Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-19 / 115. szám, péntek

1995. május 19. VÉLEMÉNY ÚJSZ Ó _5J Uj Szó-tudósitás A KERESZTENYDEMOKRATA MOZGALOM nem nézi, nem néz­heti tovább tétlenül az államfő elleni támadásokat - erősítette meg a mozgalom tegnapi sajtó­tájékoztatóján Ján Čarno­gurský, a KDM elnöke, aki ugyanakkor elzárkózott annak részletezésétől, hogy milyen el­lentámadási formákat kívánnak a DSZM további támadásai ese­tén megvalósítani. Kijelentette, az általa vezetett mozgalom a továbbiakban semmiféle tár­gyalásokat nem hajlandó foly­tatni a Vladimír Mečiar vezette politikai erővel. Érthetetlennek nevezte, hogy Mečiar támadja Michal Kováčot, akinek úgyis a rendes parlamenti választások előtt telik (telne) le hivatali ide­je. Mečiarnak tudatosítania kell, hogy minden ilyen Kováé­ellenes akció árt saját imidzsé­nek is. A sajtótájékoztató után érte­sültünk arról, hogy Ján Čarno­gurskýnak tegnap ellopták a gépkocsiját. A MAGYAR POLGÁRI PÁRTsú, lyosnak tartja a jelenlegi belpo­litikai helyzetet. Gyurovszky László, a párt alelnöke kény­szermegoldásnak nevezte a keddi pozsonyi tömegmegmoz­dulást, amelyre azonban a jelen helyzetben szükség van. Sajná­latát fejezte ki, hogy a. DBP nem vett részt rajta - sem társszer­vezőként, sem résztvevőként. ­Az alkotmányosság megtartá­sának'nincsen baloldali alter­natívája - jegyezte meg arra az észrevételre, hogy a DBP „sa­ját" nagygyűléseket szervez majd, Szlovákia-szerte. Gyurovszky cáfolta, hogy a Magyar Koalíció, illetve a ma­gyarok nem lennének lojálisak az államhoz. - Fizetik az adó­kat, betartják az alkotmányt és a törvényeket. Nem úgy a kor­mány, amely figyelmen kívül hagyja az alkotmányt és az ér­vényes jogszabályokat - fejte­gette. Aggodalmát fejezte ki a kormány külpolitikai irányvo­nalát illetően is. Ellentmondá­sokra mutatott rá a kabinet egyes tagjainak kijelentései­ben, és kétségesnek nevezte, hogy Szlovákia, illetve a szlovák kormány komolyan gondolná a NATO-hoz való közeledést. ­Nincsenek irigylésre méltó hely­zetben a szlovák diplomaták, akiknek ellentmondásos kije­lentéseiket külföldön magya­rázniuk kell - jegyezte meg az MPP alelnöke, aki szerint csak az ellenzéki parlamenti pártok­nak van egyértelmű külpolitikai koncepciójuk. (gágyor) IL TEGNAP OLVASTUK J| í SZÁLKA ÉS GERENDA Amire képtelen az érdekegyeztetés... Szerdán bizonyára minden közgazdász megrökönyödve olvasta az újságot. Miről is in­dít nyilvános vitát a kormány? A szabad idő meghosszabbítá­sának módjáról! Arra kíváncsi, hogy én, a homo alkalmazott akarok-e egy héttel hosszabb szabadságot vagy inkább min­den pénteken három helyett már kettőkor leütöm a kártyá­mat. A kormánynyilatkozattal kapcsolatban felmerülő első számú kérdés a követ­kezőképpen hangzik tehát: Miért kérdeznek tőlem ilyen nyilvánvalóságot? Hiszen ha sok a munka, akkor teljesen mindegy, milyen a hivatalos munkaidő, ha meg nincs mun­ka, akkor az utolsó pénteki munkaóra alatt valahogyan csak eltengődünk. Tehát egyértelműen: egy hét szabad sági A kettes számú kérdésre már bonyolultabb a válasz. És nyilvánvalóan csak a tulajdo­nosok és az igazgatók agyát tornáztatja. Honnét szerzünk pénzt a szabadságok kifizeté­sére? Hiszen a szabadság nem más, mint átlagfizetéssel honorált nem ledolgozott, te­hát nem produktív idő. Egy­részt megfizetjük a szabadsá­golónak járó