Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-19 / 141. szám, hétfő

1995. június 1411. VELEM ENY ÚJ SZ Ó 5^1 Két hír Rozsnyóról Ú) Szó-tudósítások Új bányászati múzeumi részleg Az 1902-ben városi múze­umként induló rozsnyói múze­um központi épületét 1992­ben bezárták, mivel már na­gyon időszerűvé vált az épület teljes műszaki felújítása. Mindezzel mára már elkészül­tek, és a korábban sok látoga­tót vonzó bányászati kiállítás­nak helyet adó múzeumi rész­leget a múlt héten újra átad­ták a nagyközönségnek. A Rozsnyói Bányászati Múzeum e szépen felújított épületében az érdeklődők megtekinthetik a bányászatot és az ahhoz kötődő tevékenységet, életfor­mát bemutató érdekes tárla­tot, aminek újrarendezésé­ben, létrehozásában a múze­um dolgozóin kívül segítettek a bányászattal foglalkozó vagy azzal kapcsolatban lévő környező vállalatok is. Mondhatnánk a sors és ko­runk fintora, hogy a bányásza­tot bemutató kiállítás újra­megnyitása idején Rozsnyón már nincs működő vasércbá­nya. Az elmúlt két évben vala­mennyi működőt bezárták, és a közeljövőben alig van re­mény a még talán haszonnal működtethetők újraindítására, így marad Rozsnyón a múze­um, aminek most megnyitott új tárlatában már megjelentek a többnyelvű - köztük a ma­gyar - feliratok is egy-egy, úgy tűnik, visszaszorulóban lévő régi mesterség tárgyai, doku­mentumai alatt. Nyit a kispiac A rozsnyóiak korábbi évek­ben közkedvelt kispiaca a nyolcvanas évek második fe­létől már nem működött. A né­hány éve ismét magánkézbe került területet most két rozs­nyói vállalkozó, Sikúr Gábor és Ján Júdt több hónapon át tartó gondos munkával alakította át egy kis vásártérré, visszaadva a régi kispiac nevet is. Az au­tós forgalom előtt az elmúlt napokban újra megnyitott rozsnyói főtér közvetlen köze­lében lévő kispiac szabadtéri részében szerdától 27 asztal várja a zöldség-, gyümölcs-, vi­rág- és textilárusokat, valamint a vásárlókat. A két vállalkozó fiatalember igazi újítása, hogy a kispiac felújításával párhu­zamosan a hozzá csatlakozó volt régi mozi épületében 150 négyzetméteren egy korszerű, a téli hónapokban majd fűthető kis vásárcsarnokot is kialakítottak. (ambrus) Magyar mérleg I. Félmúlt és jelen Nagyon Jól tudom, hogy több szempontból Is veszélyes terü­letre lépek. Kevés az eligazító információ, még kevesebb a pontos és tárgyilagos adat, annál több az elrejtett tény, amelyet ha kikaparok, közéleti bombaként robbanhat. És feltehetően sok a szlovákiai magyarság megmentéséért és más hangzatos lózungokkal álcázott magánérdekeltség. Mégsem sivár e táj, mert a gazhoz és az élősködőkhöz ké­pest jóval több nemes és életképes eszme bimbózik itt, ahol jobb sorsra érdemes KERTÉSZEK a mostaninál terebélye­s ebb, több gyümölcsöt termő FÁKAT tudnának nevelni, ha... Tulajdonképpen ez a témája az alábbi sorozatnak, amely koránt­sem lehet teljes, egyrészt a fenti okok és a terjedelmi korlátok mi­att, másrészt pedig a rendelkezé­semre álló, bizonyítható adatokkal is csínján kell bánnom, hiszen a mai szlovák hatalom nyilván azon­nal rácsapna minden nyilvános­ságra hozott tényre, hogy kénye­kedve szerint manipuláljon vele. Még ilyen körülmények között sem tartom azonban célravezetőnek a hallgatást és az elhallgatást, már csak azért sem, mert jelenleg több vonatkozásban is életveszélybe került a szlovákiai magyarság. A legfőbb veszély kétségtelenül a lé­tünkre törő mai hatalom, amely az államnyelvtörvény-tervezettel, _ az alternatív oktatás bevezetésével, az állami támogatás drasztikus csökkentésével, a pénzösszeg