Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-18 / 114. szám, csütörtök

8 J ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. május 18. AZ AL CAPONE BARBAN SZERZETT FEGYVERREL AL CAPONE NYOMDOKAIBA LÉPTEK A gyerekarcú gyilkosok nem ismertek irgalmat A rendszerváltás utáni leg­súlyosabb szlovák bűnese­teket kommentálva már ne­héz új jelzőket találni. A li­pótvári börtönlázadás tár­gyalását az évszázad peré­nek neveztük. Nem sokkal később hoztak ítéletet Pol­gári Tibor és bűntársai el­len, akik négy fegyőr élete árán hajtották végre ke­gyetlen börtönkitörésüket. Az álrendőr Jozef Slovák öt fiatal lány megfojtásával került a bűnügyi „történe­lemkönyvbe". Aztán jött az éjszakák véreskezű fan­tomja, Ondrej Rigó, akire kilenc brutális gyilkosságot bizonyítottak. Ezekben a napokban zajlik Robert M. és Viliam H. pere. Ők is rá­szolgáltak egy szomorú és hátborzongató rekordra. 1994. április 8-án hidegvér­rel, szó szerint kivégeztek hat ártatlan embert, köztük egy csecsemőt. A vádlottak padján ülő 24 és 25 éves fiatalember ném „rossz­arcú" ún. bűnözőtípus. Inkább kamasz kinézetűek. És mégis... kolnak. (A bíró kérdésére, milyen további variációkkal számoltak még, a felelet „már elfelejtet­tem" volt.) A végrehajtás gyakor­lati része azonban máš lett. Aznap, saját bevallásuk sze­rint, több italboltban merítettek bátorságot az akcióhoz. Kora es­te hazamentek a fegyverekért. Viliam öve mögött a pisztoly, Ro­bert ballonkabátja alatt a Skor­pió lapult. Fiat Tipójukba ültek, majd jó messze a kiszemelt rak­tártól leállították a gépkocsit, és gyalog mentek a helyszínre. Negyed kilenc lehetett, ami­kor benyitottak az üzlethelyiség­be. Ott csak egy 22 éves vietna­mi fiatalember tartózkodott. Ro­bert ráfogta a géppisztolyt, és hisztérikusan üvöltve pénzt kö­vetelt. A kereskedő az íróasztal­hoz ment, de fiókját már nem húzhatta ki, mert Robert, attól tartva, a vietnami fegyver után nyúl, durván félrelökte. A halálra rémült férfi óvatosan hátrálni kezdett. Ekkor váratlanul „felu­gatott" a géppisztoly, és a több sebből vérző üzletember élette­lenül a földre rogyott. A szom­széd helyiségben lapuló társa megpróbált elfutni, de egy to­vábbi sorozat vele is végzett. Vi­liam H. közben csőre töltött pisz­A nyomozótiszt kezében a corpus delicti - a hangtompítóval ellátott gyilkos fegyver A történtekről lassan, akadozva beszélnek. Sokszor halljuk a „nem tudom" és a „már elfelej­tettem" kifejezéseket. Nézzük a vérfagyasztó bűntény előzményeit. A két mun­kanélküli fiatalember (az Istro­chemből gyenge munkamoráljuk miatt kellett távozniuk) még va­lamikor 1993-ban határozta el, hogy vállalkozók megkopasztá­sával próbálnak pénzt szerezni. Erre a célra az Al Capone nevű lokálban 30 ezer koronáért vá­sároltak egy Skorpion típusú géppisztolyt. Néhány nap múlva a vajnoryi börzén 4000 koroná­ért egy 7,65 mm kaliberű pisz­tolyt is szereztek. A fegyvereket Robert M. egy elhagyott helyen letesztelte. Később megszüle­tett a terv: kirabolják a korábbi munkahelyükről ismert két viet­nami üzletembert. Néhányszor terepszemlét tartottak a külváro­si telepen, ahol kiszemelt áldo­zataik nemcsak az árut tárolták, hanem ott is laktak. Rövidesen kidolgoztak néhány variációt gá­lád tervük végrehajtására. Az első számú elképzelésük az volt, hogy Viliam betér a raktárba vi­deokazettákat vásárolni. Ekkor lép színre Robert. Előhúzza a fegyverét, és megfenyegeti az üz­letembereket. Cimborája össze­kötözi a ferdeszeműeket, ők pe­digfelmarkolják a pénzt, és elisz­tollyal a raktár hátsó traktusába ment, ahol egymáshoz bújva két remegő fiatalasszonyt