Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám, szerda

1400 j ÚJSZÓ K

ÜLFÖLD 1995. június 21. Mi lesz veled, Domica? Domica. Előttem a barlang bejárata. Néhány száz méterre a szlovák-magyar határ. A látvány lehangoló: az elhagyott parkolóban egy hazai és két német személygépkocsi, körülötte gaz Jelzi, hogy itt már Jó ideje nem volt, aki a barlangbejárattal szemközti teret rendbe tegye. Pedig rendkívül szép természetvédelmi területen vagyunk. Az államhatár túloldalán az Aggteleki-cseppkőbarlang. Ez itt turisztikai paradicsom lehetne. A látogató a közeli Aggteleken egy teljesen más világgal találja magát szembe. Kis faházak, szálloda várja a turistát. Ég és föld - mondaná a gömöri kisember. Szlovák oldalon afelől érdeklődtem, hogy mi az oka a léhangoló honi állapotoknak. - Mi szinte ott nőttünk fel. Kecső és Hosszúszó fiatalsága ott gyülekezett, családok jártak ki a hétvégeken a barlanghoz, az étteremhez. Itt nálunk minden családi fényképalbumban találhatók Domicán készült fotók - mondja beszélgetés közben egy hosszúszói házaspár. Mindebből mára semmi sem maradt. Vajon miért? - teszem fel a kérdést a Domica tőszomszédságában lévő Hosszúszó polgármesternőjének, Kankula Évának. - Évekkel ezelőtt bizony az egész falu oda járt. Ma egy kávét sem lehet ott meginni. Sokunk számára megmagyarázhatatlan az egész. Pedig Aggtelek rá a példa, hogy mit lehet egy ilyen helyből csinálni. Tagja vagyok a Felső-gömöri Falvak és Városok Társulása elöljáróságának, ahol szintén foglalkoztunk Domica ügyével. Magasabb szinten is tudnak ezekről a problémákról, de úgy tűnik, nincs ember, aki elindítana valamit. A hosszúszóiak, kecsőiek, de az egész vidék is nagy figyelemmel kísérte Bányász Ferenc rozsnyói vállalkozó tevékenységét, aki 1991-ben árverésen jutott hozzá a domicai vendéglőhöz, az ahhoz tartozó büfékhez és szállodarészhez. Az új tulajdonos merész terveitől volt akkoriban hangos a vidék, ám ezekből, sajnos, semmi sem valósult meg. Egy megkezdett épületrész félig elkészült falai és a pusztulás jelei mutatják, hogy hiányzik a gazda. A Domicára látogató természetesen a barlang miatt jön. A vendéget a hetvenes években épült, eltúlzott, a helyi viszonyokhoz képest monumentálisnak ható csarnok fogadja. Innen a bejárat a föld mélyének kincseit rejtő cseppkőbarlangba. Itt szólítom meg a kérdés talán legjobb ismerőjét, e táj szerelmesét, Dušan Mackót, aki már negyed százada fogadja és kalauzolja - a vendég nemzetiségének megfelelően - szlovákul, magyarul, németül az idelátogatókat. - Gondnok úr, hogyan érzi magát ebben a korábbihoz képest is sivár környezetben? - Akik most látogatnak ide, lógó orral távoznak. Éppen az aggteleki kollégáktól jövök, ahol egy nagy reklámtábla elhelyezését beszéltem meg, s közben összevetettük barlangjaink látogatottságát. Tavaly például Aggtelekre 170 ezren látogattak, hozzánk meg 21 ezren. Ez mindenképpen visszaesést jelent, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években kb. 80 ezer vendéget fogadtunk évente. Nálunk az emberek szegényebbek - nem engedhetik meg maguknak a kirándulást, a külföldi meg ritkábban vetődik erre. Ez, sajnos, a rossz propagációnak is köszönhető. - Lehangoló az út másik oldalán lévő létesítmény is... - Bányász Ferenc féláron, 3,5 millió koronáért jutott mindehhez, s most 8-9 millióért akarja eladni. 1991-től 1993 októberéig próbálta működtetni az éttermet, nem nagy sikerrel. 5-8 éves gyermekeknek barlangterápiás kezelés megszervezését is tervezte, de három turnus után - magas árai miatt - ez is félbeszakadt. A Rozsnyón élő Bányász Ferencet kétszer próbáltam szóra bírni, mondja el véleményét mindarról, amit Domica környékén láttam és hallottam, ám ő mindkétszer - azzal, hogy hagyjam békén az egészet - elzárkózott a beszélgetés elől, AMBRUS FERENC NAGYKAPOS Átadás előtt az új rendelőintézet Tizenhárom évvel ezelőtt különböző rendelkezések értelmében Nagykaposon megszűnt a kórház, s ezzel együtt fokozatosan leépült a mosoda, műhely, konyha, autópark. Ezáltal a királyhelmeci kórház egyik rendelőintézetévé vált. Anyagi eszközök hiánya miatt műszaki felszereltsége egyre elavultabbá vált, fejlesztése pedig korlátozottabbá. 