Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-03 / 101. szám, szerda

6j ÚJSZÓ KULTÚRA 1995. május 3. Az együttes tagjai, balról az első Gryiius Dániel GRYLLUS DANIEL ZENESZERZO-FURULYAMUVESSZEL Kaláka-koktél Elanyagiasodott világunkban sokan „temetik" a valódi értékeket, többek között a szépirodalmi műveket is, a költészet napján mégis több ezer önfeledt befogadónak nyújtott lelki-érzelmi feltöltődést a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban bemutatott „Én, József Attila, itt vagyok!" című vers-, zene- és táncösszeállítás (rendezte Jancsó Miklós). E nívós emlékest után Gryiius Dániellel, a japán turnéra ké­szülő KALÁKA együttes alapítójával-vezetőjével beszélgettem költé­szetről, jubileumokról, további terveiről: - Tavaly ünnepeltétek a Kaláka megalakulásának negyedszázados évfordulóját. A vers „haldoklása" idején miben rejlik a főként megze­nésített verseket előadó együttese­tek sikersorozatának titka? - Minden korra más-más forma­világ és befogadóréteg jellemző. Si­kerünk „titka" talán a megfelelő formanyelv megtalálása-alkalmazá­sa a korunkbeli iszonyatos hangza­varban, információdömpingben... Mi 1969-ben a versszeretetünkből fakadóan kezdtünk együtt énekel­getni, különösebb stratégia nélkül. Manapság merő üzleti vállalkozás­ból is alakulnak zenekarok, kidol­gozott tervekkel kezdik a pályáju­kat stb. Mi csupán ösztönösen „örömzenélgettünk", majd a kon­certjeinkkel valamiféle népművelői szerepet is felvállaltunk: nép­szerűsítettük (-jük) a verseket és a népdalokat. - Ennek ellenére csak 1977-ben jelent meg a „Kaláka" című első hanglemezetek. Ez a késés mivel magyarázható? - Mi korábban szerettünk volna -kiadni egy hanglemezt, ám a lemez­gyártó vállalatnál érthetetlen ellen­állással találkoztunk... Szerencsé­re 1980-ban megalakult a Hunga­roton irodalmi szerkesztősége, Tóth Attila barátunk vezetésével. Ezzel pályafutásunk sikeresebb időszaka kezdődött. Egymás után jelent meg AZ ÉN KOROMBAN, A FEKETE EMBER, PELIKÁN, AZ ÉN SZÍVEMBEN BOLDOGOK A TÁR­GYAK, NÁLATOK LAKNAK-E ÁLLA­TOK?, VILLON, BOLDOG SZOMORÚ DAL, UKULELE, MAGYAR NÉPZENE és a KALÁKA 25 című hanghordo­zónk, illetve ún. zenés könyvünk. A legutolsó CD-nk és kazettánk hu­szonöt régebbi és új dalt tartalmaz, ízelítőt nyújtva koncertjeink reper­toárjából. - 1980 egy másik jelentős ese­mény - az első Kaláka-fesztivál éve is, tehát idén egy másik jubileumot is ünnepelhettek. Vannak, akik há­zat építenek kalákában, ti pedig a zenélésen túl közösséget kovácsol­tok, hagyományos rendezvényt te­remtettetek. Hogyan is kezdődött mindez? - Mivel hasonló fesztiválokon ze­néltünk Németországban, Ausztriá­ban, Dániában, Franciaországban, úgy gondoltuk, hogy Magyarorszá­gon is szervezünk egy Kaláka-ban­zájt. Már a nevünkkel is a közös munka és az azt követő közös együttlét, szórakozás iránti igé­peltünk tovább. Nagyon kelleme­sen lepett meg bennünket a közön­ség: kiküldött a színpadról, majd a visszatérésünkkor közel ötszáz néző Kaláka-dalokat énekelt ne­künk, amitől meghatódtunk. - A közeljövőben Japánba ké­szültök. Kinek köszönhető ez a nem mindennapos meghívás? - Valóban, május 13-án utazunk egy háromhetes japán koncertkör­útra. Egy vidéki fellépésünkkor egy japán kórussal kerültünk baráti kapcsolatba, melynek tagjai na­Dermán László felv. nyünkre utalunk, továbbá a folk­műfajt elég tágan értelmezzük (kü­lönféle stílusokat próbálunk ki és fogadunk el); mindebből eredt e fesztivál megrendezése. A ' Felvi­dékről is több együttes és ér­deklődő rendszeresen vissza­visszatérő előadónk, illetve nézőnk. Ezért még időben közlöm, hogy júli­us 7-9-e között ismét találkozha­tunk Miskolcon, ahol lesz vers-, folkjazz- és gyermekdalkoncert, majd a közeli diósgyőri várban egy versenyprogramban mutatkozhat­nak be az ifjú tehetségek. Május fo­lyamán Német Kati, a budapesti Marcibányi Téri Művelődési Köz­pont szervezője várja a jelentkezők demó-kazettáját (15-20 perces anyagot) és bemutatkozó levelét (szólistákét és együttesekét egya­ránt). Pályázni lehet megzenésített versekkel, táncházi muzsikával, fel­dolgozott népzenével, folk-rockkal, jazzprodukciókkal, történelmi zené­vel. Természetesen gálaműsor, táncház is részét képezi e fesztivál­nak, ahová minden érdeklődőt sze­retettel várunk. - Úgy tudom, hogy a tavalyi jubi­leumi bulitokra alig fértek be a nézők... - Valóban „túl jól" sikerült a no­vember 25-i jubileumi műsorunk, ahol közreműködtek régi jó baráta­ink (többek között Cseh Tamás, Sebő Ferenc, Halmos Béla, a Szélki­áltó együttes, a Budapest Tánce­gyüttes, egykori, azóta már önálló­sult tagjaink (Gryiius Vilmos, Mikó István) is. Másnap pedig a marcibá­nyi téri törzshelyünkön (ahol egyéb­ként minden hónap utolsó szom­batján adunk egy-egy hangver­senyt) családias hangulatban ünne­gyon élvezték a mi muzsikánkat, ezért meghívtak több japán város­ba, ahol gyermek- és felnőtthang­versenyeken is fellépünk. - Szlovákiába mikor készültök? - Pár perccel e beszélgetés előtt megígértem az együttesünk nevé­ben, hogy fellépünk a Pegazus Tár­saság és a komáromi Borostyán együttes által tervezett július 15-i műsorban, amely egyrészt a Pega­zus-találkozó díjkiosztásához, más­részt a felvidéki „hasonszőrű" e­gyüttesek első fesztiváljához kap­csolódik. Továbbá egy októberre szóló meghívást is kaptunk, de erről még korai nyilatkoznom. - Időközben önálló nagylemezeid is megjelentek. Megkérlek, hogy ezeket is mutasd be olvasóinknak. - A TELJESSÉG FELÉ című kom­pozíciót Weöres Sándor azonos című prózai, műve alapján, indiai dallamok felhasználásával állítot­tam össze. A PÁL APOSTOL-DALOK PÁL LEVELEI SZERINT című dalsoro­zat a Bibliából ismert levelek alap­ján, Sumonyi Zoltán verseiből és a saját zenémből született, majd Vil­mos öcsémmel készítettünk el egy dupla lemezt jiddis népdalokból, Kányádi Sándor fordításában. Való­színűleg ősszel kerül a boltokba a HEGYI BESZÉD (Dalok Máté evan­géliuma alapján) című dalsoroza­tom (versek: Sumonyi Zoltán, zene: Gryiius Dániel), melyet szintén az öcsémmel adunk elő. Továbbá ter­vezünk egy JÓ ÉJSZAKÁT! című al­bumot, melyen klasszikus szerzők altatódalai és indiai, amerikai, egyiptomi, szerb népdalok szere­pelnének - több ismert művész előadásában. MISKÓ ILDIKÓ (A „TABLAHABORU" ÉS A „NÉVHÁBORÚ" SZL OVÁKIAI MAGYAR SAJTÓDOKUMENTUMAIB ÓL) Mit ér a nyelvünk, ha magyar? Egészen természetes, hogy az anyaor­szágtól elszakított felvidéki magyarok ­más állam keretei közepette is - igyekez­nek nyelvüket, hagyományaikat, anyagi és szellemi kultúrájukat megőrizni. Ha ezen törekvésükben akadályoztatva érzik magu­kat, érthető, hogy alapvető emberi jogai­kért szót emelnek. Ilyen erőteljes, szinte össznemzetiségi összefogás négy-öt évvel ezelőtt bontakozott ki, az 1990 októberé­ben elfogadott szlovákiai nyelvtörvény ugyanis „olyan elemi erejű, megsokszoro­zódottan szűnni