pénzzel, más­részt pedig a szabadságolót helyettesítő kollégának járó túlórapénzzel. Ma ugyanis már kevés az olyan munka­hely, ahol, ha szabadságra tá­vozik annak betöltője, ele­gendő, ha kikapcsolja a tele­font és bezárja íróasztalfiók­ját. A szakszervezetiek nálunk ugyanazt teszik, amit minde­nütt a világon a szakszerveze­tek. Azt javasolják, hogy tör­vény szavatolja az alkalmazót taknak a több szabad időt. A televízió kedd esti Pressclub című adásában megjelent kor­mánytagok ugyan kétségbe vonták, hogy a javasolt ked­vezményt képesek vagyunk-e munkatermelékenységgel fe­dezni, és nem tagadták, tarta­nak az inflációs spirál felpör­gésétől is, de a kormány vagy nem tud, vagy nem akar ilyen követelménnyel szemben tisz­tességesen elkészített gazda­sági elemzéssel fellépni, ezért inkább a közvéleményhez for­dul: „Emberek, akartok plusz egy hét szabadságot?" Az ügynek bonyolult össze­függései vannak. Nemcsak a munkatermelékenységgel, ha­nem a munka árával is össze­függ, meg a termelési és fog­lalkoztatási költségekkel is. Az „isten hangja" aligha vála­szolja meg, ha a bölcs és reá­lis megoldásban képtelen megállapodni az érdekegyez­tetés, tehát a kormány, a szakszervezet és a munkálta tó. Igaz azonban, hogy ez olyan kérdés, amely leköti a közvélemény figyelmét. Ha csak egy hónapra is, de politi­kai szempontból nyilvánvaló­an ez sem megvetendő! RENATA RUŽIČKOVÁ, Národná obroda HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN Szombaton 9 órakor a Hétről hétre című publi­cisztikai magazinnal kezdődik a magyar adás. Tonkó István szerkesztő kínálata: Heti belpoliti­kai tükör; hangképes beszámoló a köztársasági elnököt támogató nagygyűlésről; Duna Menti Ta­vasz; korrupció, csúszópénz mint társadalmi je­lenség. A'déli hírek után régi slágerek csendül­nek fel. 12.50-kor Családi fészek, szerkesztője Hritz Júlia. A tartalomból: Szeretet, segíteni aka­rás - Alfa-klub Pozsonyban; Ételed legyen az or­vosságod - főzés rendhagyó alapanyagokból; a Lőrincz Margit-Tarics János színészházaspár négy évtizede. 14.10-kor részleteket közvetítünk Suppé operettjeiből. 14.30-kor a Zenei körsétá­ban Horváth Katalin bemutatja B. Britten Hábo­rús requiemjét, és elhangzik néhány hír a zene világából. 15.30-kor Tanácsadás vállalkozók­nak. 16.05-kor Köszöntő. 17.45-kor hírösszefog­laló, sport. Vasárnap műsorkezdés 9 órakor hírekkel. 9.15-kor a Világosság című egyházi műsorban Szakái László zselizi esperes fejti ki gondolatait a Szentlélek működéséről az egyházban. 10 órakor Kölyökvilág Gémesi Irén szerkesztésé­ben. A műsor beszámol a Határtalan tantárgy­versenyről. 10.30-kor Lanstyák István Tegnap­előtti és holnaputáni nyelvújításunk című előadását olvassuk fel. 11 órakor Alma mate­rek. Bemutatjuk a rozsnyói gimnáziumot. A déli híreket a Randevú követi Csenger Ferenccel. Benne: Egy pozsonyi gimnazista Bécsben; a JU­GYIK élete; Mi az anarchizmus? Hogyan kerül­nek a lovak a betonra? Mennyire szabad egy vállalkozó színész? 15 órakor Irodalmi mozaik, Lacza Éva műsora. Beszélgetés hangzik el Dá­vid Terézzel, és megemlékezünk a héten el­hunyt Illyés Gyuiáné Kozmutza Flóráról. 