Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-15 / 138. szám, csütörtök

1995. június 15. OLVASOINK OLDALA UJSZO Tisztelt szerkesztőség! Igen nagy örömmel olvastam lapukban a Fecskelesen a Borostyánkőre - Mitsubishivel c. cikket, mégpedig azért, mert végre-valahára a turisztikai ajánló cikkből kiderült, merre is járunk. Eléggé el nem ítélhető módon ugyanis eddig nem tudtam, hogy Borostyánkő az a szlovák,

Pajštún magyar neve. Isten tudja, hol kerestem volna, ha végül ki nem derül. Ugyanez a helyzet a többi közelebbi-távolabbi településsel, amelyeket a térkép alapján bizony csak szlovák megnevezésükön ismerek, kivételt jelentenek a nagyobb városok, közismert települések. Félreértés ne essék, magyar voltam és vagyok , a gyerekeimet is annak nevelem, de én bizony szívesen venném a kétnyelvű névhasználatot az újságcikkekben is. Az autóstérképek úgysem lesznek azok. Nem csak én zsörtölődöm, mikor fogalmam sincs, a nevezett település hol van. Jön a nyár, elindulnak az autósok, sokunknak adhatnak utazási tippeket, ezért jó lenne, ha a cikkekben közölt településeket könnyen meglelnenk a térképeken. NAGY ILDIKÓ Somorja Sajnos, az iskolák anyagi megszorultságáról naponta hallunk a televízióban, olvassuk az újságokban. A csallóköznádasdi alapiskola pedagógusai, a szülők és a tanulók az ilyen megszorult helyzetben a már sokszor bevált módszerhez, a hulladékgyűjtéshez folyamodtak. Papírt gyűjtöttek a szorgalmas gyerekek, 1200 kilogrammot szedtek össze. Majd a vasgyűjtés következett, a szülők segítségével 3300 kilogramm hulladékvasat halmoztak fel, amelyeta helyi magánvállalkozók segítségével szállítottak el. A befolyó pénzből a pedagógusok a gyerekekkel uszodába készülnek, az év végén Vöröskőre és a Driny barlangba látogatnak. BÓNAZSUZSANNA Csallóköznádasd Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Alternatív módon a szlovákok ellen is? A Pravda című napilap egyik nemrég megjelent számában a fenti címmel jelent meg egy jegyzet. íme a jegyzet rövidített szövege: „A szlovák iskolákba sok magyar nemzetiségű diák is jár, egyes falvakban ők képezik a tanulók 80 százalékát. Ám ha beindul az alternatív oktatás, nyilvánvalóan sok magyar szülő kiveszi gyermekét a szlovák iskolából, s beiratja az alternatív iskolába. Ennek az egyébként is kis számú szlovák iskolák látnák kárát, sőt, a kisebb községekben ezek az iskolák teljesen megszűnnének. A gyakorlatban ez azt jelenthetné, hogy a szlovák szülők gyermekeinek, ha csak nem akarnának vagy húsz kilométernyiről bejárni, a saját országukban kötelezően meg kellene tanulniuk magyarul, s a kétnyelvű oktatást kellene látogatniuk. Könnyen érthető, hogy ilyen helyzetben a déli vidékek a szlovákok részére már nem lennének otthonosak és vonzóak. A tervezet kiagyalói gondoltak ezek re a potenciális buktatókra is?" A kis jegyzet meglepő őszinteségről árulkodik. Hiszen már a cí me is elárulja, hogy az alternatív iskolák - mindennemű szépítgető indoklások ellenére is igenis: a szlovákiai magyarok ellen jönnének létre. Különben mit keresne a jegyzet címében „a szlovákok ellen is?" kitétel. Megdöbbentő és nemzeti kisebbségünk semmivel sem igazolható nagy-nagy szégyenéről és identitástudatunk sokak általi elárulásáról tanúskodó tény az olyan