Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám, péntek

[in újsző PUBLICISZTIKA 1995. június 23. ZENÉS SHAKESPEARE A JÓKAI SZINHAZBAN Vele mindent lehet PARLAMENTI LEVÉL Tudomásom szerint a nagy klasszikus drámá­kat megzenésítéssel adjusztáló színházi emberek még sohasem vallották be, hogy valójában magá­val a szerzővel, a művel van bajuk. Ehelyett mindig az átigazításra, megzenésítésre kiválasztott mű ér­tékeit emlegetik, közben pedig arra a közönségre sandítanak, amely - esetünkben - egy eredeti Shakespeare-komédiára talán jegyet sem váltana, viszont a zenés játékról értesülve talán kezét-lábát törve rohan a színház pénztárába. Tévedések elke­rülése végett: eszembe nem jutna mondjuk Verdi Othello című zenedrámájának létjogosultságát kétségbe vonni vagy Prokofjev Romeo és Júlia ba­lettzenéjének értékét elvitatni. Ezekben az esetek­ben a zene műfajain belül öntörvényű, Shakespeare mester nagyszabású tragédiáinak csupán mesé­jét, kanavászát felhasználó autonóm szellemiségű színpadi zeneművekről van szó. Más a helyzet az olyan zenés játékkal, mint ami­nek zenéjét, dalait Mészöly Dezső fordítása, átdol­gozása és dalszövegei nyomán Victor Máté kom­ponálta. Nem véletlenül vannak stílusbeli áthallá­saik ezeknek a daloknak a nyolcvanas években ma­gyar színpadokon feltűnt, zenei kaptafákon kom­ponált rockoperái felől. Ugyanakkor ez a Vízkereszt vagy amit akartok már nem Shakespeare, de még nem is eredeti dramaturgiájú, zenei műfajú alko­tás. A „se hal, se hús" betétdalokkal illusztrált Vízke­reszt... őse először Miskolcon született meg, amit a leírások alapján a színpadi tér is igazol, bár a ko­máromi változatát a színlap szerint Platzner Tibor és Takáts Ernőd tervezte - életveszélyesre. Azt ugyanis elfogadom, ha nem telik csúszásmentesí­tett padlóra, ami egy ferde és a színpad szintjéből igencsak kiemelkedő pódium befedésére kellene. Azt viszont már nem, hogy ennek ellenére a ter­vezők és a rendezők ragaszkodnak ehhez a színé­szi mozgást eltorzító változathoz. Ráadásul a Jókai Színház meredeken emelkedő nézőtere ezt a ferdí­tést és a forgószínpad szintjéből kiemelkedő meg­oldást teljesen fölöslegessé teszi. A játék amúgy is többnyire a kör alakú, ferde pódium körül zajlik, csak néhány, a rendezők által hangsúlyozandónak tartott jelenetet helyeztek a csúszós műanyag pad­lóval (gumolittel) fedett színpadrészre. Ha van az előadásnak még néhány gyenge pontja, akkor elsősorban Fábik Erzsébet jelmezei tekinthetők annak. Láthatunk groteszk formákba nyomorított, reneszánsz ihletettségű kosztümöt Nemes Büf­fögh Tóbiáson (Ropog József alakítja). Ezzel együtt múlt századi deákos ruhában és csizmában pará­dézik az álruhát öltött Viola (Stubendek Katalin játssza) és testvére, Sebastian (Czajlik József). Mindezt betetézendő, Antonio tengerészkapitány (Holocsy István) egy olajsejk fejkendőjében pará­dézik. Rendezők vitték színpadra Komáromban e ze­nével megerőszakolt Shakespeare-komédiát. Ket­ten voltak, s ahogyan az már lenni szokott, nem deríthető ki, hogy ez a színpadi torzszülött igazából kinek a szellemi gyermeke. A valamikori miskolci ősváltozatot Iglódi István rendezte, s a jelek szerint (az onnan leutánzott díszletek, az egyik főszerepet (Bohóc) játszó Borbély László m. v. meghívása) övé volt az alapgondolat. BodoriAnna m. v. volt segítsé­gére a rendezés felújításában és adaptálásában. Iglódinak nem ez az első ilyen jellegű rendezői „eredetieskedése" a Jókai Színházban. Kétségte­len, hogy a Csókos asszony budapesti vígszínházi sikerrendezését jó pillanatban és mesteri szinten másolta át a komáromi színpadra. Olyannyira, hogy minden különösebb nehézség nélkül vendég­szerepelhetett Komáromban Pápay Erika, Darvas Iván és Kaszás Attila - a budapesti ősváltozat Stubendek Katalin