15.30­kor Hazai tájakon. Méry Margit a szirénfalvi ősi halászati eljárásokat mutatja be. 16.05-kor Kö­szöntő. Adásunk végén, 17.45-kor hírösszefog­laló, sporthírek. (the) Gyilkolt is a bankrabló? (Folytatás az 1. oldalról) • Vajon mit akart védence bizonyítani ezzel a játékkal? - kérdeztem a védőügyvédet. - Annyit tudok, hogy Szépe Jenő az utóbbi időben buddhizmusra adta a fejét, és ez az egy darab fából kifaragott modell a médiuma, en­nek a segítségével akarja bizonyítani ártatlan­ságát. • ??? - Védencem azt állítja, ismeri a valódi elkö­vetőt. Egy férfit, aki már korábban is gyilkolt. Je­lenleg más bűntény miatt szintén börtönben ül. « o « Felkerestem Anna Kostkovát, az említett gyil­kosság vizsgálótisztjét, és megkértem, jelle­mezze ezt a fordulatot. - A tett elkövetője egyértelműen Szépe. Szörnyű tettének szemtanúja is volt. A halálos lövést, paradox módon, abból a kínai gyártmá­nyú fegyverből adta le, amelyet korábban áldo­zata fiától vásárolt. Amikor a megölt férfit autó­jával a Vághoz szállította, hogy ott vízbe dobja, egy lápos helyen elakadt, és kocsiját csak cim­borái segítségével tudta kiszabadítani. Azok a tetem eltüntetésénél asszisztáltak neki. Szépe a gyilkosságot már annak idején is igyekezett másra hárítani. Amit most művel, az szerintem csak egy újabb időhúzási trükk. Ehhez ugyanis kitűnően ért. Többször jártam nála a börtön­ben, mert beszélni akart, de sohasem mondott semmi lényegeset. Számára az volt a legfonto­sabb, hogy ilyenkor cigarettát kapott. ffl « ffl A Szépe-féle - gyilkossággal kicsúcsosodó ­bűnsorozatra a közeljövőben még visszaté­rünk. (ordódy) Az irodalom kiváltsága Előrebocsátom: nem a könyvekről, nem is a könyvkiadásról lesz szó a/, alábbiakban. Az irodalmat én mind a mai napig, s még - remélem - sokáig annak a fogalomnak gondolom, amely a Gil­games eposzt, Shakespeare drámáit és Zs. Nagy Lajos verseit szö­vi össze a többiek alkotásaival. Még a/, irodalomkritikusokévcl cs irodalomtörténészekével is, ha mindaz, amit leírnak, az irodalom­ról gondolt gondolataikat tartalmazza. Éppen ezért nem gondolok a történészekre, a politikusokra, mégha Sir Winston Churchilről legyen is szói aki 1953-ban irodal­mi Nobel-díjat kapott. Nyilvánvalóan, mert a II. világháború tör­téiléseit megörökítő emlékiratai addigra leltek világszerte ismer­tek. Persze, érthető a Svéd Királyi Akadémia döntése, elvégre Sztálin összes műveit mégsem jutalmazhatták Nobel-díjjal. A po­litikáról még csak annyit, hogy feltehetőleg a diktátorok szemében is tekintélye van az irodalomnak,gondoljunk csak Brezsnyevnek a hetvenes évek elején irodalmi „fekete" bérmunkásokkal (szeren­csére harmad- és negyedrendűekkel) megíratott l'ércművéire. Általánosítani ebben az esetben sem lehet, hiszen Macchiavel­linek a mai politológiát megalapozó művei elsősorban attól töké­letesek, hogy irodalmi értékük van. De még mennyire! Ettől iroda­lom és nem politika. Történi és történik napjainkban, hogy szép finoman összemos­sák az irodalmat a politikai értekezéssel, esszével, pamflettel, mi­niszterelnöki beszédekkel, a ponyvával, a pornóval és a giccsel, legalábbis a könyvkiadók és a könyvkiadást támogató alapítvá­nyok. Eltol lels/.ik aztán úgy. hogy rengeteg az irodalom, periig valójában alig éri el a diktatórikus kulturális politika idején kiadott mennyiséget. A minőségről meg alig tudunk valamit, mert sem műkedvelő, sem hivatásos olvasói visszhang nincs. Legfeljebb üz­leti indíttatású népszerűsítő szövegek vagy recenziók, amelyeket ölvasva némelyek talán kedvet kapnak újra az irodalomhoz. Meggyőződésem, hogy