Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-12 / 86. szám, szerda

6 I tU SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. április 12. Beharangozó Kedves gimnazisták, középiskolások, fiatalok! Az Új Sző vezetése úgy döntött, új rova­tot indít, elsősorban a fiatal olvasóknak. S mivel ez a rovat a középsulisoké lesz, ter­mészetes, hogy elsősorban tőlük várunk írásokat A rovatot, melynek címe NAGYSZÜ­NET, ml, pozsonyl gimnazlstákfogjuk szerkesztetil, s megjelenésének gyakorisága raj­tatok Is múlik. Sajnos, egyenlőre csak négyen vagyunk ennek a feladatnak az elvégzé­sére, de reméljük, hamarosan gyarapodni fog ez a szám. Szeretnénk, ha a továbbiak­ban minél több írást kapnánk tőletek, az ország minden tájáról. Hogy ezt a rovatot si­kerül-e életben tartani, tehát nagyrészt rajtatok is múlik. Szeretnénk, ha kezdeménye* zésünk nem lenne hiábavaló. Küldjétek el verseiteket, fogalmazásaitokat, cikkeite­ket, hogy minden olvasó találhasson magának megfelelő témát. írásaitokhoz nem ár­tana, ha mellékelnétek valamilyen rajzot, karikatúrát vagy fényképet, hogy minél vál­tozatosabb legyen ez a diákok szerkesztette oldal. írjatok nekünk, küldjétek el ötlete­iteket! Könnyítsétek meg a munkánkat, hiszen még ml Is tapasztalatlanok vagyunk az újságírás terén. Segítsetek, hogy minél nagyobb sikere legyen a NAGYSZÜNETNEK! K. 6. „Gyűlölsz vagy szeretsz" SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ A búsképű... Don Quijote alakját valószínűleg sokan ismeritek, filmből vagy könyvből. Most azonban az operában is megnézhetitek, pontosab­ban a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol a dalmű premierjét márci­us 17-én tartották. Cervantes hőse egy nagyon szegény lovag, aki hőstettekről ál­modozik, s ezért elhatározza, hogy útnak indul. Hőstettei elvég­zéséhez azonban csak egyszerű, elhasznált fegyverei vannak, meg egy szolgálója, aki arra a gazdagságra, szerelemre vágyik, amit ura ígért neki. A regényben lovagi szokásokat, harcokat s más tipikus epizódokat parodizál a szerző. A főhősnek nagyon dús a fantáziája, olyannyira, hogy a kocsma helyén várat lát, a szélmalmokat óriásoknak látja, a fodrász cintányérjáról pedig azt hiszi, hogy csodálatos lovagi sisak. A mű végén álmának nagy része nem valósul meg. Kigúnyolják, megalázzák és meg­szégyenítik. A Jozef Bednárik által kiválóan megrendezett darab az elmúlt he­tekben kasszasikerré vállt az operában. Az eredeti művet feldolgo­zó J. Massanet színpadán a naptár 2150-et mutat, tehát a maffiától kezdve a helikopterig mindent megtalálhatunk benne. Ha nem a matematika vagy a fizika házi feladaton fogtok rágód­ni, akkor szánjatok egy kis időt J. Massanet Don Quijote-jának meg­tekintésére. KOVÁCS ATTILA Ha-ha-hA Autóbuszon - Uram, Ön elaludt, nem tud idejében leszállni. - Nem aludtam én! - De a szemei... - A szemeim? Ja, azokat csukva tartom. Nem bírom néz­ni, ha a hölgyeknek állniuk kell a zsúfolt autóbuszon. Mi micsoda A fiatal férj asztalhoz ül, eszik, majd így szól a feleségéhez: - Finom ez a birkapaprikás, Ivicám. - Tényleg? - Igen. Olyan, mintha borjú­paprikás lenne. - Látod, pedig először csinál­tam kakaspaprikást egy tyúk­ból! - dicsekszik a fiatal­asszony. Nézőpont A vendég mérgesen szólítja magához a pincért. - Mondja, maga ezt a löttyöt nevezi erős kávénak? - Természetesen. Ön rá a leg­jobb bizonyíték. Még alig kóstolt bele, és máris milyen ideges. Bizonyára vannak olyan embe­rek, akiknek e címről egy dal, s ezen túl egy énekes-költő, taná­rember jut az eszükbe, akit úgy hívnak Földes László. Akadnak azonban olyanok is, akiknek e név semmit sem mond. Vannak olyanok, akik már hallottak róla, de nem ismerik. Mégis előítélete­ik vannak vele szemben. Ezt az írást nekik szánom. Voltak - és vannak is - baráta­im között olyanok, akik a teljes is­meretlent előítéletekkel illetik, gyakran nem is akármilyenekkel. Van bennük mindenféle jelző, csupán azért, mert Földes „Ho­bo" néven közismert. A név, tud­juk, csavargót jelent, ám ez még nem elég ürügy arra, hogy vad­embernek és kocsmatölteléknek képzeljünk valakit. Hisz tudjuk, Jack London amerikai író is volt csavargó, sőt, a szó szoros értel­mében hobó, azaz a társadalom önkéntes számkivetettje, aki vé­gigcsavarogta Amerikát. Talán csak azért, mert szerette a sza­badságot. Szolgáljon e pár sor magyará­zatul azoknak, akik a közelmúlt­ban gyerekesen és primitíven ki­gúnyolták Hobo egyik dalának cí­mét, ami így hangzik: Bunkó va­gyok. Elhiszem, hogy ez első hal­lásra nevetségesen hangzik azok számára, akik csak a felszínt lát­ják. Abban viszont kételkedem, hogy képesek lennének megérte­ni e cím mögöttesét, a dal mon­danivalóját. Főleg Magyarorszá­gon ' köztudott a tény: Hobo a kommunizmus kigúnyolója volt. Neki ugyanis nem igazán tetszett az a rendszer. Úgy is mondhat­nám: nem volt nagy tisztelője a lenini eszméknek. Csaknem min­den dalában az elnyomás ellen énekelt, és a sok romantikus, szi­rupos szerelmes dal közé egy kis változatosságot is szükségesnek tartott bevinni, mivel az életnek van sötét oldala is. Nem azt aka­rom mondani, hogy ezentúl min­denki legyen Hobo-imádó, ha­nem csak azt, hogy ne kicsinyít­sék le magukat egyesek azzal, hogy alaptalanul és gyerekes fel­fogással kigúnyolnak valakit, akit nem is ismernek. A közelmúltban tanultunk Francois Villonról. Ő szintén az igazságot mondta ki, s ezért so­szempontból össze kéne hasonlí­tani a Hobo Blues Band szövege­it és zenéjét egy olyan „lenyűgöző, hibátlan" együttesé­vel, mint például az Aerosmith. (Azért említem éppen ezt az e­gyüttest, mert az iskolában, aho­kat szenvedett - de legalább sza­bad életet élt. Majdnem ugyan­ezt mondhatja el magáról Hobo is. E két személy csak két dolog­ban különbözik egymástól. Az első, és egyben a legfontosabb, hogy Villon néhány száz évvel ko­rábban élt és alkotott. A másik, hogy Hobo a pártot, Villon pedig az egyházat gúnyolta. Ez nem is olyan nagy különbség, hiszen mindkettő a saját korában állam­rendszer volt. Ezek az emberek csak tiszteletet érdemelnek, nem pedig gúnyos megjegyzése­ket. A minap jöttem rá arra is, hogy Hobo Villon-verseket is fel­dolgozott. Ettől a perctől kezdve még nagyobbra nőtt az iránta ér­zett tiszteletem. Anélkül, hogy bárkit is sértegetni szeretnék: nem tudom, mi lenne az ered­mény, ha irodalmi és tartalmi vá járok, szinte mindenki az Ae­rosmith-be van „beleszerelme­sedve".) Nekem ez ellen nincs semmi kifogásom. Ám ha ezt az együttest nem lehet kritizálni, akkor Hobót miért lehet ismeret­lenül kigúnyolni? Talán azért, mert az Aerosmith nyugati zene­kar, s ezért nagyobb szurkolótá­bora van? Az elhamarkodottan ítélkezők elgondolkodhatnának afölött, mi a tömegízlés, az olcsó giccs és a művészet közti különb­ség. Talán, ha vennék a fáradsá­got, és megismernék azt, amiről elmarasztaló véleményt monda­nak... S ha e pár sor csupán időpa­zarlás volt, csak annyit tudok mondani, hogy Hobónak nem számít, hányan gyűlölik vagy sze­retik, ő akkor is Hobo marad. KÖVESDI GERGELY Üzenet mostani iskolámba „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább" - kezdte költeményét egykor Ady, aki meglehetősen könnyebb helyzetben volt, mint én most, hiszen még csak április elejét tapossuk, s három kemény esz­tendő áll előttem. Hosszú időnek kell eltelnie addig, míg egykori is­kolámnak üzenhetek. Ó, te hatalmas épület, iskola a határon, türel­mem határán, mikor jön el az az idő, mikor elbocsátó, szép üzene­tet küldhetek neked. Azért jó veled. A tornaórán. Szünetekben. Az áldott szünetekben, a gyilkos 45 perc után, és amikor megszólal a 277 diák szívét meg­dobogtató utolsó csöngetés. Persze, rossz emlékeket is őrizünk veled kapcsolatban - azok a 'matek-, fizika-, kémiaórák, amikor hiába próbáltunk puskát rejte­getni, nyitott füzetünket lesni, súgni falaid közt. Azok mindent el­árultak. Hiába a festés, vakolás, a te falaidon nem fog ki senki. Ta Ián mégis. Ha lebontanánk... Mit szólnál hozzá? De megegyezhetünk. Mi nem bontunk le téged - te nem árul­kodsz. Nem rossz ötlet, kár, hogy nincs kivel komoly egyezséget köt­ni. Kénytelen vagyok „tanulva" leélni az elkövetkező három évet, ha a tanulás szón azt az időt énjük, amikor könyveimbe, füzeteimbe bá­mulva azon töprengek, mién nem nyert idegenben a Milan, miért verte csupán 2:l-re a Barcelonát a Paris SG. Ha ez fedi a TANULÁS fogalmát, akkor bizony rengeteget tanulok, hiszen kétszer 45 perc elég sok idő. Hát még ha hosszabbításra kerül sor...! Tehát: tanulni érdemes. Miiyen igaza volt annak a bizonyos il­letőnek, aki azt mondta: „Tanulni, tanulni, tanulni." Biztosan nye­résre állt a Dinamó Moszkva, s a meccs alatt tanulni kényszerült a tag. Csak így ötölhette ki e bölcs mondást Nos, azért az iskola mindig iskola marad. Bár ha Petőfit iskolája ihlette volna, azt hiszem, nem írja el, hógy „bár maradtam volna benne végig".­A folytatásnak azonban sólyomszárnya támadt, tollamat leté­s zem, mert a kezem fáradt. (Jé, ez meg vers volt...) GRENDELGÁBOR Kultúrák üzenete. Az egykori pozsonyi zsinagóga a Szent Márton­székesegyházzal - 1932-es felvétel alapján

Next

/
Thumbnails
Contents