nem akaró, visszhangkép­pen jelentkező sajtóbeli reagálást, "hango­san gondolkodásit váltott ki, amely (elte­kintve talán az emlékezetes 1965-ös csal­lóközi árvíz közírói átélésétől) szinte egye­dülálló az 1948 utáni szlovákiai magyar publicisztika történetében" (346). Sokan érezték úgy - amint az a könyv hátulsó bo­rítólapján olvasható -, hogy a szóban forgó nyelvtörvény a „nemzetiségi magyarok szá­mára nem törvényességet, hanem nyelv­törvénytelenség-et szült. Nemhogy lezárta volna a korábbi időszakban kirobbant »nyelvháború«-t, hanem (...) elindítója lett két újabb »nyelvháború«-na/c a helységne­vek magyar használatával kapcsolatos "táblaháború«-nak, illetve a személynevek magyar anyakönyvezés i lehetősége és használata körül kirobbant »névháború«­nak." A Mit ér a nyelvünk, ha magyar? című kötet, amely a közelmúltban látott napvilá­got a Kalligram Könyvkiadó gondozásá­ban, az 1990 és 1994 nyara közötti időben megjelent sajtódokumentumok alapján mutatja be azokat a politikai, par­lamenti és publicisztikai csatározásokat, melyeket a „táblaháború" és a „névhábo­rú" váltott ki. A „táblaháború" kirobbaná­sának oka az 1948-ban (a Beneš-féle dek­rétumot követő jogfosztottság korában) bevezetett egyik rendeletre vezethető vissza, amely 720 szlovákiai település ne­vének megváltoztatását írta elő. Az érintett helységek nagy részében magyarok lak­tak, olyanok, akiket kollektív bűnösséggel bélyegeztek meg, s akiknek akkoriban jo­gaik sem voltak. A magyarság körében jog­gal váltott ki visszatetszést - többek kö­zött - az olyan módszerű helységnév-vál­toztatás, amikor például szlovák személyi­ségekről neveztek el településeket úgy, hogy a névadóknak az égvilágon semmi kapcsolata nem volt a szóban forgó város­sal vagy községgel. így nevezték el például Ľudovít Štúrról, a híres politikusról és íróról Párkányt Stúrovó-nak. Fónod Zoltán - a kötetben is megtalálható írásában a követ­kezőképpen vélekedik a településnevek megváltoztatásának okáról és a helység­nevek értékéről, szerepéről: „Az ere­dendően nacionalista és történelemhami­sító aktus jellegzetességeihez tartozott, hogy mindenáron új neveket akartak pro­dukálni, elfeledtetni Dél-Szlovákia magyar jellegét. Maguk a szlovák helységek is ra­gaszkodnak az ősiséghez, miért kellene ezt a jogot a magyarlakta területeken elvi­tatni..." (172.) A Helységnevek sorsa avagy A táblahá­ború és környéke című fejezetben - bizo­nyos települések elnevezésének ügyében tartott népszavazásoktól a parlamenti pár­tok vitáin és Marcelháza lakosainak helyt­állásán át a kétnyelvű helységnévtáblák törvénybe foglalt elfogadásáig - a „tábla­háború" sok-sok részletéről kap képet az olvasó. Végül a parlament bizonyos komp­romisszummal szavazta meg a táblatör­vényt, mégpedig „azzal a kitétellel, hogy a szlovák történelmi személyiségekről elne­vezett községek népszavazás útján kérhe­tik, hogy feltüntethessék a község magyar nevét" (234). A Nomen est nomen avagy Nem ér a ne­vünk? című fejezet a személynevek magyar nyelvű anyakönyvezése és használata kö­rüli vitákat, az évekig tartó huzavonát idézi föl. A „névháború" végül is nem hiábavaló küzdelemként zajlott, a névtörvény ugyanis kimondja: „Az a személy, aki a Szlovák Köz­társaság területén élő valamely nemzeti ki­sebbség vagy etnikai csoport tagja, e tör­vény rendelkezéseivel összhangban jogo­sult kereszt- és vezetéknév-változtatási ké­rését bejegyeztetni