szlovák tanítási nyelvű iskolák léte, melyeknek tanulói nyolcvan százalékban (!) magyarok. A jegyzetíró elképzelhetetlennek tartja, hogy a szlovák szülők gyermekeinek „a saját országukban" esetleg magyarul is meg kellene tanulniuk. Az viszont - bizonyára - magától értetődő, hogy a szlovákiai magyar „rabszolgák" gyer mekeit megalázó és a demokráciát maximálisan megcsúfoló módon felemás oktatási nyelvű iskolákba szeretnék kényszeríteni??? Igen. helyes az idézett jegyzet befejező mondata. Az alternatív iskolák tervezetének kiagyalói valóban nem gondoltak arra, hogy ennek az oktatáspolitikai torzszüleménynek csakis buktatói vannak. Olyan buktatói, melyek az egész világ számára bizonyítják, hogy oktatásügyünk oly messze van a demokrácia alapelveitől, mint Makó Jeruzsálemtől, ha a távolságot beszorozzuk - legalább százezerrel... SÁGI TÓTH TIBOR Ipolyság A tolerancia iskolapéldaja Tudvalevő dolog, hogy az ENSZ az 1995-ös évet a tolerancia évének nyilvánította. Sajnos, egyesek ezt semmibe veszik, sőt ott ártanak egymásnak az emberek, ahol csak tudnak. Ez főleg a nagypolitikában fordul elő. Szerencsére azonban a kisebb közösségek megértik egymást, nyelvre, nemzetiségre való tekintet nélkül. Az egymás iránti tisztelet iskolapéldájának lehettünk szemtanúi a közelmúltban Szímőn (Érsekújvári járás), a helyi futballpályán, ahol a szímői vegyes csapat, a roma tizenegy, valamint a tótmegyeri vegyes csapat és az Union Palárikovo mérték össze erejüket. Mivel a tótmegyeriek technikai okokból nem érkeztek meg a megbeszélt időben, így a szímői csapat a romák által összeállított csapattal mérte össze tudását. Annak ellenére, hogy a Gulicska Róbert csapatkapitány vezette vegyes csapat beleadott apait anyait, mégis a romák vitték el a pálmát. A tótmegyeri csapatok is nekigyűrkőztek, azonban ők fejet hajtottak a romák tudása előtt. A nem éppen nézőcsalogató időjárás ellenére szép számú közönség, sportrajongó hangosan buzdította saját csapatát. Akik kilá togattak a sportpályára, bizonyára nem csalódtak, hiszen színvonalas, durvaságoktól mentes találko. zóknak lehettek szemtanúi, nyelvre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Ajánlatos lenne, hogy ha egyes politikusaink is ellátogatnának az ilyen jellegű találkozókra, hogy lássák, tapasztalják, lehet és kell is súrlódásmentesen, teljes megértésben egymás mellett élni. A futballtorna létrejöttének megvalósításáért dicséret illeti a helyi futballszakosztály vezetőjét, Borka Gábort és a vezetőség min den tagját, amiért bér- és díjmentesen a csapatok rendelkezésére bocsátották a sportpályát. NAGYANDRÁS Szímő Veszélyes megosztottság Önállónak, szabadnak és demokratikusnak kikiáltott országunkban egy különös szokás lett úrrá bizonyos körökben. Minél nemzetiebbnek képzeli el magát az állampolgár, annál nagyobb szükségét érzi annak, hogy valahol, valami módon véleményt nyilvánítson szabadon és demokratikusan megválasztott köztársasági elnökünkről. Az ország első emberéről olyanok mondanak elmarasztaló véleményt, akiknek írásaiból, mondanivalójukból kitűnik, hogy sokszor még azt sem tudják, merre van észak. Nem mintha íráshoz és publikáláshoz való jogukat vitatnám. De „álljon meg a meneti".Csak azért, mert ma egyeseknél szokássá vált, még