Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-24 / 94. szám, hétfő

1995. április 24. DOKUMENTUM ÚJ SZ Ó 1 3 \ A szlovákiai magyarság művelődési nagygyűlésének állásfoglalása A Szlovákiában élő magyarság, egyéni és közösségi jogai tiszteletben tartásának feltételé­vel, Szlovákia társadalmának integráns részét alkotja, ugyanakkor kultúrája, nyelve, törté­nelme, hagyományai, családi kapcsolatai és nemzeti azonosságának egyéb elemei révén a magyar nemzet integráns része. E politikailag, jogilag, történelmileg és kulturálisan meghatározott kettős kötődését törté­nelmi tényként kell kezelni. A magyar nemzeti közösség Szlovákiában elutasít minden olyan törekvést, amelynek célja ezen kötődésének erőszakos vagy mesterséges megbontása. A szlovákiai magyarok mind egyénileg, mind közösségként igénylik a kettős kötődésnek meg­felelő társadalmi fejlődésükhöz szükséges feltételek megteremtését. A Szlovákiában élő magyarság igényli, hogy egyenrangú partnerként legyen Szlovákia ál­lamalkotó közössége, kodifikálva legyenek közösségi Jogai, és biztosítottak nemzeti azo­nossága megőrzésének, átörökítésének és fejlesztésének a feltételei. Adófizetői kötelessé­gének teljesítése feljogosítja, hogy művelődésügyi intézményeinek működéséhez a szám­arányának megfelelően részesüljön az állami költségvetésből, és az őt érintő ügyekben - a szubszidiaritás elve alapján - saját választott testületei által önmaga dönthessen. A nagygyűlés résztvevői ebből az igényből kiindulva felmérték a szlovákiai magyar nemzeti közösség művelődésügyének helyzetét, és meghatározták fejlődésének rövid és hosszú tá­vú feltételeit. A szlovákiai magyar nemzeti közösség művelődésügyének helyzetéről és az azonnal szük­séges intézkedésekről A Szlovákiában élő magyarság művelődésügye azóta romlik fo­lyamatosan, hogy hetvenhét év­vel ezelőtt kisebbségi sorsra ju­tott. Egyetlen olyan korszaka volt a szlovákiai magyar közoktatás­nak, amely némi reményt keltett. Ez a korszak 1950 és 1964 kö­zött volt, amikor valóban az akko­ri igénynek megfelelően fejlődött a magyar iskolaügy. Innen számít­va ismét fokozatosan a restrikció áldozata lett, és a magyar nyelv szinte teljesen kiszorult a köz­életből. 1978-tól a mai napig pe­dig a tudatos, programszerű kor­látozás áldozatává válnak a ma­gyar iskolák, fogynak a tanítók, és 1990 őszétől megkülönböztetést sugalló törvény korlátozza anya­nyelvünk használatát. Oktatásügyünk évtizedek óta pedagógushiánnyal, felszerelés­és épulethiánnyal, valamint az ál­lami jóakarat hiányával küzd. A magyarság anyanyelvű oktatási lehetőségét kizárólag az államha­talom, szabja meg, és nem az ál­lampolgár vagy a közigény. Az ál­lami totalitarizmus még most is leginkább az oktatásügyben kö­vethető nyomon, noha az ország­ban formálisan pluralistává vált a politikai rendszer. Szlovákiában az iskolák fenntartási jogát csak azért nem ruházták át az önkor­mányzatokra, hogy az ezekbe be­választott magyarok ne szólhas­sanak bele az iskolaügybe. A jelenlegi kormányzat 1995 januárjától programként határoz­ta el a magyar oktatásügy fokoza­tos felszámolását az úgynevezett alternatív oktatás bevezetésével, ami csupán egyik változata an­nak a nyelvi imperializmusnak, amelynek a korábbi Szovjetunió volt a példaképe. A közművelődés - melynek egyetlen magyar intézménye a Csemadok - van a legreményte­lenebb helyzetben. Csak provizó­riumnak tekinthető a Csemadok működésének engedélyezése. A kommunista korszakban ez pozi­tívumnak bizonyult, hiszen akkor minden a párttól és az államtól függött. Most az államhatalom azt is el akarja venni, amit kocká­zatosan kiharcoltunk és nehezen megteremtettünk. Kultúránk fejlesztése az állami költségvetésből mintegy évi 300 millió koronát igényel. Az elmúlt két-három évben ezzel szemben a költségvetés az összes kisebb­ség számára csak évi 130-140 millió koronával számolt, ebből a magyar kultúrára mintegy 80 mil­lió jutott. A kormányzat az 1995­ös évben még ezt a minimális tá­mogatást is megszüntette. A kormány programja előrejel­zett más veszélyes beavatkozást is a szlovákiai magyarság életé­be. Megfosztott