al­kotmány- és törvénysértő manipu­lációival szerzett jogaink és intéz­ményeink felszámolására törek­szik. Ebben a drámai helyzetben életbevágóan fontos, hogy miként működnek a szlovákiai magyarság önvédelmi, önszerveződő és ön­fenntartó mechanizmusai. Működőképesek, életképesek-e, vagy sok az üresjárat, a rozsdás al­katrész és a széthúzó erő. Köze­lebb kerülünk a mai és reális diag­nózishoz, ha visszatekintünk a fél­múltba, vagyis az 1989 novembe­re óta lezajlott eseményekre. Nyolcvankilenc ősze nem érte sem szellemi, sem pedig erkölcsi érte­lemben felkészületlenül a szlováki­ai magyarságot, hiszen az előző négy évtizedben hol búvópatak­ként, hol pedig egyértelmű egyéni és közösségi kiállásban nyilvánult meg az ellenállás és a másként­gondolkodás, elsősorban a kom­munista rendszer ideológiája, dik­tatúrája és nemzetiségi politikája ellen. Mindez 1956-ban, majd 1968-ban jórészt a reformkommu­nista gondolkodás szintjén, eseten­ként ezeket meghaladó értékrend­ben nyilvánult meg. Minőségileg más dimenziót jelentett a Duray Miklós és társai által létrehozott Szlovákiai Magyar Kisebbségi Jog­védő Társaság, amelynek fontos és eredményes tevékenységéről máig nem született elemző tanul­mány. Tényként kell megemlíteni azt is, hogy elsősorban a kirekesztő ideológia és az elsorvasztásunkat célzó nemzetiségi politika ellen a hatalmi struktúrákon belül is kibon­takozott bizonyos, olykor egészen számottevő ellenállás. Akkor ered­ményes volt a Csemadok Központi Bizottságának és az iskolák szá­mos pedagógusának kiállása a kétnyelvű oktatás tervezete ellen. Hasonló célt követett a szülők és a polgárok aláírásgyűjtő akciója és más megnyilvánulása is. Később, főleg a nyolcvanas évek derekán több tiltakozó polgári kezdeménye­zés bontakozott ki, melyek közül a Harminchármak dokumentumát említem példaként. Úgyszólván né­hány órával a novemberi esemé­nyek előtt megalakult a Független Magyar Kezdeményezés, amely politikai, társadalmi tömörülésként a kommunista rendszerrel tudató­san szembenállók fóruma kívánt lenni. Szabadelvű, demokratikus társadalom megalapozását tartot­ta elsődleges célnak, s ilyen straté­gia alapján kereste és találta meg szlovák, cseh és magyarországi szövetségeseit. Jelzésértékű, amit az FMK több alapító tagja azóta többször leírt és elmondott: még a derűlátók is legalább több hóna­pos ellenállásra, a kommunista rendszer ennél is hosszabb agoni­zálására számítottak. Álmukban sem gondoltak arra, Uogy a rezsim ilyen viharos gyorsasággal össze­omlik. Természetesen mások sem számoltak ezzel, s emiatt a szlová­kiai magyarságot, is váratlanul érte a rendszerváltás. A megmaradás és a gyarapodás megalapozásá­hoz szükséges kellő elszántság, társadalmi, politikai és egyéni aka­rat nem hiányzott, sőt: mindezt a máskéntgondolkodók, a polgári kezdeményezések és egyéni helytállások szellemi és erkölcsi ereje erősítette. Ugyanakkor nem volt - jórészt nem is lehetett ­számottevő koncepciónk azoknak az új struktúráknak és feltételek­nek a kiépítéséhez, amelyek a szlovákiai magyarság jelene és jövője szempontjából létfontossá­gúak. A letűnt rezsim egyik bűne, hogy az akkori iskolák gondosan elhallgatták a két világháború kö­zötti polgári Csehszlovákiában élő magyarság önszerveződésének intézményeit, politikai rétegeződé­sét, megmaradásának koncepció­it, például autonómiaelképzelése­it. Politikusaink és más érintettek hibája volt, hogy ebből a gazdag szellemi tárházból nem merítettek a kilencvenes évek elején, sőt egy­két kivételtől eltekintve máig sem tették meg ezt