nem nevezhető etikusnak, hogy mindenki, aki arra elhivatottnak érzi magát, leköpje a köztársaság elnökét. Függetlenül attól, hogy ki az, aki ezt a tisztséget viseli. Nagyon csodálkozom olyan napilapok szerkesztőségén, amelyek válogatás nélkül helyet adnak ilyen hangú „irományoknak", csak azért, mert pártérdekűk ezt így kívánja meg. Nem tudatosítják azt, hógy olvasótáboruk előtt lejáratják a köztársasági elnöki tisztséget, mint olyat. Utána már akárki is lesz szeretett országunk első embere, ez jut majd ki neki osztályrészül. De hogyan is tisztelhetné a „nemzeties polgár" azt az elnököt, akit saját mozgalma (pártja), mely őt az elnöki tisztségre javasolta és megválasztotta, sem tiszteli, becsüli. Ezt a tisztséget nem tisztelő folyamatot elég csak elindítani. Ha a hangoskodók megengedhetik maguknak a köztársasági elnök pocskondiázását, miért ne engedhetnék meg maguknak mások befeketítését is. Következnek majd a bírók - beleértve a legfelsőbb bíróságot, a papok, sőt püspökök is, tanítók, or vosok, szakszervezetek, az önkormányzatok tisztségviselői, a másként gondolkodók, a más felekezetűek és nemzetiségűek, a sor végeláthatatlan. Ez a meglátás talán kissé eltúlzott. De a feltételeket megteremtették ehhez az ilyen mérges nyáltól fröcsögő lapok. A „Már soha többé viszály" csak alkalmi, választások előtti szlogen volt. Hogy mennyire nem telt meg tartalommal, arra a legjobb példa a mai megosztott társadalom. Ameddig ez meg nem változik, addig nem lesz hitelünk sem szomszédaink, sem az európai közösségek előtt. Kacsintgatásunk a NATO és az Európai Unió felé meddő kísérlet marad. Kár. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Megismertük az Ipoly mentét 1994. november 18-án az Ipolysági Magyar Tannyelvű Alapiskolában került megrendezésre a Múlttal a jövőért elnevezésű honismereti vetélkedő. Témája az Ipoly mente falvainak, városainak, híres szülötteinek közelebbről való megismerése volt. A versenyben 10 iskola csapatai vettek részt az Ipoly mindkét oldaláról. A vetélkedő arra ösztönözte iskolánk igazgatóságát, hogy egy közös kirándulást szervez zenek a versenyben résztvevők számára azzal a céllal, hogy a történelmi helyeket a valóságban is megismerjük. Május első felében ez a terv meg is valósult. Első állomásunk az ipolysági városháza volt, ahol megtekintettük az egykori Hont vármegye címerét. Ezután Pereszlény következett, Manga János néprajzkutató szülőhelye. A magyar-szlovák határt Ipolyszalkán léptük át. A Börzsöny alatti falvakban is sok élményben volt részünk. Nagybörzsönyben megtekintettük a 11. században épült Szent István templomot. Ebben a községben szerettük volna megnézni a bányásztemplomot is, de sajnos nem sikerült. Később Vámosmi kola nevezetességét, az Esterházy-Huszár kastélyt tekintettük meg. A finom ebédet Kemencén fogyasztottuk el, a faluban pedig megnéztük a régi Hont vármegye épületét. Követ kező állomásunk Hont község volt. Elsőként a falu határában található Csitári-forráshoz látogattunk el. A népi hiedelem szerint ennek a forrásnak gyógyító hatása van. Végül Drégelypa Iánkra érkeztünk, ahol virágot helyeztünk el Szondi György emlékművénél. Jártam már Magyarország nagyobb városaiban, továbbá Bécsben, Berlinben, Prágában, de az Ipoly