talált. Kiparancsolta őket onnan, majd cinkosával egyetemben pénzt követelt tőlük. A sokkos állapot­ban levő nők - egy öt hónapos terhes asszony és egy nyolc hó­napos kislány mamája - megmu­tatta, melyik fiókban tartják a készpénzt. A megjelölt helyen mintegy 150 ezer szlovák koro­na volt. A gengszterek egy műanyag tasakba söpörték a bankókat, de nem voltak elége­dettek. Tudták, hogy az ázsiaiak­nak valutájuk is van. Azt kezd­ték követelni, amikor a hátsó helyiségben felsírt a csecsemő. Ezt követően a terhes fiatal­asszony elájult, és az egyik vér­be fagyott férfi holttestére ha­nyatlott. Barátnője önfeláldozó­an megpróbálta életre kelteni. Robertet nem hatotta meg ez a jelenet. Míg bűntársa házkuta­tást rendezett, ő mindvégig a nőkre célzott. A gyereksírás annyira idegesí­tette a pénzt kereső betörőt, hogy paplant és plédeket dobált a csöppségre. A gyerek nemso­kára végérvényesen elhallga­tott. A bejárati ajtóban váratlanul egy újabb vietnami jelent meg. A jövevény egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet. Róbertre akarta magát vetni, de az gyor­sabb volt. Ismét meghúzta a ra­vaszt, és a sorozat a harmadik vietnamival is végzett. A nő, aki szemtanúja volt e jelenetnek, nem bírta tovább az idegfeszült­séget, és sikoltozni kezdett. A géppisztolyos bandita őt is elné­mította. Természetesen a ter­hes és még mindig alélt másik asszonyt sem hagyta életben. Nem maradhatnak tanúk - hal­lotta barátja hangját, így hideg­vérrel fejbe lőtte a tehetetlen nőt. A kegyetlen duó egy bőrtáská­ban a remélt valutát is megtalál­ta.' Magukhoz vettek 4000 né­met márkát, 30 000 amerikai dollárt és ugyanannyi osztrák schillinget, majd eltűntek az éj­szakában. A szlovák pénzt a fegyverek­kel együtt egy garázsban rejtet­ték el. A valutát Viliam H. Né­metországban élő nővérénél he­lyezték biztonságba, aki anél­kül, hogy ismerte volna a titok­zatos csomag tartalmát, eleget tett a szokatlan kérésnek. A banditák még Németországból felhívták Viliam öccsét, Tomášt, és megkérték, hogy a garázsban tárolt fegyvereket idegen szem elől dugja el. (Az bátyja lebukása után a zergehegyi erdőbe vezet­te a nyomozókat, akik a megje­lölt helyen rá is találtak a hang­tompítóval ellátott gyilkos fegy­verre.) A gyerekarcú gyilkosok, miu-. tán tettüknek egy kiskutya kivé­telével nem maradt élő szemta­núja, biztosak voltak dolgukban. Mégis, a bravúros rendőri mun­kának köszönhetően, április 19­én a bergi határátkelőnél bilincs kattant a csuklójukra. A holnapi ítélethozatalnál ki­vételes büntetés, 15-25 évi fegyház vagy akár életfogytiglani ítélet is várható. Józsi nem szimulált, meghalt Gyilkos kés a csizmaszárban - A Gizit akartam, hát leszúr­tam a Józsit - összegezte a lénye­get póriasan vallomásában az E>5 éves 0. Tivadar, tatabányai nyug­díjas gazdálkodó. A megdöbbentő mondat csupán a végkifejletre vo­natkozik. Mélyen elfedi azt az al­koholos ködben fogant vad indu­latot, ami a halálos döfést meg­előzte... 0. Tivadar, miután rászánta ma­gát, hogy állattartásból fog élni, Felsőgalán levő házát albérlőknek adta ki. Bár a vályogból épített pa­rasztporta látott már szebb napokat is, akadtak, akik ennek ellenére be­költöztek. Sokat ittak, veszekedtek, megbékéltek A 29 éves M. József és 26 éves barátnője, Gizi is. Álmukban sem gondolták, hogy ez a döntésük egy szer a férfi életébe kerül... A népes albérlőtársaság gyakran nézett a pohár fenekére. Olykor ve­szekedtek is, de végül mindig meg­békéltek... A tragédia napján is „elszabadul­tak" a maligánok. Ráadásul a háziúr is alkoholmámoros fejjel toppant be, hogy megnézze, minden rendben van-e portáján. Aztán