bennünket identi­tásunk alapelemeitől. Néhány hó­napja Szlovákiában nem létezik magyar sajtó, csupán magyar nyelven megjelenő szlovák újsá­gok vannak. Ezért meg is szűnt a magyar sajtó állami támogatása, még a korábban odaítélt támoga­tást is megvonták. Határozottan tiltakozunk a poli­tikai hatalom ilyen intézkedései ellen. Meggyőződésünk, hogy a ma­gyar közösség ellen hozott dönté­sek nemcsak minket, hanem az ország jövőjét is veszélyeztetik: a politikai hatalom azon intézkedé­sei, amelyek a polgári önrendel­kezés, azaz az önkormányzatiság elvét sértik, egészében véve ve­szélyeztetik a demokráciát az or­szágban. A helyzet azonnali javítása ér­dekében követeljük, hogy: - a kormányzat álljon el a két­nyelvű, úgynevezett alternatív ok­tatás bevezetésétől a magyar is­kolákban; - a köztársasági elnök ne írja alá az 542/1990 számú törvény­nek a parlament által elfogadott módosítását, mert az sérti az ön­kormányzatiságelvét. Ezért a par­lament a törvénymódosítást a második megtárgyalásakor uta­sítsa el; - az oktatásügyi minisztérium ismerje el a komáromi és a király­helmeci városi egyetem által szer­vezett felsőoktatást, mint a le­endő hivatásra való felkészülés törvényes módját; - a nyitrai Pedagógiai Főisko­lán alakuljon meg az önálló ma­gyar kar; - a magyar közművelődés és a tömegtájékoztatás romlása meg­állításának érdekében a Csema­doknak és a nemzetiségi sajtó ki­adóinak az állami támogatást leg­alább a korábbi évek szintjén fo­lyósítsák; - az oktatásügyi, valamint a kulturális minisztérium helyezze vissza eredeti státuszukba mind­azokat, akiket 1994 decembere óta politikai okokból elbocsájtot­tak. Támogatjuk a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok Szövetségé­nek az iskoláink színvonalát jobbító tevékenységét. A ma­gyar pedagógusok érdekvédel­mének hatékonyabbá tétele céljából javasoljuk az SZMPSZ Országos Választmányának a Szövetség szakszervezetté való átalakítását, ha ezt a tagsága támogatja. Szorgalmazzuk, hogy a magyar közművelődésben és oktatásügy­ben beállt válságos helyzet keze­lésére mihamarabb alakuljon meg a szlovákiai magyarság Művelődési Tanácsa. A szlovákiai magyar nemzeti közösség művelődése fejlődésé­nek feltételeiről A nagygyűlés résztvevői abból indulnak ki, hogy a közművelődés és az oktatásügy zavartalan, a közigényeknek megfelelő fejlődé­se csak demokratikus körülmé­nyek között, az önkormányzati­ság (autonómia) elvének megtar­tásával lehetséges. Ez azt jelenti, hogy az állami szervek feladata csupán a koordinálás, a műkö­dés anyagi feltételeinek biztosítá­sa, valamint az iskolai műveltség alapkövetelményei betartásának ellenőrzése. A közművelődés, közoktatás, felsőoktatás és az információ­szerzés, valamint -továbbítás működésének és fejlődésének ál­talános feltétele az állami anyagi források hozzáférhetősége és az egy főre átszámított összeg fel­használásának ellenőrizhetősé­ge, továbbá az ezen anyagi javak arányos része felett való önkor­mányzati rendelkezés. A művelődésügyi önkormányzatok létrehozását és fenntartásának feltételeit szavatolja törvény. A sajtó és a közszolgálati médiák le­gyenek mentesek a kormányzati beavatkozástól és függetlenek az államhatalomtól. A nagygyűlés résztvevői a szlo­vákiai magyar nemzeti közösség művelődésügye fejlődésének szempontjából alapfeltételnek te­kintik: - a teljes szerkezetű magyar nyelvű oktatásra való jog törvé­nyes biztosítását, az óvodától az egyetemig; - a szlovákiai magyar nemzeti közösség művelődési igényeit szolgáló költségvetési források el­különítését. Ez a pénzösszeg fe­leljen meg a magyar nemzetiségű állampolgárok számarányának. E költségvetési tétel elosztásával és felhasználásával a magyar kö­zösség az önkormányzatiság elve alapján önmaga dönthessen; - minden községben, ahol a magyar lakosság nagyobb szám­ban vagy legalább 10 százalék­ban él, a magyar nyelv a szlovák nyelvvel együtt legyen hivatalos nyelv; - a Szlovák Köztársaság kor­mánya írja alá és parlamentje ra­tifikálja az Európa Tanács Kisebb­ségi vagy Regionális Nyelvek Kar­táját. A nagygyűlés résztvevői a ma­gyar nemzeti közösség számára