Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-28 / 98. szám, péntek

6 \ ÚJSZÓ PUBLICISZTIKA 1995. április 28. AUSZTRIA MA CSATLAKOZIK Schengenen innen Schengenen tűi Csinos egyenruhába öltözött hetyke legényke lép be a buszba, valamit motyog az orra alatt, mire kötelességtudó utasok sora nyújtogatja, mutogatja útlevelét. „Danke schön" - jár jutalomként az osztráknak s egyéb nyugatinak, puff egy pecsét - köszönet nélkül a keletinek. A határőrtiszt szemlátomást, nem az utóbbi kategóriába tartozó utasokkal szimpatizál, nem is rejtegeti érzelmeit: Szlovákiából utazót - számára nyilván gyanús egyént - faggat, zaklat. „Hová utazik? Minek megy Hainburgba? Meddig marad, milyen gyakran jár és minek?" No, vajon minek?! Se szó, se beszéd, egy útlevelet magával visz, várakozásra, semmittevésre, időpocsékolasra kényszerítve az utast Schengen-Európától távol, a pozsony-bergi átkelő osztrák oldalán. Jönnek-mennek az autók, a németek csak egy legyintés erejéig fékeznek, szintúgy az osztrák sofőrök. Egy SK jelzésű személyautót visszaútra terelnek, egyet félreállítanak - nyilván, mert furcsa, ósdi szekrény éktelenkedik a kocsi tetején. De ni csak, 20 perc sem telik bele, jön is ismerősünk, a hetyke legény. A leellenőrzött útlevelet a tulajdonos markába nyomja, elsiet, már nem hallhatja a csípős-kesernyés megjegyzést: „Legközelebb majd közvetlenül az üt előtt borotválkozom meg, akkor tán nem keltek gyanút..." Szép pecséttel az útlevélben, a másodkategóriás vegyes érzelmeivel telítve s némi keserű szájízzel mehetünk is tovább. Roboghatunk, mellőzve várakozó, gyanús szekrénytulajdonost, sorompót, majd töltésre épített - már megbocsátassék tyúkólhoz hasonlító őrhelyeket, előttük készenlétben álló határrendészeket. De azért szabad az út Ausztria felé, s Bécsen keresztül, mint politikai körökben előszeretettel mondogatják, a „határtalan" Schengen-Európába. Ott akár már az egyszer hajdan lebontott vasfüggöny keleti oldaláról érkezett „megszűrt" kiránduló belgával, franciával, némettel... örvendezhet együtt, hogy valóra vált egy régi álom a polgárok szabad mozgásáról. Ki ne tudná: egy hónappal ezelőtt lépett érvénybe a luxemburgi kisvárosról, Schengenről elnevezett szerződés, amelynek nyomán az Európai Unió hét országa - Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Portugália és Spanyolország között megszűnt a határellenőrzés. Az egyezmény azonban az aláíró országok külhatárainak fokozottabb védelmét, ellenőrzését követeli meg, ami komoly problémákat vet fel a kelet-európai államok számára, félelmeket kelt a kirekesztettekben. Az aggodalmakat pedig csak növeli, hogy Ausztria ma írja alá csatlakozását az egyezményhez. Bécsben, az európai útkereszteződésen a Schengen miatt gyülemlő keleti félelmekről, az egyezményből eredő osztrák kötelezettségekről, a jövendőbeli új tag, Ausztria terveiről beszélgettünk dr. Manfred Matzka belügyminisztériumi osztályvezetővel. - Milyen kötelezettségei és milyen esetleges hátrányai származnak Ausztriának a schengeni egyezményből? - Mint ismeretes, Ausztria ma írja alá csatlakozását a Schengen-egyezményhez, amelynek értelmében egy átmeneti időre haladékot kap a szerződésben előirányzottak teljes gyakorlati megvalósítására. Mindent összevetve, erre becslések szerint két éven belül nyílik lehetőség. Ami a kötelezettségeket illeti, elsősorban a határellenőrzést kell fokozatosan a schengeni standardokhoz igazítani, vagyis átkelőhelyeinket teljes egészében át kell állítani a számítógépes rendszerre. Másodsorban fokozottabban kell ellenőriznünk az úgynevezett harmadik országokkal közös határainkat. Ez a szervezett bűnözés, illegális határátlépők, menekültek kiszűrésére összpontosító Schengentagok szempontjából érthető, de, úgy gondolom, a harmadik országokból Schengen-földre utazók számára sem jelenthet igazán hátrányt Hiszen ha valaki, mondjuk, Pozsonyból Amszterdamba utazik, csak egy határon, Ausztria átlépésekor kell majd alávetnie magát az ellenőrzésnek - igaz, a korábbihoz képest alaposabbnak ám a következő