addig-addig nézegetett, míg rá nem vette Gizit, hogy elmen­jen vele a közeli kocsmába. Édes kettesben folytatták a fröccsözge­tést. Közben állítólag azt tervezget­ték, a nő kiköltözik az idős ember tanyájára, faképnél hagyja Józsit. Körülbelül itt tarthattak a közös jövő elgondolásában, amikor a har­madik érintett is megjelent. Hogy M. Józsefet a féltékenység vagy in­kább az alkohol utáni vágy vitte-e a kocsmába, már soha nem tudjuk meg. Mindenesetre békésen ittak még egy kört, majd hazaindultak. „Szexeltek már, hát Gizi menni akart" A meleg szobában aztán megtette hatását az alkohol. A két férfi között éles szóváltás kerekedett Gizi miatt. A háziúr közölte az élettárssal: „Mondj le a Giziről, mert ő az enyém, amúgy is szexeltünk már! Egyébként meg ta­karodj a házamból!" A megcsalt férfi­nak nem tetszett a dolog, ő is oda­mondogatott az öregnek. Hogy mi mindent, az már soha nem derül ki, mert a szobában levők a poháremelgetés utáni zsibbadtsá­gukban csak a hangerőt érzékelték, a vita tartalmát nem. Szó szót követett, mígnem 0. Tiva­dar előkapta csizmaszárából huszon­öt centiméteres, éles kését, s nagy erővel a fiatal férfi mellkasába döfte. De ez még nem volt elég. Elszaba­dult indulatai nem ismertek határt. A vérző férfira vetette magát, s a pad­lón hemperegve is folytatta „meggyőzését". Ekkor már M. Józse­fet több kisebb és egy életveszélyes szúrás is érte. Fejbe kell rúgni, majd feláll! A segítségért futó asszonyok riasz­tották a szomszédba épp megérkező mentőket, akik látva a sérült állapo­tát, újraélesztgették. Mindhiába. 0. Tivadar még ekkor is minda dü­hödt bika fújtatott. „Hagyják, mert csak szimulál! Még kétszer-három­szor fejbe rúgom és felkel!" - kiabál­ta feldúltan. M. József azonban nem szimulált. A szívét és a jobb tüdejét is érő, mint­egy huszonöt centiméter mély döfés kioltotta az életét. A vizsgálatot a Komárom-Eszter­gom Megyei Rendőrfőkapitányság munkatársai szakértők bevonásával folytatják. 0. Tivadar pedig a rácsok mögött jó ideig tűnődhet majd az asszonyszerzés módjain. (Zsaru) FRANCIAORSZAG: „0 még csak most tizennégy" Az utóbbi években példa nél­kül álló bűnügy tartja izgalom­ban a francia közvéleményt. A gyilkos egy tizennégy éves isko­lás lány, az áldozat szintén. Színhely: a vandoeuvre-i Jas­ques Callot Gimnázium, időpont: március vége. Egy átla­gosan induló tanítási nap dél­utánján az ötödik osztályos Sab­rinát tanárai és osztálytársai ke­resni kezdik, mert nem jelenik meg az ebéd utáni tanítási órá­kon. Fél háromkor egy férfi ta­nár betöri a kulcsra zárt mellék­helyiség ajtaját, és szörnyűiköd­ve tántorodik hátra a látványtól. A padlón a kis Sabrina holtteste fekszik, nyaka körül szorosan fe­szülő zsineg. A kiérkező rendőrök az isko­lát egy időre lezárták és azon­nali, rögtönzött meghallgatást tartottak az áldozat osztálytár­sai között. A gyerekek arról šzámoltak be a nyomozóknak, hogy Sabrina haragban volt egyik osztálytársnőjével, aki azzal vádolta, hogy egy áruházi lopás tervével kapcsolatban el­járt a szája a tanárok előtt. Ez a bizonyos osztálytársnő, a szintén 14 éves Leila aznap délután már nem tartózkodott az iskolában. Délutánra haza­kéredzkedett, mert „rosszul érezte magát". Másnap reggel vették őrizetbe a kislányt a nyomozók, amikor egész éjsza­ka tartó kóborlás után hazatért szülei házába. Bár rendkívül rossz pszichikai állapotban volt, a rendőrök kérdésére azonnal bevallotta szörnyű tet­tét. A francia sajtó és a közvéle­mény értetlenül áll a történtek előtt. Ez idáig annyi tudódott ki a tragédia hátteréről, hogy a gyil­kos kislány, Leila deviáns sze­mélyiségű, rossz családi körül­mények között élő gyermek, akit korábban eltanácsoltak már egy középiskolából. Az ok: megtá­madta egyik tanárát. (Zsaru) Az oldalt írta és szerkesztette: Ordódy Vilmos A rémület éjszakája A két gyilkos a vádlottak padján Fotó: Vlado Gloss és arch, felvétel A majdnem halálra kínzott, megbecstelenített, 20 éves egyetemista lány végső elkese­redésében második emeleti la­kásának ablakából a mélybe ve­tette magát. Az orvosok ember­feletti küzdelmének köszön­hetően életben maradt. Amikor visszanyerte eszméle­tét, kezelőorvosa néhány perces beszélgetést engedélyezett. Az ágya mellett ülő rendőr kezét görcsösen markoló, sírással küszködő lány első szavai így hangzottak: „Könyörgök, fogiák el azt az állatot!" Az éjféli látogató Renáte S. 20 éves, egyete­mista lány csengő berregésére riadt fel álmából. Az órájára pil­lantva látta, hogy tíz perccel el­múlt éjfél. Elképzelni sem tudta, ki lehet a késő órán érkező, hí­vatlan látogató. Fürdőköpenyét magára kapta és ajtót nyitott. A folyosón rossz külsejű, hosszú hajú férfi állt. Renate nagyon megrémült, későbbi visszaemlékezésében így idézte fel a látványt: „Olyan ember volt, aki legelső ránézés­re tíz évet kapna". A lány be akarta csapni az ajtót a férfi orra előtt, de már későn. A tagbasza­kadt alak az előszobába lépett, és belülről kétszer elfordította a kulcsot a zárban. A lány - re­ménykedve, talán valamelyik szomszéd felébred - segítsé­gért akart kiabálni, de támadója megelőzte. Fenyegetve rárivallt: - Ha csak megnyikkansz, rögtön megöllek! Perverz módszerek A férfi a szobába vonszolta Renatét, lerántotta fürdőköpe­nyét és letépte róla a hálóinget. Karját hátrafeszítette és két csuklóját fürdőköpenye övével összekötötte. Hogy még véletle­nül se tudjon kiabálni, szájába nejlonharisnyát tömött. Ezek után leoldott nadrágszíjával több korbácsütést mért az áldo­zat lemeztelenített testére. A szörnyűség befejezéseként kö­zösült vele, de a hagyományos módszerrel kezdett aktust félbe­szakította. A lány szájába gyö­möszölt harisnyát kivéve, orális kielégüléssel fejezte be gyaláza­tos cselekedetét az elállatiaso­dott férfi. Amikor a meggyalá­zott, szerencsétlen nő rémüle­téből feleszmélt, az ablakhoz ment, megfordult, és háttal áll­va, összekötött kezének mara­dék erejével kinyitotta. Szégye­nében és végső kétségbeesésé­ben a mélybe vetette magát. Szerencsére a zuhanás pillana­tában fordult be az utcára egy éjszakai színházi előadásról ha­zatérő házaspár. Azonnal kihív­ták a mentőket. Az orvosok em­berfeletti küzdelmének köszön­hetően a lány életben maradt, de két napig kómában feküdt. Súlyos belső sérüléseket szen­vedett, több bordacsontja és végtagja eltörött. Ami még ennél is rosszabb: a szörnyűséges éj­szaka emlékei taián életre szó­ló, kitörölhetetlen nyomokat hagynak a lelkében. Jó néhány nap etlelt, amíg a kezelőorvos úgy látta, hogy a lány újabb kó­mába esés veszélye nélkül ki­hallgatható. „Fogják el azt az állatot!" Renata első megnyilvánulása az volt, hogy a Kripo (bűnügyi rendőrség) nyomozójának kezét görcsösen szorítva, szinte sírva mondta: - Könyörgök, fogják el azt az állatot! A rendőrök alapos munkájá­nak és a használható személyle­írásnak köszönhetően a szexuá­lis bűncselekménnyel gyanúsít­ható Rudolf G. kezén hamaro­san kattant a bilincs. Az em­berbőrbe bújt állatot hasonló bűncselekményért korábban már három és fél év börtönbün­tetésre ítélték. 1988-ban meg­erőszakolt egy asszonyt, akinek földszinti ablakán éjjel bemá­szott. A Renate S. sérelmére elköve­tett tettéért jogerősen 15 év bör­tönbüntetést kapott. (Zsaru)

Next

/
Thumbnails
Contents