változni fog a helyzet. Miből gondolom? Abból, hogy ettől alacsonyabbra már nem süllyedhet az irodalom iránti érdeklődés. Ugyanakkor a poszt­kummunista társadalom ismét megszült egy torzszülött struktúrát, amelybe beépülve a politikai demokrácia köpönyegében tetszelgő nemzeti, szociális és faji szélsőségesek egész társadalmi csopor­tokat, egymást rétegesen átfedő kisebbségeket tartanak félelem­ben. Ez a csoportfélelem, ez az egzistenciálisan is elbizonytalaní­tó fenyegetettség - még mindig hiszek benne - nemcsak behódo­lásra biztat, hanem kiútkeresésre, lelki feloldódásra, a szellemi meg tárgyi szép és iga/ utáni vágy kielégítésére is ösztönöz. A/ irodalom a nemzeti szivárványos diktatúrákban is mentőöv, megtartó és összetartó erő. De több is annál, hiszen a gondolat, a/ alkotás és a könykiadás szabad. Igaz, nem állami pénzen, de kiadhatók a novellák, a kisregények, a regények, a versek, a/, irodalomesztétikái munkák. Mindazok, amelyek most is megjelennek, de éppen a/, irodalom belső önreflexeinek időle­ges elsorvadása miatt alig van, vagy éppen semilyen visszhang­juk sincs. Érzem és tudom, hogy Duba Gyula Sólyomvadászat című kis­regénye vagy Zs. Nagy Lajos versei. Tőzsér Árpád esszéi és Grendel Lajos az Élet és Irodalomban részletekben közölt regé­nye nélkül nem érthető meg, nem elejnezhető, s éppen ezért nem is értelmezhető a szlovákiai magyar társadalom egésze. Márpe­dig a nagy baj általában akkor keletkezik ebben a társadalmi cso­portban, ha a politikusok már nemcsak orvosolni akarják, de már diagnosztizálják is a bajokat - természetesen pártérdekeket kö­vetve. Ezért is beszél egészen másról és másképpen napjaink szlovákiai magyar irodalma, mint amit fontosnak tart a politika. A legkézenfekvőbb példa: amikor már szinte minden szál elsza­kadt, az irodalmaink még kommunikálnak. Legszebb és minded­dig csak nagyvonalakban méltányolt gesztusa Farnbauer Gábor két nyelven - szlovákul és magyarul - megalkotott versesszéjé­nek az. irodalmi visszhangja. Vannak, szerencsére még léteznek kapcsolódási pontok, s mindez több és teljesebb is, mint amit a mindkét oldalon ellehetet­lenülő politika ígérhet. Ez nem mulandó, ez nem romboló. Szép és irodalom. DUSZA ISTVÁN Az osztrák hírügynökség szerint ked­den, Pozsony főterén 30 ezren tüntet­tek az államfő mellett és Mečiar ellen. A külföldi újságírók figyelmét ez a tün­tetés már csak azért is felkeltette, mert egy normális parlamenti demok­ráciával rendelkező országban aligha képzelhető el, hogy a tömeg azért vo­nuljon á főváros főterére, hogy az ál­lamfő mellett tüntessen. A külföldi megfigyelők számára érthetetlen, és a saját olvasóiknak nehezen tolmácsol­ható helyzet az, amikor különféle egy­házi, felekezeti szervezetek, politikai pártok, polgári kezdeményezések egy olyan legális államfő mellett demonst­rálnak, akinek, megbízatási ideje csak három év múlva jár le. A külföldi megfigyelők nem igen ér­tik azt sem, hogy a szlovákiai magyar pártok koalíciója miért támogatja ma Michal Kováč köztársasági elnököt, amikor ugyanarról a Kováčról van szó, aki a magyarellenes kisantant létre­hozását szorgalmazta külföldi látoga­tásai során. Ugyanakkor az átlagos szlovákiai újságolvasó ís felteheti ma­gának azt a Kérdést, hogy azok a la­Patthelyzet pok, azok az újságírók, akik Kováčot a megválasztását követően fáradhatat­lanul