Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-15 / 88. szám, szombat

L_GJ ÚJSZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. április 858. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Fogalomzavar S. R.: Engedjék meg, hogy felhívjam szíves figyelmüket a szlo­vák-magyar alapszerződés fordításában fellelhető szarvashibá­ra. Talán a nyomda okozta, de az is lehetséges, hogy a nemzetkö­zi szerződés készítésekor a budapesti külügyminisztérium szak­emberei nem voltak teljesen tisztában a fogalmakkal. Két fogal­mat összekevertek: a kötelesség és a kötelezettség fogalmait fel­cserélték. A Budapesten kiadott hivatalos szöveg szerint ugyanis „a nemzetiségekhez tartozó személyekre ugyanazok az állampol­gárságból fakadó jogok és kötelezettségek vonatkoznak..." (Új Szó, 1995. március 20., harmadik oldal 15. § harmadik bekezdé­se). A pozsonyi Pravdában március 21-én közzétett szövegben vi­szont nem a „kötelezettség" (szlovákul; záväzky) fogalom szere­pel, hanem a „kötelességek" (szlovákul; povinnosti). Minden való­színűség szerint a szlovák szöveg a helyes. Oda jutottunk, hogy a két fogalom jelentésével már a magyar külügyminisztériumban sincsenek tisztában. i,Tanácstalan" jeligére ­46 éves vagyok. 8 évvel ezelőtt történt, hogy egy­szercsak borsónyi kiütések Jelentek meg a bőrömön, és a vége egy erős hasme­nés lett. Ez az állapot több­ször is megismétlődött. Megfigyeltem, hogy ezt bi­zonyos ételek okozzák, ezért ezeket fokozatosan sikerült kiiktatnom, miu­tán alaposan odafigyeltem az étkezésemre. Azóta már voltam allergológiai vizsgá­laton, ahol megállapítot­ták, hogy ételallergiám van. Most meg azt, hogy idült epehólyaggyulladá­som van, és néhány hete ki­vették az epémet. A diétát szigorúan betartom. Ennek ellenére még megjelennek ezek a reakciók, igaz, már nem olyan sokszor, mint a műtét előtt. Gyakorlatilag megszűntek a gyomor- és bélpanaszaim. Úgyhogy most nem tudom, hogy ez a gyógyulás Jele-e, és remél­hetem, hogy teljesen megszűnnek a tünetek? A viszketés nem lehet idegi alapon? - Orvosi körökben is elfoga­dottnak tűnik az a magyarázat, mi szerint az allergiás reakció a szervezet védekező rendszeré­nek félresikerült, mintegy selej­tes riaaorecrkctója: Gyakorlatilag minden olyan anyag, vegyület, de például mikroorganizmus is kiválthatja, amellyel ez a rend­szer eddig még nem találkozott, s amellyel szembeni védekezés­re e rendszernek még nem áll rendelkezésére semmiféle min­ta. Különleges csoportját alkot­ják a reakcióknak azok az álla­potok, amikor az idegen tényező a szervezet sejtanyagát, a sejt­hártyát, sőt valamelyik termé­két, például egy vérben keringő fehérjét képes a szervezet szá­mára felismerhetetlenné változ­tatni úgy, hogy rátelepszik, rára­gad, vagy reakcióba lép vele. Ezeket allergéneknek nevezzük, és életünk folyamán egy egész tekintélyes mennyiség gyűlhet össze belőlük a kötőszövetben. Nagy részük a táplálék útján ke­rül a szervezetünkbe, ezekből alakulnak ki az ún. ételallergiák, más csoportjuk csak bizonyos szituációkban, helyzetekben vált ki kóros reakciót. Ezeket sokszor a szunnyadó oroszlán­hoz is lehet hasonlítani. Minden olyan esetben, mikor valami­lyen idült, esetleg fel nem is­mert gyulladásos folyamat van a szervezetünkben, ritka, eset­leg atipikus fehérjék is képződhetnek, sőt ezek is fel­halmozódhatnak a kötőszövet­ben. Ez megmagyarázza levél­írónk állapotának kialakulását, tüneteinek dinamikáját. A gócot ugyan már eltávolították, de a kötőszövete még nem tisztult ki. Ezért vannak még mindig, bár már ritkábban a reakciói. A legfontosabb, amit tennie kell egy alapos tisztító kúra (GOL­DEN YACCA), amíg csak a tüne­tek megvannak, s utána foko­zottabb figyelmet kell szentel­nie immunrendszerének, erősí­tésének, ellenállóképessége fo­kozásának. Ésszerű táplálko­zással, életmóddal, testedzés­sel, természetes táplálék-kiegé­szítőkkel, melyben óriási szere­pe van a vitaminoknak, ásványi sóknak és a stresszoldó gyakor­latoknak. Üzenet „Árpilis" Jeligére - Az Ön által ajánlott időpontban nem leszek a rendelőben, de egy nappal előtte, vagy a rákö­vetkező kedden igen. Amennyi­ben Önnek is megfelel, nagyon szívesen fogadom. „Beethoven" jeligére - 20 éves vagyok, és két nagy gondom van. Az egyik az, hogy bármennyire is szük­séges, mások előtt, illetve társaságában nem tudom használni a toalettet. Elég, ha csak a falon keresztül meghallom, hogy valaki ott beszélget, már nem tudom végezni a dolgomat! A má­sik bajom az, hogy nem utazhatok busszaľ Amikor buszra ülök, csaknem min­dig elnehezül a légzésem, hányinger kerülget, szédü­lök, „tompa" vagyok. Pedig szeretnék világot látni, utazni, csakhogy ez autó­busz nélkül aligha megy. A körzeti orvosomnak nem mertem még eddig erről be­szélni! Viszont gondolom tablettákat sem szedhetek életem végéig. Köszönöm, ha tud segíteni, és használ­ható tanácsot adni! - Meg vagyok róla győződve, hogy mindkét probléma neuroti­kus eredetű és valószínűleg összefügg valamilyen negatív él­ménnyel, leginkább a gyermek­korból. Az esetek többségében ezek az állapotok viszonylag könnyen rendezhetők, ha az okokat egy alapos feltáró vizsgá­lattal sikerül felfedezni. Utána már elég a kissé megtépázott idegrendszert megtámogatni, regenerálni. A feltáráshoz legha­marabb egy pszichológiai vizs­gálattal lehet eljutni, ha tehát ezt ajánlották olvasónknak, használja ki a lehetőséget! Élet­tapasztalatainak gazdagodásá­val, egy kis szakmai irányítással enyhülnek, sőt megszűnnek majd a tünetek. El kell viszont is­merni, hogy az érintettek egy kis része egész életén keresztül küszködik a változó intenzitású tünetekKel. Több sikeres üzlet embert is ismerek, aki a világért sem volna képes autóbuszba ül­ni! Viszont lehet, hogy ez is ösz­tönözte őket egyre nagyobb üz­leti sikerek elérésére, miután már megengedhetik maguknak, hogy üzleti tárgyalásaik színhe­lyére márkás személygépkocsi­val utazzanak. A pszichológust tehát mindenképpen keresse fel levélírónk! Az előzetes beje­lentés természetesen ajánlott. „9 év után" Jeligére - A fér­jem 32 éves, kilenc éve va­gyunk házasok. Pár hónapja a férjem naponta kétszer igényli a házaséletet, és a szeretkezés Ideje percekről órákra változott. Pedig ezek előtt elég volt neki hetente kétszer. Engem az aggaszt, hogy nem bízom benne, pe­dig nincs tudomásom róla, hogy megcsalt volna. Vi­szont nekem sem volt rajta kívül még más férfival kap­csolatom. Mit tanácsol? - El tudom képzelni, hogy hány önmagát szerencsétlen­nek érző feleség olvashatja most irigykedve ezeket a soro­kat. S amennyiben levélírónk ol­vasta volna a Színlelni boldog szeretőt című könyvet, tudná, milyen kínzó probléma tud lenni egy házasságban (de nem csak ott), ha a hölgy szeretne, sőt a párja is szeretne, csak ő nem tud. S hogy micsoda trükköket be tudnak a hölgyek vetni, a le­vélben leírt élmények akár töre­dékének a megszerzéséért is. A levél viszont arra is ékes példa, hogy az aktus akár tökéletes „műszaki kivitelezése" érzelmi háttér nélkül, főleg a hölgyek számára, olykor fabatkát sem ér. Úgy érzem, itt van a baj gyö­kere. A statisztikák szerint a há­zasságok hetedik esztendeje ki­mondottan kritikus. Való­színűleg levélírónk házasságá­ban is itt keletkezett egy kis ér­zelmi törés, s mivel együtt nem „beszélték ki", ami ott benn ér­lelődött, mára már érződik az el­hidegülés. Erről tanúskodik utol­só megjegyzése is. Vigyázzon, amennyiben a megoldást egy házasságon kívüli, akár pillanat­nyi kapcsolat létesítésében véli megtalálni, csak az élmény ked­véért, hogy „milyenis az idegen férfival" alapon, mindent tönkre tehet! S a palackból kiengedett szellem a bátorságát inkább kín­nal, szenvedéssel fogja megju­talmazni. A bátorság ebben az esetben inkább a párbeszéd és az önkritika elkezdéséhez szük­ségeltetik. Felfedezni és fejlesz­teni önmagunkban a másik iránt érzett pozitív érzelmeket, megtalálni a közös örömet. S amennyiben a férfiak is olvas­sák ezeket a sorokat, okuljanak a példából. Egy virágszál, egy kedves szó, a nőknekjobban im­ponál, mint a hüvelyéből kitaszí­tott kard, bármennyire éles és fényes is. „Aggódó apa" jeligére ­Szeretném tudni, hogy mi a kardiomyopátia nevű be­tegség pontos tünete. Egy­általán mi ez a diagnózis? A nagyapámnak volt, s most a 3 éves kislányom­nál vettek észre szívzörejt. Ezért kardiológushoz hord­juk. Azt hallottam, hogy ez a betegség örökölhető, ak­kor van-e az édesanyám­nak és nekem? Az EKG­vizsgálat mindig kimutat­ja? A kislányomnak már öt­ször csináltak EKG-t és egy­szer ultrahangos vizsgála­tot, de állítólag minden rendben van. Én most 27 éves vagyok, s attól félek, az egészségi állapotom nem a legjobb. - Próbáljuk meg szép sorjá­ban kibogozni a nagy gubancot. Ha valaki nem érzi magát egész­ségesnek, az a kézenfekvő, hogy el megy magát kivizsgáltatni, még akkor is, ha attól fél, hogy rákja, vagy esetleg kardiomyopá­tiája van. Ellenkező esetben struccpolitikát folytat, s ha való­ban jelen van a betegség, elsza­lasztja a legmegfelelőbb időben történő beavatkozás, a gyógyítás lehetőségét. Ez már sok tragédiá­hoz, az élet jelentős megrövidülé­séhez vezetett. Ráadásul a halál­hoz vezető út kellemetlen, és sokszor fölösleges szenvedéssel lehet kikövezve. Ha tehát levél­írónk úgy érzi, reális tünetei van­nak esetleges kardiomyopátiájá­nak, kérem, ne halogassa, vizs­gálatassa meg magát a kardioló­gussal, akihez a kislányával jár! Önmagában a kardiomyopátia egy semmitmondó kifejezés, de a szívgyógyászat a szívizombe­tegségek egy eléggé nagy és sok­színű csoportját érti alatta, mely­nek egy közös jellemzője van, és­pedig az, hogy nincs a betegség oka teljesen, vagy egyáltalán tisz­tázva. Ebből következik, hogy bi­zony lehet akár örökletes is, de az esetek döntő többségében szerzett betegségről, vagy még inkább tünetegyüttesről van szó. Az ismertebb kardiomyopáthiák közé tartozik az alkoholos kardi­omyopátia, a különféle mérgezé­sek, vagy szívhibák következté­ben kialakuló kardiomyopátia. Tán megnyugtatja levélírónkat, hogy gyakorlatilag az esetek 100 százalékában az EKG mindig ki­mutatja Ha tehát ezt a kislányá­nál nem észlelték, bár már ismé­telten vizsgálták, nem lehet túl komoly a dolog. El kell járni az el­lenőrzésekre, és figyelni állapo­tát, s időben reagálni az esetle­ges kóros változásokra. S persze, fontos a rendszeres, egyénileg megszabott életmód, terhelés, táplálkozás, a védekező rendsze­rünk támogatása, erősítése. „Átok" -jeligére - Szeret­ném tudni, lehetséges-e, hogy fog az átkom? Már többször megtörtént, hogy­ha engem valaki megbán­tott, és én őt a szívemből megátkoztam, az eddig még minden alkalommal beigazolódott! Az anyukám­nak is ezer százalékos az átka. Ezt örököltem, vagy tanultam? Nem tudom pon­tosan, de ő szokta megát­kozni azokat az embereket, akik neki rosszat tettek, és az ó átka is eddig még min­dig fogott! Szeretném halla­ni a véleményét, hisz-e az átok megvalósulásában? - Én a szeretetben és a pozi­tív gondolkodásban hiszek! Annyi sok durvaság, közömbös­ség, irigység és mondjuk ki nyíl­tan: gonoszság veszi körül az embereket, hogy mindenkinek tudatosan kellene vigyázni a szí­vére, lelkére. A közmondás azt mondja, a harag rossz tanácsa­dó, én hozzátenném lélekpusztí­tó. Gondolja meg levélírónk, minden egyes átok kis méregpa­lántaként marad a szívében, és ezek idővel egyre terebélyeseb­bek lesznek. S megtörténhet, hogy sűrű méregsövénnyel zárja körül a lelkét, melyen belül csak ő lesz, tele egocentrizmussal, bi­zalmatlansággal az emberek iránt, akiket csak az szerint fog tudni „osztályozni", haszna van­e belőlük, vagy nincs. Ha harag­szom másra, ha állandóan hara­got táplálok a szívemben, ne­kem is félnem kell, hiszen rám is haragszanak, nekem is rosszat akarnak. S félelemben élni sérü­lés nélkül csak ideig-óráig lehet. Hiszem, hogy küldetésünk alap­ja a Földön egymás segítése a bizalom és szeretet légkörében. Mint minden magasztosabb esz­méhez, ehhez is fel kell nőni, s úgy látszik, ez nem megy lel­künk ápolása, személyiségünk aktív pallérozása nélkül. Kérem levélírónkat aki még nagyon fia­tal, s még nagyon sokat tehet életének szebbé tétele érdeké­ben, a rohanó mindennapok forgatagában próbálja meg e gondolatokat hasznosítani. Tu­dom, hogy levele valahol ebből az igényből táplálkozik. A sora­in átsütő szorongás az útkere­séssel hozható kapcsolatba. Keresi a feleletet a jóra, a szépre, a helyesre. Érzi, hogy nem az a helyes, amit eddig ta­pasztalt, s biztató, hogy igényli a segítséget, nehogy eltéved­jen. Mindenesetre köszönöm, hogy felkeresett levelével, megtisztelő az a bizalom, mellyel megszólít. A legjobb, amit tanácsolhatok az az, hogy soha ne tegyen, ne kívánjon másnak olyat, amit nem sze­retne, ha önnek kívánnának, önnek megtennének! Ha ezt a gondolatot sikerül beépítenie abba az alapba, melyre életfi­lozófiáját építi, van esélye rá, hogy a szeretet légkörét fogja tudni kialakítani maga körül. S ugye, igazat tud nekem adni abban, hogy a szeretet légkö­rében az átkozódásnak sem­miképpen sincs helye! Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leve­leit. A nevet és a lakcímet ezút­tal nem szükséges feltüntetni. Szívesen megkérdeznénk Öntől, milyen különbséget lát ön a „kötelesség" és a „kötelezett­ség" között. Az alapszerződéssel kapcsolatban ugyanis a magyar fél egyáltalán nem hajlandó értel­mezési vitákba bocsájtkozni, mi­vel a szerződés végrehajtására helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor pedig, a szerződés az utolsó mon­datában azt állapítja meg, hogy: „Kelt Párizsban,..., két példány­ban, mindegyik magyar és szlo­vák nyelven, mindkét nyelvű szö­veg azonos érvénnyel bír." Érzésünk szerint itt nem jogi terminológiai, hanem egyszerűen csak egy nyelvészeti, nyelvhelyes­ségi kérdésről van szó. Önt nyil­ván bántja az, hogy az alap­szerződés magyar fordításában a szlovák „povinnosti" kifejezést „kötelezettségeknek" fordították. Ön úgy véli, hogy a magyar „köte­lezettség", a szlovák „záväzok" ki­fejezésnek felel meg, azaz Ön szerint a magyar külügyminiszté­rium a fordítás során meghamisí­totta a szerződés szövegét, ami­kor kötelesség helyett kötelezett­séget írt. Sajnos, nem adhatunk igazat Önnek. A szlovák „záväzok" kifeje­zést általában „kötelemként" for­dították és fordítjuk ma is. 1989 előtt létezett persze „szocialista kötelezettségvállalás" (social is­Kártérítés A gyermek apja nyilván téve­dett vagy megtévesztésre töre­kedett. A Polgári Törvénykönyv 422. §-ának (1) bekezdése sze­rint valóban a kiskorú tartozik felelősséggel az általa okozott kárért, ha képes volt a saját cse­lekedeteit irányítani és az eset­leges következményeket felmér­ni. Az említett rendelkezés sze­rint viszont a kiskorúval közösen és oszthatatlanul (magyarán; egyetemlegesen) felel a kárért az is, aki a kiskorú fölött felügye­letet köteles gyakorolni, vagyis a szülő, a törvényes képviselő. Amennyiben tehát kártérítési pert kívánna indítani, akkor a bí­rósági beadványában alperes­ként kell feltüntetnie a gyerme­ket és a szüleit is. Egy ilyen be­advánnyal semmiképpen sem teheti magát nevetségessé, hi­szen a kártérítési követelését törvényi rendelkezésre alapoz­hatja. A fent említett egyetemleges kártérítési kötelezettség gyakor­latilag azt jelenti, hogy ha a bíró­ság, a jogszabálynak megfe­lelően, a levelében említett gyer­meket és szülőket egyetemlege­sen kötelezi kártérítésre, akkor ön az egyetemlegesen kötele­zett három személy bármelyi­kétől követelheti a kártérítés ki­fizetését. Az egyetemleges fize­tési kötelezettségről szóló ren­tický záväzok). Ön alighanem erre a szóhasználatra emlékezve vá­dolja a magyar külügyminisztériu­mot a szerződés szövegének el­ferdítésével, a jogi fogalmak (alig­hanem tudatos) felcserélésével. Ha utána akar nézni annak, mit jelent a szlovák „záväzok" ki­fejezés, lapozza fel a Polgári Tör­vénykönyv nyolcadik részét, amely a „záväzkové právo" (kötel­mi jog) alcímet viseli. Fellapozhat­ja viszont a régi és újabb római jo­gi tankönyveket is, hiszen ez egy tipikus polgári jogi fogalom. A „zá­väzok" kifejezés az 1988-ban kia­dott csehszlovákiai jogi szótár is úgy határozza meg, hogy itt két olyan résztvevő közötti jogvi­szonyról van szó, amelynek alap­ján az egyik résztvevő (a hitelező) a másik résztvevőtől (a kötele­zettől, az adóstól) bizonyos teljesí­téstjogosult követelni, és az adós ezt a szolgáltatást (az adósságot) teljesíteni köteles. Az említett hi­vatkozásból is látható, hogy a jo­gászok még a kommunista totali­tárius pártállam korában is ra­gaszkodtak a klasszikus jogi fo­galmakhoz.- és Wasszik.ua .-értel­mezésükhöz. Nem igazán tartjuk szerencsésnek, hogy ma, egy nemzetközi szerződés értelmezé­sekor valaki a régi pártállami, ide­ológiai indíttatású, kommunista fogalmakból indul ki. delkezések éppen a hitelezőt, a jogosultat védik, mert a hite­lezőt ilyen esetben egyáltalán nem kell hogy érdekelje az egye­temlegesen kötelezett adósok valamelyikének vagyoni helyze­te. Ő bármely adóssal szemben kezdeményezheti a bírósági végrehajtást (így például azt, hogy a három egyetemlegesen kötelezett személy adósságát csak az egyik adós munkabé­réből vonják le). A hitelezőt, a károsultat az sem kell hogy ér­dekelje, miként intézik el egy­más között az egyetemlegesen kötelezett adósok azt, ha csak az egyikük törlesztette hármó­juk adósságát. A Polgári Tör­vénykönyv ezzel kapcsolatban megállapítja; „ha az egyik adós teljesíti az adósságot, a többi adós kötelezettsége ezzel megszűnik". A hitelező, a kárté­rítésre jogosult személy ilyen esetekben bármiféle erkölcsi vagy jogi aggály nélkül kiválaszt­hatja az egyetemlegesen köte­lezett adósok közül az éppen fi­zetőképes adóst, hogy az fizes­sen - akár más helyett is. A Pol­gári Törvénykönyv 511. §-ának harmadik bekezdése szerint az­tán már az egyetemlegesen kö­telezett adósok egymás közötti kapcsolatán múlik, hogy követe­lik-e az adóstársuktól a reá eső összeg megtérítését vagy sem. H. I.: Lakótelepi lakásban lakunk. Az egyik szomszédunk tizen­egy éves fia a szüleitől elemelte a pince kulcsát, hogy ott cigiz­hessen a barátaival. Ennek során sikerült felgyújtaniuk a pincét (az egyes „pincehelyiségeket" egymástól csak lécek választot­ták el, úgy hogy több lakó pincéjére terjedt át a tűz, így többek között az enyémre is). Tetemes, több tízezer korona összegű kárt szenvedtem, hiszen többek között három pár nemrég vásá­rolt sílécünk ment tönkre. Amikor a fiú apjától kártérítést köve­teltem, meglehetősen pökhendien viselkedett velem szemben, mondván, hogy követelhetem a kárt a gyermektől, akinek úgy­sincs semmi vagyona és jövedelme, és nézete szerint én a köve­telésemmel csak saját magamból csiná/ok „hülyét".

Next

/
Thumbnails
Contents