLASZ OLVASÓINKNAK A munkabér korábbi kifizetése P. M.: Befizettünk egy tíznapos társasutazásra, és ezért június 30-tól július 13-ig kérvényeztem szabadságot. Szerettem volna, ha a Júniusi fizetésemet még a szabadságom előtt kifizetik, habár nálunk 15-én van fizetésnap. A férjemnek kifizetik az elszámolást még azelőtt, hogy elutaznánk, nálunk viszont a bérelszámolók azt állítják, hogy ezt nem lehet. Van erre valamilyen törvény? Ezeket a kérdéseket a Munka Törvénykönyve szabályozza a 119. §-ában. A rendelkezés első bekezdése megállapítja, hogy a munkabért és a munkabérmegtérítést havonta és visszamenőlegesen fizetik ki, mégpedig a legközelebbi kifizetési határnapon, illetve hogy a munkabér ekkor „esedékes". A Munka Törvénykönyve említett paragrafusának következő, második bekezdése azt szögezi le, hogy a munkavállaló kérésére a szabadsága idején „esedékes" munka bért és munkabér-megtérítést még az üdülési szabadságának megkezdése előtt ki kell fizetni. Elképzelhető, hogy a férjének más időpontban fizetik ki a havi munkabért. Ugyanígy elképzelhetőnek tartjuk viszont azt is, hogy a férje munkahelyén némileg jobban rokonszenveznek a munkavállalókkal, és az egyébként is járó munkabért és a szabadság idejére járó munkabér-megtérítést, hajlandóak kifizetni még azt megelőzően, hogy az alkalmazott elutazott szabadságra. Végül is, ezt a törvény nem tiltja! És éppen ezért kérheti, de nem követelheti azt, hogy a szabadsága előtt ledolgozott napokra járó munkabért, illetve a szabadsága idejére esedékes munkabérmegtérítést még az elutazása előtt kifizessék önnek. (fekete) Nem mindenkinek jut több 1/ A parlament júniusi ülésszakán négy, egymással összefüggő „csomagot" fogadott el. Miután már az elmúlt év őszén teljesültek azok a feltételek, melyeket a törvény előír a létminimum újrarendezésére, a kormány nagy késedelemmel terjesztette elő az erre vonatkozó törvénytervezetet. Sajnos, az eddigi rendelkezések egyike sem volt valójában értékmegőrző, hisz az első meghatározáshoz képest a létminimum valós értéke időközben kb. 20 százalékkal csökkent. Mivel a létminimum összegéhez igazodik többfajta szociális juttatás, érdemes ismételten fölsorolni az újonnan megállapított összegeket: Eddigi összeg 1995. júl. l-től 6 éves korig 1010 1130 6-10 éves korig 1130 1260 10-15 éves korig 1350 1470 15-26 éves korig 1460 1590 felnőtt személy 1350 1470 Háztartásokra: 1 személyes 630 710 2 személyes 810 910 3-4 személyes 1000 1120 5 vagy több személyes 1190 1240 2/ A családi pótlékról szóló törvényt ugyancsak július elsejei hatállyal hagyta jóvá a törvényhozás. A létminimum új összegeihez kötődően növekszik a jogosultak köre, mivel magasabb jövedelemszintből számítódik. Ha a családban (háztartásban) együtt élők körének összes jövedelme nem haladja meg az együtt élők létminimumának 1,5-szörösét, úgy a megfelelő korú gyermek vagy eltartott személy személyes létminimumát kitevő összeg felére jogosultak családi pótlék gyanánt. Ha ez az összeg a létminimum másfélszeresét meghaladja, de nem magasabb, mint a létminimum kétszerese, úgy a gyermek (eltartott személy) kora szerinti személyre vonatkozó létminimum egyharmada a családi pótlék. A törvény 28 évre emeli a korhatárt, amíg az eltartott személy jogosult a családi pótlékra, amennyiben főiskolára, egyetemre jár és nincs saját jövedelme. A jóváhagyott törvény ugyancsak ponto-sítja a jövedelem meghatározását és "az együtt élő személyek fogalmát, tehát ki számítható családtagnak és ki nem, az együttélés különböző formáit figyelembe véve. Kiküszöböli az eddigi törvény egyik legnagyobb hiányosságát, és bevezeti az ismételt megítélés lehetőségét. Mivel a törvény évente egyszeri bevallásra, ill. kérvényezésre épül, eddig nem kezelte a törvény azokat a helyzeteket, melyek év közben következ. tek be, akár a jövedelmek csökkenésével, akár a család létszámának változásával. A törvény szigorítást vezet be azokban az esetekben, amikor a szülőnek hat hónapon keresztül nem volt jövedelme amiatt, hogy nem volt alkalmazásban és nem volt bejelentve a munkahivatalban. Kivételt a törvény ez alól azokban az esetekben ismer, ha az illető - rokkant - személyesen egész nap és rendesen gondoskodott -10 éven aluli gyermekről, vagy - egészségileg károsodott gyermekről, akit nem helyeztek el szociális intézményben, vagy - felnőtt, túlnyomóan vagy teljesen tehetetlen családtagról vagy egyéb közelálló