kulcsfontosságúnak tartják: a) a nemzeti, kulturális és nyel­vi azonosság megtartásához, vé­delméhez és fejlesztéséhez való jogot; b) a szellemi és anyagi értékek megtartásához és fejlesztéséhez való jogot; c) az anyanyelven való tanulás és művelődés jogát minden szin­ten és az általuk igényelt formá­ban, az állami költségvetési forrá­sokból finanszírozott iskolarend­szeren belül, olyan iskolákban, amelyek elhelyezkedése össz­hangban van a magyar nemzeti közösség településszerkezetével és területi elhelyezkedésével; d) az egyéb iskolák és nevelőin­tézmények fenntartásának és működtetésének jogát; e) művelődési és tudományos intézmények alapításának és működtetésének jogát; f) az anyanyelven történő infor­mációszerzés és -továbbítás jo­gát; g) közművelődési intézmények és egyesületek létrehozásának és működtetésének jogát; h) a szabad és az államhata­lom beavatkozásától mentes kapcsolattartást mind az ország területén, mind külföldön olyan személyekkel, közösségekkel és intézményekkel, melyekhez nem­zeti, kulturális, nyelvi érdekek kö­tik; i) olyan képviselői és végrehaj­tói szervek létrehozásának a jo­gát, melyek révén önállóan és ön­kormányzatilag dönthessen azon ügyekben, melyek identitásának megőrzése és fejlesztése szem­pontjából meghatározó je­lentőséggel bírnak, főleg az okta­tásügyben, közművelődési ügyek­ben, anyanyelvének és saját nemzeti jelképeinek használatá­ban. A nagygyűlés résztvevői a fenti elvek és feltételek alapján szük­ségesnek tartják első lépésként: amennyiben a jelenlegi állam­igazgatási rendszer nem változik, törvény által létrehozni a magyar közösség országos választott tes­tületét, amely az identitásával kapcsolatos összes kérdésben döntési joggal bírna. Ez a testület lenne jogosult dönteni a költség­vetésből elkülönített pénzösszeg elosztásáról és felhasználásáról. A magyar nemzeti közösségjog­állásának alkotmányos rendezé­se esetén: a magyar választott képvi­selők és polgármesterek 1994. január 8-i állásfoglalásában megfogalmazott önkormányza­ti elv szerint, illetve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésé­nek 1201-es ajánlása alapján létrehozott sajátos jogállás ke­retében megalakított önkor­mányzati szervek jogkörébe ke­rülne át a kultúra és az oktatás­ügy irányítása, pénzügyi ellá­tása és módszertani felügyele­te is. A nagygyűlés résztvevői elen­gedhetetlennek tartják, hogy a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség jogállását a demokrá­cia elvei alapján, az egész ország­ra kiterjedő közigazgatási átszer­vezés és az önkormányzatok jo­gainak bővítése során a fenti mó­don és a felsorolt kérdésekben törvény határozza meg. Hatarozat a Magyar Művelődési Tanács megalapításáról A szlovákiai magyar nemzeti közösség művelődési nagygyűlésének résztvevői szükségesnek tartják egy orszá­gos hatáskörű Magyar Művelődési Tanács létrehozását. A szlovákiai magyarság művelődéspolitikáját meghatározó testület feladata: összehangolni és megjeleníteni a szlovákiai magyar közművelődésre, közoktatásra, felsőfokú képzésre, információszerzésre és-átadásra vonatkozó igényeit, értékel­ni a javaslatokat és elképzeléseket. A művelődési tanács addig töltené be küldetését, amíg tör­vényesen meg nem alakulnak a szlovákiai magyar közösség önkormányzati szervei. A nagygyűlés résztvevői megbízzák a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok) és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége központi válasz­tott szervét, hogy hozzák létre a Magyar Művelődési Taná­csot. A Tanács jogállásának, feladatainak, hatáskörének és összetételének kidolgozására hozzák létre annak előkészítő bizottságát. Az előkészítő bizottság tagjai a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Csemadok, a sajtó, a színházak, a rádió, a tévé, a főiskolások és egyetemisták szervezetei, a Magyar Koalíció pártjai által delegált személyek és az egyhá­zak képviselői. Sidó Zoltán, az SZMPSZ elnöke elemezte oktatásügyünk helyzetét Vlado Gloss felvétele A Magyar Polgári Párt köszöni minden tagjának és támogatójának a részvételét a komáromi nagygyűlésen.

Next

/
Thumbnails
Contents