Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-16 / 112. szám, kedd

1995. május 1087. VELEMENY ÚJSZ

Ó s i A Szlovákiai Értelmiségi Fórum Nyilatkozata Napjainkban erősödnek a november utáni fejlődés demokratikus eredményeinek felszámolására irányuló törekvések, aminek csak egyik, de lényeges megnyilvánulása a Szlovák Köztársaság államfőjének lejáratását célzó primitív erőfeszítés. Ahogy ezt teszi a kormánykoalíció, nemcsak az államfőt járatja le, hanem elsősorban államunkat - mind idehaza, mind külföldön. Szlovákia ma demokratikus jövőjéért küzd. Ezta küzdelmet elsősorban idehaza kell megvívnunk, éspedig olyan erőkkel szemben, amelyek szeretnének bennünket kiiktani a demokratikus Európából. Társadalmunkban nem a köztársasági elnök jelenti a problémát, hanem azok, akik rendszeresen a társadalom válságát és természetellenes megosztottságát idézik elő. Azok, akik a régi bolsevik módszerek kihasználásával akarnak megragadni minden hatalmat az állam pénzével együtt, azzal számolva, hogy a polgári társadalom sokrétűsége miatt még az alapvető kérdésekben sem képes egyesülni, és megadja magát a félelem és bizonytalanság légkörének. Éppen ezért felszólítjuk az állampolgárokat, hogy ne féljenek, és juttassák kifejezésre erkölcsi viszonyulásukat az állam alapvető értékeihez mindenütt, ahol az lehetséges. Például azzal is, hogy ma részt vesznek Pozsonyban az Sznf téri, az alkotmányosságot és a köztársasági elnököt támogató nagygyűlésen. í TEGNAP OLVASTUK Strasbourg nem változtat a szerződésen Vladimír Mečiar, a szlovák kormány miniszterelnöke a múlt hét csütörtökén szervezett hajókiránduláson tartott sajtótájékoztatót követően rövid interjút adott a lap szerkesztőinek. Ebből idézünk: • Miniszterelnök úr, jelezte, hogy az Európa Tanácsban tanácskozni fognak az 1201-es ajánlásról. Ismertetné a szlovák kormány ezzel kapcsolatos álláspontját? Valószínűleg a kollektív jogok elutasításáról van szó... - Ahhoz, hogy az ET határozata érvényes legyen, az ET mindkét fórumának, a parlamentnek és a Minisztertanácsnak a beleegyezésére is szükség van. A Minisztertanács azért tárgyalja majd ismét az 1201-est, mert a parlament újra előterjesztette. A szlovák fél álláspontja - és gondolom, sok másé is -, hogy elutasítja azt a részt, amely a kollektív jogokról szól. Vagy akceptálni fogják az egyéni, emberi, polgári jogokkal és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaival foglalkozó részt, ..gy az 1201-est mint egészet elutasítjuk. Schenk miniszter úr ilyen megbízással utazott ki, és ezt a álláspontunkat fogja tolmácsolni. Azt várjuk, hogy több állam támogatja majd. • Ha az 1201-es ajánlás teljes elutasítása bekövetkezne, az mennyiben érintené majd a szlovák-magyar alapszerződést? - Abban az esetben Szlovákia és Magyarország között az 1201-es dokumentum érvényes lesz, de csak kétoldalúan, európai érvényesség nélkül, és nem lesz érvényes európai dokumentum. Az alapszerződésben azonban az 1201-es ajánlások néhány kiegészítéssel szerepelnek. Az első szerint csak az egyéni emberi és polgári jogokat fogjuk respektálni, a második pontosítja, hogy semmi sem lehet ellentétben a kisebbségek deklarált jogaival, úgy, ahogy a szlovák és a magyar fél közelített hozzá. És már az egész bevezető szakaszban arról van