1992. január l-jétől újra önállósult. - Úgy érzem, nem egy alapos elemzés és tökéletes önállósulási folyamat révén - mondja dr. Ferkó Barnabás kórházigazgató. -A sors iróniája, hogy a rendelőintézet vezetésével az akkori egészségügyi miniszter engem bízott meg. Örököltem azt, amit éppen nem akartam - az önállóságot. Miért? A feltételek hiánya miatt. • Akkor hogyan sikerült egy impozáns és korszerű épületszárnnyal bővíteni az egészségügyi központot? - Csaknem három nehéz és gyötrelmes év után az egészségügyi minisztérium, a város környéki nagyvállalatok, a környező falvak és magánvállalkozók segítségével új, korszerű műszerekkel, műszaki berendezésekkel bűvültünk. Felújítottuk a gépparkot, szükségkészlettel új raktárhelyiségeket létesítettünk, és ami a legfontosabb, egy új, az eddigieknél sokkal nagyobb és tágasabb épületszárnyat építettünk. Bár a jövőben kórtermek kialakításával is számolunk, de ez csak később valósul meg a régi épület felszabadult emeleti helyiségeiben. Hogy ez így összejött, a már említetteken kívül sokat segített a Máltai Szeretetszolgálat és a von Boeselager Alapítvány is. (katócs) Egy évvel ezelőtt fejezték be a betléri kastély felújítását. A látogatók megcsodálhatják az Andrássy család 18. és 19. századból származó bútoraiból, ruháiból és használati tárgyaiból összeállított kiállítást. Štefan Kačena felvételén a betléri kastély madártávlatból. LEKÉR író-olvasó találkozó A politika és a kultúra érdekes találkozója volt Lekéren a hétvégén, ahol az MKDM és a Cserkészszövetség helyi alapszervezetei ünnepi rendezvényének keretében méltatták Párák Endre néprajzkutató munkásságát, valamint bemutatták a környék lakóinak a szerző gyűjtésében most megjelent Mátyás király Kéménden című népmesegyűjteményt. Az AB-ART könyvkiadó több könyvújdonságát állította ki a rendezvény keretében. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták Csáky Pál amerikai útibeszámolóját. A cserkészcsapat kultúrműsora után köszöntötték az ünnepeltet. PRINCZKEL JÓZSEF • f 1 • Nagykapos \ J^i Rozsnyó \ • / • V Szklabonya Kassa Lekér Szőgyén KASSA A pápára várva Aki ezekben a napokban jár Kassán, azt séta közben bizonyára ném bűvöli el a helyi közrend. És főleg nem esős időben. Olyankor ugyanis a Fő utca az ezer tó országát is lepipálja a „tavacskák", pontosabban a pocsolyák számában. Tudniillik a belvárosban már hetek óta ásnak, fúrnak, faragnak, meszelnek.,. Talán emberemlékezet óta nem folyt itt ilyen átfogó és gyors rendcsinálás, tatarozás. A „felfordulás" két szempontból is érthető. Az egyik, hogy Kassa méltóképpen akarja fogadni, vendégül látni július 2-án II. János Pál pápát. Tulajdonképpen ez az esemény készteti arra a vendégvárókat, hogy hetek alatt hangulatossá, széppé varázsolják a „műemlék-rezervátumot". Azaz hogy rendbe szedjék a patinás régi épületeket, hangulatos udvarokat, sikátorokat, hogy a közvilágítás modern lámpaoszlopai helyébe visszahelyezzék a korabeli mintadarabok szerint készített kandelábereket, hogy a Fő utca aszfaltburkolata alatti csatornahálózat kiszolgált csöveit kicseréljék, hogy a közelmúltban felújított színház mögötti parkban utólagosan visszahelyezzék a szökőkutat, hogy a tatarozás alatt álló Szent Erzsébet-dóm már felújított déli falánál rendbe tegyék a kőlépcsőket. Aki most jár a városban, azt nemigen bűvöli el a Fő utca és környéke. Ellenben aki a pápával egy időben vagy azt követően néz majd szét, annak bizonyára tetszeni fog Kassa központja. (gazdag) Találkozzunk a szőgyéni akácosban Az Érsekújvári járás legjobb csoportjai (válogatás alapján) minden évben a festői környezetű szőgyéni akácosban mutatkoznak be. Az idén a rendezvény június 25-én 15.00 órai kezdettel lesz. Az ünnepség keretében rendezi meg a szőgyéni önkormányzat a Hazahív a harangszó című találkozót, amelyre több mint száz egykori kitelepített szőgyéni lakost hívtak meg. A hazatérőkkel