és Mics Ildikó a félreértések kicsú­csosodásakor Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok című komédiájában. (Szabó László felvétele) sztárjai. A Figaro házassága is sikeres produkció­ként született újra itt, a budai várszínházbeli ren­dezése nyomán. Ez a Vízkereszt azonban inkább nézhető egy kiváló rendező felkérődzött szellemi zúzalékának, mintsem az említett komáromi adap­tációkhoz méltó színpadi produkciónak. Iglódi Ist­ván szakmai tudására, gondolati pontosságára és színészpedagőgusi tehetségére szüksége van a komáromi társulatnak, viszont nincs szüksége a Vízkereszt... e változatához hasonlóan elnagyolt, hevenyészetten és zavaros gondolatisággal szín­padra vitt rendezésre. Nem véletlenül nem jönnek létre az előadásban egymásból épülő helyzetek. Még csak halvány jele­iben sem formálódik meg az a shakespeare-i gon­dolat, hogy a szerelem több a férfi és nő közötti ne­mi vonzalomnál, hiszen a vígjáték nagy félreértése bizonyítja: a férfiálruhába bújt Viola (Stubendek Ka­talin) lelki tulajdonságai elvakíthatják Oliviát (Mics Ildikó), akiben a másik erényei elaltatják a nemi meghatározottságból eredő ösztönös gyanakvást. Mics Ildikó évek múltával tért vissza a komáromi színházba, s nem rajta múlott, hogy a színésznő előnyére változott beszéd- és mozgáskarakterét a látott kettősük kvázimagánszámként is felfogható dialógusaiban nem tudta minden tekintetben ér­vényesíteni. Stubendek Katalin játékából hiányzott az az érzelmi kettősség, amivet az ilyen nadrágos szerepeket kellene játszani. Minden jelenetben mindenáron fiúnak akart látszani, pedig a nézőkkel maradva újra nőnek kellene mutatkoznia. Olyan volt a színpadon látott színészcsapat, mintha mindent a szerepből kilépve, amúgy sze­repfelmondásként csinált volna. Megszülettek oly­kor szórakoztató és keserű kvázimagánszámok Ropog József (Büffögh Tóbiás), Pőthe István (Czinghár Andor) és Boráros Imre (Malvolio) tolmá­csolásában, de az egység egyetlen pillanatra sem született meg. Miért is történt volna így éppen a színészi játékban, ha a színházművészet szerves egységének elemei sorra kiestek az egészből? Ezen még az sem segített, hogy Borbély László m. v. a Bohóc szerepében énekesi kvalitásaival pó­tolta mindazt, amit színészként nem mutatott meg. DUSZA ISTVÁN Szerződés a kapu előtt Igen, jól sejti a tisztelt olva­só, ha a híres római „Hannibal ante portás" felkiáltás suta pa­rafrázisát véli felfedezni a cím­ben. Egy kisebbségvédelmi szerződés az, amely ilyen asszociációkra ragadtatja a szlovákiai politikusokat. Egy ki­sebbségvédelmi szerződést, az Európa Tanács kisebbség­védelmi keretegyezményét a parlament plenáris ülése szer­dán már elfogadta, a másik pedig a magyar-szlovák alap­szerződés, amely - minden ké­tely ellenére - vélhetőleg ősszel kerül a tisztelt Ház elé. 1990-ben, a volt szocialista rendszer bukása után nyílt meg a lehetőség, hogy a ki­sebbségvédelem kérdéseivel a számottevő európai fórumok érdemben is foglalkozhassa­nak. Addig Nyugat-Európában számos pozitív megoldás szü­letett, mindenki tudta azon­ban, hogy az igazi probléma e téren a kelet-európai orszá­gokban található, s meg nem oldása veszélyeztetheti a tér­ség stabilitását, és visszafog­hatja demokratikus fejlődését. Az elmúlt öt év tapasztalatai alapján azt kell mondanunk, a demokratikus világ ennek a kérdésnek a kezelésére sem volt felkészülve. Különösen a kormányok voltak azok, ame­lyek - hatalmi pozícióik meg­védésétől indíttatva - egyre in­kább fékezni kezdték a kezde­ti bátor lépéseket, s 1993 után egyre tágabbra nyílt az ol­ló egyes kormányok nemaka­rása, valamint a vezető euró­pai politikusok és a többnyire jó szándékú szakemberek aka­rata között. Ennek legmarkán­sabb megnyilvánulása az Eu­rópa Tanács két legmagasabb rangú