a nyilván nemcsak fontos, hanem tanulságos és ösz­tönző lépést, ami már súlyos mu­lasztásnak minősíthető. Ilyen körülmények között kö­szöntött be a rendszerváltás, amely történelmi kihívást, leckét jelentett a szlovákiai magyarság számára is. (Folytatás holnapi számunkban) SZILVÁSSY JÓZSEF VÁLASZ OLVASÓINKNAK Üdülési szabadság Sz. T.: Technikusként dolgozom egy állami vállalatnál, harminc­három éves vagyok. Az reméltem, hogy idén már négyheti sza­badságom lesz. A munkáltatóm azonban azt mondja, hogy nincs meg a tizenöt beszámítható évem, mivel két és fél évig ta­nultam a főiskolán, és ezt a két és fél évet nem lehet beszámí­tani. Én viszont valahol azt olvastam, hogy a befejezetlen tanul­mányok ideje is beszámítható. Mit tehetek ilyen helyzetben? A Munka Törvénykönyve 102. §-ának első bekezdése szerint a szabadság alapmértéke három hét. A következő bekezdés szerint négyheti szabadság jár annak az alkalmazottnak, aki a 18. életéve betöltése után legalább tizenöt évig volt munkaviszonyban. A Munka Törvénykönyve 103. §-ának első bekezdése értelmé­ben a munkaviszony időtarta­mába néhány további tevékeny­ség ideje is beszámítható, ha az alkalmazott ezeket a 18. élet­éve betöltése után végezte. Az említett rendelkezés konkrétan az „eredményesen befejezett tanulmányok" idejét is megem­líti. Az említett rendelkezésből az következik, hogy ha ön két és fél évig járt főiskolára anélkül, hogy azt eredményesen befe­jezte volna, akkor ezt a két és fél évet nem lehet munkavi­szonyban töltött időnek tekinte­ni. Az egyetemen vagy főiskolán eredményes befejezés nélkül eltöltött időt azonban a Társa­dalombiztosítási Törvény értel­mében lehet beszámítani ledol­gozott időként, azaz akkor, ami­kor mondjuk a rokkantsági nyugdíjat számítják ki. (fekete) Emelkednek a nyugdíjak A kormány a múlt heti tanácskozásán fogadta el a nyug­díjak emeléséről, illetve a társadalombiztosítási tör­vény módosításáról szóló tervezetet, amely a napokban kerül a parlament elé megvitatásra. Az említett tervezet szerint a bérszínvonalban bekövet­kezett változásokkal össz­hangban 7,8 százalékkal kel­lene emelni az 1996. január elseje előtt megítélt öregségi nyugdíjakat, rokkantsági nyugdíjakat, részleges rok­kantsági nyugdíjakat, özve­gyi nyugdíjakat, árvajáradé­kokat és a leszolgált évekért járó nyugdíjakat. A társadalombiztosítási törvény módosítását célzó rendelkezések értelmében a férfinak járó özvegyi nyugdíj az eddigi 1100 koronáról 1190 koronára emelkedne, az egyéb nyugdíjra nem jogo­sult idős vagy rokkant asszo­nyok házastársi nyugdíja pe­dig 455 korona lenne. Az egyes nyugdíjasoknak meg­ítélt magatehetetlenségi pótlék száz koronával emel­kedne, és így a részleges magatehetetlenségi pótlék havi 300 korona, a túlnyomó részbeni magatehetetlensé­gi pótlék havi 500 korona, és a teljes magatehetetlen­ségért járó pótlék havi 700 korona lenne. Ezzel együtt növekednének az egyes munkakategóriákból meg­ítélt nyugdíjak legfelsőbb ha­tárai is; a harmadik munka­kategóriából megítélt nyug­díjak esetében például havi 3540 koronáról 3820 koro­nára. A kormány által jóváha­gyott tervezet számol már az 1996-ban jóváhagyandó nyugdíjak emelésével is, mégpedig úgy, hogy a jövőre megítélendő nyugdíjak összegét 31 százalékkal, to­vábbá pedig az egyes nyugdí­jak szerint megállapított konkrét összeggel emeli. Ez a konkrét összeg - havi 600 korona lenne az öregségi, a rokkantsági és a leszolgált évekért járó nyugdíjak esetében, - havi 360 korona az öz­vegyi nyugdíjak esetében, - havi 300 korona a rész­leges rokkantsági nyugdíjak, illetve azoknak az árvajára­dékoknak esetében, ame­lyekre a mindkét szülőjüket elvesztett gyermekek jogo­sultak, - 180 korona azoknak az árvajáradékoknak esetében, amelyekre az egyik szülőjü­ket elvesztett gyermekek jo­gosultak. A fent említett összeg felé­vel emelik majd azt a nyugdí­jat, amelyet a más nyugdíjjal való halmazata miatt csök­kentettek. Az említett jogi szabályo­zásnakjúlius elsején kellene hatályba lépnie, ami viszont csak akkor történhet meg, ha addig a parlament jóvá­hagyja, és megjelenik a Szlo­vák Köztársaság hivatalos Törvénytárában is. (m-n) I ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT I HAZAFIAS BLÖFF. A szlovákiai politikai pártok jelentős része hetek alatt felfedezte az 1989 novembere utáni időszakban, hogy érdemes „arccal az oltár felé" politizálni. Más szóval: profitálni lehet abból, hogy megnyerik maguk számára az egyházat. Ugyanis kiderült, a kommu­nizmus négy évtizede alatt, illetve még korábban, Jozef Tiso 1939-1945-ös „plébános köztársaságának" időszakában mássá ala­kult át a némely politikusok által romlatlannak tartott szlovák lélek. Beléje fészkelődött a nacionalizmus bacilusa, és szociálisan érzéke­nyebbé váltak az emberek. Hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom az elmúlt 5 esztendőben mindig mérsékeltebb eredményt ért el a vá­lasztásokon a „papírforma" szerint feltételezettnél, az e tényezők együt­tes hatásának a következménye. Mečiar mozgalma - látva a le­hetőségeket - jelentős erőfeszítéseket tett a hívők megnyerésére, il­letve folyamatosan próbálkozik a katolikus klérus „becserkészésével". Történelmi előzményekből adódik (1939-1945), hogy egy ideig úgy tűnt, e próbálkozások nem is voltak hiábavalóak. Mint minden párt, amely a totalitarizmussal kacérkodik, Mečiarék is apait-anyait belead­tak abba, hogy azt a látszatot keltsék, a papság az ő oldalukon áll. így múlt év decemberében a Slovenská Republikában megjelent a nyitrai püspökség 20 papjának levele, amely azt sugallta, hogy az igazi ke­resztény értékek hordozója nem Čarnogurský KDM-je, hanem a győztes mozgalom. A KDM elnöke bíróságra adta az ügyet, hamisítás­sal vádolta a lapot. Bonyolította a helyzetet, hogy nem sokkal később egy „ellenlevél" is megjelent jelentős számú szepességi egyházi sze­mély tollából. A két levél között „csak" annyi volt a különbség, hogy amíg a nyitrai papok „aláírt" levele azóta sem került elő, a szepességi „ellenlevelet" konkrét, létező papok vállalták. Bíróságra került az ügy, a bíróság Ján Čarnogurskýnak adott igazat, és arra kötelezte Ján Smolecet, a Slovenská Republika főszerkesztőjét, lapjában nyilváno­san kövesse meg Ján Čarnogurskýt, a lap kiadója pedig fizessen 100 ezer korona kártérítést. Az eset több dolgot is bizonyít. Bizonyítja példá­ul, hogy még működik Szlovákiában a független jogszolgáltatás. És bi­zonyítja, hogy a római katolikus egyház papjainak többsége komolyan veszi azt a pápai intelmet, amely szerint egyházi személyeknek nem ajánlatos beavatkozniuk a napi politikába. Hogy ez bekövetkezett, ab­ban nyilván a Vatikánnak is szerepe volt. ALAÍRÁS-KUTATÓ RENDŐRÖK. A kormánykoalíció vezető politikusai még mindig és mindenáron be akarják bizonyítani, hogy a DU képvi­selői törvénysértéssel kerültek be a parlamentbe. Az Alkotmánybíró­ság és a központi választási bizottság megállapításával dacolva, a DU jelöltjeire szavazók akaratát semmibe véve rendőrök egész seregét bevetették az aláírás-hamisítók kézre kerítésére. A Homonnai járásban valóban találtak olyan