Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám, szombat

1995. június 21. PEDAGÓGUSOK FÓRUMA ÚJ SZ

Ó 5 I Az utolsó férfimenhely? Hölgyek, figyelem! Támadás készül az emancipáció ingatag bástyái ellen. Tájainkon is szaporodnak az ilyenolyan klubok - egyenes arányban az agyonhajszolt menedzserek rétegének bővülésével, akik itt próbálnak feltöltődni, új erőt gyűjteni, esetenként új üzleteket kötni. Ha nem kapunk időben észbe, úgy járunk, mint az angol nők: ebből is ki leszünk zárva. Angliában, a klubok őshazájában ugyanis egyértelműen az a szabály, hogy a patinás klubokba kutyát vinni szabad - de asszonyt nem! Angliában a legszigorúbb szabályzatú klubok kényelmes karosszékeiben ücsörögve a dzsentlmenek - ha szóba kerül a házszabály esetleges liberalizálása - ellenérvként mindig előhozakodnak egy történettel. E szerint Fülöp herceg, az uralkodó férje, a Garrick klub tiszteletbeli tagja egy ízben vendégül hívta a klubba feleségét. II. Erzsébet úgy döntött, alaposan körülnéz ezen a férfimenhelyen. Betekintett a rózsaszín szalonba is, a női ven dégek számára szigorúan zárt klubterembe - s kénytelen volt zsebre vágni egy meglehetősen goromba megjegyzést. Amikor klubtársai közölték a morcos úrral, hogy a lehurrogott nő Anglia uralkodója volt, állítólag így válaszolt: „Nem érdekel, ki volt az. Oda nem léphet be, és kész!" Talán ennek a kínos esetnek a hatására, három évvel ezelőtt egyesek felvetették a reform gondolatát, s a Garrickban, amely 1931 óta a színészek, jogászok, bírák és újságírók „második otthona", szavazást rendeztek arról, hogy nők is tagok lehessenek. A rebellis ötlet 362:94 arányban csúfos vereséget szenvedett. Hasonló eredményt hozott a szavazás a híres Athenaeumban, továbbá az oxfordi és a cambridge-i egyetemi klubban. Az eredmény senkit sem lepett meg, meglepetést inkább az okozott, hogy a klubtagságra aspiráló hölgyek valójában elégedettek voltak. Szerintük ugyanis már maga a kérdés felvetése is reménykeltő, a szavazás megtartása pedig egyenesen forradalmi tettnek számít a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó an gol klubokban. Egyetlen dologban bízhatnak a kirekesztett hölgyek: a klubok fenntartása, üzemeltetése is üzlet. S ha a bolt rosszul megy, enyhítenek a szabályokon, mondhatnánk: bővítik a piacot. A hetvenes években sok klub nak kezdett rosszul menni, s ha nem akartak bezárni - nyitniuk kellett a hölgyek felé. Az esetek többségében azonban a „női szakasz" - ahogyan lenézően nevezik a hölgytagokat - általában ki volt zárva az igazi „szentélyekből": a klub bárjából, a dohányzóból, s ugyanígy a szavazásokból is. A tagdíj fizetését azonban szigorúan megkövetelték tplük. A századfordulón létező 200 londoni klub közül ma már csak 40 létezik, de ezek változatlan szabályok alapján működnek, tagjaikat szigorúan megváló, gatják. Vannak azonban liberális klubok is, mint például az Academiá, amely azon felül, hogy fenntartások nélkül befogadja a nőket is, egyetlen szabályt ír elő tagjainak: cipőt kell viselniük... Bízzon a fák erejében! Azt mondják - évezredek óta mondják, hát lehet benne valami! -, hogy egyik fa árt, a másik használ. Sőt talán az is tud használni, amelyik árt... Tény, hogy a fában áramló folyadék, a fa „vérkeringése" a