szó, hogy csakis az egyéni emberi és polgári jogokat fogjuk respektálni, tehát nem áll fenn a kétféle értelmezés veszélye. Ha még ennek ellenére is kétségbe akarná ezt vonni valaki, akkor a kollektív jogok csak abban az esetben lehetségesek, ha azokat lehetővé teszi az ország jogrendszere. A szlovák kormány azonban nemzetközi viszonylatban is világosan szeretne látni ebben a kérdésben, az értelmezéssel és a szabályokkal együtt, hogy ezt követően - már nem a szerződés tartalmából következően, hanem az értelmezés miatt ne legyen másképpen magyarázható. BRONISLAVA JAGLOVÁ, Slovenská REPUBLIKA CSÚTORTÓKTOL RÉGIÓNK Ipolyságon függetlenül Több mint egy hónapja hiába keresik az olvasók Ipolyságon és környékén a Honti Lapokat. Ennek okáról Turczi Árpád főszerkesztőt kérdeztük. - Ezúttal nem Mečiarék keze van a dologban, a mi lapunktól a városi képviselő-testület vonta meg a támogatást, ezért szünetel kiadása március végétől. Évente 120 ezer koronát kaptunk erre a célra, a leállítás indokául pedig a lap színvonalának csökkenését hozták fel. Szerintem viszont a döntés mögött a lap kritikai hangvétele áll. A színvonalcsökkenésről pedig csak annyit, hogy amíg a város adta ki a lapot, pélr dányszáma csak kilencszáz körül mozgott. Miután viszont átvette a Rek-S kiadó, ez háromezerre növekedett, és maradt is, amíg Zsolnay Ernő polgármester javaslatára a képviselő-testület nem határozott a támogatás megvonásáról. • Mi következik ezután? - Úgy döntöttünk, hogy a kialakult helyzet ellenére megpróbálkozunk egy független lap kiadásával. Főként azért tesszük ezt, mert úgy érezzük, a környék lakosai igénylik, hogy valaki nyíltan foglalkozzon szűkebb környezetük problémáival. Ennek megfelelően Régiónk címmel csütörtökön új iap jelenik meg Ipolyságon és a környező falvakban. (tuba) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Bizalmatlanság /. Š.: 1983-ban váltam el a feleségemtől. A házasságunkból született gyermekre eddig havi 500 korona tartásdíjat fizettem. A volt feleségem most a bíróság által köteleztetett havi 1000 cseh korona összegű tartásdíjra. A fellebbezésemre a bíróság havi 850 cseh korona tartásdíjat ítélt meg, és visszamenőleg még 4000 cseh korona megfizetésére kötelezett engem. A bíróság azzal indokolta a döntését, hogy az én átlagos havi keresetem 7228 szlovák korona, míg a feleségemé 7602 cseh korona. Azt szeretném tudni, hogy én, szlovák állampolgárként, hogyan védekezhetek egy cseh bíróság ma már végleges döntése ellen. Ez ugyanis a jövőre nézve azt jelenti, hogy a cseh bíróság az én káromra bármilyen döntést hozhat. Köteles vagyok én ezt teljesíteni? Megjegyzem, hogy a volt feleségem a külügyminisztériumban dolgozik, és így nekem ezek az egyoldalú bírósági döntések gyanúsak. A levelében említett adatok alapján arra következtethetünk, hogy a fia ma már legalább 15 éves. Az ön átlagkeresetét és a gyermek életkora szerinti szükségleteket tekintve mi igazán nem tartjuk olyan borzalmasan nagy összegnek a havi 850 koronás tartásdíjat, mert ilyen összegből eltartani ma egy gyermeket egyszerűen lehetetlen. Figyelembe kell venni azt is, hogy a gyermek anyja az eltartási kötelezettségét a személyes gondoskodással is teljesíti, márpedig mindkét szülőnek egyformán kellene hozzájárulnia a közös gyermek eltartásához. Megalapozatlannak tartjuk azt a gyanúját is, hogy a gyermeknek csak azért ítélt volna meg havi 850 cseh korona összegű tartásdíjat a csehországi bíróság, mert a gyermek anyja a külügyminisztériumban dolgozik. A bíróságokat még nálunk sem érdekli az, hogy ez vagy az a szülő hol dolgozik, hiszen a bírók függetlenek a minisztériumoktól, képviselőktől stb. Az ilyen perekben a világon szinte mindenütt a tartásra kötelezett szülő jövedelme „érdekli" a bírókat. (fekete) Emlékmííavato Május 14-én kegyeletteljes ünnepség helyszíne volt Hosszúszó, a kis gömöri község. A helyi önkormányzat elmúlt évi kezdeményezése nyomán elkészített és vasárnap délután átadott emlékmű az utódok főhajtása az első és második világháborúban elesett hosszúszóiak emléke előtt. A temetőkertben felállított gyönyörű faragott oszlop és az elesettek nevét tartalmazó két kőtömb alkotta emlékművet Kankuia Éva polgármester leplezte le, majd a helyi és a putnoki énekkar fellépése után ökumenikus istentisztelettel adóztak a nagy világégések helyi áldozatainak emléke előtt. (ambrus) SZÁLKA ÉS GERENDA Bojkott nélkül is őszintén „ Kedves barátaim, nem lehel mindenről népszavazást tartani. A parlamenti képviselők többek között azért is kaptak a titkos választások alkalmával bizalmat, hogy hasonló elöntéseket hozzanak, természetesen vállalva érte a felelősséget is. " Igy vélekedik a Vasárnap 20. számában Csáky Pál MKDM-képviselő, akinek igencsak nem lehet ínyére, amit egy éve ilyentájt, május 15-e közeledtével a másfél tucat magyar képviselő által kikiáltott Szlovákiai Magyarság Emléknapjával kapcsolatban vetettem papírra, kifogásolva a döntés szűk körben történt meghozatalát. Meg azt, miért Esterházy János egyik tettéhez - a fasiszta Szlovák Állam parlamentjében a zsidók deportálása elleni kiállásához. -, és miért nem személyéhez, kapcsolták ezt a napot, ha mindenáron ideologikus aláfestést akartak adni ennek az emléknapnak. Mert történelmi tény Esterházy János kiállása, viszont akkori lette önmaga erkölcsi világképéhez és a zsidóság iránti szolidaritásához kapcsolódott. A sztálinista börtönben bekövetkezett vértanúhalála ezzel szemben már a szlovákiai (csehszlovákiai) magyarság világháború utáni szétszórattatása, deportálása, jogfosztása és megalázása elleni közösségi kiállásnak is egyik nagy jelképe lett. Mondtam: nem lehetett ínyére, s ma sem tetszhet neki, hogy a döntésük módját, bizonyított átgondolatlanságát kifogásolom. Egy nemzeti közösség emléknapja igazán ahhoz az. eseményhez, személyhez, közösséghez köthető, amit az egyéni sorsokon keresztül a történelemből a kollektív emlékezet megőriz. Márpedig iskolai történelmi lecke szintjén ismert tény, hogy a mai szlovákiai magyarok lakta terület a negyvenes években szinte teljes egészében a Magyar Királysághoz tartozott. Tehát Esterházy János képviselői bátorsága talán-talán újsághírként volt, és újkeletű történelmi leckeként lett ismert a mai szlovákiai magyarok többségének. Ezért is kézenfekvő, hogy a beneši dekrétumokat az utolsó betűig végrehajtó sztálinista hatalom okozta szenvedések mára már nemcsak földrajzi, történelmi, politikai, hanem lelki értelemben is szorosabban kapcsolták össze Esterházy János személyét a szlovákiai magyarsággal. Nem bízom én abban, hogy Csáky Pál