jön a tarjáni (Magyarország) folklórcsoport is, mely műsorával bizonyára nagy sikert arat majd. A műsorban fellép még az ismert veresegyházi asszonykórus és tánccsoport, valamint a járás legjobb népdalénekesei, táncosai, citerásai, a kéméndi Gyöngyösbokréta együttes lakodalmas bemutatóval, az esti órákban pedig Pepes Sándor zenekarának kíséretével a járás legjobb nótaénekesei. A kirakodóvásáron Linter Angelika köbölkúti keramikus munkáival ismerkedhetnek, könyv- és újságárusítás lesz és Zalabai Zsigmond dedikálja a Magyar Jeremiád című könyvét. A rendezvény megvalósítása elsősorban a társrendezőknek (helyi önkormányzat, alapszervezetek, földműves-szövetkezet), a községeknek és azon vállalkozóknak köszönhető, akik bármi módon segítettek! DÁNIEL ERZSÉBET SZKLABONYA „Mi büszkék vagyunk Mikszáthra" Minden évben, tavasztól őszig tanárok és diákok, irodalomszerető turisták kedvelt zarándokhelye Szklabonya, Mikszáth Kálmán szülőfaluja, ahol már több mint másfél évtizede várja látogatóit az író emlékháza. A faluban a fiatalabbak többségének már nem sokat mond a nagy palóc neve. Miként vélekedik erről Szklabonya polgármester asszonya, Irena Guttenová? - Községünk neve szorosan összefonódott a nagy író nevével, és nekünk nem lehet közömbös, hogy az ide látogató, túlnyomórészt magyarországi turisták és irodalombarátok milyen benyomásokat szereznek. Egyik legfontosabb teendőmnek az emlékház korábban eléggé elhanyagolt környezetének rendbetételét tartottam. Saját költségeinken megjavítottuk az emlékház vízvezetékhálózatát, kimeszeltük a szociális helyiségeket. A szobák kifestésével pedig éppen a napokban készültünk el - mondotta a polgármester asszony, majd így folytatja: - Bár a Mikszáth-emlékház a kékkői honismereti múzeum hatáskörébe tartozik, viszont a mi községünkben található, így hát nekünk is érdekünk, hogy szép környezet fogadja a látogatókat. Szeretnénk a faluról mielőbb egy szép képeslapot készíttetni, amelyen természetesen helyet kapna az emlékház is. - Úgy látom, a polgármesternő szívügyének tartja az emlékház sorsát. - Én úgy fogalmaznék, hogy a honismereti múzeumon kívül a község szívügye is az emlékház karbantartása, akadálytalan üzemelése. Mi büszkék vagyunk Mikszáthra, hiszen kevés településnek van ilyen nagy szülötte. Meg aztán mi, szklabonyaiak, Mikszáth által lettünk, mondjam azt, híresek, ismertek a világban. Én személy szerint nagyon szeretem az irodalmat, a jó könyveket, köztük Mikszáth regényeit is Befejezésül még csak annyit, hogy Szklabonyán a Mikszáth-emlékház májustól októberig üzemel részleges nyitvatartással, vagyis csak pénteken, szombaton és vasárnap látogatható. Előzetes bejelentkezés alapján természetesen hétfő kivételével a többi napon is fogad látogatókat. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA ROZSNYÓ A Három Rózsa nem lesz kocsma Amint arról annak idején lapunkban is beszámoltunk, Rozsnyón a lakosság körében és a márciusi önkormányzati testületi ülésen is nagy visszhangot váltott ki az a tény, hogy a három éve több mint négymillió koronás összköltséggel felújított, a város főterén lévő Három Rózsa étterem és borozó az elmúlt évet csak alig több mint 700 koronás nyereséggel zárta. Rozsnyó város vezetése ezután úgy határozott, hogy a jobb gazdasági eredmények és a színvonalasabb vendéglátás érdekében bérbe adja ezt a szép és nagyon jó helyen lévő üzemegységet. A pályázatot a négy jelentkező közül Iveta Šikúrová nyerte meg. A győztest arról kérdeztük: miképpen kívánja sikeressé tenni a Három Rózsát? - Semmiképpen sem akarunk belőle kocsmát csinálni. Vasárnap nem fogjuk bezárni sem az éttermet, sem a borozót, és a napi nyitvatartási időt is meg akarjuk hosszabbítani, mert jelenleg nincs a városban olyan vendéglátó-ipari hely, ahol este tíz óránál tovább is fogadnák a vendégeket. Az étteremben olcsóbban akarjuk adni a főételeket, és szeretnénk különféle specialitásokat is felvenni az étlapra. Az eddig cukrászdának nevezett kis helyiségből pedig valódi cukrászdát akarunk csinálni. (ambrus)