Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-25 / 120. szám, csütörtök

1995. május 19. VÉLEMÉNY ÚJSZÓ _9J GOMBASZOG 1995 Nem szakad meg a hagyomány Amint arról az elmúlt napokban értesültünk, a Csemadok a közismert anyagi gondok, szorítások ellenére az idén is megrendezi, s immár negyvenedik alkalommal, a gombaszögi országos kulturális ünnepséget. Ennek megszervezésében minden évben a helyi rendezőkre hárul a legnagyobb teher, így felkerestük a Csemadok rozsnyói területi választmányának titkárát, Fábián Editet, hogy megtudjuk, hol tartanak a gombaszögi ünnepség előkészületei. - A Csemadok-munkatársak találkozóján úgy.határoztunk, hogy ha szerényebb körülmények között is, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy ne szakadjon meg a festői gombaszögi völgyben a négy évtizedes hagyomány, s így 1995-ben is találkozhassanak itt a kultúránkat szerető és ápoló emberek. • Mikor kerül sor az idei rendezvényre, és megtudhatjuk-e annak műsorát? - Már korábban rögzítettük az időpontot, ami most június 24-re és 25-re, szombati és vasárnapi napra esik. A pontos műsortervet ezekben a napokban véglegesítjük, de az már biztos, hogy a szombati nap kétféle csemegét is ígér a Gombaszögre látogatóknak: a délutáni órákban.lép fel egy nagy koncert keretében a magyarországi P. Mobil és a Skorpió együt-, tes, majd az esti főműsorban mutatkozik be a Magyar Állami Népi Együttes, az amerikai turnéján is nagy sikert aratott műsorával. A vasárnap során gyermekprogramokat láthat a közönség, és akkor lépnek színpadra a legjobb hazai népi együttese-' ink. • A jelenlegi áldatlan helyzetünket ismerve anyagilag hogyan sikerül biztosi tani a rendezvényt? - Mindenkit, aki csak tud. arra kérünk, hogy segítsen, mert a Csemadok nagyon rosszul áll anyagilag. Az országos választmányunk pillanatnyilag még nem tud egyértelműen nyilatkozni Gombaszög anyagi fedezéséről. Gyűjtenünk kell rá a pénzt, szponzorokat keresni. Az előző években volt a rendezvénynek főtámogatója is, az idén még ez a hely is „kiadó". • Lesz-e az idén televíziós közvetítés a magyarok kulturális találkozójáról? - A Szlovák Televíziónak felajánlottuk, hogy a hagyományoknak megfelelően a 40. gombaszögi találkozóról is közvetítsék a vasárnap délutáni műsort. A Východ nán zajló fesztivál miatt ezt most nem tudják megtenni. Azt az ajánlatot kaptuk tőlük, hogy felvételt készítenek a rendezvényről, de úgy, hogy ahhoz minden szükségeset mi biztosítsunk, s ezért még fizessünk is. Ezt így nem tudtuk elfogadni, és a gombaszögi ünnepségekről való közvetítés jogát felajánlottuk a Duna Televíziónak. AMBRUS FERENC A MAGYAR JAKOBINUSOK ÖRÖKSÉGÉRŐL A nemzetiségi tolerancia előfutárai A korszak történetének kutatóitól származó szakcikkekkel emlékeztek meg a vezető magyarországi lapok a magyar jakobinusok kivégzésének 200. évfordulójáról. A történetiség szelleméhez és a történészi felelősséghez ragaszkodó publicisztikai megközelítés mögött nyilván a történeti valóság láttatása iránti fokozott igény munkál. A magyarországi jakobinus mozgalom vagy mondhatni Martinovics és kora ugyanis igencsak alkalmasnak bizonyult a mindenkori jelen társadalmi-politikai érdekeihez igazodó értelmezésekre. Igaz, már jó két évtizeddel ezelőtt egyre inkább kiszorult a történetszemléletet alakító felelős fórumok szakmai eszköztárából a közvetlen ideológiai látószög. Erejét vesztette az a beállítás, mely a magyar jakobinusok szervezkedésében a történelmi örökséget a meg nem valósult, illetve korát megelőző népforradalmi törekvésekre szűkítette le, oly módon, hogy az szinte előfutára annak a fejlődési vonulatnak, mely úgymond törvényszerűen a népuralommal azonosított kommunista hatalomátvételben csúcsosodott ki. Az ilyesfajta aktuálpolitikai szempontok korábbi erőszakoltságán a publicisztikában is felülkerekedett a XVIII. század második felének ellentmondásait érzékeltetni igyekvő ár nyalt történeti kép. Az ideológiai kötöttségek meglazulása azonban nem lehetett mentes a történeti köntösben jelentkező, a hatalmi fennhatóság által odakényszerülő eszmei-politikai érdekek áttételes megjelenítésétől. A kádári rendszer korlátozott reformkísérletei