testülete, a Parlamenti Közgyűlés és a Miniszterek Ta­nácsa közötti nézetkülönbség. Az előbbi közvetetten megvá­lasztott képviselőkből áll, akik jobban érzékelik a problémá­kat, sokkal pozitívabban viszo­nyulnak a kisebbségvédelem kérdésköréhez, mint a kormá­nyok szempontjait erőltető kül­ügyminiszterek, akik a Minisz­terek Tanácsát alkotják. Az ET Parlamenti Közgyűlése fogad­ta el 1993 elején a kisebbsé­gek számára eddig legtöbb jo­got biztosító dokumentumot, a híres 1201-es ajánlást, s bízta meg a Miniszterek Tanácsát azzal, hogy az ajánlást köte­lező érvényű szerződéssé dol­gozza át. A létrehozott munka­bizottságban azonban már elsősorban a kormányok szempontjai érvényesültek, s Franciaország, Törökország, Görögország, Románia, Szlo­vákia és részben Nagy-Britan­nia kevésbé pozitív hozzáállá­sa miatt lett a létrehozott ke­retegyezmény olyan, amilyen: féloldalas, számos körmön­font, félremagyarázható meg­fogalmazást tartalmazó, nem­zetállami szempontokat a kel­leténél erősebben figyelembe vevő dokumentum, amely elsősorban a kisebbségi nyelv­használat és oktatásügy kér­déseit rendezi hiányosan. Nem véletlen, hogy a szlovák és a román kormány azonnal sietett kijelenteni, hogy szá­mára a benne foglaltak elfo­gadhatóak. Az Európa Tanács vezetői, Tarchys főtitkár és Klebes helyettes főtitkár urak viszont elégedetlenségüknek adtak hangot. Ugyanígy nyilat­kozott meg az Európai Népcso­portok Föderalisztikus Uniójá­nak, a FUEV-nak elnöke, Pan professzor úr is, akivel egy hó­nappal ezelőtt volt szeren­csém találkozni Budapesten. Elégtelennek tartják a keret­egyezmény tartalmát az Euró­pai Kereszténydemokrata Unió vezetői is, akikkel két he­te, a szlovéniai Portorožban ta­lálkoztam egy kisebbségvédel­mi konferencián, a baszk regi­onális párt tagjai pedig, akik­kel ugyanitt volt alkalmam esz­mét cserélni, egyenesen rágó­gumi-dokumentumnak aposzt­rofálták a keretegyezményt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése idei 1255. számú dokumentumában szintén ki­fejezte elégedetlenségét a ke­retegyezménytartalmával kap­csolatban, újból megerősítette az 1201-es ajánlást, és azt az általános ET ellenőrzési rend­szer részévé emelte. A fentiek alapján elmondha­tó, hogy a Magyar Koalíció képviselői nem szavazhattak a keretegyezmény ellen, mivel az mégiscsak a nemzetközi ki­sebbségvédelmi erőfeszítések részét képezi, még akkor is, ha tartalma igencsak felemás. Az egyezmény kétségkívül tartal­maz pozitív elemeket is, ame­lyekre a jövőben érveléseink­ben támaszkodhatunk. Látni kell azonban, hogy a nemzet­közi küzdelem e téren tovább folytatódik, s nekünk a keret­egyezményben foglaltaknál erőteljesebb megoldások elfo­gadását kell támogatnunk. A pozitív szavazat tehát nem­csak a keretegyezmény elle­nünk felhasználható negatív részeit szentesítette volna ál­talunk, hanem csökkentette volna jogunkat többek közt az 1201-es ajánlásra való hivat­kozásra is, tekintettel arra, hogy a keretegyezmény nem más, mint az 1201-es ajánlás erősen kilúgozott változata. A pozitív szavazás úgy is értel­mezhető, hogy megelégszünk a keretegyezmény kínálta ala­csonyabb nívóval; egy ponto­san megindokolt tartózkodás látszott tehát a kivezető útnak ebből a helyzetből, amely egyébként nem veszélyezteti az egyezmény elfogadását a szlovák parlamentben. A magyar-szlovák alap­szerződés a keretegyezmény­nél egy fokkal elfogadhatóbb dokumentum; a nemmel való szavazás ebben az esetben is kizárt. A magyar képviselők po­zitív szavazatát e kérdésben három momentum korlátoz­hatja. Az első: a szlovák ellen­zék egy része bizonyára meg fogja szavazni ezt a dokumen­tumot is, ám ennek ára lesz. Az ár egy egyoldalú határozat elfogadásának kicsikarása lesz, amely megismételve és valószínűleg kibővítve a párizsi jegyzéket restrikciós