közelben tartózkodó, esetleg állandóan ott élő emberre is hatással lehet. Minden fa másképpen él, mások a tulajdonságai és nyilván másféle sugárzást bocsát ki magából. Fenyő: Elmulasztja a rossz kedvet, a lelki feszültséget és a megfázást! Aki sokat van fenyő közelében, az könnyen kiegyező ember lesz, és lelki békéje teszi ismertté. Kőris: Különösen az ideges emberre hat megnyugtatóan. A gyógynövényt ismerők szerint az izmokban és ízületekben tud „rendet tenni". Jegenyefenyő: Csökkenti a gyulladást. Már a középkorban felhasználták a gyantájából, törzséből és tüleveléből nyert készítményeket. Aki jegenyefenyő közelében él vagy alatta pihen, nem lesz pesszimista, sem féltékeny. Tölgy: Számos mitológiában szerepel - nem ok nélkül. Képes új életerőt adni, aktivizálja a vérkeringést és a nyirokrendszert, erősíti a pszichikumot. Akit legyengített a betegség, a tölgy alá ülve vagy törzséhez simulva visszanyeri erejét. Gesztenyefa: A „sérült lélek gyógyszere", erősítője. Az árnyékában ülő békességet, harmóniát lel. A fiatal ágak kérgéből készül az Aesculin, amely csökkenti a vérnyomást. Hárs: Általában az ember po zitív érzelmeit erősíti. Mindennapos érintkezés esetén elmulasztja a szerelemféltésből eredő nyugtalanságot és mindenféle vágyakozást (még a honvágyat is). Ha köhög, csak hársfateát igyon; megfázás, nátha, bronchitis ellen is kitűnő. Nyírfa: Szintén jó közérzetet teremt. Aki napi kapcsolatban áll nyírfával, könnyen meg tudja oldani a problémáit. Krízishelyzetben elég percekig átölelni a törzsét: közben mintegy átveszi a fa életritmusát, érzi a benne keringő életet. Bükk: A vérkeringést javítja és elmulasztja a stresszt. A bükkfa tíz-tizenöt méterre sugározza erejét, segíti a képzelőerőt és a gondolkodást, javítja a koncentrációs képességet. A következő két fa nem elsősorban pozitív hatásáról ismert Az égerfát - különösen a mézgásnak nevezett változatot - kerülje el, akinek gyenge az idegrendszere. Növeli a misztikus hajlamot és környezetére negatív érzést sugároz ki. Ugyanakkor azt állítják: „megnyitja a harmadik szemet" és lehetővé teszi a kapcsolatot a múlttal. Fűzfa: Már az ókori mitológiában is jelentős szerepet kapott. Valaha a zsidók az öröm jelképének tartották, és csodálták, hogy mindig újjá tud születni, akár egyetlen kis hajtásából is. A görögöktől ered viszont az a nézet, ami Európában máig is él, hogy a fűz a szomorúság, a gyász fája. Bizonyos keresztény gondolatvilágban azonban a kitartás, sőt a feltámadás jelképévé is vált. Sokan azt tanácsolják, jobb elkerülni a fűzfát, mert démonikus hatalommal rendelkezik. Szívesen lakik benne az ördög, a rossz szellem. Veszélyes fa, így aki rossz hangulatban van és fűzfa közelébe kerül, annak rosszkedve csak fokozódik, ahelyett, hogy elmúlna. A fűzfa állítólag arra készteti az embert, hogy világosan lássa a gondjait, de megoldást nem ad, sőt növeli bennünk az ágresszivitást... (Gyöngy) UJ MODI NEW YORKBAN Diszkó helyett mozi A hetvenes-nyolcvanas években még olyan népszerű diszkók szinte nyomtalanul eltűntek a városból. Már nem izzasztó, topis helyekre járnak a fiatalok. Sikk tisztának, jól ápoltnak és divatutánzónak lenni. Sorra nyílnak az olasz típusú kávézók, divat az európai stílus. Seregestül gyülekeznek itt a fiatalok mozikezdés előtt, akárcsak a pizzaéttermekben. A hagyományos mozik változatlanul népszerűek, Hollywood varázsa erős hatást gyakorol erre a korosztályra is. Egy filmszínházban három-négy mozi van, mindegyik négy-öt előadást tart; futószalagon gyártja Hollywood a filmeket. A fiatalok nyolc dollárért megveszik a mozijegyet, néhány további dollárért az elmaradhatatlan, óriási papírdobozokban kapható, olvasztott vajjal leöntött pattogatott kukoricát, persze a kólát is - cigarettázni néhány éve már nem lehet a mozikban. De a nagy buli mostanában Manhattan szívében egy újfajta, forradalmian más mozízás. A Sony IMAX háromdimenziós moziban - a Brodway-n minden kényelemmel és „digitális szolgáltatással" ellátott épületben - a jegyhez egy különös, elektronikus szemüveg jár. A 12 (!) emelet magasságú filmvásznon így három dimenzióban látható a film. Egyelőre két filmet sugároznak: Az utolsó buffaló és A mélytenger című alkotásokat. (B) Talán a tipikusan amerikai autósmozi is újjászületik A szerelmet bizonyítani kell Egy réges-régi lovagtörténet szól a legnagyobb szerelmi vállalkozásról. Ismerték Franciaországban és Olaszországban, később a német költészetben is megszólalt. Lehetséges, hogy eredetileg Franciaországban énekelte meg dalnoklovag. Hősét franciául Rolandnak hívják, olaszul Orlandónak. Magyarra Lórántnak szokták fordítani. Nos, ez a Lóránt halálosan szerelmes volt a Kunigunda nevű gyönyörűséges hölgybe, aki fenn lakozott egy pompás vártorony legfelső emeletén, onnét szokott az ablakon át lenézni. Lóránt pedig éjjel-nappal az ablak alatt sétált, énekelve vallott újra meg újra szerelmet, és fogadkozott, hogy mindent megtenne a hölgy szerelméért. Kunigunda le is jött a hosszú csigalépcsősoron, maga elé bocsátotta a szerelmes ifjút, és közölte, hogy próbára teszi. S ha kiállja a próbát, mindhalálig az övé lesz. A próbatétel ez volt: Lóránt lovag páncélban és sisakkal ugorjon a tengerbe, ússza át a vizet Ázsiáig, ott keresse fel minden moszlimok urát, a kalifát. Szerezze meg három zápfogát, valamint egy csomót a szakállából. A fogakat csomagolja a szakáll szőrcsomójába, azzal ússzon át megint a tengeren, de se a szőr, se a három fog ne nedvesedjék meg. Ha ezek után visszatér Kunigundához, már hozhatja is magával a papot. Lóránt el is indult. Amint a tengerpartra ért, ott a kövön látja ülni a tündérek királyát: Oberont. Éppen szomorú, mert összeveszett a feleségével. Meg is érti Lóránt nagy szerelmét, és felajánlja, hogy segít neki. A tündérkirály nyakába veszi a lovagot, ő ugrik a tengerbe, úszik a víz alatt. Úgy tűnik, hogy a páncélos lovag úszik. Partra is szállnak. Megbeszélik, hogy Oberon láthatalanul be lebújik a kalifa fogaiba és irtózatos fájdalmat okoz. Lóránt pedig kiadja magát fogorvosnak, ígéri, hogy meggyógyítja a szenvedő turbános uralkodót. így is történik, Lóránt igen könnyen kihúzza azt a három zápfogat. A fájdalom azonnal elmúlik. A kalifa megkérdi, mit kíván a csodálatos gyógyításért. Erre az álfogorvos nem kér egyebet, csak annyit, hogy levághasson a fejedelmi szakámról egy kis csomót. Se a kalifa, se basái nem hallottak ilyen olcsó árat egy or vostól. Maga a kalifa nyújtja az ollót, hogy vágja ki azt a kis szőrcsomót. Persze visszafelé is úgy mennek, ahogy jöttek. Oberon úszik a víz alatt, nyakában ül a lovag, kezében tartja a zsákmányt: a három zápfogat és a szőrcsomot. így a messziről hozott ajándék száraz marad. A parton azonban nem találnak papot. Sebaj, Obe ron egyszeriben püspökké változik. Az esküvőt azonnal meg lehet tartani. HEGEDŰS GÉZA TV-magazin Az oldalt írta és szerkesztette: Görföl Zsuzsa Nem sértett meg senkit Sajdik Ferenc, az egykori Ludas Matyi legendás karikaturistája egy vadonatúj lapnál, a Pesti Viccnél dolgozik. • Előfordul a karikaturisták között is alkotói válság? - Mikor a Rádióújságnál dolgoztam, nem volt munkaköri kötelességem a karikatúrakészítés, és ezért nem is igazán találtam ki semmit. Amikor viszont átkerültem a Ludas Matyihoz, ahol minden keddre le kellett tenni 7-8 vázlatot, szóval ha rááll az ember, akkor már jön magától. • A „forma", a termelékenység összefügg-e a jó kedéllyel? - Semmi köze a jókedvhez. Ez egy szakma, leül az ember, és csinálja. Gyakran egyébként, ha rossz a kedvem, jobb poénok jutnak eszembe, mint amikor vidám vagyok. • Több rajzolón is észrevettem már, hogy hasonlítanak az általuk megformált figurákhoz. - Engem is felismertek már a rajzaim után úgy, hogy azelőtt sohasem láttak. Ha nem is az utcán, de kiadókban, szerkesztőségekben már többször is előfordult. • Ön rajzolta a Pom-Pom sorozat figuráit. Mint karikaturistát nem fárasztotta el a számtalan fázisrajz? - De igen. Hívtak a filmgyárhoz dolgozni, de pont ezért nem mentem. Fázist nem rajzoltam, de magát a forgatókönyvet is elég volt megcsinálni, hisz az is 120 rajzból állt. Nekem még mindig az újságrajz az igazi. • A Pom-Pomban mi volt meg előbb, a rajzok vagy a mese? - A rajzok születtek meg hamarabb, és ezek ihlették Csukás Istvánt. Rajzoltam egy kislányt, akinek a fején volt valami, ehhez ő találta ki, hogy olyan mint a kalapom, ebből lett a Pom-Pom. • Ha jól tudom, egy új ajándékozási dilit, a humoros kis agyag- és kerámiafigurák vásárlási lázát ön indította el... - Egyszer kiállításra készítettem kerámiákat, ami sokaknak teszett... Ezután Endrődi István lánya és az én lányom elkezdték sorozatban gyártani. • A karikatúra kényes műfaj. Előfordult-e pályafutása során, hogy valaki megsértődött humoros rajzai egyikén? - Nem. (Blikk) Óvoda az öregek otthonában Lyonban, az öregek otthonában a legfiatalabb és a legidősebb generáció kapcsolatát vizsgálták. A Les Lucioles óvoda pöttöm gyermekei az Együtt élni orvosi kutatási program keretében találkoznak az otthon - túlnyomórészt nyolcvan év feletti - lakóival. Az óvónők által a szokásos formában gondozott gyerekek naponta fogják a játékaikat és meglátogatják az öregeket. A gyermekek együtt játszanak, énekelnek, festenek az otthon lakóival, akik most már maguk is igényt tartanak az óvodások látogatására. Aki azelőtt naphosszat ágyban gubbasztott, most felkel, kisminkeli, illatosítja magát. Várja a gyerekeket. Élete új értelmet nyert magyarázza az egyik ápoló. A szülők a kezdeti idegenkedés után ma már lelkesednek a nem mindennapi nevelési módszerért. Olyannyira, hogy az óvodában időközben felvételi várólistát kellett bevezetni. Ugyanis, mint kiderült, a szeretet és a gondoskodás érzése nagyon gyorsan kifejlődik a gyermekekben az idősekkel közös foglalkozás során. (Gy-gy)