határállomásokon mentesül minden további vizsgálattól. Nem kell kétszer-háromszor átesnie a procedúrán, vagyis lényegében kevesebbet ellenőrzik. - Az Európai Unió egyes országai aggódnak, mert úgy vélik, Ausztria keleti határai túlságosan átjárhatók. Nekünk, akik a keleti oldalon élünk, viszont egészen más gondjaink, félelmeink vannak, épp a fokozott ellenőrzés életbe léptetése, a határállomásokon lehetséges forgalmi dugók, torlódások, a ma már szokatlan várakozás és az immár saját bőrön is tapasztalt diszkrimináció miatt. Megalapozottnak véli-e félelmeinket? - Megértem, hogy félelmeik vannak, és érthető: kellemetlen a hosszabb várakozás a határállomásokon. Az ellenőrzés milyensége azonban sok tényezőtől függ, tapasztalatom szerint a legnagyobb mértékben a szomszédos államok közötti együttműködéstől. Ilyen vonatkozásban két lehetőség van: a könnyítések érdekében vagy előrelépünk, teszünk valamit vagy nem. Az is világos számomra, hogy a megkülönböztetés jelentheti a legnagyobb problémát, ám meggyőződésem: az ellenőrzéseket oly módon is el lehet végezni, hogy ne kerüljön sor ilyen súlyos problémára, különösen ne szorrtezédos államok között. - Optimista szavai ellenére mégis megkérdezem: nem kell-e itt, Európa keleti oldalán attól tartanunk, hogy újabb vasfüggönyt engednek le a nyugati határokon, ha majd egyszer a schengeni Európa Ausztria határáig ér? - Nem hiszem. Hiszen ma már schengeni határ választja el Csehországot és Lengyelországot is Németországtól, s nincs olyan érzésem, hogy ezeken a határokon lehúzták volna a vasfüggönyt. - A szövetségi belügyminisztérium aktív tárgyalásokat kezdett Magyarországgal. Kuncze Gábor és Franz Löschnak, a napokban távozott osztrák belügyminiszter a közelmúltban elvben megállapodott abban, hogy a nemzetközi határátkelőkön három sávot létesítenek: az EU-polgárok, a magyarok és az osztrákok, illetve a negyedik országokból érkezők számára. Vajon az osztrák belügyminisztérium terveze vagy kezdett-e hasonló tárgyalásokat a szlovákiai partnerrel? - Kétségtelen, hogy szükség van ilyen találkozókra, megbeszélésekre. Ami a Magyarországot illeti, a Schengen-ügyben való kapcsolatfelvétel egy előre megállapodott belügyminiszteri találkozó eredményeRént született. Ettől eltekintve teljes mértékben támogatom az ehhez hasonló megbeszéléseket, természetesen Szlovákiával is, amellyel csupán egyetlen nagyobb nemzetközi határállomás átszervezéséről kell tárgyalnunk, és megoldást találnunk. Ehhez pedig még egy-két év rendelkezésünkre áll. Persze nem a tervezett tárgyalások lesznek az elsők, szakértői szinten már korábban is foglalkoztunk a kérdéskörrel. - Mint említette, Ausztria ma írja alá a csatlakozásról szóló egyezményt. Mint jövendőbeli Schengen-tag milyen új konkrét tervek, lépések megvalósítására készül? - A felkészülés olyan szakaszához értünk, hogy már idén átállhatunk a számítógépes rendszerre. Több évet igénybe vevő program viszont a személyzet átcsoportosítása, ugyanis egy egységes központi határrendészetet szeretnénk létrehozni. A harmadik pont, amelyre összpontosítanunk kell, az a Schengeni Információs Rendszer (SIS), s ennek keretében elsősorban a bűnözés elleni harc. Természetesen együttműködünk majd „Schengen" tökéletesítésében is, hiszen tudni kell, ez a rendszer sem alapos. Teljessé kell tenni, ehhez pedig Ausztria a maga részével járulhat hozzá, hiszen földrajzi fekvéséből eredően különleges tapasztalatokra tett szert. - Bizakodhatunk abban, hogy Ausztria a schengeni egyezmény nyomán feltámadt félelmeink miatt is támogatni fogja az Európai Unió kiszélesítését keleti irányba? - Nos, ez már más síkokat is érintő politikai kérdés, amelyről, minthogy túllépi hatáskörömet, nem vagyok részletekbe menően tájékoztatva. Csak annyit mondhatok: mindig is támogattuk és támogatjuk a kelet-európai országok felzárkózását, és mindig is hangsúlyoztuk a jószomszédi kapcsolatok kiépítésének fontosságát. URBÁN GABRIELLA NÁLUNK JART A GYŐRI BALETT Nagy falatra várva Revelációs vizsgakoncerttel indult a