az anyakönyvbe az adott nemzeti kisebbség vagy etnikai cso­port nyelvén. A körzeti hivatal köteles ezen személy kérésének eleget tenni" (281). Ez­zel lehetővé vált, hogy például az Alžbeta, Zuzana, Čaba, Július, Štefan helyett a ne­kik megfelelő, magyar keresztnév, vagyis az Erzsébet, Zsuzsanna, Csaba, Gyula, Ist­ván kerülhessen a hivatalos iratokba is, a sokat vitatott -ová végződés helyett (példá­ul Nagyová, Tóthová) a magyarban Nagy, Tóth asszonynévformához lehet visszatér­ni. - Fontos része a kötetnek a Függelék avagy Kis törvénytár (317-344) és az Utó­szó is (345-352). A Mit ér a nyelvünk, ha magyar? c. kiad­vány értékes dokumentuma korunknak, azoknak a küzdelmeknek, amelyek a rend­szerváltás utáni időkben a szlovákiai ma­gyarság helyzetét jellemezték, és további sorsára is hatással lehetnek. A kötet anya­gának összeállítása Zalabai Zsigmond hoz­záértő munkáját dicséri. Elismerést érde­melnek továbbá mindazon intézmények (Demokráciáért és Nyitott Társadalomért Alapítvány, Mécs László Alapítvány), ame­lyek a könyv kiadását anyagi hozzájárulá­sukkal segítették. Bár a „táblaháború" és a „névháború" keserves harcok sora volt, és rossz kicsen­gésű csatazajjal is járt, lényegében véve eredményesen zárult, s erőt adhat a szlo­vákiai magyar nemzetrész további küzdel­meihez. Hogy erre a későbbiekben is nagy szükség lehet, azt jól érzékelteti Zalabai Zsigmond következő fejtegetése: „Nyelv­törvény- és név- és táblaháborúk után, de a szlovákiai magyar iskolarendszer, a nemzetiségi felsőoktatás, a kivívandó isko­laügyi és kulturális autonómia, a regioná­lis önkormányzati rendszer további, nyelvi természetű gondokat (is) fölvető problé­máinak szenvedélyektől mentes, racioná­lis, szívós aprómunkát, kölcsönös toleran­ciát, többségi jóakaratot föltételező megol­dás közepette szükségünk lesz arra az erőre, amelyről kötetünk tanúskodik, s amelynek birtokában igazzá válhat hitval­lásunk: Nyelvében él a nemzet - de még inkább a nemzetiség" (7.) (Kalligram, Po­zsony, 1995) SZABÓ JÓZSEF HÍRVIRÁGOK Az ismeretlen Kari May. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár még rendezetlen kézirat-és könyvállományában puszta véletlen­ségből May-kéziratokra bukkantak. A Vinnetou-ról szóló híres ka­landregények szerzőjétől származó 48 oldalas színdarab került elő, mely A meghiúsult szándék címmel 1863-ban Drezdában je­lent meg. A német prózaírónak ez a műve még irodalmi karri­erjének kezdetén született, amikor inkább csak elbeszélésekkel jelentkezett, de egyes életrajzíróinak eddigi állításai szerint szín­darabokkal is - meglehetősen sikertelenül - próbálkozott. A szóban forgó írásművet valószínűleg felkínálta valamelyik bécsi színháznak, feltehetően a Burgtheaternak, amely azt nem fogad­ta el, hanem elfektette az irattárban, ahonnan aztán e karcsú könyvecske a Nemzeti Könyvtárba került. Megmenekül Marx feje. Marxnak mégsem kell kölcsönad­nia a fejét a május 27. és június 4. között megrendezésre kerülő Német Mozart Ünnepi Hét számára. A szász Mozart Társaság ar­ra készült, hogy a filozófusnak a chemnitzi (az egykori Karl-Marx­Stadt) városközpontban felállított monumentális bronzfejét a ze­nei fesztivál idejére Mozart-golyóvá alakítja át. Most a társaság lefújta a reklámnak és egyúttal szellemi fricskának is szánt ter­vet. „Nem sikerült megállapodásra jutnunk a városi hatóságok­kal. Ráadásul nem látszott biztosítottnak a szponzoroktól