Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-13 / 87. szám, csütörtök

1995. április 13. KULTURA ÚJ SZ

Ó I ?_J Tavaszi nagytakarítás a muzeumokban? Az a leváltási hullám, amelynek az utóbbi időben a közigazgatás szinte minden területén tanúi lehetünk, nem kerülte el a kulturális intézményeket sem. A rimaszombati múzeum igazgatójának leváltásával annak idején lapunk is foglalkozott, s azóta B. Kovács István sorsában számos kollégája volt kénytelen osztozni. A lévai, až újvári múzeum, a liptószentmiklósi galéria igazgatóinak leváltását a napokban követte a Szlovák Nemzeti Múzeum és a nagyszombati múzeum igazgatójának menesztése. Ezzel a nyugtalanító problémával is foglalkozott egyebek mellett a Szlovákiai Múzeumok Szövetségének március végén Besztercebányán megtartott közgyűlése. A szövetség, melynek a Szlovákia területén működő 79 múzeum közül 59 a tagja, aggodalommal fogadta a kulturális minisztérium javaslatát az úgynevezett regionális kulturális közpon tok felállítására, melyek egy központi intézet keretén belül egyesítenék a különböző kulturális intézményeket a könyvtáraktól kezdve a színházakon, mozikon, kultúrházakon keresztül a múzeumokig és a galériákig. Mint arról Csütörtöky József , a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója, a Szlovákiai Múzeumok Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja lapunk munkatársának beszámolt, ez a tervezet teljesen figyelmen kívül hagyja a különböző intézmények tevékenységi területét. Megvalósítása mögött a szövetség egy határozott centralizációs törekvést lát, mely veszélyezteti ezen intézmények anyagi és jogi önnállóságát egyaránt. A közgyűlésre természetesen meghívták a minisztérium képviselőjét is, aki az „alkalmat kihasználva" ottjártában egyúttal le is váltotta a Selmecbányái Szlovák Bányászati Múzeum igazgatóját, a muzeológusi körökben köztekintélynek örvendő szakembert Ilyen előzmények után milyen hangulatban folyhatott le a közgyűlés? - Már a közgyűlésünket megelőző vezetőségi ülésünkön is megállapítottuk, hogy a most tapasztalható leváltási hullám több mint nyugtalanító - mondja Csütörtöky József. - Amit leginkább kifogásolunk, az a stílus, ahogy ezekre a leváltásokra sor kerül. Minden indoklás nélkül, egyik napról a másikra közlik az illetővel, hogy mehet. Sokszor még az új igazgatót sem kérdik meg, ő is csak utólag értesül a kinevezéséről. De ami a legnyugtalanítóbb, hogy az új igazgatók pályázat nélkül kerülnek az intézmények élére. Ugyanis annak idején a szövetségünknek volt egy olyan megegyezése a minisztériummal, hogy a szövetség képviselője minden egyes igazgatói helyre kiírt pályázat kiértékelésében részt vesz. így szerettük volna biztosítani, hogy az intézetek élére valóban szakemberek kerüljenek. Az a mód, ahogy most a minisztérium az intézetek igazgatóit válta gatja, azért is veszélyes, mert nem lehet ellenőrizni, valóban szakember kerül-e az érintett intézmény élére. Ilyen körülmények között az is könnyen előfordulhat, hogy olyan ember kerül az igazgatói székbe, aki nem oda való. És hogy ő miként fogja irányítani a gondjaira bízott intézményt, kikből válogatja össze a munka társait, az már teljesen az ő kompetenciája. Választhat új munkatársakat, de az is megtörténhet, hogy a régi szakembergárda őt nem fogadja el. Ezáltal elindulhat egy lavina, melynek beláthatatlan következményei lehetnek. Az utóbbi években, sajnos, így is szak emberhiánnyal küszködünk. Már pedig a múzeum vagyonát képező értéktárgyak, épületek, vagyis az anyagi tőke mellett épp a szakemberek alkotják azt a bizonyos ( s nem kevésbé értékes) szellemi tőkét. Én éppen e szellemi tőke elfecsérelésétől tartok, ami a múzeumok számára nagyon rossz véget jelenthet. S. FORGON SZILVIA KOMAROMI JÓKAI SZÍNHÁZ Jótékonysági előadás A Komáromi Jókai Színházban április 20-án este 19 órakor jótékonysági előadásként kerül színre Tolcsvay-Müller Mária evangéliuma című rockoperája. A színház az előadás teljes bevételét a komáromi kórház gyermekosztályának adományozza. A csodálatos mű, amely Mária szeretetéről és Jézus önfeláldozásé ról is szól, példaértékű lehet mai, rohanó és szeretet nélküli világunkban. A színházba látogatók személyes adományaikkal is támogathatják e nemes célt. Szeretettel várjuk kedves nézőinket az április 20-i előadásra, melyre jegyeket már most lehet vásárolni vagy rendelni a színház jegypénztárában és a szervezési osztályon (tel.: 0819/48-89). -b300 éve nem apad ki Magyar nyelvterületen - meg nem mondom, ki elméncségének (Talán Örkényének? Mindenesetre rá vallana, vagy Esterházyra) a jóvoltából - szinte már klasszikussá vált a több mint három évszázados fabula fordítottja, melyben a szorgos hangya irigykedve hallgatja a bohém tücsök dicsekvését, hány helyre hívják hegedülni. Többek közt Párizsba is. Na, ha oda is, mondja az örökös robotba beleunt hangya, ke-. resse meg La Fontaine sírját, és mondja meg neki, hogy... S itt több verzió következik, a me semondónak szánt üzenettől kezdve a sírhantra való piszkításig, a magyar néplélek kimeríthetetlenül gazdag regiszterein. Hogy mit szólna a ma háromszáz esztendeje elhunyt La Fontaine mester a francia szellemet hol majmoló, hol igencsak kritikus szemmel néző kritikus magyar változathoz, nem tudni. Tulajdonképpen nem is lényeges. Hanem a klasszikus alaphelyzet többféle módon is variálható. Az első szerint a tücsök húzza a rövidebbet, men dologidőben is henyél, azaz gondtalanul muzsikál. Rossz idők: a művészetnek nincs keletje. A második szerint a hangya irigykedhet, men a szellemi munkának is van keletje, s nem kell feltétlenül a nyári mezőn perzselődni. A közelmúltban, az általunk leginkább ismén korban pedig (értsd: daliás évtizedek) mindkét mesehős igencsak szürkén tengette életét: a hangyának megengedték, hogy szorgoskodjék (ugyan mi máshoz is értene), a tücsök azonban nem feltétlenül kapott útlevelet és angazsmánt. Ahogy minden kor megkeresi, és a saját képére formálja a maga numero ikszedik morálját, úgy változik a mesék tanulsága és az igazságok használhatósága. S itt már az irodalom, gondol hatnánk, csak a nyelvi patinát rakhatja hozzá. Mert hol a tücsök, hol a hangya. Hol a molnár, hol a szamár, hol a molnárgyerek. Egyszer a holló, máskor a róka. Egyszer a róka, máskor a gólya. La Fontaine mester állatmeséi egy háromszáz évvel ezelőtti kor szellemét idézik, bár korántsem maradéktalanul. Voltak korok, amikor a nagy mesemondó erkölcsét és filozófiáját (nem túl bölcsen) összehasonlítgatták - sőt szembeállították - a voltaire-i, rousseau-i világképpel, s találgatták, melyik fejezi ki hűbben a francia szellemet. Nota bene: csináltak belőle moralistát. Pedig igencsak távol állt tőle a dolog, hiszen nála a farkas bokorba húzza, és skrupulusok nélkül fölfalja a bárányt. Hol itt a morál? Közismert dolog, hogy - főleg ifjabb korában - igencsak távol állt tőle a szemellenzős erkölcsiség: pajzán históriákkal hatolt be az irodalomba. Ám legyen így vagy úgy: La Fontaine új meg új reneszánszokat él. A francia gyerekeknél a mai napiga legszigorúbb kötelező olvasmány, s a mi nebulóink is előszeretettel mondják a ver se/t színpadon. Egy biztos: szenvedélyesen szerette a természetet, s állítólag a szeretet tárgyismerettel párosult. Talán ezért sem kell feltétlenül minden állatfigurájában emberi vonást keresnünk. Korok mennek, korok jönnek, La Fontaine örök kútfő marad. Hiszen a neve is ezt jelentette. (La Fontaine - a kút.) Mely a görög vízrétegekből merítkezett, s máig szállítja a szomjat oltó mesét. - kövesói ŕ MEGKÉRDEZTÜK } Dr. Oankó Katalint a frissen alakult Bodrogközi Művelődési Egyesület céljairól - On a Sárospataki Rákóczi Múzeum és egyben a közelmúltban megalakult Bodrogközi Művelődési Egyesület ügyvezető igazgatója. Mondana valamit az egyesület indulásáról és céljairól? - Az ötlet Balassa Iván professzortól származik, aki kiváló ismerője a Bodrogköznek. A kívánság egybeesett több magyarországi és szlovákiai kutató elképzeléseivel, ezért 1995. március 31-én hivatalosan is megalakultunk. Az egyesület létrejöttét nagy eredménynek tartom, mert egyesítjük a magyarországi és szlovákiai értelmiség azon ré szét, amely már eddig is sokat tett e táj megismerése és megismertetése érdekében, és továbbra is dolgozni akar ennek érdekében. Különösen örvendetes, hogy az ismerősökön kívül az alakuló ülésen megjelentek egyes szlovákiai állami intézmények, mint a Kassai Régészeti Intézet képviselői és a Műemlékvédelmi Felügyelet vezetői is. A célok közül csak a lényeget említem: az egész Bodrogköz természeti, gazdasági és szellemi értékeinek feltárása, feldolgozása, közreadása, gazdagítása, hogy a szülő- és lakóföldhöz való tartozás érzését erősítsük. Egyébként az alapszabály szerint „Bodrogközzel és környékével" kívá nunk foglalkozni, tehát tevékenységünk nem szűkül be a merev földrajzi határok közé. - Milyen eszközöket és formákat kívánnak alkalmazni tevékenységükben? - Elsősorban szeretnénk összefogni a szakemberek és intézmények munkáját, továbbá konferenciákat, előadásokat, kiállításokat és kapcsolatokat szervezni, folyóiratok és kiadványok megjelentetését elősegíteni, szervezni a kutatómunkát, a népfőiskolai mozgalmat, pályázatokat felvállalni, segíteni a műemlékvédelmet, természetvédelmet, a falusi turizmust stb. - Az anyagi háttért miként oldják meg? - Először is a meglévő intézmények kölcsönösen kiegészí tik egymás lehetőségeit. Továbbá eldöntöttük egy alapítvány létrehozását, ahová a pártoló tagjaink és más alapítványok támogatásunkra szánt anyagi eszközeit várjuk. - Hogyan lesz megszervezve az egyesület belső élete? - Alakuló ülésünk elfogadta az alapszabályt és öt szakosztály létrejöttét. Tiszteletbeli elnöknek megválasztottuk a kezdeményező Balassa Ivánt, magyarországi elnökünk Bodó Sándor lett, Szlovákiából pedig Dobos Lászlóval számolunk. Létrehoztunk két titkárságot, ahol az érdeklődők további tájékoztatást kaphatnak. A Rákóczi Múzeumban Tamás Edit látja el a titkári teendőket, a határ innenső oldalán, Királyhelmecen (077 01 Kráľovský Chlmec, P. 0. Box 3 tel. 949 21092. fax:220 418) Bogoly János szervezi a munkát. Tehát két központunk van: Alsó-Bodrogközben a sárospataki Rákóczi Múzeum, Felső-Bodrogközben a Királyhelmeci Honismereti Múzeum. -bjHÍRVIRÁGOK Harc az idegen nevek ellen. Jakarta városi ható Ságai elrendelték az idegen nevek eltávolítását a főváros főbb útvonalaion levő épületek és üzletek homlokzatáról. A végrehajtás határideje április 17-e, az a nap, amikor 50 évvel ezelőtt Indonézia elnyerte függetlenségét, felszabadulva a holland gyarmati uralom alól. „Büszkének kell lennünk az anyanyelvünkre. Itt az ideje, hogy erősítsük nemzeti identitásunkat" - idézte az Antara hírügynökség Jakarta kormányzóját. Szuharto elnök egyébként májusban országos kampány indít az indonéz nemzeti nyelv, a „Bahasa Indonesia" használata érdekében, amely hasonló a maláj nyelvhez. Mindkét nyelv a latin ábécét használja. Összemérték pengéiket. Vásárral egybekötött kés, kard- és tőrbemutatót tartott a múlt hét végén Prágában a Cseh Késművesek Társulata. Válogatni lehetett a legkülönbözőbb indiai, ázsiai, arab, balkáni és egyéb eredetű halász-, vadász- és dobókések, valamint kardok és tőrök között. Egy-egy szúrófegyver ára ötszáz és ötezer cseh korona között mozgott. A kések pengéje és nyele nemritkán művészi kivitelezésű, ezért a rendezők Design 95 címmel versenyt hirdettek, amelynek tétje a legformásabb kés és a legtetszetősebb ötlet volt. A mai kések éle rendszerint különféle acélból készül, de a kő és kerámia mint alapanyag sem ritka. Kőből készöl a szikék pengéje, mivel jól bírja a magas hőfokot, és nem kell bajlódni az élesítéssel: ha kicsorbul, új lemezzel pótolják. Kedveltek a kerámia eredetű, konyhakésként hasznosított japán pengék is, amelyek legtartósabban megőrzik élüket. iljra kinyitott a „Tretyakovka". Egész Oroszor szág ünnepének nevezte Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök, hogy a Szentelő Miklós-templom harangszavára a múlt héten újra megnyitotta kapuit a moszkvai Tretyakov-képtár, az orosz képzőművészet leggazdagabb tárháza. A hetvenes években egyre súlyosabb gondot okozott az elavult épületeket elárasztó nedvesség, olyannyira, hogy az 51 kiállítási teremből már csak öt volt látogatható. Csaknem tíz évig tartott az újjáépítés, s ezalatt csak a kiválasztottak juthattak be a tárló épületébe. így állítólag hétvégeken gyakori látogató volt a kiváltságok ellen amúgy harcot hirdető Mihail Gorbacsov és felesége. A moszkvaiak által csak „Tretyakovkának" becézett galéria bezárását fájó veszteségként élték meg az orosz festészet szerelmesei, s a művészek szerint a zárlat érezhetően visszavetette a fiatal tehetségek kibontakozását. A rekonstrukció után a múzeum vezetői meg vannak győződve arról, hogy a „Tretyakovka" a világ öt legkorszerűbb képtára közé tartozik. Egyelőre még nem tökéletes a klímaberendezés, a szakemberek azonban bíznak a hibák mielőbbi kiküszöbölésében. Az összesen majd százezer képet és szobrot számláló gyűjtemény háromezer darabja látható a felújítás után a múzeumban. A belépődíjat a hazaiaknak nem egész másfél dollárban szabták meg (a külföldiek ötször ennyit fizetnek). Talán ezzel szeretnék alátámasztani Csernomirgyin miniszterelnöknek a megnyitón elhangzott fennkölt kijelentését: „Minden, ami e képtárban látható, a nép számára teremtetett." Az eltűnt urna nyomában. Roman Poianski film rendező volt felesége a múlt év decemberében, 55 éves korában bekövetkezett halála előtt azt kérte, hogy hamvait Krakkóban helyezzék örök nyugalomra. A Németországban történt hamvasztás után az urnát a színésznő végakaratának megfelelően Münchenben feltették egy repülőre, és elindították Krakkó felé. A küldemény azonban 48 órával a temetés előtt még mindig nem érkezett meg. Az elhunyt rokonai követeltek, kilincseltek, háborogtak, nyilatkoztak - a lengyel titkosszolgálat emberei, rendőrök, postások és repülőtéri alkalmazottak pedig a botrányszagú helyzetben tűvé tették az összes lengyel vámhivatalt és repülőteret. Az urna 24 órán át tartó lázas keresés után Krakkótól 70 kilométerre, Bytom vámosainál került elő. Halált megvető lovag. A cseh származású Barton Lidice Beneš amerikai képzőművész már tíz éve HIV-fertőzött. A cseh televízió A vérről, tejről és majonézről címmel készült dokumentumfilmben mutatta be az ötvenéves művészt, aki New Yorkban mindennemű tabunak hadat üzenve „boldogan" él. Elmondta, hogy csak betegségéről megbizonyosodva és tudomásul véve, hogy nincs sok számára hátra, nyert élete igazi értelmet, és szerzett neki művészi elismerést. Barton Lidice Beneš darabokra tépett papírpénzeket, nagynénje leveleit és egyebeket felhasználva hozza létre műalkotásait. Képei iránt növekvő érdeklődést tanúsítanak az amerikai filmcsillagok és az ottani múzeumok. Ez az ember saját szavai szerint semmitől sem fél, nem hisz Istenben, csöppet sem bánja, hogy fertőzést kapott. Talán csak az „energia halálon túli újrateremtődésében" hisz. (Külföldi hírügynökségek alapján)