akárcsak megfontolásra is érdemesíti egy évvel ezelőttihez, képest talán már árnyaltabban, kiérleltebben megfogalmazott véleményemet. Minek is tenné, ha képviselői magabiztossága odáig ér, hogy barátainak mondja a Tisztelt Olvasókat. Úgy emlékeztet mindannyiunkat, hogy megválasztottuk őket, mire fel ők döntenek, mi meg hallgassunk. Ha nem ismerném Csáky Pál képviselői és írói munkáit, talán még el is hinném neki, hogy ennyire hatott rá a mai szlovákiai parlament kormánykoalíciós képviselőinek érvelési módja. Ezért is tekintem a bevezetőként idézett mondatokat csupán fogalmazási stílusbeli vétségnek, s nem lekezelő politizálásnak, amiben a képviselő úrral együtt mindannyiunknak naponta részünk van. Éppen ezért nem fogom be számat, amíg reményét látom a figyelmes párbeszédnek a választásokon megválasztott képviselőinkkel. Arról ugyanis nem tettem le, hogy meggyőzzem Okét és a Tisztelt Olvasókat, hogy az ilyen horderejű döntések meghozatalát ne tekintsék, demokratikusan választott képviselőként jogi automatizmust emlegetve, képviselői jognak. Vannak módozatai, formái (sajtóvita, a politikai pártjaink közötti megegyezés, esetleg sajtóbeli ankét) a mindannyiunkat érintő (nem törvényhozói) döntések előtti nyilvános vitáknak. Még ebben a kiszolgáltatott ellenzéki helyzetben sem adhatják fel a választóikkal folytatandó eszmecsere esélyét. Éppen azért nem, mert Csáky Pál szerint is mindenkire szükségünk van. Ezt kimondva azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a hallgatással, a néma beleegyezéssel és megadással befedett egység tartós lehet. Tény, hogy amit a publicisták akarnának, legyenek akár ötszázan is, soha nem emelkedik arra a szintre, mint amit másfél tucat parlamenti képviselő eldönt. Pedig a mi esetünkben nem törvényhozói munkáról, nem pártoskodásról, de még csak nem is politikai nézetkülönbségről van szó. Másról bizony. Arról, hogy Csáky Pál említett írásában kirekesz.tően minősíti is azokat, akik szólni mernek: „Akadtak tavaly olyan, magukat értelmiséginek tartó szlovákiai magyarok is, akik azt sérelmezték, hogy a parlamenti képviselők őket meg nem kérdezve döntöttek ebben a kérdésben. " Még szerencse, hogy arról a tényről, ki értelmiségi, és ki nem a szlovákiai magyarok közül, nem a képviselői klubokban döntenek. Ellenkező esetben csak az lehetne értelmiségi, aki parlamenti képviselő. DUSZA ISTVÁN Hl AHOGY ÉN LÁTOM Horn Gyula füle Magyarország miniszterelnöke az ország diplomáciájának irányítójaként lett európai hírű politikus, így bizonyára tisztában van eredeti szakmájának szabályaival, lehetőségeivel, lehetséges buktatóival. Biztosra veszem, tudja, mikor tanácsos valamiről hallgatni, mikor érkezett el az ideje annak, hogy bizonyos nemzeti cél elérését előmozdítandó „üsse a vasat", mikor célravezetőbb a diszkrét diplomácia, és mikor hasznosabb, ha sisakrostély nélkül történik a pengeváltás. A Szlovák Sajtóiroda (TA SR) jelentése szerint Horn Gyula a minap a Duna Tv-nek nyilatkozva kijelentette, nincs oka kételkedni Vladimír Mečiarnak a magyar-szlovák alapszerződéssel kapcsolatos szavaiban, minden - úgymond - az egyezmény szellemében történik (a Duna vizének elosztása, a határátkelőhelyek megnyitása, a gazdasági együttműködés stb.). Egy esztendeje a szlovákiai magyar kisebbség - így a miniszterelnöki nyilatkozatot ismertető sajtóirodai közlemény - a nemzetiségi feszültség lehetséges fokozódásától tartott, ezek az aggodalmak azonban azóta lényegesen mérséklődtek. A Duna Tv adása főképp az erdélyi magyarok felé irányul. Szlovákiában, kevés kivételtől eltekintve, a Magyar Televízió két programját nézzük. így nem tudom megítélni, hitelesen továbbította-e a TA SR tudósítója Horn Gyula megállapításait. Azonban a valóságot és a sajtóirodai közlemény tartalmát összevetve mindenképpen meg kell állapítanom, hogy itt vagy ferdítés történt, vagy félretájékozódott Magyarország miniszterelnöke. Kétségtelen, hogy a vízmegosztásban, a határátkelőhelyek kérdésében és talán a gazdasági kapcsolatokban is történt előrelépés az alapszerződés aláírása óta. A szlovákiai magyarság szempontjából legfontosabb (és az alapszerződésben is kiemelt tételként szereplő) kérdésben azonban olyan „visszatáncolásra" készülnek szlovák részről, amilyenre az 1945-48-as vészkorszakot kivéve nem volt példa 1918 óta. Ha a Duna Tv-ben valóban elhangzottak az említett megállapítások, akkor Magyarország kormányfőjét valaki csúnyán félretájékoztatta. Soha korábban nem tapasztaltunk oly fékevesztett támadásokat a szlovákiai magyar iskolák ellen, mint napjainkban (alternatív oktatás). Soha nem tombolt annyira az anyanyelvhasználat elleni téboly, mint manapság, és ebben a kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt játssza a főszerepet. Az új nyelvtörvénytervezet kidolgozói nem is palástolják, hogy a kisebbségi nyelvhasználat visszaszorításával rajtunk akarnak elégtételt venni a szlovák nemzet történelmi sérelmeiért. A diplomácia klasszikus alapelve, hogy egy béketárgyalási vagy kiegyezési folyamatban, amennyiben mindkét fél komolyan törekszik a békére, egyik oldalról sem zúdítanak össztüzet a másikra; a kiegyezés érdekében nem ragadtatják magukat barátságtalan gesztusokra. A dél-szlovákiai magyar iskolák felhígítására tett kísérleteknél és az új nyelvtörvénytervezetnél nehezen képzelhető el otrombább gesztus. Ha valóban azt mondta a Duna Tv-nek Horn Gyula, amit a TA SR tudósítója állít, akkor csak azt tudom megállapítani, hogy Magyarország miniszterelnöke a kívánatosnál következetesebben érvényesíti a diplomácia említett klasszikus alapelvét. Kétségtelen, hogy nagy és bátor tett volt az alapszerződés kidolgozása, aláírása, és dőreség lenne apró-cseprő nézeteltérések miatt veszélyeztetni a ratifikációját. Ami azonban ma a szlovák nacionalista körökben történik a kisebbségi magyarok rovására, a legnagyobb jóakarattal is csak szélsőséges, főképp az alapszerződés aláírása óta erősödő sovinizmusnak minősíthető. Lehet, hogy Horn Gyula élete egyik fő művének tekinti a magyar-szlovák kiegyezés útjának egyengetését, és csak kedvező dolgokat volt róla hajlandó mondani a (főképp) erdélyi magyaroknak. Feltehetően bátorítani akarja őket, mondván: létezik megoldás. Meg nyilván az is közrejátszott, hogy még egy kormányfő is másképp hallja ugyanazt, ha Budapesten mondják neki, és egészen másképp hallaná Dunaszerdahelyen. Meg az sem mindegy, hogy kik súgnak a fülébe... Történtek dolgok Szlovákiában az alapszerződés aláírása óta, amelyekről még egy született diplomatának sem lenne szabad elismerően szólnia. TÓTH MIHÁLY