remélt összeg beérkezése sem - nyilatkozta Jana Hartig, a Mozart Tár­saság szóvivője. Melengető fényképek. A brünni Pegas Szálló előcsarno­kában különleges eljárással készült monumentális fényké­pekből álló kiállítás nyílt. Oldrich Látal felvételei, amelyek meg­ragadó tájszépségeket, építészeti látványokat és szobarészlete­ket örökítenek meg, meleget árasztanak. Látal 12 éves kora óta fényképez, s a mesterség csínját-bínját egy indiai kormányzó mérnök fiától sajátította el, aki a brünni műszaki egyetemen ta­nult. Svéd női cirkusz sikere. A világ első teljesen női cirkusza, amely a világ minden részéből összesereglett csillagokat vonul­tat fel, egy héten át óriási sikerrel szerepelt Stockholmban. A „Cirkus Prinsessan" (A hercegnők cirkusza) előadásai zsúfolásig telt nézőtér előtt folytak, és a svéd lapok vezető helyen számol­tak be a nemzetközi szereplőgárda sikeréről. A művészek és ar­tisták között van egy kanadai trapézművész ikerpár, egy tizen­egy tagú kínai akrobatacsoport, több argentin lasszózsonglőr, egy magyar kígyóember, francia galambidomár, orosz kötéltáncos, spanyol bűvész és amerikai „Teli Diána", aki halálos pontosság­gal lövi keresztül nyilával az almát. Az előadássorozat utolsó nap­jának külön attrakciója a cirkusz 1995. évi „világhercegnője" megtisztelő cím odaítélése. A zsűrinek tagja Krisztina svéd királyi hercegnő is. „A férfiak rendkívüli dolgokat művelnek a cirkusz po­rondján, de a nők ezt még kiegészítik kecsességgel és különle­ges stílussal" - nyilatkozta az AFP-nek Henry Bronett, a női cir­kusz alapítóinak egyike. Cseh és szudétanémet zenetörténészek együttműködése. A szudéta-vidék zenetöténetét feldolgozó lexikon készül Re­gensburgban, több mint 200 kutató közreműködésével, akik között 40 cseh szakember is van. A németeken, osztrákokon és cseheken kívül a szudétanémet témakörben minden eddigit fe­lülmúlni szándékozó lexikon munkálataiban amerikaiak és izra­eliek is részt vesznek. A regensburgi Szudétanémet Zenei Inté­zet igazgatója, Widmar Hader szerint számítani lehet egész Eu rópa zenekutatóinak e kiadvány iránti érdeklődésével. Hasonló jellegű, a cseh zenetörténetnek szentelt lexikon készül Brünn­ben. Hader közlése szerint mindkét feldolgozás készítői szoro­san együttműködnek, s az a szándék vezérli őket, hogy munká­jukat közös teljesítményként tárják a nyilvánosság elé. Az összeállítás és megjelentetés azonban több mint egymillió már­kába kerül, s így, amint Hader elmondta, nincs nagy remény arra, hogy mindkét kiadvány megjelenjen csehül és németül is. „Ciróka-paróka". A brit ügyvédeknek továbbra is viselniük kell a parókát, bármennyire kedvük ellenére való az idejétmúlt­nak bélyegzett műhaj. A paróka hosszú ideje húzódó kérdésében Lord Mackay, Nagy-Britannia lordkancellárja mondta ki az utolsó szót. Indoklása szerint méltóságot és súlyt kölcsönöz a súlyos pe­rekben közreműködő ügyvédeknek a fehér fej- és hajfedő. Nagy­Britanniában a kisebb ügyeket ellátó ügyvédek és a pusztán ta­nácsadással foglalkozók nem viselnek parókát. Ugyanakkor ők sem parókapártiak, kifogásolják, hogy a megkülönböztetés csu­pán az idejétmúlt előítéleteket élteti tovább. A döntés mindazon­által jó időre „véglegesnek" számít, és tovább főhet a súlyosabb ügyek brit ügyvédjeinek feje a munka gondjai mellett a paróka miatt és alatt. (Külföldi hírügynökségek alapján)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents