Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)
1995-04-11 / 85. szám, kedd
6 j ÚJSZÓ SZÜLŐFÖL D 1995. április 11. KIRÁLYHELMEC Tető a fejük felett A Csetnek patak völgyében, a nyelvhatár közelében fekvő Páskaháza életére a nyolcvanas években leginkább a lakosság összetételének a változása volt a Jellemző. Sokan elköltöztek, kevés fiatal maradt, de szinte ezzel egy időben megnőtt a cigányság lélekszáma. Ma a lakosság majdnem ötven százaléka roma. Egészségre ártalmas, rossz a falu kútjainak vize. A helybeliek- egy kis üzletben vásárolnak, szomszédságában van egy kocsma is, amelyet gyakran be kell zárni a vendégek viselkedése miatt. A falunak már nincs iskolája, délelőttönként csak egy óvoda működik. Szép a hajdani paplak, de mára már olyan állapotba került, hogy csak egy gondos felújítás menthetné meg. S a falu közepén áll a páskaházai református templom. Az évtized fordulóján PASKAHAZA Templom - a közösség megtartásáért már az egyszerű szemlélődő számára is nyilvánvaló volt, hogy sokáig nem odázható el a tatarozás. Bizony keveset törődött a korábbi vezetőség Páskaházával, s ez is okozója volt az itteni, mára szomorúvá vált képnek. Kevés öröm, sok gond - ez jutott örökül az 1990-ben polgármesterré választott Körösi Károlynak. Ő ezt vállalta, s komolyan vette megbízatását. A szerény, kitartó ember rövid idő alatt szép eredményeket ért el ott, ahol erre korábban alig volt példa. Röviddel hivatalba lépése után több mint négymilliós költséggel megindította a vízvezeték-hálózat építését. Ez ma befejezés előtt áll, s hamarosan az egész falut ellátja ivóvízzel. 1991-ben határozták el Páskaházán, hogy hozzálátnak a templom felújításához, illetve előbb közadakozást hirdetnek meg, mivel állami támogatásra nem számíthattak. Körösi Károly vezetésével létrehozták az Erős várunk nekünk az Isten alapítványt, melynek számláján fokozatosan olyan pénzösszeg gyűlt össze, hogy 1993-ban megkezdődhettek a felújítási munkák. Minderről a négy éve a községben élő M ács József írót kérdeztük, aki egyik legodaadóbb segítője a falu polgármesterének. - Nagyon rossz állapotban volt már a templomunk. Szerencsére sikerült megmenteni, felújítása érdekében az elmúlt három évben sok embert megmozgattunk. Szép összefogás eredményeként zajlik most a templom rendbehozása. Kis községünkből sokan járultak hozzá anyagiakkal, sokan önkéntes munkával. Egyházmegyénk településeiről, de külföldről is nagyon szép adományokat utaltak át az alapítványunk számlájára. Bízom benne, hogy a munkálatok nagy része idén befejeződik, s Isten háza újra a páskaháziak gyülekezőhelye lesz majd. A polgármester árulta el, hogy Mács József volt az, akinek révén komoly ígéretet kaptak az elmúlt év őszén: - Itt járt egy miskolci vállalkozó, aki felajánlotta, hogy térítésmentesen vállalja a templom külső rendbehozatalát. Nagyon megörültünk ennek, mért a tetőszerkezet tel jes cseréje után bizony egyre fogyott a felhasználható pénzünk. A páskaháziak újabb támogatója, őszi ígéretéhez híven, tavasszal meg is érkezett, hogy a helyi vezetőkkel megkösse a szerződést az elvégzendő munkáról. S néhány nap múlva hozta is magával az építőmunkásokat, hogy megkezdjék a munkát e szép gömöri templomon. Március 27-én, a külső felújítási munkálatok megkezdésekor találkoztunk Páskaházán Bencsér Lászlóval, az Észak-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Kft. ügyvezető igazgatójával. - Amikor az itteniek terveiről, összefogásáról hallottam, úgy éreztem, segítenem kell nekem is. A Székelyföldről származom, építőipari vállalatot vezetek, és tapasztalt, jó szakemberekkel együttműködve többször dolgoztunk már külföldön. A pás kaházi templom külső homlokzatának felújítását térítésmentesen végzi tizfős csapatunk. Jó érzés ezt csinálni. Örülni fogok, ha munkánk befejezése után elégedett helybeli emberekkel találkozom majd. Úgy érzem, megérdemlik ezt a szép templomot. Terveim szerint áprilisban el is készülünk azzal a munkával, amit vállaltunk. S ezután újra a helyieken a sor. Ám ahogy az elmúlt négyöt évben tenni tudtak, úgy biztos képesek lesznek a folytatásra, templomuk felújításának a befejezésére. Meg tán a kis közösség összekovácsolására - Páskaháza életben tartására. AMBRUS FERENC Szúnyog Géza 1991-ben került a Királyhelmeci Körzeti Hivatal élére, s miután feltérképezte a régió legégetőbb gondjait, munkatársaival együtt szinte megvalósíthatatlan célt tűzött ki maga elé: menhelyet létesít azok számára, akik - olykor önhibájukon kívül hajlék, család vagy munka nélkül maradtak. S bár a tervet nem ellenezte senki, eleinte a régióban mégsem akadt polgármester, aki felajánlotta volna, hogy a községi vagyont képező, ám üresen álló épületbe befogadná a hajléktalanokat. Érdekes vállalkozásba kezdett másfél évvel ezelőtt az eperjesi L. I. M. cég: régi községi pecsétek, címerek és jelképek után kezdett kutatni a krónikákban, a régió múzeumaiban és levéltáraiban, valamint Magyarországon is. Az írásos dokumentumokon idővel elmosódnak a betűk, viszont a pecsétek általában tovább „élnek". Főleg a viaszpecsétek. És ezek szintén dokumentumok, tárgyi ismérvei egy kornak. - Korábbi kutatásaim során találkoztam régi bélyegzőlenyomatokkal, meg viaszpecsétekkel is, de akkor azokra nem fordítottam nagy figyelmet. Elsősorban a pecsétes levelek tartalma érdekelt. Pontosabban: a történelem apró mozzanatai. Csak a helyi reklámiroda felkérésére kezdtem komolyabban vizsgálni a többnyire ellipszis alakú pecséteket is. Kétségtelen, érdekes tartozékai ezek is a többnyire már csak levéltárakban található régi, egy-két évszázaddal ezelőtti okiratoknak. Az egyik abarai pecsétre a Budapesti Országos Levéltárban 'bukkantam rá. ABARA HELYSÉG PECSÉTJE 1830 - áll az ellipszis alakú lenyomat szegélyvonala alatt. A mezőben pedig egy férfi és egy ló látható. Imreg község már igen megkopott, töredezett viaszpecsétjének közepén pedig egy fa áll, mellette pedig, illetve alatta a körvonalakból ítélve egy hal és egy gyík van. Mindkét pecsét jellemzi a települések sajátosságait, a címerek pedig egyfajta tükörképei az évszázadokkal ezelőtti életvitelnek, helyi hagyományoknak - mondta el lapunknak dr. Kónya Péter eperjesi történész. - A többi pedig már a mi dolgunk - vette át a szót Martin Paračka, a reklámiroda képviselője. - Mi a címertani előírások és szabályok szerint a régi dokumentumok alapján és azokhoz a lehető legjobban igazodva elkészítjük a címer felújításának a tervét. A címer, illetve pecsét szerint elkészíthető a település jelvénye, zászlója. Természetesen a javaslatot az önkormányzat elé terjesztjük, s csak akkor kezdjük el a munkát, ha a képviselő-testülettől beleegyezést, illetve megrendelést kapunk. Mi valóban csak kivitelezők vagyunk. Az eperjesi cég kezdetben csak a szűkebb régió községeinek ajánlotta fel szolgálatait, az utóbi időben viszont már Ung-vidéki, bodrogközi és Kassa környéki községek is felvették vele a kapcsolatot. A községekről szóló törvény ugyanis lehetővé teszi a címerek, szimbólumok használatát. GAZDAG JÓZSEF Aki nem hódolt be - Szúnyog Géza (Prikler László felvételei) Abara és Imreg pecsétmaradványai alapján így nézhetne ki a két település címere (A szerző kollázsa) * Sok utánajárás, kilincselés után tavaly mégis megtört a jég, a járási iskolaügyi szervektől megkapták a használaton kívüli óvoda épületét. Ám ahhoz, hogy a felnőttek számára lakhatóvá tegyék, pénzre volt szükségük. - Már-már úgy tűnt, hogy a menhely ötletéből nem lesz semmi, amikor tavaly november végén a szociális ügyi minisztériumtól teljesen váratlanul félmillió koronát kaptunk. Tudtuk, ha azonnal nem kezdjük meg az átépítést, a pénz elvész. Talán ez az aggodalom ösztönzött mindenkit, s erőfeszítésünket siker koronázta. Mivel a régióban a munkanélküliség aránya elérte a 27, Királyhelmecen pedig már a 31 százalékot, számoltunk azzal, hogy sokan élnek majd a menhelyen való elhelyezés lehetőségével. Éppen ezért kikötöttük, hogy elsősorban a fiatalokat karoljuk fel, akik csak átmenetileg kerültek nehéz helyzetbe, s így nagyobb esélyük van az elhelyezkedésre. Február 3-án nyitottuk meg a menhelyet, ahol jelenleg, ha jól tudom, négy férfi él. Persze a nyitás napján az épület előtt némi bonyodalom támadt. Több roma család, gyerekestül, csomagostul be akart jutni, mondván, végre rendes lakáshoz juthatnak... Megütötte a fülünket Szúnyog Géza „ha jól tudom" megjegyzése, ezért megkérdeztük: - Jelenleg már nem a körzeti hivatal dönt arról, ki lakhat a menhelyen? - Dehogynem. A körzeti hivatal hatásköre megmaradt, csakhogy már nem én va gyok a vezetője. Az okokat nem akarta részletezni, hiszen mindenki előtt ismert tényekről van szó. Az „akciós ötösök" átvették a hatalmat Keleten is. Aki nem állt át, nem adta fel elveit, indoklás nélkül menesztették. Szúnyog Géza nem hódolt be. Csak az bántja, hogy félbe kellett hagynia megkezdett munkáját, nem valósíthatta meg elképzeléseit. A menhely bejárati ajtaját zárva találtuk. Szabó Zsolt és Tóth István gondnokoktól megtudtuk, hogy ez így van rendjén, tudni akarnak a lakók mozgásáról. Végigvezettek az egyszerűen berendezett lakószobákon, megmutatták a társalgót, az ebédlőt és a felszerelt konyhát. Megemlítették, hogy ez utóbbi a „legforgalmasabb" helyiség. - A lakóknak nincs pénzük arra, hogy a városban étkezzenek, ha éhesek, kénytelenek főzni. Pongó Zsolt 20 éves fiatalember csecsemő-, majd gyermekotthonokban nőtt fel. Megjárta Újhelyet, megismerte a kassai, eperjesi, a szentmihályi és a nagykaposi gyermekintézményeket, majd 18 évesen a leleszi tanonciskolában végzett. - Annak ellenére, hogy apám 1989-ben meghalt, tehát félárva lettem, egy fillér támogatást sem kaptam. Mihelyt nagykorúvá váltam s befejeztem tanulmányaimat, el kellett hagynom a kollégiumot. Káptam némi ruhát, és elindultam Csehországba, az anyámhoz. Nem egészen három hónap múlva kidobott. Noha a testvéreim is ott élnek, visszajöttem. Barátaimnál, ismerőseimnél A menhely csak átmeneti megoldás - Pongó Zsolt laktam, persze nem ingyen, és alkalmi munkából tartottam el magamat. Állandó munkahelyem nem volt, a szállás sokba került. Amikor tudomást szereztem a királyhelmeci menhelyről, azonnal jelentkeztem. Szerencsém volt, hiszen napi 10 koronáért tető van a fejem fölött, és ágyban alszom. Nagy ritkán előfordul, hogy hozzájutok egy-két napos vagy néhány órás alkalmi munkához, de általában csak a szociális segélyből élek. - A havi 1350 korona mire elég? - tudakoltuk. Zsolt őszintén válaszolt: - Szinte semmire. Havonta jelentkeznem kell a nagykaposi munkaközvetítőben, az útiköltségre idejében gondolni kell. A lakbér 300 korona, kosztra 600-700 koronát fordítok, a maradékért cigarettát, tisztálkodási szereket vásárolok, itt-ott könyvet. Ugyanis nagyon szeretek olvasni. Leginkább a vallásos, Jézus életéről szóló könyvek érdekelnek. menhelyen egy évnél többet nem tölthet. Helyesli a házon belüli fegyelmet, az alkoholtilalmat, s mivel a gyermekotthonban megszokta, nem zavarja az sem, hogy a takarítás a lakókra hárul. - Úgy hírlik - mondta -, a 12 főre tervezett menhely hamarosan megtelik emberekkel. Olyanokkal, akiket gyermekintézményekből bocsátanak el, s nincs hová menniük. Akármilyen is a gyermekotthon, a falain belül biztonságban érzi magát az ember. A gondok akkor kezdődnek, amikor 18 évesen kiteszik a szűrünket. A fiatal boldoguljon, ahogy tud, pénz, lakás, munka nélkül. Csoda, hogy sokan bandákba verődnek, és törvénytelen úton jutnak pénzhez? Én elkerültem a rossz társaságot, s tapasztalva szüleim alkoholizmusát, nem iszom. Mindent elvise lek, csak a sajnálkozástól irtózom. Mert nem szánni kell minket, hanem segíteni. A menhely, sajnos, csak a kezdet... PÉTERFI SZONYA EPERJES, A BA RA, IMREG ...a pecsét marad A fiatalember beszámolt arról, hogy kitartóan járja a hivatalokat, mert megtudta, hogy az árvasági járadékot visszamenőleg is megkaphatja. Minél előbb dolgozni szeretne, hiszen tudja, hogy a