értelme­zést fog tartalmazni, s függet­lenül attól, hogy ennek milyen a nemzetközi jogi ereje, a min­denkori kormánypolitika szá­mára hivatkozási alapul szol­gálhat majd. A másik: Szlová­kia az alapszerződés ratifikálá­sáig több, kisebbségi szem­pontból restriktív törvényt fo­gadhat el, megsértve ezzel a nemzetközi szerződésekről szóló 1969. évi bécsi egyez­mény 18. cikkelyét, amely ki­mondja: „Az állam tartózkodni köteles azoktól a cselekmé­nyektől, amelyek meghiúsíta­nák a szerződés tárgyát és cél­ját, midőn a megerősítés, el­fogadás vagý jóváhagyás fenn­tartásával írta alá a szerződést vagy cserélte ki a szerződést létrehozó okiratokat, mindad­dig, amíg nem válik nyilvánva­lóvá az a szándék, hogy a szerződésnek nem válik része­sévé." A harmadik: sajnos, nem tudjuk, lényegében mi­ben egyezett meg a két minisz­terelnök az alapszerződés alá­írása előtt. Az alapszerződés esetében a szavazásról való végleges döntés meghozataláig azon­ban - sajnos - még viszonylag sok időnk van. CSÁKY PÁL, MKDM GOMBASZOG '95 Az országos kulturális rendezvény műsora 1995. június 24. SZOMBAT 13.00-21.00 Kézműves­bemutatók és kirakodóvásár, valamint könyvkiállítás, könyv­vásár és dedikálás 14.00-17.00 a P. MOBIL és a SKORPIÓ együttesek kon­certje 19.00-22.00 „Elindultam szép hazámból..." az Ifjú Szi­vek MME tánckarának és Ghymes zenekarának, vala­mint a Magyar Állami Népi Együt­tes reprezentatív műsora 23.00-02.00 Táncház a berzétei kultúrházban 1995. június 25. VASÁRNAP Családi vasárnap Gomba­szögön 10.00-17.00 Kézműves­bemutatók és kirakodóvásár, valamint könyvkiállítás, könyvvásár és dedikálás, vá­sári komédiák. 10.00-12.00 Gyermekek­nek; Fellépők: Árvácska Gyer­mekegyüttes - Kassa, Kistig­linc Gyermekegyüttes - Duna­szerahely, Marmon német nemzetiségi együttesek gyer­mekcsoportja - Chmelnica, Bükk Művelődési Ház Mayo­rett Csoportja és a Bányász Fú­vószenekar - Ózd, Bábszínház nem csak gyermekeknek ­Budapest, „Bennünk van a ku­tyavér..." - Ghýmes zenekar gyermekműsora - Pozsony. 12,00-12.30 Gyermektom­bola 12.30-13.00 Nótaszóval; A Magyar Állami Népi Együttes zenekarának koncertje 13.30-14.30 Kabaré a ja­vából; a budapesti Vidám Szín­pad műsora 14.30-15.00 Ünnepi matiné 15.00-17.00 Ünnepi népművészeti műsor; Fel­lépők: Állami Népi Együttes ­Budapest, Ifjú Szivek MME ­Pozsony, Jahodná együttes ­Kassa, Marmon német nemze­tiségi együttes - Chmelnica, Kalina együttes - Homonna, borzovai és magyarbődi hagyo­mányőrzők, Árvácska Gyer­mekegyüttes - Kassa, Kistig­linc Gyermekegyüttes - Duna­szerdahely, Búzavirág Nép­táncegyüttes - Rozsnyó, Palóc Néptáncegyütíes - Ragyolc, Is­tiglinc Néptáncegyüttes - Du­naszerdahely. 17.00-17.30 Tombola - a vasárnapi belépőjegyek sor­solása Belépőjegyek szombaton: felnőttek 100 korona (elővétel­ben 80 korona), gyermekek­nek, katonáknak és nyugdíja­soknak 40 korona; vasárnap: felnőtteknek 50 korona, gyer­mekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak 20 korona. Jegyelővétel: Csemadok OV ­Pozsony (tel.: 07/323-026); Csemadok TV- Rozsnyó. A műsorváltozás jogát a ren­dezőség fenntartja! MEGHÍVÓ A tornagörgői sportszervezet, a helyi önkormányzat és az MPP helyi csoportja szeretettel meghívja a sportot és szórakozást kedvelő polgárokat az 1995. június 25-én 14 órakor kezdődő búcsúi nemzetközi focigálára. Résztvevők: - a magyarországi MONOK futballcsapata -a Magyar Polgári Párt országos válogatottja - a helyi öregfiúk és a nagycsapat. A sportdélután vendégei: Nagyvendégi Éva, az ÚJ NO Főszerkesztője Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője Barak László, a Nap főszerkesztője Velük a jelenlévők kötetlen beszélgetést folytathatnak. Frissítőről, jó gulyásról és az esti diszkóról a rendezőség gondoskodik. Jó szórakozást!

Next

/
Thumbnails
Contents