szinte mágnesként irányították a figyelmet a magyar jakobinusok céljaiban meglevő abszolutizmus elleni reformpróbálkozásokra, amelyek elképzelésük szerint kétszakaszos fokozatossággal vezettek volna radikális forradalmi végkifejlethez. A Kádár-korszak repedéseiben kapaszkodót kereső magyar értelmiség számára a jakobinusok helyzete nemcsak párhuzamokra ébresztett rá, hanem modellértékű azonos vonások keresésére serkentett. Az értelmiség és a hatalom viszonyának kiélezett, példázaterejű megragadására ösztönözte Martinovics roppant ellentmondásos alakja a hetvenes évek végén Hankiss Ágnes szociálpszichológust, és lényegében ugyanilyen ráérzésekkel szolgált Elek Judit 1982-ben készült Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében című filmje is. Az annak idején nagy visszhangot kiváltó filmet most, az évforduló kapcsán műsorra tűzte a Duna Tv. A nézőnek alighanem be kell ismernie, hogy mára mennyit vesztett erejéből az a szellemi izgalom, mely egy jó évtizeddel ezelőtt még lázba hozott értelmiségi köröket. 1982-ben a Mozgó Világ hasábjain Mészöly Miklós olyan művészi teljesítményként értékelte az alkotást, ami méltó a magyar jakobinusokhoz kapcsolódó, „előre-hátra sommázó", időtálló rejtélyes történelmi sűrítmény értelmező és cáfoló megvilágításához. Szerinte felér egy perújrafelvétellel. Múlt és korabeli jelen ilyen eleven érintkezéseként hatott Hankiss Ágnes szociálpszichológiai tanulmánya is. A szerző nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a hatalmi szervezet és nyugtalan tehetség feloldhatatlan konfliktusaként érzékeltesse azt a személyiségben rejlő kettősséget, melyben összeszövődött Martinovics haladás iránti elkötelezettsége a rendőrügynöki, besúgói szerep vállalásával. Katartikus erejű volt annak idején ez a tanulmány, de nem találkozhatott a konstrukciókat elvető történészi rokonszenvvel. Az önszembesülésre késztető erő alighanem ma sem tagadható meg e dolgozattól, azok után, hogy a bukott rendszer titkosszolgálatának csápjai aszerint hagytak keserű nyomokat az emberek életében, hogy kinek-kinek újrahelyezkedve mennyire nem sikerült kiügyeskedni a személyes felelősség alóli kibúvást. Talán éppen ezért is maradt a szóban forgó tanulmány visszhangtalan a rendszerváltozás után, most pedig a bicentenáriumi megemlékezés láthatóan nélkülözi a korábbi Martinovics-központúságot és a történelmi áthallásokat. De kérdés: vajon a történelmi fejlődés nem állít-e előtérbe olyan értelmiségi léthelyzeteket és szerepköröket, amelyek valahol, más pontokon, talán kevésbé eltorzult formában, de érintkeznek a jakobinusok egyéni és közérdeket párosítani akaró igyekezetének megrázkódtatásaival. Újabban a szaktörténészek arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar jakobinusok fellépése csak nemzetközi összefüggésekbe ágyazódva szabadulhat meg a közhelyektől. S ez együtt jár a hazai talajban gyökeret eresztő változtatási készségnek és a nyugati gondolkodás befogadásának akadályokkal terhes találkozásával. A magyar jakobinusok társadalom-átalakítási elszántsága olyan időben jelentkezett, amikor a polgári átalakulás feltételei még csak érlelődtek. De lehet, hogy ekkor csíra formájában keltek életre olyan tendenciák, amelyekbe a polgári fejlődés évszázadok múltán lehel új életet. Úgy tűnik, ilyennek számíthat a jakobinusok nemzetiségpolitikai felfogása. Egyedülállónak és társtalannak minősíti a történészi összegzés azokat az elképzeléseket, amelyeket a magyarországi nemzetiség kérdéssel kapcsolatban a legrészletesebben Martinovics Ignác fogalmazott meg. Nemzetiségi elven nyugvó föderalizálást szorgalmazott, mely szerint a szlováklakta területek is tartományi alkotmánnyal, autonómiával rendelkező államtestként tártoztak volna Magyarországhoz. A tartományok határait, így a szlovákmagyar határvonalat is tudományos módszereket alkalmazó bizottság szabta volna meg, messzemenően figyelembe véve a földrajzi és a helyrajzi sajátosságokat. Nem jelentéktelen körülmény, hogy a jakobinusok soraiban nem magyar, így szlovák származásúak is voltak. Maga Martinovics szerb anyanyelvű volt. A szlovák történészek joggal mutattak rá, hogy