személyről, és ezért szociális juttatásban részesült. Ellátatlan személynek tekinthető, aki: - legtovább 28 éves koráig a hivatására készül, vagy - katonai szolgálatban vagy civil szolgálatban volt, vagy - börtönbüntetését töltötte. Ezeket a tényeket igazolni kell. 3/ A nyugdíjak emeléséről szóló törvény az átlagkeresetek növekedése következtében emeli az 1996. január l-jével megítélt nyugdíjakat egyöntetűen 8,2 százalékkal. Vonatkozik ez az öregségi, rokkantsági, részleges rokkantsági, a leszolgált évek utáni, özvegyi és árvasági nyugdíjakra is. Sajnos, a parlament nem hagyta jóvá azokat a javaslatokat, hogy magasabb arányban emeljék a nyugdíjakat, mivel az előző nyugdíjemelés alapjául szolgáló számítások óta -a létfenntartási költségek bizonyíthatóan -több, mint 10 százalékkal emelkedtek, amit a törvény előterjesztője, a kormány nem vett figyeierjibe. A törvény úgyszintén rendezi az 1996. január 1. után megállapítandó nyugdíjak számítási módját. Eszerint az érvényes törvények szerinti alapösszeghez ennek 31 százalékát számítják, valamint következő meghatározott összeget a nyugdíjak egyes fajtái szerint, mégpedig 610 koronát az öregségi, rokkantsági nyugdíjhoz, 366 koronát az özvegyi nyugdíjhoz, 305 koronát a részleges rokkantsági nyugdíjhoz és a teljes árvasági pótlékhoz, 183 koronát a félárvasági pótlékhoz. Amennyiben a jogosultság többszörösen indokolt/úgy a fölsorolt összegek felére értendő a jogosultság. A törvény emeli a tehetetlenségi pótlék összegét is, részleges tehetetlenség esetén 300 koronára, túlnyomóan magatehetetlenek esetében 500-ra, teljes magatehetetlenség esetén 700 koronára. Az emelés mértékében növekszik a nyugdíj legmagasabb összege is, munkakategóriák szerint 5040, 4400, 3940, valamint 3830 koronára. A megemelt összeget, illetve a mostani nyugdíj közti különbséget a jogosultak október 31-ig kapják kézhez. 4/ Az elfogadott törvények közül október elsejei hatállyal lép érvénybe a szociális biztosításról szóló 100/1988-as törvény 24. módosítása. A kormányok már évek óta ígérik az új, átfogó biztosítási támogatási és segélyrendszert, de egyelőre még mindig csak az elavult, rozoga, lyukas és hézagos törvény toldozására-foldozására futja. A jóváhagyott módosítás több részlet szabályozásán felül ismét önállóan fogalmazza meg a legalacsonyabb nyugdíj fogalmát, tehát különbséget tesz azok közt, akik saját nyugdíjra jogosultak és a szociális ráutaltság közt. A minimális nyugdíj összegét a törvény a létminimum 1,15-szörösében állapítja meg. így annak az egyedül élő nyugdíjasnak, akinek nincs már jövedelme, a nyugdíját legkevesebb 2507 koronában állapítja meg a törvény, két személy esetében a nyugdíj legalacsonyabb összege az előző feltétel esetén 4428 korona. BAUER EDIT Szünetel az Irodalmi Szemle Új Szó-hír A szükséges anyagiak híján a nyári hónapokban (júliusban és augusztusban) a Szlovákiai Magyar írók Társaságának lapja, az Irodalmi Szemle megjelentetése szünetel. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ugyanis még a mai napig sem folyósította a szerkesztőség számára a Pro Slovakia kuratóriuma által jóváhagyott 400 ezer koronát. A szerkesztőség reméli, hogy a pénzt a közeljövőben megkapja, s a szeptemberi szám már zavartalanul megjelenhet. Fórum Dunaszerdahelyen Dunaszerdahely önkormányzata ma, 16.00 órai kezdettel lakossági fórumot szervez a dunaszerdahelyi Városi Hivatal nagytermében abból az alkalomból, hogy a szlovák parlament közigazgatási, területfejlesztési, önkormányzati és nemzetiségi bizottsága meghívására a városba látogat a Magyar Országgyűlés emberjogi, kisebbség- és vallásjogi bizottságának a küldöttsége. A lakossági fórumra, amelyen résztvesznek városunk képviselői is, szeretettel várunk minden érdeklődőt. PÁZMÁNY PÉTER polgármester Igazgatókeresés - telefonon ÚJ Szó-információ Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tantestületének értesülései szerint a pozsonyi Vll-es számú iskolaszék igazgatója, Pius úr, a leváltott Tenczel István igazgató helyett „megfelelő" embert keres - telefonon - az igazgatói poszt betöltésére. Állítólag eddig nem sikerült, senkit sem meggyőznie. A tantestület azt tartaná gerinces megoldásnak, ha a leváltott Tenczel Istvánt újra visszahelyezné tisztségébe. kp J~ KÖZLEMÉNY A Nagydaróci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója, tantestülete és szülői munkaközössége értesíti az iskola egykori diákjait, hogy 1995. június 30án ünnepeli az iskola fennállásának 40. évfordulóját. Ez az ünnepi találkozó a helyi művelődési házban 17.00 órakor kezdődik. Szeretettel meghívunk és várunk minden eddig - az életbe innen kikerült egykori növendéket e hasznos és a mai időkben igen fontos ünnepi eszmecserére. AHOGY ÉN LÁTOM Ne legyen gyenge láncszemünk Az alternatív oktatás gondolatát nem az 1989-es fordulat után fogalmazták meg először. Még jócskán benne voltunk a pártállami érában, amikor először mondott rá határozott „nem"-et a szlovákiai magyarság jelentős hányada. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1968 után teljesen atomizálódott társadalomban e magatartásnak köszönhetően váltunk összeforrottabbá a többségi nemzetnél, amely egyáltalán nem volt felkészülve a szabadságra. Az állampártra az voltjellemző, hogy „túlérett" korszakában mindennél jobban tartott a helyi feszültségek elhatalmasodásától, így jobbnak látta leinteni a kisebbséggel szemben már akkor is türelmetlen nacionalistákat. Tapasztalhatta, hogy az anyanyelv olyan integráló tényező, amely ellen ha támadásokat intéznek, még a közömbösek is aktivizálódnak. Jól emlékszem rá, hogy amikor annak idején kétnyelvűvé akarták átalakítani a magyar iskolákat, még azok az öreg magyar bolsevikok is méltatlankodtak, akik számára a pártfegyelem egyébként szent és sérthetetlen volt. Annyit mindenesetre változott a helyzet, a szlovák nacionalisták magatartása az alternatív oktatás bevezetésére irányuló törekvés akkori, első hulláma óta, hogy most azokat, akik az anyanyelvű kisebbségi oktatás leépítésére törekednek, a legkevésbé sem aggasztja, hogy Dél-Szlovákiában emiatt esetleg veszélyes mértékűre növekszik a feszültség. Ellenkezőleg, az a Szlovák Nemzeti Párt, amely Meéiartol „árendába" kapta az oktatásügyet, éppen a feszültség fe n nta rtásá na k köszön hetően él és virul. E szempontból rosszabb helyzetben vagyunk, mint annak idején, a pártállam korszakában. Alaposan meg kell ezért gondolni, hogy milyen módszereket alkalmazva tehetünk legtöbbet iskoláink megmentéséért. A magyar lakta falvakból, városokból beérkezett hírek szerint a szülői közösségek kitűnőre vizsgáztak. Megértették, felismerték, hogy az alternatív oktatás olyan trójai faló, amelynek egyik oldalán színmagyar gyerekek mennek be, hogy a másik oldalán, néhány év elteltével olyan emberek jöjjenek ki belőle, akiknek zöme csak konyhanyelvi szinten beszéli a magyart. Keresve se lehetne találni célravezetőbb módszert az elnemzettelenítésre. A magyar pedagógusok döntő hányada is derekasan helytállt ezekben a napokban. Ha más nem is, az mindenképpen ilyen magatartásra ösztönzi őket, hogy az utóbbi napokban tapasztalhatták, Slavkovská csapata arra is igyekszik őket rávenni, hogy maguk szervezzék meg annak lerombolását, amit az utóbbi 47 esztendő alatt felépítettek. Létalapjukat kellene saját kezűleg megsemmisíteniük. Ez a törekvés csak ahhoz hasonlítható, amit a nácik tettek a háború alatt sok lengyel halálraítélttel: arra kényszerítették őket, hogy maguk tegyék nyakukra a kötelet, és maguk rúgják ki önmaguk alól a széket. Ha e szempontból nézzük pedagógusaink helytállását, meg kell állapítanunk, hogy ha más nem, akkor a létfenntartási ösztön már működni kezdett. Még azoknál is, akik az elmúlt évtizedben nem éppen Oroszlánszívű Richárdként viselkedtek. Számos jelből arra lehet következtetni, hogy a július és szeptember közötti hónapokat a tapogatózás időszakának szánják Slavkovskáék, és azt tanulmányozzák, hol vannak a szlovákiai magyarság magatartásában „gyenge láncszemek". Valószínű, hogy most már azzal is megelégednének, ha néhány alternatív osztályt nyithatnának a déli járásokban, hogy azután az 1996/97-es tanévben erre építhessenek. Természetesen - ahogy farizeus módjára állítják - „önkéntes alapon". Persze, ez az „önkéntesség" majd nem jelentéktelen támogatásban részesül, hiszen kormányprogramra támaszkodva valósítják meg. Véleményem szerint a „gyenge láncszem" keresése során majd nem is annyira a szülők között néznek szét, hanem a pedagógusok körében. Reméljük, nem szalmaláng lesz a fogadkozásuk. Reméljük, nem akad közöttük egy sem, aki pillanatnyi előnyökért, pozícióért kész lesz hozzáfogni anyanyelvű oktatásunk alapjainak aláásásához. A nagy cseh történész szavainak parafrázisával élve: Voltunk mi Slavkovská előtt, és utána is leszünk. TÓTH MIHÁLY