túlsó partjával csak most ismerkedtem meg. Örülök, hogy megismerhettem ezeket a falvakat, hisz olyan közel vagyunk egymáshoz. Elválaszt bennünket az államhatár, de összetart a közös múlt és az anyanyelv. Köszönettel tartozunk tanítóinknak és mindazoknak, akik megszervezték ezt a kirándulást. BALOG TIBOR Felsőszemeréd Nyomós ok (ok) A határontúli sajtóból tudom, hogy „az idén Magyarországon uborkából túltermelés lesz. Ez rossz a termelőnek, ám a vásár lő számára nyilván előnyös". Kies szép-kis hazánkban, itt Dél-Szlovákiában, pontosabban: Jókai, meg Kassák városában, 25 szlovák koronáról 16-ra zuhant le a banán ára. Lám a déligyümölcs sem bírja a hirtelen jött kánikulát - még az uborkánál is romlandóbb portéka. Ez rossz az eladónak, ám a vásárló számára előnyös. Persze, csak addig, amíg a hidegfront be nem tör. (De már azóta be is tört.) Hát, az élet már csak ilyen. Én meg most inkább azon gondolkodom, hogy mi a jó fene kellene ahhoz, hogy - az uborkához és a banánhoz hasonlatosan - a lábbeli ára is lefelé csusszanjon valamelyest. Talán a járdák állapotára kellene hivatkozni, de úgy hiszem, hogy ez Mečiaréknál (most) nem jönne be. Pedig, még a pártállam idején vásárolt 570 koronás, szürke féltopánom már igazán a végét járja. Nem és nem találom a megoldást, de azért reménykedem. Azt viszont tudom és érzem, hogy valahol szorít a cipő. Pedig az uborkán, meg a banánon megspóroltakat már félre is tettem. Azért még mindig türelmes vagyok, - most árgus szemmel figyelem a borsóárak alakulását, meg az időjárásjelentést. VÖRÖS PÉTER Kamocsa A TUDÁS MINT ENGEDETLENSÉG ÚJ SZ

Ó, 1995.V.30. Olykor elkerülhetetlen az engedetlenség „Nem tetszik nekem ez az engedetlenségi akármi" konstatálja Dusza István az írásában. Más helyen ezt írja: „Ennél sokkal fontosabb, hogy legyen elegendő szülő, aki magyar iskolába íratja gyerekét. Márpedig sokkal meggyőzőbb lenne, ha holmi engedetlenségi kampányok szervezése helyett a pedagógusaink a tanításra, a nevelésre fordítanának nagyobb gondot." Fenntartás nélkül elfogadom Dusza István véleményét a gyakorló pedagógus színvonalas munkájának pótolhatatlan jelentőségéről. Nem érthetek azonban egyet a polgári engedetlenség egyértelmű helytelenítésével. Tudatosítanunk kell, hogy színvonaJas nevelőmunkát csak megfelelő feltételek között lehet végezni. Márpedig az új nemzetiségi oktatástervezet nem a magyar nyelvű, oktatás színvonalának emelésére, hanem teljes elsorvasztására irányul. Ahhoz, hogy eljuthassunk odáig, hogy valamennyi iskolánkban magas színvonalú képzés folyjon, elsősorban biztosítani kell fennmaradásunkat, és ezen felül még számos más előfeltételt is, úgymint a színvonalas magyar nyelvű pedagógusképzést és a hatékony oktatáshoz nélkülözhetetlen szakmai intézményhálózat kiépítését. Nem szállok vitába Dusza Istvánnal akkor sem, amikor azt hangsúlyozza, mennyire fontos számunkra, hogy minél több szülő írassa magyar iskolába gyermekét. De még ilyen magatartással sem lehet kivédeni az iskolarendszerünk ellen indított frontális támadást. A tervezet kiagyalói nagyon agyafúrt módon számtalan csapdát állítottak fel nekünk. Még ha egyetlen gyermeket sem íratnának alternatív osztályba, akkor is érvényesülne a többi korlátozó intézkedés. Csak kapásból