a Martinovicsféle koncepció mögött elmaradt magyar részről minden későbbi rendezési készség. Egyes szlovák történészek viszont a trianoni határmegvonás előzményét vélik benne felfedezni. Jó adag, sajnos, a szlovák közvéleménybe mélyen beivódott egyoldalúság kell ahhoz, hogy valaki a trianoni területszerzés praktikáit azonosítsa a jakobinusok tervezetének mély demokratizmusával. Van hát a nemzetiségi tolerancia rezgéshullámain érkező üzenete is a magyar jakobinusok mártír-áldozatokkal járó szándékának. Lehet, hogy e koraszülött próbálkozás olyan sokrétű örökséget hordoz magában, mely összefonódik a demokratikus polgári értékek hosszú időre szóló kiteljesedésével. KISS JÓZSEF Afrika művészete Dunaszerdahelyen Fekete Afrika művészetét bemutató eddigi legterjedelmesebb hazai kiállítás tekinthető meg napjainkban a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. A Kenyából, Tanzániából, Mozambikból, Ghánából, Zimbabwebői és Elefántcsontpartról származó anyag egyrészt az ott élő törzsek kultikus célokra készült tárgyait, másrészt pedig az ottani művészek modern alkotásait mutatja be. Az utóbbiak közé tartozik például a makondi törzshöz tartozó Samaki fafaragó, aki az ötvenes években Setan néven alapított új stílust. Ennek jelentése sátán, ördög, és az ilyen stílusú műveken az emberi testrészek gyakran deformált formákban jelennek meg, miközben a faragók követik a fa természetes formáját. A kiállításon egyébként a stílus több követőjének alkotásai is megtekinthetők. Mag Gyulától, a múzeum igazgatójától megtudtuk, hogy a kiállítás tulajdonosa, Miroslav Petrovsky az anyagot tíz évig gyűjtötte Fekete Afrikában, majd pedig tavaly ősszel egy tárlatnyitón annyira megtetszett neki a dunaszerdahelyi múzeum új kiállítóterme, hogy ezt választotta gyűjteménye premierjének színhelyéül. A kiállítás Dunaszerdahelyen július elejéig tekinthető meg, azután a Szlovák Nemzeti Múzeumba kerül. (tuba) Páskándi Géza 62 éve Élt 62 évet és egy napot, ebből hatot (ötvenhatért) a kommunista Románia börtönében. Csaknem élete egytizedét. Huszonévesen. Kinyilvánított büntetlenség (mintha nem is ültél volna), az ezzel kijáró bizalmatlansági plecsni: a kabátként rárakott fagyos légkör szorítása - támadások „otthon" és az „anyaországból". Rendszerhűtlenség kalodája. Hová legyen az ember, ha költő, ha magyar, s ha nincs otthona? Átköltözik és visszasajog. Itt él, és onnan álmodik. A „rendszerben" nem lehet otthon lenni, csak kibírni és dolgozni. A megkötözhetetlen szellem utat tör, kifelé, befelé. Visszaás és szárnyra kap. Apáczai Csere János és Fouché. Abszurd és nemzeti. Játszani merészel, és a Kádár-korszak dróthálóján sebzi magát. Szálldos a megtűrtség csókos bilincseivel. Mihez kezdjen a későbbi kitüntetésekkel? Mit kárpótol a Kossuth-díj, ha a szellem re nem hozható kárpótlási törvény? A hatévnyi szabadság (ebből is hat év jutott!) legfeljebb újabb keserű felismerést fakaszt, hogy a tollforgatók árulása mindenkor tetőzik, akárhogy változnak korok, rendszerek. Tizenhat évig a Kortárs rovatvezetője, élete végéig a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója. Született 1933. május 18-án Szatmárhegyen, meghalt 1995. május 19-én Budapesten. írásra volt ítélve. A könyvhétre újabb könyve jelenik meg: Az abszurd és az Isten. Előbbi életét uralta, utóbbi magához vette. - kövesdi HÍRVIRÁGOK Diákok a lidicei gyerekek után kutatnak. A Berlini Szabadegyetem két diákja abban reménykedik, hogy a háború után eltűntnek és holtnak nyilvánított 81 lidicei gyermek közül legalább néhányan életben maradtak. Némi biztatást jelentenek a kutatásaik során a német levéltárakban felfedezett dokumentumok. Eddig egyedüli támpontnak az a jelentés számított, mely szerint egy hónappal a lidicei tragédia után a lodzi gyűjtőtáborból gyermekszállítmányt indítottak útnak, ami minden bizonnyal egyet jelentett a megsemmisítéssel. Most újabb, 1944-ből származó hivatalos irat került elő, melyben egy prágai magas rangú SS tiszt arról értesíti Henrich Himmlert, az SS birodalmi főparancsnokát, hogy 65 csehországi, főleg lidicei és ležáky-i, elnémetesítésre besorolt gyermeket egy protektorátusi gyermekotthonban helyeztek el. Ennek alapján a két diák úgy véli, hogy ezek valószínűleg nem pusztultak el 1942-ben, s néhányan közülük németországi családokhoz kerültek, ahol talán máig is élnek. Mindkét német diák együttműködik a tragédiát túlélt lidicei asszonyokkal. Kifogták a szelet. Ezt áliapította meg a mindmáig Hollandia jelképének tekintett szélmalmokról nemrég nyilvánosságra hozott jelentésében „A holland szélmalmok" elnevezésű társaság. Az ok: a festői hangulatú szélmalmok közvetlen környéke mindjobban beépül vagy erdőkkel telepítik be, s így a környezet a szó szoros értelmében kifogja a szelet a holland szélmalmokból. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a nemzet jelképei ily módon kénytelenek leállni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy állaguk gyorsan romlik. Már most is jelentős részük lebontásra ítéltetett. Hollandiában napjainkban összesen még mintegy ezer szélmalom létezik. Nem lesz tétlen. Francois Mitterrand az elnöki hivatalt átadva irodát létesít az Eiffel-torony közelében. A 78 éves államférfi egy kis munkatársi csoportot kap segítségül, amely többek között a volt elnök levelezését is intézi majd. Mitterrand elődje, Valéry Giscard ď Estaing az elnöki palota elhagyása utáni első évben több mint 300 000 levelet kapott. A husziták végigvonultak Prágán. Több mint hetven középkori öltözetet viselő személyből állt az a menet, mely a múlt hét végén Táborból a prágai Óváros térre érkezett, s ezzel kezdetét vette a „Husz János mester útja Konstanzba" című rendezvénysorozat. A felvonulást jellegzetes, 12 ló vontatta korabeli huszita szekerek utánzatai egészítették ki. A résztvevők a járókelőket, főként a turistákat lovagi tornákkal, kardvívással és középkori hadművészeti mutatványokkal szórakoztatták. A bemutató a huszita harcmodor felelevenítésével ért véget, aminek része volt az ellenséges támadás elhárítására összállított szekérvár is. A menet végigvonul mindazokon a helységeken, amelyeken keresztül annak idején Husz János útja a zsinatra vezetett, és június 2-án érkezik Konstanzba, ahol megkezdődik a két partnerváros fesztiválja. Műértő galambok. Különböző festészeti irányzatok között a galambok is képesek különbséget tenni, kilencvenszázalékos „találati pontossággal" ismernek fel impresszionista alkotásokat Monet-től vagy éppenséggel kubista remekműveket Picassótól - közölte Vatanabe Sigeru professzor, a tokiói egyetem pszichológiatanára. A professzor szerint a galambok nemcsak arra képesek, hogy kölönbséget tegyenek a kubista festők markáns vonalai és élénk színei, valamint az impresszionisták egymásba folyó pasztell tónusai között, hanem akkor is felismerik a festményeket, ha azok kissé elmosódottak vagy fekete-fehérben teszik azokat eléjük. Mint mondotta, kutatócsoportjának tagjaival együtt az a feltevése, hogy a galambok emlékezőtehetsége hasonló az emberéhez. A reformátorok nem nagyon boldogok. A fenti címmel jelent meg csehül a közelmúltban az az interjúkötet, mely Zdenék Mlynár és Mihail Gorbacsov beszélgetését tartalmazza. A két egykori moszkvai diáktárs közötti kapcsolat lehetővé tette Mlynár számára, hogy 1 szavai szerint - kifejezetten személyes kérdésekre is választ kapjon. A beszélgetés kitér arra, hogy mért léptek be a kommunista pártba, miként élték meg a sztálini terrort és mit diktál mai lelkiismeretük. „Ha Gorbacsov nem lett volna a civilizációs elvek, a demokrácia és a szabadságjogok híve, aligha lett volna ereje hozzá, hogy megtegye mindazt, amit meg is cselekedett" - jelentette ki Zdenék Mlynár a könyv megjelenése alkalmával rendezett prágai sajtóértekezleten. „Amennyiben a politikára csak a pragmatikus sikerekhez vezető útként tekintett volna, nem nyitotta volna meg az akkor zárt rendszer kapuit" - tette hozzá. Gorbacsov Mlynáfnak faxüzenetet küldött, amelyben rámutat, hogy könyvük nem történelmi tanulmány, és nem tart igényt semminemű politikai általánosításra. „Két ember, két barát közös tűnődése, akik becsületesen és nyíltan teszik közzé a múltat idéző emlékeiket és a mával meg a jövővel kapcsolatos gondolataikat" - írta Gorbacsov. (Külföldi hírügynökségek alapján k-s)