pályán a budapesti balettintézet 1979-ben végzett évfolyama. Carl Orff Carmina Buranájának tíz tételére A Nap szerettei címmel Markó Iván készített számukra tánctörténeti jelentőségű koreográfiát. Ez lett végül is a Győri Balett első bemutatója, hiszen a növendékek, pontosabban a friss diplomások együtt maradtak, és választott vezetőjükkel társulatot alapítottak. Tizenöt évvel később ugyanezt a darabot már a müncheni Günter Pick jegyzi az együttes repertoárján, s Markó Iván helyén immár negyedik esztendeje a csapat Liszt-díjas táncosa, KissJános áll. Pár nappal ezelőtti pozsonyi vendégszereplésüket megelőzően Európa öt országáhak (Belgi um, Luxemburg, Németország, Svájc, Ausztria) 18 városában léptek fel három egyfelvonásos táncjátékukkal. A Carmina Burana mellett Bombicz Barbara koreográfiáját, a Párkákat és Libor Vaculík Játék a szerelemről című alkotását látta a közönség. • Egy hónap alatt huszonnégy előadás kemény megpróbáltatás lehetett. Ennél nagyobb turnéjuk nem is volt még Markó Iván távozása óta. - Korábban sem. Mi az elmúlt tizenöt évben rengeteget utaztunk, de ilyen tempót még soha, senki nem diktált az együttesnek. A siker természetesen mindenért kárpótolt bennünket. Akárhol léptünk is fel, mindenütt vastapssal, lábdobogással és nagy-nagy ovációval fogadták a teljesítményünket. És a kritikusok is elimeréssel írtak rólunk. Technikai tudásunk mellett azt a fajta sugárzást, odaadást is észrevették, amelyet Iván idejében is mindenütt kiemeltek. S ami még ennél is nagyobb elismerés számunkra: visszavárnak bennünket. Alighogy hazaértünk, már hívott is a kinti impresszáriónk, hogy közölje velünk a következő turné útvonalát. Fel fogunk lépni többek között a salzburgi Operaházban is, ahová Ivánnal sosem jutottunk el. • Lehetséges, hogy a Carmina Burana új változatával új fejezet nyílik a Győri Balett történetében? - Én hiszek a csillagok állásában. A Carmina Buranát épp a tizenötödik születésnapunkra kaptuk, és nem egy előre kigondolt ten/alapján. Egyáltalán nem számoltunk vele, ezt az előadást valóban a véletlen szülte. Nekünk a Carmina Burana szent dolog volt, hiszen a legeslegelső bemutatónkat fémjelezte. Féltem is egy kicsit az új koreográfiától, hiszen akik látták A Nap szeretteit, azok tudják csak igazán, mire vállalkoztunk, amikor elfogadtuk Günter Pick koreográfiáját. De mert nem sok időnk volt a darab betanulására, a múlt helyett a jelennel kellett foglalkoznunk. Komáromi sikerünk is azt bizonyítja: minden aggodalmunk felesleges volt, hiszen nemcsak érti - szereti is a közönség a mű újabb változatát. Ez pedig akkora erőt ad számunkra, hogy nyugodt szívvel mondhatom: van miből merítenünk, amikor a következő megmérettetésre készülünk. • A régi tagok közül hányan vannak még az együttesben? - Nyolcan. m Ez a Győri Balett tehát már nem a régi Győri Balett. - De nagyon sok a fiatal tehetség, és emberilegjó közegben dolgozunk. Ezt igazolta a nyugat-európai turné is. Harminckét napig voltunk összezárva, de soha semmilyen konfliktus nem volt köztünk. Minden színpadon igyekeztünk maximális teljesítményt nyújtani, ami lelkileg is megerőltető, nemcsak fizikailag. Szellemiségében tehát ugyanolyan a Győri Balett, mint 1979-ben, az indulás évében. Erősek vagyunk és elválaszthatatlanok, ami a mai világban nem éppen megszokott dolog. Bárhova nézek, mindenütt csak a széthúzást, a széthullást látom és az anyagi krízist. Hogy egyre kevesebb a pénz a kultúrára. Pedig az az ország, amelyik lemond a kultúrájáról, a jövőjéről mond le. • A Győri Balett produkciói sosem voltak szegényesek, és ma sem azok. A kosztümök, Gombár Judit gyönyörűen kivitelezett tervei, minden előadásukhoz rengeteget hozzátesznek. - Pusztán állami támogatásból mi sem élnénk meg. Abból csak egy.produkcióra futná. Mi azonban időben léptünk, és nagyon jó szponzorokra találtunk. Nélkülük bizonyára katasztrofális állapotokkal küszködnénk. • Amióta művészeti igazgató, nem táncol. A Monarchia, Monarchia viszont félig az ön „gyereke". A másik „apa": William Fomin. Ez tehát az új szerep? Inkább koreografálni fog, mint táncolni? - Saját kedvtelésemre bármikor színPrikler László felvételi padra léphetnék, de van elfoglaltságon éppen elég, és nem akarom elvenni a k hetőséget senki elől. Ha a helyzet úgy hozza, majd folytatom. Ami pedig a koreografálást illeti: ez most egy intermezzo volt Júliusban egyébként osztrák közönstj előtt játsszuk a darabot. Az lesz majda nagy megmérettetés... • A következő évadban milyen dm bókkal bővül majd a repertoár? - Isztambuli vendégszereplésünk utat novemberben, két egyfelvonásost mii tunk be. Stravinsky Petruskáját a wíesl) deni Operaház orosz szólistája állítja á padra, Bartók Béla és Harangozó Gyulai kotását, A csodálatos mandarint pedigf jabb Harangozó Gyula és édesanyja, It mala Irén fogja betanítani. Ez is nagyfai lesz az együttes számára, de ki is vagyuit rá éhezve nagyon. • Markó Iván legutóbbi televíziós njk kozatát hogyan fogadta az - Borzasztóan bántott mindannyint kat. Nem értem, miért ez a mocskoÉs Válaszolni kellene rá, tudom, még akta is, ha négy évvel ezelőtt, amikor elha®í minket, hallgatási fogadalmat tettünk,! úgy érzem, egykori sikereinket, gyöt® seinket piszkítanánk be mi is, ha minden, őszintén feltárnánk. Ezt pedig el akaijí kerülni. Nekünk a Győri Balett, úgy látsA többet ér, mint Ivánnak. Ő bizonyárai lyos amnéziában szenved, amitén azértí sajnálok, mert így nem tud dolgozni, Ni múltunkat nem foguk besározni, jövőnket pedig nélküle is biztosítva látjii SZABÓ G. LÁSZLÓ VÁLTOZÁSOK A M ARAI SÁNDOR ALAPITVANYBAN Egyre szűkülnek a támogatások Ma tartja Pozsonyban második közgyűlését a Márai Sándor Alapítvány. Fő célkitűzése, hogy támogassa az egyéni kezdeményezéseket, segítse a polgári értékrend megszilárdulását, és előmozdítsa az európai gondolkodásmód térnyerését Szlovákiában és az egész posztkommunista régióban. A tanácskozás előtt Hunčík Péter igazgatót kértük meg, jellemezze az alapítvány jelenlegi helyzetét. - A második közgyűlés fontosságát növeli, hogy új alapszabálytfogad el az alapítvány. Az új politikai és gazdasági helyzetben újfajta politikai stílust kell elfogadtatnunk, a pénzhiány új támogatási formák kidolgozására kényszerít. Idén ugyanannyi ösztöndíjat tudunk nyújtani, mint tavaly, huszonötezer dollár értékben, viszont háromszor több jelentkező van. A közgyűlés egyik szenzációja annak a felmérésnek a bemutatása lesz, amelyet a múlt évben készítettünk a szlovák-magyar viszonyról. Megváltozik az igazgatótanács összetétele, az alapítvány eddigi elnöke, Grendel Lajos nem vállalja tovább a tisztséget. • Az alapítvány legközelebbi tervei... - Folytatni szeretnénk a nemzetiségi-etnikai konfliktusmegelőző munkát. Ennek keretében március elsejével megkezdtük a romaprobléma vizsgálását, és év végére egy kiértékelő konferencián publikáljuk majd ennek eredményeit. Az év elejétől dolgozunk a Szlovákia állapotáról szóló jelentésen, amelynek elkészítésében hét neves szlovák szakember vesz részt. Egy speciális tankönyv elkészítését is tervezzük a szlovákiai magyar iskolák számára, amely a kábítószerek felismeréséről, diagnosztizálásáról, a megelőzésről, a kábítószerfüggőség kezeléséről szólna. • A támogatások kapcsán meg kellene említeni Soros György nevét... - A New York-i Soros Alapítvány, illetve a pozsonyi Open Society Found továbbra is az egyik fő támogatónk. A közgyűlés másnapján találkozom Eperjesen" Soros Györggyel, hogy megbeszéljük a második félévre szóló támogatás menetét. Azt azoÉ meg kell érteni, ha Soros it megelégelte, hogy ő legyem egyetlen fejőstehén Közép* let-Európában. Mert hiábal tetetttöbb milliárd dollártak let-európai térség fejlesztési be, ha nem lesznek partnen egyedül nem oldhatja mej problémát. • Az alapszabály-móúoá mellett mi lesz a közi/

i fő témája? - A délutáni Schöpflin György, RákosPéts Grendel Lajos és Turcze/Laja részvételével kerül sor egy M szélgetésre Márai és a Iffl lizmus címmel. Ezt azért tart juk fontosnak, mert az élni három évben már többsn meghúzták a vészharang liberalizmus felett. GAÁL LÁSZL