hadd szóljak néhányról. Felső tagozaton a szlovák nyelvet, polgári nevelést, történelmet, földrajzot szlovák nemzetiségű tanító tanítsa. A természettudományi tantárgyak oktatása szlovák nyelven történjen. Az ugye aligha képzelhető el, hogy a szlovák nemzetiségű tanítók magyarul oktatnák az említett négy tantárgyat. Ezekhez jönnek még a természettudományi tantárgyak, és máris megnézhetjük magunkat. Törhetjük a fejünket, hogy mit lehet ezek után magyarul oktatni az ún. magyar iskolákban. Valószínűleg a magyar nyelvet, a zenét és a rajzot. A testnevelést e csoportba nem sorolhatom, mivel a testnevelési órákon már jó ideje kötelező a szlovák vezényszavak használata. Azt tervezi az oktatási tárca, hogy a magyar óvodákban, óvodai osztályokban heti 28 órát szlovák nyelven kell oktatni. Kérdés, hogy heti 28 órán túl lehet-e egyáltalán további oktatásról beszélni óvodáskorú gyermekekesetében. Ezenfelül az apróságok valószínűleg már csak aludni lennének képesek magyarul. Az ilyen jellegű intézkedések ellen erélyesen fel kell lépnünk. Előállhat olyan helyzet, amikor nem elég a szülő részéről, hogy magyar iskolába járatja gyere két, és nem elég a pedagógus részéről, hogy szakmai szempontból hivatása magaslatán áll. A konkrét, anyanyelvű oktatásunkat korlátozó intézkedésekre reagálnunk kell, akár polgári engedetlenséggel is! Bekövetkezhet olyan helyzet, hogy az igazgatóknak, a tanítói közösségeknek nyíltan ki kell állniuk egyetemes érdekeink védelmében. Erre meglátásom szerint nincs meg részükről a szükséges elszántság. Valamennyien tudjuk, hogy ez a bátortalan magatartás igen súlyos következményekkel járhat. Elvégre iskoláinkban kerülne sor az anyanyelvű oktatásunk felszámolását célzó intézkedések gyakorlati megvalósítására. Nyilvánvaló tehát, hogy ha tanítói munkaközösségeink szükség esetén nem mernek egységesen és kellő időben nemet mondani és meghunyász kodva követik a tanügyi szerveknek az utasításait, a szülők kerülnek az eseményeket befolyásolni nem tudó statiszták szerepébe. Csak egységes kiállással lehetünk eredményesek ebben a küzdelemben. EGYÜD LÁSZLÓ Feled Új módszereket az oktatásban Teljesen gyászba borulni nem szabad az oktatásügy körül zajló hullámverés miatt, hanem éppen ellenkezőleg, hangoztatni, megmutatni kell, hogy a nemzetiségi iskolákon mindig többletmunka folyik. Ismerek iskolákat, ahol kitűnően beindult a tolnai, a zsolnai módzser. A gyermekek könnyebben és hamarabb megtanulnak olvasni, logikusan gondolkodni, stb. Ebbe és minden másba belefognak kötni az illetékesek, mert nem az ő elavult ötleteik élnek iskoláinkban. Ismét papírokat fognak követelni, mint az elmúlt 40 év iskolarendszere idejében. Csak a papír volt a fontos - a háttér nem. Mindezek után a gyakorlott pedagógusok nemcsak rajzolva számoltatták a tanulókat, hanem, kórusban (egyénenként) az egyszeregyet sem felejtették. Bízom abban, hogy bármilyen papírharc hátterében ott marad az igazi pedagógus. Több lelkes fiatalt ismerek, akik ezen új módszerekkel könnyítettek a gyerekek dolgán, az oktatáson, és ők felvállalták saját költségükön a továbbtanulást, a többletmunkát. Nem szabadna megengedni, hogy irigységből visszafordítsák és megnyomorítsák az új sikeres oktatási-elveket. HAJTMAN KORNÉLIA Nána