támadták, most miért dicsőítik őt ugyanolyan fáradhatatlansággal. Nehéz megérteni a Kováč-Mečiar konfliktust is, hiszen Michal Kováč pénzügyminiszteri posztot vállalt ab­ban a Čarnogurský-féle kormányban, amely Mečiar 1991-es menesztése után jött létre, de néhány héttel később ebből a kormányból kilépett és a Mečiar által alapított mozgalom­hoz csatlakozott. Mečiar volt az, aki őt a köztársasági elnök posztjához hoz­zásegítette, és aki felhasználta őt pél­dául Milan Kňažko és Rudolf Filkus politikai lejáratására. Lassan pedig már egy éve annak, hogy Mečiar min­dent megtész annak érdekében, hogy Michal Kováč távozzon államfői tiszt­ségéből. Ennek magyarázata aligha­nem abban keresendő, hogy az ál­lamfő megelégelte a kormányfői ítéle­tek végrehajtójának szerepkörét, és élni kezdett alkotmányos jogaival. Éppen ezzel kapcsolatban meghök kentő az a kijelentés, melyet Mečiar az elmúlt héten külföldi újságírók előtt tett, és amely szerint az államfő me­nesztése után szinte rögvest meg le­het választani az új államfőt. Nyilván ezzel akarta cáfolni azokat (az egyéb­ként teljesen megalapozott) vélemé­nyeket, amelyek szerint államfő hiá­nyában az államfői jogköröket is ő gya­korolhatná, amíg csak a szlovák parla­ment legalább kilencven szavazattal nem választ új köztársasági elnököt. A Mečiar által követett taktikáról megje­lent néhány újabb találgatás is; töb­bek közt az, hogy kormányfői tisztsé­géről Mečiar esetleg lemond, ha az ál lamfő nem hajlandó távozni, és ez le­hetővé tenné számára, hogy a szlovák­magyar alapszerződést ne terjessze a parlament elé ratifikálásra. Mečiar azonban kedden azt is kije­lentette, hogy az államfő leváltásáról népszavazást is kezdeményezhetne. Tény az, hogy a szlovák parlament mečiarista többsége határozatot hoz­hat ilyen népszavazás kiírásáról, de ennek államjogi jelentősége még ak­kor sem vezethet az államfő leváltásá­hoz, ha a népszavazásban Michal Ko­váč alulmaradna (ami ugye való­színűtlen), mivel a szlovák alkotmány 98. cikkének második bekezdése sze­rint a népszavazás eredménye csak a közönséges törvény erejével bír. Nem lehet ilyen népszavazással semlegesí­teni szlovák alkotmánynak azt a ren­delkezését, amely szerint a köztársa­sági elnök visszahívásához a hazaáru­lás bizonyított tényállásának kimeríté­sén kívül az is szükséges, hogy ezt a parlamentnek legalább 90 képviselője megszavazza. Patthelyzetben élünk. Mečiar, Ján Ľupták nyomdokaiba lépve, hajlandó lenne 60 milliót áldozni egy teljesen fölösleges népszavazásra; de aligha­nem csak azért, hogy megakadályozza azt a népszavazást, amelyben a va gyonjegyes privatizációba fektetett va­gyontömegről, az állampolgárok kirab­lásáról lenne szó. FEKETE MARIAN KÖZLEMÉNY A Csemadok Pozsony Városi Választmánya, a Pozsonyi Magyar Kultu­rális Központ, a „Brunsz­vik Teréz Szellemi Ha­gyatéka,, Alapítvány tisz­telettel meghívja önt és ismerőseit a „Napkelte­kor született Pozsony­ban" címmel megrende­zésre kerülő em­lékműsorra, amely Brunszvik Teréz születé­sének '220. évfordulója tiszteletére lesz 1995. május 29-én (hétfő) 16.00 órakor a Ružinov Művelődési Ház kister­mében. Közreműköd­nek: Földi Teri, Kállay Ilona, Márai Enikő, Bánffy György, Bitskey Tibor színművészek, va­lamint Fenyvesi Andrea hegedűn és Székely Ist­ván zongorán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents