Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-03 / 101. szám, szerda

I 8 \ ÚJSZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. május 3. Emberiség Egy újabb konvoj. Megint egy hét telt el. Az ember nem képes figyelni ebben a folyamatos zűrzavarban, hajszá­ban és bűzben a tökéletesen tökéletlen - töketlen dolgo­kat, mint pl. az idő múlását. Hány éves vagyok? 58, 60 vagy több? A fene tudja. Telik-múlik az idő. Az egyik kon­voj követi a másikat, és... és velük együtt a fájdalmas munka. Milyen fájdalmas és koszos! A férjem este haza­jön, az űrruhát reggelig sikálhatom, valamit melegítek ne­ki a küldeményből, aztán... reggel. Reggel? Ó, mióta nem láttam már a Napot! Csak egy gyenge árnyék. Egy füst és köd takarta világosabb árnyék. Emlékszem, milyen gyö nyörű volt. Annak idején. Még amikor fák is voltak a vilá­gon. Igaz, már akkor ís csak 1-2 mérföldes távolságban lehetett látni egyet-kettőt, de mára hűlt helyüket a mérhe­tetlen sok kosz, piszok és szemét borítja. A Naprendszer szemete. Konvojok leszállnak, kiöklendezik űrhajóik bel­sejéből a Marsról, Vénuszról, Jupiterről és az Aszteroidák­ról összeszedett maradékot, felesleget és íme. A szülőbolygójukra, az anyabolygóra hozzák. A temetőbe, íme, itt van a szemétdomb. A Naprendszer harmadik boly­gójából mára csak ez maradt. Az öt kontinens összeol­vadt, hála annak, hogy a telepesek magukkal vitték jö­vendőbeli hazájukba nemcsak a civilizációt, de szépen, tartályokba préselve a vizet, levegőt... mindent, ami ma­radt. Cserébe küldik vissza a maradékukat, ürüléküket. Miért is ne? Hiszen utólag építettek a volt világváros he­lyén 213 blokkos hamvasztót. Azt is vállalták, mindenki­nek biztos megélhetést biztosítanak, ha esetleg el akar­nánk hagyni ezt a koszfészket. De? Akik itt maradtunk, maradunk- Nem azért maradtunk, mert mártírok akarunk lenni, azért sem, mert itt ez a 100-200 fős csapat irányít­ja az egész robotrendszer-hálózatot a bolygó többi ham­vasztóival. Mi egyszerűen itt születtünk. Ez nemcsak jel­képesen a szülőbolygó. Ez, illetve ő, él még. Addig élni fog, míg az ember minden reményt fel nem ad a megmen­tésére. A valószínűsége annak, hogy majd egyszer... a gyerekeink... sőt még az unokáink unokáinak a gyerekei megélik azt a napot, amikor a Nap Nap lesz, amikor a fo­lyók körül rétek, legelők, fák, erdők lesznek, nagyon kicsi. Részt venni a szülésnél annyit jelent, mint szülni. POLLÁK ZOLTÁN Gímesi tábor Helló! Ébredjetek, nyakun­kon a tavasz, ideje, hogy támadásba lendüljünk. Hol­nap kezdődik a Gímesi tá­bor. TÁMADÁS! Program csütörtök: 18.00 Szexuálpszichológia Hunčík Péter előadása 21.00 Ismerkedőest - azaz BULI (W00KIE) péntek: 10.00 Kortárs szlovákiai magyar irodalom (Győry Attila és a Kalligram kiadó szerkesztői) 14.00 kerekasztal-beszélgetés ­Az alapszerződés (szlováki­ai magyar politikusok és Szilágyi Zsolt - RMDSZ) 16.30 A modern anarchizmus (Mach Péter) 21.00 Koncert: Korzár, Mique Montanaro 23.00 Táncház: Korpás Éva és Öl­vecki Árpád, zenekar: Laka­tos Róbi szombat 10.00 Ecuador ma és holnap (Ke­szegh Zsolt) 14.00 kerekasztal: Sajtószabad ság'95 16.30 Csángó hiedelemvilág (Virt István) 2100 Amatőr fiatal együttesek koncertjei Gyermekműsora kultúrházban 11.00 Twist Olivér - musical (Szivár vány színjátszó kör - Bodok) 16.00 Ghymes zenekar gyermek műsora vasárnap: 10.00 Az űrhajózás (Farkas Bertalan) 14.00 Kopjafaállítás Nyári táborok Izé, csak nem táborozni támadt kedvetek? íme néhány tipp a Mozgássérült Fiatalok Szervezetének és az Ideális Ifjúsá­gi Tevékenység (szabad fordítás - IMA - Ideálna Mládežníc­ka Aktivita) nevű szervezet nyári kínálatából: 0K0TAB0R0K ĽADONHORA Helyszín: Kysucká vrchovina Meló: A fogyatékos gyere­kek központjának rendbetéte­le, esetleg „tanítás" a helyi erdőgazdaság faiskolájában. Határidők: I. július 7-16. Természet­rajzi tábor - jelige: Farkasszu­ka II. július 17-30. Egészsé­ges fiataloknak - jelige: Tábor III. július 31. - augusztus 11. Nemzetközi tábor - jelige: Hello (angolul tudni kell, ajjaj) IV. augusztus 11-23. Gitár és furulya - jelige: Zene Az I. és IV. táborokba egész­séges és fogyatékos fiatalok is jelentkezhetnek 15 éves kortól. Részvételi díj: 700 ­950 korona. Jelentkezési ha­táridő május 20.!!! Cím: RKC IMA A. Špringelová Pražská 11 816 36 Bratislava PLAVECKÝ HRAD Helyszín: Kis-Kárpátok (vár, kastély, barlangok, sasok, ró­kák, fácánok, nyulak, őzek és muflonok a köbön) Meló: helyreállítási munká­latok a helyi kastélyon. Határidők: I. augusztus 5-15. Jelige: Középkor II. augusztus 15-25. Jelige: Robin Hood Fogyatékos és egészséges fiatalok részére egyaránt, 15­től 25 éves korig. Részvételi díj: 700 korona. Jelentkezési határidő május 10-éig. Cím: RC ZTPM Slavomír Zemko Pražská 11 816 36 Bratislava SELMECBÁNYA Hely: hejjjü! Mint az előző esetekben is, természetvédel­mi körzetben, gyönyörű kör­nyezetben - itt, a selmeci he­gyek közt. Meló: erdőtisztítás Határidők: I. július 10 - 19. egészsé­ges és halláskárosult fiatalok­nak - jelige: Kút II. július 19 - 30. egészsé­ges fiataloknak - jelige: Kuz­ma III. augusztus 1-10. egész­séges és halláskárosult fiata­loknak - jelige: Bányászok Június 15-éig lehet jelent­kezni 15 éves kortól. Részvé­teli díj: 500 tói 950 koronáig. Cím: A. Blažeková Višňová 2 831 01 Bratislava VÍZI TÚRÁK GARAM - május 19-21. KLATOVSKÝ POTOK, KIS­DUNA, FEKETE-VÍZ - június 9 ­11. Utazás: a tetthelyre Po­zsonyból autóbusszal Szállás: saját sátorban, há­lózsákban Kaja: ami a hátizsákba be­lefér Jelentkezni lehet május 10­éig, részvételi díj 340 korona Cím: A. Bitter és S. Zemko RKCIMA Pražská 11 816 36 Bratislava tel.: 07 491 668 NEMZETKÖZI TÁBOR FINNORSZÁGBAN Hely(szín): reneszánsz kas­tély, óriási parkkal, és termé­szetesen tó is leledzik a közel­ben (rózsaszín). Program: játék, szauna, gi­tár, fürdés, delfinárium, akvá rium, planetárium, városné­zés (Turku, Tampere, Helsin­ki), „halász"-hajőzás. Határidő: július 15-21. Június 10-éig lehet jelent­kezni, 15 éves kortól. Részvé­teli díj kemény 9600 korona. Cím: Nem unod még? Ugyan­az... Félreértés Még szeptemberben elhatároztuk, hogy a következő tanévben új középiskolában folytatjuk tanulmányainkat - én és mind­össze néhány másodperccel idősebb bá­tyám. Az ősz hamar elszállt, jött a december, a lázas felkészülés első hónapja. Mivel egy színvonalas magángimnáziumot választot­tunk, borsos tandíjat kell fizetnünk, ráadá­sul kettőnkért kétszereset. Szerencsére családunknak ez nem okozott gondot, az első két évre minden megvolt. Tudván tudja mindenki, hogy felvételire készülni meglehetősen időigényes, ezért aztán decembertől rendszeresen kímara­doztunk az iskolából. Persze semmi sem megy simán, tanárainknak csakhamar feltűnt rendszeres „lógásunk". Ők nem tudták, nem tudhatták, milyen ambícióink vannak, azt hitték, ľart pour l'art lógunk. Márciusban néztünk be először az alma materbe, majd szimbolikusan látogatni kezdtük. Tanáraink folyamatosan zaklat­tak bennünket, ez persze nem esett jól kife­jezetten. Végül már nem tudtunk mást ki­találni, családi okokra kezdtünk hivatkoz­ni. Megígértük, hogy a közeljövőben be­küldjük szüleinket: „ők megmagyaráznak mindent" (vagy semmit - gondoltuk, de ez már nem a mi dolgunk). Március 27-ét töltöttük utoljára az isko Iában. Erre mindketten pontosan emlék­szünk, mert a vasárnapot is beleértve, egyórás elmaradással éltünk át két napot. Az óraátállításos játékot ugyanis túlságo­san alacsony szintű szórakozásnak minősítettük a mi intelligenciaszintünk­höz. Magyarán szólva: elfeledkeztünk az időről. Tehát március 27. után ismét a kimara­dozás következett, hiszen két héttel egy nehéz felvételi előtt bűn lenne iskolába jár­ni. A java még csak ezután következett. Április 11., az ítélet napja. Életemben nem keltem még hajnali fél ötkor, de most mu­száj volt. A rohanás a buszra című jelenet következett. A busz negyed hétkor indulás­ra készen állt, de kénytelen volt hét és fél percig túráztatni a motort, hogy én ís elér­jem. Dávidnak hála, megvárt. (Ja, ő a bá­tyám!) Szóval a busz meg sem állt Győrig, ahol aztán nekünk kellett bizonyítani, hogy érdemes volt korán reggel loholni. Az álta­lunk megszokott késés itt sem maradt el, mert az egyik vizsgáztató, családi okokra hivatkozva, az utolsó pillanat után fél órá­val esett be a terembe. Ezen is túlestünk. Öt nap kemény iskolalátogatás követke­zett, mert az eredményt csak egy hét múl­va közölték. Kezdődött elölről a „Hol volta tok?", „Mit csínáltatok?" stb. A körülmények úgy hozták, hogy Dávid egyedül vág neki a győri útnak, hogy onnan jó hírekkel térjen vissza. Egy népszerű szál loda bejárata előtt adtunk találkát, ahová - szokásomtól eltérően - a megbeszélt időre, pontban fél háromra érkeztem. Hiá­ba forogtam körbe-körbe, Dávid sehol. Va­laki váratlanul hátba vágott, majd orra es­tem: „Nem vettek föl". Meghökkentem, szóhoz sem jutottam. Dávid sarkon for­dult, elindult a város felé. Én a Duna-partot választottam. „Ilyen nincs. Nem létezik. Ezért hiányoztam ennyit? Úristen, kirúgnak a suliból." Jobb híján sétára indultam, hát ha sikerül lecsillapodnom. Esni kezdett, én meg ott álltam egy szál farmerben meg egy rövid ujjú trikóban. Nemsokára a hídhoz értem. „Fölmegyek a hídra, és a Dunába vetem magam" - gondoltam, de eszembe jutott, hogy jéghideg a víz, zuhog az eső, jobb lesz hazamenni. Talán megszidnak, talán megpofoznak, talán agyoncsapnak, mindegy, valahogy túlélem. A ház előtt egy mentőautó állt, a bejárat előtt néhány rendőr sétálgatott fel és alá. Beléptem a lakásba, az előszobában egy hordágy, rajta egy letakart test. Nem értet­tem. Aztán megláttam anyámat. A földön térdelt, zokogott. „Hé, te, ott az ajtóban!" - szólított meg egy ismeretlen hang. Ki akart hallgatni, mondván, én láttam őt utoljára élve. Nem voltam rá képes. Berohantam (most már saját) szobámba. Az íróasztalon egy levél hevert. Fölvettem. „Temetésem napján felbontandó" - állt a borítékon. Nem akar­tam elolvasni, de tiszteletben tartom bá­tyám utolsó kívánságát, s amikor eljött az idő, eleget tettem neki. „Drága Öcsém! Remélem, nem sértődsz meg, amiért így szólítalak, hiszen akár a bátyám is le­hetnél. Látod, mi múlik néhány másodper­cen! Nem akarlak megbántani, de azt hi­szem, udvariasságból is illik előbb elmen­nem. Amikor a Duna-parton találkoztunk, már tudtam, mit fogok tenni, de szerettem volna elbúcsúzni tőled. Bevallom, azt vár­tam, kifejezed együttérzésedet azok után, hogy neked sikerült, nekem meg nem. Kétségbeesésemben nem tudtam, mit csináljak, hiszen úgy volt, hogy együtt me­gyünk Győrbe. De én elpuskáztam..." Reszketni kezdtem, mert rá kellett döb­bennem, óriási félreértés áldozata let­tem, amikor azt hittem, engem nem vet­tek föl. Kiejtettem a levelet a kezemből. Szégyelltem magam, bár igazából nem is tudom, miért. Tehetetlennek éreztem ma­gam. Ilyen még nem fordult elő velem. Ugyanakkor irtózatos dühbe gurultam, eszembe jutott egy régi közös emlékünk, amikor Dávid mondott valamit. De ezt most hagyjuk. Apám odajött hozzám, átkarolta a vál­lam, és hátrább sétált velem. Ott és akkor éreztem meg először, milyen fontos sze­repet játszott életemben a bátyám. Volt egy olyan érzésem, beteljesül, amit egy angol író írt egy Y. R. Jennyngs nevű úri­emberről. Hogy mit is írt, nem részlete­zem, olvassák el a könyvet. Untam a gyászolók tömegét. Ők nem is­merték igazán Dávidot. Csak egy diákot láttak benne, aki bár gyakran hiányzott az utóbbi időben, mégis remek tanuló volt. GRENDEL GÁBOR Végül... ...hálás köszönet a levelekért, amelyekkel „elhalmoztá­tok" a Nagyszünetet. Mennyi is volt? Kettő? Vagy talán há­rom is? Kezdetnek nem rossz, mondják a szakértők, a ta­pasztalt szerkesztők, mi viszont nem voltunk elragadtatva. Türelmetlenül várjuk, mikor hoz végre a postás egy zsák írást a sok-sok (tehetségét eddig titkolni vagy dolgozatok­ba fojtani kénytelen) szlovákiai magyar újságíró- vagy íróje­lölttől, netán az egyszerű grafomániásoktól - természete­sen az Új Szó címére. (Nem árt, ha a borítékra ráírjátok: Nagyszünet, így biztosan nem kerül illetéktelen kezekbe a temérdek remekmű, s az sem fordul elő, hogy valaki a le­véltitoksértés bűnébe esik.) Örülnénk, ha minél többen ír­nátok - a változatosság izgalmas, és bennünket is meg­mentenétek attól, hogy egy idő múlva a zárt osztályon kös­sünk ki. Apropos! Köszönjük a „visszajelzéseket", részben ezzel töltöttük mega „Nagyszünet" második, egyben legfrissebb számát. Kedves „Mamut", alias K. M.l Bár a Te leveled is nagy ha­tással volt ránk, egyszer nem ártana elcsevegnünk a dol­gok állásáról. Légy szíves, legközelebb adj meg egy telefon­számot, amelyen elérhetünk. » Remélhetőleg két hét múlva ismét megjelenünk, több társszerző több írásával. Viszlát, üdv a tollforgatóknak! (grendi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents