Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-06 / 81. szám, csütörtök

1995. április 6. KULTURA ÚJ SZ Ó 91 Siralomének „Szétszórtak bennün­ket, mint hulló levelet, Kit erre, kit arra ker­getnek a szelek." A szlovákiai magyar nemzet­rész 1945 és 1948 közötti sorsá­nak, a hontalanság és togfosztott­ság éveinek alaposabb megisme­rését és jobb megértését tűzte ki célul a Bíbhotheca Hungaríca Ala­pítvány azon pályázata, amely .Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék..." címmel a Vasár­nap hasábjain látott napvilágot 1994 áprilisában. A pályázat meg hirdetése annak ellenére sem volt fölösleges, hogy az utóbbi időben több kiadvány (antológia, doku­mentumgyűjtemény, tanulmány­kötet) és nagyszámú cikk, riport, írói szociográfia is .vallatóra fogta MAGYAR JEREMIÁD . una— #» « a ÍM4«-(*•!*•> 41, történelmünknek ezt az új, 1945 utáni Mohácsát" (19). A meghir­detett téma fontosságát és a köz­reműködők (elsősorban az ötlet­gazda-kötetgondozó Zalabai Zsig­mond. továbbá Cséfalvay Eszter, Szi/vássy József, Vox Nova Rt. Ki­adó) munkájának eredményessé gét egyaránt ékesen bizonyítja az a tény, hogy a pályázati felhívás óta meg egy év sem telt el, s íme ­a beküldött és megszerkesztett anyag alapján - immár kézbe is vehetjük a hontalanság éveit fel­táró kiadványok egy újabb, be­cses értékű, több mint harminc új versdokumentumot közlő kötetét. Már a könyv címe és címlapja is érzékelteti, sugallja a kiadvány tartalmát. A magyar nyelv értel­mező szótára c. kötetben a jere­miad címszó 1. jelentésének meg­adásánál a következőket találjuk: .A XVI. század protestáns vallá­sos-hazafias költészetének jel­lemző terméke, ill. műfaja: Jeremi­ás próféta siralmainak komor hangján szólal meg benne a ma­gyarsag romlásának, pusztulásá­nak fájdalma: siralomének' (III. 652). Meggyőződésem, hogy aki elolvassa a Magyar jeremiádoi velem együtt pontosnak, találó­nak véli a könyv címét - hisz egy nemzetrész szomorú sorsa, fájdal­mas panasza es a jovoje miatti ag­gódás fejeződik ki benne. A kötetet Janics Kálmán Fenye­getések sodrában című tanulmá­nya indítja, amely elkülöníti és elemzi a szlovákiai magyarsag Csehországba való deportálásá­nak két szakaszát az első (1945 szeptemberében) pozsonyi szlo­vák politikusok kezdeményezése volt és a munkaképes férfiakra vonatkozott a második hullám pe­dig az 1945. október l^ei dátum­mal közzétett Benes-féle dekré­tum alapján következett be. Ez utóbbi .ősszállami jellegű voll Prá­gából irányították, és a hadsereg hajtotta végre, indoklásképpen a 88-as dekrétumra, de a módszer gyakorlata az elveket deportálás­sá és tómegrablássá fokozta te, mert a családtagokat is besoroz­ták, a vagyonelkobzást pedig írás­ban is közvetítették' (8). Az igazságtalan deportálás mér­hetetlen lelki és fizikia szenvedést okozott az érintett magyaroknak. A magyar állam éles tiltakozása és némi nemzetközi felháborodás mi­att a deportálást megszüntették, és 1947 áprilisától a lakosságcse­re-egyezmény végrehajtása kezdődött meg, s ez egy évig tar­tott. Ennek során a magyarországi szlovákok önként jelentkezhettek áttelepülésre, a szlovákiai magya­roknak viszont kényszerből kellett Magyarországra költözniük. Hogy mindez mennyi gyötrelemmel, megpróbáltatással, hányattatás­sal