ívet, amelyen csak egyetlen aláírás bizonyult va­lódinak. Csak éppen fölöttébb gyanús, hogy ezt az ívet túlságosan könnyen megtalálták és kiemelték a nyomozók. Tehát valószínűsít­hető, hogy már az aláírásgyűjtés időszakában tudtak a létezéséről a nyomozási akció értelmi szerzői. Csak nem provokációról volt itt szó már kezdettől fogva? - teszi fel a kérdést az ember. A nyomozás „fo­gaskerékrendszerébe" a múlt héten homokszemek kerültek. Ugyanis a nyomozók bejelentették, hogy Besztercebányán is találtak egy (pon­tosabban: minimum egy) komplett hamisított ívet. A járási rendőrpa­rancsnok helyettese viszont nyomban a bejelentés után úgy nyilatko­zott, hogy semmit sem tud a hamisított ív létezéséről. Az egész ügyről megvan az emberek többségének a véleménye: a figyelem elterelését szolgálja. De még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy félelmet kelt a la­kosságban. Minimum az lesz az eredménye, hogy az embereket „elta­nácsolja" attól, hogy a jövőben éljenek a petíciős joggal, amelynek gya­korlása az állampolgár hatalommal szembeni szervezett védekezésé­nek legfontosabb eszközei közé tartozik. ^ ^ KÖZLEMÉNYEK A komáromi PTP (MUSZ)-klub értesíti a bajtársakat, hogy a II. félévi tagsági gyűlésüket június 21-én, szerdán 11 órai kezdet­tel tartják az ekeli (Okoličná na 0.) művelődési házban. Az ér­deklődők Komáromból autó­busszal juthatnak el a helyszín­re. A gyűlésen tagsági igazolvá­nyok és tagsági bélyegek kiosz­tására kerül sor. A klub ve­zetősége kéri a bajtársak megje­lenését. 0 'O 1 O A Galántai Honismereti Múze­um, a komáromi Duna Menti Múzeum, a Galántai Járási Környezetvédelmi Hivatal és a Szlovák Környezetvédelmi Ügy­nökség galántai részlegének rendezésében A természet és táj címmel június 23-án 14 óra­kor kiállítás nyílik a Galántai Honismereti Múzeumban. A kiállítás - amelyre a rendezők minden érdeklődőt szeretettel meghívnak - ez év október 16-áig hétfő kivételével na­ponta 10-től 17 óráig megte­kinthető. Losoncra és Fülekre vándorolt a fődíj (Folytatás az 1. oldalról) Csáky Pál parlamenti képviselő díszoklevelét. A XXXII. Jókai Napok felnőtt­színjátszócsoportjainak Járó fődíjat a losonci Kármán József Színkör, a diák-színjátszócso­portok fődíját pedig a füleki Ap­ropó Kisszínpad kapta. Ez utób­bi kategória nívódíját a zsűri a dunaszerdahelyi Fókusz Ifjúsá­gi Színjátszó Csoportnak ado­mányozta. A legjobb rendezé­sért járó díjat Vladimír Sadílek, a Kármán József Színkör idén bemutatott darabjának ren­dezője, a kiemelkedő pedagógi­ai munkáért odaítélt díjat pedig Szvorák Zsuzsa, a füleki Apropó Kisszínpad rendezője kapta. A zsűri különdíja Csémy Éváé, a galántai Phanta Rei Diákszín­pad rendezőjéé, a Ferenczy An­na Alapítvány díja a dunaszer­dahelyi Balaskó Edité, a legjobb színészi alakítás díja pedig a lo­sonci Csák Istváné lett. A XXXII. Jókai Napok zársza­vát Szabó Rezső, a Csemadok Országos Választmányának al­elnöke tartotta. Mint mondotta, a kulturális tárca sorozatos tör­vénysértései sem elegendők ahhoz, hogy a szlovákiai ma­gyarságot megakadályozzák ön­kifejező erejének érvényre jut­tatásában. A rendezvény jövőjét bizonytalannak látóknak a szín­padról üzente: a Jókai Napokat, akárcsak a szlovákiai magyar­ság többi nagy hagyományú kul­turális rendezvényét, nem a te­hetetlenség ereje viszi tovább. Csupán az történt, hogy az évti­zedekkel ezelőtt elhullajtott ma­gok kikeltek, és tovább szapo­rodnak. Az idei Jókai Napok, akárcsak az előzőek, a névadó író szobrának megkoszorúzásá­val ért véget. (kosár)

Next

/
Thumbnails
Contents