Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-06 / 81. szám, csütörtök

[ 6 j ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 1995. április 6. Az alig 200 lakosú Jesztén, ahol szinte minden ötödik lakos szociális segélyen él, a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem feledkeznek meg a gyermekek szórakozásáról. Az álarcos felvonulással egybekötött teadélutánt boldogan, izgatottan várták a gyerekek. A Jól sikerült rendezvényen a gyermekek szórakozásáról és a frissítőkről a polgármesteri hivatal gondoskodott. E. C., Jeszte HIÁNYZIK A MAGYAR FELIRAT A komáromi Vásárcsarnok „szeplője" Tisztelt szerkesztőség! Az 1995. március 22-én közölt „Szélmalomharc vagy paranoia" című írásukkal egyetértek, teljes mértékben elhiszem M. Z. történetét, ugyanis nálunk a hatalomnak mindent szabad. Aki kételkedik ebben a történetben, az keressen meg olyan embereket, akik már bírósági végzésekkel rendelkeznek az „igazukról", mégsem tehetnek semmit a korrupt kiskirályok ellen, mert ők tökéletesen kijátsszák a törvényeket, miközben nem zavarja őket az sem, hogy mások életére törnek. SZ. I. Komárom A dunaszerdahelyi gimnázium diákjai nyerték a március 22-24. között Tatabányán megrendezett I. határ menti történelmi vetélkedőt, amelyen 4 ország 12 gimnáziumának csapata vett részt. A sokféle kísérő rendezvénnyel, kirándulással tarkított versenyen a diákok a 20. század Közép-Európájának történelmével, kultúrtörténetével foglalkoztak, a magyarság helyzetével kapcsolatos tudásukról adtak számot. Az első helyen Dunaszerdahely, mögötte pedig Érsekújvár, Komárom és Esztergom csapatai végeztek. A legjobb egyéni teljesítményért az érsekújvári Nagy Zoltán és a dunaszerdahelyi Ritter Anita kaptak különdíjat. A szervezők hagyományteremtőnek szánták az idei versenyt. SIMON AURÉL Dunaszerdahely Elképesztő volt nézni a március 26-i Lépések tévés vitaműsort. Szegény Csáky Pál! Itt nem arra megy ki a játék, hogy végre a szlovákiai magyarok is az ország teljes értékű állampolgárai legyenek. Látom, itt a politikai elitnek az a fontos, hogy minél jobban becsapják a világot. Az a fő, hogy megvan a szerződés, az a lényeges, hogy a határokat nem lehet megváltoztatni. Remélem, a Magyar Koalíció nem adja fel az igényeket, mert másképpen eltűnik az itteni magyarság. LUKÁÉOVÁ-CSONTOS ERIKA Gyügy Az olvasói levetekert, mondanlvalóluk tiszteletben tartáMU

m

I i tfj-.,., tlJlLMillillítli savai, fvViQttV© jowíii^uk iiie^ Á ttá&ötek sokrétűsége étitekében olyanokat te kosvei szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet m »Juitillr AluftA/MiA Mifitilull és várjuk további leveleiket Manapság sok szó esik az alternatív oktatásról. A kormány minden áron be akarja beszélni a szülőknek, hogy az alternatív oktatás csakis a gyermekek érdekében történik. És sajnos, akadnak szülők, akik be is dőlnek ennek az álcázott manővernek, vagy a szükség viszi rá őket, ugyanis egyes középiskolákban csakis alternatív oktatás létezik. A minap egyik ismerősöm bemutatott egy alternatív iskola végzős növendékének, egyben megkérve, hogy nézném már át az általa készített fogalmazványt, amit házi feladatként kaptak. Maga a stílus nagyon jó volt, ámbár érződött rajta a szlovák hatás. De ez még hagyján. Ami viszont a magyar helyesírást illeti, az egyenesen förtelmes volt. A diákkal beszélgetve kiderült, hogy fiatal tanár tanítja a magyar nyelvet, de ugyanez a tanár szlovák nyelven is tart órákat. Ekkor már kezdett előttem megvilágosodni a dolog. Az iskoNem hagy békén a pozsonyi tévé adása, a „Polaritások", amelyet 1995. márc. l-jén sugároztak. Az adásban a szociális otthonok nehéz sorsáról volt szó. Nagyon megdöbbentő a helyzet (mi vár ránk?), 5-6 év a várakozási idő. Nagyon megörültem, mikor mutatták a komáromi szociális otthont vezető Pálmay házaspárt. Fiatalok létére nagyon kemény fába vágták a fejszéjüket, s az ember azt gondolná, hogy a város mennyire segít nekik, hisz az összes képviselő úr a választási kampányában az elsők között emlegette az idős emberekkel való Amikor az oktatási minisztérium határozata alapján megalakultak az iskolatanácsok, minden szülő és pedagógus örömmel nyugtázta ezt a demokratikus lépést. Az iskolaügyi és a többi társadalmi szervek szoros együttműködését hivatott biztosítani ez a szervezet, amelynek beleszólása van az iskola gazdasági menetétől kezdve minden olyan intézkedésbe, amely kihatással van az oktatási létesítmény életére, jövőjére. Az iskolatanácsnak szinte minden szinten van képviselete, kezdve az iskolai szintű szervektől egészen a nagyobb hatáskörű területi választmányokig. A választmány képviseletének véleméla igazgatósága látszatra eleget tett a szülők kívánalmainak, azaz a magyar osztályban magyarórát is tartanak, de hogy az milyen színvonalon folyik, azt csak elképzelni tudom. Szegény ismerősöm panaszkodott is eleget, hogy fiát azért adta magyar osztályba, hogy az nagyobb betekintést nyerjen a magyar irodalomba, és jobban megismerje, megtanulja nagy költőink, íróink munkáit, mint ami neki adatott meg annak idején, amikor az alapiskola padjait koptatta, pár évtizeddel ezelőtt. Meg vagyok győződve róla (habár nem ismerem az említett tanárt), hogy az csak kötelességből vezeti le a magyarórákat, nem ad bele apait-anyait, hogy a jövő értelmisége ne szakadjon el a gyökerektől. Ennek kapcsán nosztalgiával gondolok a hatvanas évek elejére, amikor nekem is kijutott az a „szerencse", hogy felsőbb ukázra néhány tantárgyat szlovákul kellett elsajátítanunk a középistörődést, támogatást. Megdöbbentő volt, amikor a házaspár megfáradva beszélt a város velük szembeni nemtörődésével, érdektelenségével. Pedig rövid idő alatt sikerült mindazt megtenniük az idős emberekért, amire a város nem volt képes. Tavaly elutasították Pálmay Júliának a pénzbeli támogatást, ugyanakkor jóváhagyták valamelyik fogász gépvásárlását, ami több mint 90 000 koronát emésztett fel. Vajon melyiknek volt a pénzre nagyobb szüksége? Utána igaz, hogy kaptak Pálmayék 20 000 koronát, de Istenem, kérdem én: mit lehet keznyét a leváltásokkal és a kinevezésekkel kapcsolatban is kikérik. Ennek az egészséges intézménynek az optimalizálásáról és teljes megerősödéséről kellene gondoskodni. Ennek azonban épp az ellenkezője történik. Olyan kísérleteknek vagyunk tanúi, amelyek igyekeznek megnyirbálni az iskolatanácsok döntési jogkörét. Pedig hogy mennyire fontosak, ezt épp Simek úrnak, a Dunaszerdahelyi Gépipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójának esete bizonyítja. A szülők kezdeményezésére megrendezett gyűlésen Szigeti László, Kvarda József és Bauer Edit parlamenti képviselők is megmakolában. Azonban akadtak talpig becsületes tanárok, mind a történelem-, mind a magyarórákon, sőt a matematikaórákon is sokkal többet nyújtottak, mint amennyi hivatalosan elő volt írva a tantervben. Nemcsak megismertették velünk a magyar történelmet, irodalmat, matematikát, emellett megszerettették azokat velünk olyannyira, hogy minden szerénység nélkül kimondhatom: lélekben kellően felkészülve léphettünk ki az ÉLET-be. Örök hálát érzek ezen tanárok iránt ma is, és csak az bánt, hogy a mai tanárok nem vesznek róluk példát. Tanáraim Gárdonyi szavaival élve: lámpások voltak, akik nélkül vak a látó ember is. Elszomorító néhány jelenlegi tanár hozzáállása, aki nem tudatosítja, hogy lélekben nem felkészült embereket bocsát ki az iskola kapuin. NAGY ANDRÁS Szimő deni ebből a pénzből? Én azt hiszem, hogy elsősorban ilyen intézményeket kellene támogatni, és csak azután a sportot meg az énekkar külföldi útjait. Tudom, hogy a nyugdíjasok, akik a nyugdíjasklubon keresztül étkeznek, kapnak kedvezményt, akkor a bentlakók, akik mind nyugdíjasok, miért nem kaphatják meg? Én csak azt kívánom ennek a szimpatikus házaspárnak és alkalmazottainak, hogy a sok nehézség ellenére is bírják ki, hátha a városatyák felébrednek, és megtörik végre a jég. STRIGÁC KATALIN Komárom gyarázták a fontosságát. Ennek az intézménynek a leépítése ahhoz vezetne, hogy „feletteseink" mások megkérdezése nélkül váltsák le, akitakarnak,stermészetesen akkor, amikor ők ezt jónak látják. Távolról sem fog számítani az, hogy ez egy hatalmas pofon a demokráciának, így minden szülő ki lesz téve az önkényeskedés veszélyeinek. Bevezethető lesz az alternatív oktatástól kezdve minden, ha az iskolatanácsok szerepéről már csak múlt időben fogunk beszélni, És ez különösképpen vonatkozik a magyar oktatási nyelvű iskolákra. CZAJLIK JÓZSEF mérnök Dunaszerdahely Révkomárom egy újabb középülettel gazdagodott. A közelmúltban adták át rendeltetésének a városi Nagyvásárcsarnokot. A jobbára a helyi közép- és kisvállalkozók részvényes tulajdonát képező bevásárlóközpont a maga nemében látványos alkotás, a neogótika jegyeit viseli magán. „Szeplője", hogy a főbejárati részben az oda betérőt - bámészkodótnézelődőt, vásárlót, de még az eladót is - csupán „államnyelven" tájékoztatja a hirdetőtábla, noha városunk legtöbb üzlete szlovák, magyar, sőt német nyelvű kiírással csábít-invitál. Ám bízom abban, hogy a csarnok vezetősége, bár kicsit Olvasom áz újságokban, hallgatom a rádióban, nézem a tv-ben, ahogyan az illetékesek így fejezik ki magukat: a kisnyugdíjasok! Felmerül bennem mindig a kérdés - vannak nálunk nagynyugdíjasok is? Szerintem csakis kisnyugdíjasok élnek az országban, sőt némi pesszimizmussal azt lehet mondani, hogy a kisnyugdíjasok- között vannak még kisebb és aztán a legkisebb nyugdíjasok is. Az a véleményem, hogy akik a jelenlegi nyugdíjak felső határát kapják, az is kevés ahhoz, hogy ami az anyagiakat illeti, gondtalanul éljék le őszi napjaikat - mert a fizetéseken, a nyugdíjakon, az életszínvonalon kívül mindennek szinte naponta felfelé ívelő tendenciája van. Kár, hogy a nyugdíjak renmegkésve, de tudomást szerez a nemrég megkötött szlovák-magyar alapszerződésről, amelyet Párizsban írt alá pán Meciar kormányfő, valamint Horn Gyula miniszterelnök úr monsieur Edouard Balladur bábáskodása mellett. A Magas Szerződő Felek által elfogadott egyezmény 15. cikkelye 2. pontjának g bekezdése értelmében nálunk, Komáromban magyarul is „ki kell írni" a fenti eligazítást. Az érintetteket arra kérem, hogy a szeplőjüket mielőbb púderozzák be! CSIBA GÉZA Komárom dezésénél nincsenek betartva azok a törvényszerűségek és törvényességek, melyek szerint ha növekednek a bérek és a terhek (a százalékot nem tudom), akkor automatikusan emelni kell a nyugdíjakat is. A szavakkal lehet játszani is, de a nyugdíjakat illetően ez nem játék a szavakkal, itt minden esetben konkrét emberek életéről, létéről van szó. Sajnos, nálunk csak kisnyugdíjasok vannak, s ha közöttük a különbséget ki akarjuk fejezni, talán fogalmazzunk úgy, hogy - kisnyugdíjas, kisebb nyugdíjas, legkisebb nyugdíjas. Ez pontosabb meghatározás, és hűebben fejezi ki nyugdíjaink anyagi tartalmát. IVÁN SÁNDOR Kassa Legnagyobb érték az ember? Az iskolatanács szerepe pótolhatatlan Ez nem játék a szavakkal A MENNYEK ORSZÁGÁBÓL KITASZÍTVA? ÚJ SZÓ. 1995. 3. 16. Átestünk a ló másik oldalára Szerintem nem érdemes hitvitába bocsátkozni a levélíró feltevéseivel, mert egy sokkal alapvetőbb kérdést kell előbb tisztázni: vajon úgy gondolja-e (és ha igen, helyesnek tartja-e), hogy ha valaki tagja kíván lenni egy szervezetnek (például az egyháznak), akkor annak csak jogai vannak, de kötelességei nincsenek? BOGÁR IMRE Fél „Hogy hitetlen nem nevelhet hívőt?" - kérdi hitetlenkedve Koday Berta, azt mondom, hogy igenis, nem nevelhet! Mert más dolog valakinek anyagi hátteret biztosítani (erre gondol Ön, amikor azt állítja: írástudatlan szülő diplomás gyermeket nevel), és más dolog valakit szakembernek nevelni. Mert ha valaki eteti, ruházza, iskolai költségeit fedezi gyermekének, szakemberré mégsem ő neveli, hanem a szakemberek, a nevelők, az erre képzettek! (...) Leginkább a mi szívünk örül, ha szolgálhatunk, ha keresztelhetünk, eskethetünk, egyszóval papként tevékenykedhetünk! Hogy mi lennénk azok, akik visszatartjuk a gyermeket Jézustól, ez bizony nem igaz! A Szentírásból vett idézettel próbálja igazolni állásfoglalását, de sajnos, a felhozott példa nem igazolása az Ön feltevésének, ugyanis amikor ezen szavak elhangzottak, a gyermekeiket Jézushoz vivő anyák nem keresztelni vitték gyermekeiket, hanem csupán azt kérték, hogy tegye rájuk kezét, és áldja meg őket. A keresztelkedés ugyanis elkötelezettséget jelent, azt jelenti, hogy Jézus útján akarok járni, az ő életét akarom élni. (...) A pap döntse el: ki és mikor kaphat meg egy szentséget. Elvégre ő ennek a szakembere és fő felelőse. Hitélet ott van, ahol a hívővel szemben követelmény van. GYÖRGY FERENC plébános Nagycétény Attól tartok, átestünk a ló másik oldalára. A régi rezsimben a párttagság volt a módi. Mennyi ember meggyőződés nélkül, saját magának vagy gyermekeinek remélve előnyöket, lépett be a kommunista pártba! Napjainkban meg az egyházi házasságkötés és keresztelőjött „divatba" azok körében, akik egyébként nem vallják magukat hívőnek, igaz, hitetlennek sem - egyszerűen közömbösek a hit iránt. Ez esetben nem igazán értem felháborodásukat, ha a pap az egyház előírásaira hivatkozva elutasítja gyermekük megkeresztelését. Ha egyszer nem kötöttek egyházi házasságot, miért erőltetik gyermekük templomi keresztelőjét? Csupán azért, mert most ez a módi, vagy netán a nagyszülők ragaszkodtak hozzá? BODZSÁR GYULA Nagykürtös Szomorú látvány fogadja az Egeg községbe látogatót. A falu fontos nemzetközi útvonalon fekszik, amely Budapestet Krakkóval köti össze. Naponta autók ezrei haladnak végig ezen az úton, és így szemtanúi lehetnek a vandalizmus vagy tán még rosszabb esetben a nacionalizmus nyomainak. Az egyik helységnévtáblánkat leszerelték, a másikat meg ilyen csúful bemázolták. Reméljük, a szlovák-magyar alapszerződést követően már nem lesz részünk ilyen megnyilvánulásokban. SUCH A JÁNOS, Egeg Az alternatív oktatás „terméke"