járt, arról megrázóan vallanak a közzétett visszaemlékezések, versek és egyéb dokumentumok. A prózai visszaemlékezések kö­zül a tornaijai Viczén István, a far­nadi Klebecska István és az ipoly­balogi Budai Béla csehországi vi­szontagságokat fölidéző írása egyaránt felkavaróan hat a ma­gyar megaláztatásokat és az egy­kori .embervásárok" g/ötrelmert nem ismerő mai olvasóra. A komá­romi Gunda Klára Írása a Magyar­országra áttelepítettek sérelme­iről, viszontagságairól ad számot Családjának azért kellett megvál­nia Komáromtól, ahol évszázadok óta éltek-haltak őseik, mert édes­apja nem volt hajlandó reszlovaki­zálni; éppen ellenkezőleg: a kitele­pítési bizottság előtt is bátran vál­lalta magyar nemzetiségét Az oroszkai Mészáros Sándor, aki a prózai visszaemlékezések kategó­riájában I. dijat ért el a pályázaton, az Egy permek vallomásai című írásában a Magyarországra történt szökésének és magyarországi to­vábbtanulásának körülményeit idézi föl hitelesen és meghatóan. A pályázatra - s ez tudomány­történeti érték! - eddig nem is­mert kéziratos versek és folklonzá­lódott szövegek is beérkeztek. Leg­több költeménnyel Czimer Péter, Csenky Lajos és Duba Lajos szere­pel. A kiadványba bekerült versek nemcsak dokumentumértékük ré­vén fi^etemre méltóak, hanem egy részük tartalmi és esztétikai szempontból s. A deportálás ke­serveit átélve szinte mindegyik szerzőt megihlette - vissza-vissza­térő témaként - a kény­szerűségből elhagyott szűkebb ha­za szeretete és a szüntelen vissza­vágyódás érzése, de például Ca­rrier Péter Miénk e föld című költe­ményében a szülőföldhöz való ezer­éves jog öntudatos kifejezése is megjelenik. A kötetet a pályázat eredmény­hirdetése (177-178) és értékelé se zárja A Látók Titka című, utószó­nak tekinthető fejezettel (179-183), mindkettő Zalabai Zsigmond tollából. A Magyar jeremiád című kiad­ványt a szlovákiai magyarság önis­merete, azonosságtudata és jövőjének megőrzése tekinteté ben egyaránt becses értékű mun­kának tartom, olyan könyvnek, amely nem hiányozhat egyetlen szlovákiai magyar iskolából, könyv­tárból és más közéleti, kulturális intézményből sem, de az is nagyon fontos és szükséges volna, ha Ma­gyarországra is sokfelé eljutna, mert ott viszonylag kevesen isme­rik a Benes-féle dekrétumot és an­nak a szlovákiai magyarokat érintő következményeit A Látók Titka című fejezetet pedig minden ta­nárnak és mindazoknak, akik a magyarságtudat kialakításán, for­málásán - bármilyen minőségben is - munkálkodnak, külön is a fi­gyelmébe ajánlom. Ezt a könyvet nem lehet megha­tottság együttérzés, elérzékenyü­lés és indulat nélkül végigolvasni. Zalabai Zsigmond, a kötet összeál­lítója így vall erről: .Nem szégyell­jük bevallani: a kötelező bírálói hűvös-józan racionalizmus mellett is gyakran meghatódottarhelérzé­kenyülten, könnybe lábadó szem­mel vagy éppen ellenkezőleg: fog­csikorgatő-káromkodő indulatkitö­rések kíséretében, az elemi igaz­ság meggyalázása miatt érzett föl­háborodás-lázadás lávakitörései­vel a szívükben olvastuk végig a pályázatunkra beküldött anyago­kat" (179-180). A kötet egészére és megjelente­tésének fontosságára is érvényes­nek tartom azon gondolatokat melyeket az e^ik pályázó, id. Kle­becska István a következőképpen fogalmazott meg: .A deportálás szenvedő alanyai lassan, de bizto­san fogyatkoznak, az akkori fiata­lok ma már megtört, idős embe­rek, mind kevesebbszer kerülnek szóba a deponálási emlékek. Azért kell a betű, az írás, hogy az utánunk jövök is megtudják: volt egyszer, a II. világháború után egy rettenetes nagy igazságtalanság a csehszlovákiai magyarokkal szem­ben, amikor is el akarták tépni a jokereket, amelyek a szülőföl­dünkhöz kötöttek, földönfutóvá, hontalanná akartak tenni bennün­ket Reméljük, hogy ez soha többé nem fog megismétlődni' (70). (Vox Nova, Pozsony, 1995) SZABÓ JÓZSEF MECS LÁSZL Ó POLITIKUMA Válaszol Czine Mihály irodalomtörténész A losonci Kármán József Napok záróelőadá­sa Mécs Lászlónak állított emléket. Verseit a losonci pedagógiai középiskola és a füleki gim­názium diákjai szavalták, a költő életútját dr. Czine Mihály budapesti irodalomtörténész ele­venítette fel. Pár nappal az előadás előtt került a kezem­be a Slovenské národné noviny idei 6. száma, melynek a .Magyarok írják rólunk" c. állandó rovatában Bogoly János, az Új Szó idei 13. szá­mában közölt Ihlető választott szülőföld című írása kapcsán közöl kommentárt. Szerzője .Ladislav Méc" pályáját elemezve jut el 1938-ig. amikor a költő fogadja .Horthy Mikulás" magyar hadseregét, és a születésé­nek 100. évfordulója alkalmából megrende­zett emlékünnepséghez, s ezzel együtt azok­hoz a törekvésekhez, melyekkel úgymond ....bizonyos körök 1989 után életművét politi­kai célokra, a Nagy-Magyarország eszmeisége felélesztésére kívánják kihasználni...' .A szlo­vák állam eszmeiségének határozottan nem használ a tavalyi, Nandine Eitz grófnőnek ado­mányozott Mécs László emlékérem...", olvas­ható a szövegben, s hasonlóképpen az emlék­ünnepség sem; állapítja meg a cikk írója. Czine Mihály egyike volt az emlékünnepség előadóinak. Kiválóan ismeri Mécs László élet­útját. Az idézett írás váltotta ki belőlem, hogy megkérdezzem: Valóban ilyen veszélyes Mécs László emléke és munkássága a szlovák esz­meiségre? - Meglep az írás hangvétele és állításai. Több ünnepségre került sor, de egyiknek sem volt politikai hangvétele. E lehetőséget eleve kizárta az, hogy azokat jobbára vallási szerve­zetek (Magyarországon elsősorban a bencé­sek) szervezték, s az emiitett ünnepség szer­vezői között (az írás reszletesen felsorolja őket - P. J.) sem voltak olyanok, akik azt politikai célokra tudták-akarták volna felhasználni. Az MKDM sem politikai szervezetként volt jelen. Az elhangzott előadásokban semmilyen politi­kum nem volt, jómagam Mécs László és Fábry Zoltán kapcsolatát elemeztem. Ami az életutat illeti: Mecs a szlovak-ma­gyar rokonságot vallotta. Adódik ez abból is, hogy Martoncsik József néven latta meg a nap világot, nővére Mária Koéánová jegyzett szlo­vák költőnő (a kommentár erre kiemelten tér ki - P. J.). Politikával sohasem foglalkozott, egyszerűen elmondta a véleményét. Az Írás­ban is említett Vigiliának is csak névleg volt a szerkesztője. Az igazság az, hogy még azt sem tudta, hogy hol van a lap szerkesztősége. Na­gyon jó előadó volt, és népszerű. Talán ezért nem szerették ót hivatalos körökben. Az 1953-as magyarországi letartóztatásé nak és bebörtönzésének egyik indoka .okirat hamisítás" volt. A polgári nevén járt egyik plé­bániáról a másikra, illetve látogatta barátalt. Semmi egyebe nem volt, csak verse. Ezeket hagyta ott ajándékba. Ezt .röpiratterjesztés­nek' könyvelték el. Utólagosan derítették ki, hogy egyetlen olyan sor sem volt bennük, amely bárki elleni, a magyar politika elleni uszításnak lett volna tekinthető. PUNTIGÁN JÓZSEF KOMÁROM, MADÁCH-POSONIUM KÖNYVESBOLT GALÉRIA Tavaszt köszöntő kamarakiállítás Az Ógyallán született Ró­zsás Erzsébet képzőművésze­ti alkotásait többféle mércé­vel szemlélhetjük. A szépre, az emberi valóságok, a nö­vényzet és az állatvilág megö­rökítésére irányuló törekvései egy lelkesen alkotó pedagó­gus-müvész figyelemre méltó értékeit tárja elénk. Főleg vi­rágokat ábrázoló grafikái, szí­nes textíliái, kompozíciói: a li­liomok, íriszek, azáliák érzéki bibéit, harmatra vágyó szir­mait, leányos-asszonyos érzé­kenységgel ábrázoló alkotá­sok. A Zsolnán élő tanárnő jó művekkel nőtt fel a profi festők-rajzolók közé. S ez már magában is igazolja azt a be­vált művészettörténeti tanul­ságot, hogy számottevő alko­tómunkára csak az képes, aki maga is meg tudja valósítani ideáit, s nem elégszik meg .csak" elméleti célkitűzések­kel. SZUCHY M. EMIL Flóra, az ókori gőrőg mitológia istennője jutott önkéntelenül az eszembe, amikor a komáromi Madách-Posonium Könyvesbolt elegáns kisgalériájában ismét láthattam Stollmanné Rózsás Er­zsébet esztétikusan prezentált rézkarcait, izléses art protisait L HÍRVIRÁGOK Vérátömlesztés a jiddis nyelv számára. Küion bözó becslések szerint világszerte 4-5 millió ember beszéli napja­inkban a jiddist, többnyire második nyelvként. A tudósok közül töb­ben viszont ennek a népi nyelvnek a kihalását jósolják, kereken ezer évvel keletkezése után. Valamikor Kelet-Európa nagy kiterje­désű területein ügyszólván köznyelvnek számított, míg a héber volt a zsidó vallás irott nyelve. Kigúnyolták, kinevették, üldözték évszá­zadokon át a jiddisül beszélő embert Európában. Ez a sajátos, gyakran zsargonnak tartott nyelv volt a zsidó ember ismérve. A má­sodik világháború után Európában a jiddis, főleg a gyémántkeres­kedelemben őrizte meg uralkodó szerepét. Még a japánok is meg­tanulták ezt a nyelvet, hogy elónyóseóto üzleteket köthessenek. Iz­rael létrejöttekor. 1948-ban heves viták közepette majdhogynem a jiddis lett. a héberrel szemben, a zsidó állam hivatalos nyelve. Nap­jainkban sok izraeli fiatal tanulja a jiddist, és megpróbál nagyszüle­ivel azok anyanyelvén beszélni. Izraelben napilap jelenik meg jid­dis nyelven, és kétszáznál több író és költő kizárólag ezt a nyelvet használja. A FÁK országaiból érkezett félmillió bevándorlót sokan vérátömlesztésnek tekintik a jiddis nyelv száméra A képzőművészet - toleráns. Prágában a Kafka ut cai kulturális központban homoszexuális szerzők müveiből nyílt k állítás, amelyen több mint tíz hivatásos és amatőr képzőművész al­kotásai szerepelnek. A túlnyomórészt fényképeket felvonultató tár­laton olajfestményeket, akvarelleket. rajzokat, grafikákat, textíliá­kat és egyéb műtárgyakat tekinthetnek meg az érdeklődök. A kiál­lítással vette kezdetét a .leszbikusok tavaszi víkendje" című ren­dezvénysorozat. amelynek keretében irodalmi találkozókat hang versenyeket, a homoszexuálisok párkapcsolatainak jogi problémá­it feszegető vitákat és egyéb műsorokat szervez a leszbikusok egyesülete. A Louvre-ban fantom garázdálkodik. Három műtárgy tűnt el az elmúlt fél év folyamán a francia királyok egykori épületében elhelyezett világhírű gyűjteményből. Ez minden eset­ben a nyitvatartás alatt és a majd hatszáz fős őrszemélyzet szeme láttára történt. Egyszer sem szólalt meg a riasztóberendezés. A be­törő meglehetős brutalitással szerezte meg zsákmányát Tavaly a rámájából metszett ki egy értékes festményt. Hivatásos képrabló így aligha viselkedne. Egyébként meglehet, hogy a tettes igazi fan­tom. Különben szívesen viccelődik ts. Az idén január 18-án egy ba­rokk szerző bronz szoboregyütteséről elemelte az ugyancsak sú­lyos kopját amit aztán három nap múlva a belső udvaron találtak meg Hogy miként sikerült azt odacsempészni az épület nemrég megnyílt Richelieu-szárnyából - rejtéty. Anyatejjel magába szívott költészet, irodalmi szenzáció lett Oroszországban a tatarsztani Kazanyban élő Jeliszej Gadocskm verseskötetének megjelenése. A hétéves szerző még csak az idén szeptemberben kezd iskolába járni. Alkotásai kőzött főként a kozmikus motívumok dominálnak. Már hároméves korá­ban verssel köszöntötte az .aromatikus Napot". Négyévesen - túl élete felén - szerelmi vallomást foglalt versbe. Az állítás, hogy a kis Jeliszej a költészetet az anyatejjel szívta magába, nemcsak meta­fora. Édesanyja szoptatás közben Puskin Anyeginjéből olvasott fel porontyának. Sophia nem óhajt bárónő lenni. Nemrégen otyan. a 19. századból származó dokumentumok kerültek elő. amelyek arról tanúskodnak, hogy Sophia Loren apai ágon a szicíliai neme­sek leszármazottja. Az egyik okirat hitelesíti a Scicolone családnak - amelyből Sophia apja származott - adományozott bárói címet. Maga a művésznő azonban nem nagyon rajong a felfedezésért, amely ráadásul nem okozott számára meglepetést. Kislány korá ban anyjától és nővérétől hallotta ugyan, hogy .Scicolone papa" báró. de a családban ennek nem volt különösebb jelentősége Bá ró. nem báró. a két leánygyermek apja nem volt hajlandó betartani a házassági fogadalmat, s így Sophia édesanyja lányaival viszaköl­tózött szülőfalujába. Az idő tájt nem volt leányálom falusi környe­zetben a leányanya élete. Sophia elmondta, hogy a családban egyetlen tőrvény uralkodott csak a kemény, tisztességes munká­nak lehet becsülete. Sophia saját kijelentése szerint ha bárónő is. szerény körülmények között felnőtt nem hivalkodó asszonynak ér zi magát, aki a hűtlen apa okozta sebről nem tud megfeledkezni. 100 évesen kapott elismerés, A német áiiamfő és a kancellár is köszöntötte 100. születésnapján Ernst Jünger írót. aki Francois Mitterrandtól is üdvözlő levelet kapott Jünger munkás­ságát mindmáig vitatják. A második világháború idején tagia volt a párizsi német katonai parancsnokságnak. Bár elutasította a nácik közeledési kísérleteit azok előszeretettel propagálták nacionalista, jobboldali beállítottságú könyveit. A háború után négy évig nem je­lenhettek meg Írásai. Herzog elnök olyan egyedülálló személyiség­ként méltatta Jüngert aki sohasem viszonyult közömbösen ember­társaihoz. (MTI é» CTK alapján)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents